Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

Elfen és virágozzék 40 éve szabad Hazánk! [ (Folytaidj eu I. ctdalril) ' Mesterházi Mária (Vas m., B. vk.) az EGIS Gyógyszer- gyár körmendi gyáregysége szakszervezeti bizottságának titkára a falvak urbanizáló- dásának egyik legfontosabb feltételeként az egészséges ivóvízellátást nevezte meg: rövid távú célként kellene megfogalmazni — mondotta —, hogy az országban min­den településen megfelelő ivóvízhez jusson a lakosság. Rámutatott, hoj»y a terület­éi településfejlesztési elkép­zelések valóra váltásának el­engedhetetlen feltétele, hogy b helyi tanácsok valódi ön- kormányzati szervekké vál­janak, amelyek saját jogon és az annak megfelelő foko­zott felelősséggel képesek gondoskodni a lakossági szük­ségletek kielégítéséről. Hódost Jenőné (Baranya m., 44. vk.), a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat szentlőrinci részlegének kesztyűvarrónője felszólalásában kitért azokra a gondokra, amelyek válasz­tókerülete egyenetlen telepü­lés- és demográfiai struktú­rájából adódnak. Megyénk­ben — mondotta — a kistele­pülések nagy része erősen el­öregedett és lakossága csök­kent. Sokat kell tenni annak érdekében, hogy az aprófal­vakban az emberek megma­radjanak, ellátási és életfel­tételeik javuljanak. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a kisközségekben élők képe­sek legyenek megvalósítani szándékaikat, és ne csak ön­erejükre támaszkodhassanak. Kapinya Miklósné (Tolna m., 2. vk.), a Magyar Selyem­ipar Vállalat tolnai fonógyá­rának üzemtechnikusa kife­jezte egyetértését azzal, hog£ a következő 15 éves telepü­lésfejlesztési koncepció alap­ján a községek kapjanak töb­bet a településfejlesztésre. A városok fejlődésének mér­séklése helyes törekvés, ugyan­akkor módot kell találni a vá­rosokban meglevő gondok (el­sősorban a lakáshelyzet) meg­oldására. A jövőben is szük­ség lesz a városi infrastruk­túra fejlesztésére, a megkez­dett beruházások befejezésére, hiszen a lakosság egy igen jelentős része továbbra is a városi életformát fogja vá­lasztani. Tóth József (Szafoolcs-Szat- már m., 17. vk.), a barabási Béke Tsz géipesítési f©ágazat- vezetője megállapította, hogy a megyében az elmúlt húsz évben számottevő ipartelepítés indult meg. Mégis, egyes tér­ségek, így a szatmór-beregi, valamint a déLnyírségi terü­letek nem kapták meg azt a gazdasági bázist jelentő terme­lőerőt, amely szükséges lett volna a foglalkoztatási gondok felszámolására. Ez pedig azért is fontos lett volna, mert — mint mondta — ismeretes, hogy egy térség további fejlő­dését jövedelemtermelő képes­sége határozza meg. Boros László (Budapest, 26. vk.), a Posta Kísérleti Intéze­te híradásipari technikusa a hazai hírközlési hálózat prob­lémáiról szólt. Többek között megállapította, hogy az in­formatika egyre növekvő gaz­dasági és társadalmi szerepe indok ólja a távbeszélő-, táv- adatközlő-hálózat techn'kai korszerűsítéssel párosuló ki­emelt fejlesztését. Az ipar elő­rehaladása,, a mezőigazdaság korszerűsítése, a lakosság életminőségének javítása egy­aránt nélkülözhetetlenné teszi a korszerű távközlést, amelyet — a képviselő javaslata sze­rint — a többi közműhöz ha­sonlóan az alapellátás része­ként kellene tekinteni. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az ©rszágos Tervhivatal elnöke — élve jogával — válaszolt a vitában elhangzottakra. gazdasági tervek készítésébe. Ugyanez a szándék fejeződik ki azokban a módosításokban, amelyek a népgazdasági ter­vezéstől azt igénylik, hogy jobban, megalapozottabban vegye figyelembe a gazdaság­hoz szorosan kapcsolódó tár­sadalmi folyamatokat. A má­sodik kérdéskörben kiemelen­dő javaslatok arra irányul­nak, hogy a tervezésben nö­vekedjen a tanácsok, a gaz­dálkodó szervezetek önállósá­ga, felelőssége. Az új ren­delkezések a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejleszté­séhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek tervkészítési feladatait, továbbá e szerve­zetek tervezőmunkájának a népgazdasági tervezéssel való kapcsolatát. Az új szövege­zés az eddiginél egyértelműb­bé teszi, hogy az önállóan gazdálkodó szervezetek terve­zőmunkája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. Az említetteken kívül né­hány más módosítást is ja­vasolunk. Ezek elsősorban a tervezés gyakorlatának to­vábbfejlesztésére irányulnak, mint például tervezési válto­zatok készítése, a tervezés folyamatossá tétele, a folya­matos gazdaságirányítással való összehangolása. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kér­te, hogy a törvényjavaslatot — ‘miként azt az illetékes bi­zottságok állásfoglalása is megerősítette — az országgyű­lés változtatás nélkül fo­gadja el. Ezután — mivel a törvény- javaslathoz hozzászólásra senki nem jelentkezett — határozathozatal következett: az országgyűlés a népgazdasá­gi tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta. Faluvégi Lajos válasza Elöljáróban ígéretet tett arra, hogy az országgyűlés határozatát megalapozó mun­kaokmányt gondosan áttekin­tik, és a képviselők észrevéte­lei, javaslatai alapján helyes­bítik is, ahol kell. — Valószí­nűleg több alkalommal visz- sza kell térnünk annak átte­kintésére: nem kényszerü­lünk-e céljainkat kiigazítani, s az adott szakasznak megfe­lelően változtatni a követel­ményeket. Ebben a szellem­ben fogadom el a kormány megbízásából azt a módosító javaslatot, amely a Minisz­tertanács beszámolási kötele­zettségére vonatkozik. A dokumentum hasznosítá­sát illetően Faluvégi Lajos aláhúzta: módot kell adni arra, hogy a közvélemény to­vább gazdagíthassa a helyi célokat, a konkrét megvalósí­tás módozatait. Szólt a szel­lemi értékek gyarapításának fontosságáról, s mint mondot­ta: — Elfogadjuk a kormány részéről azt a módosító javas­latot, hogy a szellemi erőfor­rások létrehozásában és fej­lesztésében a területfejlesztés során kiemelt feladatokat vállaljunk. . A térségi szemfléletfelfogásról szólva a miniszterelnök-helyet­tes elmondta: — A szándék az, hogy a megyei tervező- munka tárja fel a megyék közötti és a megyéken belü­li térségek kapcsolódásait. Ezt a térségi szemléletet tehát erő­síteni fogjuk, és a dokumen­tumot kiegészítjük a megyei településfejlesztési koncepci­ók. elképzelések eredménye­ivel. A kormányzat — mondot­ta — az elmúlt időszakban is behatóan foglalkozott a népe­sedés kérdésével, s újra napi­rendre fogja tűzni, hiszen nem nyugodhatunk bele a demográfusok előrejelzéseibe, márpedig vizsgálataikat ko­molyan kell venni. A kormányzat a kistelepü­lések fejlődési lehetőségének biztosítása érdekében tört lándzsát egy olvan támogatá­si rendszer mellett. ame'*mek előnyeit a kistél épülések köz­vetlenül élvezhetik, függetle­nül attól, hogy az adott idő­szakban hogyan fejlődött gaz­daságuk. Számításaink sze­rint a VII. ötéves tervidő­szakban a lakosság számával arányos fejlesztési célú esz­közzel rendelkeznek majd a települések. A kormány az irányelvek valóra váltása során a legfon­tosabb állomásának azt a ter­vezőmunkát tekinti, amely a VII. ötéves terv előkészítése­ként folyik a népgazdasági és a megyei tervezés keretében. Az elmaradt, vagy hátrá­nyos területek fejlesztését sok­oldalúan segíteni kell. A fog­lalkoztatás és általában a gazdaság fejlődésének támo­gatására indokolt külön prog­ramot kidolgozni az érintett megyékkel együtt — mondta végezetül Falu végi Lajos. Az országgyűlés a népgaz­dasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításá­ról és egységes szövegéről szó­ló törvényjavaslat tárgyalásá­val folytatta munkáját. Ismét Faluvégi Lajos emelkedett szólásra. A Minisztertanács ezen az ülésszakon a népgazdasági tervezésről, az állami pénz­ügyekről és a tanácsokról szóló törvény módosítását is javasolja az országgyűlésnek. E három — a gazdálkodás szempontjából fontos, egy­mással szorosan összefüggő — törvény módosítása szerves része annak a kormányzati munkának, amely gazdaság- irányítási . rendszerünk to­vábbfejlesztésére irányul —• mondotta elöljáróban. — Az 1972. évi VII. tör­vény a népgazdasági terve­zésben minőségi változást hozott. A törvény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaságirá­nyítási rendszerünk fejlődé­se és fejlesztése azonban idő­szerűvé teszi a törvény néhány rendelkezésének változtatá­sát: a módosítási javaslatok kimondják, hogy a társadal­mi szervezeteket, az érdek- képviseleti szerveket, a szak­mai és a tudományos testü­leteket be kell vonni a nép­NÓGRÁD - 1985. április 20-, szombat Napirend szerint következett a tanácsi gazdasági irányítá­si rendszer korszerűsítésével összefüggésben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, va­lamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat együttes tárgyalása. Hetényi István, pénzügymi­niszter a kormány nevében előterjesztette a két törvény módosítására irányuló javas­latot. Elismerve a tanácsok eddigi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésé­ben, a társadalmi demokrati­zálódás és a gazdaságirányí­tás fejlődése egyaránt meg­követeli, hogy új szakaszt nyissunk a tanácsi gazdál­kodásban — mondotta. — Célunk az, hogy a helyi és megyei tanácsok növekvő fel­adataikat még inkább a he­lyi lehetőségek és igények alapján, azokat önállóan mér­legelve oldják meg. Az előterjesztett javaslatok alapgondolataként a miniszter kiemelte: — Lényegesen javítsuk a helyi önállóság anyagi hátte­rét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezze­nek a működési és fejlesztési eszközökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív jut­tatások, pályázati úton el­nyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedezzék egvüttesen. Szűnjön meg a tanácsi gaz­dálkodással kapcsolatos köz­ponti kötöttségek minél na­gyobb része. Az egyik teerfdőnk, hogy a tanácsok bevételei és kiadásai szorosabb összefüggésbe ke­rüljenek. A biztonságos gaz­dálkodást szolgálja az úgy­nevezett szabályozott bevéte­lek növekvő súlva és e be­vételek megállapításának mód­ja. Ezt szolgálja az is, hogy a tervezés keretében kialakí­tott kiadási élői-' oyzatok, igé­nyek figyelembevételével ke­rül megállapításra az állami támogatás. A helyi gazdálko­dás ha'óköre növekszik és csökken a megyék közvetlen elosztó szeren?, a b°bn ta­nácsiak iutó állami támona- tás növekvő részét obielktív feltételek alapján osztják el. Megszűnik a tanácsok költség- vetésének eddig több alapra történő elkülönítése, és csők­Lenin-emlékünnepség a KB székhazában Propagandisták kitüntetése Lenin születésének 115. év­fordulója alkalmából pénteken az MSZMP KB székhazában ünnepi megemlékezést tartot­tak és kitüntetéseket adtak át a marxista—leninista eszmék terjesztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropa­gandistáknak és agitátorok­nak. Az ünnepséget — amelyen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője nyi­totta meg. Ezután Övári Mik­lós, a Politikai Bizottság tag­ja. a Központi Bizottság tit­kára mondott ünnepi beszédet, méltatva Vlagyimir Iljics Le­nin munkásságának történel­mi jelentőségét. Az ünnepi beszéd elhangzá­sa után Berecz János, a KB titkára a hagyományoknak megfelelően állami kitünteté­seket és Lenin-emlékplakette- ket adott át a kiváló propa­gandistáknak és agitátorok­nak. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Nádor György, a Nemzetközi Kultu­rális Intézet főigazgatója és Tóth Béla alezredes. Tizenki­lencen a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, négyen pedig bronz fokozatát kapták meg. A Központi Bizottság 183 pro­pagandistát és agitátort Le- nin-emlékplakettel jutalma­zott. Az ünnepséget követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a résztvevők tiszteletére. A fogadásop meg­jelent Kádár János. (MTI) Hetényi István pénzügyminiszter kenni fog a költségvetési kö­töttségek, az úgynevezett kö­telező irányzatok száma. A tanácsoknak nyújtott ál­lami támogatás megállapítása, illetve esetleges módosítása az országgyűlés hatáskörébe tar-, tozik. A Minisztertanács tá­jékoztatni köteles az ország- gyűlést, ha szükség esetén korlátozni kívánja a tanácsot megillető jogot a többletbe­vételekkel, maradványokkal való gazdálkodásban. A tanácsi'gazdálkodás foko­zódó önállósága azt is maga után vonja, hogy a tanácsok költségvetései a jövőben nem szerepelnek az állami költ­ségvetésben, hanem csupán az állami támogatások rovatá­val kapcsolódnak ehhez. A tanácsok lehetőséget kap­nak gazdasági társulásokban való részvételre, pénzeszközei­ket más tanácsoknak átenged­hetik. A jövőben az alap- és középfokú lakossági infra­strukturális ellátás fejlesztése, valamint az ilyen létesítmé­nyek fenntartása, létrehozása — hacsak jogszabály másképp nem rendelkezik — általában a helyi tanács feladata lesz. Reálisan számolni kell azzal, hogy a jogi rendelkezést kö­vetően a gazdasági lehetősé­gek, jogosultságok csak bizo­nyos fokozatossággal terjed­hetnek, ki. Így például a ta­nácsi bevételek és kiadások szabályozásakor figyelembe kell venni a jelen tervidő­szakró! áthúzódó kötöttségeket, kötelezettségeket. — A módosított törvények társadalmi hatásai vélemé­nyünk szerint érdemi hozzá­járulást jelentenek majd az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügyminiszter, és kérte, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat az ország- gyűlés fogadja el. Mivel a törvény-javaslatok­hoz hozzászólásra senki nem jelentkezett,' határozathozatal­ra került sor. Először az ál­lami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadták a képvi­selők. Ezután a jogi, igazga­tási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bi­zottságnak a tanácstörvény módosításához beterjesztett további módosító indítványát, majd a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosí­tásának törvényjavaslatát ál­talánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta az országgyűlés. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emel­kedett szólásra, hogy felha­talmazást kérjen az ország­gyűléstől, a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Elöljáróban emlékeztetett arra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc eu­rópai szocialista ország veze­tő képviselői Varsóban aláír­ták azt az okmányt, mely lét­rehozta államaik politikai vé­delmi szervezetét, a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. — Erre a lépésre azt köve­tően került sor, hogy a nyu­gati hatalmak 1949-ben létre­hozták az Észak-atlanti Szö­vetséget; felfegyverezték Nyugat-Németországot, majd bevonták a NATO-ba. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy el­utasították a Szovjetuniónak a kollektív európai biztonsá­gi rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítéseit és a hidegháború útjára lépték. Az európai szocialista orszá­gok a fenyegető veszélyekkel szemben saját politikai yé- delmi szervezetük létrehozá­sára kényszerültek. A Varsói Szerződés az esz­mék. az alapvető célok és érdekek közössége alapján önkéntesen társult szuverén szocialista államok olyan po­litikai védelmi szövetsége, amely egyetlen más ország ellen sem irányul. Maga a szerződés tartalmazza azt is, hogy a szövetség megszűnik, ha létrejön a kollektív .euró­pai biztonsági rendszer. Saj­nos, ezt mindeddig nem sike­rült elérni. A Varsói Szerző­dés szinte kezdettől fogva hirdeti, hogy kész a NATO- val egyidőben megszüntetni szervezetét és működését. Ez a szándék sem talált viszon­zásra a NATO részéről, sőt az imperializmus szélsőséges köreinek politikája miatt kedvezőtlenül alakul a világ- helyzet. fokozódik a fegyver­kezési hajsza, növekednek a békét fenyegető veszélyek. A Varsói Szerződés tagál­lamai a szervezet megalakí­tása óta következetesen sík- raszálltak a békéért, a nem­zetközi biztonságért. Nem tö­rekedtek és ma sem törek­szenek egyoldalú előnyökre, erőfölényre, hanem az egyen-/ lőségen, az egyenlő biztonság gon, az egymás jogos biztonl- sági érdekeinek figvelembe- vételén alapuló, építő jellegű kapcsolatok feilesztésén mun­kálkodnak. Kitartó küzdel­met folytattak és folytatnak ez európai biztonság m^eto- sítése és az e^’n'ittműkndés fejlesztése érdekében. Emlé­keztetni kívánok arra. hogv a Varsói Szerződ-4* Politikai Tanácskozó Testületének 1969-ben fővárosunkban el­fogadott ..Budapesti Felhívá­sa’ nvomán kezdődött mega helsinki értekezlet közvetlen előkészítése. A ha^mt’-'cnt nrczáo törté­nelmi -iplpntScAm" öpTsinVi t.a- n^es'-ez-icz* uavpiAoji a Var­sói Sze^-Sö^ moly erőfeszítéseket tettek együttesen és külön-külön is annak érdekében, hogy a po­litikai enyhülés a katonai te­rületre is kiterjedjen. Nem rajtuk múlt, hogy ezek nem hozták meg a békeszerető népek által joggal várt ered­ményeket. A Varsói Szerződés tagálla­mai nagy felelősséggel foglal­koztak az utóbbi néhány év során a világhelyzetben be­következett változásokkal. A szélsőséges imperialista pró­bálkozásokkal szemben konst­ruktív és józan álláspontra helyezkedtek: következetesen fellépnek a fegyverkezési ver­seny ellen, ugyanakkor nem engedik meg a két világrend- szer között történelmileg ki­alakult katonai erőegyensúly megbontását. Mindent meg­tesznek, hogy az erőegyen­súlyt a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén biz­tosítsák. Közös meggyőződésünk; hogy a vitás nemzetközi kér­déseket tárgyalások útján kell megoldani, s a békés egy­más mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A Var­sói Szerződés javasolta az Észak-atlanti Szövetségnek, hogy kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartá­sáról. Kezdeményezte Európa vegyifegyver-mentesítését, to­vábbá a katonai költségveté­sek kölcsönös csökkentését. Ez csak néhány, a Varsói Szerződés legutóbbi években tett mintegy harminc olyan javaslata közül, amelyekre a NATO mindeddig érdemben nem válaszolt. A Varsói Szerződés tagál­lamainak közösen kialakított álláspontja, hogy a világpoli­tikai helyzetben meglevő sú­lyos gondok ellenére a ked­vezőtlen folyamatok nem visz- szafordíthatatlanok. Jelentős eseményként értékeljük, hogy márciusban Genfben új szov­jet—amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és űr­fegyverzetről. Támogatjuk a szovjet fél törekvéseit a tár­gyalásokon. mert hazánk is abban érdekelt, hogy elérnék a nukleáris fegyverzet ielen- tős csökkentését, megakadá­lyozzák a fegvverkezési ver­senynek a kozmikus térség­re történő kiterjesztését, üd­vözöljük Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP KB főtitkárá­nak április 7-i bejelentését is. amelv szerint ez év no­vemberéig szóló hatállyal a Szovietunió moratóriumot hir­det közepes hatótávolságú ra­kétáinak te'epítésére és leál­lítja Európában egyéb vá­laszintézkedéseit is. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés — egy­hangú szavazással — felhatal­mazta a Magvar Népközt? "- saság küldöttségének vezető­jét a Varsói Szerződés hatá­lyának meghosszabbításáról szóló okmánv aláírására. Az elnöklő Sarlós István a napirend végeztével megkö­szönte a képviselőknek eddi­gi tevékenységüket. Az or­szággyűlés — ebben az ösz- szetételében — most fejez’«* be munkáját: június 8-án vá­lasztásokra kerül sor. Az e'* múlt öt esztendő narlament? tevékenységét értékelve meg­állapította: az orszáegvű’és megfelel)- a munkáiával szem­ben támasztott követelmény­nek. .Az országgyűlés tavaszi ülésszaka —, amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt — ezzel befejezte mun» kaját. j

Next

/
Thumbnails
Contents