Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

Hülfen pártunk és népünk egysége! (Folytatás as 1. oldalról) A középfokú szakoktatás irá­nyításában a szakminisztériu­mok és a vállalatok együtt­működése az egyik alapfelté­tele annak, hogy az oktatás és nevelés munkája megújul­jon. A minisztertanácsi vég­rehajtási rendelet lehetőséget nyújt arra is, hogy vállalat tok szakmunkásképző iskolát tartsanak. fenn. A felsőoktatási intézmé­nyek irányítása megoszlik, mert több miniszter közvet­lenül irányít felsőoktatási in­tézményeket. Irányító jogkö­rüket önállóan gyakorolják, abban a művelődési minisz­ter csak az egész oktatást érintő fő kérdésekben kap egyetértési, illetve véleménye­zési jogot. A szakképzési cé­lok meghatározásában, a tan­tervi irányelvek kidolgozásá­ban az eddiginél nagyobb sze­repet kap a Magyar ' Tudo­mányos Akadémia. A szakmai viták szóvá tet­ték az oktatás ingyenességé­nek kérdését. A Magyar Néo- köztársaság alkotmánya arról rendelkezik, hogy az-állam a művelődéshez való jogot — többek között — az ingyenes és kötelező általános iskolá­val valósítja meg. A javaslat az ingyenesség fogalmát fenn­tartja, feltételezve, hogy az állam az iskoláztatás költsé­geiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a nép­gazdaság teherbíró képessé­ge ezt lehetővé teszi. A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, ho?v minden gyermek a Ifi. életévéig tan­köteles. A tankötelesek 95 szá­zaléka végzi el az általános iskolát, éá a végzettek ugyan­ennyi százaléka továbbtanul középfokú iskolában. Akik nem jelentkeznek középfokú oktatásra — a javaslat alap­ján, engedéllyel — más ok­tatásban való részvétellel is teljesíthetik' 'tankötelezettsé­güket, tanfolyamokon és gya­korlati foglalkozásokon' ve­hetnék részt, illetve indokolt esetben felmentést kaphatnak. A Minisztertanács a fejlesz­tési program elfogadása kap­csán vállalta: a közoktatás fejlesztésére társadalmi-gaz­dasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfe­lelő . számú tantermet, most már nem csak az általános iskolában, hanem a középfo­kon is. Gondoskodni kell ar­ról, is, hogy legyen elegendő pedagógus: ennek érdekében már most jelentősen, növeltük a bpiskolázási létszámokat a pedagógusképző intézmények­ben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és mun­kakörülményeit, erkölcsi, tár­sadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felsőok­tatási intézmények rekonst­rukciójának folytatását. a kutatáshoz és az oktatás­hoz is szükséges gép- és műszerbeszerzés javítását, a kollégiumi férőhelyek növelését. Nem a törvény fel­adata az. hogy konkrétan meg­határozza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a feltételek biztosítása az ál­lam feladata. Köneczi Béla végezetül a következőket mondotta: a ta­valy elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogv a maavar nevelés és ok­tatás tovább fejlődjék a ne- daeógusok, szülők, a társada­lom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az ország­gyűlést, hogy mindezt figye­lembe véve, fogadja el a tör- , vényjavaslatot. II törvényjavaslat vitája (Sárdai Zoltánná (Komárom m. 8. vk.) az esztergomi Hell József Szakközépiskola igaz­gatója a törvényjavaslat bi­zottsági előadója arról a meg­különböztetett társadalmi fi­gyelemről beszélt, amely a felnövekvő nemzedék nevelé­sének és oktatásának kérdése­it kíséri. — Az oktatásról szóló tör­vényjavaslat a kulturális, va­lamint a jogi, igazgatási és igaszságíigyi bizottság együt­tes ülésén is nagyító alá ke­rült: megfelel-e a jogalkotók szándékainak. A képviselők többsége elismerően szólt a törvénytervezet nyílt, demok­ratikus előkészítéséről, — a sokszor éles kritikai észrevé­telek tüzében is — a türel­mes, alakító, módosító, vagy magyarázó jogalkotói hozzá­állásról. A mintegy fél évvel ezelőtt vitára bocsátott tör­vénytervezet tisza, világosan óttekinhető, jól érthető vál­tozata a mostani javaslat, — megfelel a célokban, elvék­ben kimondott követelmények­nek — és erénye, hoav egy­úttal több száz különböző szintű jogszabály eddig kiala­kult renszertelen szövevényé­ben teremt .egységet, rendet — mondotta. A tervezet részletesen és egységesen rögzíti a jogok és kötelességek rendszerét. Ez:M nemcsak megerősíteni szándé­kozik az intézmények demok­ratikus elvű működését, va>- lódi alkotóműhellyé válását, hanem felkészíti a fiatalokat későbbi állampolgári köteles­ségük teljesítésére és jogaik gyakorlására. — Az együttes bizottsági ülés úgy foglalt állást, hogy az oktatásról szóló törvény- javaslatot — a beterjesztett módosításokkal együtt — el­fogadásra ajánlja az ország­gyűlésnek,. Szurgyi Istvánná (Szolnok m. 3. vk.), a Rákóczáfalvi Ál­talános Iskola igazgatója nagy jelentőségűnek értékelte, hogy a magyar oktatásügy történe­tében először emeli jogi nor­mává a törvényjavaslat a ne­velés-oktatás alapelveit, s azt, hogy a jogszabályok kö­vetkezetesen építenek az is­kolák társadalmi kapcsolaíai­Szabó Imre (Hajdú-Bihar, megye 15. vk.) a megyei ’ ta­nács elnöke felszólalásában a többek között arról beszélt, hogy napjainkban a társadal­mi, gazdasági igények válto­zása miatt egyre nagyóbb szükség van a korszerű kép­zettségű szakemberekre. Mi­után az új oktatásfejlesztési elképzelések hatása csak hosz- szabb távon lesz érzékelhető majd. javasolta: mielőbb kez­dődjék meg a jelenleg már pályán dolgozó szakemberek át- és továbbképzése országos program alapján. Czibere Tibor (Borsod m. 3. vk.) akadémikus, egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora ki­emelte a nevelési-oktatási in­tézmények működésének azt az alapelvét, miszerint fel­adataikat a tanulók és hall­gatók cselekvő részvételével, azok közösségeivel együttmű­ködve látják el. így érthető el — mondotta —, hogy a ne­velésben oktatásban részesü­lők ne csak befogadói legye­nek az ismeretközlésnek, ha­nem képesek legyenek önálló ismeretszerzésre, önművelés­re, tehát alkotó közreműkö­désre a nevelő-oktató folya­matban. Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa elsősorban a törvénytervezet­nek a szakemberképzéssel, a szakember-utánpótlással, a vállalati tanműhelyi oktatás­sal kapcsolatos részével fog­lalkozott. Egyetértett. azzal, hogy a munkásosztály után­pótlásának biztosítása nem lehet csak az iskola feladata, a nevelőmunkába be keli von­ni a vállalatokat is. Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.) tóalmási körzeti or­vos hangsúlyozta: a törvény egyik legnagyobb értéke, hogy egységben szemléli az oktatási rendszert az óvodától a felső- oktatásig. Emellett nagyon lényeges, hogy az oktató-ne­velő munka kereteit oly mó­don szabályozza, hogy lehető­séget nyújt a pedagógiai sza­badságnak. Igen jelentős az is — fogalmazta meg a képvi­selőnő —, hogy társadalmi rendszerünk egyik legfonto­sabb jelensége a demokratiz­mus erősítése benne foglalta­tik a törvényjavaslatban és ezt egyik elsődleges célként je. iöli meg az oktató-nevelő munka minden szintjén. Ezt követően a Pest me­gyei oktató-nevelő munka helyzetéről beszélt, kiemelve azt a korábbi évekhez nem hasonlítható társadalmi össze­fogást, ami az intézmények tárgyi hiányosságainak fel­számolására, illetve mérséke­lésére kibontakozott. Szólt az iskolaprogram megvalósításá­ról. amelynek keretében két lervciklus alatt több mint ezerrel emelkedett az iskolai tantermek száma. Kitért ugyanakkor azokra a feszítő gondokra is, amelyek az ok­tató-nevelő munka személyi fel'ételeiben tapasztaltak, s csak hosszú távon, nagy erőfeszítések és komplex in­tézkedések révén oldhatók meg. Mint orvos — mondotta — örömmel tapasztaltam, hogy a törvényjavaslat egyik parag­rafusa az egészségneveléssel foglalkozik. Ez a kérdés rend­kívül fontos, hiszen a gyerme­kek szellemi fejlődése mellett nem elhanyagolható testi ne­velésünk sem. Az iskola sok feladata közül szocialista tár­sadalmunkban nagyon fontos, hogy a fiatalokat minden te­kintetben képessé tegye be­illeszkedésre, helytállásra. Itt nem kizárólag a testedzésről van szó, hanem olyan nélkü­lözhetetlen egészségügyi felvi­lágosító munkáról, amelynek színvonala sajnos, jelenleg még elég sok helyen kifogá­solható. — A törvényjavaslat ki­mondja. hogy a nevelési, Ok­tatási intézmények a műve­lődési és testedzési feladatok hatékonyabb ellátása érdeké­ben működjenek együtt a közművelődési és a sportintéz­ményekkel. Fontos lenne egX az együttműködést kiterjeszte­ni egészségügyi intézményekre is. Kiváltképp olyan települé­seken, ahol az iskolaorvosi há­lózat nerfi teljesen kiépített — mondotta. Réger Antal (Pest m., 25. vk.), a Magyar Rádió főosz­tályvezető-helyettese, a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének alelnöke megállapította, hogy a nemze­tiségek továbbélésének, fejlő­désének, a művelődési esély- egyenlőség maradéktalan meg­valósulásának egyik legfőbb eszköze —, s egyben biztosí­téka — a tartalmában és szervezetében korszerű, haté­kony nemzetiségi oktatás. A képviselő véleménye szerint nemzetiségi politikánknak egyetlen.. tartósan kriti­kus pontja éppen az oktatás volt. Mint mon­dotta, ezt a tényt felis­merve az MSZMP Politikai Bizottságának 1978-as. majd az abban megjelölt feladatok időszerűségét megerősítő 1983- as nemzetiségpolitikai határo­zata nyomatékkai hívta fel a figyelmet a nemzetiségi ok­tatás-nevelés fejlesztésére, a kétnyelvű óvodák- és iskolák szélesebb körű elterjesztésére. Ebben a szellemben fogalma­zódott meg a most előterjesz­ted törvényjavaslat 7. parag­rafusa is. amely a felszabadu­lás óta először szabályozza tel­jes körűen a nemzetiségi ne­velés és oktatás rendszerét. Puskás Andrásáé (Békés m. 3. vk.). a Mezőgép Mezőberé- nyi Gyáregységének betanított lakatosa elsősorban megyéje gondjairól szólt. Elmondta, hogy a megye lakosságának iskolázási szintje az átlaghoz viszonyítva alacsony. Ennek oka az iskolahálózat történel­mileg kialakult elosztása. Javasolta: létesítsenek Bé­késcsabán tanítóképző főisko­lát, vagy főiskolai tagozatot, amely megfelelő létszámú pe­dagógust képezve hozzájárulna a délkelet-alföldi régió szel­lemi fejlődésének meggyorsí­tásához. Orlovácz György (Tolna m., 8. vk.), általános iskolai tanár örömmel nyugtázta, hogy vi­szontlátja a törvényjavaslat­ban azokat a javaslatokat, amelyek az előzetes szakmai viták során az őszi nevelési értekezleteken hangzottak el a pedagógusok részéről. Szóvá tette, hogy a gyakor­latban érvényt kell szerezni a közoktatás-feljesztési program azon törekvésének, hogy csök­kenjenek az egyes intézmé­nyek működési feltételei kö­zötti nagy fokú különbségek. Nehezményezte, hogy az OTP megszüntette az úgynevezett pedagóguskölcsönt. A továbbiakban felszólalt még: Káli Ferenc (Fejér m. 13. vk), a bicskei Vajda János Gimnázium igazgatóhelyettese; Végh György (Zala m., 5. vk.), a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Videoton tahi gyáregy­ségének meó-csoportvezetője; Gyurkó László (Budapest, 47. vk.). író felszólalását a béké­hez kapcsolódó gondolatokra építette. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett. A vitában elhangzottakra Köpeczi Béla válaszolt. Kádár János, az MSZMP főtitkára az ülésteremben Faluvégi Lajos expozéja NÓGRÁD - 1985. április 19., péntek Ezt követően Faluvégi La­jos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnö­ke tartotta meg expozéját, a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslatról. Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmoniku­sabb fejlődésnek az igénye, másfelől a gazdaságirányítási reform bevezetésének sikerei­ből és a hatvanas évek végé­nek lendületéből fakadó vá­rakozás óhatatlanul megkíván­ta. hogy átfogó területfejlesz­tési stratégiát és település­hálózat-fejlesztési koncepci­ót dolgozzunk ki. Ezeket a kormány 1971-ben fogadta el. Az azóta eltelt időszak ha­zánk terület- és településfej­lesztésében eredményes sza­kasz volt. Tovább mérséklőd­tek az országrészek és a me­gyék között a korábbi nagy különbségek a társadalmi és a gazdasági szerkezetben, a fej­lettségben, a tudományos erők területi megoszlásában és la­kosságunk életkörülményeiben. Felgyorsult a történelmi okok miatt elmaradott térségek feilődése. Területileg telje­sebbé vált a foglalkoztatás, és az által, hogy a lakóhelyhez köz°1i munkaheteket terem­tettünk, mérséklődött a tá­volsági ingázás. Miközben Budapest világvárosi jellege tovább erősödött, olyan nagv- városhálózatunk alakult ki, amely megteremtette az eddi­ginél egyenletesebb és ará­nyosabb településfejlesztés alapjait. A másfél évtized alatt felépült egy és egyne­gyed millió lakás. Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette, ame­lyekből az a fontos tanulság adódik, hogy bár számottevő eredményeket értünk el az elmaradott térségek és tele­pülések közelítésében, felzár. kóz'atásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzárkóztatás tehát időtálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell! Az 1971-ben elfogadott irányelvek némely szempont­ból olyan belső és külső fel­tételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak helyesnek vagy tartósnak. Be­bizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyvá­rosokat, a kiemelt lelepüiése- ket feljeszteni. s nem szabad eg.v-egy település jövőjéről „fölülről’’ határozni. A tele­pülések rendezési tervei sok helyütt elrugaszkodtak a va­lóságos anyagi lehetőségektől, sőt a valóságos igényektől is. Egy további tanulság tehát az, hogy mivel a gazdasági és társadalmi körülmények sza­kadatlanul változnak, erre a gazdaságpolitikában és a te­rület- és településfejlesztési politikában egyaránt — egy­másra is tekintettel — nyi­tottabbá kell válnunk. Érzé­kenyebben keli figyelnünk a társadalomtól érkező jelzések, re, az új kérdésekre pedig új válaszokat kell adnunk. Az elmúlt években fokozó­dott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részválla­lása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka értéke eb­ben az ötéves tervidőszakban meghaladja az 50 milliárd fo­rintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendőkben, az elért eredmények tanúbizonyságát adják annak, hogy a helyi kö­zösségek csakugyan érettek az önkormányzatra. Az expozé ezt követően kiemelte a terü­let- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a telepü­lések fejlesztése, amely ma­gában foglalja a különféle or­szágrészek, a főváros, a me­gyék, a város-ok és a közsé­gek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságá­nak javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszo­nyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhet­nek városaink és falvaink, s javulhatnak a lakosság élet- körülményei. Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív sza­kaszban a gyarapodás, a nö­vekedés már nem mehet másképp végbe, mint a ter­melőerők eltérő ütemű fejlő­dése révén. Ez pedig arra ve­zethet, hogy a különféle tér­ségek fejlődési lehetőségei is jobban differenciálódnak. Mi- közben igent mondunk a gaz­daságunkban végbemenő dif­ferenciálódásra, társadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az emberek számá­ra — bárhol éljenek is — egyenlőbb esélyeket teremt­sünk az elemi fontosságú el­látáshoz való hozzájutásban. Nem kevés az, amit az ob­jektív adottságok folytán vagy történelmi okok miatt elmaradottabb vidékeknek és településeknek a kedvezőbb adottságúakhoz való közelí­téséért tettünk. Mégis, még ma is nagy. helyenként növek­vő a lemaradás néhány ha­tármenti és aprófalvas tér­ségben. A közelítés útját a következő években abban lát­juk, hogy elsősorban az ilyen adottságú tájegységek, váro­sok és községek gazdálkodó szervezeteit igyekszünk erő­síteni, s az eddiginél gyorsab­ban fejlesztjük az infrastruk­túrát. Társadalmunk óhajaihoz igazodóan a jövőben is nagy figyelmet kell fordítanunk a város és a falu viszonyára. A jövőben nagyobb hang­súlyt kap a községek fejlesz­tése. és ez maid az állami és a megyei fejlesztési eszközök elosztásában is kifejeződik. Be kell látnunk: a városla­kóknak is érdekük, hogy ja­vuljanak a .környezői falvak lakóinak életkörülményei, mert ezáltal mérséklődhet a bevándorlásból a városokra nehezedő nyomás és tágítha­tó a városi ellátás szűk ke­resztmetszetei. Reálisan abból indulhatunk- ki, hogy a következő évtize­dekben folytatódik az urba­nizációs folyamat, esetenként á nagyközségek várossá válá­sa, De érdekünk, hogv a jö­vőben a városokba költözés folyamata lassuljon, a Város­sá válás tervszerűbbé, iránví- tottabbá váljon. Az ésszerű városfejlesztés közepette ezért is kell segítenünk a kisebb településeknek népességük megtartását erősítő képességét és kommunikációs rendszert, települések közötti közleke­dést és távközlést. Céljaink megvalósításá­nak fontos föltétele az. hogv a döntéseket azok hozzák meg és végrehajtásukról azok gondoskodjanak, ak'k a szük­séges ismeretek birtokáhan vannak, illetőleg akik a dön­téseket a legjohhain tudták végrehajtani. Evégett növel­tük meg a vállalatok önálló­ságát, s ezért korszerűsít™ most a tanácsi gazdálkodást is. A készülő tervek megala­pozásához igénybe kell ven­ni a tudomány segítségét. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai progra­munkat — mondotta Faluvé- gi Lajos, és a Miniszterta­nács nevében kérte, hogy a beterjesztett javaslatokat vi­tassák meg és fogadják eá. Az expozé után számos fel­szólalás hangzott el. Ezzel az országgyűlés ta­vaszi ülésszakának első mun­kanapja — amelyen Cser- venka Ferencné, Péter János és Sarlós István felváltva el­nökölt — befejeződött. A ta­nácskozás pénteken a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslat feletti vitával folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents