Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

\ 1 Hatot egy csapásra Börtönben a határsértők A táplálkozástudomány sze­rint „optimális” a táplálkozás akkor, ha a táplálék a szer­vezet valamennyi élettevé­kenysége számára a legjobb feltételt biztosítja. A terhes anya táplálkozása akkor ne­vezhető optimálisnak, ha nemcsak az ő egészsége és a magzat fejlődése kielégítő, de az újszülött növekedése is biztosíto tt lesz az anya tej ál- 'al. A kielégítő táplálkozás késlelteti az öregedést és a helyes étrend jelentős szerepet játszik a szív és érrendszeri megbetegedések megelőzésé­ben. A különböző korosztályok és ''létmód figyelembevételével kidolgozták a tápanyagszük­ségletet. Ettől az átlagtól egyé­nenként eltérés lehet. Így pél­dául akinél a serdülőkor ko­rábban jelentkezik, magasabb e tápanyagigénye kortársai­nál. Más a városban élők szükséglete az urban! zálódás- sal létrejött, rohanó, de mégis mozgásszegény életmód miatt. Az egészséges étkezések ter­jesztésére hazánkban széles körű ismeretterjesztés folyik, ennek ellenére még mindig túlzott a zsírfogyasztás, a ma­gas kalória tartalmú, rostsze­gény étkezés a jellemző. A húsok közül a sertéshús a kedvelt, pedig a sovány ser­téskarajban háromszor annyi rejtett zsír van, mint a csir­A makacskodó öreg zárat értő kézzel reperátta meg Feri bácsi, és közben arról beszélt, nem bánja, hogy már hetvenöt éves: az a fő, hogy még tud dolgozni. Általában jellemző az idős emberekre, hogy örülnek, hogy évtizedek tapasztalatait gyümölcsöztet- hetik, ha tevékeny munkával tölthetik el nyugdíjasévei­ket is. Az életet jelenti nekik, hogy még szükség van rájuk, hogy igényt tart felhalmozott tudásukra, alkotókedvükre a társadalom: és a munkahelyi közösség állandó kapcsolatot, kötődést nyújt, sokak számára enyhíti az egyedüllétet. BŐVÜLŐ KEDVEZMÉNYEK Mindez természetesen nem­csak érzelmi kérdés", a reali­táshoz hozzátartozik, hogy a 2 260 000 nyugdíjas többségé­nek szüksége van arra a pénzre, amit munkájával ke­res. A 84 milliárd forintból, amelyet például 1984-ben nyugdíjként kifizetett az ál­lam, havi átlagban egy sze­mélyre 3130 forintot mutat ki a statisztika, a valóság­ban azonban a nyugdíjasok többségének ennél kevesebbet visz a postás hónapról hónap­ra. Szükség van tehát a nyug­díj kiegészítésére: a népgaz­daságnak viszont a nyugdíja­sok munkájára, hiszen az ak­tív keresők száma — 4 920 000 — 1985. január elsején újabb 20 ezer emberrel volt keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban. A legutóbbi évtizedben a részmunkaidőben foglalkoz­tatott nyugdíjasok létszáma 380—430 ezer között moz­gott. Eaves ágazatokban, pél­kehúsbain. Ráadásul a barom­fihús fehérjében gazdagabb, olcsóbb és bőséges belőle a választék. A másik sarkalat tos kérdés a kenyér. Igaz, ezen a téren a kínálat egy­síkú, de az igények is a rost­ban és B-vitaminban szegény péksütemény, és fehérkenyér irányában tolódtak el. Nem szeretjük a zöldségféléket, hol­ott vitamin- és ásványianyaig- szükségletünknek ezek a leg­főbb forrásai. Szokás téli táp­lálkozásról beszélni, felvető­di le a tavaszi fáradtság kérdé­sé. Kétségtelen, hogy télen a napfényhiány, a kevesebb moz­gás, némileg eltérő étkezést tesz szükségessé. Étkezésünknél azonban rhin- den évszakban négy alapvető tényezőre kell figyelni: meny­nyit, mit, mikor, hogyan? A mennyiség hazánkban egyes rétegeket kivéve biztosított. Mérsékelten aktív életmód mellett, napi 2700 kalória (11 340 J) szükséges. Ezzel szemben az átlagos fogyasztás — a gyermekeket, is beleértve — 3200 kalória. Nyi l ván való a tű'fogyasztás! A második kér­dés, hogy mit együnk? Ez nem olyan egyszerű mint gon­dolnánk, mert az egyik táp­anyag mennyisége befolyásolja a többi, vagy egy másik táp­anyag szükségletet. Például, aki sok szénhidrátot fogyaszt, annak több B-vitaminra van dául a belkereskedelemben a nyugdíjasok nélkül nem lenne biztosított a folyamatos ellá­tás. Annak érdekében, hogy a munkaerőhiány enyhüljön, a Minisztertanács 1983. január elsejétől módosította korábbi rendeletét, növelte a foglal­koztatási időkeretet; évi 30 ezer forintról 60 ezer forintra emelte a kereseti összegha­tárt; és bővítette a foglalko­zási időkorlát alól mentesített munkakörök számát. Az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hivatal a közelmúltban készí­tett összegzésében megállapí­totta, hogy a munkaerőgon­dokkal küzdő vállalatok éltek is a lehetőséggel. MEGYÉNKÉNT VÁLTOZIK Ha az ágazatok szerinti megoszlást nézzük, az ipar­ban 50 ezer, a mezőgazdaság­ban 45 ezer, az egészségügy­ben 40 ezer, és a kereskede­lemben 30 ezer nyugdíjas dol­gozik. A területi megoszlás szerint a fővárosban lakó mintegy 400 ezer idős ember­ből 90—100 ezer vállal mun­kát, a megyékben lakó 1 millió 800 ezerből 200 ezer nyugdíjas dolgozót tartanak nyilván. (A falvakban, tanyá­kon élő öregek természetesen mindannyian dolgoznak a háztájiban, ameddig csak mozdulni tudnak.). Megyénként nagy az elté­rés abban, hogy hány idős ember jár munkába. A fővá­ros vonzáskörzetében élő Pest megye például közel kétezer esetben kért mentesítést az évi 1?60 órán felüli foglal­koztatáshoz, míg Szabolcs megyében csak 75 nyugdíjas­szüksége az anyagcsere lebo­r '’oMtásához. Általában az az irányelv, hogy minden főétkezésen be­lül szerepeljen állati fehérje, vitamint és ásványi anyagot tartalmazó étel, — a. szénhid­rát mellett. A szénhidrátok biztosítása a kenyér, a tész­tafélék, a cukorfogyasztás, út­ján mindig elegendő. Az ösz- szetétellel van baj. Az ipari­lag előállított kristályos szén­hidrátok fokozatosan háttérbe szorítják a természetes szén­hidrátokat. Az egyes kutatók szerint összefüggésbe hozható az érelmeszesedés gyakorisá­gával. Kétségtelen, hogy a ná­polyi és keksz, továbbá a cuk­rozott üdítő italokkal, egyre több kristályos szénhidrátot veszünk magunkhoz. Az állati fehérjék közül a tej, tejter­mék, mint bőséges kalcium- és foszforforrásunk, külön em­lítést érdemel. Ezek az ásvá­nyi anyagok a csontképzésnél minden korosztálynak szüksé­gesek. A tejnek a fogszuva­sodás megelőzésében is je­lentős szelepe van. Egy 3—6 éves korú gyermeknek napon­ta 6 dl tejet, illetve ennyi tejnek megfelelő tejterméket kell elfogyasztania. Az állati fehérjék közül a tej mellett a nem zsíros húsokat (barom­fi, hal. nyúl,) a belsőséget, és a tojást kell előtérbe helvez­ni. Dr. Csizmadia Irén nál volt erre szükség. A két véglet között a nagyobb fog­lalkoztatási igény jellemző Nógrád, Heves, Somogy, Ko­márom és Békés megyében. VÁRJÁK ŐKET Győr-Sopron megyében pél­dául a textiliparban, az élel­miszeriparban, a kereskede­lemben és a vendéglátóipar­ban várják a nyugdíjas dol­gozók jelentkezését. De a nád- és erdőgazdaságok, má­sutt a konzervgyárak és cu­korgyárak idénymunkájára is szívesen vesznek fel nyugdíj­ban lévőket, és persze az ide­genforgalmi szezonban is bő­ven akad feladatuk. Heves megyében az állattenyésztés­ben nyugdíjasokkal tudják pótolni a hiányzó létszámot. A megyékben is csak 20 szá­zalék a szellemi munkát végző nyugdíjasok aránya. Hivatásuknak élő pedagógu­sok, körzeti orvosok végzik a falvakban — köztisztelettől övezve — áldozatos munkáju­kat idős korukban is. De ott vannak az 55—60 éven felüli szakemberek a művelődés egyéb területein, a kórházak­ban és számviteli területen is. Tág tere nyílik nyugdíjas­korban is a munkára mind­azoknak, akik a szolgáltató- ipar valamely ágában szerez­tek szakmát. Baranyában pél­dául kevés a fodrász, Szege­den és környékén a kerékpá­rok ezreinek „orvosaiból” elkelne több is. A borsodi falvakban örülnének, ha min­denütt akadna cipész a kap­tafához. És sorolhatnánk to­vább. hány helyen lenne még becsülete az idős mesterek keze munkájának, szakmasze­retetének. I. E. Dénes László határőr fő­hadnagy arcából gyorsan ki­szaladt a vér, amikor éjfél után éppen tíz perccel meg­szólalt a telefon: — Főhadnagy elvtárs jelen­tem, a csehszlovák baj társak értesítettek arról, hogy Fila- kovó, vagyis Fülek térségé­ben hat-nyolc fős csoport a vasúttöltésnél eltűnt, s a ha­tár felé tartanak. A cseh­szlovák fegyverbárátok ugyan a helyszínre mentek, keresik a csoportot, de kérik a mi segítségünket is. — Hangzott az ügyeletes határőr jelenté­se. Mondanunk sem kell, hogy Dénes László azonnal öltöz­ködött. Ütnak indult, s per­ceken belül már az őrsön volt. Beindult egy hatalmas gépe­zet. A főhadnagy térképet tett maga elé, s bábukat moz­gatott, hogy a jelzések alap­ján merre tarthatnak a ha­társértők. Az őrsöt szinte va­lamennyi határőr elhagyta. Ki a kutyával ment a kijelölt helyre, ki a riadókocsin pász­tázta a terepet. A jelzések egymás után érkeztek. A csehszlovák fegyverbarátok azt jelentették, hogy kutyáik elvesztették a nyomokat. — Az már biztos volt szá­mukra, hogy a határsértők éjszaka mozognak. Azt is tud­tuk, hogy összesen hatan van­nak. Hátizsákkal, s ki tudja még mivel felszerelve. Az őr­sön csak a tartalék állományt hagytuk, a közúti forgalmi el­lenőrző pont katonáit is se­gítségül hívtuk. Riasztottuk az önkéntes segítőket is. Ebben az időben aligha volt a Karancs, illetve a Medves- nek olyan része, amelyiket ne zártak volna a határőrök. A parancsnok figyelme min­denre kiterjedt. Hiszen órák teltek már el eredménytele­nül. A hangulat is egyre fe­szültebb lett. Fáradtak az emberek is. A nyolc-tíz órás szolgálat bizony, kemény mun­kát igényel parancsnoktól, ka­tonától, önkéntes segítőtől egy­aránt. Tetézte a bajt. hogy délután a Salgó Hotelnél avartűz ke­letkezett. A tűzoltóság ide is a határőrök segítségét kérte. S azok az emberek, akik a tartalék állományon felül vol­tak, akik a kemény, fárasz­tó szolgálatot pihenték, vet­ték a tűzoltószerszámokat, s mentették a népgazdaság va­gyonát. A riadókocsi egyre-másra járta az őrhelyeket. Vitte a kiskatonák melegítő italát, az ételt. A Karancs és a Med- ves horhosokkal tarkított ré­sze egyre nehezítette a ha­tárőrök munkáját. Valameny- nyi feltételezhető terepsza­kaszt blokkoltak. Az állan­dó kapcsolat a csehszlovák fegyverbarátokkal percnyi szünet nélkül tartott. Minden új értesítést kölcsönösen to­vábbadtak. Az állandó kuta­tás. figyelés, a feszült szol­gálat végre eredménnyel járt. Blaskó Sándor határőr, aki Sándor István önkéntes se­gítővel teljesített szolgálatot, már hosszú órája látta el fel­adatát. Távcsővel figyelte a környéket. Mozgást és han­got. hallott. S megtette a szükséges intézkedést. Dénes László határőr főhadnagy is Többre lenne szükség Dolgozó nyugdíjasok Blaskó Sándor határőr: már két napja a határon voltunk, de az eredmény nem maradt el. Sándor István önkéntes segí­tő: ismerem a határt, magam is szívből csinálom... fellélegzett, amikor meghal-, lotta katonája hangját. — Főhadnagy elvtárs! Blas­kó Sándor határőr jelentem, hogy a feltételezett határsér­tőket, öt férfit és egy nőt Sándor István önkéntes segí­tő társaságával elfogtuk. Az akciót sikeresen végrehajtot­tuk. A főhadnagy arcáról egy­ből eltűntek a fáradtság jelei. A riadókocsiba ugrott, s irány a helyszín. A hat határsértő már remegve állt a fegyver előtt. Orosz nyelven próbál-’ tak beszélni, magyarul egyik sem tudott. — Most már könnyű volt a dolgunk. Megállapítottuk, hogy a keresett határsértök csehszlovák állampolgárok, brnói egyetemisták. Turista­hátizsák volt náluk, benne fehérneműk, térképek, tábori felszerelés és sok minden más. Üti céljuk? Azt mondották, kalandvágyból- jöttek Magyar- országra, tiltott céllal, s így is akartak visszatérni hazá­jukba. Majd a csehszlovák ha­tóságok tisztázzák a valódi helyzetet... Mi beho.ztuk őket az őrsre, kihallgatás után át­adtuk a csehszlovák hatósá­goknak, s azóta börtönben várják az igazságszolgálta­tást... Blaskó Sándor határőr is kipihente már magát. így emlékszik az órákra: — Nulla óra tíz perc volt, amikor riasztottak bennün­ket, s másnap 14 óra 15 perc­kor állítottuk elő a határsér­tőket. Ez az első elfogásom. Amikor a mozgást és hangot észleltem, óvatosan eléjük húztam, megvártam, míg át­lépik a határt, s utána szólí­tottam fel őket a megadásra... Civilben Kánváson vagyok vájár. Most nősültem. Lesz majd miről beszélni a munka­társaknak. Még azt is el kell mondanom; már két napja kint voltunk figyelőszolgálat­ban. Nem pihentünk, s beval­lom, idegesek és fáradtak vol­tunk. Arra azért büszke va­gyok, hogy a parancs szerint jártam el. Nem mindennapi, hogy őrsünk egyszerre hat ha­társértőt fogott el. Jól szer­vezett, fegyelmezett munka eredménye ez. Sándor István önkéntes se­gítő így vall ezekről az órák­ról: — Kilenc éve vagyok ön­kéntes határőr, és csoportve­zető. Korábban is a határőr­ségnél teljesítettem szolgála­tot. A határőr jelezte, hogy látja a csoportot, befelé jön­nek. Én magam siettem elő­re, s mintegy harminc méter­re a határ átlépése után meg­fogtam az egyiket. Utána a többi már könnyen ment. Nem tanúsítottak ellenállást. Kemény éjszakát töltöttünk, még sikerült feladatunk, a parancs végrehajtása. — Határőreink, s az önkén­tes segítők minden dicséretet megérdemelnek. Azt hiszem, a jutalom nem marad majd el — summázza véleményét Dénes László határőr főhad­nagy. Valóban megérdemlik az el­ismerést. Somogyvári László Május végére fl téli Étkárok helyreállítása még túlórában is A kemény tél rendkívüli megpróbáltatásoknak tette ki útjainkat. Több mint 60 na­pon át voltak síkosak az utak (a megelőző télen 45 napig tartott a síkosság), s a szoká­sos 30—40 centiméter helyett csaknem egy méter vastag­ságban átfagyott a talaj. Emi­att az idén főképj>en az úgy­nevezett olvadási kár volt je­lentős. (A kezdődő enyhülés hatására a talaj felső rétege felenged, ugyanakkor azon­ban a mélyebben fekvő réte­gek még hosszabb ideig fa- gyottak maradnak, lay a jár­művek nyomása és az alsó jégréteg ellenállásának hatá­sára az utak felső, már fel­engedett része szétnyomódik.) Különösen ott történtek nagy károk, ahol az útburkolat vas­tagsága. minősége nem kielé­gítő. Ilyen sajnos, még bőven található Magyarországon, ugyanis a 90 ezer kilométer­nyi közúthálózatból mind­össze 22 ezer kilométeren van tó minőségű aszfaltburkolat, a többi út szerkezete véko­nyabb, sérülékenyebb, s a csa­padék is könnyen utat talál a hézagos kőburkolaton ke­resztül a mélyebb rétegek­hez. Az útburkolat súlyos sé­rülései miatt 120 kilométer­nyi főúton és 400 kilométer hosszú alsóbbrendű úton el­rendelték a súly- és sebesség- korlátozást. A fagy által oko­zott károk értéke megközelíti a 2 milliárd forintot, ezért szükség van más útfenntar­tási célokra szánt pénzeszkö­zök átcsoportosítására. A közúti igazgatóságok, va­lamint az útfenntartással fog­lalkozó tanácsi vállalatok nagy erőkkel fogtak hozzá az utak kijavításához. Jelenleg mintegy 20 ezren végzik ezt a munkát, sokan vállalnak nyújtott műszakot, túlórát, s dolgoznak a hétvégeken is, hogy mihamarabb zavartalan­ná válhasson a közlekedés. A kátyúzással (a kisebb lyukak befoltozásával) a tervek sze­rint május végére készülnek el, ám a nagyobb felületű ja­vítások nvárig is elhúzódhat­nak. (MTI) NÓGRÁD — 1985. április 17., szerda 5 N Salgótarján rcpre^er Sti'v Tanáf‘c)l" ' \r.s -g tere, fiatalok cs iilöbcbhek kcd.onc íarló/kodábi helye. Táplálkozá­sunkról...

Next

/
Thumbnails
Contents