Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
JÓZSEF ATTILA: Szállj költemény... Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, ' hogy élünk ám és van remény —, van idő, csípjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét — lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság, s a szerelem. Szólítsd, mint méla borjúszáj a szorgalmas legényeket — rágd a szívükbe — nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. 1936 CSORBA GYŐZŐ: Szárszó, 1937. december 3. József Attila szellemének Már, amikor fát lopni jártál, hogy melegedj — tél volt — a lángnál láttad: a zörgő vagonokban hogy a meleg valahol ott van Darab csönd a földhöz lapultál olaj-szén-gyomszag-göncbe bújtál hitted, hogy végső gyógyulásod csak ilyen tájékon találod Meleget kaptál is — kihűlve megoldást — mindent túlkerülve De kezed ronccsá nyomorítva már le nem írta le nem írta! KERESZTURY DEZSŐ: Segítsetek! Vén fa, senkise vágta ki; hány kidőlt, ki vele nőtt! Alá gyűlhetne mind, aki árnyat keres, pihenőt. Terebélyül még koronám, kering benn nedv, erő; ki keres, termést is talál, ha van rá kedv, idő. Csak ássátok meg tövemet3 ne terítsen alám bozót mind mohóbb aljnövényzetet, pióca gyökér takar ót! SARÁN Dl JÓZSEF: Groteszkek í. Napszemüveg Irhabunda Elérhet a világ gúnyja 2. Lábán cipő Fején kalap Tető van a talpa alatt 3. Lehet, hogy nem lehet boldog a magánélet Némán derülnek rajtunk a nemes fémek Olvassuk újra együtt — Gáli Istvánt Gál! István — olyan fiatalon ment. el, s olyan keveset teljesített mindabból, amit tervezett... Hogy azonban mégis korszakjelző író, az nem a véletlen, a vakszerencse dolga, az a tehetségéé; van aki egy betűóceánnvi életművel is csak pislákol, ha az utókor visszanéz a múlt sötétjébe, s van aki akkor is ragyog, ha keveset is engedett neki az élet. Az 1931-ben született Gáli István ilyen tehetség, nem könnyű író, de mert minden idegszálával a korban élt, annak a kornak a krónikása lett amely szülte —, s az nem volt akármilyen időszak. Történelmi korszakváltások, megtorpanások és .újrakezdések, élet- és sorsváltások korszaka az övé, és ennek az élménynek megírója, irodalmi újrateremtője ő. Költőként, kezdte, mint annyian a magyar irodalomban. 1954-ben megjelent Garabonciás diák című verses népmese-feldolgozásai meg is érnék az újrakiadást. Akkor is. ha ő már azok megjelenésekor is elsősorban prózaírónak tudta magát. Pályakezdő éveiben Pécsett élt, és először katonakorának határőrélményeit írta meg, de az ötvenes évek szerkesztői sok okból visszariadtak ezek problémáitól, hiszen nem napfénysugárzású diadalokról szóló történeteik voltak, hanem igencsak valóság szülte írások. Gáli az osztrák szélen volt határőr kemény időkben és a valóság lenyomata, a felszedett élmény oly erősen ivódott bele, mint más íróba a kamaszkora. Állítólag Csorba Győző javasolta neki — érezvén a tehetséget a húsz-egynéhány éves emberben —, írjon verseket. Irt, írta, de abbahagyta. Fontosabb volt neki a Magos család története, egy bányászcsalád világa, fontosabbak Tatabánya legendái, a felszabadulás emberi emlékei. S közben, mert irodalomból nem lehet megélni, rádiódramaturg: ír is rádiójátékot, komédiát — nem egyet. A Magos család persze, ahogy a Rohanók című novellájában maga is Gáli István: cr megírja, az ő családja, a sűrítés, alakítás, változtatás ama követelményével, ami az igazi írót az egyszeri élmény megírásától az irodalom igazáig kényszeríti. A Patkánylyuk című 1961-ben megjelent kisregény után a következő évben napvilágra került elbeszélésciklus, a Kétpárevezős szerelem hozta meg neki az országos elismerést. * A Szépirodalmi Könyvkiadó hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára regénypályázatot írt ki. A díjnyertes művek egyike lett Gál! István regénye A napimádó. Az igazi siker azonban nem az lett, hanem A ménesgazda. Az író a művet nem egyszerre írta, egyes részeit, már korábban is publikálta, de a Csapda, és Az öreg után ez lett legsikeresebb. és tegyük hozzá legigazibb regénye — ez utóbbit természetesen csak műfaji értelemben értve. A ménesgazda is a. határon játszódik, mint a határőrélmény kései része, de egészében az ötvenes évek pontos korrajza, a megtámadott emberek, a volt méneskari tisztek támadó reakciójának és tragédiájának története. Ez a keret, és közben egy határmenti falu hétköznapi életét látjuk, a termelőszövetkezeti életformaváltás gubancait. Mindaz, amit ma már úgy látunk, értelmezünk, mint a Rajk-per utáni korszak elhibázott politikájának vidéki lecsapódásait. A regény belső cselekményvilága töretlen tragédiát ábrázol: egy fiatal falusi kommunista reménytelen küzdelmét^ és halálát a kettős szorításban. Igaz, hittel él benne az új világ megteremtésének vágya, de nem tud mit kezdeni a ..felülről” jött „keményebb elvtárs” szemlélettel, és segíteni szeretne a régieknek, akik nem fogadják el a kinyújtott kezet, hiszen az egész világ mást üzen, mint ennek a szerencsétlen, jó szándékú kis kommunistának a vergődése. A könyvből 1978-ban Kovács András rendpzett nagyhatású filmet. A MENESGAIDA (Részlet) A hadnagy az autóhoz sietett, és beszólt: — Tessék, Busó elvtárs. Ez a választék. Kikászálódott az ülésről, a derekát egyengette. Kezelt a zömök századossal, akinek zsíros haja kilógott az elnyűtt tányérsapka alól, arca feketére cserzett. Tartózkodó zavartan fogadta a képviselőt, mert neim tudta, mit mondjon, tisztelegjen-e, végül széttárta a karját, és megismételte, amit a hadnagytól hallott. — Tessék, ez a választék — és megnyalta cserepes száját. Busó Mátyás fekete ruhájában, amiben az ülésszakra Pestre utazott, nagyon tekintélyesnek érezte magát. A pesti tiszt mellé húzódott, akit inkább magához illőnek érzett. Három internált állt előtte. Ha igaz, nála mindegyikük többet ért a gazdálkodáshoz, és mégis ő dönt. — Hány holdon gazdálkodott? — kérdezte ötletszerűen az elsőtől, és csak arra ügyelt, hogy a megszólítást elkerülje. A ritkás hajú férfi lesütötte a szemét. — Ezerhat-ezernyolcszáz holdon. Kétszáz hold bérlet — tette hozzá gyorsan, mintha ez a többlet bajba keverhetné még most is. — Maga hány holdon? — Nyolcszáz — böffentette a második, egy kopasz, kidülledt szemű Ez ellenszenves volt, a következőre nézett. — Hát ha úgy vesszük — kezdte a harmadik egy kis ironikus felhanggal —, en kétszázhuszonegyezer-négy- százötvenegy holdon. — Ne marhuljunk, ember! — mordult közbe a táborparancsnok. De a magas, nagy csontú internált nyugodtan a szemükbe nézett. — Én az Eszterházy-her- cegség hitbizományának gazdasági központjában dolgoztam. És a kegyelmes úrnak ekkora birtoka volt Magyar- országon. Ausztriában és Morvában is lehetett — combjához szorítja a pléhtányért — valamennyi. — Irodista volt? — nézte gyanakodva. — Nem éppen. Az apám Is főgazdász. — Milyen iskolája van? — Akadémia. —■ Kicsit gondolkozott, aztán hozzátette: — Német oklevelem van. Azaz volt. Mert a háborúban... Legyintett, erre a százados rászólt. — Álljon vigyázzban! Ha ezt nem hallja, talán nem tud ilyen hamar dönteni. — Ez jó lesz. — Vitára készen nézett a hadnagyra, de az beleegyezően bólintott. Amíg a papírokat intézték odabent, a tisztek cigarettázva álltak a kocsi mellett. Nem beszéltek többet a választásról, nézték a kondérok elé kígyózó sort. A százados újra hívni kezdte őket, hogv jöjjenek be az irodára, ne röstelljenek leülni egy kicsit, a madár se jár erre, örül ha embert lát, nem tudta, amikor a falusi rendőrségtől idekérte magát, hogy ilyen szolgálat ez, szinte rabnak érzi magát ő is — végül valami pálinkát emlegetett, ami odaben van az asztalfiókban. De a hadnagy parancsra hivatkozott, hogy azonnal fordulniuk kell vissza. Busó Mátyás bólogatott, aztán elrös- tellte magá, és bebújt a kocsiba. Igazán ihattak volna egyet a századossal, ha eny- nyire kéri. Előkerült az emberük a batyujával, kezében egy darab kenyér, amit reggeli helyett kapott. Papírjait az írnok a hadnagynak adta át. Busó Mátyás az ablakon dugta ki a kezét, hogy mégse váljon el búcsú nélkül a tábor parancsnokától — és fellélegzett, amikor kiértek az országúira. — Mondja csak, hogy lehet az — kérdezte új útitársától —, hogy a műtrágyától, aminek táplálnia köllene a növényt, lerozsdult a palánta levele? — Ez most vizsgáztatás? 1 — A fenét! Ez a mi vizsgánk volt, amin elbuktunk. — Több mindent kellene tudnom ahhoz, hogy megmondjam. Mit szórtak szét? Nitrogén-, foszfát- vagy mésztartalmú keveréket? —Mégiscsak bizonyítani akarta tudását. — Az is fontos, hogy megfelelő időben jusson a földre. Van, amit ha reggeli harmatra szórnak, és nem a tövéhez, hanem a levélzetre, elpusztítja a növényt. Óvatosan csipkelődve megint megkérdezte. — Hányasra feleltem? — Jól, nagyon jól — derült Busó Mátyás, mert védence egyre jobban tetszett. Nem szívbajos ez, nem! — Be se mutatkoztunk, lássad Busó Mátyás vagyok. A férfi íanyarkásam mosolyogva nyújtotta a kezét. — Braun Miksa, én is bé- emes vagyok. — Azelőtt nálunk a fél falut Braunnak hívták. Sváb? — Az is. Az én családomban minden van. Az apám, pedig már hetven volt, a harmincas években kivándorolt emiatt Chilébe. Én marha! — maradtam. — Az elöl ülő tisztre sandított. — A fasizmusra mondom, ugye. Busó Mátyás görögött, és suttyomban társára hunyorított. Nagyon megvidámodott, hogy ilyen jól sikerült az útjuk. i 'llllllllllIliillllilll 1111111 ■IIIIIMIIIIIIIIIIImIIIIIIIIMI f1llllflllllllllHIIIMHIIIIIIIIlllll||||||l|i||||||||||||||||||||||t|l||||||||l||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||lillllUIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimilltllllllllllUI"lllinflllllllll1,ll| fciss Lásaló íaintarziáj» Egyetlen tulajdona volt ez az üres telek. Háromszögét két oldalról a kiserdő tüskés bokrai szegélyezték, a háromszög alakú telek átfogóját pedig a szomszéd kerítette el dróthálóval, és szúrós dróttal koronázta meg mesterművét. A parcellákat a gyáriaknak osztották ki jő tíz éve, s így a felosztásnál a fontossági sorrendet is betartották. A fejesek a műűt közelében kapták meg a részüket, oct, ahol a leghamarabb jelentek meg a kis kerti házak. A liget felé haladva egyre több lett a deszkabódé és a kiselejtezett karosszéria. A nagynénje csomagolónő volt a gyárban, így neki már csak a dűlő végén jutott ez a háromszögletű darab Amíg élt, addig krumplit, hagymát és paradicsomot vetett, és rövid, hegyes karókkal verte körül a telekhatárt. Az enyészet három irányból támadta meg a szebb napokat látott ágyasokat. A szomszéd kerítése felől erőskötésű tarack nyumult előre két oldalról pedig az erdőcs- ke bokrai lopták a távolságot a középen álló fészer felé. Az új tulajdonos megjelenése után már az első évben ■•eltűntek a kerti szerszámok, Dúsa Lajos: A TELEK a székek, a kecskelábú asztal, s csak egy dögnehéz vasalt láda és egy szakadt vász- nú nyugágy maradt meg hírmondónak az egykori felszerelésből. Sunyin és szívósan dolgoztak az idegen ellen az alkalmi látogatók is, akárcsak a tarack és a kiserdő. Hanem a vadkapor illata fenséges volt, egészen betöltötte a fészer környékét. Amikor viszont a liget felől fújt a szél, akkor a fiatal ecetfák és a bodzák uralták a légteret. — De hiszen itt nincs az égvilágon sémmi! — csodálkozott Olga, amikor először kijött vele a telekre. Valószínű, hogy tényleg emberibb a pucér homokos föld egyenletes palántacsikok- kal, és szabályos sorban ültetett gyümölcsfákkal. A fészernél is használhatóbb egy kimustrált autóváz, vagy egy deszkabódé. — hogy most a kis kerti házról ne is beszéljünk* Amúgy a „semmi” sem volt taszító. Elég volt a kövéren terjengő lapura és a karcsú ecetfára nézni. Különbözőségükkel úgy illettek egymáshoz, mint Don Quijote es Sanqho Panza. Milyen szánalmas eredmény lett volna ehhez képest néhány zsák hagyma. — Lusta dög vagy — eny- nvi volt a nő véleménye. Persze, bekeríthetné a telket két-háromezerért. Hatezerért kutat fúrathatna, építhetne a fészer helyett egy házikót bontott téglából, mondjuk huszonötezerért. Mindezt három és-fél ezerből, amiből még lejön az albérlet és a gyermektartás.... — Add el, ha nem használod! Olga felélénkült, ahogv felmérte a terepet és a lehetőségeket Megszépült a tervez- getéstől, ahogy izgett-moz- got az öreg ládán a vadkapcr bő illatában. Képzeletében kezébe yeite a kart sorsát, készen lett az OTP-kölcsö- nökből a kisház, és darazsak dongtak a meggyfákon. Aztán a házasságáról beszélt, hogy tulajdonképpen megvan mindenük, boldognak kellene lennie. A szeme fehérje két sanda hold lelt, úgy nézte a magas gyomot, a fészer letaposott füvét. — Lám, lám. A végére te is elbozótosodtál. Így legalább illesz hozzám. Szúrhatsz, mint a bogáncs, és csíphetsz, mint a csalán. De ki is nyílhatsz, mint a fürtös bodza. Aztán elmaradt Olga is. Gyanús dolog, ha valaki nem akar birtokolni. Csak úgy, néha szeretkezni, amikor épp kijön a lépés? Na nem. Két zsák hagyma nem sok, de az is valami. Biztonságérzetet ad, hogy nem hiába dugvá- nyozott az ember. Alkonyodott. A vörösen lebukó nap egyre halványabb lett magánya rongyos bíborában, A lenge kiserdő iski- bélelődött saját árnyékával^ és a felzizzenő szélben a kinyúló ágak mohón kapdos- tak az üres telek felé. — Csak semmi kapkodás,' úgyis a tiéd lesz — morogta, amíg elindult a poros dűlőút irányába*
