Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
Széníalnál Szorospatakon Átadni a bänyäszwirtust Visszapillantás A legnagyobb magyar nevét, Széchenyi Istvánét viseli a tavaly versenysikert eiert szorospataki frontbrigád. A Nógrádi Szénbányák e jeles kollektíváját Kiss Antal 46 éves vájár vezeti. 1958 o a keresi kenyerét bányászattal a Salgótarjánban élő férfi. A tapasztalt munkásember kétkezi dolgozóként közvetlen élményeket szerezve, a vállalati párt-vb tagjaként átfogóbb információk birtokában mondott véleményt a munkaversenyről. Az idei brigádvezetői tanácskozás után felszólalásának néhány részletét alaposabban is kifejtette laouink számára. — Említette felszólalásában, hogy a munkaverseny rangja az utóbbi időben mérséklődött. Hogyan venni észre ezt a bányai hétköznapokban? — Nagyvonalakban azt mondhatom: magának az értékelésnek nincs meg a rangja. Ügy gondolkozunk, hogy: te is kapjál, te is • kapjál. Egyszerűen nagyobb elismerést kellene adnunk a kiválóknak a nem kiválóak rovására. Ne szégyelljük, hogy a kiváló brigádot kiugróan megbecsüljük. Hiszen így lesz a megbecsülésnek erkölcsi megalapozása. A munkaverseny első éveiben havonta kimutatták, ki milyen eredményt ért el, hol tartunk. Most ezt mi az év végén tudjuk meg. Nem beszélve arról, hogy a hatvanas években 600 forint járt fejenként a kiváló címmel, vagyis az akkori 110 forintos műszakbérnek a többszöröse. Ma más a helyzet. Akkor a b r igádkirá ndu lások h oz v a sár nap ingyen adták a buszt. Ma nehezen tudjuk előteremteni a pénzfedezetet. — Részletezte, hogy mostanában sok a túlmunka, egyre nehezebben bírják az emberek. Mi ad biztatást az erőpróbákhoz? — Ez a bányászbecsületből következik. Hiszen az ország' mindig támaszkodhatott a bá- nvásztársadaiiomra. Akármilyen felhívással fordultak az emberekhez, a bányászok mindig kiálltak mellette. Most is, amikor a bányászat kiemelt- sége megszűnt. — Meddig lesz jó hajtóerő a bányászbecsület? — Ez már nehéz kérdés. Régóta hangoztatjuk különböző fórumokon, hogy a bányászok jövedelmét addig kell rendezni, amíg lesz kinek. Ma száz hozzánk került fiatalból hatvan idővel elmegy. Így a. helyzet tíz éven belül kritikussá válhat. Mert a következő generációk a bányász- virtust nem tudják átvenni tőlünk. Aki megmarad mellettünk, az átveszi, de ehhez kifutási idő kell. Először nem szereti a bányászéletet, csak később, de akkor már szívvel -lé'ekkel ezért dolgozik. A brigádunkban a nyolcvan körül mozgó létszám e?yharmada fiatal. Ők tíz-tizenöt éve ott dolgoznak, átvették a bányászvirtust. Melléjük kellene az újabb korosztály. — Rosszallóan említette a „jövedelemhajszolást”, pedia ennek abból a szempontból örülnünk kellene, hogy az ilyen emberek jól ösztönözhetők a teljesítményre... — Ha így nézzük, helyes Elektrooptikai távmérés sportversenyen A jénai Zeiss-gyár a gerely, • diszkasz- és a kalapácsvető versenyek eredményeinek gyors és pontos meghatározására elektrooptikai távmérőrendszert dolgozott ki. A versenyző által elhajított sporteszköz földetérési pontján tárcsát szúrnak a talajba. A távmérő a dobókör szélének, a mérés szögének és egyéb adatoknak az „ismeretében” az általa kibocsátott és a tárcsa által visszavert infravörös jel futási idejéből állapítja meg a dobás távolságát. Az eredménymeghatározás művelete csupán 6—7 másodpercig tart. A rendszer hibahatára a próbamérések tanúsága szerint nem haladja meg a + 1 centimétert. A biztonság kedvéért egyszerre két távmérővel mérnek. Ha a két mérés eltérése a nemzetközi sportszabályok által még megengedett 2 centiméteren belül van, az eredmény átlagolt értékét a központi számítógépbe továbbítják, amely azt a szokásos többi adattal (a versenyző neve, világcsúcs stb.) együtt az eredményjelző táblára kiírja. A megyében először alkalmaznak 1000 voltos berendezést a kányási bányaüzem frontfejtésén. Az ehhez szükséges sújtólégbiztos motorvédő kapcsoló ellenőrzését és átvizsgálását végzik a bánya villamos műhelyében. Jlul S= =3 ez a törekvés. El lehet fogadni, mert ezek az emberek legalább a munkába eljárnak és dolgoznak. De ha valaki nagyon anyagias, az a közösségtől elszigetelődik. Ilyen formában káros, ha túlzásba viszik a jövedelemhajszolást. — Miért viszik túlzásba? — Ez elterjedt „betegség lett, és nemcsak a bányászok körében. Azért, mert meg van adva a lehetőség, hogy aki dolgozik, az bír haladni. .. — Hiszen ennek örülnünk kell! — Az igaz, mert ha az ember nem csalással szerzi a pénzt, akkor az azt jelenti: többet dolgozik. És ennek nem csak ő, hanem az ország is hasznát látja. De túlzás az, amikor valaki úgy gondolkodik: mert a szomszédnak kétemeletes háza van, én háromemeleteset építek. Az, hogy egy négytagú családnak két és fél szobás lakása van, „oké”, de hatszobás után törekedni: sok. — Panaszolta, hogy néhány fiatal megkérdi: a brigádmozgalommal járó fáradozásokért „mit kapok cserébe”. Mit válaszol erre nekik egy 46 éves sikeres brigádvezető? — Amikor a szocialista b’-lgádok 1957-ben megalakultak. akkor saját magunknak állítottuk fel a követelményeket. Ahhoz, hogy valaki a brigádba bekerüljön, neki is tenni kell valamit. Hogy ezért mit kap? Azt, hogy egy jó kollektívában dolgozik. És ez egyáltalán nem mindegy! Egyszer ez. A második: az, amit anyagilag k-ap. Ha visszanézünk, akkor anyagilag és et» kölcsileg is többet kéne kapni. Én az erkölcsi elismerést tartom elsődlegesnek. Ehhez csak jó propaganda kell. Annak idején csasztuskákkal köszöntötték a bányából feljövő bányászokat. Nem ezt kell visszaállítani. De hangosbemondó minden üzemben van. Legalább olvassák fel a jól dolgozó brigádok es bányászok neveit, és dicsérjék meg őket. Ez rengeteget számít! . — Szenvedélyesen érvelt a brigádkirándulások gyakoribbá tétele mellett. Ügy érzi, kimutatható a, munkában is ezek haszna? — Nagyon megmutatkozik! Két éve Egerben jártunk két busszal. Nagyon jól sikerült a kirándulás. A következő héten minden fáradtságot feledve dolgoztunk, mintha több hetes jutalomüdülésről jöttünk volna vissza. Jó volt a hangulat, nem emlegettük, hogy „a zabléz a rossz”, vagyis nem okoltuk a hibákért a váltó műszakot. Ma egy ilyen túra tízezer forintba kerülne, ez meghaladja erőnket. — Ezekben a hónapokban a kongresszusra való készülés mennyire jelent új erőforrást a brigádok számára? — Azoknál a brigádoknál, amelyek elmaradnak a követelményektől, általában nem sokat jelent; ám a jó eredményeket elérő brigádokat „feldobja” és fokozott versenyre készteti. Molnár Pál Társadalmi folyamatokról Hógrádban Tanárok találmánya A szójaimport jelentős mértékű csökkentését, következésképpen dollármilliók megtakarítását eredményezheti az az új találmány, amelyet a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai dolgoztak ki: Gyenis Antalné agrármérnök-vegyész. Litter József agrármérnök és Winter András vegyész. Az Országos Találmányi Hivatal polikondenzált karbamid néven védetté nyilvánította a szellemi terméket. A feltalált anyag olyan nitrogéntartalmú, szintetikus fehérjepótló takarmány, amelynek négyszer akkora a nyersfehérje-tartalma, mint a szójának. További nagy értéke, hogy nem csak kérődző állatokkal lehet etetni, hanem sertéssel, baromfival és nyúllal is. Az ötlet tipikusan iskolai korilmények között született meg: egy kémiaórán történt sikertelen kísérletnek köszönhetően. Winter András tanár karbamidot hevített kémcsőben és legnagyobb megrökönyödésére a vegyszer — hő hatására — úgy viselkedett, mint a fehérjék szoktak. Később újra. meg újra elvégezte a kísérletet, de a jelenség nem ismétlődött meg többé. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rosszul elmosott kémcsőben valamilyen szennyezőanyag is szerepelt a kritikus napon és az tartalmazta a katalizátort. Ezt követően a tanárok több száz kísérletet lefolytattak, míg sikerült megtalálniuk azt az anyagot, amely véletlenül előidézte a különös kémiai jelenséget. Az elmúlt öt év alatt különféle állatokkal folytatott etetési kíscrletsorozatokon vizsgálták tovább az anyag hatását. A MÉM egymillió forinttal támogatta a munkát, 6 a kísérletekbe bekapcsolódott a keszthelyi agrártudományi egyetem és több mezőgazdasági nagyüzem is. Bebizonyosodott, hogy a polikondenzált karbamiddal ki lehet egészíteni az olyan fehérjében szegény takarmányokat, mint például a kukorica, vagy a különböző tömegtakarmányok, s ezáltal többszörösére nő azok fehérjetartalma. Ily módon tehát hazai termésű takarmányokkal helyettesíthetik a gazdaságok a külföldről drágán behozott, magas fehérjetartalmú szója egy részét, a szentlőrinci szakemberek számításai szerint legalább 20—30 százalékát. (MTI) árak is mintegy 40 százalékkal nőttek. A személyes jövedelmek háromnegyede származott munkából, a többi pénzbeni társadalmi és egyéb jövedelem volt. A pénzbeni társadalmi jövedelmek növekedési üteme megyénkben is meghaladja a munkajövedelmekét, ami a nagycsaládosok és kisnyugdíjasok megélhetésének könnyítésire hozott központi intézkedésekkel van kapcsolatban. Az utóbbi évek tendenciája az is, hogy a különböző társadalmi osztályok és rétegek átlagos jövedelmi színvonala közelít egymáshoz. Lényeges különbségek egyfelől a rétegen belüli szóródások, másfelől az eltérő családnagyság alapján keletkeznek. A társadalmi rétegek jövedelmét jelentősen befolyásolják az „egyéb” jövedelem- szerzési lehetőségek, amit sokszor láthatatlan jövedelmeknek is nevezünk. Ezekhez nem jut mindenki hozzá, és szere, pük talán nagyobb annál, mint néha gondoljuk. A társadalmi juttatások növekedése elsősorban a továbbfejlesztett szociálpolitikai intézményrendszerrel hozható összefüggésbe. Leglényegesebbek ezen a téren a nyugdíjrendszerben bekövetkezett változások, továbbá a gyermeknevelés gondjainak enyhítésére irányuló intézkedések, de figyelemre méltóak a népesedés i, oktatási, egészségügyi helyzet javítását célzó erőfeszítések is. Ez utóbbiak mértéke társadalmi rétegenként különböző. Amennyiben a természetbeni társadalmi juttatások értékét is magába foglaló összes jövedelmeket elemezzük, akkor a rétegek közötti arányok eltérnek a személyes jövedelmekétől, mivel nem egyforma a részesedésük mértéke. A személyes jövedelmeket 100 százaléknak tekintve az összes jövedelem az országossal azonosan, 116 százalékot tesz ki a megyében, a szellemieknél 120 százalékot, elsősorban a magasabb oktatási hozzájárulás miatt, a munkásságnál 116 százalékot, a szövetkezeti parasztságnál 114 százalékot, az inaktívaknál 111 százalékot. A szóródásnak a jövedelmeken kívül a családok eltérő demográfia összetétele is kiváltó tényezője. Amíg ugyanis a háztartások összes jövedelme egy főre vetítve átlagosan havonta 3765 forint volt 1982-ben, addig a gyermekteleneké 11 százalékkal több, az egygyermekeseké az átlag körül alakult, ugyanakkor a kétgyermekeseké viszont már 13 százalékkal, a három, és több- gyermekeseké negyedével volt kevesebb, mint az átlag. Népesedési lielvzet A közelmúltban a társadalmi folyamatok nem gazdasági jellegű tényezői közül a népesedési helyzet, mint az egyik legfontosabb belpolitikai kérdés a politikai és állami irányítás érdeklődésének központjába került. A kongresz- szusi irányelvek méltán fogalmaznak úgy, hogy a népesedés alakulása nagy fontosságú nemzeti ügy. A makacs tények megyénkben is a népesség fogyásáról árulkodnak, mégsem tekinthetjük „természetes” folyamatnak a lakosság természetes fogyását, amely Nógrád megyében 1982-től kö. vetkezett be. Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb feltétele a népesedési folyamatok jövőbeni alakulása. A születések növekedésének kell biztosítani a népesség reprodukcióját, a következő évtizedek munka- erőforrását, a háztartások es családok jelenleginél kedvezőbb összetételét. E folyamatok változását szolgálja a népesedéspolitikai intézkedések sorozata, kedvezően alakítva a gyermekgondozás feltételeit, társadalmi juttatások növelésével csökkentve a családok gyermekgondozással kapcsolatos költségeit. Dr. Gyöngyösi István NÓGRÁD — 1985. március 7., csütörtök keresőkké vált nőket az új munkaerő egy részéből kellett pótolni. Mélyreható változást mutat, hogy az elmúlt évtizedben 30 százalékkal nőtt a szellemi foglalkozásúak száma. Mivel a növekmény négyötödrészt a nőknél következett be. ezáltal egyes szellemi foglalkozások elnőiesedtek. Minden huszadik kereső nőnek megyénkben felsőfokú végzettsége van. E folyamattal párhuzamosan mérséklődött a fizikai foglalkozásúak száma és jó irányú 'szerkezetátrendeződés is lezajlott. 1970 és 1980 között megyénkben a szak- és betanított munkások aránya 31,4 százalékról 38.3 százalékra, illetve 38,1 százalékról 46.8 százalék, ra nőtt, egyidejűleg a segédmunkásoké több mint 50 százalékkal csökkent. A szakképzett munkaerőt az elfcő ízben munkába lépő fiatalok mellett a felnőttoktatásban nagy számban részt vevők jelentették, így nem csak a szakmai szerkezet. hanem a szakmai szint is megváltozott. Több szakmában ma már érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők is dolgoznak. Ez a folyamat 1980-tól lelassult, megközelítőleg stabilizálódott mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozásúak aránya, a fizikai foglalkozásúa. kon belül a szak-, betanított és segédmunkásarány. Lakossági jövedelmek A jövedelem nem' csak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is, hiszen kihat a lakosság közérzetére, hangulatára. Az 1970-es évek elejére jellemző erőteljes gazdasági növekedés hatására a munkából származó jövedelmek fokozatosan emelkedtek. A megváltozott gazdasági helyzet — egyfelől ma még számottevő kiaknázatlan tartalékai — következtében az évtized második felétől a növekedés üteme lelassult. Különösen szembetűnően nyilvánul ez meg a munkajövedelmek reálértékének alakulásában, ami az utóbbi években nem növekedett, egyes rétegeknél pedig csökkent. Ezzel párhuzamosan viszont megnőtt a társadalmi juttatások szerepe, meghaladva az összjövedelem egyhar- madát. v A Központi Statisztikai Hivatal 1982. évi adatokra vonatkozó jövedelmi felvétele szerint — amely az ország háztartásainak 0,4 százalékát képviselte — az egy főre jutó személyes jövedelem 3258 forint volt Nógrád megyében, s ez gyakorlatilag megfelelt az országos vidéki átlagnak, Az öt évvel korábbi szintet viszont 44 százalékkal szárnyalja túl. Amíg ugyanis 1977-ben a megfigyelt személyek több mint felének 2200 forint alatt volt az átlagos havi, személyi jövedelme, addig 1982-ben kevesebb, mint egynyolcaduknak. A változások nem jelentenek tényleges jövedelemnövekedést, hiszen ezen idő alatt a fogyasztói Megyénkben is jól nyomon követhető a társadalmi haladás és gazdasági fejlődés szoros kapcsolata. E kölcsönhatást úgy jellemezhetjük, hogy a gazdaság társadalmilag befolyásolt, a társadalom pedig gazdaságilag meghatározott. Végső soron, szüntelen, kétoldalú mozgásról van szó. életünk és érdekeink alakítóiról, múltunk, jelenünk és jövőnk formálóiról. Foglalkozlalotlsái 1970-től napjainkig egy fél emberöltőnyi idő telt el. Ám sokszor ítéljük és érezzük úgy, hogy ami most tizenöt évnyi „történelem”, az korábban évszázadnyi volt. Más szavakkal: korszakos változások, átalakulások egész sora ment végbe a gazdaság és a társadalom szerkezetében, egész életében. A mozgató rugók között nagyobb részt anyagi eredetű tényezők szerepelnek. Ilyenek többek között; a gazdaság szerkezetének megváltozása kihatott a foglalkoztatottságra, a lakossági jövedelmek gyarapodása a fogyasztási szerkezetben és az életmódban idézett elő jelentős változásokat, a városiasodás a lakosság egészségügyi helyzetét érintette. Ezek mellett nem kisebb jelentőségű például a lakosság műveltségi szintjének emelkedése, vagy a felnövekvő fiatal generáció megváltozott igénye, életkörülménye. A kapcsolatrendszer megszámlálhatatlan összetevője közül csupán egy-kettőt villanthatunk fel. A gazdasági aktivitás elemzéséből több dologra is következtethetünk. Visszapillantva a hatvanas évekre, jogos lehet a megállapítás: nehéz a jövőt előre látni. Mi is történt ebben az időben? Az iparosítás az új munkahelyek széles választékát teremtette meg. A mező- gazdaság szocialista átszervezésének befejezése után mind kevesebben egyre többet termeltek, s a felszabaduló munkaerő az extenzív gazdasági fejlődés pillérévé vált. A szolgáltatások fejlődése több irányú áramlásokat indított el a keresőknél. Mindezek együttes következménye az volt, hogy az aktív és iináktív keresők száma 1960 között 15,6 százalékkal bővült, s ez ütemben magasabb, mint a megye népességének növekedése. Minőségi változás akikor kezdődött, amikor csaknem egy évtizeddel ezelőtt befejeződött a keresők számának növekedése. Ennek egyik oka az volt, hogy elfogytak a korábban rendelkezésre álló munkaerő-tartalékok. Megvalósult a nők gyakorlatilag teljes körű foglalkoztatottsága. Ahogy nőtt a továbbtanulni szándékozó fiatalok aránya, úgy mérséklődött az ifjúsági utánpótlás. A nyugdíjjogosultság általánossá válásával nőtt a nyugdíjasok száma. A gyest is egyre többen vették igénybe, jelenleg is a kereső nők közel tíz százaléka él a társadalom nyújtotta lehetőséggel, így az átmenetileg inaktív
