Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

Negyven asszony és IlllllilllPIllH I «K " Irsay Olivér Két komótos parkőr avart gereblyéx Több mint száz fajta vetőmagot adnak Az ősrégi magyar rím szerint ravasz a tavasz. A mostani kikeletre csak fé- lig-meddig illik rá a jelző. Nem tréfálja meg a me­zőgazdákat a jó idő ígé­retével, a derült égből vil­lámcsapással. Szinte föl sem szárad az előző la­tyak, már jön is az eső­utánpótlás. Ravaszkodás nélkül, kutyaidövel nehe­zíti a mezei munkák el­kezdését, elvégzését. „Könnyű a kertek mű­velőinek — mondja Sírkő Béla, a kishartyáni Egye­sült Erő Termelőszövetke­zet föágazatvezetöje. — Az embert elbírja a laza ta­laj. Csak a gépekkel nem lehet rámenni.. Igazolja az üzemi em­ber szavait a ház körüli leérték szemügyre vétele. Somoskőújfaluba behajt­va egy szorgalmas famet­sző tűnik az autósok sze­mébe. Barátságosan fogad­ja az_érdeklődést az ősz hajú férfi. Kiderül róla, hogy Szabó István nyug­díjas tanácselnök. — A szőlő, a málna kész — tekint körül négyszáz négyszögöles kertjében. — Most a jonatán almafa van soron. A laza talaj létrástól is elbírja az embert: az el­nök úr hamar a fa koro­nájáig emelkedik, s szak­szerűen forgatja a metsző­ollót. Huszonkét fát számlálni meg domboldalra felfek­vő farmján: cseresznye, szilva, körte, alma, dió, ba­rack írható fel a lajstrom­ba. A ház mellett tyúk kárál, kakas kukorékol, sőt egy fiatal macska is hempereg a fűben. Kutya nem kell — állítja a há­zigazda; évtizedek óta semmi nem veszélyeztette a ház nyugalmát. Kutyaól nincs tehát, van viszont disznóól — üresen. Csak néha szokott röfögni ben­ne egy-egy sertés, azt a családi közösség bensősé­ges fáradozással öli le, s dolgozza föl a jeles alkal­makkor. Nem üres a sertéslak Balázs hászlóéknál az Akasztódomb tövében: egy koca csámcsogja a moslé­kot. Körülötte baromfi, nyúl, sőt itt egy kutya is gazdagítja az állatállo­mányt. „Jó, hogy jöttek — így a ház ura. — Nézzék: az utcában végig kész az út, csak a Szondy utca 33 és 35 előtt nincs semmi. Hát miért hagytak ki minket mind a két oldal­ról?” Választ nem kap a látogatóktól, de ezen nem búslakodik: testvéröccsével: Balázs Józseffel a kertet ássák, a fák gallyait met­szik. Négyszáznégy négy­szögölön zöldséget, répát, babot, krumplit, káposztát, paradicsomot termelnek. A fákon nyaranta alma, kör­te, barack, cseresznye csüng: a bokrokról mál­nát, ribizlit csemegézhet­nek az unokák. Terem hát sokféle földi jó. — Nagyon csipás a föld — fejezi ki magát erede­tien Balázs László. — Vagy­is nedves, ragadós. De azért a fotós kérésé­re kezébe kapja az ásót, s a szárazabb részeken meg­forgatja a talajt. Szaraz a föld Czikora Pál fóliasátrában. Százötven négyzetméteres fedett te­rületet alakított ki a gaz­da. „Kétszer használható a fólia, mert nézze meg: az összehajtásoknál már szét­szakad — mutat egy ha­sadásra az amatőr kertész. — Most májusban ezt le­veszem. aztán az ősszel már újat kell felraknom.” Az ősz, kemény arcvoná­sa férfi annak idején bá- nyalóvezetőként kezdte a munkát, majd hosszú évek után bányamesterként vo­nult a megérdemel't nyug­díjba. Most ebben a minő­ségben nagy élvezettel ba­busgatja a növényeket. TAVASZ! — Nem kell görcsoldót, nyugtatót szednem — köz­li derűsen Czikora. — Ha ebbe a munkába beleme­rülök, az jobb minden gyógyszernél. Nem a ha­szonért csinálja ezt az ember. Pedig ha itt a ház előtt elmegy valaki, s meglátja a fóliasátrat, azt mondja: ez milliomos. Min­dent egybevetve egy év alatt legfeljebb háromezer forint a haszon. Hogy eb­ből mennyi jut egy órai munkára, azt nem is ér­demes kiszámítani: néhány fillér. Három pad saláta, egy zöldség, egy hagyma a sá­torban. A salgótarjáni csemegében és a Napsugár üzletben árulják majd eze­ket a terményeket, és ter­mészetesen Czikoráék asz­talára kerül a családi há­nyad. — Fényképezzék le azo­kat a nagy halmokat is, amiket már összegereb­lyéztünk! — ez a kérés már Salgótarjánban, a Tarján vendéglő előtt hang­zott el. Földi Béla és Ve- zeczki Tivadar, a két nyugdíjas parkőr komóto­san, életük minden tapasz­talatát beleadva készítik elő a kis parkot a tavasz­ra, a nyárra. Sárga fale­veleket húznak össze a már-már zöldellő pázsitról. Nem zöldell az SBTC- pálya: megviselték a ko­ra tavaszi mérkőzések. De már elvitték a százezer fo­rint értékű fűmagot a sportpálya gondnokai a salgótarjáni áfész vető­magboltjából. — Ahogy kisütött egy kicsit a. nap, rögtön meg­nőtt a forgalmunk. Tegnap alig győztük — meséli örömmel Antal Nándorné boltvezető. — Több mint száz fajta vetőmagunk van, retekből például leg­alább tizenötfélét kíná­lunk. .. Kétmillió-háromszázezer forintos készletükből egy- egy jó napon harmincezer forintnyit értékesítenek. Maga a boltvezető is él­vezettel műveli 300 négy­szögöles kertjét: virágok, gyümölcsök teremnek zagy- vapálfalvai házukban. „A kert az olyan, hogy meg­hozza gyümölcsét” — utal az értelmes fáradozásra a fiatalasszony. — Tegnap jöttem haza Pestről, de sehol nem lát­tam mozgást a földeken — közli az információt Sírkő Béla. A kishartyáni téesziro- dán készségesen adnak fel­világosítást, mi az, amit ...vetnének. Ha a termé­szetfelelős is úgy akarná. Tavaszi árpa, napraforgó, lucerna, és ez utóbbinak támasztónövénye, a borsó vár arra, hogy a földbe kerüljön. Ember és gép egyaránt készen áll a mun­kára. De a hatalmas erő­gépek elsüllyednének a la­za, nyirkos földben, ha rá­merészkednének. Ezért egyelőre takarmányszállí­tással foglalkoznak a trak­torosok, illetve — amelyik gép ebben nem vesz részt, bent sorakozik a géptele­pen. — Jók azok a gépek, újak is, eddig nem volt velük semmi baj — köz­ük a szerelők: Vilim Já­nos, Pünkösdi Ferenc és Fekete Csaba a kőkúti ál­lomáson. A fiatal szakem­berek az utolsó simításo­kat teszik meg az ekéken, a tárcsákon. Csattog a metszőolló a pásztói Béke Tsz hasznost határában. A száz hektá­ron negyven asszony van elfoglalva egyetlen férfi­val: Irsay Olivérrel... A kedvelt szőlőfajta jól meg lesz nyesve, remélhetőleg jó termést hoz. Már el­vonultak az asszonyok a rózsási és a nagyároki tábláról, itt összesen 57 hektáron Veltelini és Riz­lingszilváni szőlőt met­szettek meg. Emellett olt­ványkészítéshez csapvesz- szőt fabrikálnak Pászt(»n, vagy 300 ezer darabot. Ezeket az ország déli me­gyéibe viszik majd. Várják a jobb időt, de nem tétlenül megyénkben a mezőgazdák, megpróbál­ván kifogni a ravasz ta­vaszon. Szöveg: Molnár Pál Kép: Bencze Péter / „Csipás" földet forgat Balázs László Saláta, zöldség, hagyma a sátorban Volt tanácselnök a létra te'eién 1Á¥ÁSZ

Next

/
Thumbnails
Contents