Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
Negyven asszony és IlllllilllPIllH I «K " Irsay Olivér Két komótos parkőr avart gereblyéx Több mint száz fajta vetőmagot adnak Az ősrégi magyar rím szerint ravasz a tavasz. A mostani kikeletre csak fé- lig-meddig illik rá a jelző. Nem tréfálja meg a mezőgazdákat a jó idő ígéretével, a derült égből villámcsapással. Szinte föl sem szárad az előző latyak, már jön is az esőutánpótlás. Ravaszkodás nélkül, kutyaidövel nehezíti a mezei munkák elkezdését, elvégzését. „Könnyű a kertek művelőinek — mondja Sírkő Béla, a kishartyáni Egyesült Erő Termelőszövetkezet föágazatvezetöje. — Az embert elbírja a laza talaj. Csak a gépekkel nem lehet rámenni.. Igazolja az üzemi ember szavait a ház körüli leérték szemügyre vétele. Somoskőújfaluba behajtva egy szorgalmas fametsző tűnik az autósok szemébe. Barátságosan fogadja az_érdeklődést az ősz hajú férfi. Kiderül róla, hogy Szabó István nyugdíjas tanácselnök. — A szőlő, a málna kész — tekint körül négyszáz négyszögöles kertjében. — Most a jonatán almafa van soron. A laza talaj létrástól is elbírja az embert: az elnök úr hamar a fa koronájáig emelkedik, s szakszerűen forgatja a metszőollót. Huszonkét fát számlálni meg domboldalra felfekvő farmján: cseresznye, szilva, körte, alma, dió, barack írható fel a lajstromba. A ház mellett tyúk kárál, kakas kukorékol, sőt egy fiatal macska is hempereg a fűben. Kutya nem kell — állítja a házigazda; évtizedek óta semmi nem veszélyeztette a ház nyugalmát. Kutyaól nincs tehát, van viszont disznóól — üresen. Csak néha szokott röfögni benne egy-egy sertés, azt a családi közösség bensőséges fáradozással öli le, s dolgozza föl a jeles alkalmakkor. Nem üres a sertéslak Balázs hászlóéknál az Akasztódomb tövében: egy koca csámcsogja a moslékot. Körülötte baromfi, nyúl, sőt itt egy kutya is gazdagítja az állatállományt. „Jó, hogy jöttek — így a ház ura. — Nézzék: az utcában végig kész az út, csak a Szondy utca 33 és 35 előtt nincs semmi. Hát miért hagytak ki minket mind a két oldalról?” Választ nem kap a látogatóktól, de ezen nem búslakodik: testvéröccsével: Balázs Józseffel a kertet ássák, a fák gallyait metszik. Négyszáznégy négyszögölön zöldséget, répát, babot, krumplit, káposztát, paradicsomot termelnek. A fákon nyaranta alma, körte, barack, cseresznye csüng: a bokrokról málnát, ribizlit csemegézhetnek az unokák. Terem hát sokféle földi jó. — Nagyon csipás a föld — fejezi ki magát eredetien Balázs László. — Vagyis nedves, ragadós. De azért a fotós kérésére kezébe kapja az ásót, s a szárazabb részeken megforgatja a talajt. Szaraz a föld Czikora Pál fóliasátrában. Százötven négyzetméteres fedett területet alakított ki a gazda. „Kétszer használható a fólia, mert nézze meg: az összehajtásoknál már szétszakad — mutat egy hasadásra az amatőr kertész. — Most májusban ezt leveszem. aztán az ősszel már újat kell felraknom.” Az ősz, kemény arcvonása férfi annak idején bá- nyalóvezetőként kezdte a munkát, majd hosszú évek után bányamesterként vonult a megérdemel't nyugdíjba. Most ebben a minőségben nagy élvezettel babusgatja a növényeket. TAVASZ! — Nem kell görcsoldót, nyugtatót szednem — közli derűsen Czikora. — Ha ebbe a munkába belemerülök, az jobb minden gyógyszernél. Nem a haszonért csinálja ezt az ember. Pedig ha itt a ház előtt elmegy valaki, s meglátja a fóliasátrat, azt mondja: ez milliomos. Mindent egybevetve egy év alatt legfeljebb háromezer forint a haszon. Hogy ebből mennyi jut egy órai munkára, azt nem is érdemes kiszámítani: néhány fillér. Három pad saláta, egy zöldség, egy hagyma a sátorban. A salgótarjáni csemegében és a Napsugár üzletben árulják majd ezeket a terményeket, és természetesen Czikoráék asztalára kerül a családi hányad. — Fényképezzék le azokat a nagy halmokat is, amiket már összegereblyéztünk! — ez a kérés már Salgótarjánban, a Tarján vendéglő előtt hangzott el. Földi Béla és Ve- zeczki Tivadar, a két nyugdíjas parkőr komótosan, életük minden tapasztalatát beleadva készítik elő a kis parkot a tavaszra, a nyárra. Sárga faleveleket húznak össze a már-már zöldellő pázsitról. Nem zöldell az SBTC- pálya: megviselték a kora tavaszi mérkőzések. De már elvitték a százezer forint értékű fűmagot a sportpálya gondnokai a salgótarjáni áfész vetőmagboltjából. — Ahogy kisütött egy kicsit a. nap, rögtön megnőtt a forgalmunk. Tegnap alig győztük — meséli örömmel Antal Nándorné boltvezető. — Több mint száz fajta vetőmagunk van, retekből például legalább tizenötfélét kínálunk. .. Kétmillió-háromszázezer forintos készletükből egy- egy jó napon harmincezer forintnyit értékesítenek. Maga a boltvezető is élvezettel műveli 300 négyszögöles kertjét: virágok, gyümölcsök teremnek zagy- vapálfalvai házukban. „A kert az olyan, hogy meghozza gyümölcsét” — utal az értelmes fáradozásra a fiatalasszony. — Tegnap jöttem haza Pestről, de sehol nem láttam mozgást a földeken — közli az információt Sírkő Béla. A kishartyáni téesziro- dán készségesen adnak felvilágosítást, mi az, amit ...vetnének. Ha a természetfelelős is úgy akarná. Tavaszi árpa, napraforgó, lucerna, és ez utóbbinak támasztónövénye, a borsó vár arra, hogy a földbe kerüljön. Ember és gép egyaránt készen áll a munkára. De a hatalmas erőgépek elsüllyednének a laza, nyirkos földben, ha rámerészkednének. Ezért egyelőre takarmányszállítással foglalkoznak a traktorosok, illetve — amelyik gép ebben nem vesz részt, bent sorakozik a géptelepen. — Jók azok a gépek, újak is, eddig nem volt velük semmi baj — közük a szerelők: Vilim János, Pünkösdi Ferenc és Fekete Csaba a kőkúti állomáson. A fiatal szakemberek az utolsó simításokat teszik meg az ekéken, a tárcsákon. Csattog a metszőolló a pásztói Béke Tsz hasznost határában. A száz hektáron negyven asszony van elfoglalva egyetlen férfival: Irsay Olivérrel... A kedvelt szőlőfajta jól meg lesz nyesve, remélhetőleg jó termést hoz. Már elvonultak az asszonyok a rózsási és a nagyároki tábláról, itt összesen 57 hektáron Veltelini és Rizlingszilváni szőlőt metszettek meg. Emellett oltványkészítéshez csapvesz- szőt fabrikálnak Pászt(»n, vagy 300 ezer darabot. Ezeket az ország déli megyéibe viszik majd. Várják a jobb időt, de nem tétlenül megyénkben a mezőgazdák, megpróbálván kifogni a ravasz tavaszon. Szöveg: Molnár Pál Kép: Bencze Péter / „Csipás" földet forgat Balázs László Saláta, zöldség, hagyma a sátorban Volt tanácselnök a létra te'eién 1Á¥ÁSZ
