Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

A Jövő bányászai között Száz éve született Salamon Béla Jó közösségben, hozzáértéssel dolgozni Az a vonat egészen más volt, mint a többi. Nagyanyám házának ablakában vártam nagy izgalommal hajnalon­ként az érkezését. A szürke ruhás férfiaknak le kellett húzni a fejüket, hogy beférjenek az alacsony kocsik aj­taján. Délután, amikor a kisvonat visszahozta őket, szén­portól feketéllett az arcuk, csak a szemük fehérje csil­logott. A bányából jöttek, amely gyermeki képzeletem­ben varázslatos világ volt. Izgalmas, rejtélyes, veszélyek­kel teli. A sötét arcú bányászokat félelemmel és tiszte­lettel bámultam. A kisvasút sínéit rég felszedték, a fé­lelmem is elmúlt, csak a tisztelet él bennem ma is. Áz örök pesti kisember Salamon Béla és SzendrS József — Ez az a bánya, ahol a lehetséges veszélyeik közül mindegyik megvan — magya­rázza Hantos Sándor, a bá- tonyterenyei 209. sámú Zs tri­kó Vilmos Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatója, miután Kányásom kiszálltunk a mikrobuszbói. Víz, gáz, nagy nyomás egyaránt próbá­ra teszi a bányászt. Úgyhogy, akii itt tanulja ki a szakmát, biztos, mindenhol megállja a helyét. Hamarosan előkerül a négy Fiú. Már várták. Szürke mun­karuha, vastag derékszíj, sá­saik mindegyiken. Csak ami­kor lekerül a fejfedő, akkor változnak át komoly bányá­szokból borzas hajú, huncut szemű suhancokká. Ennyien vonmialk összesen vájártanu­lók. Most másodévesek. Hiá­ba a nógrádi bányászhaigyo- mányok meg az égető szük­ség. a fiatalok nemigen je­lentkeznek vájárnak. — Ti hogyan választottátok eat a szákimát? — A nagybátyáim bányász volt, meg az általános isko­lás osztályfőnököm férje Fel­sőperén ében — szól Mátyás Zsolt. — Először nem tudtam sokat arról, mit csinál a vá­jár. Egyszer aztán, nyoíca- d ükben elmentünk egy agy ag- bányáiba. Akkor tetszett meg * bányászait. Azóta tudom, milyen érdekes, sokoldalú. — Számodra melyik a leg­érdekesebb munka a szak­mán belül? — kérdezem a salgótarjáni Horváth Zoltánt. — A robbantást szeretem les,'iobban. Amikor a szénfal leomlik, megvárjuk, míg elül a por, aztán következik a biz­tosítás. O Kocsis Zoltán csoda- gyerek-ragyogású fel­tűnése emlékezetes esemé­nye volt zeneéletünknek, míg muzsikuskiteljesedése nem­zedéki jelenséggé bővült. A technikai mindentudás mel­lett a múló évek során a zenei érettséget is kiküzdöt- te önmaga számára e nagysze­rű tehetség. Az alkotó ember világlátása jellemzi minden cselekedetét: ez a lendület teszi izgalmassá zongorázá­sát, ez magyarázza zeneszer­zői tevékenységét, ennek köszönhető. hogy a közhe­lyek kényelme helyett min­dig az eredetiség élményével ajándékozza meg hallgatóit. Rahmanyinov I. zongoraver­Ez nagyon fontos mun­ka — veszi át a szót Bodor István, aki szintén Tarjánbál jár ide. — Fa- és acéltámok- bói építünk olyan ácsolatot, amely megvéd a beomlástól. Mikor ez kész, megkezdi a munkáját- a kaparó, a szén- gyalu, a futószalag, és a szén csillébe kerül. — Kőművesnek, lakatosnak, ácsnak is kell lennie, a jó vájárnak — állítja Molnár László oktató sok évi bá- nyászmúittal a háta mögött. — Tudjuk mi azt jól, hogy nem kész vájárokat, csak vá­jártanulókat bocsátunk útra az iskolából — vallja Han­tos Sándor. — Évek kellenek ahhoz, amíg elég gyakorlatot szereznek. Az az igazi, ami­kor már szavak nélkül tud­nak egymás keze alá dolgoz­ni, mert ismerik a másik minden gondolatát. A vájártanulókra különös figyelmet fordítanak a szak­mai nkásiképxőben. A bánya- lakatosokkal együtt nekik a legmagasabb az ösztöndíjuk. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a pénzt, amit társadalmi ösz­töndíj ként a velük szerződött vállalatok juttatnak nekik, havonta ezerötszáz forint kö­rüli anyagi támogatást kap­nak. Naponta négy forintba kerül az ebédjük, s a kollégi­umi díj’ is mindössze havi százötven forint. * A bánya-elektrolakatos ta­nulókat Bátonyterenyén, az iskolában találom meg. — Mi a legnehezebb tan­tárgy számotokra? senyének megszólaltatása is izgalmas bemutatónak ígér­kezik. (A MHV új .lemezeiből, március 9. Kossuth, 20.13.) O A Rockújság példá­nyait hiába keresnénk az újságárusok bódéiban. Ez esetben egy rádiós műsorról van szó, mely a rockzene bántóan hiányos intézmény- rendszerében némileg enyhí­teni képes a gondokon. Gö- czey Zsuzsa szerkesztői szán­déka egyértelmű: e műsor­ban a műfaj a maga tiszta­ságában és sokszínűségében kapjon hangot. Noha a vi­ták a hazai rockzene körül csendesültek — ma már sen­elsiős Vasicsek Péter. — De azt hiszem, mindenkinek más. — Kétféle ember van kö­zöttünk — próbái mégis álta­lánosítani Kecskés István. — Az osztály egyik részének a lakatosszakma megy jobban: a többiek, mint én is, a vil­lamosságiban otthonosabbak. A legtöbb tanulót a két szakma egyszerre való meg­szerzése vonzotta ide. A bá­nya leginkább mint közeli munkalehetőség került szóba a választásnál. — A, két szakma együtt nagyon nehéz — mondja Han­tos Sándor-. — Sok gyereknek beletörik a bicskája, vagy nagyon gyenge eredményt tud­nak csak elérni. Lényeges könnyítésit jelent majd, hogy hamarosan bevezetik a vájár- lakatos képzést. Ezt a párosí­tást sokkal szerencsésebbnek tartom, mert tapasztalataim azt mutatják, hogy a bánya- elektrolákatosok végzés után tíz éven bélül biztosan lete­szik a vájárvizsgát, mert a gyakorlat ezt követeli. — Milyen legyen az a gye­rek, aki bányásznak jelentke­zik? — kérdezem a fiúkat. — Nagy felelősség a föld alatti munka. Ha én lennék az igazgató, csak olyan tanu­lót engednék át a vizsgákon, aki legalább a közeoes szin­tet meeütd — mondja Vasi­csek Péter. — Éppen ez a szép a bá­nyászatban, hogy az. embe­rek egymásra vannak utalva — tartja Kecskés István. — Csak baráti közösségben, hoz­záértéssel jó dolgozni. ★ A bányászat minden gépe­sítés. korszerűsítés ellenére az egyik legnehezebb fogóailko- kozás. A népgazdaságnak azonban létfontosságú. Álla­munk anyagi megbecsüléssé1!, lakástámogatással, szociális juttatásokkal igyekszik segíte­ni a bányászokat. A fia.tallolK képzésére igen nagy hang­súlyt fektetnek, mert égetó a szakemberhiány. Megyénkben négy-öt év múlva kiöregszik az a generáció, amély ma a munka oroszlánrészét vészi. Mösöttük űr tátong Ennek betöltése a közeljövő feladata. Kovács Erika kinek sem jut eszébe, hogy e muzsika képviselőit bárki a Coca-Coia-invázió nehéz­tüzérségének tartsa —. az értékteremtés és az. érvényes ' társadalmi mondanivaló létjo­gosultságát még mindig so­kan megkérdőjelezik. A fi­gyelmes hallgatók minden­esetre könnyebben eligazod­nak e frissen formálódó vi­lágban. (Rockújság, március 4. Petőfi 20.05.) © A palóc népdalkörök szátnos értékes elisme­rése is híven tanúsítja, hogy szűikebb hazánk zenei érté­kei — és azok feltárói, meg- szólaifcatói — helyett kaptak az ország kulturális életében. Filmjeink külföldi fesztiválokon Három külföldi szemlén mu­tatkoznak be a magyar film­művészet alkotásai március elejéin. A magyar kulturális napokon Varsóban hat művet láthat a lengyel közönség: Szabó László „Sortűz egy fe­kete bivalyért”. Kovács And­rás „Vörös grófnő”, Nepp Jó­zsef „Hófehér”, Szomjas György „Könnyű testi sértés”, Ranódy László „Árvácska”, valamint Fábri Zoltán „Az ötödik pecsét” című filmjét. A női rendezők nemzetközi fesztiválján Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” című produkcióját vetítik. A ren­dezvényt március 6—12. kö­zött tartják Brüsszelben. „Cinéma du Réel” címmel néprajzi és szociológiai filme­ket bemutató nemzetközi fesz­tivált rendeznek, március 9— 17. között Párizsban. A szem­lén Gazdag Gyula „Társas- utazás” című dokumentum­filmje képviseli a magyar filmgyártást. Dózsa-napok Posztón Hetvenöt évvel ezelőtt léte­sítették Pásztón a Dózsa György Általános Iskolát. Az intézmény azóta gyarapodott, új épületet is kapott, de ez az évforduló jó alkalmat biz­tosít arra is, hogy visszapil­lantsanak, és természetesen arra. hogy méltóképpen is­mertessék meg tanulóikkal a névadó életét. Az évforduló eseményei a közeli tavasszal tetőznek, de már most jelentős szervezési feladatot jelent mind a taná­rok, mind a diákok számára például a felkészülés az isko­latörténeti vetélkedőre. Emel­lett számos más rendezvény­re is sor kerül. Többek között aszfaltrajzversenyt szervez­nek, megtartják a környék­beli iskolai kórusok találkozó­ját: összehívják a pedagógusok találkozóját és megrendezik a „Fut a Dózsa”, valamint a szülők—-nevelők teremfoci­bajnokságát, sportrendezvényét is. E tájegység dalhagyománya nem véletlenül vonzotta Ko­dály Zoltánt és a népdalgyűj­tők nagy nemzedékének szin­te minden kiválóságát. Az itt gyűjtött népdalokat zenei tisz­tasága, a történeti tapaszta­latokat hűségesen őrző gon­dolati gazdagsága természe­tesen a zenét szeretők szá­mára is fontossá teszi ezt a kincset. Ahhoz, hogy e gaz­dagság valóban mindannyiun­ké legyen, nagy szükség van a mohorai—magyarnándori, a rimóci és a hozzájuk ha­sonló népdalikörök értékmeg­őrző szép munkálkodására. (Palóc népdalkörök felvéte­leiből március 7. Petőfi 14.00.) Kérdésünk: Kodály Zoltán egyik legfontosabb énekkari szvitjét is e tájegység balla­dáinak feldolgozásaiból írta. Mélyik műről van szó? Címünk: NÖGRÁD-szer­kesztősége, 3101 Salgótarján, Pf.: 96. Mi a titkuk a nagy komiku­soknak? Nehéz megfejteni. Miért szeretjük őket? Talán, mert olyan elesettek, szánni - valóan kétbalkezesek, mert 47-es cipőt viselnek, mert kis­sé hebegő a beszédmodoruk, mert vörös a hajuk, mert gyávák a nőkkel szemben, és megijednek a főnöküktől. Szeretjük a komikusokat, szerettük Salamon Bélát is, a pesti kisember utolérhetetlen megtestesítőjét, akinek kiszó­lásai: „Lepsénynél még meg­volt”, „Ha én egyszer kinyi­tom a számat...” — szállóigé­vé váltak. Humora olyan volt, mint az orvosság: gyógyított. Sőt, életet is mentett. Állítólag a sajátját is az mentette meg. 1944 késő őszén, abból a ház­ból. ahol meghúzódott, hat­vanéves korig elhurcolták a férfiakat, ö akkor 59 éves volt. Amikor a nyilasok meg­kérdezték, hány éves, így fe­lelt: „Hatvan leszek, március negyedikén”. S azonnali visz- szakérdezett: „Tessék már mondani, leszelj hatvan?” E tragikomikus viccre a nyila­sok elnevették magukat, így menekült meg Salamon Béla. Éppen száz esztendeje szü­letett, 1885. március 4-én. „Születtem Beregszászon 1885-ben — írja, Hej, színmű­vész... című könyvében. — Mivel komikus vagyok, ezt az esztendőt őszintén bevallha­tom. Ha véletlenül hősszerel- mes. vagy bonviván lett volna belőlem, nincs kizárva, hogy néhány pontot tennék e dá­tum első két számjegye után. Arról nem is beszélve, mit vallanék be akkor, ha prima­donnának születtem volna...” Nem volt se bonviván, se hősszerelmes. Először keres­kedőtanonc volt a Rákóczi út 2-ben, Lusztig Ede üzletében. Söprögetett és csomagokat ci­pelt, például a művész urak és hölgyek számára, rézsűt a Nemzeti Színházba. S ahe­lyett, hogy visszasietett volna az üzletbe, a kulisszák mögött állva, megbabonázva bámul­ta ezt a csodás világot. Sosem végzett színiiskolát. Először a szabók szakegyesü­letének vasárnap délutáni mű­kedvelő előadásán, a Rende­lőóra című egyfelvonásosban lépett a közönség elé. Sikere volt, s attól kezdve 6 lett a szakegyesület vasárnapi elő­adásainak kedvelt komikusa. Aztán barátai, ismerősei biz­tatására megpróbálkozott egy igazi színházzal is. Steinhardt Géza szerződtette a Rákóczi úti kabaréjába. Első nagy sikerét a Roval Orfeumban aratta, ahol elját­szotta a megbetegedett író-ko­mikus, Szőke Szakáll helyett a főszerepet a Házasságszédel­gő című komédiában. Játszott az Apollo Kabaré­ban (1921-ben itt aratta leg­nagyobb sikerét Szőke Szakáll Vonósnégyes című jeleneté­ben), tagja volt Nagy Endre kabaréjának, társigazgatója az Intim Kabarénak, és" később a Teréz körúti Színpadnak, tagja az 1951-ben megnyílt Vidám Színpadnak­A közönség egyik kedvence volt. Kedves slemilsége, eset­len tartása, ártatlan kék szeJ me, kacsázó járása, külső é» belső adottságai már a pályá­ja elején biztosította számára a sikert. Ösztönös színész volt, mű­kedvelőből küzdötte fel ma­gát a legnépszerűbb művészek sorába. Smink, jelmez nélkül lépett estéről estére a közön­ség elé, szerepeinek szövege úgy hangzott a szájából, mint­ha abban a pillanatban rög­tönözte volna. Alapító tagja volt a Vidám Színpadnak, s onnan is ment nyugdíjba érdemes művész­ként. Egy nappal a halála előtt — 1965 júniusában — ezeket mondta a betegágyához látogató Fejér Istvánnak, a színház egykori igazgatóié­nak: „Mond meg a kollégák­nak, ha már nem leszek töb­bé, ne sajnáljanak, mert na­gyon szép, teljes művészi éle­tem volt. Szeretett a közön­ség, és én is szerettem a kö­zönséget... A legnagyobb bol­dogságnak tartom, ha valaki azzal keresheti a kenyerét, amit a legjobban szeret csi­nálni.” Ezek voltak utolsó szavai; A fal felé fordult, talán alud­ni próbált. Másnap meghalt. Ám alakításai, szerepei él­nek ma is. Bennünk, akik lát­hattuk, hallhattuk, akik sze­rettük Salamon Bélát, a szí­nészt, és az embert. (K. Gy.) — Nekem a szakra jz, meg a bá nya gépészet — feleLi az Hallgassuk együtt Á harmadikon nyerhet! Zenebarátok játékos rejtvényverseny* * KOSSUTH RADIO: 1.1«: Mit üzen a Rádió? (Ism.) 9.00: A hét zeneműve. Beethoven: e-moll vonós­négyes. Op 59. 1.30: ........a százéves szerelem­r ől” 9.40: Ki kopog? 10.05. Nyitnikék lü.35: Operakórusok 11.05: Bioritmus 11.25: Szatirikus dalok 11.38: Jókai Mór élete éfi kora 12.20: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Daloló, muzsikáld tájak: Csongrád megye 14.38: Durhán fia 14.55; Édes anyanyelvűnk (iám.) 15.00: veszélyben 15.30: Mendelssohn c-moll trió 16.05. Eszkerék 17.00: Eco-mix. Gazdasági maga­zin 17.30: Az új zene szolgálatában 18.05. Morricone: Sacco és Van­zetti. — Ballada 19.15: A Rádió Kabarészínházá­nak márciusi bemutatója 20.25: Reklámkoktél 4 NQGRAD - 1985. március 4., hétfő *0.30: Népdalé#! 21.30:..........nekem szülőhazám i*4rt e lángoktól ölelt kis or­szág” 22.20» Tíz perc külpolitika 22.30; Rádiószínház: Ezer év. 23.91: Régi angol muzsika PETŐFI RÁDIÓ: S.0S: Pajkos diákok 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Lendvay Kamillo fúvós­müveiből 12.25: Kis magyar néprajz: Egy jellegzetes falucsoport So­mogybán 12.90; Berki László népi zeneka­ra játszik 13.05: Pophullám u.oo: Kettőtő-l ötig ... 17.05; Újdonságainkból: Népzenei felvételek 17.30: ötödik sebesség 18.30: Zeneközeiben 19.30. Sportvilág 20.85: Rockúiság, £1. évfolyam, I. szám 21.05: „Nálad vagyon az én hi­tem: drága zálogom” 21.25: Tessék választani! II/. rész 22.30: Meseautóban. XXI. rész. Régi idők filmdalai 23.20: A mai dzsessz: Éje Thelin felvételeiből 24.00: Éjféltől hajnalig. A Petőfi rádió zenés műsora MISKOLCI STÚDIÓ; 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Hétről hétre, hét­főn este. Zenés magazin. Tele­fonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Horváth Kálmán. (Közben: El szeretném mondani. Mérő Mik­lós jegyzete. — Válaszolunk hall­gatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak­magyarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Észak- Magyarország. a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, vala­mint a NÓGRAD keddi számá­ból. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Amíg a kandalló ki nem alszik. Tv-játék 21.25: Olimpia 1940 23.00: Hírek 2. MŰSOR! 19.30: Tv-híradó 20.00: Üt a zenéhez 20.30: Sportvisszhangok 21.30: Időszerű események 21.56 Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Sárkányok Misima fölött MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6-tól: Aranyoskám. (14) Színes, szinkronizált ameri­kai filmvígjáték. — Kohász: Hiúz a vadászösvényen. Színes, szinkronizált szovjet film. — IMH: És megint dühbe jövünk. Olasz filmvígjáték. ~ TIT; Sca­pin furfangjai. Színes francia filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Fél 2 és 8-tól: Házibu­li. Színes francia filmvígjáték. Háromnegyed 6-tól: Lángok. Magyar film. — Pásztói Mátra: Redl ezredes. I—II. (16) Színes magyar—osztrák—NSZK-beli film. — Nagybátonyi Petőfi: Ki kém, ki nem kém? Színes, szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. — Szécsény. Szirmok, virágok, ko­szorúk. (14) Színes magyar film. — Rétság: A szenzáció áldozata. Színes, szinkronizált amerikai film. — Kisterenyei Petőfi: Hat gézengúz. Színes. szinkronizált amerikai kalandfilm. — Érsek- vadkert: Bombaló bokszoló. (14) Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Nagylóc: Iskola­mozi: Kacsakórus. — Karancs- lapujtő A szerelem csapdáia. (14) Színes, szinkronizált mexi­kói film. — Jobbágyi: Ki kém. k1 nem kém? Színes, szinkroni­zált amerikai bűnügyi filmvíg» iá Lók. . . ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents