Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
Befejezte munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa I ((Folytatás az 1. oldalról) népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—leninizmus elméletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nemzeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szocialista országok közösségéhez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folyamatossága megköveteli ezeknek az elveknek ismételt le- szögezését. A kongresszusi vitában viszonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a felszabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visz- szaemlékezésekben, publicisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos. mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vitathatatlan tény, hogy a felszabadulás gyökeres fordulatot hozott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmányaink, amelyekről a határozattervezet is szól, azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekelt képviselve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kérdéseket, mert forradalmi párt tudott maradni. Ez a mi viszonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadályokat és a torzulásokat. szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is, A megújulás és a reformok pártja volt. ez a párt mór az 1956. évi ellen- forradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is de ezekben a vitákban a párt vezető testületéiben — beleértve a mostani XITI. kongresz- szusunkat is —, nem konzervatívok és reformpártiak csatáztak. hanem a szocialista fejlődés hívei vitatták és keresték a helyzetnek leginkább megfelelő megoldásokat. Ez az egység a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiindulópontja és jövő terveink végrehajtásának biztosítéka. Megítélésem szerint a határozat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kérdéseit. Ami pedig a jövőt illeti, a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat támogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység megnyilvánul majd a végrehajtásban is A Központi Bizottság a kongresszus elé terjesztette a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat is. A küldött elvtársak támogatták a benyújtott javaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bH zottság nevében megköszönöm a tisztelt küldött elv- társak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják! el. Óvári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a szerkesztő bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket. hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az einöl«, bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gyepes András, a KEB elnöke elállt a külön-vitaösszefog- lalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta ösz- sze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. KADAR JflLHlBOS UlTAZDROJn: Tovább a szocializmusért, a lenini úton Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők! Flvtársak! A vitában felszólalt 58 elvtárs. összesen 199 kpldött kért szót, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy valamennyien sorra kerüljenek. A kongresszus jegyzőkönyvében azonban benne lesz minden írásban leadott felszólalás is, amelyeket a Központi Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a munkában. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, felelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A felszólalásaik szinte kivétel nélkül tartalmaztak bírálatot és önbírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A küldött elvtársak és meghívottak nagy fegyelemmel és figyelemmel követték a felszólalásokat. Ügy gondolom, mindez bizonyítja, hogy párttagságunk, a párt szervezetei piegfelelően készültek fel a kongresszusra. Nagy fejlődés a pártban A vitát hallgatva, a párt felszabadulás utáni tevékenységére gondolva eszembe jutott, hogy a kommunisták akkori, ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az elnyomott munkásosztály soraiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önművelő emberekből állt. Tudásuk forrása az osztályharcból, az életből merített tapasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a mandátumnvizsgáló bizottság jelentésével, akkor különösen szembeöbilik, hogy most, 40 év múltán, itt a kongresszusi küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú állami végzettséggel, 10 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, s kilenc akadémikus van közöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társadalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elérkeztünk. A megtett úttal kapcsolatban egyébként szólni kívánok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek gyakran — néha félig kimondva és néha egyenes formában — felteszik a kérdést: tartós-e ez a politikai irányvonal' amely most Magyarországon érvényesül? Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszólaló, s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mondom. ez a magyarországi politikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomásul vették a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a szervezeti szabályzatot módosító javaslatokat, és egységesen támogatták a Központi Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság, Gyenes András elvtárs és a magam nevében köszönetét mondani mindnyájuknak. Kedves elvtársak! Nehéz feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a megértésüket azért, hogy nem fogok rájuk sorban válaszolni. S mivel minden felszólalást jónak és fontosnak tartok, még válogatni sem kívánok közöttük. Hallhattunk itt a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, több más tömegszervezet és -mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Egységes politikai álláspont Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt, összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felélősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a for2 NÖGRÁD - 1985. március 29„ péntek Kádár János beszél radalimi munkáspártok, kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntéshozatal helyén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a budapesti pártbizottság, a megyei pártbizottságok s valamennyi pártbizottság és párt- szervezet —, hogy a döntés- hozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntéshozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntés- hozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló. II lenini normák érvényesítése A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia. Ami a pártogység kérdését illeti: aki ezen a kongresszuson részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes párt! Ezt erősítik majd azok a politikai és személyi döntések —, hiszen a határozatok végrehajtásának személyi féltételeit is biztosítani kell —, amelyek a munkának is új, fokozott lendületet adnak. Ebben a munkában erősebb és határozottabb kiállás szükséges minden párttag részéről az itt születő határozatok, világnézetünk, szocialista, kommunista eszméink mellett. Erre a vitában több felszólaló is utalt. Képviselnünk kell álláspontunkat, politikánkat, erkölcsi nézeteinket mindenütt, a közélet fórumain, a munkahelyen, a lakóterületen, még a családban Is- Miért szükséges erről szólni? Emlékezzünk a történelmi tapasztalatokra. Abban a súlyos időszakban, amikor meg kellett védenünk pártunk becsületét, befolyását, vezető szerepét, helyre kellett állítanunk a párt iránti bizalmat, rendkívül nehéz körülmények között dolgoztunk. De sokat segített, hogy bátran, nyíltan, fenntartás nélkül álltak ki a kommunisták a népi hatalom, a szocializmus igazsága mellett. Az akkori küzdelem során leszögeztük: a nép sorsa mindennél előbbre való, ezért a népi hatalmat minden eszközzel megvédjük. Ezután következtek a hétköznapok, a konszolidált viszonyok. Ekkor azt váltottuk, hogy az eredményes szocialista építés fő eszköze a bizalom megőrzése, az érvelés és a meggyőzés. Ezen az úton akarunk tovább haladni. Amikor a harsányan kiáltozok, a kommunistákra lövöldözők letűntek a színről, akkor már sokan figyelmesen meghallgatták a kommunistákat. Azután mindig többen és többen kezdtek helyeselni is. Eközben lezajlott a gazdasági’ konszolidáció, a fejlődés dinamikus volt, az életszínvonál évről évre érezhetően emelkedett. A kommunisták, neán találkoztak ellenvéleményeVfr kel és egy kicsit talán elszoktak a vitáktól. t Partnerként kezeljük a Halatokat Az elmúlt háröm-négy esztendőben, amikor a problémák összesürűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlenkedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fórumokon agresszívan lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben. S mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasította vissza nézeteiket, csak a folyosón méltatlankodtak és ítélték el a szélsőséges véleményeket. Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képviselnünk. A kongresszusi felkészülés során ezen a téren sikerült egy kicsit előrelépnünk. Azt kérem, haladjunk tovább ebben az irányban, hiszen fő eszközünk a politika szilárd, állhatatos képviselete, a meggyőzés, az érvelés, a bizalom megtartása és erősítése. A pártépítésről sok felszólaló beszélt. Egyetértünk velük: a fiatalokkal foglalkozni kell. Mégpedig egyénenként. Hiszen amikor egy fiatal ember a helyét keresi az életben, a társadalomban, egyúttal formálódnak nézetei, változik személyisége is. Nagy tervei, ambíciói vannak, ami természetes is. Eközben egyvalamire — joggal nagyon érzékeny: hogy őt is meghallgassák, partneriként kezeljék, beszélgessenek vele. Amikor saját fiatalságomra emlékszem: soha nem felejtem el azokat a beszélgetéseket, amelyeket idősebb elvtársaimmal egy- egy politikai gyűlés, illegális találkozó után folytattunk. Azokat a beszélgetéseket semmiféle csoportos foglalkozás nem pótolta. Ne sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy egyénileg is foglalkozzanak a fiatalokkal. Nagyon sok szó esett a kongresszuson fejlődésünk, előrehaladásunk legfontosabb zálogáról, arról a munkáról, amely pártunkra, népünkre vár. A felszólalók helyesen mutattak rá arra, hogy nem több, hanem jobb munka kell. A termelésben éppúgy, mint a társadalmi élet bármely területén. Ez előrehaladásunk útja, ennek feltételeit kell megJ teremtenünk. Több idol egy Helyen A gazdasági építés kulcskérdése mindenütt a műszaid fejlődés előmozdítása és a munka termelékenységének emelése. A dolognak termék szetesen több összetevője vanj nem sorolom őket, ismertek. Egy valamiről azonban külön is kell szólnom: ha a műszaki fejlődés területén előre akarunk jutni, megfelelő figyelmet kell fordítani az oktatásra, a képzésre. Mindenkit azon a szinten képezzünk ki, amelyet a munkája kíván. Van, akinek elég egy tanfolyam, másoknak tudományos felkészültséget kell adni. De általános követelményként tartsuk szem előtt, hogy nekünk már a holnap technikáját is meg kell tanítanunk, hiszen előtérbe kerül az energetika, az elektronika, a biotechnika és sok más modern ágazat. Ennek kapcsán azonban felvetném: jó lenne elérni —, ha lehet, nem adminisztratív úton —, hogy mindenki bizonyos ideig abban a szakmában dolgozzon, amelyet megtanult. Nehéz úgy eredményeket elérni, ha egyes területeken sok szakembert képzünk, de egy részük szinte azonnal más pályára vándorol. Más kérdésre áttérve: az egyik felszólaló azt mondta, hogy ő nem altar igényeket bejelenteni, mert előtte már sokan megtették. Ha ezeket — sorrend nélkül — összerakosgatom, akkor elhangzott, hogy javítsunk a nagyüzemi munkásság, a bányászok, ezen belül az olajbányászok helyzetén. Más szakmák is felvetődtek, mondván, hogy meg kell őrizni vonzerejüket. Szóba kerültek a műszaki értelmiségiek, a pedagógusok, a vasutasok, s nem is folytatom tovább. Helyeslem, hogy ezekről itt szó esett, mert a kérdések felvetését nem tartom alaptalannak és jogtalannak. Csak azt kérem: érN sünk egyet abban, hogy a dolgozók nagy rétegeiben a jövedelmek és a kérésetek növeléséhez, a juttatásokhoz,1 a kedvezményekhez mindenekelőtt a gazdasági és pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert ha nem, akkor légvárakat építünk, s abból (Folytatás a 3. oldalon.) 4
