Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

Takarékos gazdálkodással á kongresszus t'szfe^etáre Mai döntések Balassagyarmaton a ho’napért ' Mértéktartó, reális hangvé­tel jellemezte a Balassagyar­mat és Vidéke Áfész küldött- gyűlését: több területen elis­merésre méltó eredményt produkált a tavalyi évben a fogyasztási szövetkezet, ugyan­akkor néhány ellátásbeli gondra még a számvetés ide­jére sem sikerült hatásos or­vosságot találni. A küldöttek jól érzékelték munkájuk si­kerei és gyengeségei közötti arányokat, s az ezeket tükrö­ző vita után elmondhatják: egy lépéssel ismét közelebb kerültek a megoldáshoz. A balassagyarmati áfész el­látási területén a bolti kiske­reskedelemiben csaknem 17 százalékos forgalmi dinamikát ért el a megelőző évhez ké­pest, s ez — a fogyasztási szövetkezetek országos forgal­mi fejlődési átlaga jóval a tíz százalék alatt van — di­cséretes eredmény. Méltán megállapíthatta dr. Horváth József elnök azt is, liogy az alapvető élelmiszereket illető­en kiegyensúlyozott volt az ellátás a szövetkezeti üzletek­ben — az általános helyzet azonban ezúttal már több el­lentmondást takar. Igaz, hogy az alapvető élel­miszerek körében hiánycikk aiig-alig zavarta az ellátást. De tény az is, hogy ha a fa­lusi üzlet vásárlója többna­pos, szikkadt kenyeret, zsöm­lét lát, az aznapi szállításból a boltban, abból bizony nem kér, inkább beutazik a város­ba, vagy a közeli nagyobb te­lepülésre a mindennapiért. Számára ez — bár kapható — hiányként jelenik meg. Már­pedig ez az eset errefelé egy­általán nem ritka, hiszen — s ez is elhangzott a szövetke­zet számvetésében — a kenyér minőségével, a péksütemény ellátásával sem a kereskedő, sem a vásárló nem lehet elé­gedett. A szövetkezet intézke­dett a javítást illetően, s ten­nie kell ezt egészen addig, míg a falu lakossága lakóhe­lyén meg nem tudja vásárol­ni a kielégítő minőségű sütő­ipari termékeket. A balassagyarmati fogyasz­tási szövetkezet az egészhez képest olykor apróságnak tet­sző intézkedésekkel is iparko­dik magasabb szintre emelni az ellátást. A szügyi tanácsi körzet községeiben például megoldotta és rendszeressé tette a csomagolt hús értéke­sítését — közepébe találva ezzel a vásárlói igényeknek. Kevéssé sikerült viszont előrelépni a zöldség-gyümölcs forgalmazásban, s ha már re­ális hangvételről szóltunk, bi­zony erről is beszélni kell. Igaz, a felvásárlást nehezítet­te a múlt évi szeszélyes idő­járás, mely hol a kelleténél bőségesebb csapadékot hozott, hol meg szárazsággal sújtotta a földeket. De abban, hogy a balassagyarmati vásárló je­lentős minőségi különbséget észlel a magánkereskedő és a szövetkezeti bolt zöldség-gyü­mölcs kínálatában, közreját­szik a bolti dolgozók eseten­ként 'kissé kényelmes maga­tartása is. Nem ok nélkül adott hangot beszámolójában az elnök ebbéli véleményé­nek: „Egységeink kifejezetten nem szeretnek foglalkozni a közvetlen felvásárlással — ér­dekeltségük ellenére sem.” Tudjuk, a kistermelő, a kertbarát nem . mázsaszám vi­szi piacra fölös termékét, oly­kor néhány kilónyival is be­kopogtat a boltba. Csakhogy az, amit kínál, általában friss, elsőrangú minőségű — megéri hát az átvételével járó, ap­rólékos munkát! Nemhogy el­küldeni, hívni kell őket! Mi­nél többen, minél többfajta zöldséget, gyümölcsöt hoznak eladásra az üzletbe, annál vá­lasztékosabb, vonzóbb lesz a bolt kínálata. Kiváló lehető­ség a bolti árualap bővítésé­re a nagybani piac felkeresé­se is. A szövetkezet jól látja a mezőgazdasági termeltetés és felvásárlás gyenge pontjait, s nem késik a tettekkel sem. E tevékenység fejlesztésére az igazgatóság az idei év január­jában hosszú távú programot fogadott el, melynek szellemé­ben már a mostani évhez húsz százalékkal több árut akarnak felvásárolni és for­galmazni. Ez pedig az üzletek és a termelők közötti kap­csolat erősödése nélkül alig­ha sikerülhet. A balassagyarmati áfész ta­karékosan gazdálkodik, pénz­ügyi helyzete stabil, önfinan­szírozó. A megállapítás biz­tonságot sugall, de két gondo­latot felvet. A takarékosság korunk egyik alapkövetelmé­nye, s aki képes a rábízott javakkal ésszerűen, beosztóan, jó gazda módjára sáfárkodni, az sikerei egyik kulcsának birtokában van. Ám tudni kell, hol a határ. Azon a ponton, ahol a takarékoskodás már a színvonal rovására megy, meg kell állni! A fo­gyasztási szövetkezet idén is­mét növeli szerződéses üzletei számát, így különösen oda kell figyelnie: a költségekkel való takarékos bánásmód ne hozhassa magával az igényte­lenséget, a fogyasztók hánya­veti, kultúrálatlan kiszolgálá­sát. Másrészt az önfinanszírozás csak addig dicséretes, amíg következményeként nem ad­ják el a jövőt egy tál len­cséért. A hitel drága, eseten­ként mégis mellőzhetetlen le­het. A lehetőségek közötti Okos. megfontolt választás a gazdálkodás eredményességé­nek garanciája. A választásban, a döntés­ben jó partnerre talál a szö­vetkezet vezetősége a tagság­ban. Jó irányú, egészséges fo­lyamat következtében tovább javultak a tagsági kapcsola­tok. A szövetkezet tagjai fe­lelősséget éreznek az áfészért. s a rendezvényeken való megjelenésen túl hasznosítha­tó észrevételekkel, jó javas­latokkal támogatják a közös célok elérését. Az, hogy a szö­vetkezet tagsága 61 új tassa! gyarapodott, hogy a Szántó Kovács János Szakközépisko­lában megalakult az iskola- szövetkezet — csak a kérdés­nek az egyik oldala. Ettől Is nagyobb jelentőségű az, hogy az áfész tagsága egy ember­ként mozdul, ha a kitűzött cél egybeesik érdekeivel. Jól példázza ezt a meghirdetett kistelepülési bolti rekonstruk­ció programja: végrehajtásá­hoz segítségként a tagsági kölcsönöket bő félmillió fo­rinttal, a célrészjegyeket pe­dig több mint kétmillió fo­rinttal emelte meg a szövet­kezet tagsága, A nagyarányú hozzájárulás tanulság a balas­sagyarmati áfész számára — tagságára akkor számíthat vá­rakozáson felül is, ha terve meeesvezik az emberek vá­gyával, szándékával. Sz. M. Példásan a munkahelyen és otthon A napokban költözött új munkahelyére a Volán 2. sz. Vállalat számítástechnikai osztálya. Az osztály 25 dol­gozója két csoportban —, az adatrögzítő és a számítás­technikai — dolgozik. _ — í»p 3 — Most pályáztuk meg másodszorra az arany fokoza­tot — indítja a beszélgetést Magyar Nándorné, a tíztagú Bláthi Ottó tekercselő brigád helyettes vezetője, a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében. A kedves, szimpatikus asz- szony 1976-tól alapítótagja a kollektívának és tevékenyen részt vett az egyre nagyobb elismerések, sikerek kivívá­sában. Amikor azt hangsú­lyozom, ifjúsági brigádként tartják számon őket, akkor kiigazít, mondván: — Csak voltunk, amikor indultunk, azóta bizony már jó néhány év eltelt. Egyébként brigá­dunkba minden évben beke­rül egy-egy új, fiatal dolgo­zó. Vagyis a fiatalítás nálunk folyamat. Később a kollektíva erős­ségéről, erényeiről érdeklő­döm. A következőket vála­szolja: — Nálunk nincs le­hetetlen. Amit kérnek tőlünk, a kongresszusi versenyben azt mi mindig teljesítjük — állítja Magyar Nándorné. Szavainak, igazságát bizo­nyítja az 1984-ben elért tel­jesítmény, a társadalmi mun­kák sokasága, a közéleti te­vékenységük sokszínűsége. A brigádban egy lány és egy fiú kivételével mind csa­ládos asszonyok, egy vagy kétgyermekes édesanyák dol­goznak. Vajon, otthon, másik hivatásuknak, a családanyai kötelezettségüknek miiként tudnak eleget tenni? — Nagyon szerencsés anya vagyok, mert a férjem sokat segít a gyerekek nevelésében — veszi vissza a szót a bri- gádvezető-helyettes. Hogy jó órában mondjam, a fiammal, aki most 17 éves, megértjük egymást, jó szellemű gyerek, fő céljának a tanulást tekin­ti. A kislány hatéves, ara­nyos és eleven — szól nagy melegséggel és jó érzéssel gyermekeiről, — Nekem két fiam van — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Mihály Vendelné cso­portvezető brigádtag. — A nagyobbik jó tanuló és spor­tol. A birkózással kezdte, a vívással folytatta, végül az asztalitenisznél kötött ki. Volt már megyei első is. Nem tu­dom megmondani hány arany-, ezüst- és bronz­érme van. A kisebbik is kö­veti a bátyját, Ugyancsak nagy szeretettel beszél nem sokkal később gyermekéről An dó Miklósné, aki egyedül neveli kilenc­éves, eleven, érdeklődő, jól tanuló fiát, aki bizony kikö­veteli munkában megfáradt édesanyjától a miértekre adandó választ. — Nagyon szeretünk együtt lenni, sok közös programunk van. A napközi után még játszik a barátaival, utána ellenőrzőm a leckét, majd be­szélgetünk, ha jut még idő, akkor olvas. Fél nyolckor pe­'dig már az ágyban van. Akár­hogyan osztom be az időmet, bizony kevés az, amit együtt tölthetünk... — Nem hallottam, hogy a brigádban dolgozó édesanyák bármelyike is arról panasz­kodott volna, hogy nem bír gyerekeivel — zárja le a té­glát Magyar Nándorné. . Tovább fart a verseny a pásztói üzemekben A pásztói üzemekben a múlt év eredményeinek eléré­sében meghatározó szerepük volt a kongresszusi és felsza­badulási munkaversenyben résztvevő szocialista brigádok­nak hasznos tevékenységükkel hozzájárultak saját maguk éle­tének javításához, közösségük gyarapodásához. Elért sike­reikről nyújtunk át kedves olvasóinknak egy csokorrava- lót. lórii liléi exportált! A Senior Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregységében 15 brigád nevezett a kong­resszusi és felszabadulási mun­kaversenybe. Közülük kilen­cen eredeti vállalásaikat meg­tetézve pótfelajánlásokat tet­tek. Az értékelés szerint va­lamennyi kollektíva teljesítet­te, illetve túlteljesítette fel­ajánlását. Ennek révén javult a minőség, növekedett a hasz­nos hulladékanyag, ésszerűbbé vált az energiafelhasználás, kedvezőbbé váltba munkaidő­kihasználás, ugyanakkor sok kollektíva balesetmentesen ol­dotta meg termelési feladata­it. Az összefogás eredménye­ként a gyáregység 1984 évi termelési értéktervét az 1983- évi 214 millióval szemben 224 millióra teljesítene. Ebből az összegből a szocialista ex­port az eredeti 13 millió fo­rinttal szemben 40 millióra növekedett, a tőkésexport az előírt 55 millió helyett 61 mil­lióra sikeredett. Az első osz­tályú termékek részaránya pe­dig az előzőleg tervbevett 93,8 százalékról 95,57 száza­lékra emelkedett. Az energia­felhasználásnál csaknem 100 ezer forint a megtakarítás. Terven felül pedig 11 ezer terméket adtak át a belföldi ellátás javítására. A verseny az idén tovább folytatódik. A brigádok közül eddig 11 újította meg, illet­ve az új követelményekhez igazodva bővítette, korszerű­sítette felajánlásait. Többen a 100 százalékos minőség el­érését, a hulladékanyagokkal való takarékoskodást, vala­mint a munkaidő ésszerű ki­használását ígérik. Az első negyedévben prog­ram szerint az Adidas-cégnek, kétféle alapfazonban, sok ap­ró tételben gyártották az igen magas követelményeket elő­író teniszlblúzokat. Mivel jól indult az úi esztendő az előbb említett tőkésexport-kötele- zettségeiknek, március 29-ére eleget tesznek. Az előzetes számítások szerint teljes ter­melési értéktervüket norma­órában számolva a tőkésex- port igényességét figyelembe véve. előreláthatólag 97 szá­zalékra teljesítik. Plusz műszakát Is vállalnak Az Állami Nyomda pászfói gyáregységében 4 brigád vál­lalkozott a szocialista cím különböző fokozatainak eléré­sére. Az értékelés szerint múlt évi ígéretüket teljesítették. Termelési feladataikat jól ol­dották meg, emellett csökken­tették a selejtet, javították az ügyviteli nyomtatványok mi­nőségét. Az idei vállalásokat brigádgyűlésen már megbe- szélték, s a napokban vetik azokat papírra. Az előzetes elképzelések szerint a termelési feladato­kon túl seleitcsökkentést, szakmai továbbképzést, a mi­nőség fokozását és túlórákat vállalnák. A négy-három termelő, egv alkalmazotti — kollektíva se­gítőkész munkája biztosította, hogy a gyáregység 1984 évi műveleti árbevételi tervét teljesítse, ami együtt járt hat­napi bérnek megfelelő nyere­ségrészesedéssel Mivel létszámhiánnyal küsz­ködik a gyáregység, ezért a kollektívák plusz műszakokat is vállalnak­liléi, kévéséi seieiitel és eneigiáva! A Pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár szocialista brigád­jai közül a formagyárló üzemben négyen oldották meg a gyártással kapcsolatos fel­adatokat. A követelmények­nek nemcsak eleget tettek, ha­nem túl is szárnyalták. Emel­lett a szakmailag képzettebb brigádtagok segítették a kezdő szakmunkások beilleszkedését. A forgácsoló üzemrész há­rom szocialista kollektívája értékben és mennyiségben a tervezettnél több alkatrészt gyártott a 2 százalékos ener­gia-megtakarításra irányuló elképzeléseiket tisztességesen túlszárnyalták. Selej tjüket másfél százalékra csökkentet­ték. Az öntödében dolgozó két szocialista brigád közül a Fa- zola Henrik nevét viselő kol­lektíva minden felajánlását teljesítette: több öntvényt ad­tak, csökkentették a selejtet, mérsékelték a fajlagos ener­gia -fel has zn álást. Az egyéb brigádok — a száma hat — a termelő üze­mek folyamatos munkájához biztosították a feltételeket. Bővíti választékát" a gabonaipar Régi megfigyelés: „A fehér kenyér hizlal, a barna ke­nyér fogyaszt.” E népi bölcsességet a tudomány is igazolta, ám vagy kevesen tudják, vagy sokan nem veszik tudomá­sul, mert az üzletek polcairól a fehér kenyér fogy nagyobb mennyiségben. Ez a fogyasztási szokásunk egyfajta maga­tartást is tükröz. Nevezetesen, nem vagyunk olyan szegé­nyek, hogy barna kenyérre kényszerüljünk. Pedig korántsem anyagi jó­létünkkel van összefüggésben a magasabb rosttartalmú élel­miszerek fogyasztása, hanem az egészségünkkel. Felméré­sekkel számszerűen lehet bi­zonyítani, hogy mind többen szenvednek érrendszeri be­tegségiekben, gyakoriak a bél­működési zavarok, amelyek egyszersmind a helytelen táplálkozás következményei. ELFELEDETT ÉTELEK Az egészségügyi szakembe­rek szerint mintegy 4 millió ember szorulna energia- és zsírszegény diétára. Ehelyett zsírban „tocsogó” pörköltet eszünk, szeretjük a magyaro­san elkészített töltött káposz­tát, és szokatlanul szemléljük azt az embert, aki például búzakorpát szór a kefirbe, s vacsoraidőben azt falatozza. Pedig ez utóbbi vigyáz egész­ségére, ő igyekszik megszaba­dulni helytelen szokásaitól. Voltaképpen nem tekinthető különcnek, hiszen a magasabb rosttartalmú ételek néhány évtizede még rendszeresen a családok asztalára kerültek. Sokan ismerik még a kukori­calisztből készült kását, a prószát, a kevésbé finomra őrölt lisztből sütött barnabélű kenyeret. Fogyasztásuk felevenítése egészségóvó cselekedet lenne, hiszen például az étkezési korpa csökkenti a zsírok fel­szívódását, az epekőképződést, 1 mérsékli a vér koleszterin- szintjét. A búzacsíra könnyen emészthető fehérjéket tartal­maz, megtalálhatók benne a különféle vitaminok, amelyek gátolják az erek elmeszesedé- sét, lassítják az öregedés nem kívánatos folyamatát. A zab­ból készíthető ételek rendsze­res fogyasztása javítja a szer« vezet ellenálló-képességét, csökkenti a fáradékonyságot, segíti elkerülni a depressziós hatásokat. Az évtizedekkel ezelőtt gyakran fogyasztott, de mára jórészt elfeledett ételekről csupa „jót ír” a szakirodalom. Az egészség megóvásában el­foglalt szerepüket felismerte a gabonaipar is, 1979 óta fej­leszti gyártásukat, igyekszik bővíteni a választékot. For­galmaznak étkezési korpát, szója-, rizs-, borsólisztet, hán­tolt árpát, kukoricadarát, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Évente 1,6 millió tonna ga­bonát őrölnek meg, ebből 1,2 millió tonna liszt készül. Ennek persze csak elenyésző hányada a diétás termék, s éppen ebből következik, hogy többet is gyárthatnának be­lőle. ÉRDEKTELEN KERESKEDELEM A gabonaiparnak ez volna az érdeke, hiszen a diétás termékeken szerény a nyere­ségűje, ami a nagyobb forga­lom révén megnövelhető len­ne. Nem gyárthatnak többet belőlük, mert nem kér töb­bet a kereskedelem. Ugyan­akkor a vásárlók, is azt ta­pasztalják, hogy gyakran so­kat kell kutatniuk egy-egy megkedvelt új termék után, hiszen kevés üzletben árusí­tanak például étkezési búza­csírát. A forgalom növelésé­ben érdektelen a kereskede­lem, mert mint mondják, a néhány forintot érő korpa helyén elfér a kétszáz forin­tos ital is, s ez utóbbi jóval nagyobb hasznot hoz az űz­r letben dolgozóknak. Ráadásul a diétás termékek egy része nem tartható el sokáig, s ha lejár a szavatosság, kénytelen selejtezni a kereskedő, ami ugyancsak az ő kára. A gabonaipar igyekszik el­lensúlyozni a kereskedelem érdektelenségét, s az ország­ban 22 saját üzletet nyitott, amelyekben árusítja az em­lített termékeket. Szövetkez­tek a sütőiparral és a ZÖLD­ÉRT Vállalatokkal is, közösen 15 üzletet tartanak fenn, amelyekben ugyancsak meg­találhatók a diétás ételek alapanyagai. Mindez kevés, hiszen sokak számára elérhe­tetlen marad a termékek jó­része mindaddig, amíg az élelmiszerboltok többségében nem árusítják azokat. MÉLTATLAN MELLŐZÖTTSÉG Üzleti szempontból persze érthető a kereskedők maga­tartása. Nekik a nyereség nö­velése fontos érdekük, s így a választék bővítésére az anyagi ösztönzéssel lehetne késztetni őket. Nem lenne ez haszontalan, hiszen újabb ízekkel, ételekkel gazdagod­hatna étrendünk, s az egész­séget óvó hatásuk révén csök­kenhetnének betegségben töl­tött napjaink. Mindez ma még csak jám­bor óhajnak tűnik, hiszen a tapasztalatok szerint rendkí­vül lassan terjednek e diétás készítmények. Búzacsírából 1981-ben 51 tonnát adtak el, három esztendő múlva 59 tonnát, s ugyanebben az idő­ben a korpa fogyasztása is csak 98 tonnáról emelkedett 110 tonnára. Általános tapasz­talat, hogy e termékek gyár­tása óta mintegy 10—15 szá- zalékkal növekedett a forgal­muk. E szerény bővülésnél pedig többet érdemelnének a ha­gyományosan fogyasztott és ma is olcsó termékek. V. Farkas József i) £1ÚüRAD - ,1985. március £8., csütörtök 9 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents