Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Z MSZMP nograd megyei bizottsága es a megyei t.ahacs lapja XLI. ÉVF., 73. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK Folytatta munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa Szerdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirenden továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vita szerepelt. A tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, Győr-Sopron megye küldötte nyitotta meg, s adott szót elsőként Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének, Pest megye küldöttének. Gáspár Sándor: A szakszervezet politikát formáló erő Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően —, hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás — véleményem szerint — nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szakszervezeti munkához. De, hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az újakhoz pedig hozzá tudjunk igazodni, ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Természetes, hogy a töprengésben a jó és hasznosítható javaslatok mellet születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból, és a különböző társadalmi-gazdasági folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeik szerint érvényesülni. Az ellenkező végleten viszont olyan ajánlásokkal is találkozunk, hogy a feszesebb vezetés érdekében a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyen véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Szélsőséges követelményeket fogalmaztak meg a szakszervezetek címére is. Ügy is, hogy mit csináljunk, úgy is, hogy mit ne csináljunk. Ezekkel a nézetekkel sem tudunk mit kezdeni. Segítjük a jó kEáiérpd A szakszervezeti mozgalomnak van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szakszervezeti mozgalom a mai helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva hatékonyabban lássa el a maga feladatát. Ezt az igényt a dolgozók, a szak- «ervezeti tagok határozottan ttiegíogalmazzák, és m amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd így folytatta: Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ez azt jelenti számunkra, hogy pontosan ki kell dolgoznunk a munkahelyi, az alapszervezeti tennivalókat, területi szerveink, valamint az iparági, ágazati szakszervezetek tevékenységi körét, s az országos szintű tennivalókat is. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. Feladataink kialakításában figyelembe kell vennünk az új vállalatvezetési formákat, a megváltozott ösztönző és szabályozó rendszerünket, a vállalati gazdasági munkaközösségek tapasztalatait. Vannak tehát jó eszközei a vállalati önállóság növelésének, a hatékony termelésnek. Azt várjuk ezektől a hajtóerőktől, hogy növekedjék a népgazdaság jövedelemtermelő, értéktermelő, képessége. A szakszervezetek támogatják ezeket a törekvéseket, és a maguk eszközeivel segítenek minden hasznos kezdeményezést, amely növeli az ország gazdasági és morális erejét. A szakszervezetek segítik a rend, a fegyelem megszilárdításét, a szervezettség növelését, a fokozott takarékosságul, minden alkotóerő kibontakozását. Arra törekszünk, hogy előbbre lépjünk a műszaki fejlesztésben, a gazdaságos termelésben, az emberi tényezők kamatoztatásában. A szakszervezetek XXV. kongresszusára való felkészülésben feladott leckénk, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, visszaszorítsuk a bürokratikus megkötöttségeket, a hivatali jelleget, erősítsük szervezetünk mozgalmi arculatát, belső életünk demokratizmusát és kapcsolatunkat a szakszervezeti tagsággal, a dolgozók millióival. A szakszervezetek hivatása bonyolult- A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal összefüggő kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol volt a szak- szervezet, mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szakszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók .élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Az ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyobbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Ezt az utat kellett választanunk. Ilyenkor vizsgázik igazán a szakszervezetek kettős funkciója: az, hoigy egyrészt erősítjük a munkáshatalmat, másrészt képviseljük és védjük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szoci- alitsa építésben. Téves az a felfogás, hogy ha a történelem megadta a lehetőséget a szocialista társadalom építéséhez, akkor már minden megy magától. Szükség van az érdekek felszínre hozására, ütköztetésére, azok szintetizálására a döntés előtt, hogy minél kisebb legyen a tévedés veszélye. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények. Ez érthető. A munkásosztály annak idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szak- szervezeteket. Az érdekvédelem ezért egész története során a szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felis- merésől, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességéiül. a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szocialista társadalomnak a juttatások szélesebb körét kell biztosítania, kiterjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania, mint bármely más társadalomnak. A társadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult, a dolgozók megszokták és a szocialista vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennék ellenére hosszú távon tovább kell lépni- Ez a jelen gazdasági- helyzetben nehéz feladat. lórink a ndljasokkal Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyezte. Azoké, akik egy egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig élnek, nyugdíjuk viszont devalválódott és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjasrétegen kell segítenünk. De el kell érnünk, hogy a munkahely is többet törődjön nyugdíjasaival és nem utolsósorban, hogy a család — minden társadalmi kényszer nélkül — nagyobb figyelmet fordítson az öregekre. Lázár elvtárs beszédében utalt bányász elvtársaink felszólalására, arra, hogy a jobb időben a kormány majd nem feledkezik el a bányászokról. Igen, nem feledkezik el. A kormánnyal együttesen már dolgozunk azon, hogy a bányászok helyzete javuljon. Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan és milyen módon használjuk fel. Megfogalmazódtak a konrgesszusi felszólalásokban — szerintem helyesen — a különböző társadalmi rétegek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések. Természetesen szóvá kell tenni nemcsak a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek, hanem egyéb társadalmi rétegek vonatkozásában is. Egy dologgal nagyon tisztességesen szem-be kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, az egész helyzetünk úgy alakult — és ez nem hiba és nem bűn —, hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek légyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a történelmi áttekintés során. Termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki! Igen! Ezt a helyzet magával hozta és azt hiszem, a fejlődésnek természetes következménye, hogy akkor elindult egy olyan folyamat, amely még ma is tart és az egyenlősdi irányába hat. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy «differenciáit bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználná arra, hogy ösztönző legyen- De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemeltben el kell kezdeni egy tisztességesebb, a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak, hogy a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal jár. Napjainkban ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel,' oly módon kell megegyezni, hogy az a közös ügy hasznára váljon. A szakszervezetek minden állami és gazdasági vezetővel, minden szervezettel valóságos partnerként akarnak dolgozni. Nem akarnak valamiféle, csak végső esetben igénybe vett konzultáns szerepébe visszavonulni. Van politikai bátorság Az MSZMP politikáját jellemezve, Gáspár Sándor kiemel te: — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte. Volt politikai bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését. a szövetségi politika alkalmazását, a gazdaságpolitika, a társadalompolitika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és módszereknek. Vallotta és vallja, hogy a fejlődés érdekében állandóan tenni kell. A semmittevés megbocsáthatatlan. Visszatekintve az elmúlt 28 évre, megállapíthatjuk, hogy a helyesen értelmezett vezető szerep gyakorlata szüntelenül változott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika kialakításához, megva-' lósításához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulásra kész alkotó jellegű vezető ereje a szocialista építőmunkának, és ilyen szellemű kezdeményező gondolkodásra, magatartásra biztat más szerveket is. A párt vezető szerepének ilyen értelmezése és gyakorlása ma is életűnk kulcskérdése. A párt vezető szerepének elvét ezért (Folytaié» a 2. oldalon.) , Mógrád megye küldötteinek egy csoportja a kongresszus szünetében.
