Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
Megkezdte munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa Juscsák György: Előremutatóak az agrárpolitikai célkitűzések f Tisztelt kongresszus! 1 Tisztelt elvtarsnők, elvtár- safe.' Nógrád megye küldötteként kommunistáink, lakosaink nevében, tisztelettel köszöntőm a kongresszus minden résztvevőjét. Tisztelt elvtársak! Világunkban jelentős változások folynak, s erre már a XII. pártkongresszus is felhívta figyelmünket. Ma már azonban azt is érezzük, hogy ezek számunkra sajnos nagyrészt kedvezőtlenek és munkánkhoz új körülményeket teremtenek. A megváltozott helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás igénye, az új módszerek keresése a párton belül is jelentős vitákat váltott ki. Én ezt természetesnek és szükségesnek tartom, hiszen az új mindig vitában, harcban születik. A megyei pártbizottság tagjaként alkalmam volt személyesen részt venni a kongresszusi felkészülésben ■■— a pártcsoportoktól a megyei pártértekezletig —, amely nálunk is szervezetten, rendben zajlott le. Az öt év munkájának értékelését, az irányelvek vitáját magas fokú aktivitás — a ko- ráhbi időszakhoz képest — kritikusabb hangvétel jellemezte. Újnak tartom, hogy a hozzászólók véleményüket a helyzet sokoldalú vizsgálata alapján mondták el. Egyes kérdésekben véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés született, hogy a megoldást pártunk közel három évtizedes kiegyensúlyozott, elvi politikájának következetes folytatása jelenti. Pártértekezletünk joggal 'állapította meg, hogy a társadalmi, politikai viszonyokban, a gazdaságban és az ideológiai életben jelentős fejlődés történt. Eredményeink legfontosabb forrásának azt tartjuk, hogy párttagságunk és lakosságunk túlnyomó többsége egyetért politikánkkal. Magáénak vallja azt, mert megtestesülni látja abban szándékait és céljait. Kongresszusunktól is azt várja, hogy erősítse meg politikánk alapelveit, jelölje meg továbbhaladásunk irányát. Tisztelt elvtársak! Az irányelvek vitája sórán szűkebb környezetemben — a mezőgazdaságban — is érzékelhető volt a nagyfokú felelősség. Az a fajta felelősség, amely csak azon emberek sajátja, akik kemény munkával megteremtett eredményeiket féltik. Természetesnek tartom, hogy legtöbben és leghevesebben mezőgazdaságunk jövőjével foglalkoztak, fejtették ki véleményüket. A határozattervezetbe foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében is fontosnak tartom kiemelni, hogy a vitákból nem a kiszolgáltatottság, a beletörődés hangja, hanem a tenniabarás, a megújulási szándék csendült ki. Kifejezésre jutott, hogy az eddiginél több lehetőség rejlik bennünk — embereikben! A mi megyénkben különös jelentőséggel bír az esély- egyenlőség, a versenyképesség, a piac és a termőhelyi adottságok összefüggéseinek vizsgálata. Ez azért fontos, mert a föld termőképessége jelentősen elmarad az országos átlagtól, a mezőgazdasági üzemek több mint fele kifejezetten rossz termőhelyi körülmények között gazdálkodik, és ezen adottságok miatt lényegesen magasabbak a költségek és a ráfordítások. Ilyen körülmények között már több olyan közös gazdaságunk is van, ahol még az alapvető gépek beszerzése is pénzügyi nehézséget okoz. Egyetértünk a határozattervezet gondolatával, hogy a kedvezőtlen adottságaink között előállított termékekre is szüksége van a magyar népgazdaságnak. Ugyanakkor körülményeink a termelésszerkezet megváltoztatásával és csupán emberi tenniakarással teljesen nem ellensúlyozhatok. Munkahelyemen, a Mátraaljai Állami Gazdaságban is az agrárpolitikai céloknak megfelelően folyik a munka. Ma már nyugodt lelki ismerettel mondhatom, hogy a vállalati önállóság, a vállalkozási készség, az anyagi ösztönzés és differenciálás fontos; eszközei céljaink elérésének. E módszereket alkalmazva értük el: hogy az elmúlt öt év alatt termelési értékünk megháromszorozódott és elérte a 600 millió forintot, hogy költségeink lassabban nőttek, mint termelésünk, így növeltük nyereségünket, hogy jelentősen tudtuk javítani élet- és munkakörülményeinket, és hogy adottságaink figyelembevételével — termelési szerkezetünk változtatásával — a gyógy- . és fűszernövény-termesztés és -forgalmazás révén, jelentős jövedelmező, tőkésexportot is teljesítünk. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy vannak még tennivalóink a munkafegyelem megszilárdításában, a költséggazdálkodásiban, az állattenyésztésben, valamint általában és konkrétan a minőség javításában. Eredményeink elérésében kommunistáink jártak az élen, az ő személyes példa- mutatásuk is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben jelentősen nőtt az erőfeszítéseket vállalók száma. Ez kifejezésre jut a párttagok számszerű gyarapodásában is. És azt külön jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy ez a növekedés elsősorban a fiatalok köréből következett be. Mindezek alapján meggyőződéssel mondhatom, hogy a nógrádi mezőgazdasági üzemek dolgozói jónak és előremutatónak tartják pártunk agrárpolitikai célkitűzéseit 1 Elvtársak! Pártunk politikai gyakorlata már számos esetben bizonyította, hogy ha gondosan és pontosan számha vettük munkánk eredményeit, de hibáit is, reálisan mérlegeltük helyzetünket, lehetőségeinket, akkor a megoldást is megtaláltuk. Ez a megújulási készség, új iránti fogékonyság, kezdeményező szerepvállalás eddig is meghatározó értékűnek bizonyult. Bizalmat és hitet adott és ad a mindennapi munkánkhoz. És elismerést vált ki barátaink körében is! Pártunknak azt a gyakorlatát, hogy döntéseit a valóságos helyzetre alapozva, hozza, több példa is bizonyítja. Ezek közül az egyik a legmeggyőzőbb — ma már történelmi erejű, nemzetközi mértékű — a nagyüzemi szocialista ,mezőgazdaság megszervezése. Erre okkal és joggal vagyunk büszkék és nemcsak mi, akik a mező- gazdaságban dolgozunk. A változó körülményekhez való folytonos alkalmazkodás sohasem volt és nem is lesz könnyű. De ezt kell tenni, hiszen mindehhez megvannak szilárd elvi, politikai alapjaink. Tisztelt kongresszusi Mondanivalóm második részében a dokumentumok azon gondolatához kapcsolódok, amely szerint tovább növekszik a gazdálkodó szervezetek felelőssége, társadalompolitikai céljaink megvalósításában. Lehet, hogy szokatlan és furcsa, hogy erről a kérdésről épp egy gazdálkodó szervezet vezetője szól, hiszen mondanivalóm ellentmondani látszik a vállalati gazdálkodás jelenlegi érdekeltségének. Mégis fontosnak és aktuálisnak tartom a kérdést e fórumon is felvetni, hiszen az oly sokat emlegetett innováció fogalomköréhez szélesebb értelemben véve, véleményem szerint, ez is hozzátartozik. Tisztelt elvtársak! Egyetértek a Központi Bizottság azon megfogalmazásával is, amely szerint „az ipari, mezőgazdasági üzemek gazdasági-társadalmi életünk fontos tényezői, a falvakban és a városokban egyaránt”. De. hogy ezt a szerepüket betölthessék, továbbra is szükség van közreműködésükre a társadalompolitikai programok helyi megvalósításában. Űgv gondolom, hogy egyetlen vállalatnak, szövetkezetnek sem lehet közömbös, hogyan fejlődnek településeink, gyermek- és szociális intézményeink. És ez nemcsak érzelmi kérdés, hiszen ezeken a helyeken nevelkedik az a generáció, amelyre építhetünk. Innen kerül ki vállalataink munkaerő-utánpótlása is, melytől elvárjuk, hogy hozzáértéssel, felelősséggel, fegyelmezetten végezze munkáját. Véleményem szerint már az iskolákban meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek az ifjúság felkészülését, az életben való helytállását, az eddigieknél még jobban lehetővé teszik. Az, hogy környezetünkben milyen a művelődési, sportolási, szórakozási lehetőség, vagy milyen az egészségügyi ellátás, mit teszünk környezetünk kulturáltságáért, tisztaságáért, nap mint nap befolyásolja a termelésben részt vevő emberek hangulatát. Kihat munkájuk eredménvessé- gére, és egyúttal a vállalat eredményére is. Ezeket a kérdéseket az egymásrautaltság alapján kel] megvizsgálni! Az a vállalati kollektíva, amely képes ezt felismerni és ennek szellemében tevékenykedik, az környezetében jó politikai légkört teremt. Ez pedig közös társadalmi érdekünk! Bizonyos vagyok benne, hogy az a vállalat jár helyes úton, amely hosszú távon gondolkodik. Egj^ütt él környezetével, külső kapcsolataira is építve, teremti meg az eredményes gazdálkodás feltételeit. Azért mondtam, hogy látszólag ellentmondás van mondanivalóm szándéka és a vállalati érdek között, mert az érvényben lévő szabályozás a vállalatokat — köztük a mezőgazdasági üzeméket — ugyaniakkor ebben sajnos nem teszi érdekél-tté. Ezek támogatása ma mindössze szubjektív megítélés kérdésé a kollektívák részéről. Az irányítási rendszer nélkülözhetetlen korszerűsítésével együtt növekszik a váiU- lati önállóság, ami — meggyőződésem szerint is —alapja egy hosszabb távú gazdasági kibontakozásnak. Az érvényben lévő gazdasági szabályozás a mezőgazdasági vállalatokat is a nyereség megtermelésében teszi elsősorban érdekeltté. És ez helyes! Minél több nyereséget realizál egy vállalat áz adott évben, annál inkább képes megfizetni dolgozóit és vezetőit, újratermelni önmagát. De ez helytelen gyakorlatot is szülhet. Olyat, amely a pillanatnyi érdekeltségből kiindulva feltételezi, hogy a vállalat megélhet önmagában és elég, ha a képíződő nyereségéből befizeti a város- és községfejlesztési adót. Meggyőződésem, hogy ez a gyakorlat hosszú távon nem szolgálja megfelelően társadalompolitikai céljainkat. Tehát ha társadalmi érdek is az, hogy a vállalatok működ jenek közre környezetük fejlesztésében, akikor javasolom, hogy ezt a központi szabályozás ösztönözze, ismerje el! Tisztelt kongresszus! Ezekkel a gondolatokkal kívántam kapcsolódni a kiadott írásos előterjesztéshez, valamint Kádár János elvtárs szóbeli kiegészítéséhez, amelyeket elfogadok és élfogadásra javasolok. Köszönöm a figyelmet, további jó munkát kívánok! Á kongresszus nemzetközi visszhangja A kongresszusra figyel Nógrád Az elmúlt hét végén, s a hét elején talán a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel -forgatta az olvasó az újságokat, a széles körű előzetes tájékoztatásnak köszönhetően ki-ki részese lehetett a kongresszusi készülődésnek. A megkülönböztetett figyelem forrása az érdeklődés: belpolitikai életünk kiemelkedő eseményétől választ vár a nógrádi ember is a szűkebb környezetet, s az egész országot foglalkoztató kérdésekre. Ez csendül ki a XIII. pártkongresszus előzetes sen nyilvánosságra hozott dokumentumainak visszhangjából is. Megvalósítható programot A pásztói áfészáruház kö- töttáruosztályán dolgozó Tyereskova Szocialista Brigád tagjai is nagy figyelemmel fogadták a Központi Bizottság beszámolóját a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról. A brigád tagjainak véleményét Édes Kornélné brigádvezető telexen juttatta el szerkesztőségünkbe. Eszerint: — Az elmúlt öt év munkájának értékeléséből kitűnik, hogy a magyar népgazdaság helyzete stabilabb lett, sikerült megőrizni az ország fizetőképességét, egyes területeken javult a népgazdaság belső egyensúlya. Brigádunk úgy ítéli meg, hogy sajnos a kelleténél lassúbb az előrehaladás a munka szervezettségének és minőségének javításában. Túlzottan emelkedtek az építési költségek, s ez érzéke« nyen érinti az embereket,' főként a fiatalokat. — Azonosulunk azzal,' hogy a VII. ötéves terv a hatékony és a folyamatosan élénkülő gazdasági fejlődés programja legyen. A beszámoló azt tükrözi, hogy termelékeny öt évet zártunk, az elkövetkező öt évtől pedig mindenekelőtt azt várjuk, hogy békés körülmények között dolgozhassunk. — A párt XIII. kongresz- szusa véleményünk szerint is komoly, felelősségteljes döntések előtt áll. A legmagasabb pártfórumtól azt várjuk, hogy az élő problémákat figyelembe véve, jelölje meg a szocialista építőmunka legfontosabb feladatait, dolgozzon ki előremutató, megvalósítható és mozgósító erejű programot. Nyíltan a gondokról is — A két járat közötti pihenőidőben a gépkocsivezetők délelőtt már olvasgatták alapokban megjelent kongresszusi beszámolót — mondja Hostyánszki János, a 2. számú Volán gépkocsivezetője.... — Igen széles körűnek tartom azt a tájékoztatást, amit már a múlt heti lapokból és a televízió vasárnapi műsorából is kaptunk.- Nekem is itt vain a táskámban a zsebrádió — veti fel Kazári Gyula, a személyforgalmi üzemegység egyik pártailapszervezetenieik titkára. — A kongresszus időtartamára a napilapokat is nagyobb példányszámbam rendeltük meg. — Véleményem szerint a beszámoló nyíltan feltárja a realitásokat, nincs titkolózás a gondokról sem — veszi visz- sza a szót Hostyánszki János. — Ilyen nyílt légkörűék voltak az alapszervezeti taggyűlések is, ahol mindenki őszintén elmondhatta véleményét. Tudjuk azt, hogy igen nehéz gazdasági évek voltaik »kongresszus előtti időszakban, sokat kellett tennünk azért, hogy céljaink alapjaiban megvalósuljanak. És a párttagok most is bíznak abban, hogysi kongresszus eltérhető célokat fog kitűzni. — Korábban is jó határod zatokat hozott a párt vezető-’ sége, azonban a célkitűzések és a megvalósításuk között hosz- szabb idő telt el- Én remélem. hogy ezek a végrehajtási időszakok a jövőben lerövidülnek — vélekedik Kazári Gyula. — Nem rendkívüli dolgokat várunk a kongiresz- szüstól, hanem eredményt} körültékinitő és felelős döntéseket. Mindketten hangot adnak annak a véleményüknek is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet sokakat elvon a közösségi munkától, hiszen több munkára kényszerülnek az emberek, mert családjuk megszokott. életszínvonalát tartani akarják. A közéletben való részvételre azonban mégis jó példa Hostyánszki János „esete”, aki 1982 óta pái’ttag, közben brigádvezető lett, tavaly egyéves pártiskolát fejezett be, S már megy is, befejezzük a beszélgetést, mert néhány perc múlva indítania kell a menetrendszerű helyi járatú autóbuszt. A csalód felelőssége A XII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról szóló beszámoló külön fejezetben foglalkozik élet- színvonalunk, életkörülményeink, szociálpolitikánk alakulásával. Ezen belül szól a nyugdíjasok anyagi helyzetéről, az időskorúaikkal való társadalmi gondoskodásról. Nem véletlen, sőt természetszerű, hogy a megyei Vöröskereszt munkatársai megkülönböztetett figyelemmel olvasták a beszámoló e részét. Nem véletlen, hiszen napjainkban az' öregek helyzetének feltárása, javítása a széles körű társadalmi összefogás részeként a Vöröskereszt feladata is. — Elgondolkodva olvastuk a beszámolóban: a nyugdíjak mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi gondoskodás legkülönbözőbb formáinak kidolgozására, alkalmazására. Véleményünk, hogy a jövő útját, a távlatokat mutatja az a mondat, mely szerint erősíteni kell a családinak az idős korú hozzátartozók ellátásáért viselt felelősséget — fogalmazta meg társai állásipontját Sólyom Istvánná, a megyei Vöröskereszt munkatársa. Indoklásul hozzátette: — Az eddigi tapasztalatok szerint nem elegendő a gondozónői hálózat, az öregek napközi otthona, a patronálás, ha a család semmit sem akar tenni az idős hozzátartozóért. Helyesnek tartanánk, ha a jövőben a magára maradt idős ember gyermekeit, rokonait nagyobb anyagi felelősség terhelné, ha már az erkölcsi felelősséget elodázzák, a társadalomra hárítják. Üdvözlő táviratok A Magyar Szocialista Munkáspárt tegnap megkezdődött kongresszusát megyénk több gazdálkodó egysége, dolgozó kollektívája táviratban üdvözölte és kívánt jó munkát, alkotó szellemű eszmecserét a kongresszusnak. Táviratot küldött többek között a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat bolt- és brigádvezetői tanácskozásának mintegy kétszáz résztvevője, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a salgótarjáni síküveggyár pártbizottsága a vállalatok párttagságának és dolgozó kollektívájának nevében. í NÓGRÁD - .1965. március 26., kedd 7 Kiküldött tudósítójának és budapesti állandó tudósítójának cikkét közölte hétfői számában a Pravda hazánk pártkongresszus előtti helyzetéről. A tudósítók rámutattak, hogy beszélgetéseiken érezték a párt politikájának helyességébe vetett hitet, optimizmust. A Pravda a továbbiakban Gyenes Andrásit, a KEB elnökét ás Grosz Károlyt, a budapesti pártbizottság első titkárát idézve beszámol az MSZMP-ben a két kongresz- szus között végzett pártépítési munkáról, a pártegység megőrzését szolgáló politikáról, a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitájáról. A hétfői nap folyamán a TASZSZ szovjet hírügynökség folyamatosan számolt be az MSZMP XIII. kongresszusának eseményeiről, bő terjedelemben közölte a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár János szóbeli kiegészítését. Az ország minden részéből érkező hírek ünnepi légkörről, s az MSZMP politikája iránti teljes bizalomról tanúskodnak — írja az MSZMP XIII. kongresszusának előkészületeit összegezve az Aserpross román hírügynökség budapesti különtudósítója. A csehszlovák sajtó, a rádió és a televízió vezető helyen foglalkozik az MSZMP XIII. kongresszusával. A Ru- dé Právo, a CSKP KB lapja részletesen ismerteti az MSZMP Központi Bizottságának írásos jelentését a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a párt további feladatairól.
