Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
Hétfői magazin. Hétfői magazin. Hétfői magazinismerőstől ismerősig A mozgalom nevelt... // f Múlt heti „ismerősünk” a magyarnándori községi pártbizottság titkárát, Nándori Ferencet, ajánlotta. Némi sza- bódás után állt csak kötélnek ®z ezüstös hajú, negyvenesz- itendős férfi. ^ — Berceli vagyok, színtiszta nógrádi. Korábban autószerelőnek tanultam a salgótarjáni Stromfeld technikumban és otthon, az akkori gépállomáson kezdtem a munkát. Azaz előtte volt egy évem a kövesed kőbányában. i ! — Hogyan lett a berceli Autószerelőből nándori párttitkár? i I — Hosszú is, meg rövid is *— nevet fölszabadultam barna szemével a cigaretta után kutatva. — A gépállomást megvette az Ikladi Műszergyár, így lettem annak a munkása. Megválasztottak KISZ- titkárnak, mert előtte már a faluban is összerázódott egy jó kis mozgalmi csapat. Hat- vankilencben párttag lettem, majd egy-két év után párttit- kár— Még mindig Bercelen? — Még mindig. A gyárban. K ízben a forgácsoló művezetőiéként kerestem a kenyerem. Nagyszerű munlkáskollek- tíva tette a dolgát az üzemben, én mondom. Nekem soka1: segítettek. Hogy miben? Tanácstag, majd a végrehajtó b'zottság tagja lettem és min' don't egybevetve nagyon sói időmet elvette a sok társa' dalmi megbízatás, ők aikkoi is keményen dolgoztak, megoldották a problémákat. Hét venihétben azután pártfőisko Iára küldtek. Utazás '85. Villámlátogatás a Nógrádi Touristnál Már a pénteki megnyitó napján sem volt könnyű megtalálni a Nógrád Tourist, azaz a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal standját az „Utazás ’85.” kiállításon. A budapesti tavaszi fesztivál leglátogatottabb helyszíne március 27-ig minden bizonynyal a kőbányai nemzetközi vásárközpont lesz, melynek „D” pavilonjában idén 21 or szág 110 kiállítója szorítot helyet magának. Csupán ; magyar idegenforgalmi — és a idegenforgalommal közvetve közvetlenül kapcsolatban áll — irodák, szervezetek közül ke zel harminc képviselteti ma gát Európa e?3rik legnagyob idegenforgalmi börzéjén, a IBUSZ-tói a Magyar Natu risták Egvesületéig. Nen csoda hát. hogv a plakátok tói. fotóktól, prospektusokig roskadozó standok dzsungelé ben csak sokára pillantottul meg azt a Magyarország térképet. melyen neonégő határvonalak jelezték, hog az installáció alatt Borsoc Heves és Nógrád megye idegenforgalmi hivatalainak közös irodája szerénykedik. Dávid Róbert, a Nógrád Tourist kereskedelmi csoportjának vezetője azonban siet megnyugtatni, hogy a szerényebb külső megjelenés nem zárja ki a sikeres üzletmenetet. — A szakemberek tehát könnyen megtalálják egymást? — Nagyon remélem, hogy megkeresnek minket, hiszen ezen a kiállításon nem csak magánszemélyek és utazási irodák, de mindenekelőtt idegenforgalmi szervek között köttetnek jelentékeny üzletek. Természetesen mi is kezdeményezünk tárgyalásokat. — A kiállítás legelején gondolom konkrét eredményekről még nem lehet beszélni, de a nagyközönség érdeklődése már most is értékes jelzés lehet... — A Palócföld iránt egyre nagyobb az érdeklődés, növekvő figyelem irányul a nógrádi üdülési lehetőségek felé is. Azt azonban csak néhány nap tapasztalata után lehet majd megállapítani, hogy a „prospektusvadászok” mellett milyen hányadát teszik ki a közönségnek azok, akik komoly érdeklődést mutatnak programjaink iránt. — Apropó, prospektusok. A nógrádi standról néhány szórólapot és egy — meglehetősen szolid küllemű — ajánlófüzetet vihetnek magukkal az érdeklődők. Elegendő lesz ez a propagandaanyag? — Ajánlófüzetünk, információkban igen gazdag, és végül is ez a legfontosabb. Ami a mennyiséget illeti, mintegy 400 kilogramm propagandaanyagot hoztunk magunkkal. A siker nem az, ha marad belőle, hanem az, ha elfogy, és főként az, ha „jó kezekbe” kerül. Mi azt reméljük, hogy a kiállítás végéig mind gazdára talál. \ —pintér— Llj MÁVTOURS iroda Pécsett A pécsi {«pályaudvar épületé- ben megkezdte működését a MÁVTOURS új körzeti irodája. A dél-dunántúli megyeszékhelyek, Kaposvár és Szekszárd területi kirendeltségeinek munkáját is összehangoló, új utazási iroda, a MÁV idegenforgalmi és szállítmányozási igazgatóságának dél-dunántúli alközpontjaként a belföldi idegenforgalom igényeinek kielégítésével, programok szervezésével és értékesítésével foglalkozik. A Baranyn megye szép tájaira, kulturális nevezetességeinek és történelmi emlékeinek megtekintésére invitáló egy- és kétnapos utazási programajánlataikkal már jelentkeznek az Utazás ’85 idegenforgalmi kiállításon és börzén Is. Terveik között szerepel többek között, hogy kedvezményes utakat szerveznek a pécsi nyári színház előadásaira, a július ötödikén nyíló pécsi ipari vásár megtekintésére, a július hetedik! országos pécsi cserépvásárra, nosztalgiavonatokat indítanak a Balaton körül, s természetesen az utazni szándékozók kívánságainak megfelelő programok összeállítását is vállalják. Az új pécsi MÁV- TOUPS iroda hétfőtől péntekig délelőtt fél nyolctól, délután fél ötig — pénteken negyed négyig — fogadja ügyfeleit. Cl-elszólva 000 Az alábbi két történet egy harmadikról jutott az eszembe. Azzal kezdem. Ment a gyerek nagy boldogan az óvodába az első napon. Csupa virágos jókedv volt minden, anyuka is türelmesebb, mint máskor a gyes három évében, amikor a téren fogadta a ráérős férfiak udvarlásárt és minduntalan rászólt a gyerekre, hogy maradjon csendben, nem hallja, mit mond a bácsi a lábáról... Szóval aranyos volt a világ ezen a szép napon, a legszebb ruhácskában ment Klárika anyukával (ő is Klárika) az óvodába, ahol a sok szép és fényesre kimosdatott új gyerekkel találkoztak, volt kis műsor, aranyos az is (az öreg óvodások adták elő a zöldfülűeknek) mindenki viselkedett, Klárika néni, az óvónő is nagyon aranyos kis felnőtt volt abban az „eszemadta” kis fehér köpenykéjében... Mindent lehetett csinálni, nem szóltak az emberre egyáltalán stb. Másnap is elment Klárika az oviba, Klárika aw«*vaj, íiiárfea óvó neathea. Eszpercmtisfa küldöttközavűlés Gyermekruhák a Szovjetunióba A város és vonzáskörzetének óvónői a felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére minibábfesztivált rendeztek szom-l baton a Lovász József Művelődési Központban. A próbálkozás sikerén felbuzdulva, ezentúl rendszeressé kívánják tenni ezeket az előadásokat Pásztón és a környező községekben. —Bencze—* NÓGRÁD - J985. március 25., hétfő t ér és ezt az élet megint igazolta. A személyes kapcsolatok megteremtése nélkül semmit sem érhettünk volna el, sem a politikában, sem a község gyarapításában. A falusi négyszöggel —, amiben a ta- nácselpök, a népfronttitkár és a KISZ-vezetö mellett én vagyok a negyedik „szög” —, minden döntés után leülünk és konkrétan kijelöljük kinek- kinek a tennivalóját. Akad a faluban más vezető is, aki nem helybéli.' Kétszeresen is bizonyítanunk kellett: igenis tudunk azért dolgozni- Azt hiszem, sikerült. — Érezhető-e a „vidékiség”? — Funkciója szerint pártbizottságunk városi rangú, de más és más feladatot kell megoldanunk. De sem a városban, sem falun nem jutna előbbre egy párttitkár egyedül, etjhez társak kellenek. Párttagok, s rajtuk keresztül a pártonkívüliek sokasága. Én érzem ezt a sokaságot. Engem a mozgalom nevelt föl, általa lettem azzá, ami vagyok és érzem is azt a felelősséget, amit a közösség szolgálata je1 ént. Én —, hogy most újraválasztottak —, ugvanolvan nyíltan szeretnék élni és dolgozni, mint eddig. Talán még többen fordulnak majd a közélet felé. — Kit ajánlana sorozatunkba? — Eddigi életem nagy-óbbik részét az Ikladi Műszergyár berceli gyáregységében töltöttem. Együtt dolgozhattam Geese Lászlóval. Sok mindent átéltünk együtt. Talán tud érdekeset mondani az olvasóknak. H. Z. Vékony ujjai között forgat- 1 ja a Sopianae-1. < — Nyolcvanban végeztem és i azonnal az akkor alakult magyarnándori pártbizottság élé- 1 re kerültem. Még jobban föl- i keltettük a lakosság érdeklő- } dósét a politika iránt, a po- 1 litikai rendezvények rangot < kaptak — ez igazolta, hogy szükség volt a pártbizottság megalakítására. A politika iránti bizalmat és érdeklődést tanúsítja az a tény is. hogy a társadalmi munka például, természetessé vált. l — Sikerült „idegenként" be- . Illeszkedni? — Azt hiszem, igen. Az em- - bori szó mindennél többet Sikerre! zárult az orgona szakos növendékek salgótarjáni találkozója r Gondos rendezés, kivételes zenei élmények sora jellemezte az orgona szakos növendékek szombaton este befejeződött első országos találkozóját, amelynek — mint ismeretes — a Salgótarjáni Állami Zeneiskola adott otthont. A kétnapos koncertsorozaton huszonkét fiatal orgonista mutatkozott be az intézmény hangversenytermében. A legjobbak szombat esti gálaműsorát követően dr. Horváth István, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztályának vezetője három zeneiskolai és két zenei szakközépiskolás növendéknek adott át díjakat, kiemelkedő teljesítményük elismeréseként. A díjazottak között van Pethő Ildikó, a buda\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\w pesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke is, aki a salgótarjáni zeneiskolában kezdte meg orgonatanulmányait. A Zeneművészek Szakszervezete különdíjban részesítette Kárpáti József és Virágh Endre orgonaművészeket pedagógiai munkásságukban szerzett érdemeikért.-XXXXXXXXX-XXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXX' A Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Raznoexport külkereskedelmi egyesülés 17,7 millió rubel értékben szerződést írt alá Budapesten gyermekruházati cikkek idei szállítására. Ennek értelmében a Hungairocoop mintegy kétmillió pamut alapanyagú bébi- és lánytkarühát exportál. Ez teszi ki az export felét. Emellett nagy mennyiségű gyapjú alapanyagú fiúpantalló, -öltöny, lánykakosztüm, -mellény, valamint mindkét nem számára készült átmeneti és télifcatoát szerepel a kollekcióban. A több mint százfajta modell között szabadidő- és sportruházati termékeket is szállítanak a magyar külkereskedők a szovjet piacra. De valahogy minden komo- rabb volt már, anyuka, óvika, Klárika... Klárika nem állhatta meg, hogy ne álljon oda az óvó néni elé és ne mondja a szemébe: — Na, na! Te ma már nem vagy olyan kedves!!! Az iskolában meg ez történt. Klárika tanító néninek névnapja volt azon a szép reggelen, amikor az elsős kis Klárika (most már maradjunk meg ennél a névnél) anyukája kora hajnalban felverte lányát, hogy idejében beérkezzen a suliba, ahol Klárika tanító nénit a kis Klárika az utasítás szerint felköszönti majd. Gyorsan megmosdottak, felöltöztek (apukát nem kellett kerülgetni, mert ő már régen elköltözött egy másik Klári nénihez, de azóta már egy harmadiknál lakik, ott kerülgetik annak a Klári mamának a gyerekei, el is késnek minden reggel a suliból, úgy kell nekik!). Megreggeliztek gyorsan és ügyesen, akkor anyuka kivette a vízből a virágot és megtörölgette a szárát, előszedett egy kis finom papírt, de aztán bejött a szomszéd Klári néni is, neki se kutyája, se macskája, a férje cégan etoagyta, cáór alaposan. Mondta is anyuka Kláriká- rak, hogy idevigyázzon most, ae üljön a lekváros kenyérre, najd ráér azután, hogy el- nondja, mit kell tennie, ha aeér a suliba... Megkeresi a anító nénit és azt mondja leki: „Keszcsókolom tankérem, ínyukám küldi ezt a virágot i tankéremnek névnapjára.. — eddig jutott anyuka és íözben igazgatta a szalagot Klárika hajában, úgy mondta i szomszédasszonynak, hogy rá sem nézett (nem volt arra ideje szegénykének). Most mondja, ötven forint volt ez i kis sz... virág!” Klárika berobogott a suliba. Megkereste a tanító néni Klárikát és eléállt, ahogy kell, ahogy tanulta anyukától: „Keszcsókolom tankérem, anyukám küldi ezt a virágot % tankéremnek névnapjára... Most mondja, ötven forint volt ez a kis sz.. virág!!!” Bodag rosszabbul járt. Már gyerekkorában is feltűnt, hogy botfüle van. A „süss fel nap” kezdetű, nem túl bonyolult, műalkotást éppen három hétig tanította vele a kántor, akkor behívták katonának. Bodag azóta sem jutott előbbre a dalban. Egyszerűen nem volt soha ritmusérzéke, ellenben sokat járt zenés helyre a komájával, aki nagyon szerette a cigányzenét, ennek ellenére mindig csak Bodagot hallgathatta, akinek egy percre be nem állt a szája. Ültek a minap is a Salgóban, közel az ajtóhoz, hogy mindenkit megfigyelhessenek, mert Bodag szerette megfigyelni ki, mit iszik, kivel, meg mennyit és akkor aztán mindig mondta is a komájának, hogy „ez meg ez kicsoda”, miféle, honnan ismeri és így tovább annak rendje szerint. Ültek a komával és éppen a közeiben helyet foglaló főnököt tárgyalták ki amúgy magyarosan — beleadva apaitanyait, hogy mekkora izé ez a főnök... Közben a zenekar játszott szinte szünet nélkül. Bodag azért is szeretett idejárni, mert kevés szünetet tartott a banda, lehetett tele- szájjal szót váltani, ahogy jólesik az embernek, amitől az epéje is kiforr rendesen stb. Bodag botfüle nem érzékelte, hol tart a nóta... „kocsmárosné, száz szál gyertyát, száz icce bort... ide az asztalra!” Kész. Vége. Csend. Bodag meg: — És most itt ül ez a... (mondta, hogy ki meg mi.). A nagy marha csendben. T. Pataki László A Magyar Eszperantó Szövetség szombaton Budapesten a Láng Művelődési Központban küldöttközgyűlést tartott. A mintegy 6 és fél ezer tagot számláló szervezet tanácskozásán a küldöttek beszámolót hallgattak meg az elmúlt évben végzett munkáról. Baráth Endre főtitkár többek között arról szólt, hogy 1984-ben is folytatódott a taglétszám emelkedése- Országszerte jelenleg mintegy 3 ezren tanulnak eszperantóul, s közülük egyre többen lépnek be a szervezetbe. Mind többen érdeklődnek a szövetség turisztikai-kulturális rendezvényei iránt és több új utazási formát is sikerült kialakítani. Az eszperantó turiz-' mus a nyelv szélesebb körű elterjesztésének egyik legfontosabb eszköze. Az Express utazási iroda eszperantó szekciója tavaly már több mint 4 ezer külföldi vendéget fogadott, s az utakon lehetőség nyílott az ismerkedésre az eszperantó nyelvvel., Bővült a szabadidős- és kulturális tevékenység is: számos amatőr művészeti csoport vállalkozott például eszperantó nyelvű előadások tartására. A Magyar Eszperantó Szövetségnek valamennyi szocialista ország társszervezetével jó kapcsolata van és szorosan együttműködnek a nemzetközi szövetséggel is.
