Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
Négy tárlat- — | egy intézményben Filmművészetünk négy évtizede Egy időben négy kiállítás is látható a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző- Intézet és Szakközépiskolában. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára a kollégium közössége érdekes dokumentumokból, fényképekből és kor- történeti tárgyakból összeállított anyaggal idézi fel a fel- szabadulás eseményeit és az azt követő változásokat, Ugyanerről, de másképpen szól a Magyarország megyéinek felszabadítását bemutató fényképes dokumentumsorozat, melyet az intézet honismereti szakköre hozott létre. A forradalmi ifjúsági napokat id. Szabó István, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművésznek — a Nógrádi Sándor Múzeum tulajdonában levő — bányászattörténeti sorozatából válogatott anyag nyitotta meg az intézetben. Városszerte nagy az érdeklődés a „Bemutatkozik az építő-, az üveg- és a könnyűipar” című kiállítás iránt, amely az iskola szakoktatóinak hozzáértő munkáját dicséri. A kiállítások április közepéig várják az érdeklődőket. Képes krónika r Faximile kiadásban jelenik meg Leningrádban az orosz történetírás egyik legjelentősebb. gazdagon illusztrált alkotása, az úgynevezett Képes krónika, amely rettegett Iván idején, a XVI. században keletkezett. A tízkötetes kiadvány első kötete a kulikovói ütközet elbeszélése lesz — a Krónika történelmi forrásmunkaként tudósít a Mamaj kán fő erői felett 1380 szeptemberében aratott győzelemről, a mongol—tatár Aranyhorda csapatai és Dmitrij Donszkoj seregei küzdelméről. Amint azt Dmitrij Liha- ,csov akadémikus, történész elmondta, a negyedíves formátumú kódex az óorosz képzőművészeti iskola egyedülálló alkotása. A 125 pergamenol- Idalnyi kalligrafikus kéziratot fosszesen 202 felbecsülhetetlen (értékű miniatúra díszíti. A teljes Képes krónika 10 ezer pergamenoldalból áll és 16 ezer miniatűrét tartalmaz, amelyek tudósítanak a világ- és az orosz történelem eseményeiről a „világ teremtésétől” 1567-ig. A kötetek eredetije moszkvai és leningrádi könyvtárakban található. „Még be sem fejeződött a háború, amikor dr. Csorba János, Budapest polgármestere, 1945. január 30-án rendeletben kérte fel a Magyar Művészek Szabad Szakszervezetének filmosztályát, hogy írja össze a szakma dolgozóit, és teremtse meg a filmkészítés feltételeit” — olvashatjuk Nemes Károly és Papp Sándor A magyar film 1945— 1956 között című, kis példányszámban megjelent kötetében. Jellemző a tudósítás tartalma: felszabaduló hazánkban a filmművészet az elsők között igyekezett megkeresni helyét és feladatait az ország szellemi újjáépítésében. Milyen hagyományokra, előzményekre lehetett támaszkodni? Filmművészetünk, filmgyártásunk jellegzetesen polgári arculatú volt, legfőképpen a hatásos szórakoztatás célzatával; úgyszólván alig érte el néhány teljesítményében a vezető művészeti ágazat, az irodalom színvonalát (Szőts István filmje, az Emberek a bahason volt a ritka példák egyike, 1942-től). Hont Ferenc, a kommunista színházszervező, akinek orosz, lánrésze volt 1945 után a magyar filmművészet újjáterem- tésében, így emlékezett vissza a fölhalmozódott tennivalókra, 1972. február 17-i keltezésű pályavallomásában (a Magyar Filmintézet könyvtára őrzi a becses dokumentumot) : Technikai, művészeti, technológiai szempontból számos kiváló szakembert nevelt ki a magyar kapitalista filmgyártás — ezek közül többen külföldön is tanultak, sikereket is arattak —, közülük né- hányan haladó, sőt a szocialista elvekhez közel álló világ- felfogást vallottak. Kommunista filmszakember az egész filmterületen nem akadt több öt-hat főnél. A feladat tehát az volt, hogy néhány kommunista filmszakember csoportját kiegészítsük addig főként más művészi területeken működő szakemberekkel (elsősorban a színházból, mert arányszámuk itt volt a legjelentősebb), elkezdjük a közös munkát új és régi, haladó szellemű művészekkel, akiket meg kell nyernünk szövetségesekül a szocialista társadalomért, a szocialista kultúráért vívott harcban. És nyomban hozzá kell látnunk új, kommunista szakemberek, művészek és művészeti vezetők kiképzéséhez. Ennek érdekében a párt közvetlen irányítása alá kell helyeznünk a művészetpedagógiai intézeteket.” És sok minden meg is valósul ebben a szellemben. Elindul 1945 őszén a színházas filmművészeti képzés a főiskolán (tehetséges munkás- és parasztfiatalok egyéves előkészítő tanfolyam után szakérettségivel kerülhettek főiskolára), benépesedett a Horváth Árpád kollégium. Létrejött a főiskola keretében a Filmtudományi Intézet, melynek elnöke a Szovjetunióból hazatért világhírű filmtudós és író, Balázs Béla lett; a film tanszakon már ismert vagy sokat ígérő rendezők tanítottak: — Radványi Géza. Má- riássy Félix, Gertler Viktor. A filmművészet ügyeivel ekkoriban az Ipari Minisztérium foglalkozott, s legfelsőbb szinten e,gy társadalmi szervezet, a művészeti tanács irányított valamennyi művészeti ágazatot. (Elnöke Kodály Zoltán volt.) Meglehetősen bonyolult, széttagolt volt a filmszakma. A felszabadulást követően az egyes politikai pártok létrehozták a maguk stúdióit, műhelyeit. A kommunistáké MAFIRT néven működött, a szociáldemokraták kezében volt az Orientfilm, s befolyásuk volt a Hunnia irányításában is: a parasztpárt Sarlófilm, a kisgazdapárt Kimoirt néven alapított filmvállalatot. A kommunista filmhíradók nagy részét Kertész Pál készítette, a szociáldemokrata filmválialat irányításában Keleti Márton, Gertler Viktor, a parasztpártiéban Ranó- dy László játszott vezető szerepet. Mindezek fölött egy úgynevezett koalíciós fflm- cenzúra-bizottság felügyelt. A kommunista párt értelmiségi bizottsága révén jelentős beleszólása volt filmügyekbe Riajk Lászlónak; ily módon ő a magyar filmművészet felszabadulás utáni kibontakoztatásában is feladatot vállalt. Később pedig, egy fiilmpolitikai bizottság élén Orbán László tevékenykedett. 1947-toem a kommunista párt — jeKemző módon — „hároméves filmtervet” alkotott: 45—50 film megalkotását tűzték ki célul. Megszervezték az Állami Filmhivatalt, mely alá az úo. filmipari igazatóság tartozott, s fő feladata a filmipar, s a Körhinta — Törőcsik Mari-forgalmazás államosításának előkészítése volt. Kezdetben mindössze 10 film elkészítéséhez gyűjtöttek szellemi anyagot filmgyártásunk vezetői. Azt tervezték, hogy az új filmek teljes képet adnak majd hazánk átalakuló társadalmáról, s a világhoz fűződő új tartalmú kapcsolatairól, miközben a haladó hagyományok ápolása is hangsúlyos feladat, ugyanígy az igényes szórakoztatás (klasszikus regényeink filmváltozata stb.). 1948. augusztus 27-én ment végbe a magyar filmszakma államosítása, s jött létre a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat. S csakhamar — gondos mérlegelés következményeképp — megszületett az államosított filmgyártás első remeke, Bán Frigyes rendezésében, Szabó Pál műve nyomán a Talpalatnyi föld. (Nem sokkal korábbi pompás teljesítményre építhettek filmművészeink: Radványi Géza 1947-ben készítette el a Valahol Európában című filmet.) S a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kialakulnak az erősen központosított filmgyártás és -forgalmazás szervezeti keretei, melyben, ugyanakkor úgyszólván valamennyi műfaj és ágazat képviselve van. 1948 és 1953 között 33 játékfilm és 337 rövidfilm készült. A szovjet filmek mellett a magyar közönség megismeri és megsze-. réti a hazai filmművészet alkotásait is, amelyek hibáik, sematikus lelkesedésük ellenére mégiscsak a környező és Soós Imre jelenete világ — bár küszködve megvalósuló — változásairól tudósítottak, sokszor persze vágyálmokat emelve a valóság rangjára. De az 1956. február 2-án bemutatott Körhintával, Fábíi Zoltán remeklésével -(Sarkad! Imre írta az alapművet) a magyar filmgyártás ismét nemzetközi hírű alkotást produkált. 1954 és 1956 között 28 játékfilm, 388 rövidfilm gyarapította filmművészetünket. Szervezeti korszerűsítés vonatkozásában nem sok történik ebben az időszakban; 1957-től mutatkoznak érdemleges változás jelei. A Magyar Filmgyártó Vállalat — melynek központi dramaturgiáját a későbbi neves rendező, Kovács András irányította — Hunnia Filmstúdió néven, Darvas József író vezetésével tevékenykedik tovább; a Híradó- és Dokumentumfilm- gyártó Vállalat pedig mint Budapest Filmstúdió. Ez utóbbiban is létrejön játékfilmkészítő műhely, s amikor — kísérlet gyanánt — a .Hunniában 3 játékfilmstúdiót szerveznek, lényegében megteremtődnek egy korszerű filmes alkotóműhely-struktúra alapjai. S hogy az alkotói utánpótlás is biztosítva legyen: 1958-ban létrejön a Balázs Béla Stúdió („BBS” néven világszerte ismert, és sok helyütt irigyelt-megcso- dált intézmény), melyet a filmművészszövetség — e rangos társadalmi testület — titkársága közvetlenül irányít, és tagjai erőfeszítésüket a művészi kísérletezésre fordíthatják, mert az itt készült filmeknek nincs bemutatási kötelezettségük. Mai élgárdánkból számosán — Szabó István, Sára Sándor és sokan mások — a BBS-ben bontottak szárnyat. 1963-ban egyesítik a HunJ ni át s a Budapestet: négy stúdió jön létre Újhelyi Szilárd, Fejér Tamás, Herskó János, Nemeskürty István vezetésével. E szervezeti lépés nélkül aligha bontakozhatott volna ki Jancsó Miklós. Fáb- ri Zoltán. Makk Károly, KoU vács András, Szabó István, Kosa Ferenc, Bacsó Péter,' Ramódy László, Gaál István — sorolhatnak hosszan — művészete, nem fémjelezhet-' ték volna a hatvanas évek: magyar „új hullámának”, a „budapesti .iskolának” a teljesítményeit olyan filmek; mint a Sodrásban, a Nehéz emberek vagy a Húsz óra, a Fényes szelek. i A gazdasági reform — melyj nek népszerűsítéséért oly so-J kát tett a magyar filmművészet — a hazai filmgyártás berkeiben is érezteti hatását! A hetvenes évek második felében tovább változik és gazdagodik filmművészetünk; filmgyártásunk szerkezete, szervezeti felépítése. Öt stúdió készít immár túlnyomó-' részt játékfilmeket (évente1 18—20-at), a Dialóg, az Objektív, a Hunnia, a BudaJ pest, s a Társulás Stúdió (ez-' utóbbi egy jellegzetes, új: műfajra, a dokumentär ista játékfilm készítésére szakosodott), míg a Könyves Kál-’ mán körúton a híradó- és dokumentumfilm-stúdió, s a i különféle közművelődési stúJ diók kaptak helyet; a Pannónia' Stúdióban pedig —í amely egyszersmind hosszú1 ideje a szinkronkészítés mű-’ helye is — világszerte jól ío-> gadott animációs filmjeink születnek (ez a stúdió vidékit bázisokat is kiépített). A leg-1 újabb változás: a nagy hírű Budapest Flmstúdió megszűnik. (Igazgatója, Nemeskürty István, a Magyar Filminté-i zet élére került.) Olyan fii-' mek, mint Szabó Istvánt Mephistója, Redl ezredese; olyan alkotók bemutatkozása; mint Gothár Péter, Jeles András, Xantus János, azt jelzik, hogy filmművészetünk alkotó vénája a nehezebb gazdasági körülmények közepette sem apadt el —• ami negyven év művészetszervező fáradozásainak eredJ ménye is. 1 Kőháti Zsolt ! Valahol azt írtam egyszer 2- közéietiségben érdemdús valakit idézve —, hogy mindenféle anyagi szigorodások ellenére véget kellene vetni annak, hogy az arctalanfl) bürokrácia falanszterré változtassa továbbra is legszebb palotáinkat. Amiben kettős az állítás. Az egyitk, hogy a szívtelenül és nem csak pénztelenül végzett munka mit sem ér. A másik, hogy a falva- inkban széteső falú kastélyok negyven éve nem tekinthetők annak, amik voltaik — 'a népnyúzás fellegvárainak- Hanem minek? A nép palotáinak. Köz'ös tulajdonnak. Ezt aztán félreolvasta másvalaki és az arctalan „arcátlanná ’, a palotáink „falvainkká” változott. .. Hát persze, hogy nem értette. Az „állnak még a paloták. ..” mozgósító erejű felszólítás ugyanis csak a hazai gyakorlatban jelenthette egy időben azt is. hogy „hat akkor romboljuk is le valamennyit. ..” Más nációk népi forradalma fegyveres őröket állított a kastélyok és kúriák, paloták közelébe, s aztán a hatalomban előrefele haladva és megerősödve mindent megtett azért, hogy álljanak — szolgáljanak a paloták. A kastélyos-lkúriás megye Nóg- rád azon része, amely a történelem fordulatai szeriint ma határainkon túlra esik, majd minden pontján végig fel tudta mutatni ezt az össznépi megőrzést, de feljebb is mindenütt, Szlovákia, joghatásom VILÁGAINK Szolgálnak-e a paloták? saíbb műemlékei között állnak a paloták. Közöttük is szinte az élen a bajmóci (Boj nick) várkastély, a Páifíyak ősi, százszobás fészke, amelynek építése vagy hárommillió aranykoronába került (mármint az újabb kori átépítése) úgy áll ma is, mintha „üzemelne”, holott három és fél évtizede állami honismereti múzeumként szolgál és az idők viharában egyetlen szög sem veszett el belőle. A közeli gyakorlatok rémtörténetei helyett itt lehet az ideje annak is, hogy a kedvező fordulatokat megmutató újabb fejleményekről essék szó inkább bővebben. Mert, ami még menthető az sem kevés, és ap mindenképpen mentésre érdemes. , A jó példákért ma már nem kell a szomszédba menni. A felismerés egyre erősödik és hangot is kap a népfront. a tanács fórumain — a kastélyos közvagyon sem herdálható örökkön-örökké, s ezekhez a ’'épvagyoni részekhez bizony erősen kötődik a szülőföld történelme. Nem csak megyei körökben értékelik igen nagyra azt, ami az utóbbi évtizedben például a szécSényi Forgó ch-kastély ügyében történt és talán éppen az a hely (és szellemisége) mutatja a legfényesebben — mit hozhat magával azál- dozattal-leleménnyel megőrzött múlt- Milyen újabb értékek bölcsője lehet egy-egy nagyúri palota, ha jó kezekbe kerül. A .minap Nógrádkövesden jártam, s a régi Barcza-féle kastély felől érdeklődtem. Ott újra megerősödött bennem, hogy a régen elrontott tulajdonjogi dolgok a máig hatnak kedvezőtlenül. Állami (ha úgy tetszik tanácsi) tulajdonból elkerült a kastély állami gazdasági tulajdonba és aztán ott is maradt, most már úgy tűnik mindörökre —miközben teljesen átépült, miközben néhányan dolgoznak benne, miközben a községek a tíz éve felhúzott egyébiránt nagyszerű mozgalmi háza mellett sincs olyan művelődésre alkalmas „terepe”, amelyet a kastély eleve kínált volna. A Barcza-kastély természet- védelem alá. helyezett kertje, vagy inkább parkja, őrzi azt a piramistölgyet, amelynek korát senki sem tudja egészen pontosan, amelyből még egyetlenegy van hazánkban a szarvasi. arborétumban. De a kastély (legutóbbi tulajdonosának személyében) legújabb kori történelmünkhöz is erősen kötődik, hiszen az újabban mi ndenoldalú an erősen kutatott háborús évekbeli magyar—torit titkos kapcsolatok és diplomácia egyik legfőbb alakja volt Barcza György londoni nagykövet a negyvenes években. Más kérdés, hogy a németorientációs Gömbös-féle politika győzedelmeskedései közepette egyetlen „végeredménye” van csak ténykedésének — rossz ügyet nem lehet jól szolgálni. A történelmi Szírák ma egyik kiemelkedő pontja a megye kastélyhasznosító mozgalmának (ha van ilyen egyáltalán). A jelenlegi formáját mintegy száz évvel ezelőtt nyert Teleki-kastély (pontosabban Teleki—Dégenfeld) talán az utolsó órában került az „olajosok” kezére, s hogy jó kezekbe került, azt mai képe is mutatja. Szirák legutóbbi változásai között nem a megújult kastély az egyetlen említésre méltó tény, hiszen ott néhány éve még a nagyarányú elvándorlás volt a jellemző. Ma ennek a folyamatnak nem csupán a végére ért a helyhezkötödés feltételeinek javításával a lakosság, de talán véglegesnek mondható a megállapodottság is, ami nyugalmasabb időket eredményezve az újabb fejlődésnek mindenképpen az alapja lehet. Színák szeljem! hagyományai között feltárásra érdemes nem is egy akad. S nyilván erősödik is mindez egy olyan érték újrasziületésének fényében, minit amilyen már ma is a Teleki—Dégenfeld- kastély. Róla most csakany- nyit, hogy jelenlegi tulajdonosai a szezonban (turistaszállással kiegészítve) szállodaként üzemeltetik majd és csak az úgynevezett holtidőben működtetik továbbképzési bázisként. A közelben más fajsúlyú, mégis idevágó példa lehet a Bér határában lévő egykorvolt Lázár-féle erősen kibővített és korszerűsített kastély is, amely viszont a Volán kezelésében szolgál nyaranta a gyereküdültetésben, egészen kiváló körülményeket nyújtva a legkisebbeknek. Szirák község legnagyobb gondja ma elsősorban nem a kastélyhoz fűződik, hiszen ahhoz soha semmilyen köze nem volt a közigazgatás oldaláról (állami gazdasági tulajdon volt sokáig). Az iskolabővítés, az utak javítása, a szellemi élet fellendítése. a sziráki értelmiség összefogása, egymás keresése és mielőbbi megtalálása, a sziráki kultúráiét újbóli fellendítése végső soron mégsem választható el ettől a történelmi értéket őrző, s mára újra álló „palotától”. Nem nehéz megjósolni, hogy az olyan körülmények, amilyenek például egy honismereti állandó kiállítás létrehozását is tervbe veszik a kastélyban — általában: is kedvezhetnek majd a sziráki honismereti munkának. Ha valahol érdemes lenne kutatni a múltat, s vetle összékapcsolva a jelent is másként értelmezni, akkor az éppen Szirák lehet, ahol a negyvennyolcas radikális politikus és későbbi pártvezér Teleki László is élt, ahol 1871-ben járási székhely működött, ahova valamikor 27 környező község tartozott, ahol 1893-ban mintegy 350 taggal az iparoskör kezdeményezésére ipartestület alakult és működött a legutóbbi történelmi időkig. Talán a legfrissebb példa a döntés szintjén is azt (mutatja — szolqálnak a kastélyok, s szolgálatukkal növekszik a szellemiség is a kis Nógrád megyében. Az Akadémia alkotóháza lesz az erdőtarcsai Kúbimvi-kastély. ahol iskola működik még rövid ideig (az átkerül majd a Márkus-kú- riátoa)Szemtanilklóssy költő faluja; az első szabad nógrádi község, tudósokat fogad majd falai között. T. Pataki László 'I l NÓGRÁD — 1985. március 23., szombat
