Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

Nemzetkor! mérkőzés Kemény csatában döntetlen SBTC—Kemerovo 1 —1 ;1— 1) Salgótarján, Tó- strand, v.: Gás­pár. SBTC: László — Nagy, Talapa, Zimo- nyi, Babosán — Balga, (Lipták), Juhász, Oláh B., Gyimesi — Földi, Gyön­gyösi (Oláh M.). Kemerovo: Krjukov — Szalov, Roma­nyuk, Krivgun (Szicskaruk), Kurjatnyikov — Bologov, Pii- zsov, Cserepanov, Kisinyevsz. kij — Razdajev, Kolcsin. A nagy sárban gólhelyzet sokáig nem alakult ki, Gyön­gyösi viszont megsérült, he­lyére a Síküveggyártól fris­sen igazolt Oláh Miklós állt be. A 26. percben jobb oldali szögletet íveltek a kapu elé a hazaiak, s a felfutó Juhász a kapu torkából a bal alsó sarokba csúsztatott. 1—0. A lefújás előtt, ugyancsak szög­letrúgás után, Kurjatnyikov fejelt a léc alá. 1—1. Szünet után sem változott a játék képe, a sárdagasz- tásban a vendégek tettek szert némi fölényre. Parázs jelenetek is adódtak a tarjá- ni kapu előtt. A 72. percben például a büntetőterületen belül nagy kavarodás volt, végül Bologov nagy gólhely­zetben, 5 méterről saját tár­sát találta el. Az eredmény már nem változott. A tapadó sárban sajátos hadrendben játszott a ven­déggárda. Szélső hátvédjei rendre felzárkóztak a táma­dásokhoz, és az egész csapat jobban alkalmazkodott a sá­ros talajhoz, mint a hazai együttes. A helyzetek alap­ján az eredmény reális. Jók: Juhász, Babcsán, ill.: Kurjatnyikov, Romanyuk, Bologov. — m — Fordulóról fordulóra red és Balassi SE) is nyert idegenben, további kettő egy- egy pontot rabolt, míg a töb­bi találkozón a hazaiak győz­tek. Három együttes bizonyult gólképtelennek, miközben a mátranováki Hársi háromszor, a ceredi Kis-Simon, a szécsé- nyi Csábi és a balassis Gál kétszer-kétszer talált a háló­ba. A góllövőlista élmezőnye: Tóth F. (Bgy. SE) és Petre (Szőnyi SE) 12, Gál (Balassi) 11, Taskó (Bgy. SE) 10, to­vábbi két játékos 9, míg há­rom labdarúgó 8 gólt ért el eddig. A XVI. forduló 8 mérkőzését 1900 néző látta; a legtöbb Balassagyarmaton (400), a legkevesebb Nógrád- megyerben (100) szurkolt. A forduló válogatottja: Dudok (Erdőkürt) — Sivó (Balassi), Mihály (Mátranovák), Tóth F. (Bgy. SE), Brinyiczki (Ba­lassi) — Szlezák (Bgy. SE), Wagner (Cered), Nagy B. (Pásztó) — Szabó (Balassi), Csábi (Szécsény), Hársi (Mát­ranovák). P. L. Küldöttközgyűlés az SBTC-nél Szikoro már két mérkőzést megnyert ,Velencében-»- nagyszabású nem­zetközi ökölví- vótorna zajlik, f I 20 ország, 124 versenyzőjének részvételével. Indulnak ma­gyarok is, váltakozó siker­rel szerepelnek. '— Sokszínű, érdekes a me­zőny — mondotta dr. Hosszú Zoltán, a magyar csapat ve­zetője. — Amerikaiak, ku­baiak, brazilok és . európaiak mellett Afrika is több or­szággal vonul fel, többek kö­zött Togo, Tunisz, Algéria is kéoviselteti magát. Igen sok szó esik a májusban Buda­pesten kezdődő EB-ről. a mi kontinensünk kénviselöi a velencei tornát EB-próbának tartják. Így vagyunk ezzel a versennyel, mi is. Eddig Al- vics, iSzikora és Isaszegi kel­tett. igen jó benyomást. Az EB-ezüstérmes Alvics remek győzelemmel mutat-, kozott be, amerikai ellenfe­le-e már kétszer számoltak, rmjd a harmadak menetben Alvics kiütötte. A fiatal Szi­kot- a sz up e r n éhé zs ú 1 yb a n m á f két. mérkőzésen jutott túl, E’őbb gyomron kiütött esv osztrák színekben induló af­rikai ökölvívót, maid a ro­mán Prédánál bizonyult jobbnak. Ojabb ellenfele egy magas, -vékony kubai ver­senyző lesz. Isaszegi (48 kg) is tovább­jutott. Egy tunéziait vert meg magabiztosan. Követke­ző ellenfele — már éremért — a török Tutuk. Kellemet­len meglepetés, hogy 51 ki­lóban az EB-ezüstérmes Vá- radi első mérkőzésén veresé­get szenvedett. Egy brazil gvőzte le, mert a harmadik menetben felülmúlta. Kis- váltósúlyban Bácskái is ki­esett, egy algériai verte meg Nagyváltósúlyban Hranek szenzációsan mutatkozott be, kiütött egv amerikait, de utána az FB-ezüstérmes Hun- gertól (NDK) pontozással ki­kapott, miként a várnai EB-n, is, a négy, közé jutá­sért. Pedig Hranek ezúttal visszavághatott volna, de keveset ütött a harmadik menetben. Középsúlyban Fü- zesy stílusos ökölvívással győzte le pontozással a török Kanbakist, újabb mérkőzését a kemény francia Tiozzo el­len vívja. A küzdelmek állandó lá­togatója a kétszeres Európa- bajnok, VB- és olimpiai ezüstérmes olasz szúoerne- hézsúlyú, Francesco Damia- ni, aki már a hivatásosak közé lépett. Darmani elisme­réssel szólt Szikc-a és Al­vics eddigi teljesítményéről. Síbobverseny Szilváskőn Kétszáz méterre ugranak Plan icán? A hét végén a jugoszláviai Planicán kerül sor az idei srspülő-világbajnokságra. Az élvonalbeli síugrói# nemcsak az aranyéremért küzdenek majd, hanem egy újabb „bű­vös” határ, a 200 méter túl­szárnyalásáért. A világcsúcs ennél jelenleg még tizenöt méterrel kevesebb, de a pla- nicai óriássáncot a hazai szervezők nemrégiben átépí­tették, s a szakemberek véle­ménye szerint így lehetséges­sé válik a hatalmas táv le­győzése. Jellemző az új sánc méreteire, hogy a kritikus pont 185 méternél van. — Élsportoló­nak azért jó len­ni, mert fiatalon olyan élménye­ket szerez az em­ber, amelyeket nem lehet elfelejteni és min­dig jólesik feleleveníteni — vallja Miskolczy Katalin, az SKSÉ kosárlabdázónők kapi­tánya. Az ismert, rutinos, NB I-et is megjárt játékost kérem: meséljen pályafutá­sának indulásáról. — Salgótarjánban nőttem fel, és 1963-ban, az akkor még működő városi sportis­kolában, Rákóczi István test­nevelő tanár rábeszélésére is­merkedtem meg a kosárlab­dával. Sajnos, decemberi szü­letésű vagyok, így már nem fértem be az úttörő-olimpiára készülő csapatba. Nem kese­redtem el, mert már akkor is meglehetően erős alkatú voltam, és ezt a kézilabdá­nál hasznosítottam. Rövid idő alatt a serdülőválogatott­ba is eljutottam, de nem si­került igazán megszeretnem a kézilabdát. A közgazdasági szakközépiskolában, Szarvas Józsefné, hatására, végleg a kosárlabdának köteleztem el magam. Érettségi után a fő­városba kerültem. Megkere­sett a BEAC vezető edzője, Komáromi Ede (az akkori nagy válogatott másodedzője), hívott és én az egyetemi csapathoz igazoltam át. — Hogy érezte magát Bu­dapesten? Kohósz-s?ire?< ben NÓGRÁD - .1985. március 15., péntek kapott, a volt NB Il-es gép­gyáriaktól. Feltűnően kevés; mind­össze 10 gól született a nyitó fordulóban. A góllövőlista éllovasai közül most senki sem talált a hálóba, így nincs változás az élen: Csomány (Gyöngyös) 12, Juhász (Hat­van) 10, Bartha (Füzesabony) hétgólos, további hat játékos — köztük a romhányi Kovács II. és a salgótarjáni Oláh — hét találatot ért el eddig. A forduló válogatottja: Béres (Edelény) — Lakatos (Hatvan), Bódi II. (Recsk), Borics (Hat­van), Lugoái (B. Ép. Volán) — Szőke (Síküveg.), Csáki (Nagy- bátony), Tóth (Ganz-MÁVAG), — Németh (H. Papp J. SE), Kerekes (Ganz-MÁVAG), Loch (Nagybátony). A hét mérkőzést 3120 néző látta: a legtöbben Zagyvapálfalván (1000), a legkevesebben a Kő­bányai úton (150 néző) vol­tak. A megyei bajnokság nyitá­nyán két vendég csapat (Ce­A területi és a megyei lab­darúgó-bajnokság kora tava­szi rajtján a találkozók több­sége inkább sárdagasztást hozott, mint élvezhető játékot. A Mátra-csoportban el is maradt a Borsodnádasd—BKV Előre találkozó a pálya hasz­nálhatatlansága miatt. A hét lejátszott bajnoki találkozón mindössze három csapat tu­dott idegenből pontot rabolni, ám anélkül, hogy bármelyik vendéggárda akárcsak egyet­len gólt is elért volna. A harmadik vonal nógrádi csapatai közül a Nagybátony rajtolt a legjobban: küzdel­mes mérkőzésen fektette két- vállra a Borsod megyéből átrándult edelényieket. A ta­bella negyedik helyén álló Síküveggyár a listavezető Hatvan ellen ért él fontos, gól nélküli döntetlent, az erősen felázott, zagyvapálíal- vai salakpályán. A'z ugyancsak élcsoportbeli Ganz-MÁVAG otthonában viszont a Rom­hány rossz rajtot vett: 5 gólt — Nagyon jól. Hamar beil­leszkedtem az új környezetbe, hiszen kosárlabdáról volt szó! Sokat tanultam. Itthon centerként játszottam, a pa­lánk alól dobtam pontjaimat. A BEAC-ban tanultam meg a távoli dobást, amelynek most, a „hárompontos sza­bály” életbelépésével megnőtt a jelentősége. Aztán 1974-ben válogatott-kerettag lettem, de az akkori riválisokkal én nem akartam felvenni a versenyt, így nem kerültem a legjobbak közé. Volt NB I-es klubom­nak viszont nagyon sokat köszönhetek. Az öt év alatt megismertem a környező szocialista országok kosárlab­daéletét, sőt eljutottam Auszt­riába, Svájcba, Franciaor­szágba és az NSZK-ba is. Csaknem 200 első osztályú mérkőzést játszottam, és ez­alatt nagyon sokat tapasztal­tam. — Mikor jött haza Salgó­tarjánba? — Már az SKSE-hez kerül­tem vissza 1977 tavaszán, majd az SBTC-ben és most újból a Kohász színeiben pattogtatom a labdát. — Milyen elképzelésekkel érkezett? — Hazajövetelemben köz­rejátszott, hogy megígértem: ha a csapat újra bekerül az NB II-be, visszatérek. Ez sikerült. Az első évben ered­ményesen szerepeltünk, jó csapattal a harmadik helyen végeztünk (az NB II. Keleti csoportjában). Szívesen em­lékszem vissza erre a csa­patra: Gasparkovics, Bablena, Anda, Kővágó... Sajnos, azóta ők már abbahagyták a játékot. A jelenlegi játékosállomány­nyal csak a középmezőnyben tudunk végezni, ezzel megfe­lelünk az egyesületi elvárá­soknak is. Az 1977-es ered­ményt talán a most serdülő­korú játékosokkal lehetne elérni, ha megfelelően fog­lalkozunk velük. — Hosszú pályafutásából mire emlékszik vissza szíve­sen? — Elsősorban az NB Il-es időszakra, mert voltak mér­kőzések, amelyeket izgalmas körülmények között nyertünk meg. Ilyen volt mindjárt a hazatérésemkor Nyíregyháza elleni mérkőzés. Idegenben egy ponttal nyertünk, az én utolsó kosarammal. Ezen a mérkőzésen lázasan játszot­tam. így duplán örültem a győzelemnek. Szívesen emlék­szem az egyik mezöberényi mérkőzésre, ahol játékostár­saim kipontozódtak és csak ketten maradtunk a pályán (!). Az utolsó öt percben 10 pont­tal vezettünk és sikerült meg­nyerni a mérkőzést, sőt egy ponttal még megnöveltük is elő­nyünket. Jólesik visszaem­lékeznem a legeredményesebb mérkőzésemre, ahol 112—26-ra nyertünk a Karcag SE csapa­ta ellen és én egymagám 45 pontot dobtam. — Az emlékek idézésétől térjünk vissza a mához és a jövőhöz. Mik a tervei? — Ha befejezem az aktív versenyzést, akkor sem vá­lók meg a kosárlabdától. Je­lenleg is edzősködöm az SKSE serdülőcsapatánál. Kö­rülbelül 15—20 gyerek jár hozzám: a legnagyobb gon­dom, hogy játéklehetőséget biztosítsak nekik. Sajnos ar­ra, hogy a megyéből többször elmenjünk más csapatokkal játszani, nincs lehetőségünk, pedig az erőfelmérést csaki így tudjuk elvégezni. A ne­hézségek ellenére örülök, hogy nem egy tanítvány si­keresen mutatkozott be már a felnőttek között is. (Takács, Sipos, Lukács.) Ezzel lassan én is kezdem megízlelni az edzői munka buktatóit és ün­nepnapjait. Hogy mire aka­rom megtanítani játékosai­Klasszikus csuklómozdulat, •magabiztos ejtés a kosárba. Bemutatja: Miskolczy Katalin. mat? Először is a játék sze- retetére. Hogy ők még jobb eredményeket érjenek el, mint; én, és legalább olyan sok él­ményben legyen részük, mint nekem volt. — Omaszta — Kati még mindig a legjobb Nógrád megye egyes, maga­san fekvő helyein még mindig jól tartja magát a tél fehér koronája, a sízésre is alkal­mas hó. A helyi és az orszá­gos síszövetség ezt kihaszná­landó, pénteken 15.30 órától a szilváskői pályán — a salgó­tarjáni síklub szakembereinek közreműködésével — meg­rendezi az első magvar síbob- vidékbajnokságot. Mivel en­nek a viszonylag új sport­ágnak hazánkban a fővároson kívül ezúttal lesz a premier­je. a rendezők szívesen a résztvevők rendelkezésére bocsátják a verseny idejére síbobparkjukat. Ezen a dél­utánon ugyanitt óriásműlesik- ló-viadalra is sor kerül, s mindkét sportágban bárki benevezhet a helyszínen ma 15 óráig. SZMK-elnöke. több figyelmet anyagi támogatást, játéklehe tőséget, felszerelést kért a: egyesülettől a közösen kitű zött, elfogadott célok elérési érdekében — joggal. Valóbat többet kell tenniök az illeté keseknek ez ügyben, nen csak szavakban demonstrálni hogy most jobban törődnél ezekkel a kisdiákokkal, min korábban az STC vezetői. A nyáron újjáalakult egye' sülét irányítóinak néhány hó nap alatt alapvető hiányossá gokat kellett megszüntetni ük. Változott a mezek színe és felirata — a felszerelései pótlására, felújítására ponto san 853 670 forintot fordítót tak. A rendkívül szegénye; gépi felszerelést új traktor ral, utánfutóval, hengerrel öntözőberendezéssel és má: gépekkel egészítették ki. Fel újították a forgácsi pályát é.< öltözőt, mintegy 100 ezei forintot terveznek az idén ? tóstrandi öltözőépület fűtésé nek és melegvíz-szolgáltatá sának megoldására. Megkez dődőtt a vízvezeték- és as elektromos hálózat felújítá­sa is. Érintésvédelmi okok miatt átépítették az SBTC klubházát, és mindinkább a: egyesület 300 sportolója és csaknem kétezer pártoló tag. ja közül az ezt igénylők má­sodik otthonává szeretnék ten­ni. A Nógrádi Szénbányák Vál. lalat és több-kevesebb hozzá­járulással még jó néhány helybeli üzem, a megyei és a városi tanács, valamint a szur­kolók anyagi és erkölcsi tá­mogatása tartja fönn ezt az egyesületet. Sportolóiknak is át kell venniük azt a felfo­gást, amelyet az SBTC veze. tői és hívei magukénak val­lanak, s amit a címben is megfogalmaztunk. És idegen, ben ugyanúgy. mint hazai pályán — például a salgótar­jáni sportcsarnokban az idén végre felépülő, állandó ököl- vívóríngben —, s az élet min­den területén tettekkel is bi­zonyítani. (Az egyesület ügyvezető el­nökének ismét megválasztot. ták Ozsvár Istvánt: a 13 ta­gú elnökségbe dr. Lipták Sándor, a Nógrádi Szénbá­nyák Vállalat szociális igaz­gatója helyett —. aki a na­pokban lett az NBSC elnök- helyettese — dr. Gergely Ist­ván gazdasági igazgatóhelyet­tes került be, míg a többiek megtartották tisztségüket.) V. f. 1 „Ezért az egyesületért mindent meg kell tenni" A címben foglalt kijelentés egy olyan szurkoló szájából hangzott el a napokban a Sal­gótarjáni Bányász Torna Club küldöttközgyűlésén. aki egyébként nem a szavak, ha nem a tettek embere. A me­gyében elsőként megalakult, általános iskolai labdarúgó­osztály szülői munkakö. zössségének elnökéről van szó. A neve azért nem fon­tos, mert sok „névtelen” SBTC-drukker gondolkodik ugyanígy, és megint egyre több cselekszik is eszerint. A nógrádi megyeszékhely nagy múltú sportegyesülete nem egészen háromnegyed éve alakult újjá, három szak­osztállyal. Az NB Il-es láb. darúgók elé azt a célt tűzte ki az elnökség, hogy ne le­gyenek az együttesnek kiesé­si gondjai, és váljon mind eredményesebbé a csapatépí. tés. Az ökölvívók 1985 őszé­től szeretnének teljes csapat­tal részt venni a CSB-n; eh­hez az elmúlt évek utánpót­lás-nevelő munkájának szak. szerű folytatása, egységes szakosztályvezetés és követke­zetes szakmai tevékenység szükséges. A természetjáró­szakosztály létszámának eme­lése, a nógrádi táj adottságai­nak jqbb kihasználása mel­lett a sikeres „külső” túrák szervezése is növelheti a nagy helyi hagyományokkal ren­delkező sportág népszerűsé. gét. A Nógrádi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bi­zottságával közös feladatnak — az ott dolgozók széles kö­rű sportoltatásának — a lé­tesítmények, felszerelések és szakemberek biztosításával igyekszik megfelelni az SBTC. Az élsport alapja az után­pótlás-nevelés. Fgyre széle­sebb körben válik ez a fel­ismerés elfogadottá, az ebből adódó feladatok is mind ége­tőbbek. Tavalyelőtt az a szakosztály. ahol most is. mét ökölvívócsapatot készül­nek kialakítani a felnőtt CSB­i re. még az ország legjobb nevelő szakosztálya volt. Ezt több« úttörő-olimpiai érem is i jelezte. Tavaly már közel sem dicsekedhettek hasonló sikerekkel. Az idén Szerémi Andor irányításával ismét fel­felé ível a kis kesztyűsök csil­laga: hat salgótarjáni öklöző­palánta jutott be a március végi, dombóvári országos dön­tőbe. Sokat jelentett ehhez a bázisvállalat, a megyei és a városi KISZ- illetve úttörő- vezetők segítsége. Ennek kö­szönhetően télen egyhetes ed­zőtáborozáson vehettek részt ■ a legtehetségesebbek. Továb­bi szakmai, emberi fejlődé, sükhöz szüleik, nevelőik. — javarészt salgótarjáni, nagy- bárkányi és bátonvterenyei — tanáraik összefogására és együttműködésére van szük­ség az edzőkkel. Sokat emlegetik — a köz­gyűlésen is elhangzott —, hogy a salgótarjáni labdarú­gás akkor volt a legjobb, ami. kor csupa helybeli játékos fo­cizott a legmagasabb osztály, ban szereplő csapatban. Eb­ben sok igazság lehet, de bő­ven akad ellenpélda is. Az SBTC jelenlegi társadalmi elnöke, Ferencz Gyula példá. ul soproni létére illeszkedett be nagyszerűen az egyik leg­sikeresebb időszakban a haj­dani SBTC-be. és ma már szinte tősgyökeres tarjámnak számít — a következő két évre is megerősítették tiszt­ségében. De a mai csapat legjobbjai között is sok a kí­vülről jött labdarúgó. Ez persze nem kérdőjelez­heti meg az utánpótlás­nevelés fontosságát ebben a sportágban sem. Érzelmi, er­kölcsi és anyagi szempontból egyaránt könnyebbséget je. lent, ha egy csapatban a dön­tő többség helybeli. Erre a felismerésre épül a salgótar­jáni Petőfi Általános Iskola labdarúgóosztályainak rend­szere. Az iskola igazgatója csakúgy, mint a hetedikesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents