Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

Valahol lakni kell.» Megyei pártértekezlet előtt A hármas bűvk©r: igény, lehetőség, pénztárca Kivágott fák jelzik a 21-es út mentén: terebélyesedik a hajdani bányásztelepülés. Ha minden igaz, itt néhány év múlva 27 családi ház, s 35 cso­portos, korszerű otthon fogad­ja lakóit. De hát a bátonytere- nvei lakáshoz jutásnak csu­pán töredékét jelentik ezek a parcellák. Tizenhatezer lelket számol a városi jogú nagyközség, s leg­alább ugyanennyien tartoznak a vonzáskörzetéhez. Száziak és százak járnak be nap mint nap a bátonyterenyei munka­helyekre és közülük sokan döntenek úgy előbb-utóbb, hogy itt telepednek le. — Miért keljek hajnaliban fél ötkor, zötyögjek a vona­ton órákat, amikor itt hely­ben is építkezhetek? — ma­gyarázza a vasútállomáson egy kányási bányász, s hozzá­teszi: — Sót, még itt olcsóbb! Valójában, milyen lehetősé­gek vannak Bátonyterenyén lakáshoz jutni? A vészesen emelkedő lakásárak vissza­szorítására avagy ellensúlyo­zására milyen módok kínál­koznak? És egyáltalán meny­nyi az igény? — Szaporíthatnánk még a kérdéseket — mondja a bá­tonyterenyei tanácson Kiss László igazgatási csoportveze­tő —, hiszen végül is az igé­nyek, a péntárca, s a lehető­ségek hármas „bűvköre” ad­ja meg a feleletet! Nézzük előbb a igényeket: jelenleg 80-an OTP-s, mintegy más­fél százan tanácsi bérlakásra, mintegy százan pedig minősé­gi cserére várnak. Ezzel szem­ben a lehetőségek: tanácsi bérlakás sem tavaly, sem az üdén nem épül, ugyanakkor várhatóan ez évben ötven la­kás üresedik meg. Az elmúlt évben 132 OTP-lakást adtunk át, tulajdonképpen, akinek volt rá pénze megkaphatta, az idén nem lesz átadás, jövőre pedig 22-vel számolunk. Hatalmas paksamétát tesz a* asztalra az igazgatási cso­portvezető, tanácsi határoza­tok, programok, kimutatások n lakáshelyzetről, amelyben különös figyelmet és előnyt kannak a két- és többgyer­mekes családok, s a fiatal há­zasok. Eszerint tavaly mint­egy nyolcvan két- és több- gyermekes családot tartottak nyilván az igénylők között, egygyermekes fiatal házasok 78-an, gyermeknéliküliek 81- en voltak. Elgondolkodtató adat: a 237 igénylő közül csu­pán 87-en vártak OTP-s la­kásra, melynek ára ugyan­csak magasra szökött. — Meg ne feledkezzünk a magánerős építkezésekről! — veti közbe Széberényi Endre, a városfejlesztési és gazdál­kodási osztály vezetője. Szo­bája falára mutat, körös-kö­rül tervrajzok, az egyiken a telkek fölosztása', a másikon a jövőbeni „városkép”, a har­madikon a József Attila-<la- kótelep... — Bő választékot kínálunk a telkekből, most közel száz hely között válo­gathatnak. — Az árak? — Nagymértékben függ a közművesítettség fokától. Bi­zonyos esetekben kedvezmé­nyeket adunk, kivételesen el is engedhetjük. Egy viszony­lag jól közművesített telek négyzetméterenként száz fo­rint körüli összegbe kerül. Készítünk egy modellt. Té­telezzük fel, hogy korszerű, csoportos családi házat sze­retne építeni egy kétgyerme­kes házaspár. Ebben az eset­ben olcsóbban jutnak telek­hez, sőt, ha ezt a formát vá­lasztják — különös méltány­lás alapján — akár ingyen­telekhez is juthatnak. A ta­nácstól kamatmentes kölcsön, vagy vissza nem térítendő támogatás igényelhető. Ennek mértéke és formája a család szociális helyzetétől függ. Pél­dául egy háromgyermekes, szűkösebb anyagi körülmé­nyeik között élő család — a gyermekenkénti 40 000 forin­tos támogatást figyelembe vé­ve — 120 000 forint vissza nem térítendő támogatásban is részesülhet. S ezután jöhet még az OTP-kölcsön, vala­mint a vállalati támogatás. Ez utóbbit a kollektív szer­ződés, s természetesen az anyagi erőforrás szabályozza, általában 20 000 forinttól 150 ezerig terjed. Még talán amy- nyit, az OTP-kölcsön felső ha­tára, e pillanatban 360 ezer forint, tudni kell azonban, hogy az összérték harminc százalékával készpénzben keli rendelkeznie az építkezőknek. Summa summárum: érdemes végiggondolni a variációkat. Bátomyterenye illetékes ta­nácsi szervei a múlt év de­cemberének közepén a von­záskörzetben lévő valamennyi üzemnek, gyárnak, intézmény- •nek. s a lakásigénylőknek küldtek egv levelet, amelyben a Lakásépítés és -támogatás helyi lehetőségét is megírták. Ebben szerepéi, hogy létre­hozták a tanácsi alapot, meg­említették a kedvezményeket is, fölhíva a figyelmet arra. hogy az érdeklődők számára adják meg a tájékoztatást, il­letve a jogosultak kérésére odaítélendő munkáltatói tá­mogatás mellett a tanácsi le­hetőségekről is kapjon infor­mációt a rászoruló. — Azóta több mint két hó­nap telt el, gondolom már lassan kiapad az erre a cél­ra szánt hárommilliós alap... — jegyzem meg Szabó Nán­dor tanácselnöknek. _— Képzelje el, eddig konk­rét igény sehonnan nem jött! Pedig a lakáshelyzetben csak akikor érhető el kedvező vál­tozás, ha a tanács, a vállalat, s az igénylő egyaránt meg­tesz mindent azért, hogy mi­hamarabb és a lehetséges legkedvezőbb megoldást vá­laszthassuk. Remélem, hogy a hallgatás nem a felelőtlenség­nek, hanem a pontos fölmé­résnek, a demokratikus dön­tés előkészítésének a jele. Mindenesetre az idő sürget! * Hozzátartozik a teljes kép­hez, hogy Bátonyterenyén a lakáshoz jutás lehetőségei ked­vezőbbek a megyei, s az or­szágos átlagnál. Ez azonban gyenge vigasz a sorbamálllák- nak, tudom, mint ahogyan annak sem tapsol senki, hogy a lakásárak megcélozták a osiiMaglo« eget. Mégis, sopán- kodásból nem lehet házat építeni, ahelyett tanácsosabb ésszerűen fölmérni a lehető­ségeket, megérdeklődni a ked­vezményeket, noszogatni az am illetékeseket, s spórolni... merthogy valahol lakni kell... Tanka László A folyóirat közli övári Miklósnak, az MSZMP KB titkárának, a Politikai Bizott­ság tagjának a politikai könyvnapok megnyitóünnep­ségén, 1984. november 2-án a munkásmozgalmi múzeumban elhangzott beszédét. Az MSZMP XIII. kongresz- szusa előtt társadalmunkban megélénkült a politikai, ideo­lógiai aktivitás, előtérbe ke­rült a pártoktatás és a pro­pagandamunka értékelése, elemzése. A változó feltéte­lekről, tapasztalatokról és a megnövekedett feladatokról beszélget Lakatos Ernővel, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának veze­tőjével Benczúr Zsuzsa. A folyóirat kerekasztal-be- szélgetést rendezett pártmun­kásokkal a fiatalok körében végzendő ideológiai és propa­gandamunka időszerű kérdé­seiről. A beszélgetést Szántó András vezette. Ä Propagan­dista közli annak az eszme­cserének a szerkesztett szö­vegét, amelyet Agárdi Péter- rel, az MSZMP KB alosztály- vezetőjével folytatott Varga Lajos Márton a Kossuth rá­dió „Mindennapi irodalmunk” cmű műsorában 1984. október 27-én. A Négy évtized című ro­vatban Botos János összeállí­tásában megjelent pártkong­resszusaink krónikájának első része. Kozma Ferenc a mostani nehéz gazdasági helyzet ki­alakulásának okairól ír, fel­vázolja az erről folyó vitákat és a kiút alternatíváját. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa or­szágai közötti kapcsolatok a második világháborút köve­tően kifejezésre juttatják azt a tényt, hogy a közös osz­tályalapon álló és közös ér­dekből táplálkozó együttmű­ködést időről időre befolyá­solják e két tőkéserőcent- rum viszonyában létrejövő el­lentmondások. Kádár Béla megvilágítja a világgazdaságban végbemenő szerkezeti változásokat. Arra a következtetésre jut. hogy az elmúlt évtizedben kibonta­kozó új nemzetközi gazdaság- fejlődési szakasz sajátosságai, s tanulságai arra utalnak: a gazdasági folyamatokat, vál­tozásokat az egyes országok, szektorok és vál'alatok hely­zetét nem egyszerűen konjunk­turális, hanem szerkezetát­alakulási folyamatok befolyá­solják a korábbinál jóval erő­teljesebben. Rácz János a propaganda színvonalának. hatékonysá­gának javításával foglalkozik. A Vas megyei tapasztalatokat összegezve úgy látja, hogy e sokoldalú és szerteágazó fel­adat megoldását segíti, ha helyesen alkalmazzuk a dif­ferenciálás elvét. Változó volt a kínálat A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint januárban a kiskeres­kedelem 34,8 milliárd forin­tos forgalmat ért el folyó áron, 9,5 százalékkal maga­sabbat. mint az előző év azo­nos hónapjában. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből a korábban meg­szokott megfelelő választék állt rendelkezésre. A tőkehú­sok, húskészítményeik iránt a sertésvágások eredményeként a kereslet mérséklődött, a kí­nálat viszont bőséges volt. Burgonyából, zöldségből, gyü­mölcsből a tárolt készletek megfelelő ellátást tettek le­hetővé, bár a nagy hideg he­lyenként áruromlást okozott. A burgonya és a zöldségek szabadpiaci ára alig válto­zott, a gyümölcsöt — főként az almát — azonban 15 szá­zalékkal drágábban árusítot­ták, mint tavaly januárban. A hideg idő miatt növeke­dett a ruházati cikkek irán­ti kereslet, az árukínálat azonban az előző hónapok­hoz képest nem változott. Kevés volt a pamutáru, s el­maradt a kereslettől a gyap­júszövetek választéka, bar némi import csökkentette a hiányt. Nem tudták kielégí­teni a vásárlók igényeit ha­gyományos szövetkabátokból, férfi- és fiúöltönyökből. Kel­lő mennyiség állt viszont ren­delkezésre steppelt orkánka­bátokból. dzsekikből és az egyéb téli sportruházati cik­kekből. Élénkülő ideológiai élei, gazdag dl év a közoktatásban A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet hatá­rozatában foglaltakat értékelve, ideológiai és művelő­déspolitikai munkánkról szólva okkal mondhatjuk, hogy az elmúlt öt évben alapvetően kedvezően fejlődött me­gyénk lakosságának szocialista tudata, általános, szak­mai és politikai műveltsége, bár a tudatformáló munka még hatékonyabbá tételéről a jövőben sem mondhatunk le, a társadalmi-politikai szükségleteknek megfelelően. Hogyan érzékeli mindezt Horváth László, a salgótarjá­ni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szak- középiskola igazgatója, a megyei pártbizottság, valamint a pártbizottság mellett működő agitációs és propaganda­munkabizottság tagja? — Mindenekelőtt úgy ér­zékelem, hogy az elmúlt idő­ben kétségkívül megélénkült megyénkben is az ideológiai élet — mondja. A társa­dalomépítés . gyakorlata sok, válaszra váró kérdést hozott felszínre. Hosszabb távon is végig keli gondolnunk példá­ul a gazdaságpolitika, a tár­sadalompolitika számos fel­vetését, a nemzetközi viszo­nyokat. Ami még a megélén­kült ideológiai életet illeti, a kérdések új módon fogalma­zódnak meg, s új módon kell felelni esetenként azokra is, amelyekre egyébként koráb­ban már válaszoltunk. Többi között ezek vezettek oda, hogy a vitaszellem az utóbbi időben megélénkült. E meg­növekedett vitaszellem per­sze abból is adódik, hogy megfelelő demokratikus lég­körben lehet vitatkozni, s az emberek hajlandók is erre. Azt hisze*, ennek nagyon nagy szerepe van a közmeg­egyezés szempontjából A vi­taszellem ugyanakkor a marxizmus—leninizmus ide­ológiai térhódítását is jelen­ti, illetve annak fokmérője. Egész ideológiai tevékenysé­günkben nagyon fontosnak tartom azt, hogy az eszme erejével győzzük meg és nyerjük meg az embereket. — Munkaterületéhez legközelebb áll az ifjúság. Milyen feladatokat jelent ez az ideológiai munka szempontjából? — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a fiatal nemzedé­kek számára a maga valósá­gában mutassuk be a szocia­lizmus értékeit, negyven év történelmi eredményeit, s hiteles történelmi távlatot ad­junk. Továbbá, mivel a szo­cialista társadalom a munka társadalma, igen nagy hang­súlyt kell fektetnünk a mun­ka megbecsülésére. De lé­nyegesnek tartom a szocia­lista hazafisággal és az in­ternacionalizmus kérdéseivel való hatékonyabb foglalko­zást is. S ideológiai munká­ról lévén szó, természetesen fel kell lépnünk a szocializ­mustól idegen nézetek, példá­ul az önzés, a közömbösség, az anyagi javak túlhajszolá- sa ellen. Világos, hogy min­dez megfelelő felkészültséget, tájékozottságot és vitakészsé­get igényel. — Ami a kulturális élet alakulását illeti, közvéle­ményünk is érzékeli en­nek differenciált fejlődé­sét. Ezen belül hogyan ítéli meg közoktatásunk fejlődését? — A megye közoktatásában gazdag volt az elmúlt öt év. Rendkívül megnyugtatónak tartom azt a figyelmet, amely e terület munkájának jobbí­tására irányult, s kifejezésre jutott a Központi Bizottság 1982-es állásfoglalásában, va­lamint a megyei pártbizott­ság ezt feldolgozó elemzésé­ben és a feladatok kijelölé­sében. Ezzel összefüggésben, mindenképpen kiemelném a megyei pártbizottságnak azt a körültekintését, ahogyan a pedagógusokkal, mint értel­miségi réteggel, s e réteg sa­játos gondjaival foglalko­zott, s ugyanezt tapasztal­tam a diákifjúsággal kapcso­latban is. — Az intézet, ahol most beszélgetünk, az ipari szakmunkásképzés egyik bázisa nemcsak Nógrád- ban. hanem az északi or­szágrészben is. Miben lát­ja tevékenységük főbb jel­lemzőit? — Tevékenységünk az el­múlt időszakban úgy jelle­mezhető, hogy az elsősorban a pedagógiai hatékonyság erősítésére, a szocialista ne­velőmunka tudatosságának növelésére irányult. Intéze­tünkben évente 350—400 fia­tal szerez szakmunkás-bizo­nyítványt. Felkészültségük, szakmai alkalmasságuk hosz- szabb távon befolyásolja a termelés kultúráját, de mun­kásságuk jelentősen kihat majdani közéletünkre és az emberi viszonyokra is. Lé­nyegesnek tartom, hogy a szakképzés hogyan tudja megalapozni a kor követel­ményeihez igazodni tudó szakemberek ismeretanyagát, mennyire tudja felkészíteni őket az új befogadására, egy nagyobb mobilitás elviselésé­re. Intézetünkben egyébként kiemelkedően jók a 1 tárgyi és a személyi feltételek. Sa­ját erőforrásainkra, elsősor­ban az itt dolgozó pedagógu­sok és tanulók áldozatkész munkájára támaszkodva ala­kítottuk ki korszerű labora­tóriumainkat, s egy, az egész iskolát átfogó zártláncú tele­víziós hálózatot. El kell mon­dani, hogy magas színvona­lon tudjuk oktatni az elektro­technikát, az elektronikát, a jármű-diagnosztikát. Ilyen ok­tatástechnikai háttérrel mer­tünk vállalkozni a villamos­ipar és. a gépjárműtechnika területén a szakközépiskolai képzés bevezetésére. A felté­telek további javításával a jövőben a villamosipari technikusképzés bevezetésén is gondolkodunk. Nem -[enne teljes körű a kép, ha nem szólnék azokról az erőfeszíté­sekről, amelyeket a vállala­tok tesznek a képzés feltéte­leinek javításáért. Megépül­tek a Volán, az ÉMÁSZ, a salgótarjáni síküveggyár, a cipőipari szövetkezet korsze­rű tanműhelyei. — Az eredményeken kívül adódnak-e még fe­szültségek. amelyek felol­dása a következő időszak feladatai közé tartozik? — Az egyik feszültség adó­dik abból a bizonyos hierar­chikus felépítésből, amely még mindig érződik a közép­fokú oktatásban, s ez egy bi­zonyos társadalmi megítélést is jelent. Eszerint a gúla csúcsán a gimnázium áll, utána következnek a szakkö­zépiskolák, s legalul a szak­munkásképzés. Sajnos, hoz­zánk évről évre kerül olyan jelentős tanuióréteg, amely nagyon nehezen tud megfe­lelni — egy része nem is tud — a követelményeinknek. Jogos társadalmi igény, s ez megfelel az égvén érdekének is. hogy növekedjék az érett­ségit adó iskolatípusokban tanulók aránya. De ennek realitását csak akkor látom, ha az általános iskolában si­kerülnek az elhatározott tar­talmi előrelépések. Nagyon fontosnak tartom: az általá­nos iskolában úgy alakulja­nak a körülmények, hogy az onnan kikerülő tanulók az új oktatási, nevelési dokumen­tumok szellemének megfele­lő színvonalon jussanak a kö­vetkező iskolatípusokba. A másik lényeges kérdés a köz­oktatás feltételrendszere, amelynek továbbfejlesztése szükséges. Erre a megye jó tervekkel rendelkezik, ennek realizálását a következő terv- ciklusban feltétlenül szüksé-' gesnek tartom. Csak így tud­juk zökkenőmentesen leve­zetni a demográfiai hullámot; amely a közeljövőben eléri a középfokot is. E fejlesztések kapcsán indokoltnak tarta­nám Salgótarjánban a fiú­kollégiumi helyek bővítését is. S ha a fejlesztésről be­szélünk, nem szabad csak épületekben gondolkodni. Kü­lönösen vonatkozik ez a szak­oktatásra. Itt feltétlen szük­séges az iskolán belüli esz­közrendszerek fejlesztése, az ipar technikai színvonalával összhangban. Még ezzel ösz- szefüggésben a személyi fel­tételek fejlesztéséről is szól­ni kell. Részben az új léte­sítmények belépése, de az egyes intézményekben a szak­mai struktúra változása, új képzési formák bevezetése indokolttá teszi a személyi feltételek alakítását. Nem­csak arról van szó, hogy új embereket várunk az intézet­be. Arról is, hogy megnyug­tatóan meg kell oldani a már dolgozó pedagógusok, főleg a szaktárgyakat oktatók to­vábbképzését, figyelembe vé­ve azon változásokat, ame­lyek az oktatás technológiá­jában bekövetkeztek az el­múlt időszakban. A már mű­ködő pedagógusokat jobban fel kell készíteni a számítás- technikával való együttélésre; a videorendszerek tudatos al­kalmazására. Ugyanakkor óv­ni kell mindenkit a korszerű technikai eszközök minden­hatáságának tudatától. — Az elmúlt időszakban megyénkben szintén to­vább növekedett a köz­művelődés hatóköre. En­nek elemzésére most nincs módunk. A közművelődés funkciói közül melyikre hívná fel különösen a fi­gyelmet? — A közművelődéssel kap­csolatban fontosnak ítélem azt, hogy a szakképzésből ki­kerülő fiatalok ne csak szak­mailag, hanem más vonatko­zásban is műveltebbek le­gyenek. Ennek vannak intéz­ményes formái. Például a közismereti tárgyak arányá­nak növelése a szakképzés­ben nyilván ezt a célt szol­gálta. De ezén túl fontosnak tartom a tanórán kívüli esz­közrendszerek kialakítását, melyek segítségével a szak­munkás-, vagy a szakközépis­kolai tanulók műveltségét, esztétikai befogadóképességét, viselkedéskultúráját kedve­zően tudjuk befolyásolni. Jó irányú együttműködés ala­kult ki intézetünk és a Nóg­rádi Sándor Múzeum, vala­mint a megyei-városi műve­lődési központ között. Prog­ramjaikkal jelentős segítsé­get nyújtottak a tanulók kul­turális neveléséhez. Az öt­napos munkahét bevezetésé­vel azt tapasztaljuk, hogy péntek délutántól a tanulók eléggé kikerülnek az iskola hatóköréből, szabad idejük nagy részét a lakóhelyi kör­nyezetben töltik. Ez a terü­leten dolgozó közművelődési intézményeknek jelent fel­adatot, ami jelentkezhet sa­játos rétegprogramok szerve­zésében is. Ilyen vonatkozás­ban kiemelném a kultúrált szórakozás és szórakoztatás feltételeinek megteremtését, különösen Salgótarjánban. — Köszönöm a beszélgetést. Tóth Elemér j NOGRAD - 1985. március 2,, uombat A Propagandista legújabb számáról

Next

/
Thumbnails
Contents