Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-11 / 34. szám
Hétfői magazin... Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismetőstől ismerősig „Édcsanifánt sztrapacskája p» Palóc „konokság'' Két kézzel a közösségért Hogyan lett szakács? Íme, az első kérdés, amelyet Stér Zoltánnak, a zagy- va pátiad vad Stop bisztró véze- töhelyettesének, az ínyencfalatok mesterének feltettünk. /— Egyik, napról a másikra. Autószerelőnek készültem, ám apám egyszer kijelentette: fiam, csinálunk belőled egy jó szakácsot. És máris a Salgó étterem konyháján találtam magam. Tizennégy éves, cse- nevész, apró kölyök voltam. Sámlit raktak alám, hogy felérjem a siparheitet. Hámom éviig tanultaim a mesterség cs nját-bínját. A palacsintát e iái napig utálom csinálni, mert az volt az első komoly munkám, hogy süssek ki száz darabot. Dobáltam, ahogy anyámtól láttam. Magam is elcsodálkoztam, hogy mindegyik visszakerült a palacsintasütőbe. — A jó bornak nem kell cégér. Hát egy jó szakácsnak? — Nem panaszkodó atom. Csaltak, hívtak egyik helyről a nlásikra. A tanulióévek után dolgoztam a sálétól KISZ-isik ólán, a régi Kuiacsbafi, Rét- ságon a Börzsönyben és több mint hat évet töftöt.tem a bükkszék! bányászüdülőben. — Mi az, amit a legjobban szeretnek a főztjében? — A magyaros, házias ízeket. Édesanyámtól örököltem a „jó szájízt”, senki nem tud úgy főzni, mint ő. Szombatonként még ma is nála lakunk jól, a kis baglyasi szüli őháizfoam, de a vasárnap az enyém. Otthon én főzök a családomnak. — Milyen fűszereket használ? — A hagypmái:.VöSokaí. Só, bors, paprika,., esetleg roalo- ranna. Ez persze nem'jelenti azt, hogy nem szeretek új ételeteket!, új ízekkel kísérletezni. Mindig azon töröm a fejem, mivel lepjük meg a vendégeket. — A Stop ' isztróba szívesen járnak a „Stér-féle" híres pacalpörkölt kedvéért... — Minden héten csinálunk pacalt, de hagy váltjaim be, én meg nem enném. Az ail-ap- máirtásiba még belekóstoltok, de utána... — Mi a kedvenc étele? — Le ne írja! A zsíros kenyér savanyúsággal. Mert úgy vagyok, mint a legtöbb háziasszony. Mire megfőzök, eltelek az Mat Jktói. De komolyra fordítva; édesanyám káposztás sztnapacskájánál nincs jobb a viliágon. — Van-e valami kedves, szép emléke? — Húszéves szaka csíkod ás után nehéz választani. Az egyik talán az, amikor Bükkszéken eay külföldi delegációnak svédasztalt csináltam. Díszítettem; csicsáztam, krémez- tem, aszpi'koztam, malacot sütöttem. s amikor mindez az asztalra került, olyan volt, mint a mesében. A másik a besztercebányai magyar gasztronómiai napok. Délelőtt tefőztük a százon felüli adagokat. Olyan kapós volt a magyar konyha, hogy délután újra főztünk mindent. — Hallottam, hogy óriási receptgyűjteménye van. Mit ajánl a háziasszonyoknak egy- egy hét végi ebédhez? — Először is, úgy kell vásárolni, hogy gazdaságos legyen. Ha például csirkét veszünk, abból csinálhatunk levest és kitűnő második fogást is. Javasolnám a gombéval töltött csirkemelleit Könnyű, k, adós étel, a diétázók, fogyókúrázók is fogyaszthatják. — Hallhatnánk a receptjét? — A csirkemellet kicsontozzuk, ez a része mehet a levesbe, a húst Ikifcloffoljuk. Apróra vágott gombát, kevés hagymás zsíron megfuttatunk, fűszerezzük borssal, sóval, paprikával és be'etöltjük a csirkemellbe. Összegöngyöl- jük, összetűzzük, parolijuk, majd sütjük. Kiadósiafob, ha bepaníirozaulk és kirántjuk. Ha kevés a pénzed, toldd meg társadalmi munkával! — így módosult a fégi mondás. Balassagyarmaton sokan fogalmaznak ekképpen, amikor a városfejlesztés szűkebbre szabott pénztárcájának kiadásrovatát vizsgálgatják. Az idén a társadalmi ösz- szefogásra nagyobb szükség van, mint valaha is korábban, pedig az elmúlt. évek kétkezi munkája is dicséretes volt ebben a városban. Elég csak a nyírjesi tórendszer megmentésére .utalni, ahol a közös munka tizenkétmillió forintnyi értéket „teremtett”, s ma már egy kivétellel minden tó vize tiszta. (Ebben az évben az az egy tó is „szolgálatba” áll majd.). Sokan segítettek a Balassi Házivendég a nagykócsag Bálint Gimnázium felújításánál, a Rákóczi iskola kicsinosításában, de a kórházi rekonstrukciónál is és a művelődési ház kialakításánál. Ebben az évben a város lakóinak, az üzemeknek, a társadalmi szerveknek és intézményeknek ismét bőven van tennivalója. A tanács rangsorolta a feladatokat. Első helyen a torn aterem - építés szerepel, hiszen ezek hiánya régóta okoz fejtörést a város ifjúsága testi nevelésében. Alapozzák a gimnázium és a Dózsa György utcai iskola tornatermeit. s már munkálkodnak a szakemberek és segítőik az Ipoly- parti VASÉRT-raktár átalakításán is. Segítő kezeket várnak az Április 4.-lakótelep orvosi rendelőjének befejezéséhez, egy általános iskolai étterem tető alá hozatalához, valamint a Petőfi iskola könyvtárának megépítéséhez. Az i idei kommunista szombatokon ..megtermelődő” bevételeket az ezen célok elérésére koncentrálják, de jut belőle a gyermekintézmények fenntartására, támogatására is. Továbbra sem feledkeznek meg a közterületek tisztán tartásáról, a parkok bővítéséről, a fásításról —. s ebben a korábbi évekhez hasonlóan számítanak a lakosságra. Mindent egybevetve a tanács 1700 forintnyi társadalmi munkát kalkulált a város minden lakójára 1985-ben. — Kiről szeretni legközelebb? olvasni — Hobbim a« autószerelés, bütyikölés és nagyon szeretek pinapongozmii. Keltái József barátomban e kettő egyesül, A vegvesipar autófényező műhelyében dpilgbzilk és a naigy- bá főnyi asztalitenisz-szalkosz- tály elnökségi tagja. Tehát egy hét múlva; párbeszéd következük Keltái Józseffel Kiss Mária Szerelvény-egységcsomagok családiház-építőknek A Csőszerelőipari Vállalat új kezdeményezéssel nyújt segítséget a családiház-építőknek. A családi házak ajánlott tervei közül a legkedveltebb 12 épület engedélyezési tervdokumentációjának kiegészítéseként kidolgozták az ivóvíz- és lefolyóvezeték-háló i) zat részletes műszaki terveit. Lehetővé teszik azt is, hogy ne csak a víz- és csatornahálózat szerelési terveihez, hanem az ehhez szükséges — méretre szabott — összes anyaghoz is hozzájuthasson az építtető. Épülettípusonként egységcsomagot állítanak össze a teljes vezetékhálózatnak méretre vágott elemeiből. Így az anyagbeszerzést egyszerűsítik, sok utánajárástól kímélik meg az építtetőket. Az előregyártás azt is lehetővé teszi, hogy — szakirányítással — a sajátház-építők maguk szereljék össze a víz- és csatornahálózatot. Különleges vendég kapott téli szállást és teljes ellátást a Tolna megyei Nagydorogon Rohn Károlyék családi házában, a Damjanich utca 47- ben: egy nagykócsag. A ritka és szigorúan védett — 50 ezer forint eszmei értékű — vízimadár valamilyen ok miatt nem tudott elköltözni déli tájakra, ezért — egy kis segítséggel — beköltözött a központi fűtésű családi ház kazánfülkéjébe. Láthatóan jól érzi magát a kazán tetején, ahol nincs forráság, csak kellemes meleg, mert a jól szigetelt építmény olyan, mintha korszerű búboskemence lenne, négyszögletes kivitelben. A gyönyörű, fehér tollú, fiatal njadár .eledele: vödörben vízbe tett hús-, máj- és lépszeletek. Amikor egy hónappal ezelőtt egy dermesztőén hideg éjszakán megtalálták a szomszéd ház udvarán — kutya- csaholás jelezte a furcsa látogató érkezését —, rendkívül sovány és erőtlen volt, napokig úgy kellett belétöm- ni a húsfalatokat. Rohn Károly értesítette a madártani egyesület Tolna megyei csoportját, valamint a pécsi állatkertet, kérdve, mi legyen a nagykócsaggal? Miután kiderült, hogy a madár a lehető legjobb körülmények között van, befogadóját arra kérték, gondozza tavaszig a vendéget. (MTI) Szécsény Tiszta vizet a pohárba! Két esztendeje borús nyara volt a szécsényieknek. Többször előfordult, hogy ha a vízcsapot megnyitották, az ivóvíz helyett csak furcsa hangokat adott. Az elmúlt években fölgyorsult a lakásépítés a városi jogú nagyközségben, megnövekedett a vízigény, amit a meglévő kutak nem tudtak kielégíteni. Gyorsan kellett cselekedni tehát, ezért első lépésként dúsítóvezetéket építettek ki, amely Ludányhalászi . fölhasználatlan „nedűjét” hozza el a nagyobb településre. Ezzel egy időben újabb kutak fúrására adtak megbízást, amelyek ugyan nem váltották be a hozzájuk fűzött vérmesebb reményeket, de a jobb idő beálltával a napi fogyasztható vízmennyiséget 350—400 köbméterrel növelni tudják. Tiszta víz kerül tehát a poharakba Szécsényben, de a település további fejlődése megkívánja, hogy újabb kutakat fúrjanak, s távolabbi célként megfogalmazódott a regionális Vízrendszerhez való csatlakozás is. Újjá varázsolják a Parlament bútorait A „Styl Bútor” Ipari Szövetkezet, valamint a Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet közösen vállalkozott arra, hogy felújítja az Országház elöregedett, megfakult bútorait. Jelenleg a társalgók és a folyosók ülőgarnitúráin dolgoznak a bútoriparosok: 200 széket és több mint 80 kanapét „fiatalítanak” meg. Ahol szükséges kézi faragással pótolják a hiányzó farészeket, újrakárpitozzák a műemlék jellegű bútorokat. Az ülőgarnitúrákkal együtt megújulnak a függönyök is, amelyeket speciális, korhű mintázattal, de modern technológiával készítenek Sopronban. Ezeket szintén a mű- hímző szövetkezet varázsolja „eredetivé”. A folyosók, társalgóhelyiségek bútorainak felújítása után a Parlament Vadászterme kerül sorra, s a bútoripari szövetkezet szakemberei még az idén megtervezik és elkészítik további három országházi tárgyalóhelyiség bútorait. , i) m i hm i ii i ti tu >;m:iiiiii 111 ni mi : i iiiiiiii 11 in iiiMKiii 11 ii 11 ti i it i i un ii ni 111111 ii i ru i ii in h iin Imim ni 11111 i i i mi i ii ........ ii iiiiiiiiiiiiiiiimiiin. iiiiiiniiiii i in i itif iMiiimr iinnii 111 nini iiiiitni in in i (iiiiiiiinii i mi iiiiiiniif hm iiiuiiiMiiiim i imiiiiii ii nr intim iiMin ni iiiiiiiiiin P u k I i c a A kocsigazda még tegnap elvitte a járgányt, kereket .gumit) cserélni „mégsem mehetünk azokkal a kopottakkal, még visszaküldenének a határról” — a mesterek a műhelyben ígérték, hogy reggelre . meglesz, nem ügy négy gumit lecserélni, (ha van mivel). Idejében összejöttünk reggelre kelve, a kocsi kész, a motor duruzsol, miért nem ugranánk át Losoncra, Ha- licsra, Videfalvára, ha egyszer ott van dolgunk? Ment minden, mint a. karikacsapás, a péntek, nem erős a forgalom oldaráról errefelé. Más kérdés, hogy már pénteken délután és főként aztán szombaton hatalmas autósorok álltak és vártak a bebocsátásra Sahy- nál. A környék és a főváros síszerető népe még egy utolsó rohamot intézett ezen a hét végén a tátrai havak birodalma bevételére, nyilvánvalóan teljes sikerrel (mondták is , Losoncon, hogy Donovalyban eszményi a hó!). A Priorban alig lézengett néhány ember pénteken délelőtt, az utcán is kevesen jártak. A., aki még nem fordult meg ezen a vidéken csodálkozott is, hogy minek ide meg oda a villanyrendőr, amikor alig van valami forgalom. Mondtuk neki, hogy jöjjön vissza műszakváltáskor, munkaidő után — majd megérti. És tapintatosan figyelmeztettük, hogy - nem szabad minden esetben a hazai viszonyokból kiindulni. Megvettük a Remoskákat (150 korona, háromszáz forint, elektromos kuktaféle, Prágában gyártják, jobb mint a kukta) nélkülük gyanús kiruccanássá degradálódott volna utunk az asszonyok szemében. Elvitatkozgattunk aztán a pultok előtt a külkereskedelem rejtelmeiről „a kiükeresek nem járnak az életben” mondtam érvként, amikor' felmerült a kérdés — miért nekünk kell ezt \ beszerezni? A szlovákiai férjek hozzánk járnak kuktát venni, mi meg átjárunk Remos- kát vásárolni. Az ár megközelítőleg azonos, miért nem lehet ezt „kishatárban” elintézni? Ennyi meg ennyi Re- moska jön, ugyanannyi kukta megy. Kész. A. végül is a kocsigazda mellé állt és így eldőlt a vita „azért, mert a magyar szabványnak talán nem felel meg a Remoska”. Szabvánnyal viszont nem lehet sütni-főzni. Indultunk tovább a Remoskák'kal "Halics, Vide- falvá felé, már a losonci városközpontot is elhagytuk, amikor hátulról erős dudaszóra figyeltünk fel. „Valami van öreg, álljunk le...” Megtörtént, pedig elég nagy ott a forgalom, arra húznak ki a kocsik Losoncról Beszterce felé stb. Mellénk gurult a dudás, nagy szürke Volga. Kiléptem a kocsiból, mert én voltam közelebb. A sofőr melletti ülésről a Volgából is kiszállt a koma, jó nagy darab legény és mondta az ú jságot „leesett a puklica...! ott feljebb a piros-fehér korlátoknál. ..” Megköszöntem és mondtam a gazdának, mi a helyzet. A Volga elporosz- kált, ő már megtette a magáét, szólt, hogy leesett a puklica, a többi a mi dolgunk. Kiszálltunk mindketten. A. a járdán caplatott visszafelé én meg az utat elválasztó zöldsáv szélén baktattam egy darabig. A kocsi rükvercben gurult mögöttünk. Nekem mindig olyan érzésem támad, ha ki sem állva a forgalomból gyalogolni kell az úton, visszafelé, keresgélve valamit a földön, mintha a Lánchídon sétálnék felfelé a láncon és mindenki engem nézne Pestről és Budáról. Várom a tűzoltóikat. Mentem lehor- gasztott fővel egy darabig, A. ugyanígy a járdán, de a meggyőződés hiányzott belőlünk. Odaszóltam neki, csak hogy tájékozódjak „figyelj csak! mit keresünk?” Szélesen mosolygott és anélkül, hogy rámnézett volna rávágta „valami piros-fehéret..Ez így nem lesz jó. „A piros-fehér az a korlát, öreÓ!” Ahol leesett az a valami a kocsiról. az a puklica... Nem törődtem A.-val tovább, mert nem szeretem az eredménytelen keresgélést. Az útra koncentráltam és arra gondoltam. közben, hogy bármit találok, ami nem az út tartozéka — tiszta nyereség! É.s közöttük lehet még a puklica is. így leltem egy kb. tizenhatos koronaanyát, azt gondosan félrerúgtam a fűbe, nehogy valaki megtalálja. Ha ez kell később, akkor már megvan, de aztán mentem tovább visszafelé. A gazda is kiszállt egy pillanatra. kör_ bejárta a kocsit és közölte a megfejtést „az egyik díszlárcsa szállt el...” Jött velem ő is keresgélni, de nem sok remény volt, egy ilyen dísztárcsa, ha elindul. . . A gazda visszamászott a kocsiba és átment a másik oldalra az egyik közeli átjárónál, beültem én is, nem volt mit - tenni, gurultunk visszafelé. A. után, aki viszont eltűnt. „Hova ment ez? Képes volt visszamenni egészen? — Rendes srác, látod, hogy eltűnt, meg akarja találni. — Az ő oldalán esett le a tárcsa. — Nagyon a szívére vette, szólni kellett volna neki... Képes lesz venni egy újat. — Meddig megyünk még?” Engem zavart ugyan egy kicsit, hogy A. azt sem íudja mit keresünk (az ő szlovák tudása a miénknél is gyatrább, arról nem is szólva, hogy a puklice, e-vel a végén a csehben jelent csak fedőt vágy ilyen-olyan cintányért). Leálltunk a parkolóban. Jött A. fires kézzel, mosolyogva. „Meddig mentél?!” „A fotosluzbáid. Oda ment be.” A puklica? „Istenem, micsoda nő volt!" Később hozzátette: — Hogy mondtátok? Pukli. ca? Becsszóra illik hozzá... T. Pataki László Nem ette meg a kutya « telet. — kj — NQüRÁD — 1985. február 11., hétfő >
