Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

Naponta 300-400 ember keres „gyógyirt” betegségére az acélgyári gyógyszertárban Salgótarjánban. Néha azonban hiába, mert mindig akad hiánycikknek számító orvosság, s a gyógyszerészek javasolta helyettesitöszert bizalmatlankodva fogadják az emberek. - bp CSALÁDI TRADÍCIÓ, HIVATÁSTUDAT - AZ ERDÉSZETNÉL

Utánpótlás mának — jövőnek

Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság legnagyobb erdészete a salgótarjáni. Tavaly júliustól hozzácsatolták a zagyvapálfal- falvai erdészetet is, így 14 ezer hektáros területe Ka- i ancsberénytől Bujákig terjed, harminckét község és két város — Salgótarján, Pásztó

— tartozik hozzá. Az erdészet erdészkerületekre oszlik, de ma már a szakosított irányítás mindenütt érvényesül, külön vezetője, felelőse van például az erdőművelésnek, a fakitermelésnek, a készlet- gazdálkodásnak és a vegyszerezésnek.

— Nógrád megye az ország legerdősültebb megyéje: összterületének harmincnyolc százaléka erdő — mondja Szabó Ferenc erdészetvezető.

— Ennek ellenére mégis sok a kopár, lelegeltetett terület, ahol még nem volt erdő. De ma a fő feladatunk az erdőfelújítás: újat telepíteni a kirágott erdőrészek helyett.

Óhatatlanul la szóba kardi, ha fakivágásról van szó, a vágásforduló, az az idd, amfg az apró magból, csemetéből vágásra érett ’fa Jeaz. Ilyenkor érti meg az ember, milyen fontos az erdőgazdálkodás, milyen kincs is az erdő, a fa. A legrövidebb vágas- íorduló a nyárfáé, ami 25— 30 év, a leghosszabb a bükké, 100—120 év. A salgótarjáni erdészet legjelentősebb fája, a cser pedig 60—70 ev alatt lesz vágásra érett.

Joggal mondhatja hát Szabó Ferenc, hogy a jövőnek dolgoznak az erdészek, több emberöltő, több generáció lelkiismeretes, gondos munkája hozza még az eredményt. Más ez, mint az olyan munka, ahol naponta, vagy akar évente is látható az eredmény, a munka gyümölcse. Az erdőművelésnek ez a jellegzetessége hozta talán azt is, hogy Bárnán, Mátra- keresztesen, Karancsberény- ben is erdőművelő, fakitermelő generációk követtek egymást, „erdődinasztiák” alakultak ki. Ám mára nagyot változott a helyzet! A 120 fős erdőművelői munkáslétszám lassan kiöregszik. Nincs utánpótlás, az erdő- művelő munkások átlagélet- kora ölvén év feletti, s az erdőművelésben főleg asszonyok dolgoznak. Az elszórt munkahelyek, a szociális feltételek — mint fürdők, öltözők — biztosításában nehézségeit Jelentenek.

Hasonló a helyzet a fakitermelésben is, ahol a salgótarjáni erdészetnél 50—60 fő dolgozik, s akik a _ bányászoknál is nehezebb munkát végeznek. És nem veszélytelen munka a fakitermelés! Ha ehhez még hozzávesszük az erdészetvezető szavait, miszerint az erdőgazdaság elmaradt a mezőgazdaság mögött a fejlesztésében, támoga- táobem, a melléktevékenység létrehozásában, sóit a bérfejlesztésben ia, akkor Joggal kérdezhetjük, ml tartja meg az embereket az erdészetben.

— Ehhez tartozik még az is, hogy Salgótarjánnak, mint ipari centrumnak nagy a munkaerő-elszívó hatása, mégis, ami ide köti az embereket, az a hivatástudat, a családi tradíció, meg talán az illetmény, az évente két autó tűzifa — fejtegeti az erdeszet vezetője.

Az inászói erdőben fogcsikorgató idő volt januárban. Odler István brigádja Mátra- keresztesről itt dönti, darabolja az erdő fáit. Idős Gu- bala Lajos nyugdíjasként is

velük dolgozik, azelőtt ő volt a brigádvezető. Tizenöt éves korától favágó. Azt mondja, családi hagyomány a faluban famunkával foglalkozni. Egy brigádban van vele a fia is, ifjabb Gubala Lajos, aki már később, 25 évesen kezdte a favágói munkát.

— Bizony, ki vagyunk téve az időjárásnak: ilyenkor a hideg szorongat, nyáron meg a legyek kellemetlenkednek. Igaz, hogy a levegőn töltött időben jólesik az ennivaló, de azért nemigen jönnek ide a fiatalok — mondják.

Az öttagú brigád — Nagy István és Király Ferenc van még köztük — reggel hat órakor indul útnak a brigád kocsival Márakeresztes- ről és fél hat körül van, amikor hazaérnek. Hét éve vannak együtt és jól megértik egymást.. Másképp nem is menne rendesen a munka, a munkamenetet maguk irányítják.

Szabó Ferenc dicséri »keresztesieket. S immár legenda, hogy a kidöntött fát a fűrészelőhelyre vontató lovaknak csak Inteni kell, • megindul a gazdájához, a favágóhoz. Az erős muraközi lovak hosszú láncon vonszolják maguk után a vastag fákat hegynek föl és le. Távolabb napközi melegedő várja az embereket: ilyen téli hidegben percre-percre megpihenni, melegedni, a meleg teát kimerni.

A közelben egy másik brigád már közelítő traktorral vonszolja a fűrészelőkhöz a fákat, s rakodógép emeli át a feldolgozott darabokat teherautóra. Sürgős a munka. Nagyon várják most ott a fát, ahová, viszik. Fakitermelőkre sokáig szükség lesz...

Zsély András

(BlHIRMCSlIHIKItA

TÄlUMSZKODlfA

O

mOffIIni»mögött haigyott egyre szűkö- sebb esztendők, minden tekintetben bebizonyítottiáik, hogy hitelképességünk .megőrzésében, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában milyen meghatározó szerepe volt az önmagunkra való támaszkodásnak, a saját lehetőségeink felkutatásának, hasznosításának, a kívánatos erőfeszítések megilétónék.

Iigaz ez még akkor is, ha a nehéz és kritikus esztendőkben a termelés gazdaságosságának gyorsabb ütemű növelésében a korszerűbb termékszerkezet kialakításában egyáltalán nem következett be Olyan frontáttörés megyénk üzemeiben, vállalatainál, mint ahogy az kívánatos lett volna.

Így van ez amnalk ellenére, hogy a műszaki, technikai, technológiai megújulásihoz múSlhataiffljaimil szükséges beruházások igen- igen elapadtak, s ma már igen komolyan veszélyeztetik a ma és főleg a holnap fejlődésének távlatait. De még ilyen nehéz körülmények között is akadtak megyénkben olyan üzemeik, gyárak, aimeliyék a kis lehetőségéket kihasznáHva, a kis lépések taktikájának megfelelően szerezték maguknak pénzt a kisebb.de hosszabb távot is szolgáló fejlesztésekhez, kapcsolódva a kiemelt népgazdasági programokhoz.

A Salgótarjáni Kohászat Üzemek szögverő és más beruházásaival az öblösüveggyár a Saligó II. befejezésével és az energiaracionalizálási elképzelések megvalósításával, a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár importkiváltó beruházásával, a Balassagyarmati Fémipari VáMaliat osztrák liicenc meghonosításával valamelyest elmozdult a korábbi alacsonyabb műszaki, technikai színvonalról. Az 1 milliárd forintba kerülő kányásii bányaüzem rekonstrukciója pedig új magasabb színvonalú termelési és gazdálkodása feltételeket teremt. Az Igazsághoz tartozik, hogy a végrehajtott műszaki, technikai, technológiai fejlesztésiek csupán a tőkésorszáigokkal és néhány gyorsan fejlődő országgal szemben a lemaradás növekedését próbálták valamelyest csökkenteni.

Ilyen előzmények utón jutottunk el az idei esztendőhöz, amely a korábbi ínséges éveket és az erre jellemző hátramenetet kívánj:! megáMiítiaind, s a következő öteves terviben pedig egy élénkébto ütemet diktálni. Ennék a folyamatnak a megteremtésében meghatározó, alapvető szerepe ven az idei esztendőben elérthető, tavalyinál nagyobb és tartósabb eredményeknek.

A korábbi évekhez képest már az idén

több korlát measzüntetése, nagyobb érvényesülési lehetőséget biztosít megyénk üzemeinek, váflilallaitaimiak, ugyanakkor magasabbra is emeli a követélmények mércéjét. Természetesen magával hordozza a új helyzetből fakadó veszélyeiket is.

Mivel a külső piacokon a szocialista országokat kivéve lényeges változásokra nem számíthatunk, nem árt józan eszünkre hagyatkozva tudomásul venni, hogy az idén, a nagyon kívánatos, jó irányú kimozdulás, a fejlődés útján csaknem kizárólag saját erőnkre alapozva, arra támaszkodva kell előteremteni a nyereséget. Ha ebben a felfogásban dolgozunk, akkor megszabadulhatunk! azoktól az Illúzióktól is, amelyek eddig megnehezítették előrehaladásunkat, fékezőleg hatottak a kezdeményezésre, zavarták azoknak a lehetőségeknek az érvényesítését, amelyekre illetékesek vagyunk a világpiacon, amelyet hellyel -közzel elszalasztottunk, amit most és a jövőben minden áron ki kell verekednünk. Ugyanaúgy, mint a velünk üzleti kapcsolatban állók, illetve üzleti kapcsolatot létesíteni akarók.

Akárhogyan közelítjük meg az idei esztendő követelményrendszerét, egy dolog rögtön a szemünkbe tűnik: még több erőfeszítésre, leleményességre, talpraesettségre van szükség fent és lent egyaránt. Ehhez a sokrétű, sok összetevőjű tevékenységhez, a kitűzött célok eléréséhez valamivel jobbak a körülmények, mint az elmúlt esztendőben. Információink! szerint valamelyest elmozdulás lesz a beruházásoknál, kismértékben nő az import lehetősége és egyéb módon igyekszik az ország vezetése segíteni az éflénlküléshez vezető utat, a hatékonyság és a jövedelemtermelő képesség növelését.

Ne áltassuk magunkat. Bárhogy is javulnának a feltótelek, azok csak segítenék az eredményesebb munkát. Közismert — s ezt a megyei pártbizottság idei feladatokra utaló állásfoglalása is hangsúlyozta —, hogy a népgazdaság többet vér az ipartól, mint a korábbi években. Nem új dolgokról, illetve nem csak új dolgokról van szó, hanem régi, magiunkkal cipelt akut problémák mielőbbi megoldására. Úgy is mondhatjuk, hogy a beszédek, a nyilatkozatok, az egyetértő igenlések mellett most már nagyon sokat kellene tenni a versenyképesség növelésének ugrásszerű bekövetkezéséért, a korszerű, jól eladható termékek arányának növeléséért.

R6lli i®az*ág, hogy az év eleje nem aa

nCyi első negyedév végén, hanem január élső munkanapján kezdődik. A magunk mögött hagyott bő egy hónap biztató kezdetről, ugyanakkor nyugtalanító jelenségekről is tudósít. Pediig úgy kel dolgoznunk, hogy az éves tervekből az év eleji napokra eső részt is maradéktalanul teljesítsük, ha mód van rá, akkor szerezzünk előnyt.

Venesz Károly j

Mennyit ér két nap takarékosság a gazdaságban?

— Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek az energiatakarékosságnak. Ezt tükrözi az 1985. évi népgazdasági terv is — mondja Lev Vo- lodarszkij, a szovjet központi statisztikai hivatal elnöke. — A gazdálkodás jelenlegi méretei mellett (a Szovjetunió a világ ipari termelésének évente egyötödét adja) a takarékosság a termelésnövekedés biztosításának fontos forrása.

Lev Volodarszkij felhívta a figyelmünket arra a javaslatra, amelyet K. U. Csernyenko terjesztett elő az SZKP KB tavaly novemberi ülésén. ArA balassagyarmati kábelgyárban az elmúlt esztendőben a tőkés export meghaladta a 800 millió forintot, ez a termelési érték csaknem egyharmadat jelentette. Képünk a szabadvezetékeket gyártó csarnokban készült. - kj ró! van szó. hogy 1985-ben minden vállalat feladatul tűzte ki, hogy két napot a megtakarított energia — nyersanyag és fűtőanyag — segítségével dolgozik. Mit jelent ez a két „metakarított” nap a szovjet gazdaságnak? Volodarszkij konkrét statisztikai adatokkal szemlélteti: az anyagtakarékosság értéke két napra átszámolva több mint 3,5 milliárd rubel.

— E mögött a szám mögött — mondja a szovjet KSH elnöke — hatalmas nyersanyagtartalékok rejlenek. Például, ha a gyárak két napig megtakarított fűtőanyaggal dolgoznak, máris 3,5 millió tonnával növeltük szénkészletünket. Kétnapi takarékosság az energetikában 7,6 milliárd kilowattóra villamos áramot jelent —■ ez meghaladja még az olyan nagy köztársaságok éves termelésnövekedését is, mint Ukrajna vagy Kazahsztán.

Legalább ilyen jól érezhető a takarékosság hatása a szovjet gazdaság más szféráiban is. Például a két nap alatt megtakarított anyagok segítségével növelhetjük a fogyasztási cikkek termelését. Volodarszkij elmondotta, hogy két nap alatt a Szovjetunióban 62 millió négyzetméter különböző szövetet, 4 millió pár bőr lábbelit, 48 ezer televíziót, 50 ezer rádiókészüléket, 32 ezer hűtőgépet, fagyasztott és egyéb árut állítanak elő. Az utóbbi éveikben ugyanakkor a termelés növekedése mellett javult a termékek minősége és bővült a választék.

Volodarszkij szerint a „kétnapi takarékosság” javaslata fontos tendenciát tükröz: egy sokkal ésszerűbb gazdálkodási tendenciát. A jelen tervidőszakban (1981—1985) a nemzeti jövedelem növekedésének üteme megelőzte a beruházások növekedési ütemét. Ez. a szovjet gazdaság fokozódó hatékonyságáról tanúskod’k. 1981—83 között például az anergia- és fűtőanyag-megtakarítások az energiatermelés növekedésének felét tették ki. Az energiatakarékosság lehetővé tette, hogy csupán az elmúlt évben 71 millió tonnával csökkentsék a fűtőanyag-felhasználást 1980- hoz képest. 1983-ban csökkent a gépgyártásban az öntöttvasfelhasználás, az építőiparban egy sor szervezési-műszaki intézkedést vezettek be. Mindez 4,7 millió tonna fém megtakarítását eredményezte.

Volodarszkij azonban úgy véli, hogy a nagy előrelépés ellenére még nem merítették ki a takarékosság és a takarékoskodás összes lehetőségét. Ellenkezőleg, a gazdaság méreteinek növekedésével arányosan csak nőnek a lehető^ ségek. Ha ma minden társadalmi termék - előállításánál 1 rubelből csak 1 kopejkát takarítanak meg, 13 milliárd rubellel gyarapítják a nemzeti jövedelmet.

— A gazdasági hatékonyság fokozásának módjai mindenki előtt ismeretesek. Egyik módja mindenekelőtt az ország rendelkezésére álló hatalmas potenciál — a főbb termelési alapok, pénz-, anyagi és munkaerő-tartalékok — ésszerű felhasználása. Ezenkívül fontos az is, hogy levonjuk az elmúlt évek tanulságát, amikor nem fordítottunk kellő gondot az anyagráfordítások csökkentésére.' Mindez együttvéve nemcsak megerősíti a gazdaság eddigi eredményeit, de jelentősen megsokszorozza erejét is.

NOGRÁD — 1985. február 9., szombat