Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-08 / 32. szám
Szakszervezetekkel az új Magyarországért 40 éve alakult újjá a Szakszervezetek Országos Tanácsa Mint arról a közelmúltban a hírközlő szervek beszámoltak, 1945, január 18-án, a főváros pesti oldalának felszabadulása napján már megalakult az új ideiglenes szak- szervezeti központ. (A szakmai szervezeteket összefogó országos választott testületet Magyarországon először 1891- ben hozták létre.) Az ideiglenességet hamarosan felváltotta a véglegesen megalakult országos szervezet. Budapesttől függetlenül —, hiszen gyors hírközlés, információcsere jóformán lehetetlen volt még ekkor — az ország ideiglenes fővárosában, Debrecenben sorra alakultak újjá a szakszervezetek. A vasutasok, a postások, a tűzoltók, a vagongyári munkások, a textilesek, a villamos vasút, a köztisztasági hivatal dolgozói, és egyéb alkalmazottak sorra jelentették be szakszervezetük újjáalakulását. A Debrecenben megjelent (akkor még tiszántúli) Népszava 1945. január 27-i számában olvashatjuk: Göröngyös úton indultunk el a boldogabb Magyarország felé, de meggyőződésünk, hogy erőink összefogásával járhatóvá tesz- szük ezt az utat. Biztató jel, hogy a fizikai és szellemi munkások tömegesen lépnek be a szakszervezetbe. Az újonnan alakuló szakszervezetek beszédes bizonyítékai a munkásság öntudatra ébredésének. Január végén Budapesten is sorra jelentették be megalakulásukat az új, demokratikus szakszervezetek. Az orvosok, gyógyszerészek, postások szakszervezete, a segédmunkások országos szövetsége már 24-én megkezdte működését. Ezeket követték a mérnökök és technikusok. a tanárok, tanítók és óvónők, vasasok, bőrösök, a fodrászok, a hfrlápteriesztők. a famun- kások, a gépjárművezetők, a művészek, az artisták, a vendéglátóipari, a könyvkötő és rokonszakmák szakszervezeteinek megalakulása. Február első napjaiban megértek a feltételei annak, .hogy létrehozhatták a szakmai szakszervezeteket összefogó végleges országos központot, a ..Magvar Szabad Szakszervezetek 0-szásos Központját”, amely 1948-ig műBővülő export iraiKkelméMI Az Újpesti Gy api úszó v őgyá r a/, idén a tavalyinál ötvenezer négyzetméterrel több, mintegy ha tszázezer négyzetmé tem yi szövet és — az elmúlt évihez hasonlóan — 100 tonna fonal gy Irtását tervezi. A vállalat 1980-ban 37 millió forint értékben szállított kelmét és fonalat nyugati vevőinek, tavaly ez az érték már több mint háromszorosára nőtt, és az idén ennél is nagyobb mennyiség eladását tervezik az USA-b-a, Kanadába és a Közel-Kelet országaiba. Az export ilyen arányú növelését egyebek között az tette lehetővé, hogv a gyár termékei között mind több a divat igényeinek megfelelő textília. Jól példázza ezt az is. hogy miig öt évvel ezelőtt a kelméknék' mindössze 4 százalékát szőtték tiszta gyapjúiból, ez az arány mostanra 35 százaléknyira emelkedett. A világpiacon ugyanis a természetes alapanyagok a keresetitek, így a tiszta élő gyapjú, k lelve annak kevert változata. Szintén az export növelését, illetve a jelenlegi jó piaci pozíció megtartását segítette egv nemrég lezárult vizsgálat, amelynek köre a gyár csaknem 140 termékére terjedt ki. Részletesen elemezték a ke'mék nyereségességét, eladhatóságát, majd a termelés lehetőségeinek adataival együtt számítógépbe táplálták az információkat. E módszerrel r mgisort. alakítottak ki. s ennek alapján az idén mintegy 35-féle textília gyártását megs'-'intetik. Ezek olyan munka- igényes, alacsony használati értékű kelmék, amelyek 'elavultak, például a kártolt pvq,n iti szövet, a poliészter- viszkóz alapanyagú kelme. i ködött ezen a néven. 1948- ban vette fel a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnevezést. A Budapesten ekkor megjelent egyetlen napilap, a Kállai Gyula, Darvas József, Zi- lahy Lajos szerkesztésében kiadott demokratikus újság, a Szabadság 1945. február 4-i, vasárnapi száma közölte külön cím alatt, hogy megalakult az új szakszervezeti tanács. ,.A Magyar Kommunista Párt és a szociáldemokrata Párt együttműködésére vonatkozó egyezményének szellemében megalakult a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. Főtitkára Kossá István lett. Három nap múlva, február 7-én bejelentették, hogy megalakulása után megkezdte munkáját, dolgozik a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. „A magyar ipari, szellemi és mezőgazda- sági foglalkoztatottak szervezkedése fontos lépést tett előre. A kommunista és szociáldemokrata munkásság közös elhatározással megszervezte a Magyar Szabad Szak- szervezetek Országos Központját, mely legfőbb összefogó szerve a szabad szak- szervezetekben tömörülő dolgozóknak.” A szakszervezeti közoont a Fiumei út (ma Mező Imre út) 4. szám alatt, a volt kivándorlókat védő iroda h elvi régei ben kezdte meg működését. Az épület ma lakóház. Az első országos tanács tagja volt: Apró Antal (építő- munkás). Bartha Bertalan (vasas), Bokacsi Lajos (litográfus). Brumrller László (nvnm- dász), Dobos József (fás). Gyu- rtoza G'Mila • (kereskedelmi). Kisházi Ödön (vasas), Kis.« József (bőrös). Kovács Józsefre (kereskedelmi).' Marót! Károlv (közlekedést). Túli István (szabó). Vas (Wittes) Miklós (vasas), dn WpR Emil (orvos). Az ellenőrző bizottság elnöke: Bíróné Rat- kó Anna, az új országos központ főtitkára Kossá István volt. A megalakulás alkalmából Kossá István nyilatkozatot adott, amelyben többek között ezeket mondta: „A szak- szervezetek kiépítése rohamosan halad. Mi, kommunisták a szakszervezetek egysége mellett vagyunk. Ezért sehol sem alakítunk külön szak- szervezeteket, hanem a régi szervezetekben szociáldemokrata elvtársainkkal a legteljesebb egyetértésben fogunk harcolni a magyar dolgozók jogaiért és a független, demokratikus Magyarországért. — Nem kétséges, hogy a négy demokratikus párt mellett ma a szakszervezetek hatalmas szervezett erőt jelentenek, melyet az ország újjáépítése érdekében mozgósítani lehet és szükséges.” Február Il-én jelent meg ugyancsak a Szabadság hasábjain Mód Aladár írása a szakszervezetekről, jelentőségükről, az új országépítő munkában rájuk váró feladatokról: „A szervezkedés szabaddá vált feltételei között az új szabad szakszervezetek azon az úton vannak, hogy rövidesen az ország egész fizikai és szellemi munkásságát felöleljék. Nap mint nap tömegek iratkoznak be, egész üzemek csatlakoznak. — A szakszervezeteknek ma döntő .szerepük van a termelés és a közlekedés, az oktatás és az egészségügy, az ország újjászervezésének minden frontján. — Az új szabad szak- szervezetek a munkásosztálynak ma tehát nem pusztán gazdasági érdekképviseletei, hanem országépítő,. milliókat mozgósító hatalmas élő szervei, melyek hivatva vannak az újjáépítés, a Szabad Magyarország megteremtése érdekében az ország egész fizikai és szellemi erejének szervezett mozgósítására ” T. S. II munkavédelem módszertanának oktatása kezdeményezésiként művezetők számára munkavédelmi oktatást szervezett a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. A legiobbam hasznosítható munka védelmi ismeretek mellett a továbbképzésen a művezetők a saját maguk álltai megtartott munkavédelmi oktatásokhoz kapnak módszertani segítséget. Három csoportban összesen száz művezető vész részt a képzésen. A tudnivalókat hat atka lommal megtartott nyolcórás oktatáson sajátítják él. A kedden kezdődött és áprilisiban befejeződő továbbképzés végén vizsgát tesznek a hallgatók, ezen mintaelőadást. tartanak a megtanult módszerek segítségével. A három csoportban az első oktatást Bíró István, az Ipart Miniseiért um munkavédelmi felügyelője tartotta. m hivatalc* megszuntevel nagyobb hangot kapott a sajtóban, rádióban a helyi tanácsok önállósága. Miért? — kérdezhetné az olvasó. — Eddig nem volt önálló? Igen is. meg nem is. A pénzügyi szabályozók kötötték tulajdonképpen gúzsba a tanácstagokat, hiszen szinte minden fölülről jött forintnak pontosan meghatározták a helyét. Minek akkor alternatívákat adni? Miből válasszanak, ha csak egyetlen lehetőség van? Az ágazatok közötti forintátcsoportosítás bonyolult, hosszan tartó huzavonával járt, ha ugyan sikerült megértetni, mire is van inkább szükség „ott, lenn”. A szigorúan kézben tartott forintok, elköltésük módjának pontos meghatározása mégsem volt haszontalan. Jól láthatóan biztosította az egyenlőbb fejlődést, igyekezett csökkenteni a különbséget település és település között. Sokan azonban — elsősorban a választópolgárok közül — úgy mérték a tanácstag munkáját: mennyi az a pénz, amit „kihajtott” a körzet, a város, a megye számára. Csakhogy mast szűkösebbek a források, ahonnan a pénz csordogál, mint voltak korábban. Ez tény, ezzel szembe kell nézni már évek óta. Éppen ezért alaposabban számot vetnek a tanácsok: mire, miből, menynyit költenek. Már a tervezés időszakában vitára bocsátják a jövendő feladatokat a szőkébb pátriában, véleményeket ütköztetnek, javaslatokat gyűjtenek úgy, hogy egy percre sem veszítik szem elől a lehetőségeket. Nem-f új dolog ez, hiszen eddig is így volt, bár az igények és a lehetőségek összhangját nem volt könnyű megtalálni. A lehetőségeknek ugyanis — kivált a fejlesztések terén — a pénz szabott határt. Nagyobb helyet kapott a tanácsok gondolkodásában a közgazdaság. Mód van szervezetek, vállalatok létrehozására, s erre mind többen fölfigyelnek. A szervezetek, költségvetési üzemek gazdaságosabbá tehetik a működést, gyorsabban reagálnak a helyi igényekre. Éppen ezért, a nagyobb érzékenység okán ezek a tanácsi „cégek” kímélhetik a költség- vetést, hiszen helyben működnek —, s ezzel olcsóbbak is. A lehetőségek határai így tolhatok szét. Temérdek föltáratlan energia szunnyad még7 egy-egy községben, városban. A helyettünk gondolkodnak elkényelmesítő állapotának helyébe most a magunkért gondolkodunk nagyobb aktivitása léphet. Mindez újfajta szerrúéletet, új munkastílust követel a tanácsoktól: választott testülettől és apparátustól egyaránt. Az önállóság nem old meg mindent, de a közös gondolkodás, az előzetes konzultációk a választópolgárokkal, a pártós tömegszervezetekkel azt jelenti, hogy a döntés előkészítésében még inkább részt vehetnek azok, akiknek sorsa felől döntenek. De számítanak is véleményükre! Nem lesz több pénz az önállósághoz, hanem a meglevő forintokat kell ésszerűbben fölhasználni. Az igények a lehetőségek előtt járnak, ez rendjén is van. A tervek megvalósításában azonban rangsort szükséges állítani. Nyilván — már eddig is tapasztalható volt — a tanácsüléseken . egyre több lesz a vita, az érvek és ellenérvek mérlegelésével megszülető határozat. A tanácstag, aki ezekben a vitákban választóit képviseli, nem csupán a döntésben érdekeit, szerepe megnő a végrehajtásban is. Néha bizony, népszerűtlennek tűnő feladatot is kaphat: megkell értetnie választóival, miért született épp a a a döntés, ami a szűkebb közösséget talán hátrányosan érinti, ám a településnek fontos. Régi tapasztalat, hogy ott, ahol az előkészítésben és a végrehajtásban is az együttes akarat érvényesül, szembetűnőbb a gyarapodás. Nógrád megye számtalan példát sorakoztathat föl az elmúlt évekből, amikor nem csupán kétkezi munkát ajánlottak föl az emberek lakóhelyük gyarapítására, de anyagiakat is. Nőtincs és Vanyarc általános iskolája, Diósjenő és Rútság orvosi rendelői, Balassagyarmat művelődési háza — sorolhatnánk hosszan — mind-mind a közös akarat megnyilvánulásának kézzelfogható, szép példái. Ezeket a példákat gyarapíthatja az új és új lehetőségek fölkutatása, a belső tartalékok mozgósítása. lyicRrfai ■ József minisztertelevízióban Nemrégiben úgy fogalmazott, hogy a „hét szűk esztendő” utolsó évét írjuk Magyarországon. Az önállóan gondolkodó és cselekvő tanácsok sokat tehetnek a szűk esztendő megrövidítéséért. Mindannyian gazdagodhatunk általa. H. Z. Egy hirdetés és ami a háttérben van Különös hirdetés jelent meg a minap a’ megyei iap hasábjain: a Nógrád terv ajánlotta fel benne szolgálatait különleges építmények tervezésére, szakvélemények készítésére. A hirdetés a szokott módon szerkesztett, mégis szokatlan — a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat első ízben fordul lehetséges vevői felé e módszer segítségével. A hirdetésfeladás előzményeiről, hátteréről Konkoly Thege Dezsőt, a Nógrádterv igazgatóját kérdeztük meg. — A Nógrádtervröl kialakult kép egyik színe éppen Az elmúlt évben 224.5 millió forint árbevételt ért el a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége. A tőkésexport növekménye 19 százalék (60,4 millió), a szocialista export növekedése pedig 291 százalék (39.4 millió). A minőségi mutatószámot, a 93,3 százalékot 2,2 százalékkal sikerült megjavítani. —- BP — az, hogy a vállalat nem, képes valamennyi megrendelőjét kiszolgálni — partnerei igen keményen ellátják munkával. Most hogyan ítéli meg a Nógrádterv piaci helyzetét? — A megítélést valameny- nyire bizonyára tükrözi, hogy eltökélt szándékunk a marketingtevékenység erősítése, s ez nem divatos szlogen, hanem maga a komoly valóság Tavaly még kevésbé észleltük a munkahiányt, elegendő megrendelést kaptunk ahhoz, hogy eltartsuk saját magunkat, Az idei esztendő első hónapja után teljesítőképességünk lekötése ott tart, ahol tavaly ilyenkor — a kilátások azonban rosszabbak. — Mii jelent ez? — A mi legfőbb megrendelőink a tanácsok. Mindeddig annyi, megbízást kaptunk tőlük, hogy e körön alig-a!ig tudtunk túllépni. A tanácsi pénzeszközökre azonban egyáltalán nem a látványos bű- völés a jellemző. Míg 1981— 82-ben a megbízással hozzánk fordulók egyharmadát el kellett utasítanunk, most nekünk kell „eladni" a céget. — Kiknek? — Azoknak is, akik eddig nem tartoztak potenciális vevőink közé. Olyan ipari, építési, javítási, felújítási igények kielégítésére gondolunk például, melyek eddig más csatornákon, teszem azt házilagos módszerekkel teljesültek. — Nyilván azért, mert úgy olcsóbb. — Ez számunkra egyáltalán nem nyilvánvaló. Lehet, hogy csak azt. gondolták, kisebb horderejű munkát,amúgy sem vállalnánk, hisz sokan valóban úgy vélik, még ma sem győzzük a megbízásokat idővel, energiával. Most viszont azt mondjuk, itt vagyunk, ezt tudjuk, ilyen- gyorsan, ilyen határidővel, a készségünkön nem múlik! — Ügy tűnik tehát a szokottnál kevesebb munka kínálkozik. Nem lehetséges, hogy inkább a szakember sok? — Erre a kérdésre csak a piaci helyzet alapos ismeretében válaszolhatnék. Ha a gazdasági szabályozók és a piaci .viszonyok azt jelzik, hogy valóban sokan vagyunk, akkor eszerint kell cselekedni. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a vállalat kilencven emberének igen jelentős hányada magasan képzett, nagy gyakorlattal rendelkező szakember, s ami megint csak nem lebecsülendő szempont, szereti szakmáját, hivatásának tártja,- itt akar megélni. Az itt felgyülemlett szellemi kapacitásérték, ezt szétszabdalni, elaprózni csak a legvégső esetben engedhetjük. Valamennyi dolgozónk tudja, hogy a korábbiakhoz képest most nehezebb helyzetben vagyunk, s nemcsak a kiadott munka igényes elvégzésében, hanem üzletszerzésben is hajlandóságot mutat. — Akinek munkára van szüksége, annak kecsegtető ajánlattal kell előrukkolnia. Mit tudnak felkínálni? — Korrekt, tisztességes alkut egy sor kérdésben. Például az árban. Miután azonban gazdálkodó szervezet vagyunk, költségeink alá nem mehetünk az árral, ez természetes. Ugyanígy alku tárgya lehet a határidő, többek között e tekintetben ys iparkodunk a lehető legnagyobb rugalmasságot tanúsítani. Csak egy dologról nem lehet szó: a műszaki színvonalból lett engedményről. Gyatra munkát nem adhatunk ki a kezünkből, most éppenséggel nem! — Érkezett-e válasz a hír. detésre? — Igen, noha jó hete jelent csak meg. Épületkárosodás vizsgálatára kaptunk megbízást. Az efajta munkára egyébként is kötelezettséget vállaltunk — méghozzá azonnali határidővel, hiszen akár életveszélyről is szó lehet. Nem titkolt, célunk egyébként az sem, hogy akit egyszer ily módon gyorsan és készségesen kiszolgálunk, az bizonyára legközelebb is hozzánk fordul,' — szendi — NCGRÁD — 1935. február 6., péntek J Önállóan @s felelősségivel