Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

Arcéi kis szigorú vonással A nyomdatechnika a mel­lékelt fotón sajnos, a leg­jobb szándék mellett sem tudja visszaadni éppen beszél­getésünk legfontosabb témá­ját. Kertész Zsuzsa televíziós bemondónő arcát a kedvesség- ige] és a kis szigorú vonással. — Miért, úgy érzi. hogy va­lami szigorúság is van az ar­comban? — váltott ki belőle is őszinte érdeklődést a té­ma. Pedig —, mi tagadás^ — a beszélgetést némi idegen­kedéssel kezdtük. „Rendben, szívesen adok interjút, de egy feltétellel, ha nem kérdezi, hogyan lettem bemondónő.” — Számomra a legnagyobb élmény az — kezdtem remél­hetőleg elég érdekesen —, hogy profilból láthatom az arcát Mintha egy másik Ker­tész Zsuzsát látnék. A magán­embert. — Igen, éz talán olyan le­het. mint a színházat jelké­pező két maszk, az egyik sír, a másik nevet. Nem, de még­sem jó a hasonlat, mert nem maszk, hiszen mind a kettő én vagyok. És arra is törek­szem. hogy magamat adjam. Érdekes, hogy a szigorúságot firtatja, hiszen itt. ezen a kis vetélkedőn — utal beszél­getésünk színhelyére, a salgó­tarjáni Kohász Művelődési Központra; fotós kollégámmal ugyanis itt. a „Visszapillantó tükör” című rádiós vetélke­dőn ragadtuk meg a pillana­tot — inkább a mosolyra volt •zükség. Hiszen a játékveze­tői munkához tartozik, hogy bátorítsuk a csapatokat. — Talán az élő adás fe­gyelméhez tartozik az ebben • kis szigorúságban jelentke­ző vonás? — Lehet. Hallatlan fegye­lemre van valóban szükség. Persze, az ember igyekszik erre nem gondolni, sőt éppen ellenkezőleg, a természetes­ségre törekszik. Szeretném is, ha mindenkor természetes tudnék maradni, persze, a gnegengedhetőség határáig. Táskájába kotor. Az újság­író-naptárát keresi elő. Oda írt fel ugyanis egy V. J. mo­nogrammű aforizmát, amely Égy érzi, kifejezi a lényeget: — Ne irigyeld, akit mindig íbermészetesnek látunk, ez a legnehezebb póz — olvassa fel a kis jegyzetet. — Gyakran látjuk önt nem­csak bemondónőként. Emléke­zetesek például bűnügyi ri­port jai. Ez is Kertész Zsuzsa profilja? — Hallatlanul érdekes fel- ládát megszólaltatni valakit. Beleképzelni magamat az ő helyzetébe. Tavaly szereztem meg pszichológusi diplomá­mat és ebből a szempontból te érdekes feladatnak tartom. — Lehet-e estéről estére ezzel a beleérző képességgel hatmillió nézővel azonosulni? — Mind a hattal nem. De egy nagyobb réteggel igen. Másképp konferálok be pél­dául egy értelmiségi réteg számára szóló késő esti mű­sort és megint csak másképp beszélek a nyugdíjasok műso­rában. — Munkaköri kötelesség-e a mosoly? — Nem. A mosoly nem. Bár kétségtelenül ’74-ben, amikor a televízióhoz kerültem, gyak­ran odaszóltak a kollégáim, hogy „Zsuzsa, mosolyogj!”, de azóta sem mosolygom többet. A néző nem kisded, akire ál­landóan mosolyogni kell. Sok­kal többet számít a mimika. Az, ahogy felnéz mondjuk a filmről, hogy, na, ezt is meg­néztük. Egyszerűen össze le­het nézni a nézővel. Egyéb­ként érdekes, hogy ezt a szi­gorúságot vette észre. Nem a szemem, amire oda kell fi­gyelni ? — De igen. Persze, tényleg a szeme — igyekszik mente­ni e sorok írója a furcsán megfordult helyzetet. — Egy időben gyakrabban megfordult itt, Salgótarján­ban. Ahogy ritkán látjuk: Kertész Zsuzsa bemondónk profilja, négy változatban. Képek: Bencze Péter — Bár nincs semmi rokoni kötődésem, de akár munká­ról, akár személyesebb jelle­gű ügyekről volt szó, mindig szívesen jöttem ide, Tarjánba. Megismerkedtem például egy családdal. Elvittek az öblös­üveggyárba, megmutatták, ho­gyan formálódik az üveg. Egy­szerűen lenyűgöző. Még a fia­mat is elhoztam. Ma már ti­zennégy éves. Egyszóval, ki­csit félek is már idejönni, mert úgy, ahogy mondom, „ingem-gatyám” ott tudom hagyni a mintaboltban. — Végül még egy kérdés, bár megtiltotta, de hadd kér­dezzem meg, hogyan lett be­mondónő? Elneveti magát: — Hajaj, húsz éve már annak. Éppen most januárban, hogy meg­kaptam a rádióhoz az első szerződésem. — Aztán elgon­dolkodik, hogy folytassa e. — Talán titok? — próbál­kozom. A válasz bólintás kíséreté­ben egy hamisítatlan Kertész Zsuzsa-féle mosoly, mint, aki sokat sejtetően csak annyit mond: ühüm és persze, ma­radjon az... Fornai Miklós ✓ A döntés idején 1 044 őszén a2 acélgyár egy megbolygatott han­gyabolyhoz vott hason­lítható. Lázas kapkodás volt jellemző mindenféle intézke­désre, akár az üzemfönöksé- gektől, aliá’- a - katonai pa­rancsnokságtól jöttek is azok A munkások között is nagy bizonytalanság uralkodott Részben azért, mert nagyobb számban vonultattak be front­szolgálatra, másrészről pedig idegesítette őket az a tudat, hogy a gyár vezetősége a törzsgárda nagy részét nyu­gatra akarja telepíteni. A ki- telepítési szándékot azzal ma­gyarázták. hogy a leszerelt gyáraikat újra üzembe helve- z'k és szükség lesz a szak­munkásokra és a betanított gépmunkásokra is. A gyár ve­zetősége ezzel az intézkedés­sel kettős cél4 kíván elérni Egyrészt, hogy a munkások ne .szabotálják a gvár leszerelé­sét, másrészt pedig, hogy zárt rendben vonuljanak el és ak­tkor nem lesz kivel beindítani a termelést a gyors ütemben előretörő Vörös Hadseregnek. A gyár igazgatóságának és katonai parancsnokának szá­mításába ezúttal hiba csú­szott. A fentiekben ismertetett előzmények után érthető, hogy a munkások ahol csak lehe­tett k isebh-nagyO'bb csopor­tokba verődve tárgyalták, hogy mit tegyenek, menjenek vagy maradjanak. A nyilasok és azok' elvbarátai és részben a gyár vezetői is arra ösztönöz­ték a dolgozókat, hogy zárt rendiben vonuljanak el, és ak­kor megússzák a háború köz­vetlen veszélyeit, másrészről pedig lehet, hogy a háború addig véget is ér, mire a front eléri a nyugati ország­részeket. Mi is egy Ilyen megbeszélést tartottunk a szíjgyártó üzem­ben, amikor váratlanul ránk nyitott a műhely főnöke, Mot- ticska főmérnök a kíséretében lévő Mráz művezetővel (le­hettünk vagy 10—12-en). — Miről tárgyalnak embe­rek? sa után mindannyiunk arcára rá volt írva a nagy kérdőjel, hogy most mi tesz? Ha az esetet bejelenti a katonai pa­rancsnokságnak, akkor perce­ken belül mindannyiunkat le- t óztatnak és a sorsunk meg van pecsételve. Kínosan mú’tak a negyed­órák és mi lestük. |önnek-e a feltűzött szuronyú katonák, hogy letartóztassanak Nem jöttek. Ma sem tudnám el­dönteni, hngv mi bírta belá­tásra a főmérnököt, az az őszinte hang-e amit . tőlünk ^állott, vagy pedig az, hogy hallgatólagosan egyetértett ve­lünk A front közeledtével gyorsí­tották a gyár leszerelését is. illetve mind több üzem le­állt a termeléssel és a mun­kásokat beosztották a kiürí­tési munkákhoz. Először a készárukat és a nyersanyago­kat szállították el, majd utá­na a leszerelt gépeket és al­katrészekét rakták a vago­nokba. A szakmunkások és a törzsgárda nagyrésze akkor döbbent rá. hogv mi lesz. ha a háborúnak vége lesz A gé­pek és szerszám nélkül nem lesz gyár. nem lesz kenvér- kereset Akkor teriedt el a munkások között a kommu­nisták felhívása, hogy min­denki a saiát munkaterületén mentse, amit tud. És a mun­ka-ok mentettek is. Nem kis mértékben ennek is volt az eredmenve, hogy a gyár a fel- szabadulás után aránylag rö­vid időn belül tudott indul­ni, ha nem is teljes kaoaci- tással. de az élet megindult. 1944 őszén a munkagépek zajába mind gyakrabban ha­sított bele légiriadót lelző sziréna, és egyre erősebben lehetett hallani az ágyúszót is. Eljött a döntés ideje. Most mar véglegesen dönteni kel­lett, ki megy, ki marad. Én maradtaAi. Nem lehet messze a felszabadulás napja, azt ab­ból is lehetett következtetni, hogy a német és magyar ka­tonai alakulatok egyre sűrűb­ben vonultak vissza, de sae­delőzködött a frontparancs- uoksás is, mely egy rövid ideig az acélgyári irodában volt elhelyezkedve Csomagolt a "vár vezetősége is, minden mozgatható járművet előké­szítettek. hogy azon a család- iaikat és a csomagjaikat nyu­gatra szállítsák De mint u4óbb kiderült nem sok si­kerrel Nagy meeVönnvebbülés volt a b íikálók számára, amikor hírt kapunk, hogy elvonuló- bno van a tábori csendőrség Is A tábori csendőröket a be- csaoódó akna lövedékek kész­tették a gyorsabb elvonulás­ra, no meg nyilván az attól v ló félelem, hogv bekerítik őket. front közelsége számunk­ra biztatás volt. hogv rövide­sen itt lesznek a felszahadf- tók El kell rejtőzni! Nem kell ele«e* tenni a behívóoa- raecsnak. adtuk eqvmásnak a tanácsot Akkor még nem tud­tuk. hogv hánvsn tagadták m jg az elvonulásra. Illetve a bevonulásra sziló felhívást, úgyszintén azt sem hogv a gvári különítményesek közül mennyien szöktek vissza A felszabadulás előtti napokat már bujkálva töltöttük el firt- hetőleg nem mutatkoztunk s csak a rejtekhelyünkről fi­gyeltük a gyors ütemben per­gő eseményeket December 25- én délután a fedezékből néz­tem végig a város felszaba­dulásának egy szakaszát Mire besötétedett csökkent a harcizaj. sötétség borult a városra. Késő éjjel erős de­tonációk reszkedtették meg a levegőt, akkor még nem tud­tuk, hogy a város híd iáit rö­pítették levegőbe a visszavo­nuló fasiszták. ' robbanás után hosszú né­ma csend következett. Maid a hajnali szürkületben idegen hangok hallatszottak. Megér­keztek a felszabadítók. Elő- bújtunk a bunkerokból és a szegényes karácsony' ebédet már közösen fogyasztottuk el a felszabadító katonákkal. Bognár József Kohán-évfordulóra készülnek Gyulán Kínos hallgatás. Végre Go­dó elvtárs töri meg a csendet. — Arról főmérnök úr, hogy elvonuljunk-e vagy ne. — No és mit döntöttek? — Még nem döntöttünk. Csak vitatjuk a helyzetet — Akkor én azt tanácso­lom, hogy vonuljanak el, mert így elkerülhetik a háború bor­zalmait. — Főmérnök úr! Mi bizto­sítékunk van arra, hogy a front nem érd el a nyugati országrészeket és akkor eset­leg ott pusztulunk el távol a családunktól. — Bízni kell — felelte a főmérnök és eltávoztak. A főmérnök és kísérete távozá­Kohán György Kossuth- és Munkácsy-dijas festőművész születésének 75. évfordulójára készül a szülőhelyén, Gyulán létesített Kohán Múzeum Február 22-én emlékestet rendeznek az 1966-ban elhunyt kiváló festő tiszteletére és kiállítást nyitnak a dr. Bene Gyula nyugdíjas gyulai fő­orvos magángyűjteményében lévő Kohán-alkotásokból. Ezen számos akvarell és szénrajz mellett a művész két nagyméretű vázlatát is meg­tekinthetik a látogatók A március 31-lg nyitva tartó tár. lat után a múzeum gyűjtemé­nyének eddig még be nem mutatott anyagából, Kohán György pasztelljeiből és kré­tarajzaiból rendeznek kiállí­tást. { KOSSUTH RADIO l ».2«: Érdekeltség és anyagiasság *.30: Benda: A falus! vásár. Egyfelvonásos vígopera ».28: Lúgost Tibor klarinétozik S.44: Nefelejcs. Népzenei hagyományőrző műsor IS.OS: Diákfélóra »0.35: Nádihegedű. Muzsikáról gyerekeknek 10.54: Nagy mesterek, világhírű előadóművészek *1.3»: Wilhelm Meister tanulóével *3.30: Kt nyer ma? 32.451 Régen találkoztunk *3.1)0: Anneliese Rothenberger dalfelvételélből *3.40: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót *4.10: A magyar széppróza századai. (XXXVII.) 14.25: Tompa Mihály kottás dalgyűjteménye. III/J. rész. 14.44: Joplin: öt ragtime 15.00: Lapozgató. Literature Foiro. Bemutatja; Révész Sándor. 15.30: Csajkovszkij: Vonósszerenád 10.05: Révkalauz 17.00: A Rádiószínháa bemutatója 18.01: Verdi: Aida. Radameo kettőse és a III. felvoná* fináléja 19.15: Muzsika és mikrofon 20.12: Üj lemezeinkből 20.47: Népdalest 21.40. Tudományos csúcs­teljesítmények 22.20: Tiz perc külpolitika 22.30: Kishegyi Árpád operett­dalokat énekel 22.45: A válasz melléklete 23.15: Lemezmúzeum 0.10. Kórusmuzsika PETŐFI RADIO: 8.05: Behár György feldolgozásaiból 8.20: A Szabó család 8.50: Tíz pero külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben 12.10: David Carradine énekei 12.25: Néhány szó fcene közben 12.30: Szántó Ferenc nótáiból 13.05: Pophullám 14.00: Zenés délután 14.15; Idősebbek hullámhosszán. (Ism.) 4 NGGRAD - 1985. február 7., csütörtök 15.05: Néhány pero tudomány 15.10: Operasiágerek 15.45: Törvénykönyv lí.oo: Sanzonpódium 17.05: Molnár Gyula kvintettje játszik 17.30; Tanakodó 18.30: Slágerlista 19.05: Operettkedvelőknek 20.03: A Poptarisznya dalaiból 21.05: „Ezerszer gondolt csodaszépet” »1.28: Halló, Berlin — Halld, Budapest! »Z.20: Fecsegő felügyelő. Bűnügyi novella 29.20: A tegnap slágereiből 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STCDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: A Tiszától a Du­náig. Eszak-magyarországi kép- peslap. Szerkesztő: Zengő Árpád. (A tartalomból: Csókolom, óvó bácsi. — Táncolnál velem, mond­juk tangót? — Tollbeszéd. Né­meth Miklós Attila jegyzete.) 18.00: Eszak-magyarországl króni­ka. 18.25—18.30: Lap- és műsor­előzetes. MAGTAR TELEVÍZIÓ! 8.00: Tévétorns 8.05: Iskolatévé Fizika 8.30: Francia nyelv 8.50: Fizikai kísérletek I. 9.oo: Angol nyelv l.ll: Testünk v/1. részi Az 6a testem 9.25: Hó, hahó. Itt a hó! 15.30: Hírek 16.40: Telesport 18.15: Képújság 18.20: Pedagógusok fóruma 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Mint bolha a meleg bundában 21.00: Panoráma 21.55: Tv-hiradó *. 22.05: Himnusz 2. MCSOR 18.35: Képújság 18.40: Unser Bildschirm 19.00: Múló legenda 19.30: Mozart: C-dúr (Linzi) szimfónia, NSZK film (Ism.) 20.00: A találmányok története Vl/6. rész: A czórakoztatás 20.40: Tv-hlradó 2. 21.00: Szép szó 21.40: Képújság BESZTERCEBÁNYÁI 18.30: Tv-hlradó sajtóértekezlete 19.10: Gazdasági legyzetek 19.30: Tv-hiradó 20.00: Santa Lucia. Tévéjáték 21.20: Távlatok. Tudományos magazin 22.00: Baráti találkozó. Képek a Szovjetunió népeinek életéből (ism.) 22.40: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Randevú Inkognitóban. Revüműsor 20.45: Műkorcsolya LB. Női sza­badon választott gyakorlat 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt. 22.10: Műkorcsolya EB. Női szabadon választott gyakorlat folytatása. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Ufó Arizonában. (14) Színes, szikroni- zált amerikai film. — Balassa­gyarmati Madách: Fél 4. három­negyed 8 és 8-tól: Bombajó bok­szoló. (14) Színes, szinkronizált olasz kalandfiln). — Pásztói Mát­ra: Egy szerzetes szerelme. (16) Színes jugoszláv film. — Szécsé- nyi Rákóczi Oklök és koponyák. Színes, szinkronizált szovjet tör­ténelmi kalandfilm. — Kistere- nyel Petőfi: Jazzbolondok. Színes zenés szovjet film. — Nagylócs Széplány ajándékba. (14) Színes, szinkronizált francia—olasz film- vfgjáték. — Jobbágyi: Nehéz fi­úk. Színes gzovlet film. 2U.UU: Mint bolha a meleg bundában. Francia tevMuvs j

Next

/
Thumbnails
Contents