Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Hegfékezett árak az építőiparban Beszélgetés Trefii Istvánnal, az EVM főosztályvezetőjével Az idén is sok család vál- lalkőzik majd házépítésre, s bizony sok gondjuk iesz. Túl azon. hogy tőkét kell gyűjte- niük a , legnagyobb családi vállalkozáshoz, s kőműves­mestert kell szerződtetniük, vagy éppen kalákát szervez­ni a rokonokból, ismerősök­ből, még az építőanyagot is meg kel] vásárolniuk. S ez utóbbi miatt bizonyára már most sokan aggódnak, hiszen mostanában mindig keresett volt egy-két hiánycikk, ami miatt esetleg állt az építke­zés. és az utóbbi években az á,-.ak is gyorsan szöktek fel­felé. Igaz. az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um 1985-re kiegyensúlyozott ellátást, és ágazati szinten legfeljebb 5.5—6 százalékos áremelkedést ígér. — Képes lesz-e a miniszté- } rium a szokatlanul optimista f ígéret megtartására, s vajon ' mi módon vélik ezt elérni? — A múlt év végén a Bel­kereskedelmi . Minisztérium vezetőivel együtt áttekintet­tük az építőanyag-ellátást, s úgy értékeltük, hogy sokat javult, és 1985-re importtal kiegészítve, várhatóan zavar­talan lesz — mondja Trefii István, az ÉVM építőanyag- ipari főosztályának vezetője. — Természetesen ehhez az kell, hogy minden a tervek szerint alakuljon. Az import­anyagoknak például még az első fél évben meg kell ér­kezniük. Megbeszéléseink szerint a kereskedelmi válla­latok soron kívül feladják importmegrendeléseiiket. 1985- ben talán nem történhet meg a tavalyi eset, hogy vonta­tottan érkezzenek meg a kül­földi - cserépszállítmányo'k. Továbbra is főleg tetőcsere­pet és kis méretű téglát im­portálunk majd. A téglaipari vállalatok egyébként tavaly már november 28-ra teljesí­tették tervüket, és az év vé­géig mintegy 150 millió tég­lával túlteljesítették termelé­si előirányzatukat. Többek között szombat—vasárnapi munkával érték el ezt az eredményt. Az idén megkö­zelítőleg 64—65 ezer magán­erős lakás épül, s ezek közül 35 ezer a hagyományos csa­ládi ház. Ám helyzetünket je­lentősen megkönnyíti, hogy 44 téglagyári rekonstrukciónk közül több már 1985-ben el­készül. ' — Az egyensúlyról talán ér­demes külön is szólni, hiszen az elmúlt évben egyes vidé­keken már annyi volt a tég­la, hogy nem győzték elad­ni, míg másutt az új szállít­mányokat lesték az építke­zők. — Valóban, már tavaly is előállt az a helyzet, például a tiszántúli téglagyárakban, hogy nagyobb volt. a kínálat, mint a kereslet. Néhol az el­adatlan készletek már a ter­melést is akadályozták. No­vember elsejéi öl többek kö­zött a szentesi, békéscsabai, dévaványai, körösladánvi és orosházi téglagyárak meg is hirdették a 10 százalékos fu­vardíjkedvezményt. Egyéb­ként is arra törekszünk, hogy lehetőleg minél több csator­nán jussanak el az anyagok az építkezőkhöz, s egyre több gyár árulja majd a portéká­ját. A vevőnek így még ol­csóbb is. A holtszezonban pedig újra és újra kedvez­ményeket kell nyújtani, hogy kedvet csináljunk a vásárlás­hoz. Az feltétlenül előnyös mindenkinek, hogy a kör­nyékbelieket közvetlenül a helyi gyárak lássák el téglá­val, cseréppel. — ön említette az előbb a tőelatrvári rekonstrukciókat, s me? ezeken kívül is felsorol­hatnánk tucatnyi beruházást, amelyek majd a hiánytalan építőanyag-ellátást szolgálják. Ilyenkor sokán arra gondol­nak, hogy a vállalatok ár­emeléssel „hozzák be” a ha­talmas költségeket. — Ezt természetesen nem engedhetjük, és az indokolat­lan áremeléshez az ár hiva­talnak is volna egv-két sza­va. A válla lat oknak takaré­kos gazdálkodással és mű­szaki-szervezési intézkedé­sekkel kell az árakat tarta­niuk, s már a beruházások Indításakor a kevésbé költ­séges megoldások mellett döntöttek. Üj gyárak építése helyett a régieket bővítették, s üres, kihasználatlan csar­nokokba tették be a gépeket. Az áremeléseknek amúgy is sok gátja van. s 1983-ban is mindössze 30—40 százalékát engedélyezték az árhatósá­gok, holott a többinek is meg­volt az indoka. Több termék gyártása ugyanis már nem gazdaságos, de a gyár nem emeli az árait, vagy leg­alábbis késlelteti az áreme­lést. Egyébként az eddigi hat hónap helyett ezután egv év­vel korábban kell ' bejelente­ni az áremelési szándékot. A vállalatok ma már nem is ár­emelésen gondolkoznak, hi­szem belátták, hogy van más út is. ami ráadásul járha­tóbb is. — Az új üzemek más, kor­szerűbb termékeket is gyár­tanak maid, amelyek drágáb­bak, mint a hagyományos építőanvagok, köztük a be­toncserép. — Látszólag valóban így van, de ha utánaszámolunk, akkor már nem is ilyen rossz a helyzet. A betoncserép 16—17 forintba kerül, míg a hagyományos piros cserép, állami dotáció mellett 6—7 forintba, de egy négyzetmé­ternyi tetőre a betoncserép­ből csak tíz kell, míg a má­sikból tizenhat. A betoncse­rép ugyanakkor tökéleteseb­ben is zár, és szebb, színe­sebb, mint a hagyományos. — A fatazó- és tetőfedő anyagokból, valamint a nyí­lászárókból az’ idén is lesz import, ám ezek gyakran drá­gábbak, mint a hazai termék. — Néhány panasz hozzánk is eljutott, így például Bács megyében csak 16 forintos jugoszláv cserepet lehetett kapni, s ezt fölöttébb drágál- lották, hiszen a békéscsabai piros cserép csak 6 forint 30 fillér. Az importtermékek azért látszanak drágának, mert annyiért árulják, amennyibe kerül. A magyar cserép, tégla vagy éppen ce­ment még ma is állami do­tációval kerül a piacra, tehát olcsóbban. Ez a magyaráza­ta az alacsonyabb árnak. a. l SzénheifcBfés az ajkai medencében Befejező szakaszához érke­zett az Ajka II. elnevezésű új szénlelőhely földtani kuta­tása. A Veszprémi Szénbá­nyák Vállalat megbízásából az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat és az Eöt­vös Loránd Geofizikai Inté­zet szakemberei Káptalanfa, Gyepükaján és Csabrendek községek térségében, mintegy 12 négyzetkilométeres körzet­ben tárták fel a készletek mennyiségét, ' elhelyezkedé­sét és a hidrológiai viszonya­it Az említett területen a ki­bányászható szén mennyisége meghaladja a 100 millió ton­nát. a minősége jobb, mint az ajkai medencében ma bá­nyászható széné, 70 százalék­ban erőművi, 30 százalékban pedig lakossági felhasználás­ra alkalmas. A szénrétegek általában 550—600 méteres mélységben húzódnak, igen vastag szelvényekben, tehát korszerű technológiával gaz­daságosan kitermelhetők. Az Ajka II. lelőhely kuta­tása 1982-ben kezdődött, és a hazai szénbányászat történe­tében rekordidő alatt szerez­ték' be a bányatervezéshez szükséges adatokat, a Bányá­szati Kutató-Fejlesztő Inté­zetben már készülnek az elő­zetes tervtanulmányok. A gyorsított kutatásra azért volt szükség, mert a már több mint 100. éves ajkai szénbá­nyászat folyamatosságát mind jobban veszélyeztette a kész­letek kifogyása. A régi bá­nyászkodás során otthagyott szén felkutatásával, a koráb­ban gazdaságtalanul kitermel- hetőnek ítélt készletek fel­színre hozásával és más mód­szerekkel 1995-ig még el­nyújthatják a bányák élettar­tamát, azt követően azonban már csak új lelőhelyről tud­ják biztosítani az erre a szén­re épült Ajkai Erőmű ellátá­sát és a lakossági igények ki­elégítését. Nem elhanyagolha­tó tényező az sem, hogy az aj­kai medencében mintegy 3500 bányász él. köztük olyan bá­nyászdinasztiák, amelyek tag­jaira hosszú távon is számít­hatnak. Falugyűlés Mátratereuyéu Sok vita nem semmiért... Ha nem megyek túl a ho- .mofcterenyei elágazón, talán soha nem- ismerem meg Fo­dor Sándort. És ha nem is­merem meg Fodor Sándort, akkor ő nem jön el a mátra- terenyei falugyűlésre, s föl sem szólal. — Kivágattam a biztosíté­kot, megyek már a kocsmába, hátha lesz ott egy villanysze­relő — magyarázza a kis ter­metű, pirospozsgás arcú jó svádájú nyugdíjas „kisöreg”, hozzátéve, hogy egyébként na­gyon siet, mert áz asszony sötétben van. Aztán egy rum után a homokterenyei biszt- rópultinál —, amely egyéb­ként ez idő tájt oly kihalt volt. akár szesztilalom idejéh — Fodor Sándor mádújfalui választópolgár úgy döntött, ott egye meg a fene a bizto­sítékot-, fontosabb a falu sor­sa, ügye, gyerünk a gyűlés­re! — Amúgy is ezen a fóru­mon szeretném elmondani, hogy az ellátás nagyon rossz ezen a vidéken. Itt van példá­nak okáért a sör! Míg másutt kilenc forintért lehet kapni, nálunk tizem,kettőt kell leper- káíni érte! — Ezt fogja elmondani? — Ezt is! Csak legyen kinek, ügye, ez a szervezők örök rettegése, éljönnek-e, lesznek-e elegen ? Pontiban öt órakor még alig húszán lézengünk a mátcatio- váki művelődési ház három­száz személyes termében, ám fél hat tájban már zsúfolásig telik. A szó szoros érteiméiben itt a falu apraja-nagyja, a karon ülő csecsemőtől a bó­biskoló aggastyánig — hat­ezer ember képviseletében. Bő háromórás falugyűlés, tizenhat beszéd, még több közbefknábálás, taps, lehurro­gás, szóval igazi fórumban,giu- lat. Ámbár, a tartalom... na, de erről később. Kezdjük a hivatalosabb ré­szével. Csikó látván Béla mát- raterenyei nagyközségi tanács­elnök köszönti a jelenlévő­ket, közöltük Tőzisér Gáspár országgyűlési képviselőt, a megyei szervek, vállalatok, in­tézmények képviselőit. — Az elmúlt évet mint nagyközség kezdtük meg — mondotta, egyebek között a tanácselnök — s ez azt is ma­gával hozta, hogy a lakosság körében sok régi és jogos igény újonnan felébredt, re­ménykedve a mostani megva­lósulásiban. Ám, ezeky csak résziben teljesülhettek, mivel egy középtávú tervidőszak második feléiben lettünk nagy­község, így anyagi lehetőség geink behatárolódtak, jólle­het a megyei tanács plusztá­mogatásban is részesített ben­nünket. Hogy mi történt az elmúlt évben Mátranovákon, Homok- terenyén és Nádújfaluban, ezt néhány sorban lehetetlen len­ne fölsorolni, csupán a legfon­tosabbak: javult a belső út­hálózat, egészségügyre 1,6. óvodáikra 3.3, iskoláikra 2,8, a napközire 2,3 millió foy.ntot költöttek, egyébként a tanácsi intézmények működtetése ta­valy 11 millióba került. Az országban elsőiként itt hirdet­tek köz.ségközpönti pályáza­tot — állami támogatással —, melyéket a közeljövőiben a falubeliek is megtekinthet­nék. Krónikus gond itt is az ivóvíz, sok éve, hogy a csecsemők hároméves koru­kig Karancs Vizet kapnak... A tervek már kész vannak. — Nem sikerült jó néhány területen előbbre lépnünk — említi a tanácselnök, s so­rolja: — a temetőgondozásban, a közterületek rendezésében, a parkfenntartásban, a belvíz elvezetésében, a közvilágítás korszerűsítésében. — Aztán beszélt még a társadalmi munkálatokról, a Ganz-MÁ- VAG nyújtotta segítségről, s vázlatosan az idei elképzelé­sekről. Majd Tőzsér Gáspár, a te­rület országgyűlési képviselő­je szólt elsőinek az ország gaz­dasági-társadalmi életéről, az országgyűlés munkájáról, a közelmúltbeli gazdasági intéz­kedésekről, végezetül a mát- raterenyed tanács munkájáról, amelyet jónak minősített. Az országgyűlési képviselő éveik óta csaknem minden fa ugyű- lésein itt van, szinte név sze­rint ismeri is a hallgatóságot, személyesen jár el a köz , s olykor a magánügyükben. Ezért is volt meglepő az egyik hozzászóló ama megjegyzése, hogy „Még nem hallottam hoz­zászólni az országgyűlésben & képviselőnket...” Egy másik fölszólaló igazította ki: két­szer is fölszólalt az ország nyilvánossága előtt, nem >s szólva a számos országgyűlé- lési bizottsági ténykedéséről, amelyekről a lapok is részle­tesen írtaik. Többen valóban közérdekű, megalapozott véleményt mon­dottak. Varga Ernő azt java­solta, a tanácsiak tartsanak fogadónapot Mátranovákon, ne kelljen az idős, betegeskedő embereknek máshonnan .kilo­métereket gyalogolniuk. Gaj­dér Ernő meglehetősen pesszi­mista hangulatban jelen+et te ki: Mátranovákon az elmúlt évtizedekben ezen a kuitúr- . házon kívül semmi nem épült.' Nádasdli István a jelenlegi postakirendeltséget, illetve an­nak állapotát kifogásolta, az­tán az áruellátást tette szóvá: — Emelkednek az árak, rendben van, megértjük az in­dokokat. De szeretnénk, ha itt a környéken, például a hús- boltban nem csak a méreg­drága téliszalámit, kolbászo­kat lehetne megvásárolni, ha­nem az olcsóbb félékből is jutna hozzánk! Űtitársam, Fodor Sanyi bá- esi is ezzel kapcsolatosan fej­tette ki mondandóját. Termé­szetesen foglalkozott a sör­áraik alakulásával is. Megszív­lelendők Gecse Ferenc Elemér szjavai: a falvak az egymás közti torzsalkodás helyett in­kább fogjanak össze, csak így mutathatnak föl majdan az unokáknak eredményeket. És a nagy feladat: a vezetékes vízellátás költségei várhatóan 50—60 millió forintra rúgnak, vállaljuk legalább a vezeté­kek helyének kiásását — ja­vasolta. Oravecz Károly, he­lyi tűzoltóparancsnok is a tenni akarás szándékával szólt" ezer forintot, s több napi tá~- sadalmi munkát ajánlott föl az új iskola építésére. A vita (egyik) középpontján ban ugyanis a kultúdház „is- kolásítása” állt. — Egy új iskola ép’tése kö­rülbelül negyvenmillió forint­ba kerülne — érvelt az isko­laigazgató, György István. — A jelenlegi 130 éves. nagyon megérett a felújításra, s ez is milliókat vinne el. Ugyan­akkor itt van egy művelődé-: si ház, amelyben ki lehetne alakítani egy négy tantermes iskolát úgy, h >gy megmarad­na a mozi, a művelődési le­hetősség is. — Ne vegyék el tőlünk á művelődési házat! Építsenek újat! — kiabáltak közbe a mátranovákiák. — Nem elvenni akarjuk; hanem rendbe tenni, s a ma­gúik meg mindnyájuk gyerme­keinek normális tanulási le­hetőséget biztosítani! — hang­zott a válasz. — Ne az indu­lat, a harag döntse ezt el, ha­nem hozzáértő emberek vizs­gálják meg a lehetőségeket, ez a javaslatom. Szóval, igazi falügyűlési hangulat volt ezen az estén, amely bizonyára sok adalék­kal szolgál a helyi vezetés számára. S mire a gépész el­indította vetítőjén a pihente- tőríék szánt Szegény gazdagok című filmet, már kilenc óra felé járt az idő. Űtitársam a bisztróig ismét Fodor Sándor nádújfalu i választópol sá r vont. aki elégedetten szólt a gvűlés hangulatáról, a nagy­községi vezetőkről. Csak a sör árát sokallta kissé... Tanka László Számottevő eredményeket hozott a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az 590 szocialista brigád ál­tal tett vállalások teljesítésé­nek és túlteljesítésének kö­szönhető, hogy az elmúlt év során mind a termelési ér­ték, mind az export vonatko­zásában rekordteljesítményt értek el. A kohászat 340 ezer tonna hengerelt árut értéke­sített tőkéspiacon,' a terve­zettnél ötezer tonnával több, 67.5 ezer tonna volt a szocia­lista export, s termelési ter­vüket egymilliárd forinttal túlteljesítették. Jelentős mértékben hozzá­járult a gyár éves eredmé­nyeihez, hogy a versenyben vállalt 100 millió forinttal szemben 154 millió volt az anyagmegtakarítás értéke. A tervezettnél mintegy 300 mil­lió forinttal kevesebb import­anyagot használtak fel, a se- leit pedig mintegy fél száza­lékkal volt kevesebb az 1983- asnál. A munkaverseny-vállalások teljesítésében az elkövetkező hónapok során elsősorban az energiatakarékosság terén kí­vánnak előbbre lépni az óz­diak. Itt ugyanis még sok a tartalék, a kihasználatlan le­hetőség. Láthatóvá tett gázok A stockholmi műszaki fő­iskola kutatói olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel zárt helyiségben megállapíthatják láthatatlan gázok jelenlétét, elhelyezkedését és mozgását. Eljárásuk az infravörös su­garaikat hasznosítja. A kuta­tók az ilyen sugarak felfogá­sára alkalmas kamerával fil­mezték a levegőnél valamivel nehezebb dinitrogénoxidnak (kéjgáz) a helyiségbeli moz­gását. Arra a meglepő ered­ményre jutottak, hogy a gáz, amely rendes körülmények között üres helyiségben an­nak oldalfalán ülepedik le. rögtön „felhővé” áll össze, ha valaki a szobába lép. s an­nak orra és szája körül tö­mörül. Ez a jelenség eddig ismeretlen volt. A kutatók olyan — ezen a vizsgálóeljáráson alapuló — eszközt kívánnak majd a munkavédelmi szakemberek kezébe adni, amellyel a mun­kahelyen terjengő láthatatlan ártalmas gázoknak a jelenlé­téről és megoszlásáról tudo­mást szerezhetnek. Szánkózó gyerekek Rélságon. :r NOGRAD - 1985, február U péntek ÉÉuysW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents