Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-27 / 48. szám
Elégedetlen vásárlók r A Fogyasztók Szabványosítási Fóruma kérdőívek segítségével közvélemény-kutatást végzett a bútorvásárlók, illetve -használók körében arról, hogyan vélekednek a bútorok minőségéről, tartósságáról, mik az igényeik az újonnan vásárolt bútorokkal szemben. A kiküldött kérdőívek 30 százaléka visszaérkezett, ösz- szesen 361-en írták le véleményüket. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi években vásárolt bútorok tartósságával elégedettek-e. a megkérdezettek 59 százaléka nemmel válaszolt., Az elégeletlen vevők 33 százaléka a szekrénvek. 23 százaléka a székek, fotelek, 20 százaléka a fekvőhelyek. 13 százaléka az asztalok, a többiek az egyéb bútorok nem megfelelő időtállóságát kifogásolták. A legtöbben arra panaszkodtak, hogy meglazulnak a csavarok, a mág- rieszárak nem jól működnek. a szekrényajtók nem megfelelően záródnak, a fotelgörgők kiesnek, tönkremennek, a varrások pedig elszakadnak a kárpitozott bútorokon, sokszor már néhány hónapi használat után. (MTI) Vésnök a nyomdában... Mi ndent a vevőkért Célunk a vásárlók igényeinek kielégítése Címkekivágáshoz szükséges precíziós szerszámokat készít Jerebincsek Tibor, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat vésnöke. A kések nagy pontosságot igénylő összeállítása mellett a már meglevő vágóformák karbantartását is elvégzi. —barna— Bányavállalati teendő Rendszerszemlélet-formálás — Amikor alig egy éve idejött, elsősorban segítséget akart kapni a vállalattól, vagy segítséget adná a vállalatnak? — Nem jó a kérdés! — közli Fürth Róbert. — Szerintem az ember egy vállalathoz nem segíteni vagy segítségért, hanem dolgozni megy. Engem meghívtak erre a munkahelyre. Közölték, hogy mik a feladatok, mik a technikai lehetőségek, és ehhez milyen szakemberekre van szükség. Tehát a szaktudásomra -tartottak igényt. Ezt a munkát a megfelelő bérrel, prémiummal és egyéb juttatásokkal premizálják, a végzett munka minőségének megfelelően. Itt dolgozni akartaim és munka az van bőven... Nem ivódott be ra. akik lent a föld alatt tevékenykednek. Sok mindenre kell figyelniük, emellett azt, amit mi fönt kidolgozunk, nekik kell közvetlenül „hozzá korrigálni” a lenti lehetőségekhez. Tényleg hiányzik? kell a számítógép, a rendszerszemlélet. Mint a szakemberek harsányan hangsúlyozzák: a rendszerszemlélet eddig sem hiányzott a vállalat működéséből. Mint eredetien megfogalmazzák: évről évre nagyobb „súlyok vannak ráaggatva a cégre”. Részletezik is, hogy a vállalatot három éve „beállították évi míndsz 375 millió forintra”, holott az előző évben 500 millió volt a veszteség. A vállalat kiállta a próbát. Azóta évente 50—60 millió forint terhet „raknak rájuk a szabályozóváltozások”, de ők „bírják a gyűrődést”. Tehát „kontrázni kell”, ha valahol a rendszerszemlélet hiányát emlegetik velük kapcsolatban. Több, felelősebb A szervezési osztályon azt hangsúlyozzák, hogy a rendszerszervezéssel kapcsolatban a vállalatnál nem a vezetőket kell meggyőzni. Ezt nem taktikai megfontolásokból közük: konkrét példákkal is alátámasztják, hogy az irányítók „jól állnak hozzá” a témához. Rangot adó prémiumokkal díjazzák a szervezést, és a minisztériumi megkérdezésre az „erőteljesen dinamikusan” fejlesztendő kategóriába sorolták a számítástechnika vállalati alkalmazását, — Elsősorban a vállalat „társadalmát” kell megnyerni az ügynek, bár a dolgozóktól is napról napra több segítséget kapunk — utalnak a szervezők a felelős gondolkodás jellemző voltára. — Tudatosítani kell azt is, hogy a rendszerszervezés senki számára nem hoz kevesebb munkát, még akkor sem, ha kiderül, hogy egv-két „munkakör” nem munkakör. Hatékonyabbá teszi a működést, de munkában sose jelent kevesebbet. Hanem mindig többet és felelősségteljesebbet! Molnár Pál Amíg előszedi az adatokat tartalmazó lapokat, rendet tesz az íróasztalán, a kérdésemre azonnal kérdést tesz fel, Biró Miklós, a Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. — Mondja meg őszintén, ha egy ruházati üzletbe, vagy egy cipőboltba betér esnem talál testalkatának megfelelő méretű ruhát, vagy cipőt, s azt mondja az eladó — különösen. ha még kedvesen is —, hogy tessék két hét múlva jönni, vajon megnyugszik-e? Ha ugyanezt mondják a cipőboltban, akkor sem távozik felháborodva. Hiszen, mint vásárló rájött arra, hogy vagy a méret, vagy a szín nem felel meg az elképzeléseinek. De ha teszem fel, nálunk a húsbolt pultjánál mondja az eladó, hogy nincs comb, tarja, vagy karaj, vagy ha éppen az élelmiszerboltban mondják, hogy hiányzik a kenyér, a zsömle, vagy kifli, a vevő azonnal felháborodva hagyja ej az üzletet. A vásárlók tehát tudnak várni a ruhára, a cipőre, de ha élelmiszer, ráadásul alapvető élelmiszer hiányzik, mint a hús, vagy a pékáru — már nem. Ezt nekünk tudomásul kell venni. Vagyis, az elsődleges feladatainkat kell teljesíteni, a vásárlók igényeinek teljes kielégítésére kell törekedni. Amikor Biró Miklós továbbfolytatta a beszélgetést, s elmondotta, hogy húsból és húskészítményből több mint 120 ezer ember napi ellátását biztosítja a Karancs- hús — ezt 266 üzletben, 53- féle húskészítményből kínálják, szavai már egyáltalán nem meglepőek. Amikor pedig még azt is elmondotta, hogy a Karancshús például az elmúlt évben több mint 1700 tonna árukészítményt bocsátott ki, szavai és a tények meggyőzően igazolták a beszélgetés elején tett állítását. Az elmúlt évi munkáról örömmel újságolta: , — Nem okoztunk említésre méltó gondokat a fogyasztóknak, az irányításnak. Csak emlékeztetőül mondom, az üzem 2150 tonna húsáru kibocsátására létesült, az elmúlt esztendőben ez a szám elérte a 4623 tonnát Összességében elmondhatom, hogy az 1984. év termelése viszonylag kiegyensúlyozott. Ennek is köszönhető, hogy a korábbi „közepes” osztályzat helyett „jó” minősítést kaptunk. Szó esik arról Is a beszélgetés során, hogy a Karancshús milyen szerepet tölt be megyénk ellátásában. — Öröm számunkra, hogy a megye ellátásában betöltött szerepünk hagyományosan tovább nő. Ismét igaz, hogy a többletáru-ellátási területünkön javította a lakosság kiszolgálását. Ennek több kitétele volt vállalatunk életében. Ilyen például, hogy saját bolthálózatunk fejlesztésére irányuló törekvésünk helyesnek bizonyult. Árbevételünk például 53,2 millió forint volt, és összesenben 694 tonna árut forgalmaztunk saját üzleteinkben. A Gorkij-télepi boltunk megduplázta forgalmát, a hatósági húsbolt már az első időszakban nyereséget hozott, de valamennyi saját üzletünk eredményes. Jó érzéssel fogadták vásárlóink a vásár- csarnoki szakboltunk korszerűsítését, bővítését. Eredményes gazdálkodásunkhoz hozzájárult, hogy az év folyamán tíz esetben rendeztünk — többségében partnereinkkel összehangolt — termékbemutatót. Jól sikerült szalonnavásárt szerveztünk a többi között a salgótarjáni vásárcsarnokban, ahol vállalatunk kereskedelmet irányító vezető munkatársai bebizonyították, hogy az olcsó árukról kevesebbet kell beszélni és jó kereskedelmi munkával többet kell tenni érte. A kereskedelmi tevékenységünkről — mindent egybevetve — az elmúlt évről elmondhatom, hogy azt a nyugodt, kiegyensúlyozott éveink között tartjuk számon. Ez a jövőben sem alakulhat másként. Jegyzetei között kutat az igazgató. Beszélgetés egy pillanatra meg is akad, hiszen van mit mondania még Bíró Miklósnak az elmúlt évi tevékenységről. Szólhatna a 'létszám- és bérgazdálkodás alakulásáról, a munkavédelemről és a fejlesztési feladatterv teljesítéséről. Az utóbbinál maradunk néhány percig. — Nem akarok magyarázkodni, de az igazgató tanács által jóváhagyott 7,3 millió forintos fejlesztési . forrásból csak 5.6 millió forintot használtunk föl. Az eltérés is mindjárt érthető. Alapvető oka az, hogy év közben elálltunk az import úgynevezett kopasztógép beszerzésétől. Ez 2,5 millió forintba került volna. Helyette megkezdtük a BÁCSHÜS-sal együttműködve a vágóvonal felújításának és bővítésének előkészítését. De befejeztük a gázberuházást, a FRIGÓ hűtő komplett lett, az 1. sz. húsbolt hűtőkamráját megépítettük és sorolhatnám tovább fejlesztésünket, egészen egy új állatszállító gépkocsi vásárlásáig, összességében fejlesztési forrásainkat racionálisan használtuk fel. Egész éves munkánk végeredménye az elért több mint 8,6 millió forintos nyereség. Amikor azt említem az igazgatónak, hogy a gyártás ma már telítettnek iátszik a Karancshúsnál, ő igenlően bólogat. Az idei feladatokat is ez határozza meg. — Jobban megmunkált, magasabb beltartalmú árut kell, hogy a fogyasztók rendelkezésére biztosítsunk. Célunk a vásárlók igényeinek kielégítése, ami a választék mellett a minőséget is megköveteli. Éppen ezért a keresett, olcsóbb áruk választékának bővítése a célunk. Azonkívül meg kell teremteni az üzem műszaki biztonságát. Éppen ezért megépítünk egy új sertésvágó vonalat, amely a nehéz fizikai munkát tovább csökkenti és javítja termékeink tisztaságát. Többek között lehetővé teszi a közkedvelt, úgynevezett lángolt kolbász minőségének javítását. De bővítjük bolthálózatainkat, a meglevőket korszerűsítjük és szépítjük. Mindezeket annak a 120 ezer embernek a kulturált kielégítésére tesz- sziik, akik vonzáskörzetünkbe tartoznak, akik ellátásáról a már országosan is fémjelzett Karancshús gondoskodik — mondotta a riport során Bíró Miklós, a vállalat igazgatója. Somogyvári László Palóc Háziipari Szövetkezet Termékváltás, házi pályázat, iövedelemérdekeltség mai, korszerű lakásberendezés színeihez. Változás az is, hogy míg korábban csak blúzokat hímeztek, most hímzett lánykaruhákat is készítenék. Megkezdték a palóc hímes tojások festését, s kiajánlását. A tőkésexport fellendítésére mintakollekciókat állítottak össze, s küldtek el az NSZK-ba. az Egyesült Államokba, Japánba, Görögországba, Olaszországba, Jugoszláviába. A választék bővítésére, s a dolgozók érdekeltségének felébresztésére felelevenítették a házi pályázati rendszert. Az első meghirdetett házi pályázatra kilencvenkét munka futott be, ezekből harmincegyet el is fogadtak és a szerzőknek a díjat is kifizették. A jövedelemérde- kellség megerősítésére olyan bérezési rendszert dolgoztak ki. amelynek alapján a bedolgozó egy meghatározott — és elvárt — termelési értéken felül öt-, tíz-, vagy akár tizenöt százalékos prémiumot is kaphat a többlettermelésért. Ezzel nemcsak a bedolgozókat kívánják többlettermelésre serkenteni, de azt is remélik, hogy a magasabb keresetek hatására a pangás idején kivált asszonyok közül mind többen ülnek le ismét a szövőszékhez. Moldávia borai Szovjet Moldáviában kétszeresére nő a híres habzóborok termelése az új borkombinát üzembe helyezésével, amelynek építése nemrégiben kezdődött meg Kisi- nyovban. Moldáviában a szőlőtermesztésnek és a borgazdálkodásnak sok évszázados története van. A 400 ezer hektárnyi ültetvényen évente körülbelül másfél millió tonnányi szőlőt termesztenek, finnek a feldolgozásával több száz automatizált vállalat foglalkozik. Moldáviában 120-féle bort készítenek, melyeiket a világ sok országába exportálnak. Az elmúlt év végén kezdték el a csaphornyos parketta gyártását a Karancs Termelő- szövetkezet Agrofa-iizemében. Naponta 150—200 négyzetünk tér készül belőle. —bp-« 1 NÓGRÁD — 1985. február 27., szerda Néhány évi pangás, sőt súlyos visszaesés után mintha újra derűsebb napok virradnának a palóc népművészetet — szőttest, hímzést, baba- készítést — ország- sőt világszerte népszerűsítő Palóc Háziipari Szövetkezet fölött. Tavaly már emelkedtek a bevételek, s az összesen tizenhat és fél millió forintért eladott szőtt és hímzett portékából csaknem kétmillió forint értékű áru külföldön talált gazdára. A zömmel bedolgozókkal működő szécsényi szövetkezet az idén még több bevételre, exportra törekszik. A cél érdekében igyekszik eleibe menni a kereslet fellendülésének Az egyik lépés az volt, hogy a szőttesek műszál-pamut alapanyagát felcserélték az ősi lennel. Ami arra is lehetőséget ad, hogy a motívumok változatlansága mellett a szőttesek, hímzések színben közeledhessenek a Számítógépes rendszerek bevezetésével teszi ésszerűbbé a vállalat működését a Mógrádi Szénbányák. Többek közt az anyaggazdálkodást, a személyzeti és munkaügyi nyilvántartást tökéletesítik ezzel a módszerrel a belátható jövőben. E fontos munkát a kellő rangra emelték az egységnél: fiatal rendszerszervezőket állítottak csatasorba az utóbbi egy-másfél évben. Annak ellenére tették ezt, hogy — mint a tavalyi eseményekről szóló hivatalos beszámoló fogalmaz — .„Tervezett létszámunk az évi várhatónál 128 fővel kevesebb a fizikai és 22 fővel több a nem fizikai állományban.” — Ez a plusz 22 fő biztosan nem a mi osztályunkon jelentkezik — adja a tájékoztatást derűsen Paróczai Péter, a szervezési osztály vezetője. — A mi osztályunkon 25 a tervezett létszám, és csak 12-en vagyunk. Tehát mi még inkább a létszám-megtakarítást erősítettük. Egyébként szűklátókörűség, ha a fizikai és a nem fizikai létszámot élesen különválasztjuk. Ezeknek egymásba kellene „simulni”, főleg egy bányavállalatnál. Ezt kívánja maga H rendszerszemlélet is, ami még nem ivódott be éléggé bz általános gondolkodásba. Jól mutatja a fejlettebb er- ezágok példája, hogy sok dolgozó áramlott át a szolgáltatásba és atz informatikába, és ezáltal a teljesítmények nemhogy csökkentek volna: növekedtek! Nem beszélve arról, hogy a bányamunkában sok szellemi feladat hárul aaoköszintén fogalmaz a számítógépes személyzeti nyilvántartás bevezetéséhez irt feladatterv. „Munkaerő-gazdálkodásunkban a korábbi évekhez képest tovább nőnek nehézségeink. A munkaerőhiány lassan aggasztó méreteket ölt a szénbányavállalatoknál, így a Nógrádi Szénbányáknál is.” Tud-e ezeken az állapotokon javítani a rendszer- szervezés ? — Az, hogy ilyen nehézségek adódtak, nem a rendszer- szervezőkön múlt — közli Forgó Elemér rendszerszervező. — Mi csak abban tudunk javítani a helyzeten, hogy a meglévő létszám hatékonyabb, szervezettebb kihasználását elősegítjük. — A rendszerszervezésen múlik, hogy a mostani gazdasági körülmények közt menynyire látunk tisztán — fejtegeti Honfi János rendszerszervező. — Ha tisztább a kép, akkor a feladatokat konstruktívabban tudjuk végrehajtani. Ettől a probléma még él, de ez nemcsak vállalati, hanem országos berkekben is gond. Mégis. a rendszerszervezői gondolkodással elérhetjük, hogy a vállalat olyan eredményeket mutasson fel, amelyek idevonzzák a fiatalokat. E gondolkodás fontos sajátossága, hogy kiterjed az apró-cseprő napi ügyekre is, azok felett sem siklik el nagyvonalúan. — A munkaerőhiány oka elsősorban az, hogy a bányai munka egyéni jövedelmezősége az utóbbi tíz évben fokozatosan elvesztette azt a ki- emeltséget. ami húsz-harminc évvel ezelőtt még megvolt — elemzi a hétteret az osztály- vezető. — Ezt a kiemeltséget kell visszaállítani, hogy a bá-. nyal munkahelyek is visszanyerjék vonzerejüket. De ez nem vállalati, hanem országos teendő. — Nem tudom, hogy tényleg hányzik-e munkaerő — tör új utat a gondolkodásban Fürth Róbert rendszerszervező. — Kevés a bányász? Mihez képest? Mennyi a munka? Lehet, hogy munkát tudunk megtakarítani! Erre van elvi lehetőség! De éppen a lehetőség megtalálásához
