Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-25 / 46. szám
Hétfői magazin... Hétfői magazin.. Hétfői magazin... Ismsröstől ismerősig A vendégnek mindig igaza van — Ne vegye tolakodásnak: mennyi borravalót adott az az elegánsan megnyírt öregúr? — Nem is tudom... — nyúl a zsebébe, kotorászik benne egy keveset, aztán kivesz néhány fémdarabot. — öl forint. Általában eny- nyit adnak az emberek. Persze. van aki egyáltalán nem ed. Mások pedig többet is. — Mennyivel... ? — A legtöbb húsz forint volt. Nézze, annyit mende* mondáznak a fodrászok borravalóiról. Pedig más szakmákban ennek a többszöröse járja, tegyük hozzá, olykor ellenszolgáltatás nélkül. Nem akarom sajnálta-tni a fodrászokat, de itt csak akkor és annak adnak néhány forintot, amikor és aki valóban kedvében jár a vendégnek. És a vendégnek mindig igaza van — így szól Hlavati István salgótarjáni férfifodrász első számú törvénye, ö már csak tudja, hiszen huszonötödik éve nyírja a fejeket. Előbb Cereden, aztán a megyeszékhelyen, a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet P“cskő-üzletházában. Tizennyolc esztendős kora óta talán több tízezer „páciense” volt. — Lehet, hogy a vendégnek mindig igaza van. ám a székből nézve úgy tűnik, valamennyien a fodrászok kezében vagyunk ... — Űgv gondolom, három dolog szükséges ahhoz, hogy senki ,,ne ■ féljen” beülni a íodrászszékbe. A legfontosabb a szakmai hozzáértés, ez azt jelenti, hogy a borbély tudja, kinek, milyen frizura áll jól, s a kívánt formát pontosan készítse is el! Gvakran kérnek tanácsot, de előfordul, hogy divatlapból kivágott frizurát kérnek. — Minden kívánságot teljesített? — A huszonnégy év alatt egyetlen egyszer mondtam nemet! Egy fiatalember azt kérte, nullás géppel, a fülétől lefelé teljesen nyírjam körbe, aztán egyéb bevágásokat is csináljak ... képzelje el! Mondtam, ez a szakma megcsúfolása lenne, erre pedig nem vagyok hajlandó. Csináltasson inkább valamilyen divatfrizurát, ajánlottam — ezt meg ő nem akarta —, úgyhogy hiába ígért bármennyit, elutasítottam. — És most milyen a di- vatfrizura? — A „tutajos” és a „tépett” megy immár két-há* rom éve. Az előbbit két oldalt fölfésüljük, s a homlokot takarva hagyjuk, az utóbbinál pedig a lezserség dominál. — Most, hogy itt Is fölemelték néhány szolgáltatás árát, a hajvágást, 'például 13 forintról 20-ra, nos, nem csappant meg az érdeklődés? — Nem, sőt az év első két hónapjában többen voltak, mint talán bármikor! Csak félhangosan mondom, a férfiak nem sajnálják a nagyobb kiadást a fodrászatra, ellenben a nők. a feleségek jobban meggondolják most már, mikor mennek az üzletbe. — Ez volt tehát a szakmai rész, mi a másik két dolog? — Nagyon fontos, hogy a fodrász a munka mellett a vendég igénye szerint tudjon társalogni is. — Akár egy lelki panaszláda ... ? — Néha ezt a szerepet is el kelj játszani. Egyiket a foci, a másikat a politika, a harmadikat a nők érdeklik, valamennyi témához hozzá kell szólni, mert a néma fodrász olyan, mint hajvásás jó olló nélkül. A harmadik tényező pedig, a higiénia — ehhez fölösleges kommentár. Annyit még illik tudni Hlavati Istvánról, hogy ő vezeti a többszörösen kitüntetett Kossuth brigádot, két fiúgyermek ■ boldog apja — ámbár egyikük sem akarja örökölni az ollókat —, továbbá a ceredi labdarúgócsapat középpályása. Többen várakoznak már a népszerű figaróra, lassan befejezzük hát a beszélgetést. Gondolkodik, ki legyen a következő riportalany. — Márti Lászlót, a nagy- bátonyi harisnyagyár főmérnökét ajánlom — mondja—, s nem csak azért, mert rendszeres kuncsaftom, hanem' mert jó szakember, s emellett végtelenül szerény, egyszerű ember. Egy kicsit olyan, amilyen az én emberideálom. Tanka László Az alapellátás fejlesztése Megyénkben hangsúlyos feladatként kezelik tanácsi szerveink a települések népességmegtartó erejének fokozását. Különösen az alap- e'látás hatékony működtetésének van ebben a tekintetben nagy szerepe. Ez azonban számtalan megoldandó probléma elé állítja tanácsi szerveinket. Hangsúlyt kell fordítani például az értelmiség: orvosok, népművelők, tanárok letelepítésére; a beépíthető telkek kialakítására és természetesen az ellátás minden területére. A megyei tanács például a hatodik ötéves tervben 40 millió forint támogatást biztosított 1400 telek kialakításához, Takarékossági és településfejlesztési megfontolásokból elsősorban a csoportos családi házak építését támogatta ez az összeg. Hétszáznyolcvan telek esetében kifejezetten ez a cél mutatható ki. A tanácsi hozzájárulások mellett jelentősek a gazdasági szervezetek támogatási tevékenysége is. Különösen megyénk nagyvállalatai járulnak hozzá — arányát tekintve is — jelentős mértékben az alapellátás fejlesztéséhez. Közel kétezer néző előtt lé pett fel Salgótarjánban, sportcsarnokban a DOLLY ROLL. (Bencze Péter felvételei) Áramvezető műanyag Az USA-ban újfajta áramelvezető polipropilént kísérleteztek ki. A Caprez elnevezésű, grafittal töltött polipropilén elektrolízissel, bonyolult előkezelés nélkül, közvetlenül bevonható fémréteggel. Különleges adalékanyagok segítségével a fémréteg egyenletesen oszlik meg a felületen. Az adalékanyagok különleges kötést létesítenek a fém és a műanyag között. E könnyen feldolgozható műanyagból — próbagyártásban — máris gépkocsi-alkatrészeket és egyéb tárgyakat gyártanak az USA- ban. Az elkövetkező években elsősorban, alighanem a gépjárműipar használja majd fel széles körben az újfajta terméket. »■•«lllltlillllMIIIIII.'IIIISIMilllMaiGIlIfltlIllllllllMlltlII’MlllllllllllllllllllllllinillllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMillllllllllllllllllllllIflIlllllilllliaiIfltlICIIttlflIllllllllllllllllllllllllllligiIlllIflflIlllllllllllMlllllllllllIlIflIIflIIIIIIIIIIlti Betájolódunk Az ilyen nap is úgy indul, mint a többi. Nem látszik rajta az elején semmi különös. A hó eltakarodott az éjjel az utakról, a napsütés jó kedvre hangol, a brigád együtt van, a tippek jóknak látszanak, semmi okunk arra, hogy ne bízzunk magunkban. Mondom is a többieknek, hogy ,.na, gyerünk fiúk, először ohhoz a nénihez, aki Ferenc József keszkenőjét beszegte, amikor nálunk járt. . . Aztán jöhetnek a többiek is, csupa érdekesség.” A tanácson halvány célzás történik ugyan arra. hogy talán „mégsem lesz olyan egyszerű a beszélgetés” — ,de kicsire nem adunk. A néni megvan, a keszkenő mintája is előkerül, a fonalak és a tű rendben, vágjunk bele! Akkor derül ki. hogy a marna nem mikrofonképes, nem érteni pontosan, amit nekünk F renc Jóskáról mondani tudna. hát ilyen az élet, nem számít — ott vannak még a ká 'rhások. akik ma is éoite- rek kálvhákat! Betájolódunk. hogy merre, meddig és hol, meg hogyan és ki által, menynyiért és fizetnek-e rendesen adót? Mert az nem lenne jó, ha rossz adófizetőt népszerűsítenénk. De minden rendben. Az irány is jó, a falut ugyan kétszer körbejártuk, amíg megleljük a házat (az egyik kályhás otthonát és egyben műhelyét), de a mester nincs ott, kiírta, hol van, ide csak délután kettőkor érkezik visz- sza. Megyünk oda, ahová írta, hogy ott van —, de ott nincs. Nem igazán érdekes, ott a másik, megyünk is felfelé a faluban, előtte megisszuk a soros kávét, a „Noé bárkájában”, ahol nem csak a kávé, a szék is vadhideg. Minek maradnánk itt, még valami komolyabb baj lenne belőle — gyerünk tovább, betájoló- dunk és „főnek menve” megleljük a másik kályhás otthonát, a mester nélkül. Mert ő bizony nincs odahaza. Semmi vész, ott van a -harmadik határban az az öreg. aki megírta, hogy a község néveredetét szerinte Szvatopluktól kell számítani, még a fehér ló és a földcsere előtt adta a nevet a helynek. Mondják aztán a tanácson, hogy sajnos, baj van az öreggel, mert teljesen megsüketült, nem hall, viszont ellensúlyozásként szeret nagvokat mondani. Nem számit. Elpörgetünk a következő helyre, ahol perceken belül átadják az új átadandót, ami már csak ránk várt az átadással. De ott meg azzal fogadnak, hogy csúszott a propram, „ilyen fene hidegben nem lehet”, amúgy is rémhír volt az egész, legközelebb a nyáron, valamikor... jöjjünk vissza. Megyünk a következő tanácsra. Ott viszont mindenki ebédel (nem helyben), ezért csak két, valahogy ottragadt, elkésett ügyféllel tudunk szót váltani a hidegről. „Majd visszajövünk ebéd után”. De közben újratájoljuk magunkat és irány a'következő község, ahol van valaki, aki elsőnek.... vagy utolsónak (attól függően, hogy honnan , számítjuk a téeszbe lépések idejét azokban a „direkt” időkben). Hát ott is van a gazda, az ámbituson fogad panyó- kára vetett kisködmönben és tekintélyt parancsoló emeletes kucsmával a fején. Beljebb tájolódunk, közben kienged a golyóstoll és a magnótekercs. Odabent asszonyok ülnek az ablaknál és mindnyájan hímeznek szorgalmatosán. Ülünk befelé a gazdával a védett sarokba, hogy ott belevágjunk a lényegbe, mondja is az asszonyoknak (a környékről is idejárhatnak hímezni) „no, aztán ne zavarjatok bennünket. ..” — mire a ház asszonya, hogy a tekintélyt, (amiről mindig beszélt a nőtársaknak) kellően megvédje, vágja felénk a mondatot, hogy aszongya, „hát azt meg sem kérdeztétek, hogy minket nem zavartok-é...?!” Ettől aztán befagy a mikrofon a melegben is, az öreg begombolkozik hiába izzad amúgy, jöhet akármilyen ravaszul feltett kérdéssel a riporter koma, csak „igen" meg „nem” ja válasz. Idejön most az ajánlás erről a részről: „Boldogtalan vándor! Ha a sors elébed terel egy érdekes embert, aki a saját házában fogad, s körülötte asszonyok hímeznek — eszedbe ne jusson őt magát azonnal komolyan venni! Elébb az asszonyokkal a hímzések mikéntjéről társalogjon kellemetesen és csak, ha már ők küldenek, akkor menj a gazdához (ház urához) a sarokba”. Kifelé jobban jövünk innen is, mint befelé mentünk. Űjfent betájolódva irány a .százbotos doktor. Nincs otthon. De amúgy is kacsa volt az egész. A száz botból hét ha van a gyűjteményében. Pedig már megvolt a receptje annak is, hogyan kell két év alatt százéves juhászbotot csinálni ! — Jó nap volt — mondom minden külön él nélkül. — Nehogy elkiabáld! — csattan fel az útiíárs a hátsó ütésen Miközben a gyors járású februári nap lebukik a domboknál. T. Pataki László Panaszgvüjtő ládák Családvédelmi szolgálat Salgótarjánban Egy,. a közelmúltban készült felmérés tanúsága szerint a megyeszékhelyen igen sok a hátrányos helyzetű családok, az alkoholista szülők, a veszélyeztetett gyerekek száma, nem beszélve az elhagyatott idős emberek problémáiról. Róluk, tőlük igen kevés jelzés érkezik a „segélyhelyekre”, felderítésük sok utánajárást kíván a vöröskeresztes aktíváktól, a családgondozóktól. Hogy a fentiekben felsorolt emberek, kis közösségek ne essenek ki a társadalom látóköréből a megyei Vörös- kereszt a városi Vöröskereszttel együttműködve Salgótarjánban családvédelmi szolgálatot létesített. (Az országban eddig három helyen működik hasonló szervezet.) Mi is e szolgálat lényege? A napokban Salgótarjánban tíz helyen piros színű fehér keresztes gyűjtőládákat helyeztek el, amelyekbe bárki bedobhatja észrevételeit levélben, teljes névvel és lakcímmel ellátva. (Névtelen le-; veleket nem vesznek figyelembe !) Természetesen a vidéki panaszosokat sem utasítják el. A ládák tartalmát hetente vizsgálja — teljes diszkréció mellett — a családvédelmi bizottság, melynek tagjai orvos, jogász, rendőr, pszichológus, a szociálpolitikai osztály, a gyermek- és ifjúságvédő intézet képviselői. A helyileg nem megoldható eseteket továbbítják az illetékes szakigazgatási szerveknek, és visz- szajelzést kérnek a történt intézkedésekről. A panaszgyűjtő ládák a következő helyeken találhatók; A Beszterce-, a Kemerovo- lakótelepen, a Csizmadia úton, az acélgyári lakóterületen az orvosi rendelő környékén, a megyei kórház-rendelőintézetben, a bőr- és nemibeteg- gondozóban, a Pécskő és az Úttörők úti gyógyszertárakban, a Rokkant-telepen, a Napsugár bölcsődénél, Zagy- vapálfalván pedig a Gorkíj- telepi gyógyszertárban. Patikamúzeum Székesfehérváron a Március 15. utca 5. számú házban található a több mint 209 éves Fekete Sas patika, amely 1973 óta múzeum ként látogatható. A 200 éves patika rokokó belső berendezése Baumgartner Bernát fafaragó mester műhelyében kéNÓGRÁD = 1965. február 25., hétfő
