Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

Olvassuk újra — együtt! Illyés a honfoglalók között Élete legenda már. Mint a népi mozga­tom legsúlyosabb lírikus egyénisége, a Pusz­ták népe, a Petőfi, a Magyarok, a Hunok Párizsban írójának sorsa összeforrott a XX. századi magyar irodaloméval. Művei olyan embernek az életrajzi do­kumentumai, aki részese a kot harcainak. Ö olyan alkotó, aki mindent megtett írás­ban és a személyes életút alakításával, hogy együtt lélegezzen népével. Természetes hát, hogy neki is hatalmas élmény volt a felsza­badulás. írófejedelem már a Horthy-korszakban ts. De nem a hivatalosaké, épp ellenkezőleg. Amikor a Puszták népét 1935-ben közölni kezdi a Válaszban, talán még ő sem tudja, hogy milyen hatalmas társadalmi tudatfor­máló munkát végez akkor, amikor hitelesen bemutatja egy népréteg sorsát, életét, ’gondol­kodásmódját. Ha főműve hatalmas hatását nem is tudhatta felmérni, az uralkodó osz­tály gyűlöletét szükségszerűen annál jobban érezte. Hiszen természetes, hogy az a szug- gesztív erő, amellyel ez a könyv a haladás iránti elkötelezettségét, a változás szükséges­ségének akarását tükrözte, kiváltotta az uralkodó osztály haragját. És ez a helyzet, vagy állapot, amibe az egyre jobbra tolódó ország került, pontosain kijelölte az ő helyét is. Egyike vélt azoknak a keveseknek, akik megjárhatták a Szovjetuniót: 1934-ben kö­zel 10 000 kilométert utazott ott, mint az el­ső szovjet írókongresszus vendége, az Orosz­ország című riportkönyvében számolt be él­ményeiről. Ugyanakkor Babits halála után már nemcsak a saját életművét alkotó író, de irodalomszervező is; a Nyugat utódjá­nak, a Magyar Csillagnak a szerkesztője. Olyan szellemi népfrontot szeretne megvaló­sítani, amely küzdve a szegények szerelmé­ért, ellenáll a politikai kurzusnak és a szel­lemi igénytelenségnek egyaránt. Ezekben az években lírai alkata is meg­változik, a korábbi „beszélő némaságtól” el­jut a kérdező-érvelő-vitázó verstípusig. Most érik meg a sajátos illyési versmodell, a gondolati tartalmat rövid, lüktető monda­tokban sugárzó költemény, amely kép he­lyett inkább tartalmi-gondolati jelképekben fogalmazza meg mondanivalóját. Látszólag rímszegény, a csilingelés helyett a forma szikár egyszerűsége, a tömörség uralkodik verseiben, amelyben töltelékszó nélkül kon­centrál a lírai lényegre, s amely éppen emi­att olyan, mint egy kikezdhetetlen, tömör gránitszobor. Politikai magatartása, írói-szerkesztői te­vékenysége, személyes sorsa egyszerre emel­ték az újat akarók vezetői közé. S, amikor eljön az a pillanat, hogy a történelem meg­adja az újrakezdés lehetőségét, akkor nem magának, hanem egy népnek igényli ezt a lehetőséget. Egyszerre biztatva a szárnyalás­ra, és féltve, hogy nem tud majd élni vele. Hatalmas verse. Az új nemzetgyűléshez ilyen programadó mű, élén a Petőfi-mottóval: „Hazát kell nektek is teremteni...” Ha éppen mostanában a Kortárs folyóirat nem közölte volna- 45-ös naplójegyzeteit, az akkor írt versekből is tudnánk, hogy az újjá­építés mennyire lefoglalta. Mindig is fontos volt számára a kétkezi munka megéneklése, de, hogy ebben az időszakban ez a legfonto­sabb neki, azt verseiből is követni tudjuk. Ahogy megsiratja Hidak című versében a „legszomorúbb látványt”, a „betörött gerin­cű néma hidakat”, úgy örül, amikor látja, hogy a Szabadság-híd középső részét felsze­relték. Ahogy örüi, hogy romok közt, de bé­kében élhet, mert vége a háborúnak, oly izgalommal keresi dolgát és a régi társakat. Mert társ akar lenni az újjáépítésben, az újrakezdésben, mert hirdeti; „Rajtunk for­dul meg; lesz-e újra ország, / lesz-e ottho­na ennek az anyának,/aki kezünkbe adta mindenét, / utolsó fillérként végső bizalmát.” Szalontay Mihály KNER IZIDOR Emlékeiés a gyomai Kner Nyomda alapítójára Illyés Gyula: Olvastam épp, itt a rom Mohéban oly elmerüUen, magam bazár tan, belül egy hang lett, ha cinke dal csapta fülem meg, vagy kocsi-zaj. Közbon — (mióta? magam sem tudtam) valami ritmust dobolt az ujjam, monoton, messzi ütem-zenét, mint állomáson a készülék. Cserepező Ejh, ez az ujj! Mi üzen így néki? Szinte csaholna! Ugyan mi készti? Újra madárfütty? Gépdohogás? Füleltem, vízcsap? Nem, — kalapács! Persze! Itt szembe dologba kezdtek! Mint a munkások? Már cserepeznekl Ormán jön ez a friss üzenet, ők verik ezt a jó ütemet. A sürgetést, hogy áll jam a versenyt, hagyjam a könyvet, írjam e verset, tegyem, de tüstént, amit tudok, doboljam én ii az indulót. Adjam tovább, hogy ami volt, elmúlt, hirdessem, éled, ami elpusztult, üssem világgá, mint a tető legtetején a cserepezó. Ezernyolcszázhatvanban, te­hát 125 éve született, és 1935- ben, vagyis kereken ötven éve halt meg Kner Izidor, a hírnevessé vált gyomai nyom­da megteremtője. Pályafutá­sa a kiegyezés után nálunk hirtelen fellendült gazdasági fejlődés körülményei között bontakozott ki, sikereiben mégis tehetsége, ízlése, üzle­ti érzéke és vasszorgalma vitte a döntő szerepet. Könyvkötő volt, akárcsak a Vág mellől Békés ' megyébe áttelepült elődei. A székesfe­hérvári Szammer Nyomdában dolgozott, és szabad idejében ievokezett megismerkedni a I ps a nyomtatás mer.'é" 1 is. Konyított tehát valamit a nyomdászat­hoz. amikor Gyomára haza­látogatva, az ottani főszolga­bíró és egyben a takarék- pénztár elnöke arra biztatta, hogy éljen a lehetőséggel, alapítson nyomdát, erre a célra bankkölcsönt kaphat. 1882-ben tizenkét fióknyi betű és egy kis kézisajtó be­szerzéséből állt a nyomda­alapítás. S egyetlen nagyob­bacska. deszkafallal kettéosz­tott szobában kapott helyet a nyomda és a nyomdász laká­sa. Naponta általában tizen­hat órát dolgozott. A szedést, a nyomtatást éveken át ma­ga végezte, s a kinyomtatott könyveket természetesen ma­ga kötötte be. Eközben arra is szakított időt, hogy karco­latokat írjon a Borsszem Jan­kába és a Jókai Üstökös cí­mű lapjába. Nemsokára házat vásárolt, korszerű gyorssajtót szerzett be, majd Í902-ben nagyobb beruházásba kezdett: a nyom­da elhelyezésére új épületet emelt. 1900-ban tizenketten, 1914-ben pedig már 150-en dolgoztak a gyomai Kner Nyomdában. Hogy télen-nyá- ron egyenletes legyen a nyom­da murikéval való ellátottsága, kiválasztott két olyan nyom­tatván yf aj tát, amelyet nem szükséges, sőt nem is lehet a megrendelés pillilamatáfoan elő­állítani, hanem raktáron kell tartani. Ilyenek voltak a köz- igazgatási nyomtatványok és a báli meghívók, A szép, többszínnyomású báli meghí­vókat, amelyeket jónevű ma­gyar festőművészek terveztek, a Kner Nyomda nemcsak bel­földön hozta forgalomba, ha­nem százezer számra küldte Dési-Huber István emlékezete Önarckép Kilencven esztendeje, 1895-ben született Nagy- enyeden a magyar proletár­művészet egyik nagy alak­ja, József Attila és Derko- vits Gyula sorstársa, nem­zedéktársa, szövetségese. Bi­zonyos munkamegosztás jellemzi Derkovits és Dési- Huber azonos hőfokú és eszmeiségű küldetését a té­maválasztásban. Ök ketten a harmincas évek magyar határa dereng fel. Mérlege­lő alkat volt, aki helyes és teljes tájékozódás nyomán érte el irányzatának opti­mumát azáltal, hogy Cézanne a kubizmus és a konst­ruktív irányzatok minden eredményét szelektálva ösz- szegezte munkásságában. Tudott elhagyni és kiemel­ni. A szociális téma hité­ből és szolidaritásából fa­kadt; az érték már összpon­tosított és fegyelmezett te­hetségéből. • Derkovits és Dési-Huber a festészetet a harmincas években a tár­sadalmi igazság szolgálatá­ba állították. Mindketten képességük felső fokán. Igaz, Dési-Huber István vi­lága partikulárisabb, s, ha nem is éri el Derkovits egyetemességét, művészete szuverén érték. Ennek ma­gaslata a Guberáló, az Ön­arckép, a Viharmadarak, a Gyárkémény. 1944-ben halt meg Buda­keszin. 1948-ban poszthu­muszként, elsők között kap­ta meg Derkovits Gyulával együtt a Kossuth-díjat. Életművének , kiemelke­dő alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában látha­tók, sok műve került meg­őrzésre a szombathelyi kép­tárba. Losonci Miklós festészetének ikercsillagai. Életrajza arról tudósít, hogy autodidakta volt. Gorkijhoz hasonlóan az élet és a kor egyetemére járt. Termé­szetesen rajzi tanulmányo­kat folytatott, s mikor elő­készületei befejeződtek, ak­kor kezdett festeni 1928- ban. öntudattal festette a munkások világát, környe­zetét, és még az ettől elté­rő témákban is a jövő látp­A Kner Nyomda emblémája m rítékcímkék tervezésére mi­nél nevesebb művészeket nyerjen meg, vagyis megte­remtse nálunk is az alkalma­zott grafika rangját és be­csületét. Mire azonban e té­ren eredményeket mutatha­tott volna fel, megváltozott körülötte minden: a határok, a gazdasági körülmények és a szokások is. A báli meghí­vók divatja elmúlt, ám Kner Izidor nem jött zavarba. A grafikusokat ezután címlapok tervezésével és könyvek il­lusztrálásával bízta meg. Még az 1900-as évek elején, amikor romlani kezdett a szeme, első riadalmában Im­re fiát kivette a gimnázium­ból, és Lipcsében beíratta a Máser-féle nyomdaipari tech­nikumba. Kner Imre há­rom év múltán, 1907-ben fe­jezte be tanulmányait Lip­csében, és hazatérése után — apja bizalmából — 17 éves fejjel átvette a nyomda mű­szaki vezetését. Kner Imre azonban nem­csak alapos szakmai felké­szültséggel érkezett haza, ha­nem az akkor Nyugait-Euró- _ pában hódító új stílus, asze-’ cesszió ismeretével is, és meg­érintette őt William Morris hatása, aki az 1890-es évek­ben londoni nyomdájának, a Kelmscott Presisnek feltűnést keltő, míves kiadványaival megindította a „szép könyv” mozgalmat. A magas igénnyel megformált, művészi kivite­lezésű könyvek első hazai műhelye a gyomai Kner Nyomda lett. 1915-től kezdve az öregedő Kner Izidor a könyvkiadás irányításéit is legidősebb fiá. nafc, Imrének adta át. Az 1880-as évek elején még kez­detleges kis nyomdát Kner Izidor gyors ütemben fejlesz­tette nagy teljesítőképességű üzemmé. Erre nézve jellem­ző, hogy századiunk első év­tizedében a vasútigazgatóság kénytelen vollt meghosszabbí­tani a vonatok tartózkodási idejét a gyomai állomáson, hogy a Kner Nyomda renge­teg küldeményét berakhassák a mozgóposta kocsijába. Kéki Béla ROBERT ROZSISYESZTVENSZKIJ Fáradtság A Földre fáradtság köszöntött. Nem lehet nem látni meg tovább, A Földön az anyák elfáradtak szülni mindig csak katonát! Belefáradtak a kártyavetésbe, hasztalan reménnyel élni csak... Elfáradtak a ruhagyárak, hogy egyenruhát varrjanak... A sugárhajtású repülő is fáradt szállni szembe háborúval! Az erdei út is fáradtan nyög hátán unott tankjaival. A fáradtság bilincsbe verte a Földet. Nézd csak ezt a kort! Már a tenger is belefáradt ringatni rakétacirkálót! Elege van a vasas ízből, a gonoszságot ízleli, és a tengeralattjárókból is, nyomják szörnyű tömegei. Fáradt a dörgéstől az ég, fáradt a Föld, mikor van rajta sok töméntelen sűrű céltábla, céltáblák és nem városok. És még a lélektelen fém is, példája rideg tompaságnak, hosszú évezredek alatt fegyverré válni belefáradt! 8 NÓGRÁD - 1985, február 2., szombat Déli pihenő Szokolay Károly fordítása Kner Izidor egyik kiadványa megrendelőinek Ausztriába, Német- és Franciaországba, sőt még Egyiptomba is. Kner Izidor arra törekedett, hogy az ízléses báli meghívók, pla­kátok, üdvözlőkártyák és bo­

Next

/
Thumbnails
Contents