Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

Ha bíznak bennem...

r Metsző szél zörgeti a csont- ffcá fagyott bokrok, ágait. Hideg van.

— Szerencsére a vetést hó llakarja... Bár... alig hiszem, Ihogy megússzak ezt a telet fagykár nélkül, — mondja fázósan Bagi Tibor.

Melegebb szelet, nyarat járnak az NDK-ból érkezett, nagy teljesítményű kombájnok is. Az udvaron sorakoznak katonás rendben, „fejűiké n” hósipka.

— Fedél kellene föléjük. Csakhogy a gyógynövényeik eem maradhatnak a szabadiban. A Mátnadrog Gazdaságii fTársaság több mint 12 milliós nyereséget hozott az elmúlt e.siztendóben — magyarázza az avatottak értő módján Bagi fTi'bor.

A pásztói áilllami gazdaság f'zaimunlkástanulója volt annak idején, s itt a szináki gép- fia/vító műhelyben lett mestere a munkának. A gépek elektromos berendezéseit vizsgálja, gyógyít ja nap miirat nap. •Ha álmáiból költenék fél, hogy baj van valamelyik gépen, akikor sem igen tévedne. Tízen-tizenketten vannak együtt a műhelyben: esztergályosok, hegesztők, Lakatosok, műszerészek, összeszokott, jó csapat. Nem természetük, meg aztán idejük sem igen van rá, hogy az órát í igyéljék: mikor mutatja a műszak végét. Ha eljön a négy óra, a 'legtöbben azon bosszankodnak, mennyi mindent kellett volna még tenniük.

— Rémisztgethet bennünket a február hidegigei. hóval, mi már ilyenkor a tavaszra készülünk. Sok gépünk van és vegyik értékesebb, mint amá- fsik... Csék a négy FIAT-trak- itorbói, amit tavaíly vásároltunk kéteniiliórt ér egy-egy

r

soroflijia.

Niracs is rajtuk javttanive- Bó, áim néhány régebbi traktoron, a vetőgépeken, s a szállítóeszközökön annál több. Munkájuk tavaly ilyenkor is eikadt bőven. Ám a szántásnál, vetésnél, a betakarítás- jnál nem volt különösebb dtomdljulk. A folyamat»«, Jó munikát noigáDja a gnTrWw«%. twm kialakított anyagi ésda- keáségl rendszer is.

— Nálunk most kétféle bérezés van. Az erőgépeken, a munkagépeken dolgozók teljesítmény szerint kapják a pénzűiket. A műhelyben meg órabérben dolgoznák. Egyiken is, másikon is van miit pontosa tanunk.Nem véletlenül beszél erről Bagi Tibor. Most, hogy újra a tápszer vezeti titkárnak választották a több mint negyven párttagot számláló alapsizerveizetben, fontosnak tartja és figyeljenek mindarra, ami az embereket foglalkoztatja. A tisztességesen végzett munka elismerésével tulajdoniképpen nincs különösebb baj. A taggyűlésen arról is szó esett, hogy a magasabb teljesítményt, a jobb munkát vastagabb borítékkal kell elismerni. Csakhogy az erő- gépvezetSk azt is megjegyezték, hogy az elismerésinek minden esetben biztos alapokon, pontosan számba vett teljesítményekben kell nyugod- niok.

— Airra törekszünk az alapszervezettben, hogy a munkáért az egymásért érzett felelősséget, az önbecsülést erősítsük az emberekben — gondolkodik el a mondottakon maga is. — Azt szeretnénk, ha a brigádok, a munkacsoportok maguk osztanák el a pénzt egymás között, természetesen a végzett munka »lápján. Ettől ugyan még egy kissé odébb vagyunk, mégsem tartom lehetetlennek a vállalkozást.

Nem kevés tehát a pért- ala.pszervezet munkája, felelőssége. A most formálódó munkatervben Bagi Tibor minden olyan fontos tényezővel számol, amellyel a párttagok segí thetik a azt rák i növénytermesztő és szolgáltató ágazat eredményes munkáját Tanácsolt kér a gazdasági vezetőktől, a «Bakszenveaeiti bizottságtól, a KISZ-fiat»löktől.

— Egy fecske, akárhogyan is igyekszik, nem csinál nyarat — jegyzi meg. — A múlt évet nem zártuk rosszuk együtt csináltuk azt is... Azok, akik itt dolgozunk, Idekötődünk ehhez a kerülethez.

Nem áfflttiő* bogy nyugodtak a napjait, bated.

— Mostanában még m #.

szakáim sem — mondja mosolyogva.

Gyakran megesik, hogy a nyugtalanság, a türelmetlenség a napi munka végeztével sem csitul el benne.

— Van, hogy arra gondolok, harmincnégy éves vagyok. talán nyűgöd tab ban is élhetnék, alhatnék, ha kevesebbet törődnék mások gondjával, bajával.... Talán igein — mereng el gondolatain. — Csakhogy ón apámtól is azt láttam, ha az emberek bíznak bennem... bizalmukat meg kell szolgálnom munkával, jó szóval, á nézeteltérést is felvállaló, nyílt beszéddel.

Mikor mire van szükség. Néhány esztendeje tanáes- taignak választották és tagja a végrehajtó bizottságnak is. A Lenin utca és a Kossuth utca egy része tartozik körzetéhez.

— Csendes, szép része ez Sziláknak. Tele zölddel, virággal... Nem kell itt senkit sem figyelmeztetni arra, hogy gondozza, óvja a közös értéket...

Sorolja azt is kérés nélkül, hogyan segítik az emberek társadalmi munkával az óvodát, az iskoláit, hogy zavartalanul végezhesse munkáját. Azzal is számol, ha végre megvalósul dédelgetett álmuk, hozzákezdenék az új, a mai, s még inkább a jövőbeni köve- télmónyéknek megfelelő iskola építéséhez, a lakosság támogatása ott sem marad el.

Tennivaló azért e viszonylag csendes körzetben is akad. A vízellátás, különösein a nyári hónapokban bizony nem zavartalan. Aszályos időben a község magasabb részein lakó emberek napokon át nem jutnak elegendő vízhez. Az utóbbi napokban meg — a falugyűlésén kavart kisebbfajta vihart — m paszitái áfiész készülő fettéafcedéseit vwbatjáfc.

Nem maradt M a vériemen veséiéből Bagi Tibor sem.

— Azt szeretnénk, ha az áféaz a lakosság zavantallian áruellátását és a boltok gazdaságos üzemeltetését jobban összehangolná. Olyan megoldást keresne, amely miradany- nyiunk megelégedésére «aol- gállma...

Minden M—m »teáik

Aren.

«. O.

Csap—Záhony—Ágcsernyő

Vasutasok barátsága

Legyen éjjel vagy nappal, legyen bármilyen jó vagy rossz idő, Csapon a szovjet határállomás megfeszített munkája egy percre sem szünetel. Vezetője, Mihail Szidorovik napja rendszerint azzal kezdődik, hogy beszél a magyar és a csehszlovák kollégákkal „Jó reggelt!” — köszönti a záhonyi állomásfőnök, Enyedi István. — Hány vagont akarnak ma átküldeni? Igen, értem... És a beszélgetés addig tart, amíg pontosan tisztázzák az aznapra várható munka mennyiségét és sorrendjét. Csapon a normális munka szinte lehette, len a határon dolgozó külföldi kollégákkal való szoros együttműködés nélkül.

Több mint húsz éve, hogy a csapi, a záhonyi, az ág- csernyői vasutasok aktívan részt vesznek a nemzetközi szocialista munkaversenyben, ami a munkatermelékenység növelésének hatásos eszközévé vált. Jórészt ennek a munka versenynek köszönhető, hogy a múlt esztendő első negyedében például a tehervagonok állásideje Csapon 0 9 órával csökkent, hogy 6,8 százalékkal kevesebb az üzemeltetési önköltség, hogy 3,4 százalékkal növekedett a munka termelékenysége.

A három ország vasutasainak barátsága 1964-ben kezdődött a határállomáson. Akkoriban érkeztek a csapi depóba az első VM—1 típusú magyar mozdonyok. A mi vasutasaink nem sokat értettek akkor a javításukhoz, ezért a záhonyi munkásokhoz fordultak segítségért és tanácsért. Ezzel kezdődött a szovjet és magyar vasutasok együttműködése a munkában. Valamivel később Ágcsernyő vasútállomás csehszlovák dolgozói is csatlakoztak a nemzetközi szocialista versenyhez. Az eredményeket félévenként értékelik, és ez kiterjed minden fontosabb dologra: a külkereskedelmi szállítási terv teljesítésére, a külföldi vagonok és mozdonyok állásidejének csökkentésére, a gördülőállomány karbantartására, üzembiztonságára.

Számokkal azonban nem is lehet kifejezni azt, hogy a gyakorlatban milyen óriási haszna van a három határállomáson dolgozó vasutasok közös munkájának, hiszen az őszinte barátságot, a jó összmunkát számokkal nem lehet mérni.

Egyetlen példa az egymás segítésére* 1982-ben az egyik nyári napon a záhonyi vasútállomáson kigyulladt egy üzemanyagtartály.

— Félő volt, hogy a tűz átterjed a többire is — meséli Eszenyi István, a záhonyi rakodók brigádvezetője. — A munkások szaladták mind a tűz oltására, dehát nehezen boldogultak vele. Aztán csak halljuk, hogy a szovjet részről szirénázva jönnek a tűz- oltókocsik, emberek rohannak át hozzánk. A csapiakkal együtt aztán sikerült eloltani a tüzet.

Közeledik Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója, amire Eszenyi István brigádja felajánlásokkal készül. Tavaly ezt a kollektívát kiváló munkájáért a Magyar Népköztársaság állami díjával tüntették ki. A magas kitüntetés elérésében segített az a tapasztalat is, amit a Csapon dolgozó szovjet munkásoktól vettek ót.

Jevgenyij Saskov

Egyéni elszámolású központi Kites

Amióta központi fűtés létezik, azóta igény van arra, hogy a fűtés költségeit a fogyasztástól függően, lakásonként állapítsák meg. Az AEG—Teleíünken cég e célra egy meglepően egyszerű és pontos eljárást fejlesztett ki. Ez abból indul ki, hogy a fűtőtest állal leadott hőt

döntően meghatározza egyfelől a fűtőtest nagysága, másfelől a fűtőtest és a helyiség közti hőmérséklet-különbség. Az utóbbit termoelemekkel mérik. Az egyik hőmérő a fűtőtestben, a másik a fűtőtest közelében a falban van. A hőmérőrendszerhez még egy olyan érzékelő is tartozik, amellyel a szomszédos lakások közötti hőcsere állapítható meg. Ez például tetővé teheti, hogy fűtési díjat számoljanak fel azoknak a bérlőknek is, akik az összes fűtőtestüket kikapcsolják, és lakásukat a szomszédos lakással fűttetik.

Megyei pártértekezlet előtt

Az érdekek azonosságán alapuló közmegegyezés

Beszélgetés Hóinak Nándorral, a népfront megyei bizottságának elnökével

A megélénkülő közélet rangos fórumai az elmúlt éveket összegezve méltán

állapítják meg: figyelemre méltó fejlődés jellemezte az élet minden területét. Az eredmények egyik forrása a párt szövetségi politikájának következetes megvalósítása. A társadalmi célok alapos megismertetése és elfogadtatása révén széles néptömegek válnak cselekvő részeseivé a programok megvalósításának is. E lendítő erejű társadalmi közmegegyezés néhány jellemzőjéről beszélgettünk Kojnok Nándorral, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának elnökével.

— A szövetségi politika nem taktika, hanem egy eszmeileg következetes társadalom- irányítási szisztéma — mondotta mindenekelőtt Kojnok Nándor. — Következetessége és töretlensége pedig a változásokhoz való igazodásban rejlik. Folyamatról van tehát szó, de a töretlenség mellett képes e politika a mindenkori körülménvek figyelembevételére is. S amikor a szövetségi politika mindennapi gyakorlatáról beszélünk, onnan kell elindulni, hogy a párt politikájában megfogalmazott célok az alapvető érdekek azonosságán alapulnak. Ennek következtében pedig — a nehezebb körülmények között is — létrejöhet a köz- megegyezés, a Hazafias Népfront az állami és társadalmi szervekkel karöltve eredményesen munkálkodhat a szocialista nemzeti egység helyi feltételeinek megvalósításán. Manapság sokszor emlegetik, hogy a közélet aktívabb, a közvélemény sokrétűbben fejeződik ki. Az okok között említik, hogy pártkongresszus előtt állunk, készülünk a fel- szabadulás 40. évfordulójára, sor kerül a kiszélesedett demokratizmus alapján a választásokra. Az emberek érdeklődését ezek a tények természetesen alapvetően befolyásolják — a véleménynyilvánítások e rangos események kapcsán csúcsosodnak ki, — a közéleti aktivitás igazi eredője mégis a legutóbbi pártkongresszus óta a magyar társadalomban még jobban kibontakozó demokratizmus, a társadalmi fejlődés.

— Kétségtelen: számos a lehetőség a véleménynyilvánításra. S az emberek pedig élnek is a kínálkozó alkalmakkal.

— A véleménynyilvánítások alapján meg lehet fogalmazni azokat a csomópontokat is, amelyek legjobban kifejezik: mi érdekli manapság az embereket. A szocialista társadalmi és gazdasági fejlődés aktuális kérdései például mindenkit érdekelnek, de nem maradnak visszhang nélkül a nemzetközi politikában tapasztalható feszültségek sem. A megnyilatkozások ugyanakkor azt is érzékeltetik: a személyiséghez kapcsolódó állampolgári méltóság erősítésére, a jogok és érdek- képviseleti lehetőségek megteremtésére a társadalom egyre több alkalmat kínál. A véleménynyilvánítások tapasztalatai alapján azt is el kell mondani, hogy manapság úgy néz ki, mintha a gazdálkodás körülményei, az életmódbeli lehetőségek nem az egység felé mutatnának, nem azt erősítenék. Igaz, fokozódtak a személyes érdekeket kifejező törekvések, tapasztalható differenciálódás. Az érdek- és véleménykülönbségek azonban nem akadályozzák meg az általánosabb, a társadalom nagyobb részére kiterjedő egység megvalósulását. A differenciálódás ellenére tehát az alapvétő érdekek megszülik a közmegegyezést.

— Mit tett mindezért az elmúlt években a Hazafias Népfront?

— Természetesen a megyei népfrontmozgalom elfogadta és vállalta a mozgalmat megillető, ráháruló feladatokat. Alapvetően azért, mert társadalmi igényt tartalmaz a párt politikáját megvalósító program. Valóságos állampolgári problémákat vállal fel, az ellentmondások és feszültségek feltárásával is. S amikor a maga módszereivel a Hazafias Népfront segíti a valóra váltást, nem felejthetjük el azt sem, hogy vállalni kell a vitát is. Kiváltképpen akkor, ha indokolatlan türelmetlenségről, szélsőséges véleményekről van szó.

— A nézetek „ütköztetésére” milyen esetekben került sor?

— A gazdasági élettel, a nemzetközi politikával, a békeharccal kapcsolatos kérdések mindenütt foglalkoztatok az embereket, ezekhez Nóg- rádban is kapcsolódnak. De, hogy egy sajátos példát említsek, a népfront fórumain is

— a megye jellegéből adódóan — sok szó esett a kistelepülésekről. Feltárva a teendőket és ügyelve az állásfoglalásokban a szükséges arányokra is. Jól példázták ezt a befejeződött tanácstagi beszámolók, ezekben a napokban pedig összesen 136 falugyűlésen és városkörzeti tanácskozáson mond véleményt a lakosság a településfejlesztésről. Nagy érdeklődés mellett, vitában rangsorolva a teendőket. A közigazgatás korszerűsítése is vitákat vetett fel, mert az új helyzetben tapasztalható volt némi bizonytalanság. Magyarán arról van szó, hogy a városkörzeti „felállásban” ne épüljön át a régi hierarchikus rendszer, de diktáljon a város, öt év alatt többször elemeztük az időskorúak helyzetét, s ezt az is indokolja, hogy aránvuk magasabb az országos átlagnál Nógrádban. Végül is an-a jutottunk, hogy a szociális szempontú megközelítés nem elegendő, többet kell tenni a társadalmi éiet iránti érdeklődésük kielégítésére is.

— A szövetségi politika szellemében párttagokat és pártonkívülieket, magyar és nemzetiségi anyanyelvieket egyaránt mozgósít a népfront. A társadalmi célokért egymás mellett dolgozik hivő és ateista, ugvanakkor közéleti megbízatást, például tanácstagi munkát vállalva is tevé- kenvkednek egyházi személyiségek. Több-kevesebb sikerrel minden rétegnek kínál mozgásteret, cselekvési lehetőséget a Hazafias Népfront.

— Elsőként a munkásságot kell említeni, szerepük meghatározó a közéletben is. Eszmei és szellemi magatartásuk követésre méltó, tapasztalataink szerint pedig a település- fejlesztésben a legnagyobb mértékben, szervezetten, a munkások vesznek részt. A munkahelyen való helytállás mellett sokat tettek azért is, hogy — országos figyelmet keltve — Salgótarján négyszer nyerte el a településfejlesztésért a nemzeti zászlót. Á városok és' falvak lakossága, az ipar és a mezőgazdaság dolgozói 1984-ben — a még nem végleges adatok szerint,

— több mint 450 millió forint értékű társadalmi munkával segítette a településfei- lesztést. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez pedig több mint 30 ezer dolgozó csatlakozott.

A társadalmi egység és a társadalmi fejlődés anyagi és szellemi hátterének megteremtésében példaadó a munkásság. Ráadásul egyre jobban erősödik ott, ahol nő a letelepülő munkások számai Így van ez Salgótarján lakótelepein, Balassagyarmaton, Pásztón is. Néhány évvel ezelőtt még azt a jogos kritikát kaptuk, hogy keveset kezdeményez a népfront az új lakótelepeken. Napjainkra — a városikörzeti népfrontbizottságoknak köszönhetően — az ott élő munkások segítségével elevenebb lett a közélet, hatékonyabb a településfejlesztés. Ha a munkásokról beszéJ lünk, szólni kell a munkásnőkről is. Társadalmi folyamatként minden eddiginél na* gyobb mértékben kapcsolódtak be a termelésbe, ugyanakkor taoasztalható, hogy elmarasztalják a nőket kevésbé aktív közéleti munkájuk miatt. Csakhogy nekik a család- és gyermekgondozás, az idősekkel való foglalkozás mellett például az iskolával való kapcsolattartás is ott van. Ilyen értelemben kell vizsgálni: a valóságban mennvi — a hagyományos értelemben vett — közéleti aktivitást várhatunk még tőlük.

— S az értelmiségtől?

— A népfront munkájában, a rétegpolitika keretében megkülönböztetett figyelmet kap az értelmiség, örvendetes, hogy már a tervciklus elején is hétezer felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozott a megyében. Ahogy a párt- és állami szervek törekedtek az értelmiség számának növelésére, a letelepedésük segítésére, úgy a népfront is szerepet vállalt a maga módján a beilleszkedés megkönnyítése, a közéleti szerepvállalás elősegítése érdekében. S ahogy létszükséglet az iparnak és a mezőgazdaságnak a szellemi tőke, úgy jogos a kivánalom is: az értelmiségi ne csak a munkahelyén produkáljon, hanem vállaljon szerepet a társadalom, a lakóhely közéletében is. A pluszmunkának jó színterei a szellemi műhelyek: az MTESZ és a Miskolci Akadémiai Bizottság révén számos alkalom kínálkozik a cselekvőkészség kibontakoztatására. Az értelmiség sok érték hordozója, jó példák akadnak arra, hogy mennyire élünk ezzel, de sok még a tartalék is. Nézetem szerint alapvetően közömbös ember nincs. A cselekvőkészség mindenkiben megvan. A felélesztéséhez, a valóságos érdekekhez, az értelmes célokhoz kapcsolódó feladatokat kell adni. A helyi népfronttitkárok több mint 50 százaléka például már értelmiségi, de sok más területen is számíthatunk rájuk. Véleményünk szerint aktívabb lett az agrárértelmiség is, bár kétségtelen, hogy vannak kihasználatlan lehetőségek. Mindent összevetve, ma már történelmi múltként emlegethetjük az értelmiséggel szembeni bizalmatlanságot és tartózkodást.

— Végezetül: milyen további feladatokkal számol a Hazafias Népfront?

— Az embereket élénken foglalkoztató „merre és hogyan” kérdésre majd válaszol a pártkongresszus. Ezt követően sor kerül a népfront kongresszusára. A társadalmi célok szövetségi politikán alapuló segítésének újabb módszereiről bizonyára azon a fórumon is szó esik. S ha egy üzemre azt mondjuk, hogy a mai jó munka holnap már nem elegendő, akkor ez kétszeresen igaz a mozgalomra. így töltheti be a népfront a kialakult szerepét; népszerűsítve, érvelve és meggyőzve mozgósítani a társadalmi célok valóra váltása érdekében.

K. G.

NÖGRÁD — 1985. február 16., szombat 3