Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
fl!SZ3T>f?gcsouort a Salaótflt’ánl Kohászati üzemekben A barátság valamennyiünk közös ügye A magyar—szovjet barátsági munka nevezetes esemé- ni'ét rendezik meg február 18-án megyeszékhelyünkön. Harminchét évvel ezelőtt írta. alá a Szovjetunió és Ma- gvarország azt a dokumentumot. amely azóta az élet valamennyi területén meghalá- rozta országunk épülését, fejlődését. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről van szó. A Kohász Művelődési Köpontban megrendezésre ikerülő országos esemény salgótarjáni házigazdája — a megyei és a városi pártbizottságok mellett — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek MSZBT-tagcsoportja. fi farjáni »céltól a moszkvai rádióig — Nagy megtiszteltetés számunkra ez a rendezvény — mondja Grosch Tamás, az SKÜ MSZBT-tagcsoportjának elnöke. — Ügy érezzük, hogy ez egyúttal elismerése is annak a munkának, amelyet vállalatunk a magyar—szovjet barátság kibontakoztatása, továbbfejlesztése érdekében végzett. Egyúttal kötelezettséget is jelent, hiszen az a bizalom, amely arra méltatott bennünket, hogy felszabadulásunk 40. évfordulóján házigazdái lehessünk ennek az országos jelentőségű rendezvénynek. további jó munkára is sarkall. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében várjuk ide, Salgótarjánba, a kohászati üzemek művelődési központjába szovjet elvtársainkat, a nagykövetség dolgozóit és a magyar—szovjet barátsági munka aktivistáit, tisztségviselőit. Megismerkedve a tagcsoport munkájával kimagasló eredményekről, máshol is jól hasznosítható példák, tapasztalatuk soráról adhatunk számot. Rendszeres és gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak például két szovjet vállalattal is.. A Kemerovo megyei gurjevszki kohászati kombináttal, valamint a hmelnytcki gépgyárral. Minden évben felkeresik egymást és tájékozódnak egymás munkájáról. életéről. Agitációs és propagandamunkájuk sokrétűségét jelzi, hogy az egyszerűbb eszközök, faliújságok és tájékoztatók mellett a sajtó különböző szervei is segítik munkájukat. A „Tarjám Acél” üzemi laptól kezdve a moszkvai rádió magyar szerkesztőségéig szinte valamennyi sajtóorgánum szívesen foglalkozott a tagcsoport környezetében kibontakozott, valóban elismerésre méltó munkával. Érdemes megemlíteni, hogy tájékoztatóik, tömegpolitikai tevékenységük szervezésekor figyelembe veszik a ré- rétegsajátosságokat is. Tudják, hogyan kell az értelmiségi dolgozókkal és hogyan a fiatalokkal megismertetni, megszerettetni a barátsági munkát. Nem véletlen, hogy a kohászati üzemekben a magyar—szovjet baráti munkának az egyik legaktívabb képviselői éppen a KISZ- fiatalok. Hogy csak egy példát említsünk, tavaly Bat- tonyától Salgótarjánig gyalogtúrát szerveztek, amelyet az idén folytatnak Nemesmedvesig. Emellett náluk is rendszeresek a különböző előadások, barátsági rendezvények, találkozók. Nemrégiben találkoztak például Anatolij Jefimovics Bor- motovval, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának igazgatójával, akivel már egy újabb „randevút” is megbeszéltek. Júniusban ünnepük az MSZBT megalakulásának negyvenedik évfordulóját, az erre az alkalomra tervezett rendezvények keretében találkoznak újra szovjet barátjukkal. Őszintén a gondokról is — Melyek a fontosabb céljaik? — kérdezem az ügyvezető elnököt. — A legidőszerűbb az, hogy méltóképpen ünnepeljük meg mind a vállalat, mind pedig a megyeszékhely viszonylatában hazánk felszabadulásának és a fasizmus felett aratott győzelemnek negyvenedik évfordulóját. Mindkét történelmi jelentőségű tett elsősorban a Szovjetunió eredményeit dicséri. Ezt szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Ugyanakkor fontos feladatként határoztuk meg magunk számára, hogy hangsúlyozottabban ismertessük meg vállalatunk dolgozóival is a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak a béke, a biztonság és a társadalmi- haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezen a területen is nagyon sokat köszönhetünk a Szovjetuniónak. Ez indokolja azt is, hogy bátran, őszintén szólhatunk a Szovjetunió mindennapjainak életéről. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy sokkal kedvezőbb a barátsági propaganda fogadtatása, ha nemcsak az eredményekkel, hanem a gondokkal. megoldásra váró feladatokkal is megismertetjük egymást. fi barátság szálai — A nemrégiben tartott vállalati pártértekezleten többen is dicsérőleg hozták szóba a magyar—szzovjet barátsági munkát. Engedje meg a személyesebb kérdést: milyen érzés az elismerő szavaikat hallani? — Mindenképpen jó érzés. De tudni kell, ez közös mun-, ka. Nemcsak a tizenhárom tagú elnökség tevékenységét dicséri, hanem a vállalatunknál dolgozó különböző politikai és társadalmi szervezetek, valamint a szocialista brigádok tagjaiét is. Nélkülük hiába is kísérelnénk meg a legjobb terveket kialakítani, ha nem éreznénk úgy valamennyien, hogy a barátsági munkára szükség van, ha nem tudnánk, hogy életünkhöz, munkánkhoz mennyire sok szállal, és valóban mennyire baráti érzelmekkel kötődik a Szovjetunió. — I >1 — Arcok a városból A munka sosincs befejezve luiegvallom őszintén ami. *T* kor megtudtam, hogy velem akarsz beszélgetni, elgondolkodtam: mit is kéne mondanom. Ha mór engem kérdezel, ha én lettem valamiért érdekes, akkor mégsem mondhatok akármit! így kezdődött a beszélgetésünk Czelleng Jánossal, a balassagyarmati kábelgyár főmérnökével. A tegezésről mondja: , — Mozgalmi betegség? A csuda tudja. Jobban érzem magam, ha tegeződöm valakivel. Közvetlenebb azonnal az egész, legalábbis nekem. Nem erőltetem a dolgot, csak ha a másik fél is elfogadja. — Fordítsuk meg a beszélgetést és kezdjük a végén: miért kaptad te a Balassagyarmatért emlékplalkettet? Kék szemében vidám jfény villan. — Számokkal szépen alá tudom támasztani. Évekkel ezelőtt, nekifogtunk az ugyancsak beteg nyírjesi tavak megmentésének. Nem ÉN! MI! A vállalat vezetése, a gyárunk és a tanács közösen határozta ezt el. És így történt. Magam is horgász vagyok, sporttársakra és társakra találtam. Éveken ét lótottunk-futottunk gépért, emberért, s az idén az utolsó tóba is víz kerül, ami azt jelenti, hogy a Nyírjes megmenekült. Tizenkétmillió forint társadalmi munka és temérdek ember szabad ideje van benne. Az őrhalmi termelőszövetkezet, a helyi Vo- flán, a közúti igazgatóság, a városgazdálkodási vállalat, az országos és a megyei horgászszövetség... Minek soroljam? Bőik-sok ember összefogott. Épp ez volt benne a gyönyörű, ez a közös munka, ez az egyetakarás, ami olyan sokszor hiányzik a hétköznapokból. — Tehát a Nyírjesért kaptad a plakettet? — Igen. ÉN kaptam, de közös munka volt. — Balassagyarmati vagy.., Számít a hely, ahová az ember születik? — Nekem borzasztóan sokat. Az Arany János utcában laktunk, ez az én gyermekkoromban igazi városszéle volt. Hangulatát ma is őrzi. Apám ugyan fogtechnikus volt, de környezetünkben parasztgazdák laktak, így aztán az állatok és a növények jó barátaim voltak. Városban éltem úgy, mint a szabad falusi gyerekek. Utcabajnokságok...! Kemény focicsaták a győzelem kedvéért. Odatartozom, ott voltam otthon igazán. A közös sors, az egyforma élet, az azonos kispén- zűség egymásra utalta az embereket és ezért nyíltabbak is voltak, mint manapság. — Azután mégis igazi városi gyerek lettél. — A Balassi Gimnázium a maga rendezvényeivel, a mozgalmi munkával, meg a művelődési ház és a mozi kimozdított az Arany János utcából. — Főiskola a fővárosban. Hol van már a kisváros perifériája! — Nagyszerű iskola a Kandó. Bocsánat, a Kandó Kálmán Vülamosipari Műszaki Főiskola. Az életre, a gyakorlatra tanította a diákjait. Olyan műszaki szemléletre nevelt, amit munkahelyemen kitűnően tudtam hasznosítani. Szinte azonnal. — Jeles államvizsgád titán Balassagyarmat, kábelgyár. Ez ilyen természetes volt? — Jövök föl egyszer az Astoria aluljáróból, térdig ér a bűz, a füst. Na, mondom magamnak, azonnal el innen, amint csak lehet. Jöttem haza gépmunkásnak. Akkoriban települt még a gyár, hamarosan technológusként részt kaptam a gépek beállításában. Megépült a szabadvezeték-csarnok — ez úgy tizen- két-tizenhárom éve lehetett — és én lettem a sodróüzem főművezetője. — Ez karrier? — A java még hátravan! Jött a beruházás második üteme, az új csarnok az új gépekkel, s akkor az ezt irányító osztály élére tettek. — Másfél éve főmérnök vagy. — Igen. A feleségem nem káromkodik soha, csak két dologra szokta elciírázni a mondatot. Az egyik a Nyírjes, a másik a gyár. Én soha nem akartam főmérnök lenni. Megbíznak feladatokkal és azt jól akarom megcsinálni. Magamért is, másokért is. — Tíz éve tanácstag vagy, tagja a tanács végrehajtó bizottságának is. — Dolgozom. Szeretném megmutatni, hogy mi mindenre lehet jutni, mi mindent lehet elérni, ha az ember nagyon akar. Ez vonatkozik a termelőmunkára, a közösséget gyarapító társadalmi munkára és a megbízatásomra, a tanácstagságra is. így van bennem összhang, de az a gyanúm, hogy így van hitele is a szavamnak. Mert van, A gvermekheverőket gyakran hiába keresik a vásárlók az üzletekben, ezért az idén a korábbinál többet készít ezekből a bútordarabokból a Szekszárdi Bútoripari Vállalat. Az egyszemélyes gyermek- fekvőhelyeikből négy és fél ezer gyártását tervezik 1985- ben, a háiromszemélyes — emeletes — heverőbőt pedig aiz év végéiig legalább ezret akarnak szállítani a kereskedelemnek. Az állami dotáció csökkenése miatt a gyermekbútorgyár- tás kevésbé gazdaságos, így a bevételkiesést gyártmány- fejlesztéssel pótolják. Megvásároltak és üzembe helyeztek egy úgynevezett mélytüzű gépet. amellyé! az eddigieknél szebb kárpitozott garnitúrákat tudnák készíteni. A Dooms és a bútorkereskedelmi vállalat rendelésére már megkezdték a Tiberisz, a Szirén és a Szuper elnevezésű garnitúrák sorozatgyártását. Több gázpalack Az idén '210 ezer pb-gáizpa- laokot gyártanak az alwmiínd- umáru-gyár budapesti üzemeiben, 20—25 százalékkal többet mint tavaly, igaz ennek egy része, mintegy 40 ezer palack a tavalyi termelési lemaradás pótlása. A vállalat havi ütemezéssel szállítja a palackokat az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, mint forgalmazónak. Januárban 20 ezret adtak át a 11 és 22 kilogrammos alumínium palackokból. A kompi,ngfőzökhöz ajánlott kisebb űrtartalmú palackokból az idén még nem készítettek, ezekből a szezonális jellegű termékekből csak a következő hónapokban állítanak elő nagyobb szériákat. A vállalat megkezdte idei exportszállításait is a gázpalackokból; megrendelői között osztrák, NSZK-boli, angol, hoOlliatnd, belga, svéd, finn és szingapúri cégek is szerepelnék. Pillanatok Pásztóró! ezt hiszem. Megint csak a Nyírjesre hivatkozom. Bárhol jártam, bármit kértem, mindig akadt megoldás. — Hallottam a városban: Czelleng Jancsi, mit fogsz te csinálni, ha befejezitek a Nyírjest? — Először is sosincs befejezve a munka! Amit megteremtettünk, azt fönn is kell tartani. A gyár horgászegyesületének az elnökeként ígérem, hogy ezek a tavak nem jutnak még egyszer korábbi sorsukra! — Milyen célok elérését tűzted magad elé? — Munkakörömben a gyár fejlődését, segíteni jövőjét jobban megalapozni — ez i természetes. Végigéltem a i telepítés gyermekbetegségeit, a termelés minden nehézségét. Tudom mit kellene csinálnunk, de látom a lehetőségeinket is. A kettő összhangjának megtalálása a gyár jövőjének záloga. Dolgozunk rajta. Magánéletemben ? Van olyan? Semmit se tehetünk béke nélkül. Szeretném. ha gyerekeinket itt és a földön mindenütt fölnevelhetnénk. Nagyon szeretném. Szeretném még sok gyereknek megmutatni a Nyírjest, az Ipolyt, az erdőket, a hegyeket, a, völgyeket. Ezt a szép világot, amiben élhetünk, ha rend van körülöttünk. Azt a harmóniát keresem és szeretném továbbadni, amit az Arany János utca adott nekem. Ügy az már nem élhető meg, bár az Arany János utca szinte semmit sem változott azóta. Mi változtunk... Elcsöndesül. __ I lyesmit vártál tőlem ? — * néz rám hirtelen a harminchat éves főmérnök. — így kell ezt csinálni? De hisz csak beszélgettünk! Bólintok. Tényleg, csak beszélgettünk? Hortobágyi Zoltán Két éve adták át a város egyik legnagyobb vállalata, az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyára új formagyártó csarnokát, amelyet 120 millió forintos költséggel építettek. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat 86 millió forintos beruházása modern üzemet adott a városnak. A két mezőgazdasági üzem, a Mátraaljai Állami Gazdaság és a Béke Termelőszövetkezet irodaháza színesíti g városközpontot. Az általános és középiskolai kollégium a diákok minden igényét kielégíti. (Bencze Péter képriportja) | NÓGRÁD — 1985. február 15., péntek i Gycrmetai SzfilszárM
