Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

fl!SZ3T>f?gcsouort a Salaótflt’ánl Kohászati üzemekben A barátság valamennyiünk közös ügye A magyar—szovjet barát­sági munka nevezetes esemé- ni'ét rendezik meg február 18-án megyeszékhelyünkön. Harminchét évvel ezelőtt ír­ta. alá a Szovjetunió és Ma- gvarország azt a dokumentu­mot. amely azóta az élet va­lamennyi területén meghalá- rozta országunk épülését, fej­lődését. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről van szó. A Ko­hász Művelődési Köpontban megrendezésre ikerülő orszá­gos esemény salgótarjáni há­zigazdája — a megyei és a vá­rosi pártbizottságok mellett — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek MSZBT-tagcsoportja. fi farjáni »céltól a moszkvai rádióig — Nagy megtiszteltetés szá­munkra ez a rendezvény — mondja Grosch Tamás, az SKÜ MSZBT-tagcsoportjának elnöke. — Ügy érezzük, hogy ez egyúttal elismerése is an­nak a munkának, amelyet vállalatunk a magyar—szov­jet barátság kibontakoztatása, továbbfejlesztése érdekében végzett. Egyúttal kötelezettsé­get is jelent, hiszen az a bi­zalom, amely arra méltatott bennünket, hogy felszabadu­lásunk 40. évfordulóján házi­gazdái lehessünk ennek az országos jelentőségű rendez­vénynek. további jó munká­ra is sarkall. Ezeknek a gon­dolatoknak a jegyében várjuk ide, Salgótarjánba, a kohá­szati üzemek művelődési köz­pontjába szovjet elvtársain­kat, a nagykövetség dolgozó­it és a magyar—szovjet ba­rátsági munka aktivistáit, tisztségviselőit. Megismerkedve a tagcsoport munkájával kimagasló ered­ményekről, máshol is jól hasz­nosítható példák, tapasztala­tuk soráról adhatunk szá­mot. Rendszeres és gyümöl­csöző kapcsolatot ápolnak például két szovjet vállalat­tal is.. A Kemerovo megyei gurjevszki kohászati kombi­náttal, valamint a hmelnytcki gépgyárral. Minden évben felkeresik egymást és tájé­kozódnak egymás munkájá­ról. életéről. Agitációs és propagandamunkájuk sok­rétűségét jelzi, hogy az egy­szerűbb eszközök, faliújsá­gok és tájékoztatók mellett a sajtó különböző szervei is segítik munkájukat. A „Tar­jám Acél” üzemi laptól kezd­ve a moszkvai rádió ma­gyar szerkesztőségéig szinte valamennyi sajtóorgánum szí­vesen foglalkozott a tag­csoport környezetében kibon­takozott, valóban elismerés­re méltó munkával. Érdemes megemlíteni, hogy tájékoztatóik, tömegpolitikai tevékenységük szervezésekor figyelembe veszik a ré- rétegsajátosságokat is. Tud­ják, hogyan kell az értelmi­ségi dolgozókkal és hogyan a fiatalokkal megismertetni, megszerettetni a barátsági munkát. Nem véletlen, hogy a kohászati üzemekben a ma­gyar—szovjet baráti munká­nak az egyik legaktívabb képviselői éppen a KISZ- fiatalok. Hogy csak egy példát említsünk, tavaly Bat- tonyától Salgótarjánig gya­logtúrát szerveztek, ame­lyet az idén folytatnak Nemesmedvesig. Emellett ná­luk is rendszeresek a külön­böző előadások, barátsági rendezvények, találkozók. Nemrégiben találkoztak pél­dául Anatolij Jefimovics Bor- motovval, a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házának igazgatójával, akivel már egy újabb „randevút” is megbe­széltek. Júniusban ünnepük az MSZBT megalakulásának negyvenedik évfordulóját, az erre az alkalomra tervezett rendezvények keretében ta­lálkoznak újra szovjet barát­jukkal. Őszintén a gondokról is — Melyek a fontosabb cél­jaik? — kérdezem az ügyve­zető elnököt. — A legidőszerűbb az, hogy méltóképpen ünnepeljük meg mind a vállalat, mind pedig a megyeszékhely viszonyla­tában hazánk felszabadulásá­nak és a fasizmus felett ara­tott győzelemnek negyvene­dik évfordulóját. Mindkét történelmi jelentőségű tett el­sősorban a Szovjetunió ered­ményeit dicséri. Ezt szeret­nénk méltóképpen megünne­pelni. Ugyanakkor fontos fel­adatként határoztuk meg magunk számára, hogy hang­súlyozottabban ismertessük meg vállalatunk dolgozóival is a Szovjetuniónak és a szo­cialista országoknak a béke, a biztonság és a társadalmi- haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezen a területen is nagyon sokat köszönhetünk a Szovjetunió­nak. Ez indokolja azt is, hogy bátran, őszintén szól­hatunk a Szovjetunió min­dennapjainak életéről. Ta­pasztalatunk ugyanis az, hogy sokkal kedvezőbb a barátsági propaganda fogadtatása, ha nemcsak az eredményekkel, hanem a gondokkal. megol­dásra váró feladatokkal is megismertetjük egymást. fi barátság szálai — A nemrégiben tartott vállalati pártértekezleten többen is dicsérőleg hozták szóba a magyar—szzovjet ba­rátsági munkát. Engedje meg a személyesebb kérdést: mi­lyen érzés az elismerő sza­vaikat hallani? — Mindenképpen jó érzés. De tudni kell, ez közös mun-, ka. Nemcsak a tizenhárom tagú elnökség tevékenységét dicséri, hanem a vállalatunk­nál dolgozó különböző poli­tikai és társadalmi szerveze­tek, valamint a szocialista brigádok tagjaiét is. Nélkülük hiába is kísérelnénk meg a legjobb terveket kialakítani, ha nem éreznénk úgy vala­mennyien, hogy a barátsági munkára szükség van, ha nem tudnánk, hogy életünkhöz, munkánkhoz mennyire sok szállal, és valóban mennyire baráti érzelmekkel kötődik a Szovjetunió. — I >1 — Arcok a városból A munka sosincs befejezve luiegvallom őszintén ami. *T* kor megtudtam, hogy velem akarsz beszélgetni, el­gondolkodtam: mit is kéne mondanom. Ha mór engem kérdezel, ha én lettem vala­miért érdekes, akkor mégsem mondhatok akármit! így kezdődött a beszélgeté­sünk Czelleng Jánossal, a balassagyarmati kábelgyár főmérnökével. A tegezésről mondja: , — Mozgalmi betegség? A csuda tudja. Jobban érzem magam, ha tegeződöm vala­kivel. Közvetlenebb azonnal az egész, legalábbis nekem. Nem erőltetem a dolgot, csak ha a másik fél is elfogadja. — Fordítsuk meg a beszél­getést és kezdjük a végén: miért kaptad te a Balassa­gyarmatért emlékplalkettet? Kék szemében vidám jfény villan. — Számokkal szépen alá tudom támasztani. Évekkel ezelőtt, nekifogtunk az ugyancsak beteg nyírjesi ta­vak megmentésének. Nem ÉN! MI! A vállalat vezeté­se, a gyárunk és a tanács közösen határozta ezt el. És így történt. Magam is hor­gász vagyok, sporttársakra és társakra találtam. Éveken ét lótottunk-futottunk gépért, emberért, s az idén az utolsó tóba is víz kerül, ami azt jelenti, hogy a Nyírjes meg­menekült. Tizenkétmillió fo­rint társadalmi munka és temérdek ember szabad ideje van benne. Az őrhalmi ter­melőszövetkezet, a helyi Vo- flán, a közúti igazgatóság, a városgazdálkodási vállalat, az országos és a megyei horgász­szövetség... Minek soroljam? Bőik-sok ember összefogott. Épp ez volt benne a gyönyö­rű, ez a közös munka, ez az egyetakarás, ami olyan sok­szor hiányzik a hétköznapok­ból. — Tehát a Nyírjesért kap­tad a plakettet? — Igen. ÉN kaptam, de közös munka volt. — Balassagyarmati vagy.., Számít a hely, ahová az em­ber születik? — Nekem borzasztóan so­kat. Az Arany János utcá­ban laktunk, ez az én gyer­mekkoromban igazi városszéle volt. Hangulatát ma is őrzi. Apám ugyan fogtechnikus volt, de környezetünkben pa­rasztgazdák laktak, így aztán az állatok és a növények jó barátaim voltak. Városban éltem úgy, mint a szabad falusi gyerekek. Utcabajnok­ságok...! Kemény focicsaták a győzelem kedvéért. Oda­tartozom, ott voltam otthon igazán. A közös sors, az egy­forma élet, az azonos kispén- zűség egymásra utalta az em­bereket és ezért nyíltabbak is voltak, mint manapság. — Azután mégis igazi vá­rosi gyerek lettél. — A Balassi Gimnázium a maga rendezvényeivel, a mozgalmi munkával, meg a művelődési ház és a mozi kimozdított az Arany János utcából. — Főiskola a fővárosban. Hol van már a kisváros peri­fériája! — Nagyszerű iskola a Kan­dó. Bocsánat, a Kandó Kál­mán Vülamosipari Műszaki Főiskola. Az életre, a gya­korlatra tanította a diákjait. Olyan műszaki szemléletre nevelt, amit munkahelyemen kitűnően tudtam hasznosítani. Szinte azonnal. — Jeles államvizsgád titán Balassagyarmat, kábelgyár. Ez ilyen természetes volt? — Jövök föl egyszer az Astoria aluljáróból, térdig ér a bűz, a füst. Na, mondom magamnak, azonnal el innen, amint csak lehet. Jöttem ha­za gépmunkásnak. Akkoriban települt még a gyár, hamaro­san technológusként részt kaptam a gépek beállításá­ban. Megépült a szabadveze­ték-csarnok — ez úgy tizen- két-tizenhárom éve lehetett — és én lettem a sodróüzem főművezetője. — Ez karrier? — A java még hátravan! Jött a beruházás második üte­me, az új csarnok az új gé­pekkel, s akkor az ezt irányí­tó osztály élére tettek. — Másfél éve főmérnök vagy. — Igen. A feleségem nem káromkodik soha, csak két dologra szokta elciírázni a mondatot. Az egyik a Nyír­jes, a másik a gyár. Én soha nem akartam főmérnök len­ni. Megbíznak feladatokkal és azt jól akarom megcsinálni. Magamért is, másokért is. — Tíz éve tanácstag vagy, tagja a tanács végrehajtó bi­zottságának is. — Dolgozom. Szeretném megmutatni, hogy mi min­denre lehet jutni, mi mindent lehet elérni, ha az ember na­gyon akar. Ez vonatkozik a termelőmunkára, a közösséget gyarapító társadalmi munká­ra és a megbízatásomra, a tanácstagságra is. így van bennem összhang, de az a gyanúm, hogy így van hitele is a szavamnak. Mert van, A gvermekheverőket gyak­ran hiába keresik a vásárlók az üzletekben, ezért az idén a korábbinál többet készít ezekből a bútordarabokból a Szekszárdi Bútoripari Válla­lat. Az egyszemélyes gyermek- fekvőhelyeikből négy és fél ezer gyártását tervezik 1985- ben, a háiromszemélyes — emeletes — heverőbőt pedig aiz év végéiig legalább ezret akarnak szállítani a kereske­delemnek. Az állami dotáció csökkené­se miatt a gyermekbútorgyár- tás kevésbé gazdaságos, így a bevételkiesést gyártmány- fejlesztéssel pótolják. Megvá­sároltak és üzembe helyeztek egy úgynevezett mélytüzű gé­pet. amellyé! az eddigieknél szebb kárpitozott garnitúrá­kat tudnák készíteni. A Do­oms és a bútorkereskedelmi vállalat rendelésére már meg­kezdték a Tiberisz, a Szirén és a Szuper elnevezésű garni­túrák sorozatgyártását. Több gázpalack Az idén '210 ezer pb-gáizpa- laokot gyártanak az alwmiínd- umáru-gyár budapesti üzemei­ben, 20—25 százalékkal többet mint tavaly, igaz ennek egy része, mintegy 40 ezer palack a tavalyi termelési lemaradás pótlása. A vállalat havi üte­mezéssel szállítja a palacko­kat az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, mint for­galmazónak. Januárban 20 ezret adtak át a 11 és 22 ki­logrammos alumínium palac­kokból. A kompi,ngfőzökhöz ajánlott kisebb űrtartalmú palackokból az idén még nem készítettek, ezekből a szezo­nális jellegű termékekből csak a következő hónapokban állí­tanak elő nagyobb szériákat. A vállalat megkezdte idei ex­portszállításait is a gázpalac­kokból; megrendelői között osztrák, NSZK-boli, angol, hoOlliatnd, belga, svéd, finn és szingapúri cégek is szerepel­nék. Pillanatok Pásztóró! ezt hiszem. Megint csak a Nyírjesre hivatkozom. Bárhol jártam, bármit kértem, min­dig akadt megoldás. — Hallottam a városban: Czelleng Jancsi, mit fogsz te csinálni, ha befejezitek a Nyírjest? — Először is sosincs befe­jezve a munka! Amit megte­remtettünk, azt fönn is kell tartani. A gyár horgászegye­sületének az elnökeként ígé­rem, hogy ezek a tavak nem jutnak még egyszer korábbi sorsukra! — Milyen célok elérését tűzted magad elé? — Munkakörömben a gyár fejlődését, segíteni jövőjét jobban megalapozni — ez i természetes. Végigéltem a i telepítés gyermekbetegségeit, a termelés minden nehézsé­gét. Tudom mit kellene csi­nálnunk, de látom a lehetősé­geinket is. A kettő összhang­jának megtalálása a gyár jö­vőjének záloga. Dolgozunk rajta. Magánéletemben ? Van olyan? Semmit se tehetünk béke nélkül. Szeretném. ha gyerekeinket itt és a földön mindenütt fölnevelhetnénk. Nagyon szeretném. Szeretném még sok gyereknek megmu­tatni a Nyírjest, az Ipolyt, az erdőket, a hegyeket, a, völ­gyeket. Ezt a szép világot, amiben élhetünk, ha rend van körülöttünk. Azt a har­móniát keresem és szeretném továbbadni, amit az Arany János utca adott nekem. Ügy az már nem élhető meg, bár az Arany János utca szinte semmit sem változott azóta. Mi változtunk... Elcsöndesül. __ I lyesmit vártál tőlem ? — * néz rám hirtelen a harminchat éves főmérnök. — így kell ezt csinálni? De hisz csak beszélgettünk! Bólintok. Tényleg, csak beszélgettünk? Hortobágyi Zoltán Két éve adták át a város egyik legnagyobb vállalata, az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyára új for­magyártó csarnokát, amelyet 120 millió forintos költség­gel építettek. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat 86 millió fo­rintos beruházása modern üzemet adott a városnak. A két mezőgazdasági üzem, a Mátraaljai Állami Gazda­ság és a Béke Termelőszövetkezet irodaháza színesíti g városközpontot. Az általános és középiskolai kollégium a diákok min­den igényét kielégíti. (Bencze Péter képriportja) | NÓGRÁD — 1985. február 15., péntek i Gycrmetai SzfilszárM

Next

/
Thumbnails
Contents