Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

Zárszámadási előzetes Derűs, bizakodó mosoly... 'Nem akkor tapasztaltam, Emikor Pongrácz József, a rét­sági Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet elnö­ke a • maga. elé tett három, számokkal teli kimutatásokba bepillantva, egy előzetes zár- számadási eszmecserére vállal­kozott, mondván: Érzései, je­lenleg még vegyesek... K bű lölni — Bár az 1934. évi mun­kánk eredményét összegező ismert számok valószínű a hátralevő időben nem na­gyon változnak, végleg azon­ban akkor leszek nyugodt, ha a zárszámadási mérleget már elfogadta a tagság — mond­ja bevezetésképpen a szövet­kezet elnöke,_ majd az idei megváltozott körülményeket érzékelteti. — Az elmúlt év­ben bevezetett módosított sza­bályozóik következtében gaz­daságunk kikerült a támo­gatottak közül, ami eleve 4 millió forintot vett el az el­érhető nyereségből. A mű- anyagüzemünikiben előállított termékeink után kétszer annyi adót kell fizetni, mint koráb­ban, ami újabb 3,5 millió veszteséget jelent. Ráadásul 50 százalékkal csökkentették a termelésiadó-viisszaitérítésün- ket, amely csaknem 1 millió forintot vett el a fejlesztésre szánt összegből. Ilyen előzmé­nyek után kellett közösen ki­búvó Lnünlk azokat a tervel­képzeléseket, a megvalósítást szolgáló módszereket, ame­lyekkel megpróbáltuk kivéde­ni az előbb említett okokból b ekö vetkezett vés zteségefcet. Feszes tervet és ehhez igazo­dó érdekeltségi rendszert ala­kítottunk ki, amelynek az ér­dekeltek nem tapsoltak egy­értelműen — pengeti vissza az egy évvel ezelőtti események lényegét az elnök. Vajon miként alakult a helyzet a „történelmi” vissza­pillantás óta? — A gabona sóikat segített, rajtunk, veszi vissza a szót Pongrácz József. — A tisz­tességes. becsületes szakmai ■munka mellett az időjárás és egyéb szerencsés egybeesés­nek köszönhetjük, hogy hek­táronként a tervezettnél 12,5 mázsával több búzát takarí­tottunk be. Meghaladja el­képzeléseinket a sörárpa ter­mése, a csillagfürté, a cukor­répa pedig a tervezett hoza­mot produkálta. Végered­ményben a növénytermelési ágazat 5 millió 700 ezer plusz- bevételt hozott. Mindez csak ■b’/onyos vonatkozásban tudta ellensúlyozni a pluszkiadá­sainkat, illetve a korábban élvezett, támogatások elveszté­sének pótlását. Tetézte gond­jainkat, hogy az állattenyész­tésben viszont nem jöttek be elképzelésetek. Ha sikerült volna eladnunk a tervbe vett vemhes üszőket, akkor egy­millió forint nyereséggel zár­na ez az ágazat. Be kell valla­nom, októberben már tapasz­taltuk, hogy itt gondunk lesz. De jómagáim is bíztam abban, hogy az év végére ugyanúgy kimászunk ebből a nehéz helyzetiből, mint a korábbi esz­tendőkben. Sajnos nem jött a számításom, ezért ennél az ágazatnál árbevétel- és nyere­ségkieséssel kell számolnunk. Megemlítem, hogy erdésze­tünkben is nehezen indult a munka, később aztán felgyor­sult a tempó, aminek ered­ményeként túlszárnyalja ár­bevételét. Ez azonban nem kénvisel jelentős összeget a szövetkezet termelésében és gazdálkodásában — vélekedik Pongrácz József. Magas követelmény — költségcsökkentés Az alaptevékenységen beteli ellentmondásosság bizonyos vonatkozásban, ismétlődik a nyereség 70 százalékát bizto­sító melléküzemá tevékeny­ségben is. Például a mű- anyagüzemben, a termékek után duplájára emelt adó 50 százalékkal csökkentette az el­érhető nyereséget, pedig innen 1984-ben 8,5 millió fo­rinttal több termék került ki, mint egy évvel korábban. Méghozzá azonos létszámmal! — Itt már nem lehet to­vább feszíteni a követelmé­nyeket — jegyzi meg együtt­érzéssel és meggyőződéssel a hangjában az elnök, maid a témánál maradva a követke­zőket mondja:, túlteljesíti az árbevételi tervét még a var­roda-, a régészeti, valamint a nemrég létrehozott pvc- és , dek orác i ósrészieg. Ä kiibűvölés gondolatköré­hez szorosan hozzátartozik a költségek csökkentésére irá­nyuló erőteljes, határozott tö­rekvés. — Tételesen felülvizsgáltuk a beszerzéssel kapcsolatos kí­vánságokat — kér ismét szót az elnök. — Ennek alapján csak olyan vásárlásokat enge­délyeztünk, amelyek feltétle­nül szükségesek voltak, ame­lyeket házilagosan nem tud­tunk megoldani. Az érintett műszakiak megértették, hogy most és a jövőben csak ilyen szellemben, felfogással és gya­korlattal szabad gazdálkodni. Ma már csak olyan igények kerülnek elbírálásra a szövet­kezet vezetői elé, amelyek múlhatatlanul szükségesek a folyamatos termeléshez. A költségek csökkentésében szerepe volt annak az ered­ményes kooperációnak is, amely a rétságiak a Héti Ál­lami Gazdasággal, valamint a csehszlovákiai ipolybalogi ter­melőszövetkezettel kial ak ul t és a nagy nyári. és őszi beta­karítási munkában megvaló­sult. — Előzetes számításaink szerint az anyag- és energia- költségeknél 500 ezer forintot takarítottunk meg — zárja le ezt a témát Pongrácz József. Új szervezeti forma Hogy pótolják a szabályo­zókból fakadó veszteségeket, s elérjek a tervben kitűzött célokat, magasabbra állították a mércét az anyagi érdekelt­ségiben is, ami együtt járt az új szervezeti formák beveze­tésével. — Alapvető követelmény­ként továbbra is megmaradt a vezetőknél az árbevételi terv teljesítése, a nyereség elérése és a bérszínvonal betartása — hangsúlyozza a szövetkezet el­nöke. — Emellett keresnünk kellett olyan új szervezeti formáikat is, amelyek hozzájá­rultak a cselekvőkészség fo­kozásához, az érdekeltség nö­veléséhez. Ennék megfelelően több helyütt felhagytunk a régi formákkal és módszerekkel, s több szakcsoportot hoztunk létre. Jelenleg négy tevékeny­kedik. Emellett öt részleg­ben vezettük be az átalány­díjas elszámolást. Az előbbi­ek mellett, akik erre rászol­gáltak, a vetés utóin minőségi prémiumot kaptak, akik pe­dig az alkatrészellátásban és az üzemanyag-megtakarítás­iban jeleskedtek célprémiumot vehették föl — érzékelteti a munkalkedvet fokozó szerve­zeti változások lényegét, majd az 1984. évi termelés és gaz­dálkodás tanulságait veszi sorra. Ezután elhallgat. Kisvártatva meggyőződéssel a hangjában derűs arccal a következőket mondja: — A tervezett 138 millió fo­rintos árbevételi tervünket 'teljesítjük, de még bizako­dunk abban, hogy megközelít­jük, illetve elérjük a tagság által megszavazott 9 millió forint nyereséget. Ezután egy újabb sokat­mondó mosoly suhan át az ar­cán, amelyből arra következ­tetek, hogy bizakodása, derű­látása nem alaptalan. Vencsz Károly Mire a sorozás befejező­dött, nem csak a hadosztály hadrendi terve készült el, ha­nem a szovjet táborparancs­nokság — a „kom.ité” javas­lata alapján — jóváhagyta a fontosabb parancsnoki és egyéb bizalmi beosztásra ki­választottak névsorát is. A hadosztály parancsnoká­nak a szovjet bizottság Szi- gethy Zoltán folyamőr szá­zadost nevezte ki. Segéd- lisztje Istvánffv Zoltán fő­hadnagy lett, míg az ezred­parancsnokok: Kis-Csontos Béla és Tóth Gyula száza­dosok, valamint Barakonyi Andor főhadnagy. A „konn­te” az elhárítóosztály veze­tését saját soraiból dr. Fa- rots Irrire zászlósra bízta. Kialakult a hadosztály- törzs is. Élelmezési tiszt Ha- ne;s László hadnagy, nevelő- tiszt pedig Feleki László zászlós, újságíró lett. Volt két1 igen jó orvosuk: dr. Gá­bor István hadnagy és dr. Vadas Zoltán zászlós, akik az orosz orvosokkal és egész­ségügyiekkel együttfnűkód ve igazán mindent megtettek a hadosztálybeliek egészségé­nek megóvása érdekében. Azután megkezdődött - a szervezés. A nagy és szokat­lan feladat. Akik korábban század-, vagy ütegparancs­nokok voltak, azokra most zaszlóaljak szervezése és ve­zetése várt, A korábbi sza- kaszparancsnokc’.i n századok, vagy segédtiszti beosztások. A temesvári önkéntesek (7.) Az ©Eső hét könnyebben nélkülözhető — kenyérért az újonnan érkeze foglyoktól használhatóbb ru­haneműt,. elsősorban lábbelit, derékszíját, vagy sapkát sze­rezzenek. Már adtak maguk­ra. Külsőleg is katonának akartak látszani. Külön színt hozott a dél­utánokba a munkacsapatok visszaérkezése... Várták őket, a híreket, hol voltak, mit csináltak, mit hallottlak. Ez­zel aztán el is ment az idő vacsoráig. Bekanalazták le­vesüket, s utána — különö­sen az első napokban — nem tudtak mit csinálni idejük­kel. Ültek a priccsük szé­len. lógatták lábukat a le­vegőbe. majd valamelyikük csak úgy halkan énekelni kezdett. Cserháti Gyula kar- paszományos honvéd, had­osztálytársuk nemrég szerzett ,,fogolydal”-át énekelte: „Va­lamerre messzi idegenben, fogolytábor kellős közepében, Fakó arcok, csak a könny az, ami végig szántja, Szomorú­ság, csupa bánat, ami arra járja...” Felemás heivzet. Szerveze­tileg már katonák voltak... Katonaként érkeztek, visel­kedtek, de lélekben még fog­lyok voltak. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János r NÚGRAD - 1985. január 15., kedd A gazdaságirányítási rend- ; szer korszerűsítéséről egymás után láttak napvilágot az új ' jogszabályok. A legnagyobb változást minden bizonnyal a vállalatok irányítására vonat­kozó határozatok hozzák eb­ben az esztendőben. Alapve­tően módosul a gazdálkodók és az államigazgatási szer­vek, vagyis a vállalatok és eddigi felügyeleti szerveik — a minisztériumok, tanácsok, országos hatáskörű hivatalok — közötti viszony. A dönté­si jogok egy része egy szint­tel lejjebb kerül, ily módon is növelve a vállalati önálló­ságot. Mint az MSZMP Központi Bizottságának tavaly áprilisi állásfoglalása megfogalmaz­ta, a vállalatoknak a jövőben aktív piaci magatartást kell tanúsítaniuk, vállalkozó szel­lemben kell gazdálkodniuk. Ám a mostani rendszer, miu­tán a tulajdonjogok többségét az államigazgatási szervek, vagyis a minisztériumok, meg mások gyakorolják, meggátol­ja a kedvező tendenciák ki­bontakozását. Ezért vált szükségessé, hogy új alapokra helyezzék a vál­lalatok és az irányító szervek kapcsolatát, s élesen elkülö­nüljenek egymástól a gazda­ságirányítás feladatai és az állami tulajdon működtetésé­hez kapcsolódó jogok. Ez utóbbbiakból 1985-től kezdve jó néhány a vállalatok hatás­körébe kerül. Az áttérés 1985. január el­sejétől kezdve 1986 végéig tart. Ám a nagy horderejű lé pések nem érintik a kom munális, a közszolgáltató é a kormányzat által fonto népgazdasági érdekből kijelöl vállalatokat. Ezeknél meg marad az irányítás eddig formája, tehát a korább szerv látja el, és a munkál tatói jogok — az igazgatóki nevezés például — ugyanúg; a felettes szervekhez tartóz nak. Az előzetes számításol szerint a gazdálkodók 10—2i százaléka lesz továbbra i államigazgatási felügyele alatt. Az áttérés értelemszerűei abban a szférában hozhatj: meg a kívánt hatást, aho adottak már a piaci versen; feltételei. Két új típusú ve zetési formára ad lehetősége az új szabályozás: a vállalat tanács; illetve a dolgozói közgyűlése vagy küldöttgyű lése által irányítva működ hét a vállalat. Az előbbi el sősorban a közép- és nagyvál- latok számára lesz megfeleli működési forma. Akármelyik típusról is le­gyen szó, a korábbihoz ké­pest sokkal szélesebb skálár mozognak a vállalat jogai: s vezető testület dönt az igaz­gató kinevezéséről, megvá­lasztásáról és fölmentéséről Megszűnik az államigazgatás: ^szervek vállalatfelügyeleti jo­ga. helyébe a törvényesség: felügyelet lép. Ennek lénye­ge: az adott államigazgatási szerv ellenőrzi, hogy a cég belső szabályai megfelelnek-e az érvényes jogi, gazdaság gi szabályoknak, s a vállalat betartja-e ezeket. Ám gazda­sági szempontok szerint már nem értékelhetik e szervet! a vállalatok munkáját; pél­dául, hogy hatékonyan hasz-) nálják-e ki erőforrásaikat! stb. A törvényességi felügye-J letet az alapító szerv, tana-' esi cégnél értelemszerűen a fővárosi, vagy megyei tanács végrehajtó bizottságának szak-: igazgatási szerve látja el. A tulajdonnal, az eszközök­kel való folyamatos rendel-) kezés jogai tehát a vállalato-j ké. De az alapítás változat­lanul az erre jogosult szer-, vek hatáskörében marad, sőtj bővül is: a létesítés soré rí meg kell határozniuk az új cég induló vagyonát, vala-j mint a vállalatvezetés formá­ját, amely a két említett ti-) pus egyike lehet. A már meg­levő cégek szétválásáról, egye­süléséről, esetleg egy belső egység önállósodásáról érdem­ben a vállalatok döntenek,’ de magát a határozatot az il-' letékesek, az államigazgatási szerv adja ki, ahogy az új igazgató megbízásánál is egyetértési joga lesz. , Eddig lényegében olyasfaj­ta változásokat ismertettünk,’ természetesen nem részletek^ bemenően, amelyek az állami szervek hatáskörének szűkí­tését jelentik. De ezek után mi lesz az államigazgatás,1 vagyis a minisztériumok, ta­nácsok, országos hatáskörű hivatalok feladata? A jogok) közRtt meg kell különböztet­ni a szervezetek irányítására kapott falhatalmazásokat,’ ezeket már az előbb felsorol­tuk, és a tevékenység- irányítás feladatait. Ilyen például az is, hogy az ágaza­ti irányító szervek különböző koncepciók kidolgozásávalj például ‘ rövid és középtávú iparpolitika, közlekedésfej­lesztési tervezetek összeállí­tásával segítik a gazdaságpo­litika célkitűzéseit. Ezenkívül továbbra is kidolgozzák a ha­tósági előírásokat tartalmazó jogszabályokat. A kormány­programok végrehajtásából is kiveszik a részüket, a külön­böző tevékenységeket, válto­zásokat segítő preferenciák alkalmazásában a kormány határozza meg esetenként az érdekelt államigazgatási szer­vek jogait és lehetőségeit. Érdekes módon alakult a korábban sokat kifogásolt utasítási rendszer. A válla­lat életére jelentős hatást gyakorló és működésüket hosszabb távra meghatározó utasítást csak a Miniszter- tanács előzetes hozzájárulásá­val lehet adni, s az esetle­ges kárért a döntéshozó bi­zonyos kivételektől eltekint­ve anyagi felelősséggel tar­tozik. A vállalat végső eset­ben igazának érvényesítéséért még a bírósághoz is fordul­hat. E vázlatos felsorolásból is kiderült, nagymértékben meg­növekszik a vállalatok önál­lósága. Lakatos Mária Minisztériumok és vállalatok Az elmúlt év júniusában adták át a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskola él Szakmunkásképző Intézet új tanműhelyét. Az első és másodéves gépészeti osztályok tartják itt a gyakorlati foglalkozásaikat. — Bencze — tonaként gyakorlatoztak — nézték is őket a láger túlfe- leról —, a kivonulókat ugyan­akkor fegyveres orosz őr vet­te át a kapunál, és kísérte az erdőbe, vagy a vasútállo­másra munkára. Az ebéd viszont már me­gint határozottan katonás volt. A szovjet parancsnok­ság ugyanis hamar beváltot­ta azt az ígéreté^ amit Kun István is említett naplójában. A lakóbarakkoktól különálló két barakk egyikében nagy üstökkel berendezték a had­osztály önálló konyháját. Ja­nuár 7-től már maguk véte­lezték a ,,prodúkt”-ot a va­rosban levő katonai raktár­ból. es az alapanyagból sa­ját szakácsok főzték a ko­rábbi, fogolytáborbelinél lé­nyegesen tartalmasabb, vál­tozatosabb ételeket. A délután a szabad foglal­kozás ideje volt. Az embe­rek megpróbálták otthono­sabbá tenni lakhelyüket, rendbe hozni megviselt ruhá­zatukat. Bár — . egészségügyi skokból határozottan tiltva volt a dróton túli lágerbeli- skkel való csereberevásar, négis sokan voltak, akik meg- reszkirozták. hogy saját ru- názatukért tus — a most mar nyugtatni, vigasztalni, báto­rítani, segíteni!... Szívesen foglalkozom velük. Tisztálko­dunk, nótázunk, ismerke­dünk... ígérik, hogy külön konyhánk lesz, maga főzhet a hadosztály. Ez újabb öröm...” í'olyt tehát a szervezés, a hadosztály parancsnoka — tolmácsa, Soós Imre közvetí­tésével — naponta, minden este jelentést tett a tábor­parancsnokságon a szervezés előrehaladásáról, maid meg­kapta az utasítást, hogy más­nap hová, milyen munkára, hány embert igényel a pa­rancsnokság. Mert egy hét elteltével már munka is volt. Gyöke­resen megváltozott az embe­rek élete... ,,Ébresztődre éb­redtek, utána reggeli csukló következett, majd tisztálko­dás és körletrend. és csak ezt követte a kenyérosztás és a reggeli. Nyolc óra előtt so­rakozó, szolgálat átadás-átvé­tel. A munkára beosztott sza­kaszok és századok — szov­jet őrök kíséretében — el­hagyták a tábort, a bennma- radoknak pedig zárt rendi gyakorlatozás volt egészen délig, az ebédig... Egyelőre tehát felemás volt a helyzetük. Benn ka-; Nehéz volt. de mind vállal­ta a rábízott feladatot. A zászlóalj-parancsnoki be­osztásokba többségében főhad­nagyok, a századparancsnoki­akba tartalékos, hadnagyok es zászlósok kerültek. Ök az­után beosztottaikat, illetve azok szakaszuk legénységét általában már ismeretség alapján választották ki, ab­ból a megfontolásból ki­indulva, hogy a koráb­ban egy alakulatban szol­gálók lehetőleg tovább is együtt, egy szakaszban ma­radjanak. Ez persze nehez volt, mert az egy faluból; egy helyről valók, de különösen az itt összetalálkozott roko­nok már nem akarták elve­szíteni egymást, s igencsak ragaszkodtak hozzá. hogy most már együtt maradja­nak. így aztán az eredeti el­képzelést az élethez kellett igazítani. Kun István zászlós, eg^r- szalóki tanító ezekről a na­pokról a következőket írta a „naplódnak kinevezett — ma is meglevő — kis, fekete noteszába: „... Megtörtént a beosztás. Én is megkaptam 173 emberemet Ezeknek le­szünk vezetői, barátai... Lel­ket verni az emberekbe, meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents