Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-14 / 10. szám
Hétfői magazin.. Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Áz ügyeletes „szeme" Egy héttel ezelőtt bemutatott riportalanyunk — Hajdú Béla taxisofőr — kívánságának megfelelően ezúttal a Budapesti Közúti Igazgatóság salgótarjáni koordinácios üzemmérnöksége 31-es üzem. igazgatóságán kopogtattunk, hogy meszólaltassunk egy embert azok közül, akik az utak járhatóságáért, dolgoznak. — Miért nem szerdán jöttek? — ezzel a kérdéssel fogad Mázuk László őrjáratos gépkocsivezető. — Éjjel-nappal esett a hó, minden gépünk kint volt az utakon. Akkor kaphattak volna igazán ízelítőt a munkánkból. Mázuk László 1971 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén, Papp Ferenc ügyeletes szerint az őrjáratos gépkocsivezető az ügyeletes szeme. — Pontosan — bólint a megjegyzésre Mázuk. — Ha úgy tetszik, én vagyok a felderítő, URH segítségével jelzem. hogy hol és milyen gépre. munkára van szükség. — Mikor akadt el utoljára s hóban az őrjáratos kocsi? — Micsoda? Erre mégnem voit példa. Eosszú-ság azonban akadt éppen 'elegendő. A lámpánk például hiába működik, a gépkocsivezetők nem veszik figyelembe, nem segítik a munkánkat. Ellenben megelőznek, aztán előfordulhat, hogy néhány száz méterrel odébb úgy kell kiszedni őket a hóból. — Sietünk... — Igen. Pedig ilyenkor, ilyen útviszonyok melleit gyorsabb a lassabb. „Még az ajtót is leköpték" Éjszakai portyán fizetés után — Hó és fagy. esetleg sötét éjszaka — nem valami irigylésre méltó állapot. — De van benne valami szép. hogy — példának okáért Mátraballa környékén — egyszerre harminc-negyven elakadt jármű vezetőjén te- g ülünk. Galambok ellen ultrahanggal A „hómentesítők” hármas váltásban dolgoznak, hét nap után három, illetve négy nap pihenő jár — a nappalos, vagy éjszakás műszaktól függően. De ha jön a hó. ha kritikus a helyzet, otthonról is be kell rendelni embereket. A feladat veszélyes, nem aggódnak-e a feleségek, gyerekek ? — Nézze, nekem tizennegyedik éve ugyanaz a munkám. El tud ia képzelni, hogy van olyan kanyar vagy bármilyen veszélyhelyzet. arm* nem ismerek? Vigyáz az ember. Az asszony pedig megszokta az egészet; elvégre 27 éve vezetek gépkocsit. — S hogyan honorálják ezt a nehéz és kockázatos munkát az utak emberei? — Mondok egv példát. Leszórunk olyan utat is, jó szándékból, ami nem miénk. Egyesek szidnak, hogy tönkretesszük a gyerekek szánkó- pályáját. a gépkocsivezetők meg köszönik szépen. — Mindig? — Korántsem. Nagyobb együttműködés kellene, mert .! addig .?okan nem veszik tudomásul, hogy értük dolgozunk. amíg bajba nem kerülnek. Persze, ha valakit éjjel megtalálunk a kocsijával a hóban és kiszabadítjuk, az hálálkodik. Máskor meg rohan, előnyl sem ad a hóeltakarító gépeknek. — Jó lenne, ha rajtunk kívül az autósok is vigyáznának saját magukra. A közlekedésben mindig Türelemre van szükség, kiváltképpen így van ez a nehéz téli kö- íülmények között. A sokaknak szóló intelem után Mázuk Lászlóé a lehetőség: kiről írjunk legközelebb? Hosszasan töpreng, míg kimondja: legyen Margó néni! — Közelebbről, talán... — A Baross Gábor nevét viselő brigádunk patronálja a 14-es számú óvodát, ott vezető Hegedűs Béláné. írjanak róla! Így lesz — egy hét múlva, ír n Csendélet a „Füstösből” dók miatt. Az illetékesek egyszerűen nem javítják meg. Az egyik Kazany vidéki In- tourist-csoport tagjai — mint idegenvezetőjük elmondta — jobb híján a moziba mentek, a Gengszterek sofőrje című angol krimit tekintették meg Az egyetlen kis üdítő szigetecskét talán csak az egészségügyi szakközép- és szakiskola hatvanhárom végzős diákja számára rendezett szalagavató ünnepség jelentette Ide azonban a rendezvény jellegénél fogva természetesen csak a meghívottak mehettek be. Szülők, diákok és esetleg az udvarlók. A többi szórakozóhelyen pedig meg kell mondani, igen színes az összetétel. Mind átvitt. mind pedig konkrét értelemben. * — „Fér” játékot ajánlok — telepedtem oda a „Halász” egyik „nagy tekintélyű" vendégéhez. — ha nem akarod, nem írom le a neved Mondják rólad, hogy itt Salgótarjánban te vagy az egyik legnagyobb vagány. — Hát igen — bólint a széles vállú fiatalember — négyszer voltam már verekedésért börtönben. Előfordult, hogy trében volt már a minus... — Hogy, mi? Elmosolyodik: — Hát. hogy valamiért nem állt már ki mellettem, vagy nem birta elviselni, hogy én jobb vagyok tőle. Akkor kénytelen vagyok megküzdeni. ,\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ — Tartanak tőled? — Hát nem mutatják, de lehetséges. Egyébként hadd mondjam el. hogy már nem azért jövök el szórakozni, hogy valami legyen Nincs az a vagány, akinek ne törnék le a szarvát Én is megnősültem, családom van. a feleségem például most is tud/ ja, hogy itt tfagyok. Egyszóval: én is szeretnék úgy élni, mint más. Egyébként nyugodtan leírhatod. a nevem Balogh Károly, én vagyok a ..Gulyás”. Nem sokkal később tényleg szolidan távozik. Kívánjuk neki, hogy beilleszkedési szándékát meg tudja tartani. * — Mindenkit beeresztenek? — kérdezem Pista bácsitól, a Karancs bár portásától. — Hát szűk a hely, sajnos. Mindenkit nem is tudnánk. Tegnap, képzelje, pénMai történetek Sztrecs-traccs Liliom a sarkvidéken — Az anyátok — került elő a nyomatékosság szándékával még egy rugós kés is —, ha nem kapom le a fejem. a végén még leí’otóz. A pálíalvai „2. sz. italbolt”, más néven a Füstös, egyik törzsvendége fogadta ekképpen azt a széndékunkat, hogy esetleg képet is mellékeljünk a fizetésnap utáni szombat estéről tervezett riportunkhoz. Egy másik sísapkás fiatalember pedig, ugyancsak a fényképezőtői tartva, az ajtófüggöny mögé ugrott: — Még megtudja a feleségem, hogy hol költőm el a fizetésemet. * Az általános helyzet azonban ennél valamivel szolidabb. A kés sem (legalábbis reméljük) a használat szándékával került elő, hiszen végül gazdája is így folytatta: — Ne „toljatok” ki velem. Voltam már sitten, most pedig katona vagyok. Még csak az kell, hogy megjelenjen a képem az újságban. Húszezer forint fogyott el e napon a Füstösben! — Igen. sokat számíf a fizetésnap — mondja Bistei István, a Karancs bár üzletvezetője is. — Nálunk például tizenhatezer forint volt a forgalom. — Nem lehetne valamilyen műsort is adni ilyenkor, hét végeken? — Nézze, a premierirodával van szerződésünk, hogy hétköznap az egyik csoportjuk műsort szolgáltat. Négyezer forint ilyenkor a gázsi, a hét végeken ennek a duplája. * ‘ Pedig tartalmas szórakozási 'lehetőséget nemigen kínált Salgótarján, legalábbis ezen a fizetésnap utáni szombat estén. Sem a városi-megyei művelődési központban, sem pedig a peremkerületi művelődési intézményekben nem találtunk a fizetések takarékosabb felhasználására alkalmas szórakozási lehetőséget. Csak a közönyös, téli sötétséget. Még a beszélgetésre, találkozásra alkalmas sörbár is fél nyolckor zárt be — mint az egyik kolléganőnknek elmondták — ismét a fűtésgonÄ zürichi főpályaudvar csarnokában oly mértékben elszaporodtak a galambok, hogy az utasok csak ritkán (isszák meg „szárazon” a beás kiszállást.. A védett környezet és a bőséges élelmiszer-hulladék egyaránt segíti a galambok elszaporodását. A vonatza.it a galambok már régen megszokták, eddig minden elhárító próbálkozás eredménytelen volt ellenük. Most egy ultrahanggerjesztő készüléket szereltek fel a csarnok tetőszerkezetének közepe alá; a 146 decibel, tehát igen nagy hangnyomású ultrahangot sugároz ki. Az emberi fül számára ez a hang nem hallható, de a galambokat erősen zavarja. (Az emberi fül számára hallható frekvenciatartományban ez a hangerő teljesen elviselhetetlen volna.) A készülék lassan körbeforog, hogy a hang az egész csarnok légterét áthassa. Hogy az eljárás tartósan eredményes-e, azt érdekes módon ellenőrzik: az ultrahanggerjesztő működését időszakonként egy-egy hétre szüneteltetik, s figyelik, hogy a galambok vis&zatémek-e. XXXXXXXXXXNXXX\XNXX\X>XX\XXVVX\XNNV*ÄX*\VV'C ' Szép, bársonyos liliomot nevelt szabad téren Nyikolaj Cerniih, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a szovjet sarkvidéken. Három évig gondozta ezeket a kecses, a meleget kedvelő virágokat. Tavaly nyáron nemcsak kivirágoztak a lilomok, hanem hagymát is hoztak. A szovjet tudós meghonosította itt a méheket is, melyek ma már segítenek az embernek szebbé tenni az északi vádéket, s elvégzik a növények beporozását. A sarkvidéken dolgozó nö- vénytnemesítő szakemberek kidolgozták a zöldségfélék, a burgonya és a takarmánynövények szabadtéri termeszté.WWWWWWWWWWWWWWWWWWftWWÍ Az angolban persze így kell helyesen írni — stretch. Ez annyit tesz aztán, ha igének tekintjük, hogy „kinyújt, ki- feszit, kiterít’’ és ha hozzájön még ez a szó is, hogy oneself, akkor meg egyenesen ,.nyújtózkodik". Mármint a düftin vagy kordalapú anyag. Belőle lehet aztán olyan holmit varrni, ami feleslegessé teszi a gyakori nadrágoserét (mert kihízzulk). Nyúlik magától, vagyis hát tőlünk, ahogy mi dagadunk az idővel. Ez a stretch — továbbiakban sztrecs — úgy indult, mint minden más csodaszer. Üdvözítőnek ígérkezett. Időközben aztán vele változott a szabásvonal is, még pontosabban velünk változott a szabásvonal „Minden jól ki van találva”, nem véletlen énekelte évékkel ezelőtt Katona Klári is... Belefértünk) a nadrágba. Az új vonalúba, a ce- ruzavonalűba. Mert időközben mindazok, akik a divatot diktálják, körülnéztek a világban és azt tapasztalták, hogy a divatban egyáltalán számításba hozhatók — azok, akiknek mindennél fontosabb miben járnak — nem férnek el rövidesen a korábbi csodaszerként ismertetett és elterjesztett farmerekbe'. A ceruza vonal-szabásban az a lényeg, hogy nem követi a formát. „Mar nem érdemes követni” — gondolja a ceruzavonal és függőlegesen leszalad a párnás deréktői a cipő széléig. Igaz, hogy ezáltal punclazok, akik „ceruzában” járnak, egyetlen nagy fenék divatrekiámává változnak, de legalább egyformák lettek újra a fenekek; ceruzavoLna'l- ban lejtenek valahova a föld irányába. Van aztán gond elég máshol, feljebb is! Megnőttek a hátsókkal együtt a pocakok. Nosza! el keli rejteni azokat is a denevérvonaiú ingekkel, dzsekikkel, kabátokkal stb. Igaz, hogy ezáltal a divat követői egyszeriben kétszerié nagyobbnak tűnnek szinte egyik napról a másikra —, de itt sem ez a lényeg. A közvetlen ismerősök hamar megszokják, hogy az eleddig negyvennyolcas (méretű) ürge másnapra átment ötvenkettes- be, a lényeg az összhatás. Aki először látja a denevér-ceru- zavonalú új típust, azt hiszi, hogy eleve ekkora volt az illető. Már akikor is, amikor a Levis és a Wrangler volt a divat. Lám csak, a világ hiúsága, mit ér?! Sokat. Pénzben is. Az anyag nyúlik, nem vész el. A ceruzavonal és a denevérszabás ápol és eltakar. Lehetsz holnapra egészen új ember, ha átváltasz sztrecsre és mind a többire is. Egyvalami azonban nem változik, sajnos. A belbecs. — Fantasztikus ez a sztrecs! a kiált tel valaki a Skála Metró szupergála -sztrecsosz- tályán. — Hát most nézd meg azt a nőt ott! Bejött ide, mint egy szerencsétlen kis szürkeveréb... Felvette a sztrecset és mintha kicserélték volna. Egn dáma,..! Nézem a nőt. Szemüveges (nem a legutóbbi divat szerinti fazon a szemüvege. formája), a haja semmi, szóval semmi különös, nem a legutóbbi divat szerint vágott- főnpzött, az alakjáról nem tudok meg semmit, mert rajta a sztrecs, pontosabban az a ceruza vonalú steppelt öves kabát, ami amúgy meg majd a földet súrolja aljával. Lehet kövér és lehet sovány az eszemadta. A bűvkör bezárul körülötte. Befonja a jótékony sztrecs. A sztrecs ebben a ve- tületben már maga a csodaszer együtt. Benne foglaltatik mindaz, amiről eddig szó volt (ceruzavonal és denevér, meg persze a kinyúló anyag, a sztrecs). így együtt jelentkezik, holott talán ezek az új szabású holmik nem sztrecs- anyagúalk, valami más rafinéria alapján készülnek, mindenesetre hasonlítanak a bőrhöz és a szövethez is, de egyes szakvélemények szerint a sztrecs alapvetően egy vastagabb anyag (düftin- vagy kordalapú), amit nyúlásra képezve gumíroztak valamilyen agyafúrt módon. Lehet hízni bennük a vakvilágba. Na, de vissza a nőhöz! Valóban mutatósabb let hirtelen. Ez azonban így nerr lesz elég. Ide kell még majc minden más is, ami „sztrecs’ és az kerül igazán sokba Amíg valakiből sztrecs lesz Amire úgy mehet végig a; utcán, mint egy talpig sztreci — addig sokszor kell még ellátogatni a Skála Metróba sokat kell utazgatni a mozgólépcsőkön, amíg minden por- ciíkáján sztrecs feszül (vágj dehogy feszül, éppen ellenkezőleg). De a csoda mégis készülőben. A nő nem veszi le a kabátot, illegett magát, tetszik magának. Átalakul. Fantasztikus valóban, milyen kévéi — vagy sok kell ahhoz, hogj valaki átalakuljon. Kétségtelen aztán, hogy a Skála ebben az áruházban mindent, vágj majdnem mindent meg tud tenni azokért, akik áldoznak a változás oltárán; elképeszti mennyiségű ceruzavonal és denevér függeszkedik a ménkű hosszú állványokon. Körülöttük fél vagy egész sztrecs- be bújt tömegek —, főként persze a divatra érzékeny nők — cinkálnak, jó néhány itt köt ismeretséget a kinti hidegre tekintettel azzal az álomlovaggal, aki a sztrecsre- valót leszurkolja majd. Kint az utcán maga Párizi közéig... Pelariin, csizma, kalap, egy vagyon. „Csak semmi sztrecs...” mondja a Nagj Pénz. JC. Pataki László Egy kis zene a Karancs ét« teremből teken este még az ajtót is leköpték, mert nem tudtak bejönni. Akkor kellett volna kijönni. De hát csak hatvan vendéget tudunk fogadni. — Na és, ha felajánlanak egy kis csúszót? — kérdezem. — Á, olyan nincs, olyan nincs — ismétli háromszor — nem is fogadhatom el. Nézze, más az, ha előre adják és megint más, ha már távozáskor, mert akkor már borravaló. * ...És végül, akik takarékosak tudnak lenni:' Az egyik jól megközelíthető asztalnál — fiúkkal körülvéve — kisebb lánytársaság kólázik. Törzsvendégek. — Csak szórakozni jövünk — mondják. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy itt ismerkedjen meg az ember mondjuk a későbbi férjével. Csak kikapcsolódni, szórakozni jövünk. — De azért — kérdezem befejezésül —, ha felkérnek benneteket táncolni, elmentek? — Mát... el. Fórnál Miklós Képek; Bencze Péter
