Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

Felépült végre a házuk!

KÉTSZER IS MEG kellett néznünk a borítót, hogy megbizonyosodjunk, nem a szemünk csal, a füzetecske fedőlapján valóban ez áll: „A Cserhátsurányi Művelődési Ház műsorfüzete”.

Azt már megszoktuk, hogy * megyeszékhely, Balassagyarmat, Pásztó. Rétság és Szécsény művelődési intézményei havonta megküldik összesítőiket, de kisebb településekről sokszor programoknak még híre sem érkezik, nemhogy füzete. Az igazat megvallva, az első időkben még valamiféle „szemfényvesztésre” gyanakodtunk, de az időközben — közel egy éve — rendszeresen kézhez kapott füzetek eloszlatták a kételyt.

Vártuk az alkalmat, amit ezután a decemberi műsorfüzetből olvashattunk ki. Hivatalosan ugyanis az elmúlt hónapban került átadásra a település művelődési házának új szárnya, Cserhátsurány fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére.

Bár egy egész napos — programokkal zsúfolt — ünnepség hosszas beszélgetésre nem igazán alkalmas, arra viszont kiváló alkalom, hogy az újságíró sokféle benyomást szerezzen.

Nem tévedtünk, már a kora délutáni órákban felboly- dult méhkashoz volt hasonlatos az épület, melynek egynémely termében persze még érződött a friss festés jellegzetes illata. A könyvtárhelyiségben, klubtermekben, folyosókon sürgíjlődők azonban egyáltalán nem úgy közlekedtek, mintha először tették volna lábukat az intézménybe.

— Már egy éve megindult

Sít az élet!-—erősít meg egy ifjú könyvtárlátogató, aki láthatóan nagy izgalommal várja a „Könyvről könyvért” vetélkedő kezdetét, melyet ez alkalommal a surányi intézményből közvetít a rádió.

Aztán megtudom azt is, ami persze, tudható volt, hogy s közművelődési élgt fellendülése egy új népművelő munkába lépésétől számolható. Azazhogy csakhamar kiderül: nem is egy, hanem mindjárt két új függetlenített népművelő került — közel azonos időben — az intézménybe. A művelődési ház igazgatója Muri András tavaly januárban, helyettese pedig — Móricz Gábor, aki

félállásban a könyvtárat vezeti — múlt év márciusától dolgozik a közművelődésben.

A HÁZÉPÍTÉS történetének részleteit később Fazekas János vb-titkártól tudtuk meg: — A felszabadulás előtt Cserhátsurányban csak egy nagyteremből és egy > kis öltözőből állt a művelődési ház. A felújítás első ütemében — 1972—73. táján — ebből alakítottunk ki két klubhelyiséget és könyvtárhelyiségeket. Anyagi lehetőségek híján akkor nem volt mód arra, hogy mindjárt új szárnyat toldjunk az épülethez. Még a második szakaszban is csupán néhány kiegészítő helyiség és egy előcsarnok épülhetett meg. amelyben —, ha mozi- és színházi előadásokat nem is —, de zenés-táncos összejöveteleket már lehetett tartani. A nagyterem megépítésével azonban egészen mostanáig várnunk kellett. Ennek költsége így is csaknem három és fél millió forintot tesz ki, amit nem is tudtunk volna előteremteni, ha a község lakosai nem vállalnak felbecsülhetetlen értékű társadalmi munkát azért, hogy végre megvalósulhasson az álmuk. Illő megjegyezni, hogy az intézmény központi fűtéses rendszerének kiépítéséhez így is csaknem egymillió forinttal járult hozzá a megyei tanács.

Az ünneplőbe öltözött épületben Muri András kalauzol, akinek nemrég még nemcsak az intézmény, de a település is új volt, lévén más vidékre való az őszes hajú igazgató.

Az előcsarnokban most paravánokra kasírozott tablók villantanak fel életképeket a község elmúlt négy évtizedének mindennapjaiból. A közel háromszáz férőhelyes nagyterem színpada mögött két kisebb és egy nagyobb öltözőre nyílik folyosó. Ez utóbbi klub- helyiségként is funkcionál majd.

— A nagytermet valójában már szeptembertől használjuk. és azóta már tucatnyi teltházas rendezvény bizonyította, hogy az áldozatos társadalmi munka mögött valódi közösségi — mondhatni községi — igény húzódott. Valósággal kiéheztek már az emberek a nagyrendezvényekre. melyek napokig beszédtémák a faluban — mondja Muri András, hozzátéve: — Persze, tudom, hogy óriási a felelősségünk azért, hogy ez a kezdeti érdeklődés ne lanyhuljon.

— Mondana néhány példát, mi vonzza leginkább az intézménybe a lakosokat?

— Most még tulajdonképpen minden, s ez érthető, hiszen mindenki látni, használni szeretné azt, amire oly sokáig várt. A legnagyobb sikere talán a színházi előadásoknak van (eleddig Budapestre kellett eljárniuk az embereknek színházi élményért). de természetesen népszerűek a bálok, diszkók és az újból beindult mozielőadások is. Emellett azonban eredményesen működnek klubjaink, szakköreink és megszaporodtak a könyvtárlátogatók is.

Munkám megkezdése előtt egyébként igényfelmérést végeztem, és a jövőben is törekszünk arra, hogy a lakosság kéréseit — a lehetőségekhez mérten — maximálisan kielégítsük. Ez persze, azon is múlik, hogy mennyiből, és hogyan tudunk majd gazdálkodni a jövőben a változatos tartalmi munka minél jobb színvonala érdekében.

A CSERHÁTSURÁNYI népművelők helyzete — kollégáik szemében — most bizonyára irigylésre méltó. Jóllehet az intézmény egyik vezetőjének sincs szakirányú végzettsége, úgy tűnik, kiváló érzékkel töltik meg tartalommal azt az intézményt, melynek átadásakor ezerkétszáz ember mondhatta el: — Felépült végre a házunk!

P. K.

Gálffi László portréja

A szakmai közvélemény Gállfi Lászlót az Equus-ban fedezte fel. A darab bemutatása után „emberi és művészi magatartásáért” a Vígszínház társulata titkos szavazással neki ítélte a Hegedűs Gyula-temlékgyűrűt, ma jd Alan Strang megformálásáért A.itay Andor-díjjal jutalmazták. A színművet most felújította a Pesti Színház, a sikersorozat folytatódik.

— Legalábbis az évad végéig. Aztán valószínűleg lekerül a színlapról. Be keli fejeznem. Több mint négy év, kétszáz előadás mindig telt házakkal, sőt még a széksorok melleti átjárókban is ott álltak a nézők. Az Equus Alan Strang-je számomra a színészet kezdete. Az Equus óta érzem magamat valójában színésznek, ez a szerep ajándék volt. Sokat kínlódtam mire megszületett, és még szenvedek ma is, minden este egy-két kilót lefogyok, véresek az ujjaim, kékzöld foltok éktelenkednek rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, de mindenért kárpótol a játék öröme.

— Mégis azt mondja, be kell fejeznie...

— Ezt kimondani a kínok kínja. Mintegy szerelmi búcsú; maradna az ember, fogná a másik kezét, üvöltene, ne menj, de józanabb énje szól: válni kell. Volt, hogy tüdőgyulladással, 39 fokos

Januárban még várja látogatóit Acs Irén fotóművész kiállítása a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kisga- lériájában.

lázzal játszottam, mert egyetlen előadást sem akartam elszalasztani. De Alan tizenéves fiú, én pedig már túlléptem a harmincon. Nem akarom, hogy egyszer valaki, egy tizenéves felszólaljon: miért nem mész már nyugdíjba?

— Fia nehéz is a közelgő búcsú a kedves szereptől, kárpótlást az évad új lehetőségei jócskán adnak.

— Shakespeare II. Richard- jával nyitotta szezonját a Vígszínház. Néhány éve már kipróbálhattam magam ebben a szerepben. Egy főiskolai rendezővizsgán a dráma keresztmetszetét mutattuk be. Ráéreztem a figurára. élveztem a játékot. Megszületett bennem a vágy: jó lenne egyszer eljátszani a teljes darabot. Ennek ellenére meglepődtem, amikor rámosztották a szerepet. Belevetettem magam a munkába, újból végigolvastam az ösz- szes Shakespeare-művet a Téli regétől, a Hamletiig, hogy egyre jobban tudjak Shakes- peare-ül beszélni-gondolkod- ni.

— II. Richard, Hamlet, Füst Milán IV. Henrikje... Királyok egész sora.

— Esztergályos Károlynak köszönhetem életem első íel- nőttszerepét, az első király- szerepet, a IV. Henriket. Roppantul élveztem a játékot, hogy király lehetek, el is hitettem magammal, hogy

az vagyok. Ma már egy:« többen vetik a szememre, hoejr én minden évben eljátszom egy királyt Igaz. ezek közül jó néhány az Equus bemutatása idején azt mondta, neked Hamletet kéne játszani Ami- kor a televízióban megkan-J tam a dán királvfi szerepéi,' ugyanezek jegyezték meg! neked el kellene játszani valamelyik Riehardot. És amikor rámosztották a II. Ri- chardot, 'elkezdtek utálni; Egyre inkább azt éreztem,’ hogy kirekesztettek az emberek. Azt. hiszem nem rajtam múlott, hogy elfordultad tőlem.

— A kollégáira gondol? Mert a közönség között egyre népszerűbb.

— Igen, a kollégáimra. Emlékszem, sokaknak voltam a kedvence, amíg nem csináltam semmit. Rosszul esik, mert valójában közösségi ember vagyok, de meg kell tanulni nem odafigyelni.

— Az irigység nyilván most fokozódik. Hiszen új szerepet kapott Mrozek Tangó című darabjában.

— Mégpedig szédítő sztár«’ szereposztásban mutatjuk be,' a Pesti Színházban. Olyat partnerekkel léphetek félj mint Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Darvas Iván. Páger Antal és Szilágyi Tihor. IiiheJ tetten nagy erőpróba.

— A Wagner című filmsoJ rozat, ha nem is aratott közönség előtt sikert, Gálit! Lászlót bemutatta a nagyvilágnak, hiszen az epizódokat számos országban vetítették.

— Számomra nagyon fontos, hogy megismertek. Nem kell már bemutatkoznom külföldön. És újabb filmekről tárgyalok.

— Hazai filmesekkel is7

— Nem jellemző. 1980-ban fél év alatt négy filmet forgattam. Lehet, hogy meguntak?

— A Pesti Színházban beJ mutatott Rimbaud-estje méltán nagy sikert aratott. Ke-’ szül-e újabb műsorra?

— Rimbaud-t 16. évesen bányásztam ki a könyvtárban, és belebolondultam. Régóta készülök egy trilógiára, amelynek első része volt ez a műsor, ezt követné egy József Attila-est, valamint Pasolini verseiből. politikai írásaiból, leveleiből összeállított műsor. A három poko- járó ember élete, munkássága valahol összetalálkozik.

Sebes Erzsébet

■\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\Xft\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\ »\\I\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\NV

„MeoHttgsdem, bhÄ

rás sziráki lakos Szirák községben gróf Teleky László utca 29. szám alatt lévő helyiségben.... 16 milliméter szélességű (keskeny) mozgófény- kepek nyilvános bemutatására alkalmas mozgofénykep- üzernet folytasson.” (Idézet az 1941. december 22—i belügyminisztériumi engedélyből, amelyet 15 éves érvényességi hatállyal az egyik minisztériumi tanácsos írt ala.)

Ismerős, megszokott palóc porta, az iskolával, kultúr- hazzal átellenben, a patak túlsó oldalán, lent a laposon. Nem hivalkodó, npm szegényes. Tulajdonosa, amikor kutyája csaholására észrevett bennünket, elénk si- l»t, és romlatlan vendegsze- retettel bátorít a beljebb kerülésre. Vékony, szálas ember, 1913 szeptemberében született.

— Tíz-tizenkét éves gyerekként láttam először némafilmét, vándormozistól. Elcsodálkoztam rajta. Aztán 1928- ban néhány hónapot Pesten a/, asztalos nagybátyámnál töl töt tem. Ö hetente elvitt a moziba, meg — csak úgy megjegyzem — a szakszervezeti összejövetelekre, mert szervezett munkás volt... Engem persze a politika akkor még nem érdekelt, annál inkább a mozi. Nálunk, Szirákon a vándormozis sátor alatt játszott. itt épületben veti teljek és sokkal jobb technikai eszközökkel.

Négy évtizedes jogosítvány

avagy A sziráki mozis

Habán András a pincérmesterséget tanulta ki. A fővárosban katonáskodott, dolgozott a harmincas évek közepén. Rendszeres moziba jaró volt, nem maradt el egyetlen új bemutatóról. Apja hívó szavára aztán mégis haza jött: meghalt az édesanyja, apja pedig egyedül lakott a házban, nehezen boldogult a kilenc hold földdel, amelyből hatot még a gróféból kapott a Nagyata- di-íéle földreform idején.

— Tanulni szerettem volna, de gazdálkodni kellett — jegyzi meg, miután megkereste „állami elemi népiskolai értesítő könyvecskéjét”, és megmutatja. Csupa kitűnő érdemjegy mind a hat osztályban. A négy polgárit magánúton végezte el.

— Éjjel-nappal a könyveket bújtam, s ebben anyámra hasonlítottam. Fiam — mondta —, ha nem tanulhatsz, akkor legalább olvass sokat. Anyámnak csodálatos mese- lőképessége volt, a falubeliek nógatták is gyakran: Meséljen már, Zsuzsi néni.

Mesélni, anekdotázni Habán András is remekül tud, ami arra enged következlet4 NÓGRÁD - 1985. január 12u szombat

ni, hogy az olvasás, a tudás, az ismeret igénye mellett mást is örökölt a szülőjétől. Amíg odáig érünk a törté-, netben, hogy milyen körülmények között és miért kert a háború kellős közepén filmvetítési engedélyt, bizony sok egyébről szó kerekedik.

— Az ötlet úgy született meg, hogy a kocsmában egyszer megjelent egy férfi, tán Rózsaszentmártonban lakott, onnan járta a környéket, es felajánlotta, vetítene nálunk is. Szirák járási székhely volt, mozi messze tőle, szerettem a filmet, fantáziát láttam benne, beleegyeztem a kérésbe. Azt azért még el kell mondanom, hogy a gazdálkodás mellett 1938 közepén italmérő helyiséget nyitottam, s annak volt egy nagyterme, ott vetítettünk. Az emberek nagyon kíváncsiak voltak, mindig megtöltötték a termet. A mozis felszerelése nagyon hiányos volt, kézzel tekerte vissza a filmet. Gondoltam. én is tudom ezt így csinálni, még jobban. Aztán a gondolatot tett követte. Pénzt szereztem, és Marx Ferenc budapesti üzletében részletre hozzájutottam a vetítőgéphez. Budapesten elvégeztem egy háromhónapos tanfolyamot, s negyvenkettőben így már meglett a szak- képzettségem is. As engedély kiadását ugyanis ehhez a feltételhez kötötték.

Habán János elsőként az

1938-ban készült Uz Bencét vetítette. Szombatonként, vasárnaponként játszott, de igény alapján többször is. Havonta kötelezően írták elő három magyar és egy német film vetítését.

— özönlött a nép emlékezik vissza ' az ősz, de sűrű hajú férfi. — Akkoriban a filmvetítés, főleg falun je-' lentős dolog volt. Aztán magam választottam meg, mit mutatok be. Ismertem a közönség véleményét, ízlését. Jó kapcsolatokra törekedtem a nagyszámú kölcsönzőkkel, és megszereztem, amit akartam.

— A beszerzés, gondolom, sok utánjárással, vesződség- gel járt. Nem sínylette meg a gazdálkodás, az italmérés?

— Az italmérésben a feleségem és az apám dolgozott, én vetítettem, a kettő jól kiegészítette egymást. A földet se hagytam nyilván parlagon, tettem annak is a dolgát.

Moldova György írta: Akit a mozdony füstje megcsapott... Ugyanez mondható a mozisra. Habán András vetített akkor is, amikor magas — 33 százalékos — adót vetettek ki érte, játszott a felszabadulás után is. Rendkívül friss, sok mindenre kiterjedő a figyelme. Ezért kepes részletesen elbeszélni mozijának államosítási történetét, személyes életének alakulását, igyekvéseit, megpróbál tatásait.

— A Nemzeti Parasztpárt negyvennyolc elején vette at a mozit, de engem meghagyott az élen. Nehezen tudtunk üzemelni, mert nehez volt filmekhez jutni. Különböző átszervezések után aztán létrejöttek a moziüzemi vállalatok.

És ő vetített, gazdálkodott, Belsped-kirendeltségeket vezetett. Édesapja hetven év télé járt, nővére Pesten eit a családjával.

— Az ötvenes években is jól ment a mozi. Olyan filmeket játszottunk, amelyek érdekelték az embereket. A világháború kimeríthetetlen témának mutatkozott.

Élete az ötvenes évek közepén — mint sokaké — valóságos regény. Élvezi a falu többségének bizalmát, barátokkal küzd, vitatkozik, ellenfelekkel hadakozik. Az utóbbiak győznek, hónapok múltán mégis neki adnak igazat.

— 1961-ben kezdtem újra vetíteni. Amire büszke vagyok: nem én kínáltam masam, hívtak, a megyei moziüzemi vállalat és a község vezetői.

Rövidesen Szirákon újra nagyon népszerű, látogatott lett a mozi. Megyénkben ma is a legjobbak között tartja te számon. Habán András tevékenységét többször elismerték a hivatalos munkában is, a vetítésben is.

— A mai közönség azt szereti, amit a régi. A cselekményes filmeket. Krimi van elég a tévében, mondják, de a csihi-puhi, az indíánosdi vonzó. Mert ne feledje: legrendesebben a tizen- és huszonévesek járnak, a minden réteget magába fogadó törzsgárda mellett...

... Ma kevés a táblás ház. De így ment például a Ben Húr, az E. T., A lator... És kezdenek érdeklődni a magyar filmek iránt. Mintha szórakozatóbbak lennének, mint régebben. A Pogány Madonna, a Te, rongyos élet igazi siker volt

— Fletvenkét éves korban az embrenek már gondolnia illik az utódlásra is.

— Amíg hasznosan, köz- megelégedésre tudok dolgozni. addig vetítek. Ha nem, erre nagyon odafigyelek, azonnal abbahagyom. Megígértem a moziüzemnól, hogy utód nélkül nem megyek el. Mar kinéztem egy fiatalembert.

Bizonyara

jo szemmel. Tehát olyat, aki méltó utódja lesz megyénk legrégibb mozigépészének, üzemvezetőjének. 3 Habán András elégedetten ülhet a nézőtéren.

Sulyok Laszla j