Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

Ái SZKP KB Politikai Bizottsága meghallgatta Gromiko jelentését a genfi találkozóról' ' Az SZKP Köaponti Bizott­ságának Politikai Bizottsága meghallgatta Andrej Gromiko jelentését George Shultz ame­rikai külügyminiszterrel tör­tént január 7—8-i genfi talál­kozójáról. A testület egyöntetűen le­szögezte: a genfi találkozó fontos eredménye, hogy meg­állapodás született a kozmi­kus és a nukleáris fegyve­rekkel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások tárgyá­ról és céljairól, s arról, hogy a kérdéseiket egymással ösz­szefüggésben vizsgálják és oldják meg. A pb-ülésen külön hangsú­lyozták, hogy a fegyverkezési hajsza beszüntetésében, a nukleáris háború veszélyének elhárításában és végső so­ron a nukleáris fegyverek felszámolásában csakis akkor lehet reálisan' előbbre jutni, ha az elkövetkező tárgyaláso­kon minden részletében szi­gorúan érvényesítik az elért megállapodást. A világ népe­inek érdeke ezt követeli s ez a Szovjetunió elvi és konst­ruktív hozzáállása a tárgya­lásokhoz. Ugyanezt a maga­tartást várja az Egyesült Ál­lamoktól is — szögezte le a Politikai Bizottság. Az ülésen ezután Konsztan- tyin Csernyenko javaslatára áttekintettek és jóváhagyták azoknak a főbb kérdéseknek a listáját, amelyeket a jövő­ben tárgyal a Politikai Bi­zottság. A Politikai Bizottság ezen kívül több bel- és külpoliti­kai kérdést tekintett át, ame­lyekkel kapcsolatban határo­zatokat fogadott el. Szovjet lapok a genfi találkozóról Az egyenlőség az egyenlő biztonság alapján Fazekas László, az MTI tu­dósítója jelenti: Józanul, az elért eredmé­nyek felnagyításától tartóz­kodva értékeli a szovjet saj­tó Andrej Gromiko és Geor­ge Shultz kétnapos genfi ta­lálkozóját. Az Izvesztyija és a Pravda genfi tudósításaikban felhív­ják rá a figyelmet, hogy a külügyminiszterek találkozó­ján csupán az első lépést si­került megtenni, hiszen a koz­mikus és nukleáris fegyver­zetekről folytatandó tényle­ges tárgyalások még hátra vannak. Az Izvesztyija meg­állapítása szerint hosszúnak és nehéznek ígérkező utat kell még megtenni a kívánt célok eléréséig. A vezető szovjet lapok be­számolnak arról is, hogy a tervezett tárgyalások témájá­ról és céljairól nem könnyen született megállapodás. Mint a Pravda különtudósítója megállapítja, az amerikai kül­döttség kétnapos intenzív tár­gyalások után helyezkedett olyan álláspontra, amely le­hetővé teszi a tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, módot ad annak a párbeszédnek a meg­kezdésére, amely az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elveinek tiszteletben tartásán kell, hogy alapuljon. Az Iz­vesztyija tudósítói felidézik, hogy a genfi találkozó előtt alapvető elvi különbségek voltak a két fél álláspontjá­ban. A svájci városban foly­tatott kétnapos nehéz viták során azonban felülkerekedett az új tárgyalások megkezdé­sének kölcsönös szándéka. Arra azonban csak a jövő de­rít majd igazán fényt, hogy az Egyesült Államok képvi­selői miért is fogadták el a találkozóról kiadott közös nyilatkozatnak azokat a meg­fogalmazásait, amelyek ellent­mondanak az ő korábban hangoztatott álláspontjuknak. Ami a jövőt illeti, a Pravda megfogalmazása szerint na­gyon fontos, hogy a tárgya­lások előkészítése és folyta­tása idején a felek szigorúan szem előtt tartsák azokat a célokat, -amelyekről a Géni­ben kiadott közös nyilatko­zat szól. A lap szerint kívá­natos volna, ha az Egyesült Államok ez alkalommal rea­lizmusról tenne tanúbizony­ságot s csatlakozna a Szov­jetunióhoz a nukleáris hábo­rú veszélyét elhárító haté­kony döntések felkutatásá­ban. , Reagan sajtókonferenciája Genfről Kis Csaba, asz MTI tudósítója ifelenti: Reagan amerikai eünök ki­jelentette: reméli, hogy a hét elején Genfben megtartott külügyminiszteri tanácskozás „csupán az első lépés az Egyesült Államok és a Szov­jetunió folyamatos párbeszé­dében”. „Bízom abban, hogy a tárgyalások útján szilár­dabb bókét érhetünk el” — mondotta. Az elnök a nagy televíziós és rádiótársaságok által csúcs­időben egyenes közvetítésben továbbított sajtókonferenciá­jának jelentős részét a genfi külügyminiszteri találkozó­nak. az új leszerelési tárgya­lások megkezdéséről létrejött szovjet—amerikai megállapo­dásnak, és az ezzel összefüg­gő kérdéseknek szentelte. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „rugalmas, türelmes és célratörő” magatartást fog tanúsítani a leszerelési kér­dések megtárgyalása során. Reagan mindamellett utalt arra, hogy a tárgyalások ne­hezék lesznek, mert olyan kérdéseket érintenek majd, amelyek az Egyesült Államok, valamint szövetségesei és az egész viliág békéje és bizton­sága szempontjából központi fontosságúak. Azt mondotta, a Szovjetun i ótól^ várják el, hogy „új életet es pozitív eredményekét adjon a pár­beszéd folyamatának” és azt is IdjeiLenítettte, hogy bár a két ország ellentétei „szeles körű­ek és mélyrehatóak”, az Egyesült Államoknak együtt kell működnie a Szovjetunió­val „mindazon a területeken, ahol lehetséges a béke megszi­lárdítása”. Reagan nem volt hajlandó Ismertetni,! milyen javaslato­kat kíván tenni az Egyesült Államok az eljövendő tár­gyalásokon. Elismerte azonban, hogy a jövőben nagyobb mér­tékben kell figyelembe venni az egyes államok nukleáris erejének sajátosságait, össze­tételét akkor, amikor az ilyen fegyverek korlátozásáról van szó. Korábban Washington a Szovjetunió szárazföldi tele­pítésű interkontinentális ra­kétáinak — a szovjet nukle­áris erő legfontosabb elemé­nek — egyoldalú csökkenté­sét akarta elérni, ellentételek nélkül. Most Reagan szerint kész a kérdés megvitatására, ellentételek felajánlására. Az űrfegyverkezési program­ról szólva az elnök ismét ar­ra hivatkozott, hogy az még csupán a tervezés szakaszá­ban, kísérleti stádiumában van, s így szerinte nem ellen­tétes a SALT—I -szerződéssel, s nem is lehet alku tárgya. Egyúttal azonban Reagan azt mondotté, hogy az űrfegyve­rek általános kérdéseit a sorra kerülő leszerelési tár­gyalásokon külön megvitat­ják. A SALT—II -szerződés előírásaival kapcsolatban az elnök azt hangoztatta* hogy bár az Egyesült Államok nem ratifikálta a szerződést, meg­tartja az abban megjelölt korlátokat, s amikor például új, Trident típusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat állít hadrendbe, leszerel más, elavult nukleáris eszközöket. Az elnök szerint a szovjet —amerikai tárgyalásoknak a fegyverek kérdésén kívül más témakörökre is ki kell terjed­niük. Amikor arról kérdezték, hogy enyhülésnek minősíti-e a most megkezdődött folya­matot, Reagan azt válaszolta, hogy ezzel a kifejezéssel ko­rábbal? „visszaélték” azt „egyirányú utcaként” használ­ták ki. Az Egyesült Államok akkor hajlandó erre, ha „két­irányú utca” lesz. Egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről szólva Reagan úgy véleke­dett, hogy annak akkor van értelme, ha elősegítheti egy- egy kérdés megoldását, s azt jól előkészítik. Az elnök kijelentette, hogy továbbra is biztosítani akarja a niearaguai „szabadsághar­cosok” — vagyis az ellenfor- radalmáir csoportok — támo­gatását, s élesen támadta a managuai kormányt, amely szerinte „erőszakkal jutott ha­talomra”. Megismételte azt a vádját, hogy a sandinista ál­lam segítséget nyújt a Salva­dor; felkelőknek. Félórás sajtókonferenciáján az elnök melegen megdicsérte Shuitz külügyminisztert és McFariane nemzetbiztonsági tanácsadót a genfi tanácsko­záson végzett munkájáért. A sajtókonferencia jelentős részében Reagan belpolitikai jellegű kérdésekre válaszolt, ismét feldicsérfe a kormány gazdaságpolitikáját, elutasítot­ta az adók felemelésére és az öregkori társadalombizto­sítási juttatások egy részé­nek korlátozására irányuló terveket. Nem volt hajlandó részletesen szólni azokról a szerríélyeserékről, amelyek az elmúlt napokban a Fehér Ház vezető posztjain, illetve a kor­mányban következtek be. A spanyol, valamint a gib- raltári hatóságok képviselői csütörtökön tárgyalásokat kezdtek a határ február 5-re tervezett megnyitásával kap­csolatos közös teendőkről. A 30 ezer lakosú brit koro­nagyarmatot Franco diktátor 1969-ben ráccsal zárta el Sap- nyolországtól, egyben meg- szüntette a légi, a tengeri já­ratokat, megszakíttatta a te­lefonkapcsolatot. A múlt év novemberében a brit és a spanyol külügyminiszter meg­állapodást írt alá arról, hogy februárban újból megnyitják a határt és a spanyolok is­mét vállalhatnak munkát a Gibraltárban. Az intézkedést az is sürgette, hogy az ibériai ország a Közös Piac kapuja előtt topog, és a Tizek között — az alapszabály értelmében — nem lehetnek lezárt hatá­rok. (MTI) 2 NÓGRAD - 1985. január 11., péntek Vajdasági párt t anácskozás a IKSZ egysége jegyében A vajdasági kommunisták szövetségének tartományi bi­zottsága Űjvidéken megtartói ülésén összegezték a .IKSZ- KB júniusi ülésének határo­zati javaslatáról az egész or­szághoz hasonlóan a Vajda­ságban is lefolytatott pártvi­tát. A tanácskozáson elhangzott beszámoló megállapítása sze­rint a vitában a vajdasági kommunisták bírálóan és önkritikusan felmérték, hogy miként növelhető a párt ve­zető eszmei-politikai és cse­lekvési ereje, hogyan szilár­dítható meg a JKSZ egysége A párttagság támogatta a ha­tározati javaslatokat, és tö^u kezdeményezést tett konkre­tizálásukra. Hangoztatták, hogy a szocialista önigazga­tás fejlesztéséért folyó harc ma mindenütt csakis az al­kotmányos és kongresszusi el­vek. valamint a hosszú távú gazdaságszilárdítási program céljainak megvalósítására irá­nyulhat. A kommunisták so­kat foglalkoztak a stabilizá­ciós program megvalósításá­ban felmerült akadályokkal, és megállapították: ott- ta­pasztalhatók vele szemben el­lenállás, ahol monopolhely­zetek megtartására töreked­nek. A politikai rendszer nto’ désének folyamatban levő bí­ráló elemzésével összefüggés­ben a többi között állást fog­laltak a szocialista autonom tartományok alkotmányos koncepciója következetes ér­vényesítése mellett Mint is­meretes, a Szerb Köztársa­sághoz két autonom tarto­mány — Vajdaság és Koszo­vó — tartozik, amelyek egyúttal a föderációnak is al­kotóelemei. vagyis a szövet­ségi szervekben a köztársasá­gokhoz hasonló képviselettel rendelkeznek. Az utóbb5 idő­ben az autonom tartományok jelenlegi alkotmányos helyze­tét elvitató állásfoglalásokról a vajdasági kommunisták megállapították, hogy minden ilyen jelenség mögött nacio­nalizmus húzódik meg: ezért erélyesen elítélték azokat az egyre agresszívebb formában jelentkező kísérleteket, ame­lyek a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek egyenjogú­ságának, testvériségének és egységének megbontására irá­nyulnak. Az úividéki pártta- nácsikozás vitájában az esvik felszólaló ezze] kapcsolatban megállapította: „Van. akinek szálka a szemében a köztár­saság alkotmányos helyzete, különösen pedig a tartomány helye a föderációban és a Szerb Szocialista Köztársa­ságban. Egyeseknek útjában van a nemzetek és nemzetisé­gek egyenjogúsága, ezért szí­vesebben beszélnek a nemze­tek egyenjogúságáról és a nemzetiségek nemzeti jogai­ról. Ezzel tagadiák az osztálv- és a nemzeti jelleg dialekti­káját.” Megkezdte munkáját az úi niearaguai nemzetgyűlés Szerdán ünnepi üléssel megkezdte munkáját az új niearaguai nemzetgyűlés. A törvényhozói testület 96 tagját, tavaly november 4-én válasz­tották meg. A nemzetgyűlésben képvise­lői helyhez jutott a választá­son induló mind a hét párt. A testületben a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front alkotja a többséget 61 tör­vényhozóval. A legjelentősebb ellenzéki csoport — 14 képvi­selővel — a Demokratikus Konzervatív Párt. Az ünnepi ülésen a nemzetgyűlés elnö­kévé választották Carlos Nu­nez Tellez parancsnokot, a sandinista front képviselőjét. Az elnök első helyettese szintéi); a front képviselője, Leticia Herrera lett. A má­sodik helyettesi tisztre Cle­mente' Guidót, a Demokrati­kus Konzervatív Párt elnö­két választották. A képvise­lők mandátuma hat évre szól. A niearaguai választási tör­vény értelmében a most ala­kult parlament 1987-ig alkot- mányozó nemzetgyűlésként fog ; működni, fő feladata az or­szág új alkotmányának meg­szövegezése lesz. A niearaguai külügyminisz­térium szerdán határozottan cáfolta azt a Costa Rioa-i be­jelentést, miszerint a nicara- guai haditengerészet, három őrhajója • megsértette vplna a szomszédos ország, terük ti. ,yi- zeit. A niearaguai közlémér.y ugyanakkor határozottan le­szögezte, hogy semmiféle ilyen incidens nem történt. A, niearaguai külügyminisz­térium nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt napokban Costa Rica több. ál­lítólagosán ellene elkövetett niearaguai provokációt „lep­lezett le”. Ezek a megalapozatlan kije­lentések idegen célpknaik tesz­nek jó szolgálatokat, és fel­tűnően egybeesnek az ameri­kai kormánynak azzal a tö­rekvésével, hogy megszerezze a kongresszus jóváhagyását a niearaguai ellenforradalmárok támogatásának felújításához — hangsúlyozták Managuá- ban. Befejeződött az algériai pártküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ja­nuár 7—10. között látogatást tett hazánkban az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) Pártjának küldöttsége, Mohamed Djeghabának, a KB állandó titkársága tagjának, a Legfelsőbb Ifjúsági Tanács el_ nökhelyettesének vezetésével. A küldöttség, amelyet fo­gadott Szűrös Mátyás az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, megbeszélést folytatott Baranyai Tiborral, az MSZMP KB párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetőjével, Hámori Csabá­val, a KISZ KB első titkárá­val és Lóska Szilárddal, az Állami, Ifjúsági Bizottság tit­kárhelyettesével. A két párt képviselői ■ nyílt, baráti lég­körben eszmecserét folytattak nemzetközi kérdésekről, köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országuk, pártjuk hely­zetéről, időszerű feladataikról, áttekintették a pártkapcsola­tokat és megerősítették szán­dékukat a két párt együtt­működésének további erősíté­sére. A két ország és a két nép barátságának szellemé­ben hangsúlyozták, a társa­dalmi és tömegszervezetek közötti kapcsolatok szélesíté­sének fontosságát. Az algériai vendégek tanul­mányozták az MSZMP párt- és tömegszervezeti munkáját, ifjúságpolitikáját, a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenységét. A látogatás során aláírták az-MSZMP és a Nemzeti Fel­szabadítási Front (FLN) Párt­jának két évre szóló együtt­működési muwkatervét. A küldöttséget, amely csü­törtökön elutazott hazánkból Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren, (MTI) * ' Uj korszak Nicaraguában Ünnepi ülést tartott szerdán a niearaguai parlament, amelyben a mandátumok többsége a Sandinista Nemzeti Fel­szabadítási Frontéi a novemberi választások eredményeinek megfelelőeri. Csütörtökön pedig — újabb állami aktusként — beiktatták az ország új államfőjét, a sandinista Daniel Ortegát. Ezzel vitathatatlanul új korszak kezdődött a kö­zép-amerikai ország történetében. Majd hat eszendővel a rettegett szélsőjobboldali Somoza-diktatúra megdöntése után immár a niearaguai nép szabad /választása szerint! államhatalom irányítja az országot. Űj úton halad Nicaragua, s ez nyilvánvalóan baloldali eszmerendszerben rajzoltatott ki. A sandinisták, akik az Amerika-barát rezsim elleni felszabadító harcot irányítot­ták, az elmúlt években hatalmas'munkával láttak a nicara- guai társadalom és gazdaság arculatánk átformálásához. Tudvalevő, hogy igen súlyos körülmények között. A Wa­shingtonnak nagyon nem tetsző rendszert már több mint két éve nyíltan támadják az ellenforradalom jól felfegy­verzett, s az amerikai kormány nem is titkolt támogatása révén élet- és harcképes osztagai. A népi rendszer ellen viselnek háborút a régi rend kívülről ösztönzött hívei — éppen ezért messzefiangzó politikai diadal volt az őszi választási eredmény az új Nicaragua és irányítói számára. Bebizonyította, hogy az ország népének többsége — az ame­rikai állításokra rácáfolva — a szocialista irányzatú fejlő­désre szavaz, és a sandinistákat tekinti az új irány leg­megfelelőbb szavatolóinak. Most, január elején ez az össznépi döntés öltött végleges jogi és államrendi formát. A jelenlegi parlament alkotmá- nyozó feladattal tölti ki 1987-ig terjedő mandátumát: meg kell alkotnia Nicaragua új alaptörvényét, amelynek jellege immár stabilizálódott politikai-hatalmi viszonyok között aligha lehet kétséges. A közép-amerikai ország ezzel kétség­kívül jelentős lépést tett a jobboldali diktatúrák, az Ame­rika-barát, nyílt terrorral uralkodó letűnt rendszerek korá­tól egy új, valóban össznépi érdekeket képviselő társadalmi rend megszilárdítása felé. Nicaragua új korszaka azonban csak igen nehéz küzde­lemben hozhatja meg a remélt eredményeket. Ma még erő­sek az ellenforradalmi próbálkozások, s, ha a népi hatal­mat megingatni nem tudják is, arra alkalmasak, hogy a szükséges és sürgető gazdasági reformokat lassítsák, aka­dályozzák. Az ország és a sandinista irányítású hatalom azonban már sokszorosan bebizonyította erejét és elszánt­ságát. Az alkotmányos, parlamenti rendszer megszilárdulá­sa, az első alapkövek lerakása "tébb munícióval szolgál as országátalakító harchoz. ' Avar Károly r Tárgyalások Gibraltárról

Next

/
Thumbnails
Contents