Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRÁD AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLI. ÉVF., 7. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK Egységes ipar Van-e még vita az állami és nem állami ipar között, s, ha igen, akkor miben? Összefügg-e mindez a területi ipar- fejlesztéssel, általában a településfejlesztéssel, s, ha összefüggne, miképpen? Sokan felteszik ma ezeket a kérdéseket, országszerte. Nem öncélúan, hanem azért, mert nyomós okuk van rá. Erre inti őket a múlt tanulsága, jelen igénye, s még inkább a jövő követelménye. Ami a múltat illeti, az átlagembert olykor kiélezett polémiák figyelmeztették arra, hogy a magyar ipar mégsem azonos a minisztériumi iparral. Még az államival sem, hiszen a minisztérium és a tanácsi ipar csak az ipar termelésének 83 százalékát adja. A „többi” nem elhanyagolható 17 százalékon mindenekelőtt a tsz-, illetve a. szövetkezeti ipar osztozkodik. Számottevő a magánkisipar is, valamivel több mint egyszázalékos részesedéssel, s ott vannak még « gmk-k, meg mások is — igaz, csak néhány tized százalékkal. Mindez idáig csak száraz > statisztika. Húsba-vérbe vágó témává akkor vált, amikor egyik-másik nagyobb vállalatunk igazgatója kifakadt: milliós, tízmilliós értékű gépek állnak nálunk kihasználatlanul, mert a tsz-melléküzemágak elszívják tőlünk az embereket... Erre persze, a tsz-ek sem voltak restek, gyakran kontráztak, például ekképpen: némely vállalatunk igencsak visszaél monopolhelyzetével, erőfölényével. Talán máig tartanak az ilyen csatározások, ha nem kiált megálljt az Ipari Minisztérium, mondván: az ilyen vitáknak nincs értelme. Az elkülönültségre helyezik a hangsúlyt, pedig nem ez a meghatározó. A Taurus Gumiipari Vállalat például mintegy száz tsz-ipari üzemmel, ipari szövetkezettel és más kis szervezette] kooperál ilyen-olyan gumiáruk előállítására, exportjára. Se szeri, se száma még az ilyen, vagy ehhez hasonló ipari társulásoknak, amelyeket a kölcsönös függés száz, meg ezernyi szála fűz egybe. Hogy. vannak köztük érdekellentétek, meg viták? Hát persze, hogy vannak, mint, ahogy a legjobb családban is előfordulnak. S mégsem ez a meghatározó a kölcsönös függőségek szövevényében, hanem az egymásra utaltság, az érdekazonosság. Ebben a szellemben szólt múlt szeptember végén, a bábolnai mezőgazdasági napok alkalmából Kapolyi László ipari miniszter, amikor megállapította: A mi felfogásunkban a magyar ipar egységes, amelynek szerves, integráns része az állami, a szövetkezeti ipar és a mezőgazdasági üzemek ipara, illetve a magánkisipar egyaránt. Olyan egységes ipar ez, ahol nincs helye a konfrontációnak, ahol egyformán kötelező az innovatív szemlélet... Ezzel talán le is zárhatjuk a múltat, s rátérhetünk a jelen igényére és a jövő követelményére. Ez fémjelzi példáiul, hogy maholnap már az ország mind a 19 megyéjében megalakulnak a TEB-ek, vagyis területi ipari bizottságok. E testületek tagjai között táláljuk az illetékes párt- és tanácsi vezetőket, a szövetkezeti és tsz-ipar, a magánkisipar képviselőit, a területi akadémiai bizottságok iparral foglalkozó tudományos kutatóit, meg másokat. E bizottságok megalapítása, léte azt dokumentálja, hogy az Ipari Minisztérium, a megyék párt- és állami vezetői tudatában vannak annak, hogy a hazai ipar egységét deklarálni nem elegendő. Ha ugyanis csak ennyit tennénk, beérnénk a szép szavak hangoztatásával. Ennek az egységnek ugyanis mindenekelőtt a gyakorlati munkában kell megnyilvánulnia. Akkor, amikor — a párt Központi Bizottsága iparról szóló határozatának szellemében — elemzik a helyi iparfejlesztési igényeket és lehetőségeket, s, amikor azt az Ipari Minisztériummal, meg más országos főhatóságokkal összehangolják. A feladat, ami ránk vár, nem könnyű. Az ország bármely részében is fejlesztjük az ipart, arra csak akkor kerülhet sor, ha gazdaságos. Ez a sarkallato* követelmény helyenként és időnként ellentétbe kerülhet egy másik társadalmi programmal: arra kell törekednünk, hogy a különböző országrészek fejlettségi szintje tovább közeledjék egymáshoz, ebben pedig nyilván, továbbra is jelentős szerepe lesz az iparnak. Persze, a tervgazdálkodás, a szabályozott piac viszonyai között meg lehet találni a modus vivendit, vagyis, ez olyan iparfejlesztést, amely —. minthogy jól alkalmazkodik az adott táj ipari kultúrájához — gazdaságos is, közben a felzárkózásra is lehetőséget nyújt. Csakhogy senki sem garantálhatja, Hogy az élet automatikusan „tálalja” az ilyen megoldásokat. Ezeket meg kell keresni, ki kell munkálni, s meg kell vitatni az Ipari Minisztériummal, meg másokkal. Csak így, sok munka árán lehet eljutni a legtöbbet ígérő változathoz. Vagyis, eljutottunk oda, hogy a jövőben 1« lesznek viták a különböző ipari szervezetek, meg az ipari szervezetek és a minisztérium között — talán több, mint idáig. De ezekre a polémiákra már nem az egymásra mutogatás lesz a jellemző. Itt a lehetőség arra is, hogy elmaradjanak, megszűnjenek az állami ipar, tsz-ipar egyik-másik üzeme közötti vádaskodások. Ha a kibontakozást ígérő országos és helyi programok egyeztetésére, kimunkálására szentelik az erejüket, akkor abban mindenki, az állami és szövetkezeti, a tsz-ipar, a magánkisipar egyaránt megtalálhatja a maga helyét és jövőjét. M. L. Kádár János találkozott Lékai bíborossal iéiiftaKzlési len 1985-re Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja szerdán a Parlamentben találkozott Lékai László bíborossal, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével. A megbeszélésen mindkét fél megelégedéssel szólt az állam és a katolikus egyház rendezett viszonyáról, amely egyaránt szolgálja népünk és a béke egyetemes ügyét. A növénytermesztés eredményeinek kétszázalékos emelését irányozza elő az idei terv, összefüggésben azzal, hogy a jelenlegi nagy állatállomány tartásához, ’ felneveléséhez jelentős mennyiségű takarmányra van szükség, s az exportlehetőségek kihasználása is részben azon múlik, mennyire sikerül kielégíteni a gabona- és más feldolgozó- iparok igényeit. A szántóföldről származó alapvető élelmiszerek forgalmazása — az adatok szerint — továbbra is kiegyensúlyozott lesz. Az idén 2,9 millió hektárra kerül gabona, s így a szántóterületnek csaknem kétharmadát foglalja el. A vezérnövény ebben az évben is a búza, amelyet 1,35 millió hektáron, hozzávetőlég az elmúlt évivel azonos nagyságú területen termesztenek. A kukoricát 1,17 millió hektárra szánják, ennek a növénynek magját a tavalyinál 6 százalékkal nagyobb földfelületre vetik. A korábbi hetekben a termelők aggodalmaskodtak a tavalyi rossz vetőmagtermés vajon nem jelent-é majd akadályt elképzeléseik megvalósításában. A MÉM, látva a kialakult helyzetet, a külkereskedelem közreműködésével lehetővé tette a legmagasabb genetikai értékű kukorica- hibridek kiegészítő importját. A cukorrépa felvásárlási árát mázsánként átlagosan 10 forinttal emelték, ami várhatóan felkelti a termelők érdeklődését. Annál inkább, mert a jelek szerint a tavalyinál nagyobb lehetőségük lesz korszerű külföldi gépek megvásárlására. A tavalyi év sikernövénye volt a napraforgó. A növényi olajok iránt a külföldön is növekvő kereslet, amely tavaly az árakban is kifejezésre jutott, az idén is kellő biztonságot ad a hazai termeléshez. A termőterület csak kismértékben növelhető — a nagyobb felfutásnak egyebek között növényegészségügyi akadályai is lehetnek —, de a hozamok javításában vannak további lehetőségek. NDK-beli vendégek Nográdban • Az öblösüveggyár termékeit Kazinczi Gyula igazgató mutatta be a vendégeknek. — Kép: Bencze — A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának küldöttsége —, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt vendégeként tartózkodik Magyarországon —, tegnap Nógrád megyébe látogatott. A küldöttség élén Günter Schneider, a Központi Bizottság propagandaosztályának helyettes vezetője áll. Tagjai Günter Lang, a Központi Bizottság alosztályvezetője, Peter Kolbe, a Központi Bizottság politikai munkatársa és Klaus Frey, a Cottbus megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője. Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában Gé- czi János, a Központi Bizottság tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára fogadta a vendégeket. Tájékoztatta őket Nógrád politikai, gazdasági, ideológiai életéről, a propagandamunka helyzetéről, soron következő feladatairól, arról a cselekvő aktivitásról, amely hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és a XIII. pártkongresz- szus előkészületeit kíséri az ipari és mezőgazdasági üzemekben, intézményekben. A német vendégek délelőtt ellátogattak az öblösüveggyárba. Elkísérte őket Gor- dos János, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Csongrády Béla megyei párt- bizottság osztályvezetője. A vendégeket a gyárkapuban Krätschmer Lajos, a gyári pártbizottság titkára és Kazinczi Gyula» igazgató fogadta. A pártbizottság titkára rövid tájékoztatójában elmondotta, hogy a 91 esztendős nagyüzemnek 2300 dolgozója van. közülük 460 párttag. A napi termelőmunkán túl nagy gondot fordítanak az öblösüveggyárban arra, hogy az ott dolgozók szakmai, gyakorlati, elméleti ismeretei mindig gyarapodjanak. A régi munkás- mozgalmi hagyományokkal rendelkező nagyüzemben ezernél több nő dolgozik, akiknek sorsát a pártbizottság különös figyelemmel kíséri. Mint a pártbizottság titkára elmondotta, ahhoz, hogy eladható, és jó! eladható termékeket tudjanak gyártani, állandóan képezniük kell magukat szakmailag,és politikailag vezetőknek és beosztottaknak egyaránt. Évente több százan vesznek részt különféle tanfolyamokon, gyárkapun belüli, gyárkapun kívüli továbbképzésen. A rövid tájékoztató után a vendégek a napi politikai munkáról tettek fel kérdéseket, de érdeklődtek' a termelés gondjai és örömei felől is. A beszélgetés után rövid gyár- látogatás következett, ahol a véndégeknek megmutatták a mintatermet, találkozhattak üvegfúvókkal, a gyár dolgozóival. Az NDK-ból érkezett vendégek délután az SZMT oktatási és művelődési központjában jártak, ahol a szak- szervezeti tömegoktatásról,^ továbbképzésről kaptak tájékoztatót. Majd a Nógrádi Sándor Múzeumba mentek. Délután négy órakor fogadtá Pásztón az NSZEP négytagú küldöttségét a városi pártbizottság épületében Füssy József, a párt városi bizottságának első titkára, aki a település politikai, gazdasági, ideológiai életéről, a pártoktatás helyzetéről, feladatairól szólt. A vállalati eszmecsere után vendégek és . vendéglátók együtt nézték meg a nemreg átadott múzeumot, az oskolamester házát. SZMT-ülés A termelés segítése és az érdekvédelem Tegnap Salgótarjánban ülést tartott a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa. A testület tagjait, valamint Dev- csics Miklóst, a megyei tanács elnökét, Sándor Lászlót a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Medved Károly, az SZMT vezető titkára köszöntötte, majd méltatta Tőzsér K. Jánosnak, az illegális kommunista, kiemelkedő harcosnak, a megyei pártbizottság tagjának, az SZMT örökös elnökének életútját, s a testület elhunyta alkalmából egyperces néma felállással adózott emlékének. Ezután Sarló Béla, as SZMT titkára értékelte a szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő 1984. évi tevékenységét, a tanácsi fejlesztési és fenntartási terv végrehajtását, majd megjelölte az 1985. évi feladatokat. A gazdasági építőmumka feladatainak kialakitásában és végrehajtásában egyaránt aktív szerepet vállaltak a megye szakszervezeti szervei, tisztségviselői. Számos kezdeményezés, állásfoglalás, javaslat, kpvetelménytámasztás, segítség kapcsolódik tevékenységükhöz. A szakszervezetek is hozzájárultak, hogy a megye bányászai, segítettek az energiaellátás biztosításában, hogy a megye iparának exportja a bázisho* képest jelentősen nőtt, hogy a mezőgazdaság dolgozói eredményesen fáradoztak az időjárás hatásainak kivédésén. A budapesti kábelgyárban a tőkesexport az elmúlt évben meghaladta a 800 millió forintot., A bányászok teljesítették ígért széntermelési kötelezettségüket. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben említésre méltó az anyag- és az energiamegtafcarítás. A kezdeményezés azonban nem mindegyik alapszervezetet jellemezte. A kedvező feltételek nem minden esetben jártak együtt a szakszervezeti munka színvonalának javításával, a növekvő követelményekhez való felzárkózásával. Több helyen, kevés figyelemmel tanulmányozták a helyi viszonyokat a szakszervezeti tennivalók jó meghatározása érdekében. Azután az előadó ágazatonként ismertette a megyei pártbizottság legutóbbi állásfoglalása alapján az 1985. évi feladatokat, majd így folytatta. — A szakszervezeti mozgalomban tudatosan kapcsolódik a termelés seg'tese és az érdekvédelem. Ennek megfele- .lően a munkastílus középpontjában szükséges állítani , és erőteljesen hangsúlyozni, hogy az érdekvédelem eredményessége. döntően az elosztható javak bővülésével függ össze. Ezért az elosztáspolitikai célok megvalósítása érdekében az eddiginél jobban kell felkarolni a kezdeményezéseket, tartalmilag megújítani a szocialista munkaversenyt, javítani az alkotó légkört, még tudatosabbá tenni az újító- mozgalmat, segíteni, a vállalatvezetés új formáinak eredményes bevezetését, hozzá kell járulni a keresetszabályozási formák várható előnyös hatásának kibontakoztatásához. A szakszervezeteknek hallatni kell szavukat a belső érdekeltségi rendszer kialakításánál, a színvonalasabb munkaszervezés megteremtésénél, a munkafeltételek színvonalának javításánál. A feladatok megértése, elfogadtatása megkívánja, hogy a testület tagjai is, meg eredményesebben tevékenykedjenek. A szakszervezeti tagsággal való szoros kapcsolat ennek tartalmi gazdagítása fontos, feltétele az egységes és eredményes végrehajtásnak. A ’beszámolót követően Merlá-k Ervin, a SZOT tagja, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságának titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt évijén a dolgozók többsége helytállt, folyamatosan eleget tett a megnöveikedett követelményeknek, s ennek köszönhető, hogy eredményesen zárták az . 1984-es évet. Közölte, miként készültek az 1985-ös terv vitájára, majd rátért a bérnövekedés lehetőségének ismertetésére. Foglalkozott még azzal, hogy a szocialista brigádok felfedezték az ú j mun- ikarverseny-szabályzatban rejlő lehetőségeket. {.Folytatás a 1. (Malomi t