Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

TEN!! 2 f Jl ■■ ■■ *■ B ieli oromok »imifiiiiimimmmiiimiifMimiiiitimiiiiimmmiiiMiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiitiiiiiiiitiiimiimiin A fogadóba sokan betértek melegedni és megpihenni. Akadtak gyalogosan kirándu­lók is. Az első bátortalan próbálko­zás. fiisuli Gyurkó Péter felvételei Marsikova és Machán a győztes Élénkülő érdeklődés mel­lett folytatódott szombatin Salgótarjánban a szocialista országok fedettpályás tenisz- körversenyének mérkőzésso­rozata. A harmadik . napon lépett pályára a jelenleg Es­senden versenyző Machán Róbert először, és fiatal cseh­szlovák ellenfelét. aki elég idegesnek tűnt., magabiztosan győzte le. A második párban a két lengyel Davis Kupa já­tékos közül a rangsorban elő­kelőbb helyen álló Malisews- kyt, csak az első játszma második felében tudta meg­szorítani honfitársa. Csápéi­nak volt esélye csehszlovák ellenfelével szemben, a má­sodik játszmában már veze­tett is 5—2-re, de sérülése akadályozta. így végül is nem jutott tovább Az NDK- beli Emmrich már az első játszmában is fölényesen ve­zetett. Guti azonban följött 5—5-re. Innen aztán már si­mán győzött az esélyesebb, idősebb versenyző. Nagy küzdelmet vívtak az elődöntőbe jutásért a nők is. Az első helyen kiemelt Mar­sikova szép elütéseket és ol- daiváltásokat produkált, néha azonban kicsit kihagyott. Színvonalas, érdekes, jó mér­kőzésen a lengyel Dienkowska végül is kénytelen volt meg­hajolni ellenfele nagyobb tudása előtt. Egyértelmű volt a másik csehszlovák lány győzelme is:1 nem csak terme­tével, de játéktudásával is a mezőny fölé nőtt Bafcikova, honfitársával egyetemben. Nem sok eséllyel vette fel a küzdelmet a 13 éves Homo- lya Zsuzsa a román Gheorg- he ellen. Csupán a második játszmában tudott félig-med- dig felzárkózni az újpesti kislány az igen jód szerváló, 19 éves román játékossal szemben. A szombati nap utolsó mérkőzése tartott a legtovább: az aznap ugyan­Véqet ért a Regina Marsikova csak először pályára lépő Rózsavölgyi „szenvedett” a jobbik bolgár lány ellen, aki az első játszmát szinte simán nyerte. A végére sikerült megszoknia az újpesti ver­senyzőnek a Boltex-szőnyeg tréfáit, de csak hajszállal bi­zonyult jobbnak. Másnap a második párban aztán egyértelműen alul is maradt a Gheorghe elleni elődöntőiben Rózsavölgyi. Az erőteljes, lelkes román lány szinte végig vezetett és meg­érdemelten nyert. Nem volt ugyanilyen sima előzőleg a csehszlovák lányok közötti „házi elődöntő”: Marsikován látszott a hosszú kihagyás, el is veszítette a második játsz­mát az egyébként néha lassú­orszógok körversenye Thomas Emmrich nak bizonyuló Bajcikova el­ten. Aztán végül is érvénye­sült a papírforma... Egyértelműen Machán volt ez esélyesebb a lengyel Mali- sewsky elleni, első férfi elő­döntőnek. A második játsz­mában azonban 4—4-ig fej fej mellett haladtak, csak a hajrára kapcsolt rá újra az első helyen kiemelt magyar versenyző. Talán már a dön­tőre tartogatta erejét... Az egesz salgótarjáni mérkőzés- sorozat talán legkiemelkedőbb küzdelmét Stankovíc és Emmrich viadala hozta. Az erő­teljes, jóval fiatalabb Stan- kovic váratlanul olyan ke­mény ellenfélnek bizonyult, hogy az első játszmát szinte simán meg is nyerte. Másod­jára az NDK-beii versenyző „hozta” nagyszerű szerváit, a harmadik szettben azonban ellenfele ismét remek adoga­tásfogadásokat produkált. Vé­gül is csak a rövidített játék­ban kerekedett fölül Emmrich, így szintén esélyesként beju­tott a döntőibe. Parádés döntőket láthatott délután a városi sportcsarno­kot már félig megtöltő kö­zönség. Marsikovából sokat kivett délelőtti, kemény küz­delme honfitársával, ezért csak némi szerencsének és nagyobb rutinjának, türelme­sebb játékának köszönhette végső sikerét az igen ügyes román ellenféllel szemben. Machán Róbert ugyancsak ta­karékosan mozgott Emmrich elleni mérkőzésén, de remek fordításaival, szellemes háló- játékával megérdemelten ke­rekedett fölül a jobb karját fájlaló NDK-beli versenyző­vel szemben. A győzteseknek a tiszteletdíjakat Dömsödi Péter, a Nógrád megyei, va­lamint Gulyás István, a Ma­gyar Tenisz Szövetség elnöke adta át. Eredmények, szombat. Fér­fiak: Machán—Fort 6—3, fi— 3; Malisewsky—Ragowsky 7— 5, 6—3, Stankovic—Csépal 6— 3, 7—6; Emmrich—Guti 7— 5. 6—1. Nők: Marsikova—* Dienkowska 6—4, 6—2; Ba.i- cikova—Pop 6—1, 6—2; Ghe­orghe—Homolya 6—1, 6—3; Rózsavölgyi—D. Rangelova 3—6, 6—4, 7—5. Elődöntők, vasárnap. Nők: Marsikova—Bajcikova 6—2, 3—6, 6—3, Gheorghe—Rózsa­völgyi 6—3, 6—4, Férfiak: Machán—Malisewsky 6—1, 6—4; Emmrich—Stankovic 3—6. 6—3, 7—6. Női döntő: Marsikova—Ghe­orghe 7—5. 7—5. Férfidöntő: Machán—Emm­rich 6—4, 7—5. V. F. Reálisan terveztek! Jó középcsapattá vált a Nagybátony Az 1984/85. évi labdarúgó­bajnokság nyitánya előtt nyi­latkozott a Nagybátonyi Bá­nyász területi csapatának ed­zője, Répás Béla. Többek kö­zött azt mondta, hogy a kö­zépmezőnybe, pontosabban: a 4—8. hely valamelyikére vár­ja az együttest. A bajnokság során 30—35 pont megszerzé­sét tűzték ki célul. Képessé­geiknek megfelelően kívántak szerepelni az MNK országos selejtezőiben is. A szakveze­tő kiváló jósnak bizonyult: a Bányász-gárda, a hetedik helyen végzett a bajnokság­ban, a kupában pedig a leg­jobb 32 közé jutott. A csapat ősizi szereplésének tapasztala­tait Répás Béla foglalta ösz- sze. Jö KEZDÉS UTÁN — VISSZAESÉS — A legutóbbi bajnoki évad nehézségei, a bentmara- dásént vívott ádáz küzdelem során erősödött az együttes: fizikailag, taktikailag és mo­rálisan. Ezen az ígéretes és reális alapon kezdtük a fel­készülést július közepén. A rajtig két tucat foglalkozáson vettek részt a játékosok, hét •alkalommal játszottunk előké­születi mérkőzéseket. A folya­matos munkát sajnos, néhány játékos sérülése gátolta, az­tán elhúzódtak az átigazolá­sok is, annak ellenére, hogy az egyesületi és a szakosz­tályvezetés alapvetően min­dent biztosított. Sajátos gon­dot jelentett, hoay Kocsis és •Pethő Ózdra, Papp Egerbe, Hársi pedig Mátranovákra •igazolt vissza. Hozzánk került az SBTC-től Tolnai, de egy mérkőzés után — amelyet egyébként a kispadon töltött — sorkatonai szolgálatra vo­nult be. Az ifjúsági csanatbó! Haidara. Kovács és Laczkó került az első csaoathoz. ám Berták ismét porcműtéten esett át. — Következett a nyitánv. és remekül kezdtünk! Annak ellenére, hogv ellenfeleink so­rában ott volt az Edelény, az MVSC, a Papp J. SE és a Borsodi Volán Építők. Az el­ső öt találkozón 9 pontot sze­reztünk! Többek között 3—1- re nyertünk a Ganz-MÁVAG ellen — így a csapat az első helyre került. A következő sorozat már korántsem volt ilyen jó: megtorpant a gár­da. Ennek kezdetét a főváros­ban a BKV Előretol elszen­vedett, kétgólos vereség je­lentette, aztán 0—0-t játszot­tunk idehaza a Síküveggyár­ral, majd Recsken is. A Gyöngyöst elpáholtuk, de Hat­vanban már mi húztuk a rö- videbbet (0—2), sőt mi több: a Bányavárosban kikaptunk a volt tarjáni labdarúgó irányí­tásával nagyszerűen futballo­zó borsosmádasdiaktól. Az újabb megyei rangadón, Rom- hányban pontot szereztünk, de ezt követően a Füzes­abony, a szintén nógrádi Bartha szabadrúgásból elért találatával, pontot rabolt. Sa- jóbábonyban simán, három góllal kikaptunk, és a záró­fordulóban sem bírtunk a lel­kes Bélapátfalvával. Végered­ményben 16 ponttal a hetedik helyen végeztünk. Úgy is fo­galmazhatnék, hogy ősszel a minimális elvárást teljesítet­tük, de az „eltékozolt” hazai pontok nagyon hiányoznak... MÉG NÉHÁNY KONKRÉTUM — A csapatjátékot tekintve roopant ellentmondásos a helyzet. A védelem teljesít­ménye tovább javult, s ehhez az is hozzájárult, hogy vala­mennyi játékos, ha kellett, eredményesen védekezett. Ez­zel szemben a támadójáték kritikán aluli! E megáll aortá­sokat a kapott (14). illetve a szerzett gólok száma (15). fé­nyesen bizonyítja. A Mátra- csooortban csak a Hatvan és a Sai óbábonv kanott keve­sebbet, az elért találatok ese­tében pedig mindössze négy, mezőnybeli gárda áll rosz- szabbul. Szabadi 4. Szabó L. és Loch 3—3, Szőke 2, Orosz és Nemeth 1—1 gólt szerzett, míg a 15.-et a Papp J. SE hátvédje, Kondás rúgta saját hálójába. — Ezek után vegyük a já­tékosok teljesítményét. A 15 találkozón 21-en jutottak szó­hoz. Cséki, Orosz, Szabó L. és Loch valamennyi mérkő­zésen játszott, Kiss és Sza­badi egyszer hiányzott, B. Kovács és Szabó Gy. 13, Né­meth 12, Lászlók és Bedő 11 alkalommal szerepelt. Egyér­telműen elégedett voltam Orosz, Kiss, Szabó Gy., Csé­ki és Szabó L. játékával, többet vártam viszont Lász­lóktól, Némethtől, valamiint a két csatártól: Szabaditól és Szőkétől. Az utóbbiaktól fő­leg gólokat... Osztályoztam is a fiúk teljesítményét. Ezek szerint a legjobbnak Orosz bizonyult (6,7 átlaggal), Csé­ki és Kiss egytizeddel rosz- szabb ennél, de Szabó L., B. Kovács és Szabó Gy. is haton felüli „jegyet” érdemelt. A fiatalok közül Németh és László 5,3-at, Susán 5,4-et a menet közben Kisterenyéről igazolt Molnár László ötöst érdemelt. Bazsó, Hajdara, Szarvas és Kovács csak né­hányszor játszott, illetve ke­rült a kispadra. Gondot oko­zott, hogy Tolnai leigazolása után bevonult, aztán többen sérülést szenvedtek, például Bedő, Bertók, és Szábó Gy. Ismételten utalok arra, hogy többen távoztak tőlünk... Szőkét egy alkalommal kiál­lították, ez hónapokra szóló eltiltást jelentett. Egyébként 12 játékos kapott sárga lapos figyelmeztetést. Ez soknak tűnhet, de jó dolog, hogy nem reklamálásért, vagy a labda elirúgásáért kapták, „csak” a játék hevében előforduló, tak­tikai szabálytalanságokért. KIVÄLÖ KUPASZEREPLÉS — A bajnokságban elszen­vedett vereségekért, amelyek tragikusnak egyáltalán nem mondhatóak, hiszen nem mi voltunk és vagyunk a cso­port bajnokesélyese, kárpó­toltuk magunkat az MNK- ban. A csapat a megyei se­lejtezőkből 5 győzelmet arat­va került az országos szintre, ahol első ízben 2— 0-ra nyert a megyei bajnokságban sze­replő Sülysáp otthonában, majd magabiztos játékkal ju­tott tovább az NB Il-es Ka­zincbarcika ellenében. Követ­kezett a tavaly még NB I-es DVTK. Tartalékosán is helyt­álltak a fiúk, Dzurjákék csak a 71. perctől kezdve voltak jobbak. Nem kerültünk a leg­jobb 16 közé; ennek ellené­re csak az elismerés hangján szólhatok a játékosokról. Ilyen messzire — és erre büszkék vagyunk — Nógrád- ból csak mi jutottunk el az idén, és ezzel magasan túl­teljesítettük a tervet. Bár a bajnokságon belül tudtuk volna így „elviselni” a sike­reket. PIHENÉS UTÁN — ALAPOZÄS — Az őszi idényt követő­en levezető edzéseket tartot­tam, majd szakosztályi ér­tekezleten vitattuk meg a csa­pat szereplését. A játékosok többsége jelenleg szabadságon van. Január 7-én kezdjük az alapozást, remélhetően meg­felelőbb körülmények között, és március elején folytatódik a bajnokság. Addig is van mit tenni, megoldani az ed­zőnek és a szakosztályveze­tésnek egyaránt. Gondolok itt többek között arra, hogy a pályánk nincs valami remek állapotban, aztán fel kellene újítani a szerelésállományt, de egyéb gondok is adódtak... Nem részletezem, hiszen kö­vetkezetes munkával, egy kis odafigyeléssel változtatni le­het aprólékosnak tűnő prob­lémáinkon. .. Tóth István { NÓGRAD - 1985. január 7., hétfő Volt, aki így érkezett Eresztvénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents