Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

Az EDZETT szécsértyi gyárában készítenek 554 típusú hengeres biztonsági zárakat is, melyek igen keresettek a belföldi piacon. Képünkön a szalagrendszerií termelés lát­ható. — Gyurkó-felv. — „Hiába hirdetjük meg a szférák muzsikáját... Beszélgetés Horváth Józseffel, a TiT megyei titkárával fV Kétségtelenül sokat hallhattunk az utóbbi esziendöben a TIT Nógrád megyei szervezetéről. Nem véletlenül, hiszen tudjuk, ismerjük az adatokat: az elmúlt esztendőben. 1984- ben több mint ötezer rendezvényt tartottak, gazdálkodá­sukban egyre inkább az önköltséges bevételekre helyezték át a hangsúlyt, de például a nemrégiben megnyitott csil­lagvizsgálóról is elismerhetjük, nem kis eredmény. — Nyolcvan távcsövet szá­moltunk össze a gyerekek se­gítségével a megyében — kezdi ismertetni ez utóbbi in­tézmény létesítésének törté­netét Horváth József, a TIT Nógrád megyei szervezetének titkára. — Előzetesen ugyan­is kisebb felmérést végeztéink, hány amatőr csillagász van a megyében; százhúsz. — Imponálóak az adatok. Több mint 7 milliós költség- vetésből mindössze egymillió körüli az állami támogatás. Viszont nem rejti-e magában ez a bevételérdekeltség azt a veszélyt, hogy a tudomá­nyos ismeretterjesztés a rang­• Ját veszíti, szakismeret-terjesz­téssé válik, a TIT pedig va­lamifajta tanfolyamgyárrá alakul át? — Nézze, hiába hirdetek én ógörög nyelvtanfolyamot, hiába próbálkoznék klasszi­kus filológiával, egyszóval, hiába hirdetem meg a szfé­rák muzsiká.iát, ha nincs rá érdeklődés. És az már csak természetes, hogy azt adjuk, amire az embereknek igényük van. — Kétségtelenül... — Nem véletlenül került az sem a jövő esztendei ter­veink közé, hogy emeljük a TIT rangját, presztízsét. Mindezt azonban a két szem­pont együttes alkalmazásával szeretnénk elérni, egyrészt azt adni, amire az emberek kíváncsiak (elsősorban köz­hasznú tanfolyamokat, nyelv- oktatásokat), másrészt mind­ezt úgy. hogy az előadás a módszereiben, színvonalában fémjelezze: ez a TIT közre­működésével került megren­dezésre. Ma már nincs köte­lező TIT-előadás. Ismétlem: azt adjuk, amire az emberek­nek igényük van, és a számok jelzik, az igények növeked­nek. — Pontosan ez az, ami ér­dekes. összefügg-e ez azzal, hogy az érdeklődök egyre több forintra váltható isme­rethez szeretnének jutni? — Természetesen. Ezért van igény a nutriatenyésztő tan­folyamra, a gyümölcsterme- lői szaktanácsokra, parket­tázásra, házépítésre, vagy pél­dául a fűrészgépkezelő-tan- folyamra. Évek óta nagy az igény például a számítógép-ke­zelői oktatásokra, s, amit szinte szükségtelen megemlíteni, a nyelvtanfolyamokra. Az el­múlt év eredménye például az első olyan tanfolyam, amely diplomát is ad a részt­vevők kezébe; a kétéves fo­lyamatszervezői tanfolyam. Mindezekből a bevételekből tudunk aztán visszatáplálni olyan területekre is, amelye­ket nemcsak gazdasági okok miatt indokolt szerveznünk. Az iskolai tudományági bará­ti körökről van szó, a tehet­séggondozásról, a hátrányo­sabb helyzetben levők tudá­sának gyarapításáról. Itt af­féle mecenatúrát töltünk be, és ez is ismeretterjesztési fel­adat. Idekívánkozik azonban az is, hogy nemcsak a köz­hasznú tanfolyamok kecsegtet­nek anyagi előnnyel. Tudni kell: a tudás, a valódi isme­ret mindenképpen anyagi erő­vé válik. — Elgondolkoztató az óriási szellemi kapacitás. De kész-e például a TIT arra. hogy részt vegyen olyan fejleszté­si döntések előkészítésében, amelyekben a véleményét ki­kérik? — Kész. Ka a véleményün­ket kérdezik, mindenképpen készek vagyunk hozzájárulni a magunk tudásával az elő­készítés folyamatához. Le­gyen szó akár a megye fej­lesztéséről, gazdasági dönté­sek előkészítéséről, vagy akár egy óvodaépítésről. Nem biz­tos ugyanis, hogy az óvodát tervező építészmérnök min­den szempontra gondol. De a Madách-klubban rendezett vitákon ott lehet és ott is van; az óvónő, az építész- mérnök és akár egy, a közigaz­gatási területen dolgozó TIT- előadó is. Másrészt az is hasz­nuk lehetne ezeknek a viták­nak, hogy annak az óvodá­nak a munkáját másképp, na­gyobb lelkesedéssel szervez­zük meg és kísérjük figyelem­mel amelynek előkészítéséhez a mi tudásunk is hozzájárult! A jövő évtől egyébként erő­síteni kívánjuk értelmiség­szervező tevékenységünket... És többek között az értelmi­ség közéleti szerep- és fel­adatvállalását is serkenteni kívánjuk. — Néhány *zó már elhang­zott az idei tervekről. Konk­rétabban hallhatnánk még erről? — Továbbra is jő színvo­nalon szeretnénk eleget ten­ni hagyományos ismeretter­jesztési feladatainknak. Ezen kívül több országos rendez­vényt is szervezünk a me­gyében. Többek között az or­szágos biológusnapok, a csil­lagászati találkozó és a mű­szaki vándorgyűlés lesz ilyen feladatunk. Ezen túl az idén is megrendezzük a hagyomá­nyos nyári egyetemet, de fej­leszteni kívánjuk például a szakosztályi munkát, a tag­jainkat tömörítő Madách- klub tevékenységét és a Nóg­rádi Fórummal egyeztetve az írásos ismeretterjesztést. Ugyanakkor egyik fontos szer­vezeti feladatunknak tartjuk, hogy — összhangban a me­gyei párt-végrehajtóbizottság közelmúltban kiadott állás­S, ifin! népgazdasági terv a korábbi évek W& lúd alapvető követelménye mellett, valamelyest nagyobb mozgásteret kíván me­gyénk vállalatainak, üzemeinek, gyárainak, amikor bővíti a lehetőségeket, kínálja a vá­lasztható megoldásokat, ugyanakkor új voná­sokkal is gyarapítja a célkitűzéseket, köve­telményeket. A korábbi évek fő célját oly módon kívánja elérni, hogy egyúttal fokoz­za a belső egyensúlyi helyzettel kapcsolatos tennivalókat, konszolidálja az elért eredmé­nyeket. Mindezt nem a korábbi módon, ha­nem a gazdasági növekedés szerény élénkí­tésével, a belső felhasználás csökkentésének megállításával, a tervezett reálbér megóvá­sával. Ennek megfelelően gazdagította azokat a szabályokat, amelyeket a közgazdasági előírá­sokban juttatott el megyénk termelő, gaz­dálkodó egységeihez is. Ebből az is kiderül, hogy úgy bontotta le a termelés hatékony­ságát visszafogó korlátok egy részét, hogy a nagyobb követelményekkel egyidejűleg a meg" valósításhoz vezető út lehetőségeit is bőví­tette. Elég utalni a keresetszabályozás új formáira, az amortizációban bekövetkezett előnyös változásokra, a beruházásoknál fel­lelhető valamelyest nagyobb lehetőségekre. Az új játékszabályok kettős feladatot látnak el: ösztönöznek és kényszerítenek. Az előbbiek előnyös hatását azok a me­gyei vállalatok, gyárak, üzemek érzik majd, ahol eddig is megfelelő lendületben voltak, s a felkínált lehetőségek okos kihasználásával tovább fokozták a kezdeményező, vállalkozó kedvet. Az ide sorolható gyáraknál, üzemek­nél, . vállalatoknál a bérszínvonal növekedése meghaladhatja a tíz százalékot is. Ennek azonban igen magas ára van! Ösztönzést és kényszerítést válthat ki együttesen ott, ahol a kezdeményezés és vállalkozókészség még nem bontotta ki kel­lően szárnyait. Egyértelműen kényszeríti a változásra azokat a kollektivákat, ahol nehe­zen mozdultak, igazodtak, a követelmények­hez, ahol a piac viszonylagos, átmeneti biz­tonsága elkényelmesítette a vezetőket és dol­gozókat, keveset gondoltak a holnapra. A megyei pártbizottság múlt évet záró és ez évi feladatokat magába foglaló tanácsko­zásán — más megközelítésben ugyan, — de lényegében az előbb említett változásokra, új követelményekre, új szemléletváltásra, meg­közelítésre és gyakorlatra hívta fel a figyel­met a kezdeményezőkészség és a kockázat- vállaló készség és képesség fokozásának igé­nye mellett. A tiszteletre méltó eredmények elismerésé­vel együtt kritikusan és önkritikusan szólt a megye gazdasági fejlődését zavaró negatív jelenségekről. Olyanokról, hogy a termelés dinamikája az elmúlt esztendőben elmaradt az országos átlagtól, hogy a közelmúltban üzembe helyezett beruházások, technológiai fejlesztések termelésének felfuttatása nem elég ütemes. De senki sem vállalkozott an­nak bizonyítására, hogy a piackutató és a szervező munka megfelel a kívánalmaknak, lehetőségeknek. A gyakori ösztönzés, báto­rítás ellenére még mindig nehezen válto­zik a termékszerkezet, lassú az erre irá­nyuló tevékenység. Az előbbiek mellett szükség van olyan intézkedésekre is, ame­lyek segítenek a fajlagos anyag- és energia- költségek csökkentésében, hozzájárulnak az élőmunka termelékenységének emeléséhez. Dai koránt sincsenek kihasználva azok a lehe­tőségek, amelyek fellelhetőek a fejlesztés­ben, a termelés ütemtelenségének felszámo­lásában, a műszaki korszerűsítésben, a belső szervezeti és érdekeltségi rendszer, mechaniz­mus továbbfejlesztésében, a következetes tel­jesítményen alapuló bérgazdálkodás megvaló­sításában. A szabályozók oly módon kívánják mozi gásba hozni a belső tartalékokat, hogy a me­gye termelő-gazdálkodó egységeiben eleget^ tegyenek a munkájukat szerető, az üzemek,' gyárak, vállalatok érdekeit védő, hű dolgo­zók, korábban hangoztatott azon kívánságá­nak, hogy a fő munkaidőben' kereshessék meg azt a pénzt, amit jelenleg munkaidő után, különböző elfoglaltságokkal teremtenek elő maguknak. A szándékok, a törekvések nemcsak szim­patikusak, hanem támogatásra is érdemesek,' mert a lehetőségek okos kihasználásával, az új. korszerűbb gazdaságirányítási formák al­kalmazásával jobbítani lehet a munkások közérzetét, javítani hangulatukat, segíteni an­nak a felfogásnak és gyakorlatnak kialakí­tását, mely szerintaz jár jól, aki a munkaidő­ben tisztességgel és becsülettel látja el fel­adatát. A megyei pártbizottság ülésén elhangzott felszólalások érzékeltették a több irányban kibővült és megnövekedett feladatok nagysá­gát, utaltak a felkínált választási lehetősé-; gekre, az indulást zavaró körülményekre,' ugyanakkor felvázolták az általuk elképzelt járható utat is. Ez utóbbi a bizakodáson túl a reális elképzeléseket, a kezdeményezőkész­ség különböző formáinak megnyilatkozását 'S jelzi. Az év eleji munkásgyűlések hangulata; a lényeget átfogó ez évi elképzelések közlé­se. azoknak a törekvéseknek jelez szabad utat, amelyek a dinamikusabb fejlődést szol­gálják. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár több évi jelentős veszteség után az idén 60 milliós nyereséget tervez. Az öb­lösüveggyár kollektívája 15 százalékkal nö­veli termelését, 5—6 százalékkal exportját,' Balassagyarmaton a fémipari vállalatnál új gép beállításával 50 százalékkal növelik az igen keresett terméküknek, a radiátoroknak a mennyiségét, s év végére százezer négy­zetméterrel adnak többet, mint 1984-ben. Az ELZETT szécsényi gyárának, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyárának, az Ipoly Bútorgyárnak, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat ez évi elképzelések is a magasabb követelményekhez való igazodást,' rugalmas tevékenységet ígérnek. ÜT líiohh reményekre és sikerekre j<>- ML U’uSIU gosító évkezdet csak akkojf válik töretlen folyamattá, ha a szándékokat és törekvéseket újabb kezdeményezésekkel; ésszerű kockázatvállalással támasztják alá, ha olyan intézkedések születnek, és folya­matosan, amelyek a bevezetőben említett több irányú alapvető célok elérését, köztük a legfontosabbat, a hatékonyság és jövedelem-' termelő képesség növelését szolgálják. Még­hozzá fő munkaidőben! Mert akárcsak ed-; dig. a jövőben is ez garantálja az ország; köztük megyénk mindenoldalú fejlődését, ez segít hozzá a szerényebb mértékű egyéni boldoguláshoz, szociálpolitikai céljaink eléré-í séhez, jövőnk biztonságosabb megalapozása^ hoz. Venesz K. . llll I III lliilllllllllllllll | ]] Ilii II | II111 III III III Ilii IIIlllj Ilii)1,11111 III 11||,|lllllllllllll||,|||llllllllll,|||||||||l||||11llllllJlIII 11,1 III IIIIIllllllIII.Ill III111II1.11lltlllIIIIIllllli;Ilii III IIIIII III III III lllllfIliilllllllllIlin ,111111|||||||| II111111 L egjobb, h>a úgy kezdem, hogy 150 évvel Ander­sen után születtem — mondja Tóth Lajos, a balas­sagyarmati Szántó Kovács Já­nos Szakközépiskola és Gim­názium igazgatója. — Tudja, a gyerekek „kezdtek ki” egy vidám műsorban amiatt, hogy végeérhetetlenül tudok mesél­ni. . . No, hát azt tanácsolom, próbálja mederben tartani a beszélgetést. Eleinte igyekszem is meg­fogadni a tanácsát, de Tóth Lajos egyáltalán nem az az ember, aki arra panaszkod­hat, hogy eseménytelenül te­lik az élete. Ráadásul sikerek kísérik tetteit. A legutóbbi kapcsán kerestem fel most én is: Kiss Árpád-emlékérmet kapott kiváló pedagógusi munkájáért. A díjat 1984-ben alapította a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Magyar Pedagógiai Társaság, öt éve hunyt el Kiss Árpád, a szo­cialista nevelésügy kezdetei­nek és kibontakozásának szé­les távlatú, alkotó és eredmé­nyes formálója. Az első ízben kiosztott négy emlékérem egyikét Tóth Lajos kapta. — Nagyon örültem, araikor megtudtam, hogy megalapít­ják ezt a díjat. Egyrészt, mert nagy tisztelője vagyok Kiss Árpádnak, akiit volt szeren­csém ismerni. Előadásaiban, de személyes megnyilatkozása­iban is mindig volt egy-egy olyan gondolata, amely meg­erősítette az emberben a pe­dagógusi hivatásba vetett hi­tet, ami tovább „iűthetett” olyankor, miikor nehézségeket kellett leküzdeni. Kiss Árpád emlékének és szellemi hagya­tékának ápolását a szülőföld miatt is szorgalmazom. Ba­lassagyarmaton a Balassii Gimnáziumiban diákoskodott, és kezdte tanári pályáját. — És ön hogyan lett ta­nár? — Gyarmaton születtem, de a gyerekkor álomszigetét Di- ósjenő jelentette. Hogy peda­gógus leszek, az soha nem volt kétséges. Családunkban több generációra visszamenő­leg majd mindenki pedagó­gus volt. Ezen az „örökségen” kívül az első osztályos taní­tónőm, Kutast Margit volt még nagy hatással rám a döntésben. Tanári hitvallásának, egyé­Kiss Arpád-dij?s pedagógus A szó tanít, a pélia vonz NQGRAD - 1985. január 7., hétfő t Szándékok, törekvések foglalásával — a jövőben fo­kozottabb mértékben tá­maszkodjunk a megyénkben élő fiatal diplomások tevé­kenységére. Tartalmi fel­adatainkat tekintve pedig to­vábbra is középponti kérdés a történelmi szemléletformá­lás. Viszonylag új még a nagatartás-kultúra egyes rész­területeinek, a hétköznapi vi­selkedésnek, az emberi kap­csolatok kulturáltságának a feldolgozása, fejlesztése, az ismeretterjesztés módszerei­vel. — VéRill engedjen meg egy személyesebb kérdést, van-e valamilyen gondolat, ami önt vezérli az ismeretterjesztési munkában? — Hirtelenjében úgy tud­nám megfogalmazni: úgy ter­jeszteni 2.7. ismereteket, úgy részt vefléii ebben a munká­ban, hogy az egyúttal gondol­kozásra, további ismeretek befogadására is serkentsen. Vagyis, szerintem az a jó ismeretterjesztés, amely egy­úttal újabb ismeretek, újabb tudásanyag iránti vágyat is ébreszt. Fornai Miklós níségének alakulásában az el­ső meghatározó élmények a tanítóképzőben érték. A kép­zőiben beoltották Gárdonyi Géza pedagóguseszményével: a tanító legyen lámpás, min­dig, akárhol van, világítania kell. Olyan nevelőegyéniségek adtak neki példát, mint dr. Szatmári Lajosi, a pedagógia tanára, aztán a főiskolán a kitűnő szellemű tanszékveze­tő, dr. Haraszti Árpád és dr. Stolmár László, akit a negye­dik nevelésügyi kongresszuson a legjobb magyar tanárként emlegettek. Tolmácson kezdett taníta­ni, s másfél év után két igaz­gatói állást is felajánlották neki. így került Borsosbe- rénybe, ahol kedves tanítónő­jétől, Kutast Margittól vette át a stafétabotot. Tíz évet és sok ambíciót hagyott ott. — Én nem építettem házat. Sokan tán meg is szórnak ér­A tanítványok között, az iskolában volt ő mindig iga­zán otthon, ezért is kérte né­hány évi rétsági tanfelügye- lősködés és balassagyarmati pártmunka után, hogy vissza­mehessen tanítani. Azóta igazgatja a Szántó Kovács János Szakközépiskolát. Három évtizedes pályafutá­sa alatt rengeteg mindent fel­vállalt: KISZ-, párt-, TIT- munikát, közlekedésbiztonsági tanácsot, munkásőrséget, a városi honismereti kör alapí­tó tagja, tíz évig volt elnöke városában a Magyar Autó­klubnak, bekapcsolódott a Magyar Pedagógiai Társaság és az OPI munkájába. — Sok ember óvakodik a többletmunkától, ön hogy bír el ennyi mindent? — Születési hiba lehet, — üti el tréfásan a dolgot. —J Nem tudom megállni, hogy fel ne karoljak minden olyan dolgot,' ami az oktatást fej­lesztheti, vagy a szüiőföidi hagyományok ápolásával kap­csolatos. Azért érzem, hogy jobban kellene szelektálni, a munkák megosztása és jó megszervezése nagyon fontos. — Igazgatói munkájában mik a további tervei? — Változatlanul azon fáraJ dozom, hogy a gyerekek miá nél több élménnyel távozza-ii nak az iskolából, ezért ga/.4 dagítjulk tovább aszabadidős-í tevékenységet. MeggyőződésemJ hogy a mai fiatalság sem alá-J valóbb az eddigieknél, ha rugalmasságot, megértést,1 tiszteletet élvez, hadra fog-) ható. Tudom, ha a nevelökJ tői azt várom, hogy hatéko­nyabban dolgozzanak, le kell vennem a vállukról egy cso­mó olyan terhet, amit néni feltétlenül nékik kell viselni! Ezt munkamegosztással, jó szervezéssel el is lehet érnöj például a függetlenített KISZ- tanácsadó, a közművelődési tanácsadó sokat segíthet. Tóth Lajos nem kíván az igazgatói székből nyugdíjba menni. Tanárként akarja be­fejezni pályáját. — Én az életem során sok mindent vettem át a mély­ponton, de állíthatom, hogy amikor távoztam, már min­dig túljutottunk a legnagyobb nehézségeken. Akkor fogom abbahagyni az igazgatósko- dást, miikor úgy érzem, hogy az iskola biztosan elbírja a változást. Én is fiatalon kan­tám bizalmat, arra alkalmas fiatalnak bizalommal adom át a stafétabotot. Kovács Erika te, de arra büszke vagyok, hogy iskolát igen. Miikor Bor- sosberéinybe kerültem, két rendes, meg két szükségtan­terem volt mindössze. Hogy aztán nem is kellett elmen­nem onnan, nagy szerepe volt az ottani tantestületnek, fa­luközösségnek. Nagy család voltunk, a gyerekekkel együtt, a közös munka hozott össze bennünket. Ez az idő egy élet­re szólóan meggyőzött arról, hogy a közös tevékenységnek milyen hallatlan gerjesztő ereje van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents