Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

Bényi László: Görög utca Aforizmák ! Jó tetteiért jutalmul csali az érem másik oldalát kapta. (Jrzykowski) Mielőtt támadni kezded a visszaélést, vizsgáld meg, megsemmisíthetők-e az alap­jai! (Luc de Olapien Vauvenargues) Erődet inkább hasznos dol­gok megteremtésére fordítsd, mint ártalmas dolgok elpusz­títására. (Boleslav Prus) Aiki a farkánál fogja megj a kígyót, azt a kígyó meg­marja. (Leonardo de Vinci) Mindenki azt hiszi, hogy mindenre van ideje. Talán azért, mert az utolsó órájá­ról még senki nem késett el. (Robert Karpacz) A legkönnyebben a panasz­könyvek hőse lehet az ember. (Lech Szyibczymsiki) Ne az unalomtól kérdezd, mit tegyél. (Krecia P.) Az emberék mindig nehe­ze» szánták rá magukat a le­szerelésre. Már a barlangi emiber sem volt hajlandó ar­ra, hogy a bunkósbotot lete­gye a kezéből. (Norman Baxter) Tudományos tevékenység a nógrádi múzeumokban Dr. Szvitetek Ferenc tizenhárom éve vesz részt a Nógrád megyei múzeumi szervezet munkájában. Segédmuzeológus­ként kezdte, aztán muzeológusként a történeti tárgyi gyűj­teményt gondozta, a múzeumi szervezetben létrehozta a térképgyűjteményt, 1980-tól ellátta a tudományos titkári te­endőkét, ez év december 1-től pedig ő a múzeumi szerve­zet tudományos igazgatóhelyettese. Az idei múzeumi és mű­emléki hónap alkalmával tevékenysége elismeréseként meg­kapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. Feladatai közé tartozik többi között a múzeumi szervezethez tartozó intéz­mények tudományos tevékenységének összehangolása, a tu­dományos kiadványok gondozása. Nógrád megye múzeumaiban 1984-ben az elfogadott kö­zéptávú közművelődési és tudományos tervből, valamint a helyi adottságokból eredő sajátos feladatok teljesítésére tö­rekedtek, a terv szellemét, irányelveit és gyakorlati útmu­tatásait váltották valóra. Mit takar ez az általános megfo­galmazás? Egyebeken kívül, erről beszélgettünk dr. Szvir- csek Ferenccel. — A múzeumi szervezetben a VI. ötéves tervidőszaknak megfelelően a tudományos tevékenység summázata min­denképpen pozitív kicsengésű — mondotta. — Ennek látható jelei közé tartozik gyűjtemé­nyeink gyarapodása és feldol­gozottsági szintje, publikáció­ink, tudományos jellegű ren­dezvényeink sora. Tudomá­nyos feldolgozásaink színvo­nala nőtt, több tanulmány, közlemény, cikk jelent meg ebben az évben is a muzeoló­gusok tollából, többek között a NÓGRÁD-ban, a Palócföld­ben, az Élet és Tudomány­ban. Múzeumi szervezetünk dolgozói előadásokat tartottak itthon és a megyén kívül is, például Egerben, Miskolcon, Veszprémben, Budapesten, Nagykürtösön és másutt. — Az érdeklődő közönség »rá­mára különösen örvendetes a múzeumi kiadványok gyarapo­dása, ami mind jelentősebb tár­sadalmi segítséggel, termelőegy­ségek, vállalatok, sőt, a múzeum barátainak anyagi áldozatvállalá­sával valósul meg. Mit említene e gazdag sorból? — Talán a legutóbbi soro­zatunkkal kezdem. Idén in­dítjuk útjára Discussiones Neogradienses című soroza­tunkat, amelynek első száma a napokban lát napvilágot. Ebben a múzeumi szervezet által szervezett konferenciák anyagát adjuk közre, a mos­tani első számiban például a Szécsényben tartott országos jellegű köznemesi konferencia anyagáét, amely a középréteg­kutatási programunk része. Már szervezés alatt áll a má­sodik szám is, amely az idén októberben lezajlott, s szintén országos jellegű . bányászat- történeti konferencia anyagát tartalmazza. Hagyományosan kiadjuk a múzeumi Évköny­vet, ez várhatóan szintén mostanában jelenik meg. Saj­nos, a nyomdai tevékenység változásai nem kedveznek a kis példányszámú tudományos kiadványok megjelentetésé­nek, s ezért egyre több a csúszás. Különösen a gyűjtők számára jelentenek ritka ér­téket, de mind a kutatók, mind pedig az olvasók szá­mára rendkívül hasznosak a hasonmás kiadások. Korábban megjelentettük már Mocsáry Antal Nógrád vármegye es- mertetése... című művének, s Madách Imre Az ember tragédiája első kiadásának ha­sonmását. Madách Imre Lant­virágok című kötetének ha­sonmása pedig szintén most jelenik meg. A továbbiakban folytatódik a nógrádi irodalmi ritkaságokat bemutató könyv- sorozat, a Múzeumi értekező sorozat, s a Tájak Korok Mú­zeumok Kiskönyvtár szintén újabb nógrádi könyvecskéket jelentet meg a jövőben Ka- rancsberényről és Csesztvéről. — A tudományos tevékenység a középtávra megfogalmazott fő irányvonalon halad, s több országos kutatáshoz is kapcsoló­dik. Hallhatnánk erre néhány példát? — Igen. Például ennek ér­telmében kapcsolódtunk ' a munkáséletmód-kutatás orszá­gos munkálataihoz. A múzeu­mi tudományos munka része­ként dolgoztuk ki a bányász- életmód változásait, történeti fejlődését bemutató — Etes és környéke mikrovizsgálatán alapuló — programunkat. Eb­ben az évben a kutatást és a feldolgozást befejeztük, a már említett történeti konferenciá­val és kiadvánnyal. Néprajzo­saink és történész muzeológu­saink számára a palóckuta­tásban való részvétel jelentett feladatokat. A megyénkben folyó középréteg-kutatás téma­felelőse a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum. Fontos mű­velődéstörténeti,. kutatótevé­kenység indul meg a Nógrádi Sándor Múzeumiban, amelynek során Kovács Anna muzeoló­gus Nagy Iván munkásságát dolgozza fel. Ennek során a korabeli műveltségeszmények összehasonlító vizsgálatát és elemzését is elvégzi, melynek eredménye a későbbi múzeumi kutatások területén módszer­tanilag is felhasználható lesz. (Kovács Anna irányítja egyéb­ként a most induló irodalmi topográfia munkálatait is.) A régészetről és a néprajzról szólva említem, hogy idén folytatódott a Szécsény-ülte- téstetői neolitikus telep ása­tása, gazdag hulladékgödör és ház részlete került elő. Befe­jeztük a Nógrádsáp-tatárkai honfoglaláskori temető feltá­rását. S ugyancsak folytató­dott a Buják-tarisznyaparti ásatás, ahol a középső bronz- kor-koszideri időszakból szár­mazó telep gödreit tártuk fel, s igen értékes leletanyag ke­rült birtokunkba. Egyébként, az említett feltárások leletei beépíthetők lesznek a készülő állandó régészeti kiállításunk anyagába, (és elemei az ugyancsak most megindult régészeti topográfia munkála­tainak.) Néprajzosaink bekap­csolódtak az etesi bányászat- történeti kutatásba és fontos feladatuk lesz a Nógrád me­gye népművészete című mo­nográfia témagyűjtési munká­lataiba való részvétel. A Sal­gótarján üzemeivel a hetvenes évek második felében kötött szocialista szerződésünk értel­mében több, tudományos te­vékenységünkhöz is kapcsoló­dó munkát végzünk. Például a Nógrádi Szénbányákkal kö­zösen a jövő évi bányászna­pon nyitjuk meg az új bá­nyászattörténeti kiállítást a salgótarjáni földalatti bánya- múzeum melletti volt kolónia- épületben. Ugyancsak e szer­ződések értelmében videofil­meket készítünk a város nagyüzemeiről, amelyekbe^ nemcsak a gyár történetét, hanem a gyártást és a pilla­natnyi technológiai színvona­lat, a gyártás folyamatát stb. is rögzítjük, tehát technika- történeti dokumentálást is végzünk. Már elkészült ilyen videofilm az öblösüveggyárról, valamint a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyárról. Idén volt 25 éves a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum. Az évfordulóhoz kapcsolódva em­lékülést szerveztünk, ahol tu­dományos dolgozóink számol­tak be kutatásaik, szakmai területük eredményeiről. — Mi lesz a következő időszak távlati tudományos tervének ki­emelt feladata? — A munkáséletmód (bá- nyásaat), munkáskultúra, mun- kásihagyományok, munkásmoz­galom kutatása mellett a vá­rosi középrétegek életmódjá­nak vizsgálata. A témakör kutatásának tudományos jelen­tősége nyilvánvaló, de jelen­tősége van ezeknek a témák­nak a történeti muzeológia szempontjából is, mivel val­latható tárgyi emlékanyaga jelentős számban található. De nem túlozzuk el az életmód­kutatás jelentőségét, hiszen a politikai történet elsődleges­sége a történeti muzeológiá- ban is vitathatatlan. Éppen a politikai történet indítékainak mélyebb bemutatásához nél­külözhetetlen, hogy a munj káséletmód kutatását, tudo­mányos feldolgozását a jövő­ben kiemelt feladatként kezel­jük. A történeti muzeológiá egyre átfogóbban elégíti ki a vele szemben támasztott tár­sadalmi elvárásokat. A fel­adat tehát az, hogy sajátos múzeumi eszközeinkkel feltár­juk és gyűjtsük a társadalom- fejlődés törvényszerűségeire utaló elsődleges tárgyi forrá­sokat. Másfelől tudományosan feltárhatóvá tegyük, azaz rendszerezzük, feldolgozzuk és kiállításokon ismertessük. Ezért is a legfontosabb félj adat, hogy a múzeum a legJ különfélébb szakági vónatkbj zásban is a kutatás egyik báJ zisintézménye legyen. A tör­ténetírás, amely a múzeumok-! ban megvalósul, így jobban fog illeszkedni az egész törté­nettudomány megyei távlati kutatási elképzeléseihez. A z új tervben a helyi igényekkel is magyarázható koncepcióul gyűjtési témák kerültek elő­térbe, de ez nerh zárja ki J hogy egyik-másik tudománvtej rület az igényeknek jobban megfelelő gyűjtési koncepciót alakítson ki. Kiemelt felada­tunk volt a múzeumok belső gyűjteményi rendjének kialaj kítása és folyamatos biztosíJ fása. Ez is szervesen kancsó-) lódik az eddig mondottakhoz) A múzeum távlati feladatai-! hoz igazodó gyűjteménygyara-J pítás teszi szükségessé a műJ zeum eddigi gyűjteményi1 rendszerének módosítását. .TeJ lenleg a gyűjtemény több mini! százezer darab egyedi társá­ból, fotóból. írott és egyéb! dokumentumból all. — Befejezésül, kérem, röviden egyéni kutatási terület tői. — Egyéni kutatási terült’-! tem a XIX. és a XX. századi ipartörténet. Ezen belül is szíj vemhez közelálló az üvegj ipar, e témakörben több pubj likációm jelent meg. De te-bJ tem kisebb „kirándulásokat” ti megye közút- és vasúthálózaj ta feldolgozásának területére^ s rég elfelejtett iparokkal iti foglalkoztam, például a rej formkori losonci bőrgyártörj ténettel, vagy a balassagyarJ mati rabdolgoztató intézet törj ténetével. Több éve folytatón* adatgyűjtő tevékenységemet ti nógrádi szénbányászat kezdeti időszaka történetének feltárá-J sához. Dédelgetett álmom egt* megyei bányászati történeti kataszter felállítása. Felkérést re résztanulmánnyal veszeti részt a pásztói monográfia el­készítésében, amelyben az ipaj rosok és a kereskedők tevéJ kenységével foglalkozom á XIX. és a XX. században. Dr.' Praznovszky Mihállyal közö­sen kidolgozzuk a megye kéz- művesipar-történeti kutatás programját is. ...............................................................................................miiHiiiiiimiiiimmmitmiiiiimiiii.........imimiiiiMililinmiiiiiiiiiiiiiMiHiHtiiHiit'iiiiitmiiiiiimiiMtiinHilillliHmiiliiiimTiHimiiitiiMiiiiiiiiiiiitiiiiiitiimiituiiiiiimiliiiiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimliiiiilliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.......... .. .Vagy inkább csak a gyo­mor. Kinél-kinél saját szint­je szerint felváltva, egymást kiegészítve vagy egyszóla- múan mindig csak fizikális űröket újratöltögetve — amely utóbbinak aztán lehet­nek és vannak is külön ri­tuális leírásai és szabályai meg persze módjai-alkalmai. Amilyen alkalom lehet egy év végi „össznépi banzáj”, vagy egy karácsonykörnyéki nagyobbacska jövés-menés, eszem-iszom, dínom-dánom. Valaki az év első munka­napján panaszkodik: fáj a feje. állandó szédülés zavar­ja, így van ez nála már jó­ideje, szilveszterkor alig ivott valami szeszt, éppen- csak annyit, amennyit a tár­saság megkíván „menj el az or­voshoz, méresd meg a vér­nyomásodat...” Azt mondja, most(!) nem megy, akkor sem, ha kidől a sorból át­menetileg. „Nem akarom, hogy engem is másnaposnak nézzenek... Ilyenkor tele van mentesítöért igyekvőkkel a rendelő.” Ismerheti a valósá­got. Hallgatok. Divat lett manapság a lé­lek kultúrszintjeit kritizálni. Ahhoz semmilyen bátorság nem szükségeltetik, hogy va­laki elmondja-írja — roha­mosan növekszik a kulturá- latlanság. az udvariatlansag, a linkseg, a megbízhatatlan­ság stb., már ha egyáltalán növekedhet valami, ami tisz­tán hiányból álll Pedig talán mindehhez az általános ér­zéshez (hiányérzethez) szoro­san hozzátartozik a leterhe­lés, az időtlenség, az alkal­mas helyek gyérsége, a he­lyeké és különféle régen lé­tezett „köröké”, társaságoké, amelyek ugyancsak alkalma­sak voltak a lelki tölteke- zésre csupáncsak azzal, hogy léteztek. Ugyanakkor meg könnyen lehet, hogy a legtel­jesebb magánszférában, az egyedek egyedüllétében na­gyon is sok a hasznos szel. lemi érték az olvasás révén (különben hova, minek tűn­nének el a könyvek az üz­letek polcairól soha nem ta­pasztalt tömegességgel?) csak valahogy a kor és a forma nem kedvez a mai találkozá­soknak és beszélgetéseknek. A minap „lejött” a mi vidé­künkre két értélmes-rendes fiatal kolléga a fővárosból, onnan ugyanis „lejön”, aki jön, így volt ez talán min­dig. összeültek aztán már „idelent” néhány itteni ér­telmiségivel egy kis erre-ar- ra, beszélgetésre, mert kí­váncsiak voltak, hogy ugyan itt lent mivel foglalkoznak az emberek? Körülbelül há­rom témáról volt szó — az egyik az István, a király egész „eszmerendszere” és fo­gadtatása, meg még eiébb, fogantatása, célja, értelme stb., a másik, hogy vajon manapság is léteznek-é dzsent. roid típusok a vezetők között és hogy ha igen, milyen for­máiban, milyen köntösben je­lentkeznek? A harmadik té­ma végeredményben az előb­bi kettőből következve mind­kettőről szólt együttesen. Hangsúlyozom, hogy fiatal fő­városi emberekről van szó, akik jószerivel igazából még nem jártak vidéken. Abból a típusiből valók voltak, akik sikkesnek tartják, ha össze­tévesztik Salgótarjánt Sátor­aljaújhellyel. Ez a találkozás két meglepetéssel szolgált. Az egyik az volt, hogy utólag összeszámolva éppen egy mű- szaknyi időt ■pazaroltak egy* másra (egyrészt éjjel) a má-j sik, hogy döbbenten tapasz­talták, errefelé valóságosan is léteznek szellemi-baráti tár­saságok, akiket sem nem a gyomor, sem nem a gazdasági érdek, sem nem más efféle tart egyben. „Hát ez igazán meglepő... Irigylésre méltó, hogy még a névnapokat is megülitek és ott is jót du­máltok. ..” Miért érdekes ez? Mert egy régi-régi előíté­let görgetődik benne, hogy ..odalent” vidéken mindent belep a por és a hajak híz­nak a fejekben-fejeken, nem lehet ott rendesen élni és A nagy íróról szóló anek­dota éppen ide kívánkozik. Haldoklik a mester, a ta­nítvány ott ül az ágyánál, amely felett a polcon az író teljes életműve sorakozik, vagy négy-öt méter díszki­adásban. A tanítvány látja mindkettőt, az éppen távozó írót és ami belőle hátrama­rad, az aranydíszítésű, merí- tettpapírú. féibőr kötésű élet­művet, a halhatatlanság tár­gyi bizonyítékát. „Mester! Mondja meg utolsó percében, hogy mi volt az élet értel­me. .Közben arra gondol, hogy na most az egyszer tud­ja ám a választ! A művek fenn a polcon, amivel az író feljutott a Parnasszusra... A mester felsóhajt, ez az utol­só boldog sóhaja „a duma fiam, a duma...!” Amerigo Tot (Tót Imre) vi­lághírre emelkedett magyar származású szobrászművész egyik utolsó interjújában mondta a televízió riporteré­nek a következő mondatot: „Minél több kacskaringóval tesszük meg az utat születés és halál között — annál gaz­dagabban éltünk.” Mindezt helybenélve is megteheti az ember valószínűleg, ha meg­találja a szellemi kaesikarin­NÓGRÁD - 1965. * gokat. Ha ehihez mérten meg­találja — de előbb még ke­resi, hogy aztán legyen mit meglelni — azokat a társa­kat, akikkel, ha a dolog úgy hozza, tud tartalmasam tár­salogni. De ehhez meg az kell,' hogy neki magának legyenek gyomron kívül eső igényei, de azt ugyan honnan veheti? Tailán mindenkinek kötelező keresni ilyen szellemi magas­latokat? Talán nem kötelező. Nagyobb baj, ha a szellem munkásai sem keresnék se- milyen magaslatokat, mer t el J foglalják magukat mássald mert megelégednek azzal, ami van, amivel megelégedni so­ha sem lehetne tiszta lelteiis- merettel. Fogjon gyanút aa ember, ha egy társaságban csak az árakról esik szó. Fog­jon gyanút, ha csalk etetik- i tátják, ha semmi másról nein hall; mint arról, hogy kinek mije van és hogy az amije van, vajon miből tellett.. 1 Ha csak a nőkről (férfitárj saságban) vagy csak a férfi­akról (női társaságban) vagy a kettő kombinációjáról ve­gyes társaságiban és semmi másról nem lehet szó. Fogjon gyanút, ha egy vil- lámtréfában (de előtte és utána is mindegyikben) ép­pen harminc utalás esik a nemek közötti különbségeikre^ fogjon gyanút akkor is, ha egyedül komorodik az általá-J nos hahotában... T. Pataki László ár 5., szombat 7 igy uovaoo. muyen nai a 30 társaság? Alighanem hozzá­tartozik a jótöltetű beszélge­tésen kívül a hallgatás is, más szóval az a jó, ha nem kell mindenáron fecsegni akármiről csak csend ne le­gyen! A rádióban Jókai Anna írónő (nem rokona Jókai Mór­nak) arról beszélt, hogy mi­lyen nagy dolog lehet a ta­lálkozás emberek között ab­ban az esetben, ha „miután mindenki elment haza, van értelme a szellőztetésnek.:.” Ha nem csak a gyomrokat töl­tötték degeszre, ha nem csak az „ügyeletes göncöket mutatták be egymásnak..Ha értel­me volt annak hogy négy-öt- tíz ember valahol valamilyen aproDóból összejött valame­lyiküknél (erre mondja a pesszimista, hogy ugyan- ugyan, hol jöjjünk össze mai­ak a negyvenöt négyzetméte­ren?) Furcsa dolog (?) a lé­lek. Nem igényli az extra méreteket, nem igényli a fényt és a pompát abban az üres értélemben, amelyben a. fény és a pompa többnyire megjelenik és semmi lényeges dologról nem ..tudósít”. Nem igényli még talán a test alap­vető fizikai öSiSz-komfortér- zését sem, de milyen igényes minden másban, mindenben, ami meg nem fogható (lásd R 13 H 1 11 f./*\VvVvi 1 Ao’ n 1 VILÁGAINK A lélek töltekezik...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents