Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

Küldöttközgyűlés előtt Péter a magyar balhátvédjelölt Tegnap tartotta ülését a Balassagyarmati Sportegyesü­let elnöksége. Az alakulásá­nak tizenötödik évfordulóját ünneplő egyesület testületé megvitatta az elmúlt év ered­ményeiről, a gazdálkodásról szóló beszámolót, a verseny­zők és edzők idei tennivalói­ról is határoztak. A hat szak­osztálynak és a sportiskolá­nak nem kisebb a feladata, mint a tavalyi szép eredmé­nyek megismétlése, esetleg tű’szárnyalása a nehezebb kö­rülmények között is. Az el­nökség döntött a küldöttköz­gyűlés összehívásáról, ami február nyolcadikén lesz. Új sportpálya épül Rimócon Sportegyesületi közgyű­lésre gyülekeztek a minap Rimócon az emberek. Di­cséretükre legyen mondva: megtelt a klubkönyvtár nagyterme. Közel 120-an vol­tak kíváncsiak a beszámoló­ra, majd az azt követő vitára, a vezetőségválasztásra. Azért külön elismerés illeti a hall­gatóságot, hogy az eléggé hi­deg teremben is kitartottak, és a közgyűlés eredményesen zárulhatott. Holecz Ferenc elnök tartal­mas. jól felépített beszámoló­ja őszintén szólt az eredmé­nyekről, a hiányosságokról, a nehézségekről. Az 1985. évi tervekben szerepel egy új pá­lya építése, ugyanakkor hi­ányzik a költségvetésből 30 ezer forint. Mi legyen most? Építsenek, ne építsenek? A vb titkára nem mondott vi­gasztalót: több pénzt nem tudnak adni, de ha a sport­kör vállal olyan munkát, amiért egyébként is fizetni kellene, annak a bérét meg­kaphatják. Csakhogy a sport­kör kapott kötelezően * elvége­zendő munkát ezen felül is! A sportköri tevékenység mel­lett mindezeket ki csinálja meg? Minden klubtag dol­gozó és egyben családos em­ber. Sokuknak még külön­munkájuk is van... Veres Attila, az iskola igaz. gatója segítséget ígért: tud adni némi felszerelést a pá­lyához, szakembereket biz­tosít, sőt a pályaépítéshez munkavégzést is felajánlott. Tisztázódott az is, hogy 150-re kell növelni a pártolótagsá­got, és a tagdíjat meg a pá­lyabelépő árát is emelni kell. így is növelhető a bevétel. Kobela András tanácselnök elmondta, hogy a rendeletek szerint a tanácsi költségve­tésből kell biztosítani a sport­egyesület működéséhez, fej­lesztéséhez szükséges össze­get., Az .ez évi támogatás sem lesz több, mint a tavalyi: 30 ezer forint, de ez még gyarapodhat az év folyamán. Bizonyítson á . sportkör, ak­kor nem lesz hiány semmi­ben. Franz Beckenbauer szövet­ségi kapitány játékosai a va­sárnap még olasz bajnokin szerepelt Briegel és Rumme­nigge kivételével, 48 órával a kedd esti jótékony célú mér­kőzés előtt már összegyűltek a Hamburg melletti, hóval kö­rülvett nyugalmas táborban. — Irigylem a magyarokat — jelentette ki Beckenbauer —, hiszen három hetet együtt készültek. Nekünk talán soha­sem lesz ilyen lehetőségünk a klubok programja, illetve já­tékosaink igénybevétele mi­att. Az ellenfél spanyolorszá­gi három hetére mi csak 48 órás hamburgi egvüttléttel és két edzéssel válaszolhatunk. A magyarok így felkészül­tebbek, ezt részben taktikai meglepetéssel ellensúlyozhat­juk. * Beckenbauer nyugatnémet tisztelői szerint is olyan tak­tikáról ábrándozik, amelynek megvalósítása csak álom le­het. Például nem gondol ki­fejezetten balhátvédre. A kö­zéppálya bal oldalán elhelyez­kedő Briegelre várna az a szerep, hogy közismert futó­erényeire építve, baj esetén (mint a grundfociban a „vész- kapus”) „vészbalhátvéd” is legyen. Jó ismerői szerint vi­szont ezt nem kedveli, sok­kal inkább az előretöréseket — olykor „ámokfutó” módiá­ra. Így azután adódik a kér­dés: a világ jelenlegi egyik legelőkelőbb helyre rangso­rolt labdarúgója kedden este „ámokfutó” lesz-e. vagy min­dent eldöntő kulcsfigura? A kaoitány egyes taktikai elkéozeléseit sokan megkér­dőjelezik. Max Merkel, a vi­lághírű edző nyilatkozta: taktika nélkül nincs játék, de vétek valami egészen külön­legeset kiagyalni, mert az el­lenfélnek is van taktikája és arra is fel kell készülni. Merkel és más szakemberek is arra utalnak, hogy a felál­lást tekintve foghíjas az NSZK védelem — ezt mutat­ták korábbi mérkőzései is —, néha átjáróház jellegű, s olyan mesterek, mint a ma­gyarok, ezeket könyörtelenül kihasználják. Beckenbauer abban viszont nincs egyedül, hogy jó mér­kőzést vár. Mezey György vé­leménye szerint bár a 90 perc­nek szép és nemes célja van, de azért a mai nagy konkur­enciában egyetlen válogatott sem engedheti meg, hogy ilyen esetben is csak „show- műsorra” gondoljon. „Nagy küzdelem lesz, mert a két válogatott között az 1954. évi első találkozás — a baseli 8—3 — óta egész Európát ér­deklő presztízsharc folyik” — mondta a magyar kapitány. Mezey még nem hirdette ki az összeállítást. Előbb beszél a kora délutánig megérkező Nyilasival és Esterházyval. Esterházyról egyébként az is­mert bulvárlap azt írta, hogy óriási karriert csinált Görög­országban, otthon nem került be a Honvéd első csapatába, mint tartalék, athéni labda-; rúgó lett és ott egy év alatt 26 gólt lőtt, s erre behívták a magyar válogatottba is... Az összeállítást illetően Mezey nem küzd a bőség zavará­val. Hegedűs, Szabó és Han- nich sincs teljesen rendben. Varga pedig csak csoda ese­tén játszhat. Így az őszi VB-selejtezők sikercsapatában annyi a vál­tozás (a korábbi Disztl P. — Andrusch cserén kívül), hogy minden valószínűség szerint Péter a balhátvéd. Ezek sze­rint Magi^arország Disztl P. — Sáliéi. Róth, Garaba. Pé­ter — Kardos, Nagy. Détári — Kinrich. Nyilasi, Esterházy összeállítást tervez, s a mér­kőzés folyamán, mivel négy játékost és egy kapust lehet cseréim, mások is szerepet kaphatnak. A magyar játékosok külön­ben hétfőn délelőtt még „szál­lófogságra” voltak ítélve, mert az ígért Adidas sport­kabátok kicsit késtek. — A kabátot hétfőn meg­kaptuk — de ruha remélhe­tőleg nem lesz ma — mondta- Garába... (MTI) Széles (Bgy. SE) nyerte a magasugrást A hét végén rendezték meg a fővárosban Bu­dapest serdülő A kategóriás, fe­dettpályás atlé­tikai bajnokságát. Az olim­piai csarnokban csaknem hetven sportegyesület több mint hatszáz sportolója állt rajthoz. A balassagyarmatiak közül öten indultak el a ver­senyen. A legjobb eredményt Széles Gábor érte el közü­lük, aki magasugrásban 31 társát megelőzve, 184 cm-es eredménnyel az első helyen végzett. Klubtársa, Szilágyi Szilárd 175 cm-rel a negyedik helyezést szerezte meg. Női távolugrásban Keresztúri Il­dikó is dobogóra került: 543 cm-es eredménye a harma­dik helyet jelentette számá­ra. A 400 méteres síkfutás­ban Nánási Péter 55 másod­perccel a hatodik lett. Ez a verseny a korosztály hagyo­mányosan nagyszabású, fe­dettpályás idénynyitója év­ről évre, tehát itt bekerülni a legjobbak közé, minden­képpen figyelemre méltó si­ker. Ilyenkor a szakemberek is árgus szemekkel figyelik a sportág utánpótlását... Kedden az ugyancsak ba­lassagyarmati Kassai Lajos a felnőttek között szerepel, majd később indul a jugo­szláv'—magyar válogatott, a Tricotex Kupa nemzetközi és az Ü. Dózsa országos viada­lán. Különösen hatvan méte­ren van esélye az élmezőny­ben végezni, de kétszázon is elindul. Az ifjúságiak követ­kező fedettpályás versenye február 9—10-én lesz. St. Volán—Eger SE a nyitányon A hozzászólók megerősítet­ték: tisztában vannak azzal, hogy külső segítségre nem számíthatnak, maguknak kell megoldani feladataikat. Azt is büszkén vallják, hogy so- kan-szeretik Rimócon a spor­tot, a labdarúgócsapatot. Bizonyítottak is, amikor pél­dául legutóbb az öltözőt bő­vítették. Ennek értéke szak­szerű becslés szerint 300 ezer forint, de' társadalmi össze­fogással készült, így csak az anyag került pénzbe. A múltra és az élő sportszere- tetre hivatkozva, megerősí­tették a vezetőséget: tervein ne változtasson, szervezze meg a munkát éá fogjon hoz­zá a kivitelezéshez. Kanyó Balázs, az MSZMP községi titkára, megígérte, hogy el­jár az ügyben a közös tsz- nél és figyelemmel kíséri a sportmunka alakulását a jö­vőben is. A sikeres vezetőségválasz­tás után mindenki úgy, érez­te: jól megalapozva vág neki c Rimóci SE az idei feladatok végrehajtásának. Demszky György Budapesten, a Magyar Sakk Szö­vetség székházá­ban megtörtént az 1985. évi or­szágos csapatbaj­nokság sorsolása. Az OB II. Keleti csoportjában szereplő St. Volán képviseletében Tóth Pál szakosztályvezető a 3-as számot húzta, s ez azt jelen­ti, hogy a tarjáinak hét al­kalommal játszanak otthon és hatszor idegenben. A Keleti csoport csapatai a sorsolás sorrendjében: 1. Bp. Postás, 2. VízüOy SC, 3. St. Volán, 4. Makói SVSE, 5. Hajdúszoboszlói Gázláng. 6. Debreceni USE, 7. Kábái Egyetértés, 8. SZAEV (Nyír­egyháza),, 9. Szegedi VSE, 10. Gyöngyösi SE, 11. Mis­kolci Medicor, 12. Eger SE. 13. Láng Vasas, 14. Pénzverő SE. Első ránézésre is erős a mezőny, hiszen „új csapat­ként” a Keleti csoportba ke­rült az OB I-bői kiesett Deb­receni USE, a Nyugati cso­port 2. és 4. helyezettje a Bp. Postás és a Pénzverő SE. Üjoncnak számít a Hajdú­szoboszló és a Nyíregyháza csapata — az osztályzókról ke­rültek fel — míg a Láng Va­sas az 1984. évi Budapest- bajnokság győztese, tulajdon­képpen rutinos OB II-es csa­pat, mert amint kiesett, azonnal fel is került a má­sodik vonalba. — Erősebbnek tűnik az idei mezőny, mint a tavalyi, a Nyugati csoportnál pedig mindenképpen. • Legalábbis ez a meglátásom, hiszen a feljutásért három csapat is egyenlő eséllyel küzd. A Debrecen, a Miskolc és a Bp. Postás csapatára gondolok. Szeretnénk jobban szerepelni az idén, mint tavaly, s reá­lisnak tartom az 5—8. helyek egyikét. Szakosztály-értekez­leten beszéltük meg a tenni­valókat. felállítottuk a köve­telményrendszert, megvitat­tuk az erőlistát. A megkezdő­Nógrádiak nemzetközi versenyeken A múlt hét vé­gén fejeződött be az ausztriai See- féld ben az észa­ki sívilágbajnok- ság. A magyar sí­futók — köztük a salgótarjáni Bereczki Brigitta és Galbács Judit — már korábban haza­érkeztek, hiszen a hosszabb távokon nem indultak. Szom­baton és vasárnap közben Mátraházán megrendezték a nemzetközi Hungária Kupa sílövőversenyt, amelyen' öt or­szág sportolói vettek részt. A bolgár, csehszlovák, oszt­rák és lengyel ellenfelek kö­zül különösem északi szomszé­daink remekeltek és mindjárt a juniorok 10 km-es sprint­versenyén „kibérelték” a do­bogó mindhárom helyét. Mö­göttük a negyedik helyen Géczi Tibor, a Nógrád meqvei Tanács Petőfi Sportegyesüle­ténelc versenyzője végzett, az egész hazai mezőnyt és a töb­bi küHföldiit is megelőzve. Gé- czi 41:09 perc alatt ért a cél­ba, közben négy hibát vétett a lövészetben. A csehszlovák Holubec azzal nyert, hogy nem kellett büntetőköröket futnia. A 30 juniorversenyző között elért negyedik hely szép si­kernek számít, ám a.z előze­tes tervekkel ellentétben, va­lószínűleg mégsem indulnak magyar juniorsílövők a feb­ruári világbajnokságom. így Bereczlki és Galbács is kény­telen lemondani erről a lehe­tőségről. Az ugyancsak salgótarjáni — jelenleg sorkatonai szolgálati ideie alatt a Bp. Honvédban versenyző — Horváth János szombaton a felnőtték silövő- sprin (számában hatodik lett, vasárnap pedig a 3x8 km-es váltóban a harmadik helyen végzett a BHSE II. csapatai tagjaként. Ugyanilyen helye­zést ért el a magyar junior- válogatottal Géczi Tibor isi Horváth a héten az ausztriai Feistritzbe utazik válogató- versenyre és ha be tud kerül­ni a félnőttkeretbe, részt ve­het a biatlon-világbajnoksá­gon, az NSZK-beli RuppoU dingban. Ugyancsak ezen a héten! utazik Romániába a szintén salgótarjáni Brezniczky Já­nos, hogy részt vegyen az if­jú sáp? Barátság Verseny sífu­tóviadalén, a 10 km-es egyé­ni, valamint a váltószámbamü A sílön 5 IBV-t február 5—11! között Bulgáriában rendezik! itt Ipacs László és ímrich János indul, akik ugyancsak a Petőfi SE versenyzői, ök a 10 km és a váltó melllett 7,5 km- es sprintszámiban is indulnak. Napirenden: Pályázatok és programok Az Edzett ifjúságért megyei koordinációs bizottság —, amelynek tagjai a tömegsport­ban érintett, megyei állami és társadalmi szervek képviselői — a minap tartott ülést Sal­gótarjániban, a megyei taná­cson. A tanácskozáson —, amelyet Berki Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese, a koordinációs értekezlet elnö­ke vezetett — elemezték az országos pályaépítési akcióra beérkezett 14 megyei pályáza­tot. A társadalmi testület a beküldött pályázatok közül a sa ] gőtarj5?1i"'PetŐfi'‘ Sándor All - talános Iskola, a rétsági £ISZ és (tanács, a balassagyarmati Dózsa György Általános Isko­la és az SKU—SKSE közös pályázatát ítélte jónak és azo­kat eljuttatja az OTSH ille­tékes szerveihez. A koordinációs értekezlet ezit követően elfogadta az 1985. évi üléstervét és az olimpiai ötpróba idei megrendezésével kapcsolatos felad®tokát. Dön­tött az akciót irányító, 13 ta­gú szervező bizottság személyi kérdéseiben, a konkrét prog­ramokról és azok helyszínéről. Ennek megfelelően a téli tú­ra (kistúra) február 2-án Sal­gótarjániban (Salgó—Kairancs) és Balassagyarmaton, a futás kis- és nagypróba április 13- án, illetve szeptember 21-én Salgótarjánban (ősszel Balas­sagyarmaton is), a kerékpár- kispróba május 19-én mind­két városiban, a kis- és naigy- próba október 12-én a megye- székhelyen, a téli csúcstúra nagypróbája november 20-án ismét a Saigon és a Naran­cson. az úszókispróba július 13-án Bánkon lesz. dött megyei bajnokság öt hé­ten át jó játéklehetőséget biz­tosít a csb-re — mondta Tóth Pál szakosztályvezető. Az OB II-ben tavasszal 8, ősszel 5 mérkőzést játszanak a csapatok. Az St. Volán gárdája a február 3-i rajton az Eger SE együttesét fogad­ja, amelytől eddig két alka­lommal is vereséget szenve­dett idegenben. Itt a lehető­ség a javításra! A rajt után a következőképpen alakul az St. Volán menetrendje: Február 17.: Láng Vasas— St. Volán, március 3.: St. Vo­lán—Bp. Postás, március 17.: Vízügy SC—St. Volán, április 14.: St. Volán—Pénzverő, áp­rilis 28.: St. . Volán—Makói SVSE, május 12.: Hajdúszo­boszló—St. Volán, május 26.: St. Volán—Debrecen, szep­tember 22.: Kaba—St. Volán, október 6.: St. Volán—Nyír­egyháza, október 20.: Szeged— St. Volán, november 3.: £|t. Volán—Gyöngyös, november 17.: Miskolc—St. Volán. (sz. I.) Gazdag sárlcányos Csiga Sándor és a sárkánya Csiga Sándor már ifjúkorá­ban eljegyezte magát a légi- sporttal. Tizenöt évesen ült először vitorlázó repülőgépen Szolnokon. Rendszeresen 1970 ‘óta repül, s egy év múltán már az ezüstkoszorús fokozat tulajdonosa lett. Aztán három esztendő eltelte után külön­böző okok miatt abbahagyta, majd ’78-ban újra kezdte, vagy inkább folytatta a repü­lést, de már Budapesten, az 1MRK versenyzőjeként. Sike­res évet zárt, ismét „megre­pülte” egyben az öt órát. Négy éve átpártolt a sárkányrepü­lőkhöz. Jelenleg a Rozmaring • Tsz „istállóját” képviseli. Egy verőfényes, repülésre való délelőtt beszélgettem ve­le a Hármashatárhegy fái alatt. — Különös anekdota kering a műtétje körül. Mi igaz belő­le? — Ha arra gondol, hogy nem altattak el az operáció alatt, az igaz. És az is, hogy az orvosi szike még javában dolgozott, amikor én arról ér­deklődtem, hogy mikor repül­hetek legközelebb ? Nem sok jóvail biztattak. Orvosaim sze­rint csoda, hogy a tavaszi re­pülésben már én is benne voltam. Igaz, egy negyven­centis platinával a lábamban...1 — Akkor ön nagyon gazJ dag! — Szívesen lemondanék er J roll a nemesfémről. — Nem fél ismét repülni? — Miért váltotta fel a vi­torlázógépet a sárkányra? — Nem szakítottam a vitor­lázással sem örökre, de a sárkánnyal jobban élvezem a repülést. Közelebbinek érzem a kapcsolatom a levegővel, jobban ura vagyok a szélnek és a gépemnek. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ennek a sportágnak hódoljon? — Le kell tenni az elméle­ti vizsgát, utána már akár re­pülhet is az ember. Nálunk azonban az a szokás, hogy valaki a klubon belül beta­nítja az új sporttársnak a gyakorlati részt is. Engem Fekete Sándor oktatott. — Amikor tavasszal újra kezdtem, bizony izgultam kis­sé. Bár főleg a klubtársaim nézték aggódó szemmel, ho­gyan sántiikálok a rajthoz. Az indulástól a mai napig is tar­tok és igyekszem minimális­ra csökkenteni a kockázatot. — Versenyzett ebben at idényben? — Igen. Sőt még helyeze­ssem is van, a Tokaj és a Nagy­eged Kupán második lettem! Az MNVK keretében pedig megrepültem a sárkány-ezüst- koszorúit, ami a viitorlásarany- nak felel meg. Hiszen a vi­torlázó repülőgép siklószáma és sebessége sokszorosa a sár­kányénak. — Hogyan kezdte a. tárká- nyospályát? — Már az első évben „A” • kategóriás vizsgát tettem. Sze­retek repülni. Szorgalommal, sok edzéssel, már sportpályám futása elején is értem el si­kereket. Igaz, sok időt, szinte minden szabad órámat a le­vegőben töltöttem. — Ügy tudom, volt egy nagy balesete... — Igen, tavaly ősszel elpár­tolt tőlem a szerencse. Egy rossz start után lezuhantam. Combnyaktörésem volt három helyen. A csepeli kórházba szállítottak, ahol egy évre „taksálták” a gyógyulási időt. Nagyon megijedtem. Később átkerültem a Honvéd Kórház­ba. Miközben beszélgettünk, Csiga Sándor összerakta sár­kányát és útvonalrepülésre készen állva indultunk a start­hely felé. Ügyes és gyors mozdulatokkal készítette elő gépét és a szellet kezdte fi­gyelni. — Északnyugati! — mond­ta elégedetten —. Nagyszerű­en megfelel iskolák örökre, sőt talán távra is. Aztán hátára vette „szár­nyait” és a hegy szélére iné dullt. Búcsút intett és nekirugasz­kodott a szélnek. — Jó szelet! — kiabáltunk utána. Persze a sikeres repü­lés nem csupán a kedvező szé­len múlik... Vankő Magdolna | NÓGRÁD - 1985. január 29., kedd J

Next

/
Thumbnails
Contents