Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

Fbben a hónapban ünnepli ötödik születésnapját a salgó­tarjáni pavilonsori népművészeti bolt. A nyitás óta eltelt időszakban jelentősen felfuttatták termékskálájukat. Az or­szág szinte valamennyi szögletéből kapnak árut, s ezen kí­vül a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet is szállítójuk. Az elmúlt évi 3 millió 200 ezer forintos tervüket 104 száza­lékra teljesítették. Képünkön Gelényi Árpádné eladó népi szőttest kínál a vásárlónak. — Gyurkó-felv. — Nők az ipari szövetkezetekben Zömmel betanított munkán — Hatékonyabb ösztönzést a tanulásra — Rés a bérben Az ipari szövetkezetekben dolgozó nők helyzetéről, élet- és munkakörülményeik ala­kulásáról tárgyalt tegnapi salgótarjáni ülésén a KISZÖV megyei elnöksége. A megye ipái szövetke­zeteiben csaknem kétszázezer nő dolgozik, mintegy hatezer­rel tölbb, mint 12 esztendő­vel korábban. Az összes fog­lalkoztatotton belüli arányúik 1970 óta 54 százalékról 61 százalék fölé .emelkedett — a munkaerő-utánpótlást főként p nők képezték. Az ipari szövetkezetekben dolgozó nők túlnyomó többsége az ipar­ban, közelebbről a könnyű­ipari ágazatokban, kisebbik részük a személyi és gazda­sági szolgáltatásokban, illet­ve az építőiparban tevékeny­kedik. Jelentős a bedolgozók szerepe, csaknem 35 ezren vesznek részt ily módon a szövetkezetek munkájában. A szövetkezeti nődolgozók többsége szakmai képzettség nélkül állt munkába, s az évek során csak kis részük vállalta a továbbtanulással járó terheket. Zömmel vál­tozatlanul betanított munkát végeznek, jellemző, hogy a szakmunkások egy része is betanított munkát, illetve számviteli, ügyviteli munka­kört lát el. Kevéssé ösztönöz a magasabb képzettség meg­szerzésére a szalagszerű ter­melés. A szövetkezetekben esetenként npm eléggé hatá­sos a képesítés megszerzésé­re irányuló meggyőzés, noha különböző módszerekkel tá­mogatják a nők továbbtanu­lását, többek között kihelye­zett osztályok indításával is. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvé­nyesítésében bőségesen kínál­koznak még tennivalók: a nők átlagbére még ez idő szerint is elmarad a férfiaké­tól — a szellemi tevékenységet végzőké is —, annak ellené­re, hogy a színvonalbeli kü­lönbségek számottevően csök­kentek. Jelentősen megnőtt a szö­vetkezeti nődolgozók közélet! aktivitása, érdeklődése. Ter­melést segítő munkájuk a brigádmozgalomban is példa­mutató, a legutóbbi öt esz­tendő alatt is kilencezer fő­vel emelkedett a brigádmoz­galomban részt vevő asszo­nyok, lányok száma. Közép­szintű gazdasági vezetői poszton jelenleg 6400-an dol­goznak közülük, 1300-an ma­gasabb vezetői munkakört töltenek be. A szövetkezet! elnökök 12, a főkönyvelők 57, a személyzeti vezetők 67 szá­zaléka nő, arányuk mindmáig legszerényebb a műszaki ve­zetők körében. A nők munkakörülményei csaknem minden szövetkezet­ben javultak — nagyobb mértékben ott, ahol a re­konstrukciós fejlesztési prog­ram keretében új üzemek is létesültek. Kedvezően alakult az üzemi étkeztetés, javult az üdültetés. A szövetkezetek 80 százaléka üzemorvost alkal­maz, kezdeményezik a szűrő- vizsgálatokat, a nők körében különös tekintettel a rákszű­résre. Az elnökségi vitában részt­vevők felhívták a figyelmet az új keresetszabályozás s a — sok esetben bérszínvonal- kímélési célzattal 'is létreho­zott — női üzemek további sorsának összefüggéseire. FeEgforsíftasii, kibontakoztatni a kedvező folyamatokat Irta: dr. 0?svárt József, a megyei pártbizottság titkára Mostanában, az év első heteiben, hónapjában a megye gazdasági egységeiben a fő figyelem az 1985-ös feladatok­ra, az éves tervek véglegesítésére irányul. A termelés és gazdálkodás reális követelményeinek felvázolása azonban azt is igényli, hogy visszatekintsünk a magunk mögött ha­gyott, erőfeszítésekkel teli, de mindannyiunk számára sike­reket is hozó 1984-es esztendőre. Annál is inkább szükség van erre, mert a múlt évben olyan kedvező folyamatok ki­bontakozásának is tanúi lehettünk, amelyekre a változatla­nul nehéz gazdasági feltételek közepette is bátran lehet ala­pozni. Ez volt a megyei pártbizottság múlt évet értékelő és az idei feladatokat tárgyaló ülésének és határozatának egyik fő mondanivalója is. HOSSZABB TÁVON — ÁTGONDOLTABB TÖREKVÉSEK A vállalati, szövetkezeti kollektívák, dolgozók és Vezetők, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom összehan­golt munkája eredményeként a megye gazdaságának csak­nem minden területén növekedés, a tervcélok teljesítése volt tapasztalható, örvendetes, hogy a gazdasági egységek, az egyének tevékenységében mind jobban előtérbe kerültek azok a jegyek, amelyek hosszú távon is alapját képezhetik a gazdaság és életszínvonal-politikai célkitűzéseink megvaló­sításának. Mindezek abban is kifejezésre jutnak, hogy a korábbi­nál átgondoltabb törekvéseket tapasztalhattunk a piaci igényekhez való alkalmazkodásra. Fokozódott a termelés rugalmassága, több területen erősödtek a gazdálkodás inten­zív vonásai. Az ipari termelés az 1983-as stagnálást követően fellen­dült, s ez szinte teljes egészében a termelékenység emelke­déséből származik. Kiemelésre kívánkozik, hogy célkitűzé­seinkkel összhangban azok a hatékonyabban gazdálkodó üzemek fejlődtek gyorsabban, amelyek erőforrásaik ma­gasabb színvonalú hasznosításában is előbbre léptek. Az átlagostól dinamikusabban növelte termelését a két üveg­gyár, a Romhányi Építési Kerámiagyár, a balassagyarmati kábelgyár, a BRG és a harisnyagyár bátonyterenyei gyára. Eredményeik bizonyítják, hogy ma már egyre kevésbé a minden áron való növekedés, sokkal inkább a jövedelmező termelés a gazdasági cselekvés mozgatója. Igen pozitívan értékelhetjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szénbányák tett a termelés gazdaságosságának javítására, az energetikai és lakossági szénigények kielégí- tésére. Megfeszített munkára, a bányászok sok szabadnap­jának feláldozására volt szükség ahhoz, hogy több, mint egymillió tonna szén felszínre kerüljön. Különösen elisme­résre méltó, hogy mintegy húszezer tonnás többlettermelés­sel járultak hozzá a megyénkben is jelentkező szénellátási feszültségek mérsékléséhez. A tavalyi év egyik további cselekvésre serkentő vonása, hogy nagyobb figyelem fordult a gyártmányszerkezet kor­szerűsítésére. A műszaki-gazdasági szakemberek, dolgozó kollektívák közös alkotó munkájának eredményei nyilvá­nulnak meg abban, hogy a gyártmányfejlesztés, a műszaki megújítás a korábbinál eredményesebben szolgálta a gaz­daságosság, a versenyképesség javítását. Üj, hosszabb tá­von is sikereket ígérő termékekkel jelentkezett a FÜTÖBER bátonyterenyei gyára, a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyár­egysége és a sikttveggyór. Bővítette kínálatát a kábelgyár és a tűzhelygyár la. Másutt — például a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalatinál, a kohászati üzemekben, az ötvözetgyár­ban és a bányagépgyárban — elsősorban a termékszerke­zeten belüli gazdaságosabb arányok kialakítása volt napi­renden. Nem kevésbé tanulságos, hogy jó értelemben vett kampány bontakozott ki az anyag- és energiatakarékosság érdekében. Mindenütt felismerték, hogy a további előrehaladás kulcs­kérdése a tartalékok mozgásba hozása, a mérhető megta­karítások elérése. Kiemelt ipari üzemeinknél például 3—4 százalékkal csökkent a termelés importanyag-tartalma. Tíz­milliós nagyságrendben kifejezhető eredményeket hoztak az energiafelhasználást csökkentő, az anyagtakarékosságot cél­zó programok, intézkedések. A költséggazdálkodás más területein is vannak kedvező, az 1985-ös munkában is érvényesítendő tapasztalatok, ösz- szességében nem növekedtek a készletek. s a fizetési gon­dok ellenére is pozitív tendenciák figyelhetők meg több vállalat pénzügyi munkájában. Mindez csökkentette a gaz­dasági egységek terheit, egyben aláhúzta e területek jelen­tőségét, növekvő szerepét. FELLENDÜLT AZ EXPORTTEVÉKENYSÉG A fentebb vázolt folyamatok együttes hatásának és az ak­tívabbá, hatékonyabbá váló piaci munkának eredményeként a megye ipara növekvő mértékben járult hozzá a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javításához. Az exporttal kap­csolatos 1984-es célkitűzések összességében teljesültek, egyes üzemekben túlteljesültek. Két ember: két életút. Szü­lettek egymástól jó húsz év és több ezer kilométer távol­ságra. Mindketten hazájuk fegyveres szolgálatának szen­telték életüket — ennyi a párhuzamosság köztük. Talál­koztak Salgótarjánban, 1985. január 22-én, a magyar— szovjet barátsági hét alkaíl- mából, az MHSZ Nógrád megyei központjában. Múlt­jukról, emlékeikről beszéltek. M. SZ. KUPCSENKO ny. ezredes; — A tizedik osztályba jár­tam, éppen 17 éves és 38 na­pos voltam, amikor komszo- molii.staiként bevonultam a szovjet hadseregbe. A kiegé­szítő parancsnokságitól jöttek hozzánk az iskolába, megkér­dezték: ki akarja védeni a hazáját ? Mindenki jelentke­zett az osztályból, de csak hármunkat választottak ki. Elvégeztem az altiszti isko­lát. Rajparancsnok lehettem volna, de tovább küldtek tiszti iskolára, amelyet 1944 októberében fejeztem be. Igv is kölyökként, alhadnagyi Párhuzamosok, ha találkoznak rendfokozattal, mint aknavető szakaszparancsnok kerültem a frontra. Már csak az utolsó néhány hónap, a be­fejező szakasz volt hátra. Részt vettem Belorusszia fel­szabadításától kezdve egészen Berlin bevételéig a fasiszták visszaverésében. A mellőlem kihuíllt harcostársaik emlékét nem homáiyosították el az egymás után kapott kitünte­tő jelvényék. Először 1945 tavaszán, az Elbánál talál­koztam amerikai tisztekkel, néger katonáikkal. A szövetsé­gesek késleltették a II. front megnyitását, és ez rengeteg véráldoza-tuinkba .került. Ma már nyilvánvaló, hogy a Vö­rös Hadsereg képes lett vol­na maga is megnyerni a há­borút. Nagy győzelem volt ez, s Olyan hosszú béke;dőre, mint amely azóta is tart Eu­rópában. évszázadok óta nem volt példa. Akik ezért életü­ket áldozták, nem hiába pusz­tultak el... HÁBEL SÁNDOR százados: — Salgótarján felszabadulá­sának napjaiban, de még 1944 karácsonya előtt szület­tem. A városon átvonult ugyan a szovjet hadsereg, de nagyobb harcok csak távolabb voltak. A szüleim mesélték, hogy a légópincéből csak ar­ra a pár órára jöttek föl az ac-'lgVári templommal szem­ben levő lakásba, amíg anyám megszült. Édesapámat hama­rosan elvitték munkaszolgála­tosnak Németországba, ■ de már Berlin élőt' „felszaba­dult”: hadifogságba esett. Lembergné'! (ma: Lvov) en­gedték el őket. hiszen nem harcot'tak. maguk 'Is inkább á'doziatcik voltak. Onnan in­dultaik haza gyalog, alkal­manként teherautón, vonatért. Csákinení fél évig tartott, míg apám hazatért Salgótarjánba. Olyan munikáscsalád negye­dik gyermekének születtem, ahol természetes volt, hogy olt van a szobánk falán Le­nin képe. A szüleim 1945 óta párttagok; édesanyám üb.-el­nök, majd területi párttitkár vo't. és ma 80 évesen is párt- csoport bizalmi. Én iskolás­korom óta, már úttörőként „mozgalmi ember” voltam. Amikor behívtak katonának, a fővárosba kerültem egy lokátoros alakulathoz. Egy évvel a leszerelés után je­lentkeztem hivatásos tiszti tanfolyamra, elvégeztem a fő­iskolát és 1967 óta a megye tartalékos tisztjeinek ügyeivel foglalkozom a kiegészítő pa­rancsnokságon. Csaknem húsz éve vagyok párttag, jelenleg a! apszervezetii titkár is. Min­dent amit elértem, ennek a rendszernek és a számunkra b^két hozó. testvéri sz.oviet hadseregnek köszönhetek. Re­mélem. a kövé!k°z.ő 40 évben s°m kell háborúban „Tűz!”- et vezényelnem... y. t. örvendetes, hogy a korábbi évek ellentmondásos tendenJ ciája után számottevően 11—12 százalékkal sikerült növel­ni a nem rubelelszámolású kivitelt. Az árbevétel megköze­líti a 2,1—2,2 milliárd forintot. Ebben a döntő szerepet a két legnagyobb exportőr erőfeszítései játszották. Újra len­dületet vett, csaknem másfélszeresére emelkedett a kábel­gyár exporttermelése. A jövőre nézve is biztató, hogy a ko­hászati üzemek a recesszió ellenére szívós munkával, ru-J galmasabb piacpolitikával sikeresen megőrizte pozícióit.’ Elégedettek lehetünk építőanyag-ipari üzemeink és a Sal­gótarjáni Ruhagyár teljesítményével is. Azt pedig, hogy a Ganz-MÁVAG igényes vasúti részegységekkel^tört be a nyugati piacra, az egész kollektíva szakmai-műszaki kultú­ráját, felkészültségét dicséri. Ugyancsak nagy elismeréssel szólhatunk azokról a gvá4 rákról, üzemekről, amelyek nevéhez a rubelelszámolású ki­vitel dinamikus, összességében 14—15 százalékos növelése fűződik. Kiemelésre kívánkozik, hogy a meghatározó válla­latok (BRG, kábelgyár, ötvözetgyár, ruhagyár, Balassagyar­mati Finomkötöttárugyár) mindegyike növelni tudta eladá­sait, s, hogy azt is felismerték: a szocialista piacon is csak folyamatos műszaki korszerűsítéssel, nagyobb érzékenység­gel, a minőség javításával lehet talpon maradni. Nagyobbrészt a jövőt, közelebbről azonban már az ide! évet is megalapozza a termelés erőforrásainak bővülése. 1984-ben többek közt olyan nagyobb beruházások kerültek üzembe helyezésre, mint az ötvözetgyári porleválasztó, a kohászati üzemek megújított szeggyártó kapacitása. A sík­üveggyárban megkezdődhetett a hőszigetelő üveg gépi soro-' zatgyártása, az öblösüveggyárban pedig a_ ballongyártás.' Több jelentős műszaki fejlesztés is megvalósult és az újí­tómozgalom eredményei is számottevőek. Mindez kedvező műszaki, technikai-technológiai feltételeket teremt az előre­haladáshoz. Kulcskérdés: miként gyorsuljon fed az intenzív fejlődés, hogy a hozamok a tervezett szinten alakuljanak. A TÖRETLENÜL FELFELÉ " ' A megye gazdaságának másik nagy területén, az agrár­ágazatban a fejlődés továbbra is töretlen és felfelé ívelő volt. Pedig itt is nehézségekkel, aszályos időjárással, nehe­zedő értékesítési feltételekkel kellett szembenézni. Szerve­zettebb munkával, az adottságokhoz jobban igazodó gazdál­kodással azonban a tervezettnél is nagyobb mértékben nőtt a mezőgazdasági termelés. A növénytermesztés legszámottevőbb eredménye —; « •z mintegy százmillió forintos többletbevételt is jelentett —, hogy kalászos gabonából rekordtermést, 178 ezer tonnát tehetett betakarítani. Ma már hat olyan termelőszövetke­zetünk van, ahol a búza átlaghozama eléri az országosait is megbecsült színvonalat képviselő hektáronkénti hat ton­nát. Az állattenyésztésben a korábbinál nagyobb erőfeszíté­sekkel ugyan, de a tervezettnek megfelelő fejlődésről lehet számot adni. Javuló színvonalú munkára, a célszerűbb tar­tási technológiák terjedésére utal, hogy nőtt a szarvasmar­ha-állomány, ezen belül a húshasznú tehénlétszám. A fajla­gos tejtermelés is elérte a 4400 literes országos átlagot. A kiegészítő tevékenység tavaly is a gazdálkodás nélkü­lözhetetlen stabilizáló tényezője volt. Fontos tapasztalat, hogy azok az üzemek tudtak jobb eredményeket elérni, akik az iparral megtalálták stabil kooperációs kapcsolataikat, é* azok, ahol a termékek feldolgozottsági foka, műszaki szín­vonala közelebb került az ipari átlaghoz. A termelő állóalapok bővítésére mezőgazdasági szövetke­zeteink csaknem 400 millió forintot fordítottak. A befekte­tések többsége törekvéseinkkel összhangban álló, gyorsan megtérülő gépi beruházás. Kedvező, hogy tovább folytató­dott az anyag- és energiatakarékossági program végrehaj­tása. A háztáji és kisegítő gazdaságok 1984-ben is nagy szere­pet játszottak a mezőgazdasági termékek előállításában. Termelésük ösztönzésére, segítésére, az értékesítési bizton­ságra a gazdaságok továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordítottak. A megye gazdaságának múlt évi termelési és exportsike­rei azért különösen értékesek —, s ez volt a pártbizottsági vita másik lényeges mondanivalója —, mert alapvetően a saját erőforrások mozgósításából származtak. Szerepet ját­szott a bátrabb vállalkozáspolitika, a vezetők kezdeménye­zéseinek, a kollektívák összefogásának erősödése is. Mind­ehhez a legtöbb helyen ösztönzően járult hozzá a belső ér­dekeltségi rendszer további korszerűsítése, az eredmény- centrikus szemlélet és gyakorlat terjedése Az 1984-es gazdasági eredmények elérésében jelentős sze­repet játszottak a jobb munkára ösztönző helyi politikai feltételek. A pártszervek és -szervezetek gazdaságpolitikai munkája a korábbinál jobban visszatükrözte területük sa­játos karakterét, az üzemek, a kollektívák, a dolgozók ösz- szehangolt érdekeit. A legfontosabb kérdések — így a ter­mékszerkezet korszerűsítése, a költséggazdálkodás javítása, a belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése — napirend­re tűzésével ösztönzést adtak, a gazdálkodás minőségi je­gyeinek, a vezetők és dolgozó kollektívák kezdeményezé­seinek kibontakoztatásához. Fokozódott a végrehajtást segí­tő, ellenőrző szerepük. AZ EGYÉNI BOLDOGULÁS FELTÉTELE A megye gazdasága ez évi fejlődésében alapvető jelen­tőségű, hogy a pártszervek és -szervezetek — a korábbi évek tapasztalataira támaszkodva —, még nagyobb önálló­sággal és felelősséggel munkálkodjanak a gazdaságpolitikai célkitűzések eredményes helyi megvalósításán. Különösen fontos, hogy kezdeményezően segítsék a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének gyakorlati véghezvitelét és a VII. ötéves terv megalapozását. Azokat a törekvéseket tá­mogassák, amelyek a múlt évi kedvező folyamatok kitelje­sítését, a hatékonyabb gazdálkodás, a jövedelmező export növelését a belső tartalékok fokozottabb mozgásba hozása révén szolgálják. Mint, ahogy eddigi sikereinkben is meghatározó szerepe volt a munkáskollektívák fegyelmezett, odaadó és hozzáér­tő munkájának, úgy az 1985-ös feladataink megvalósításá­ban is bizton számítunk rájuk. Hogy ez a várakozás meg­alapozott, azt a XIII. kongresszus és hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója tiszteletére széles körben kibonta­kozó munkaverseny-mozgalom eddigi eredményei és fel­ajánlásai is bizonyítják. Egyre többen látják, hogy egyéni érdekeik érvényesítése, boldogulásuk célkitűzéseink teljesítésének, közvetlenül pe­dig vállalatuk, gyáruk, üzemük, szövetkezetük jobb, haté­konyabb munkájának függvénye. Ügy vélem, 1985-ben ez lesz gazdasági előrehaladásunk legfőbb mozgató rugója. NÓGRAD - 1985. január 26-, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents