Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
I ! Gazdát cserélt üzemi konyhák Beszélgetés Dombi Andrással, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójával Ismét jelentős részt vállalt magára a munkás- és diákétkeztetésből a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat: január elsejétől hat munkahelyi étterme*, nyolc üzemi büfét és egy nyíltárusítású üzletet vett át a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalattól. Ezzel az idei évtől fogva 15 ezer diákot lát el ebéddel, illetve tízóraival, uzsonnával, továbbá 5500 felnőttre főz az üzemi konyhákon. Az újonnan átvett éttermekkel, büfékkel a vállalat egységeinek száma eléri a 130-at, teljes forgalmán belül pedig 32 százalékról 36 százalékra növekedett az ételek aránya. A helyeserés intézkedésről s annak várható hatásairól beszélgetünk Dombi Andrással, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójával. — Kézenfekvő a kérdés, hiszen nyereségérdekeit a vállalat: milyen üzletet látnak a munkás- és diákétkeztetés e jelentős bővítésében? — Jelenleg ötvenkét üzemi konyhát működtetünk. Tekintélyes e szám, de ebből bizonyosan nem fogunk meggazdagodni. Köztudomású, hogy manapság a vendéglátásra nehéz idők járnak, a családok beoszt.óbban gazdálkodnak, s ritkán áldoznak akár szerény éttermi ebédekre is. Ebben a helyzetben a közétkeztetés biztonságot, fix pontot nvú.it számunkra, olyan forgalmat, melyre bi- zonvossásgal számíthatunk. Ami pedig a jövedelmezőséget illeti, a mostani gazdasági szabályozás elismeri a munkások és diákok étkeztetésében végzett munkát, s jó s',:nvonalú tevékenységet fel- j-.'oWve tisztességes haszon- n"t honorál ia, — Bizonyára tudomásuk v:;n róla, hogy a közvélemény, elsősorban természetesen az érintettek nagy várakozással tekintenék az intézkedés elé, s bizonyos változásokra is számítanak. Mit tudnak ígérni az üzemi konyhákra járóknak? — Csodát művelni nem fogunk, nem is tudunk. Januárban még a szokott mederben folyik a munka, az új terület áttekintésére, felmérésére időre van szükség. A nyersanyagnormák köztudottan meglehetősen szűkösek, átütő változásokra már csak ezért sem lehet számítani. Annyi azonban bizonyos, hogy nagy tételű, olcsóbb beszerzéssel javítani lehet a nyersanyaghányadot, s ezt a lehetőséget az elképzelhető legjobban kívánjuk kiaknázni. Az ételek minőségének, választékának javításában segítségünkre van a vállalat termelői háttere, a cukrász- üzemek, a hidegkonyha, s ezzel is éini fogunk. Az étkeztetés kulturáltságát pedig a fogyóeszközök folyamatos pótlásával, felújításával már a kezdeti időszakban is emelni szeretnénk. — A .későbbiekben számíthatnak-e komolyabb ráfordításokra az üzemi konyhák? — Műszaki dolgozóink ezekben a hetekben sorra járják a konyhákat, felülvizsgálják a technológiát, összeírják a hiányzó gépeket, berendezéseket. A technológiát több helyen kiegészítjük olajsütőkkel, főzőüstökkel, s fokozzuk a berendezések üzembiztonságát. Az újonnan átvett üzemi konyhák műszaki állapota, felszereltsége igen változatos, a berendezések pótlása tehát fontossági sorrendben várható. — Mennyiben érinti a változás a konyhán dolgozókat? — A konyhai személyzet a helyén marad, az esetek zömében az eddigiknek megfelelő beosztásban. Vállalatunk dolgozóinak száma ezzel hét százalékkal, azaz száz fővel gyarapodik. Ezzel a létszámbővítéssel forgalmunkat tizenhat százalékkal növeljük. — Az átvett üzemi konyhák némelyikén diákok is ebédeltek. Az intézkedés hogyan érinti további sorsukat? — Semmiképpen sem tartjuk helyesnek, hogy az üzemi konyhán diákok is étkezzenek. A fiatal, fejlődő szervezetnek más kalóriaértékre és más tápanyagokra van szüksége, mint a felnőtt embernek. A diákétkeztetésben mindenütt irányétlapok szerint dolgozunk, a szakemberek által összeállított és engedélyezett étlapok megfelelnek az étkezők életkori sajátosságainak, betartásuk kötelező. Januárban még a szokott helyükön ebédelhetnek az eddig üzemi konyhára járó diákok, de már most vizsgáljuk: hogyan lehetne étkeztetésüket más. erre felkészült iskolai konyhákról megoldani. A diákétkeztetés követelményei igen szigorúak, igazodnak a korszerű táplálkozás szabályaihoz, s ha mindebből nem engedünk, az a diákok érdekében történik. Szendt Márta Egyenes pálya a NÜÉy-nál Számvitel „antennák” kőzett — Sok az „antenna” Itt az ember körül — meséli a fiatal vezető. — Tizenhat asz- szinypajtás között én vagyok egyedül férfi. Ök minden apró részletre felfigyelnek, „kénytelen vagyok” azt kimutatni, amit valóban gondolok. érzek. Közvetlen munkakapcsolatban nem lehet megjátszani magát az embernek, hamar kiderülne az igazság... Ilii vÉlenténiíE és... Nem mondhatni, hogy fölfelé „ívelő” pályát fut be az utóbbi négy évben András Sándor. Ügy tűnik: ív nélküli egyenes vonalban emelkedik. 1980-ban — síküveggyári rakodókezelői beosztásból — költségelemzőnek került a NAEV-hez. Két év múlva anyagkönyvelési csoportvezető. Üjabb két év elteltével a számviteli osztályvezetőhelyettesi posztra helyezték. — Kissé kellemetlenül is érezhettem magam, mert a környezetem úgy tekintett rám, mint kiszemelt osztály- vezetőre — emlékezik a szerény, most kereken 30 éves fiatalember. — Ezzel együtt is szerencsésen összejött, hogy a számviteli főiskolai tanulmányaimmal szinte párhuzamosan sajátíthattam el az elmélet mellett a gyakorlatot. Alkalmam nyílt a fokozatos betanulásra. így három mérlegzárásban való közvetlen részvétel is mögöttem lesz, amikor önállóan készítem majd. Fölvetődik a kérdés, hogy ha nem is nagy lépésekkel, de szaporán fölfelé haladó fiatalember mennyire simulé- kony természetű. — Nem érzem magam si- mulékonynak, sőt... — közli természetes arckifejezéssel a barna hajú fiatalember. — Nem is tartom jónák a simulékonyságot. Épp az a jó, ha valakinek van véleménye, és azt a másokéval szemben igyekszik megvédeni. Itt fontos, hogy szakmai kérdésekben vállaljuk az ütközéseket a társosztályokkal, a vezetőkkel. Igaz, általában nem nagy horderejű kérdéseken vitatkozunk, hanem részleteken. feni féri el Mint András Sándor mondja: a vitákban előfordul, hogy ő téved, máskor neki van igaza... — Hogyan tudják ezt az utóbbit önnek megbocsátani? — Könnyen — állítja az osztályvezető-helyettes. — Amikor egy-egy szakmai feladattal kapcsolatban az épp arra vonatkozó előírást véletlenül én ismerem jobban, mint más, ezt könnyű tudomásul venni. Ügy érzem, hogy előbbre jutásban nem hátrány, hanem inkább előny volt az, hogy bizonyos dolgokról vitatkoztam, elmondtam a saját véleményemet. Ügy látszik, nem túl nagy butaságokat mondtam. — Mint vezető örül-e, ha a beosztottai ellentmondanak? — Azt hiszem, hogy a simulékony beosztottakat igazából senki sem szereti — véli a csupán harmincévi élet- tapasztalattal rendelkező szakember. — Az persze nem öröm, ha egy beosztott mindig ellenkezik. De én értékelem, amíg a dolog nem fajul személyeskedéssé. — Az ön íróasztala úgy van elhelyezve az irodában, hogy mindenkit jól lásson. Mint egy felügyelőé... — Ezt csak az az egy dolog indokolja — neveti el magát András Sándor —, hogy az asztal nem fért el másképp. Mint a fiatalember részletezi: önálló osztályvezetői beosztást csak átmenetileg hoztak létre az állami építők számviteli osztályán: amíg ő begyakorolja a munkákat, valamint a* 6 utóda begyakorolja az anyagkönyvelés irányítását. A mostani bonyolult szabályozóváltozások közepette ez a módszer biztosítja a leginkább gördülékeny ügyviteli átállást. Természetesen András Sándor pályája sem nélkülözi a vargabetűt. Mint mondja: a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál eltöltött utóbbi négy év sem volt olyan könnyű időszak, mint az elmondottakból tűnik: sok erőfeszítést követelt a munka melletti tanulás, a közben érkező második gyerek. Fordulatos a korábbi sorsa is. Marosvásárhelyen született, ott végzett közgazdasági középiskolát. A Duna-deltá- ban katonáskodott, majd, egy vegyi üzemben működött szállítási előadóként. Aktívan tevékenykedett az ottani ifjúsági szövetségben is, éppúgy mint később Salgótarjánban. Fél évtizede költözött át Erdélyből, nősülés révén. Beszterce-lakótelepi lakásukban két kislányukat nevelik. A pártnak másfél éve tagja. — Tizenhat nő közt egyedül férfj. Fölvetődhet, hogy a vezetővé kijelölésben ez a tényező számított... — Lehet, hogy ez is számított — néz szembe karakánul a realitásokkal. — Ez a szempont majdnem mindenhol megvan. — Tökéletesen beszél románul, jól boldogul .a franciával, az olasszal. Megpróbálja-e ezt hasznosítani? — Azt látom, hogy Magyar- országon a német és az angol „fut”, a latin nyelvek talán kevésbé. De talán épp ebből lehetne erényt kovácsolni. Eddig a főiskolai kötelezettségek miatt nem jutott' időm a nyelvtanulásra, de fontos további tervem, hogy a francia tudásomat tökéletesítem... (molnár) ÜZENET I» KONGRESSZUSNAK Pártunk Központi Bi- remuim zottsága már decemberben az ország népe elé tárta azt a dokumentumot, amelynek neve: kongresszusi irányelveik. Párttagök és pártonikívüiliek milliói ismerkedhetnek meg e dokumentummal, amely neve szerint is az irányt szándékszik megfogalmazni. Következő öt esztendőnk haladási irányát. A most sorra kerülő taggyűléseken — azon kívül, hogy megválasztják az alapszerve- zetefc vezetőségét és titkárát, illetve küldötteiket a felettes pártszerv értékezletere — elsősorban az irányelveknek megvitatása áll majd az érdeklődés homlokterében, a róla szóló vitának feladata és felelőssége ad igazán rangot és súlyt a kommunistáik ta- ná cskozásaiin afc. Fel szokott vetődni a kérdés, hogy ugyan miként és mennyire lehet valóban befolyást gyakorolni az egész ország ügyeinek kimenetelére Olyan kicsiny és az országos irányító szervektől távoleső közösségekben, mint egy-egy vidéki pártalapszervezet? E kérdésre hemcsafc a pártnak az a sokszor és nagy hangsúllyal kinyilvánított kívánsága ad választ, amely szerint az egész társadalom véleményére, segítségére, javaslataira igényt tart, hanem felel az irányelvek szelleme is. Mert a kongresszusi irányelvekben is fellelhető az a fajta nyitottság, amely a párt egész politikájára, munkastílusára jellemző. Nyitottság tehát minden gondoláit előtt, legyen az kritikai, legyen az módosító célzatú, vagy tartalmazzon akár olyan új elemet, amely nem, vagy esetleg nem a hozzászóló által kívánt nyomatokkal van jelen az irányelvekben. Az irányelvek ugyanis még nem határozat. Hanem a határozatot megelőző, kiegészítésre, végleges megformálásra váró dokumentum. A párt az irányelvekben csak annyiban előlegezi meg a későbbi határozatot, hogy felvázolja az elveknek és a tennivalóknak azt a keretét,' amelyen belül célszerűnek tartja a most folyamatban lévő országos eszmecserét csakúgy, mint majd a kongresszus döntéseit; azok nyomán pedig a következő öt év cselekedeteit. De a kicsiny pártalapszgr- vezetekben nemcsak azért lehet országos méretű felelősséggel megvitatni az irányelveket. mert a legtávolibb országrész vitáinak, javaslata inak is szerepűik lehet a végső megfogalmazások, célkitűzések eldöntésében, hanem mert a közösségek élete és jövője szempontjából az is legalább olyan fontos és meghatározó’ érvényű, ami az irányelvekből rájuk vonatkozik. E tekin tetiben, természetesen, színes t és széles a spektrum : más es más részlet, más megfogalmazás, más téma foglalkoztathatja az embereket egy kis faluban vagy egy nagyüzemben, egy értelmiségi alapszervezetiben vagy a közlekedési dolgozók körében. És általános tapasztalat szerint a világ, az ország valamennyi megértett, átélt s felelősséggel tárgyalt gondja-foaija mellett az embereket elsősorban azok a gondok foglalkoztatják, amelyekkel életük szűkebb keretei közt kell megbirkózniuk: a munkahelyeken és más, kisebb közösségeikben. Éppen ezért az irányelveik megvitatása bizonyos mértékben a. saját helyzetünk, a saját sorsunk megvitatása is. Gondolati, elemző igényű át- tébintése mindazoknak a helyi tapasztalatoknak és sajátosságoknak, mindazoknak a helyi gondoknak és teendőknek, amelyek bennünket a legközvetlenebbül érintenek. Az irányelvek mindehhez nemcsak keretet és alapot ad, hanem ösztönzést is. És a párt kongresszusára az emberek — . különösképp a párttagok — nem csupán azzal készülhetnek, ha kinyilvánítják kívánságukat, hanem azzal is, ha állást foglalnak atekiintet- ben, hogy közvetlen környezetükben mi történjék a következő öt esztendőben. FlTP utóbbi igényre ti IC különösen felkeli hívnunk a figyelmet. Az emberek ugyanis — párttagok s pártonkívüliek is — olykor úgy érezhetik, hogy a hangjuk ahhoz gyenge, a helyzetük arra nem alkalmas, hogy valódi 'beleszólást tegyen számukra lehetővé az egész ország, vagy különösen a nagyvilág dolgaiban. De — és ezt kívánatos tudatosítanunk az Irányelvek országos méretű vitájának egész folyamatában — atekintetben minden embernek jól érzékelhető ereje és lehetősége van, hogy közvetlen sorsának, vsgyis közösségeinek életébe beleszóljon. És a lehetőség egyszersmind felelősség is. A munkahely, a lakóhely, a különféle szervezetek olyan közösségek, amelyekhez tartozunk, s amelyeknek színvonalától, erejétől, belső viszonyainak demokratizmusától, szervezettségétől is függ életünk minősége. Ettől függ a közérzet is, amellyel élünk dolgozunk, az a célfel ismerői és cél tudat, amellyel feladatai inkát megfogalmazzuk és csaj portosiítjulk, az a biztonságé érzés és közösségi szellemj amely mindig produkálni képes olyan erőmennyíségetj amely az újabb és újabb gondok legyűréséhez, feladatainál« tisztességes elvégzéséhez, helyi és országos méretekben ele? gendő. • Itt a pillanat és a lehető^ ség, sőt kommunisták számáé ra kötelesség; üzenni a kongj resszusnak. De nem mindegyj hogy mi az üzenet tártaim aj És az irányelvek éppen azáW tál rónak nagy felelősséget a« üzenőikre, hogy semmiféle üzeJ netet nem tesznek kizárttá, a! kommunisták, a pártalapszer-J vezetek lelkiismeretére, polls! tilkai bölcsességére, tapasztala^ fainak gazdagságára és féléé lősségére is bízatik: mit fogadé máznák meg önmaguk számáé ra teendőként, s mit javaslaté ként az országos döntések élőé készítésében. Megszoktuk kissé a nagy szavakat, kifejezéseket, így azt is, hogy mindez: sok tekintetben megszabja a követé kező öt esztendő történései ti De, ha figyelmünk el is sifcJ lik néha e sóikat emlegetett fél mondat felett, mégiscsak ez az igazság. Tehát ennek tudatában, nemcsak az ország, hanem a saját sorsunk iránti felelősséggel kell olvasnunk, átgondolnunk és — ha van mivel kiegészítenünk — megvitatnunk az irányelveket. Társadalmunk vezető erejoj a párt csak valamennyiünk tapasztalata, véleménye birtoé kában, csak az egész nép böW csessége által támogatva kéé pes jól megfelelni történeié műnket formáló feladatának. Ü70IIOt * kongresszusé UtCIEv I nak — ez azt is jelenti, hogy taggyűléseken és más társadalmi, politikai fórumokon megfogalmazzuk 4 kongresszusnak szánt véleméé nyűnket, javaslatunkat vagy akár bírálatunkat, de jelenti azt is, hogy a politikai muné kában, tehát vitában is megfogalmazzuk és tudatosítjuk a magunk feladatát. És, hogy ezt becsülettel elvégeztük, s hogy ennek alapján a következő öt esztendőben is tudjuk, s tesszük majd a dolgunkat a magunk helyén, ea is része lehet, legyen is az üzenetnek, amelyet az ország küldeni tud és akar a párt XIII. kongresszusának. Szovief metróépítés Donyeck — a szovjet szénbányászat fővárosa — lesz a 24. szovjet város, amely néhány éven belül metróval rendelkezik majd. A minszki metró üzembe helyezésével ma már 9 városban — Moszkvában, Leningrádban, Kijevben. Tbilisziben, Harkovban, Jerevánban. Bakuban, Taskentben és Mimszkben — működik metró. Hat városban — Gorkijban, Novoszibirszkben. Szverdlovszkban, Kujbisev- ben, Dnyepropetrovszkban és Rigában — épül, további kilenc városban — Alma-Atá- ban, Odesszában, Omszkban. Ufában, a Don melletti Rosz- tovban, Permben, Kazanyba-n. Cseliabinszklban és most Do- nyeckben is — tervezés alatt áll a mebróközlekedés megvalósítása. Az újabb metróépítkezések tervezésével és megvalósításával párhuzamosan jelentősen fejlődnek a már üzemelő metróvonalak js: 1981—1985. között Moszkvában például a föld alatti útvonalhálózat 30, Leningrádban 14,4, Kijevben és Bakuban 7, Harkovban 7,4, Tbilisziben 4,2, Taskentben 5.5. Jerevánban megközelítőleg 4 kilométerrel bővül. Jövőre helyszik üzembe a gorkiji és a novoszibirszki metrót. RadiáSor fe&gpHiril Évente húszezer négyzetméter radiátort gyártanak a Balassagyarmati f émipari Vállalatnál. A felvételen: az alkatrészeket készítik elő cloxálásra — mesterséges oxidréteg-képzésre — bp — NÓGRÁD — 1985. január 5„ szombat 3
