Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
CsernyenRo válasza egy kanadai diáklánynak Be kell tartani az államok, a népek közötti kapcsolat normáit A Szovjetunió véleménye szerint a fegyverkezést hajszát meg keli fékezni, s ennek érdekében javasolja a nukleáris fegyverkészletek befagyasztását, a nukleáris fegyverkísérletek, valamint más tömegpusztító eszközök kidolgozásának és alkalmazásának teljes betiltását. A Szovjetunió azt szeretné, ha a világűr mindig kizárólag békés célokat szolgálna, s javaslatainak végsó célja a nukleáris fegyverek teljes felszámolása — erősítette meg Konsztantyin Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke Laurie Piraux 18 éves kanadai diáklánynak a nukleáris katasztrófa . elhárításával kapcsolatos szovjet véleményről, a szovjet fiatalok erre vonatkozó nézeteiről érdeklődő levelére válaszolt. A békés, nyugodt, háborús veszélytől mentes élet érdekében — írja válaszában Konsztantyin Csernyenko — be kell tartani az államok és népek közötti kapcsolatok normáit, együttműködésüket az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján kell alakítani, örökre le kell mondani az erő alkalmazásáról, illetve az erővel. való fenyegetésről, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a nemzetközi élet alapjává a kölcsönösen előnyös együttműködés váljék. Az SZKP KB főtitkára kifejti, hogy senkinek sincs szüksége világuralomra, s minden erre irányuló kísérlet nagyon sokba kerülhet az emberiségnek. (MTI) Szovjet—japán kereskedelmi tárgyalások Volna lehetőség a fejlesztésre Diplomáciai mozgások Madridban Szerdán jött a hír, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter februárban Spanyolországba látogat. Csütörtökön arról számoltak be a hírügynökségek, hogy a madridi szocialista kormány feje, Felipe González a mexikói államfővel tárgyalt, s az eszmecsere utáni nyilatkozatban éppúgy wsó esett a két országot nyelvi és földrajzi érintettség okán igencsak érdeklő közép-amerikai helyzetről, mint a fegyverkezés-leszerelés aktuális témáiról. Ma pedig arra gondolunk, hogy Spanyolországgal kapcsolatban manapság központi helyen szerepel a NATO-hoz való viszonya, illetve főleg annak jövője, akkor a fenti kis felsorolás meglehetősen bő étlapnak látszik a madridi külpolitika asztalán. Tény, hogy Hispánia a szocialisták kormányzása alatt igen aktivizálódott a diplomáciában. Sűrűn utaznak spanyol politikusok külországokba, mégpedig nem csak Európa tőkés felébe, hanem immár a szocialista államokba is. Erősödött Madrid szerepvállalása a kontinens határain túl — értelemszerűen főleg Latin-Amerikában. Vitathatatlanul jelentősnek minősíthető a diplomáciai tárgyalások hosszú sorában a szovjet külügyminiszter látogatása. Gromiko meghívásának ténye mindennél jobban jelzi Madrid törekvését a kiegyensúlyozottabb nemzetközi kapcsolatok kiépítésére. Mivel pedig Felipe González kormánya nemegyszer foglalt állást az utóbbi időkben pozitívan a leszerelés kulcsfontosságú kérdéseiben, valószínűsíthető, hogy ez jó alapot ad az eredményes tárgyalásokhoz. Másfelől viszont ott van a NATO-tagság függőben levő ügye, amelyben a madridi kabinet a Szovjetunió és a szocialista országok szerint nem a helyes úton jár. Ebben vitathatatlanul nem egyeznek a nézetek, hiszen míg Madrid Spanyolország gazdasági és politikai érdekének véli általában a csatlakozást Nyugat-Európához, s ennek előfeltételeként tekint a NATO-tagságára, addig Európának ezen a felén érthetően úgy látják, hogy a spanyol belépés az atlanti szövetségbe nem kedvez a nemzetközi légkör javulásának. Messzemenő viszont az egyetértés a világot foglalkoztató latin-amerikai problémák értékelésében. A spanyol politika irányítói ugyanúgy a Contadora-csoport eredeti béketervében látják a közép-amerikai válság megoldásának Ígéretes útját, mint a Szovjetunió. A szocialista fővárosokban azt sem vitatják, hogy Spanyolország a helyzeténél fogva, segíthet ezt a „válságot” békés úton megoldani. Avar Károly Rendkívüli állapot j-Kaledóniáhan Uj A francia nemzetgyűlés a javaslat ellen szavaztak csütörtökre virradó éjszaka kommunista képviselőik is, megszavaizta azt a törvényja- szavazásukat Guy Ducóloné vaslatot, amely Űj-Kaledóni- képviselő azzal indokolta, ában június 30-ig meghosz- hogy a rendkívüli állapot ki- szabbítja a rendkívüli álla- hirdetése gvarmaturalmii jel- potot. legű intézkedés és egy olyan A törvényjavaslat mellett törvényen alapul, amelyet csalk a szocialista képviselők' 1955-ben az algériai nép szia. szavaztak.. A jobboldali RPR badságharca ellen hoztak, ellene szavazott, az UDF pedig tartózkodott A törvény- (MTI) NÓGRAD — 1985. január 25., péntek Energiatervek a KGST-ben A KGST-tagországok energetikusai előtt álló első számú feladat a tüzelőanyaggal való takarékoskodás, a folyékony üzemanyag és a földgáz helyettesítése helyi, alacsony fűtőértékű barnaszénnel es lignittel. A 2000-ig szóló energetikai fejlesztési koncepció kijelöli a vízi- és az atomenergia részarányának növelését 'is — írja a TASZSZ szemleírója, a távlati koncepció kapcsán. A KGST Végrehajtó Bizottságának múlt heti moszkvai tanácskozásán elfogadott koncepció előirányozza a legfelsőbb szintű KGST-tanácskozás határozatainak megvalósítását, amely célszerűnek nevezte az energiatermelési szerkezet megváltoztatását. A KGST tagországaiban az ezredfordulóra csaknem kétszeresére emelkedik a villamos áram termelése. A KGST tagországaiban jelenleg az áram döntő részét hőerőművekben állítják elő, jelentős mennyiségű tüzelőanyag felhasználásával. A koncepcióban megjelölt másik út a tagországok vízi energia potenciáljának hatékonyabb felhasználása. A tagországokban a „kék üzemanyagot” még csupán egyhar- madrészben használják fel, így azt tervezik, hogy az ezredfordulóra a jelenleginek csaknem kétszeresére növelik vízi erőművek által termelt energiamennyiséget. A hagyományos vízi erőművek mellé vízakkumuláló kisegítő erőműveket építenek, amelyek lehetővé teszik az éjszakai felesleges villamos energia ösz- szegyűjtését és tárolását, s annak napközben való fel- használását — csökkentve a hálózat terhelését a csúcsfogyasztási időszakban. A tagországok áramtermelésében egyre nagyobb szerephez jut az atomenergia. A KGST-tagországokban működő atomerőműveik révén már mintegy 60 millió tonna fűtőanyag takarítható meg évente. Az évszázad végére hatszorosára tervezik növelni az atomerőművekben előállított. áram mennyiségét. Már üzemel atomerőmű Bulgáriában, Csehszlovákiában. Magyarországon, atomerőmű épül Kubában, Lengyelországban, Romániában és a Szovjetunióban — a hmelnyickiji és a dél-ukrajnai atomerőmű. A már üzemelő erőművek korszerűsítésével és újak építésével lehetővé válik a tagországok közötti villamo6áram. csere növelése. És végül néhány adat: míg a KGST-tagországok 1950-ben a világ villamos árain termelésének 13,6 százalékát adták, s 1960-ban is még csak 17,3 százalékát, addig 1983-ban az arány már 22 százalék volt. Barátsági nagygyűlés Bátonyterenyén A magyar—szovjet barátsági hét rendezvénysorozata keretében tegnap délután Bátonyterenyén barátsági nagygyűlésre került sor. Az eseményre a nagyközségbe érkezett Rappai Gyulat az MSZBT Országos Tanácsának alelnöke. Mihail Szergejevics Kupcsenko. Alekszandr Edu- ardovics Gribovszkij, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza igazgatóhelyettesei. A vendégeket a városi jogú nagyközségi pártbizottság székházában fogadta: Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára. Letovai Ildikó, a HNF megyei bizottságának titkára, valamint a nagyközség politikai és állami vezetői. A vendégeket Czene József, a bátonyterenyei párt- bizottság első titkára tájékoztatta a terület politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről. Ezt követően megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet. • A barátság! nagygyűlés 15 órakor kezdődött a Bányász Művelődési Házban. Rappai Gyula, a nagygyűlés előadója többek között szólt a szovjet és magyar nép barátságának, a munkásmozgalom történetében több évtizedre visszanyúló hagyományáról, korunkban meglevő hivatásáról. A nagygyűlésen szót kért Mihail Szergejevics Kupcsenko, aki meleg szavakkal üdvözölte a jelenlevőket, s beszélt a második világháború győzelmének történelmi jelentőségéről, a béke fontosságáról. Hozzászólt Hajdú János, a FÜTÖBER bátony- térenyei gyára MSZBT-tag- csoportjának vezetője, aki a csoport tevékenységéről, terveiről,, feladatairól tájékoztatta a jelenlevőket. A barátsági nagygyűlés az Internaci- onálé hangjaival ért véget, majd filmvetítésre került sor. Libanon - Izrael között Eredménytelenül végződtek a tárgyalások Eeredménytelenül végződött csütörtökön Nakurában a libanoni—izraeli tárgyalások 14. ülése. A felek még a 'következő tanácskozás időpontját sem jelölték ki. Egy ENSZ-szóvivő kijelentette, hogy a két küldöttség „kitartott előző álláspontja mellett, s nyitva hagyta a következő találkozó időpontjának meghatározását.” A tanácskozás egyik résztvevője szerint az „udvarias megfogalmazás” azt jelenti, hogy a felek nem kívánnak ismét összeülni. A libanoni ENSZ- erők parancsnokságán úgy nyilatkoztaik, hogy borúlátók a nakunai tárgyalások folytatását illetően. A tanácskozáson a bejrúti küldöttség vezetője közölte, hogy a libanoni hadsereg erői két kilométernyire állnak Szidontól. s készek átvenni az ellenőrzést a város felett. Az izraeliek azonban útjukat állják, bár azt állítják, hogy február 18-ig ki akarják üríteni a körzetet. Az izraeli delegáció vezetője azt szorgalmazta, hogy Bejrút kérje fel a világszervezetet: engedélyezze a Tyr városa környékén állomásozó ENSZ-erők bevonulását Szi- donba és környékére. Bejrut azonban erre csak alkkor hajlandó, ha megkapja az izraeli átcsoportosítások teljes és részletes ütemtervét. Svájc és az ENSZ-tagság Brit bányatárgyalások: remény és szabotázs Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: A sztrájkoló brit bányászszakszervezet végi-eihajtó bizottsága csütörtökön Sheffi- eldben megerősítette, hogy. kész „előfeltételek nélküli” tárgyalásokat kezdeni az országos szénihávaitaMal (NCR), egyszersmind lemondja januSzavak helyett... Ha egy arab lány hátraszegi a fejét, lesüti a szemét és félrehúzza a száját — ez visszautasítást jelent. S ezt anélkül hozza a közeledni próbáló tudomására, hogy akárcsak egy szó is elhagyná az ajkát. Az arab világban használatos arcjáték és gesztusok ismerete nemcsak a kisebb kellemetlenségektől óvja meg az odavetődő idegent, de Bejrutban akár az életét is megmentheti. Manapság, amikor a libanoni utcákon mindennapos a puskaropogás az arra járó életébe kerülhet, ha nem érti, mit jelent, ha egy úttorlasz mellett álló fegyveres fel és le lengeti a karját. Ne hajts tovább, ha kedves az életed — jelzi mozdulataival, anélkül hogy odakiáltana. Hiszen ez esetleg őt is veszélybe sodorná. Az arabok híresek arról, hogy szavak nélkül csupán gesztusokkal is meg tudják értetni magukat. Gesztusnyelvük rendkívül kifejező: szemükkel, arcukkal, egész testükkel beszélnek. Ha egy arab a társadalmi ranglétrán felette álló személyt homlokon csókolja, akkor ez azt jelenti, hogy tiszteli annak bölcsességét, ha az orrát illeti csókkal — akkor a méltóságát ismeri el, ha a vállát — akkor az erejét és ha lábát — akkor az illető rabszolgájának tekinti magát. A külföldi számára e téren nem könnyű az eligazodás. Még az olyan egyszerűbb jelzéseknek is, mint a homlokra helyezett mutatóujj egymástól eltérő jelentése lehet. Jelentheti azt, hogy valaki egy kicsit bolond, de azt is, hogy az illető érti beszélgető partnerét. A .meglepetés kifejezésére az arab világban a buzgó fejcsóválás a szokásos és nem pedig az Európában megszokott szemöldök felhúzása. Ha egy arab képzeletbeli szakállát simítja végig, ennek jelentése: „higgy nekeaa” vagy „tedd meg a kedvemért.,* „Minek néz maga engem!” — „mondja”, ha kezét álla magasságában lengeti. Ha egy libanoni manapság olyan mozdulatokat tesz, mintha egy képzeletbeli dobot verne, ezt akarja jelezni: „hű, de közel csapódott be a lövedék.” Az idegennek jó tudni, hogy a bal kéz tisztátalannak számít az arab világban, s súlyos sértést követ el az, aki bal kézzel fogadja el például a felkínált csésize kávét. Egy másik tiszteletben tartandó szokás: ha egy üzleti tárgyalás komolyabbá válik, a felek egészen közel húzódnak egymáshoz, s szinte egymás fülébe suttognak. Mert az érintés a barátság jele. Az arab városok utcáin megszokott látvány, hogy férfiak, akár egyenruhát viselő katonák is, megcsókolják egymást üdvözlésképpen és kéz a kézben sétálnak tovább. ár 30-ára meghirdetett küldöttközgyűlését, amely fegyelmi intézkedéseket lett volna hivatott hozni a nem sztrájkoló bányászok regionális szervezeteivel szemlben. E közleménnyel egyidőbem kitudódott, hogy1 a NUM főtitkára és az NCB egyik vezetője hétfőn gyakorlatilag megállapodott mér a tárgyalások újirafelvételéről. Michael Eaton, az NCB szóvivője csütörtökön reggeli arról nyilatkozott a televízióban, hogy a NUM minden jel sizerint készénél bizonyos engedményekre. Valamivel a NUM vb-ülésének befejezte előtt újabb fordulat következett be: az országos szénhivatad nyiilatKo- zatot adott ki, amelyben az állt, hogy tárgyalná csak akkor fog, ha előzőleg a bányászszakszervezet írásos biztosítékot ad arra nézve, hogy „kész együttműködni” az úgynevezett gazdaságtalan bányák problémájának megoldásában. Másszával az NCB előfeltételt támasztott, amit még a megegyezési szándékaikról ismert bányészvezertők is értetlenül és megdöbbenten fogadtak, miután ők abban a h’tben tanácsikoztak, hogy a tárgyalások a jövő hét elején megindulhatnak az NCB és a NUM között. E közjáték után a tárgyalások sorsa bizonytalanná vált. Kérdés, hogy Ian McGregor, az országos szénhivaital elnöke bírálta felül saját munkatársait, közöttük Eatont is, vagy a Thatcher-kormány bírálta felül az egész szénhiv tel r Pietsch Lajos, MTI tudósítója jelenti. A szovjet—japán kormányközi kereskedelmi tárgyalásokon a felek egyetértettek abban, hogy van lehetőség a két ország közötti kereskedelem kiszélesítésére. Ugyanakkor a csütörtökön véget ért tanácskozáson a küldöttségek eltérően közelítették meg az együttműködés bővítésének útját. A Tokióban tartott konzultációk egyik fő napirendi pontját, a hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodás megkötését illetően nem történt előrelépés, mert a japán fél ismételten •lutasította az erre vonatkozó szovjet javaslatot. A külügyminisztérium szóvivője sajtóértekezleten a tárgyalásokat hasznosnak minősítette, mondván, hogy azok hozzájárultak egymás álláspontjainak megismeréséhez. A szóvivő védelmébe vette a kereskedelem fejlesztésével kapcsolatos tokiói előfeltételeket, s azt hangoztatta, hogy az együttműködés bővítésének lehetőségét a japán kormány megállapodás híján — úgymond —' évről évre kívánja tanulmányozni. A korábban rendszeres kormányközi kereskedelmi tárgyalások felújítására — mint ismeretes — négy év után került sor. Tokió ugyanis a Szovjetunióval szemben — amerikai nyomásra — foganatosított szankcióinak részeként 1981-től mostanáig felfüggesztette a több mint két évtizeden keresztül évente tartott konzultációkat. A mostani tanácskozás különös jelentősége ily módon abban volt, hogy hosszú idő után első ízben nyílt mód az elmúlt években nagymértékben visszaesett kétoldalú kereskedelem helyzetének és fejlesztési lehetőségeinek áttekintésére. A Szovjetunió ebből kiindulva indítványozta a két ország közötti hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodás megkötését, rámutatva arra, hogy egy ilyen egyezmény előrelendíthetné á korábbi japán szankciók miatt megtorpant gazdasági és kereskedelmi kooperációt. Egyben hangsúlyozta, hogy a kétoldalú együttműködés hanyatlása a japán korlátozó lépések következménye volt. A japán fél megpróbálta elhárítani magáról a 'történtek miatti felelősséget. Azt állította, hogy a kereskedelem visszaesését nem saját szovjetellenes szankciói ’Okozták, hanem — úgymond — a japán ipar szerkezetében bekövetkezett változás, s a belső kereslet stagnálása. Ugyanakkor a hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodás megkötése elé igyekezett politikai előfeltételeket támasztani, ami önmagában is megkérdőjelezi ezeket az állításokat. A mostani kormányszintű kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban megfigyelők rámutatnak arra, hogy azok légköre elmaradt a tavaly decemberi — nem kormányszintű — kereskedelmi konzultációk hangulatától. A japán üzleti élet ugyanis — saját jól felfogott érdekeiből kiindulva — a kormánynál jóval nagyobb készséget mutatott a Szovjetunióval való együttműködésre. Svájc lakossága csak a jövő tavasszal! szavaz arról, csatlakozzon-e az ország az ENSZ-hez. Az erről szóló döntést szerdán jelenítette be a svájci kormány. Eredetileg már az idén megtartották volna a népszavazást, egyes kantonok azonban bővebb információt követeltek.
