Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
Brigád é'én Balassagyarmaton — Ami szívemen, a számon — vallja magáról a ■munkásember. — A bizai- miiestületben is mindig megmondom, ami a telkemet nyomja. Bár a többiek lehurrognak: 'miinek s 'ól'sz, most itt kell maradnunk még fél óráig, amíg az igazgató válaszol. Mégis szólnom kell, ráért a vezetőknek akkor „jár” a tudatukban a műhely problémája, ha az ember csörget, zörög, ordibál. Voltak is er edmények. Megoldódott a munkaruha, a védőfelszerelés gondja, Normarendezésért hiába szóltam. Rakodólapból egy műszakban 25- mól akikor se hegesztőnk többet, ha megfeszülünk. De 30 maradt a norma. Nem baj: vannak más munkáik, amiken ezt behozzuk... A vezetőktől nem tapasztaltam, hogy rossz szemmel néznék, mikor felvetek egy problémát. Sőt mindig helyeselték.' A többiek is főleg akkor mérgelődnek, ha nincs eredmény. Akkor az orrom alá dörgölik: ugye megmondtuk?... KLASSZIKUS ÉRTÉK „ízig-véri.g melós. Bizalmiak bizalmija. Mindenről van véleménye. És ezt ki is meri mondani! Meg tudja mozgatni az embereket. Azért veszekszik:, ami előreviszi a munkát. Több Urban köllene!” — mondta tUrbán Pál lakatosibrigád- vezetőről a .gyári párttitkór és a versen yfelei ős. A 38 éves szakember több mint két évtizede keresi kenyerét a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Agybaráz- dáiban, ízületeiben, lelkében hordozza az üzem fordulatos történetét. — Az ele.jéö Volt egy év, amikor biciklivel jártam be Szügyröl, ugyanilyen kemény télen végig — utal a far kasordító hidegre a zömök, derűs férfi. — Akkor még nem itt volt az üzem, ez később épült. Az egyik csarnok építésekor maradandó érdeméket szerzett a b v ivádi ink. Betonkoszorúk a t vertünk szét. társadalmi munkában. Erre nehéz lett volna vállalkozót találni, még jő pénzért is. Sok mindent megéltem: mióta itt vagyok, a mostani a negye- d'k1 igazgató. Kőién György néven, nevezik azt a háromszoros Szavak, munkával fémjelezve vállalati kiváló szocialista brigádot, ámelyet Urbán vezet. A mozgalom .,kiasz- sailkus” értékeit képviselő kollektíva jelenleg 16 főt számlál. Negyven év körüli az átlagéletkor, a tagok többsége törzsgárdatag. Munkájukhoz nagy rutint, bő szaktudást - halmoztak össze. Rang a csapat tagjának lenni: háromévi kifogástalan munka, makulátlan fegyelem a föltétel. Tudnak lelkesedni — mondják róluk. — Csak egy bizonyos határig lehet lelkesedni — hárít szerényen az élénk arcú munkás. —, Plafon nélkül ez se megy, még egy élsportolónál is megvan a felső szint. Figyelni kell a másik oldalra: 14 éves lányom, 5 éves fiam van. Sokan erre gondolva inkább géemlkáznafc: közüli ünfc is ketten. Tavaly még a nagy vezetők se tudták, merre billen a munkaverseny ügye, mi is bizonytalanok voltunk. Mégis megcsináltuk az ötven-hatvan óra társadalmi munkát fejenként. Bennünk még megvan a megértés a nagy társadalmi célok iránt. A fiatalokat erről már fáradságosabb meggyőzni. TELE A PADLÁS Nemcsak a munkában: a kulturális rendezvényekben is tevékeny résztvevők a brigád tagijai: tavaly az év végén is sikert értek el egy íölszábadulási vetélkedőben. „Harmadikok lettünk a .szellemiek’ mögött” — fogalmaz Urbán. — Miért fontos, hogy mindemben élen legyenek? — Mi igyekszünk betartani a hármas jelszót: dolgozni, tanulni, élni — utal ezek szocialista tartalmára a kétkezi dolgozó. — Űgv érzem, ha nem kapnánk meg az aranyat, ez azt jelentené: szunnyadunk. Jó, enélikiil is megkeressük a havi 6—7 ezer forintot. De ettől még nem érezzük, hogy benn vagyunk az élet sűrejében. Ezért vállaljuk a társadalmi munkát is, pedig köszönömmei, kézszorítással, meg a városi tanács érmeivel már télé van a padlás. Mégis ezt folytatjuk, mert megszoktuk a hatvanas években, amikor mindenben fellendülés volt. öt-hat éve balesetmentesen dolgozunk, ezzel is javítjuk f a munkavédelmis Bojtos Pista bácsi statisztikáját. És ügyelünk arra, hogy ami munkát kiadunk a kezünkből, az precízen meg legyen csinálva, és szemre is tetszetős legyen. Ne essen széjjel két nap múlva. Így van ezzel a brigádban mindenki. Régi motorosok vagyunk. Urbán munkahelyén, a tágas csarnokban külön felhívják a figyelmet a rendre, tisztaságir a: a brigád- és csoportvezető erre mindig kényes volt. Igyekezett elérni azt is, hogy télen kellemesebb hőmérséklet fokozza társainak mumkaked- vét: ebbéli fáradozása még csak részsikereket hozott, ezért vastag kardigánt húznak a monkaziaikó alá. Alumíniumból való szerkezeteket állítanak össze a szakembereik orvosi műszertoktól az üvegháziváziig sokfélét. ■ LENDÜLNI TUDNA „Szeretem a bohémokat” — mondja Urbán, utalva arra, hogy náluk a munka- hangiulatot általiéiban a derű jellemzi. Egy műszak alatt keresetlenül is sort ként arra, hogy egy-egy emberrel legalább 10 percet kommunikáljon. „Elfogadom Margit néninek, a takarítónőnek a véleményét is, ha okosat mond. Mert természetes, hogy nem értek mindenhez a legjobban. Még édesanyám figyelmeztetett rá: fiam, ne te magyarázd meg a tyúknak, hogyan Ikelll tojni!” Nemcsak üzemi, hanem országos ügyekről is karakteres véleménye van a felelősen gondolkodó munlkás- emibernek: — Néha látom, hogy kisebb mezőgazdasági üzemekben hogyan bánnak az alkatrészekkel: az ember csak a szemét törülgeti. A mi brigádunkat meg minden kis megtakarításért széki- rozzák. Ha olyan takarékosság folyna mindenütt, mint minákmik, akkor az ország legalább 20 százalékkal tudna „lendülni”. .. Molnár Pál ENERGIAPAZARLÓK ♦ Döbbenetes. Ez volt első gondolatom, amikor az energiafelügyelet statisztikai adatait olvastam. Igen. Döbbenetesnek érzem, hogy — hat évvel az első energiatakarékossági felhívás után! — az ország mintegy 5000 gazdálkodó szervezetének több mint kétharmada nem tud fölmutatni eredményt. Az energiatakarékosságról beküldött jelentésekből kiderül, hogy csupán mintegy 1500 (!) cég tett egyáltalán valamilyen intézkedést az ügy érdekében. Mintegy 3500-an semmit! Pedig a lehetőségeket, azok jelentősegét mutatja, hogy az említett 1500 cég eredményes akciója évi mintegy 17 petajoule energiát takarított meg az országnak, ami 400 ezer tonna olajjal egyenértékű. Mekkora lehetne ez a szám, ha a többi cég is megteszi, amit lehet? Aligha tévedek: jókora tartalékok vannak még. Nincs tehát igazuk azoknak, akik állítják: az egyszerű, olcsó energiatakarékosság lehetőségeit jószerével már kimerítettük. Kétségtelenül tetemesek az 1979 óta elért megtakarítások, hiszen például 1983-ban kevesebb energiahordozó is elegendő volt, mint 1978-ban, és tayaly is csak mintegy 1,6 százalékkal kellett ennél (több. Elégedettek azonban aligha lehetünk, kivált hogy lehetőségeink, mi több: olcsón elérhető lehetőségeink még számosak. Ha ezekkel nem élünk, az egyértelmű pazarlás. Az energiafelügyelet ellenőrzései ugyanis azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervezetek csak egy részénél — és sajnos, nem a nagyobb részénél — szüntették meg a kirívó pazarlásokat. Sok vállalatnál például a kazánok gazdaságos hőfelhasználásáról gondoskodni hivatott műszerek nem működnek. A hőszolgáltató rendszer évente kötelező felülvizsgálata formális, a beszabályozás elmarad, a hibákat nem javítják ki. Nagy veszteségek -forrása a megfelelő kondenz- edények hiánya, a gőz- és forróvíz-vezetékek elégtelen szigetelése. Pedig ezek rendszerbe szedéséhez nem is kell olyan sok pénz! S így nem egy vállalatnál több százalékkal csökkenthető lenne az energiafelhasználás, azaz rövid úton megtérülne a befektetés. Csakhogy azok az emberek — fűtők, szerelők, karbantartók, de néhol még az energetikusok is, — akik mindezért sokat tehetnének, személy szerint egyáltalán nem érdekeltek a feladatban. Sőt, kivált, ha fűtésről van szó, inkább ellenérdekeltek. Mert a túlfűtésért — tisztelet a kivételnek — nem szólnak a főnökök, legfeljebb kinyitják az ablakot. De bezzeg, ha hűvösebb van a műhelyben, vagy pláne az irodákban! Pedig azt. a 20 fokot illenék mindenütt megtartani. Nemcsak azért, mert előírás, hanem azért is, mert ezzel is hozzájárulhatnak további korlátozások elkerüléséhez. A legfontosabb teendő egyértelmű, meg kell teremteni az energetikusok, a dolgozók érdekeltségét. Mindenkiét, aki hozzájárulhat az ésszerűbb és takarékosabb energiagazdálkodáshoz. Az ehhez szükséges gazdasági ösztönzők kidolgozása, érvényesítése^ a gazdasági vezetőkön .múlik mindenekelőtt. Reméljük, hogy a szokatlanul kemény tél, a kényszerű energiiakorlátozások végre felébresztik a közömbösöket, a szendergőket, Mosit már ők is rádöbbennek arra: tenni kéne valamit. Igaz ugyan, hogy Isissé késői lenne ez az ébredés, hiszen amit ■ a többiek tettek fél évtized alatt, ripszropsz behozni aligha lehet, De még most is jobb a gyors cselekvés, mint a megengedhetetlen tétlenség. T. P. 1 A Budapesti Közúti Igazgató ság salgótarjáni telepén az autójavító műhelyben végzik a gépjármüvek ellenőrzését és műszaki vizsgára való felkészítését. Képünkön egy csehszlovák teherautó alvázára szerelt árokásó gép javítása látható. — Gyurkó-felv. — flz ipari szövetkezetek innovációs pénzintézete Egy éve működik sikeresen az ipar’ szövetkezeti fejlesztési társulás, amelyet az OKISZ és az Állami Fejlesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezetek innovációjának finanszírozására. A társulás üzleti alapon bekapcsolódott a jövedelmező fejlesztések, vállalkozások finanszírozásába. elősegítve új termékek, technológiák, új szervezési eljárások bevezetését. A társulás elsősorban az OKISZ érdekképviseleti körébe tartozó gazdálkodók — ipari szövetkezetek, kisszövetkez' -lek, ipari szövetkezeti közös vállalatok, társulások, egyesülések — innovációs tevékenységét támogatja. A temesvári önkéntesek (15.) Az utolsó hetek Április 6-án, egy munkából visszatérő század azzal a meg nem erősített hírrel jött meg a városból, hogy hazánk területe felszabadult... „És, mi. önhibánkon kívül kimaradtunk belőle” — gondolták örömükben is keserűen... S mégis, 10-én reggel, amikor a szovjet parancsnokság hivatalosan is bejelentette a hírt, hogy április 4-ével Magyarország területén megszűntek a harcok, és hazánk teljesen felszabadult, mindenről megfeledkezve, szívből tudtak örülni a jó hírnek. A kultúrcsoport azonnal mozgósította embereit... Egész nap gyakorolt az énekkar és a zenekarok, hogy este nagy műsoros tábortűzzel ünnepeljék meg hazájuk felszabadítását. Mindenki készülődött nagy örömmel, pedig örömüket — a dróton túlról — disszonáns hangok próbálták ,megzavarni. A dróton túlról, ahova ismét ezrével érkeztek a dunántúli harcok során fogságba esett magyar katonák és tisztek ........Mit a kartok Ti itt Temesváron, amikor már semmi szükség rátok? Katonásdit játszotok, pedig ugyanolyan foglyok vagytok, mint mi! — kiabálták. Az emberek önbizalma megingott, mégis amikor este magasra csapott a tábortűz lángja a Szabadság téren, felszabadultan örült és énekelt mindenki, a fogolytábortól elválasztó drótkerítésnél pedig ott tolongtak sóvárogva a túloldaliak is, és nagy tapssal fogadták az egyes számokat. Azután a hadosztály élte tovább megszokott életét... Ismét jártak ki a századok munkára, folyt a - kiképzés, csapatok alakultak, és megkezdődött a röplabdabajnokság. Feloldották a karantént, és csupán a betegeket különítették el. Sikerült útját állni a tífuszjárványnak, de helyette új vész fertőzte meg az embereket. A dróton túlról jövő rémhírek, amelyek olyannyira elszaporodtak, hogy Szigethy százados kénytelen volt tanácsot kérni a szovjet parancsnokságtól, hogy szereljék le a rémhíreket? Mit mondhatnak az embereknek? Mi lesz a hadosztály sorsa most, hogy hazájuk már felszabadult? Barbasin őrnagy, a tábor- parancsnok megnyugtatta Szigethvt, hogy szó sincs a hadosztály feloszlatásáról... Az egység továbbra is megmarad, mert szükség lesz rá. Azt is megígérte, hogy ismét elküldi Pártost a honvédelmi minisztériumba, hogy intézkedjenek a hadosztály sorsáról. És Pártos — megfelelő papírokkal —. ismét elindult... Most már Budapestre. Az emberek bíztak benne, hogy sikerrel jár. Hozzá is fogtak a hadosztályigazolványok kiállításához. Igaz, kézzel írták az igazolványt és bélyegzőjük sem volt. de hitelesítette azokat a hadosztályparancsnok és segédtisztje aláírása... írták hát rendületlenül. April is 21-én Pártos visz- szaérkezett pesti útjáról, s azonnal jelentést tett a szovjet parancsnokságon, majd Szigethy századossal tárgyalt... Izgatottan várták mit végzett, és amikor kijött a hadosztálvparancsnoktól, útját állták. „Mi van? Mi újság?” — kérdezték... Köny- nyedén válaszolta: — Ne nyugtalankodjatok! Hamarabb, mint gondoljátok, indultok! És valóban már másnap, április 22-én, délután az 1. század és az őrzászlóalj indulásra készen állt... A menet élére besorakozott a katonazenekaruk, kitárultak a táborkapu szárnyai és az egység zeneszóval elindult az állomásra... Másnap délelőtt a másik két ezred ünnepélyes parancs- kihirdetéshez sorakozott. Bejelentették, hogy a Magyar Honvédelmi Minisztérium jóváhagyásával Szigethy Zoltánt őrnaggyá, Pártos Imrét pedig zászlósból főhadnaggyá léptették elő... Azután megebédeltek, és délután — az előző napihoz hasonló ceremóniával — útnak indult a 2., majd másnap a 3. ezred... Jóvátétel! munkára a Szovjetunióba... A vérzivataros front helyett a munka frontjára kerültek, de ott sem hoztak szégyent hadosztályuk nevére... * Végül is miért nem oda kerültek ezek a „temesvári önkéntesek” ahová jelentkeztek, a fasizmus elleni harctérre? A már idézett Jefim N. Vaulin ny. NKVD-s alezredes, egykori szovjet összekötő tisztjük (1979-ben) visszaemlékezésében így válaszolt erre a kérdésre: . A hadosztály temesvári tartózkodásának utolsó napjáig én foglalkoztam a személyi állomány katonai kiképzésével... A háború a végéhez közeledett... A mi szovjet csapataink győzelmesen... olyan gyorsan nyomultak előre. hogy a létrehozott 7. önkéntes magyar hadosztálynak már nem volt alkalma részt venni semmiféle aktív tevékenységben. Űgv is mondhatni, hogy nem volt lehetőségük részt venni a háborúban.” És hogy nyilatkozott a hadosztályról a \magyar kortárs, Vas Zoltán ny. miniszter, az 1945 és azt követő évek egyik vezető funkcionáriusa? .. Ö ezt írta 1977-ben: . .Budapesten 1945 első hónapjaiban tudtunk a temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály megalakulásáról... Ügy volt, hogy az része lesz a megalakítandó magyar i nemzeti hadseregnek. Ez, az akkori zűrzavaros gazdasági és politikai helyzetben nem alakult meg. Főként azért nem; mert mire az önkéntes hadosztály felfegyverzése és a német fasiszta háborúba küldése realizálódhatott volna, megtörtént Magyarország felszabadítása...” A két nyilatkozat lényegében ugyanazt tartalmazza. Valóban... Nem rajtuk, a temesvári önkénteseken múlott, hogy rpár nem vehettek részt a végső küzdelemben... (Vége) Dr. Gáspár János A társulás több mint száz ipari szövetkezettel, irisszö- vetkezettel kezdett együttműködést, vizsgálta meg műszaki fejlesztési elképzeléseiket, javaslataikat. Több mint 30 esetben kötött szerződést. A tapasztalatok kedvezőek, az előzetes számítások szerint a társulás az első esztendejét szerény nyereséggel fogja zárni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a hagyományos pénzintézeti tevékenység mellett, számos más szolgái, tatást is nyújt. Részt vesz vállalkozások szervezésében, bekapcsolódik a szövetkezetek forrásainak átcsoportosításába kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy az eszközöket ott használják fel, ahol az a leghatékonyabb. Ennek érdekében elemző, üzleti döntés-előkészítő, lebonyolító feladatokat is elvégeznek a szakemberek, emellett műszaki, jogi és közgazdasági tanácsokkal is ellátják partnereiket. NÚGRÁD = 1985. január 24., csütörtök J
