Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-21 / 16. szám

A Pórtéléi- januári számáról Havasi Ferenc, az MSZMP Po.Xkai Bizotiságáinak tagja, s Központi Bizottság titkára € _mzi a folyóirat idei első számában népgazdaságunk h: yzeíét és az idei célki lű- z eket. Rámutat, hogy 1984 e 1978 óta követett gazda­s. jpolitika megvalósításában je 3-ntős állomásként jelleme z- h-'ö. Az 1935. évi népgazda­ság terv és állami költség­vetés irányelvei olyan gaz­daságpolitika és gazdaságirá- Jv-'tás megvalósítását tekintik t. célkitűzésnek. amelynek V ''áopcn!iában a népgazdaság külső pénzügyi egyensúlyi hr'vzetének további javítása, a gazdaság belső egyensúlyi v: i.zonvainak konszolidálása, s gazdasági növekedés szerény é’fnkítése áll, továbbá az a törekvés, hogy ne csökkenjen tovább a nemzeti jövedelem b-’,'ő felhasználása. •Váncsa Jenő megvilágítja a magyar mezőgazdaság tavalyi eredményeit, a teljesítmények mögötti erőfeszítéseket. Hoós János a gazdasági prioritások érvényesüiésévei fogla Usozik A szerkesztőség interjút ké­szített Szabó Imrével, a Haj- dú-Bihar megyei Tanács el­nökével ' a tanácsok testületi munkájáról. Nemzeti fejlődésünk utolsó negyedszázadának egyik leg­fontosabb eredménye, a pari szövetségi politikájának igen lényeges elérne, hogy a külön­böző felekezetű hívők és egvházadk együtt munkálkod­nak a marxistákkal, a nem hí­vőkkel az ország boldogulása és békéje érdekében. Lukács József tanulmánya a marxis­ták és hívők közötti együtt­működésiről és vitáról szól. Az elmúlt négy évtized tör­ténetének kiemelkedő idősza­kai közé sorolhatjuk a fe:sza­badulás* közvetlenül követő esztendőket, amikor alapvető történelmi átalakulás ment végbe hazáinkban. Ennek az időszaknak a legfontosabb jel­lemzőiről, nemzeti történel­münkben elfoglalt helyéről rendezett kerékasztal-beszél­getést Gyenes László vezeté­sével a szerkesztőség. Batta István az alapszerve­zeti pártamunkávail foglalkozik. Azt vizsgálja, mi lehet az oka annak, hogy a politikai tevékenységben, az alapszer­vezeti munkában oly nagy te­kintélyük van egyes bürok­ratikus módszereknek, külö­nösen a papírmunkának. A folyóirat folytatja a 8'9. számában indított vitát a vál­lalati pártszervezetek munká­jának módosulásáról, különös tekintettel az új vállalatve­zetési formákra. Negyven esztendővel ez­előtt szabadították fel a szov­jet csapatok Budapestet. A Pártélet visszaemlékezéseket közöl az első napok szerve­ző munkájáról. Svéd licenc Is Csomagológépgyár a tsz-ben *0j termékkel gyarapodott a szécsényi II. Rákóczi Ferenc tsz ipari üzemében készülő csomagológépek családja. El­készültek a polipaek tejcso­magoló gépből kifejlesztett gra- riulátumtöltő berendezések el­ső példányai. A fejlesztés folytatódik, mert a gépet al­kalmassá akarják tenni por alakú anyagok csomagolására is. A jelenlegi berendezések erre azért nem képesek, mert nem tudják megakadályozni, hogy a töltés, forrasztás köz­ben a fóliarétegek közé por­szemcsék kerüljenek. A prob­léma megoldására megvásá­rolják egy svéd gyártmányú tő!tőfej licencét. A svéd töl­tőfej a fóliát «intisztatikussá teszi, ezzel biztosítja légmen­tes lezárását. A portöltő po- lipack csomagológép gyártását is még az idén megkezdik Szécsényben. A- termék iránt máris érdeklődik több iparág. Érdeklődésűiket az is táplálja, hogy a gazdaságossági számí­tások szerint a szécsényi gé­pekkel nemcsak termeléke­nyebb, de a jelenleginél ol­csóbb is a porok, granulátu­mok csomagolása. A szécsényi közös gazdaság 1983 őszén kezdte meg zsu­gorfóliázó és polipaok csoma­gológépek előállítását. Ter­melése tavaly olyannyira fel­lendült, hogy a zsugorfóliázó berendezésekből már export­ra is vállalkozhatott. Meg­kezdték hat nagy értékű, úgy­nevezett zsákpalettázó gép el­készítését szovjet megrendelés­re; hasonló berendezések iránt az NDK is érdeklődik. A gyors fejlődés másik jele, hogy a csomagológépgyár máris kinőtte a régi üzemi létesít­ményeket. Már folyamatban van a termelőszövetkezet szé­csényi gazdasági központjában hal kihasználatlan épület át- alaikítása és berendezése. A gyárcsarnokon kívül bemu­tatótermet és raktárakat, va­lamint fekete-fehér és színes fólianyomdát is kialakítanak az új telepen. Az üzemi épü­letek téli fűtésiét és nyári vil­lám ose n er gia - ell átásá t; a tsz biogázüzeme biztosítja. Nagy kereslet a Columbia Lux iránt fwnte végtelen; praktikus, szép es viszonylag nem drága. A tavalyi őszi BNV-n mutat­kozott be. tetszett a közönség­nek, a nagy kereslet kissé mégis meglepte a vállalat ve­zetőit, ezért a tömeggyártás feltételeinek megteremtését gyorsították. Az a cél, hogy a beszerzett új berendezésekkel, a gyártási folyamat átszerve­zésével biztosítsák az idén ezerkétszáz darab elemes szek­rénysor jó minőségű és gaz­daságos előállítását. Ez a Még „karrierje” elején van a balassagyarmati Columbia Lux variálható elemes szek­rénysor, de keresettsége már vetekszik egy másik balassa­gyarmati termék, a Romantic radiátor népszerűségével. Az Ipoly Bútorgyárban kifejlesz­tett elemes szekrénysor húsz darabból áll, variálhatósága mennyiség további szervezési intézkedésekkel még növelhe­tő. de a gyár vezetői nem feledkeznék meg arról, hogy a most tapasztalható érdeklődést megtartsák, állandósítsák, még­pedig különböző szolgáltatá­sokkal. Bevezették a közvetlen kiske­reskedelmi árusítást: a gyár balassagyarmati mintaboltjá­ban a garnitúra akár kész­pénzért, akár OTP-részletire megvásárolható. Kielégítenek egyéni kívánságokat is. a vá­sárló ugyanis a helyszínen kiválaszthatja azokat a bútor­darabokat. amelvekből odaha­za ossz« akarja állítani a szek­rénysort. A szolgáltatásokat később házhoz szállítással és a szek­rénysor helyszíni felszerelésé­vel teszik teljessé. Gazdag, sokoldalú eszmecser« Elsősorban a cselekvési egységet kell erősíteni A jój végzett munka kelle­mes érzésével foglalták el he­lyüket a tanácskozóteremben a Ganz-MÁVAG mátratere- nyei gyáregysége daruüzeme pártalapszervezetének tagjai, hogy a mostani vezetőségvá­lasztó taggyűlésen megvitas­sák a XIII. kongresszus irány­elveit, és a tisztújítás során ismét megválasszák az alap- szervezet vezetőségét. Ahogy Tóth József leveze­tő elnök köszöntő szavai után Nyerges Jánosnak, az alap­szervezet titkárának — aki a megyei pártbizottság tagja, és lakatos-csoportvezető — ■ be­számolóját hallgattam, meg­erősödött bennem, hogy igen gazdag, sokoldalú eszmecserét folytattak egymással a párt­alapszervezet tagjai, egyéni­leg és csoport osan. a munká­sokra oly’ jellemző nyíltság­gal és őszinteséggel. — A különböző fejezetek­hez elhangzott véleménvek- ből, kiegészítésekből kitűnik, hogy párttagjaink. dolgozó­ink összehasonlították' ez i rán vei vekben megf ogal mazot- takat. saját helyzetükkel, kör­nyezetükkel — hangzott a be­számoló bevezető gondolatai­ban. Ami a külpolitikai irányel­veket illeti, a tagság egyet­ért azzal, hogv a párt külpo­litikája a jövőben is elsősor­ban a békét, a társadalmi ha­ladást, a szocializmus építésé­hez szükséges kedvezőbb fel­tételek megteremtését szolgál­ja. Ez kell ahhoz, hogy a gyáregységben is tovább fej­lődjön a termelő, gazdálkodó munka színvonala, hatékony­sága. A ‘ kollektíva az elmúlt évben is teljesítette a maga elé tűzött feladatokat. Ebben jelentős része van annak a felnövekedett, magas szakmai képzettséggel rendelkező mun­kás műszaki gárdának, amely együttes erőfeszítéssel, a szá­máré teljesen új technológiai folyamatot gyorsan elsajátít­va felelt meg a magas köve­telményeket előíró exportkö- telezettséeeknek. Szóba került még az üzemi demokrácia fórumrendszeré­nek fejlődése, mint a cselek­vőkészség kikovácsolásának fontos, meghatározó terepe. Az itt bekövetkezett fejlődés ellenére — mint a beszámoló utalt rá —, a tartalmat kell tovább javítani. A beszámoló közben időn­ként tekintetem megpihent a figyelő arcokon. Az onnan visszatükröződő megelégedett­ségiből arra következtettem, hogy a korábban elmondott gondolataik, észrevételeik, ki­fogásaik. kritikai észrevéte­leik szépítgetés nélkül visz- szatükröződnek a beszámoló­ban. Vonatkosik ez az alábbiak­ra is. — A párttagság nagyra ér­tékeli az életszínvonal terü­letén elért eredményeket, egyetért azzal, hogy ennek megőrzése és megerősítése alapvető cél. De többen hang­súlyozták, hogy előrelépni, fejlődni ma már ezen a té­ren is szükségszerű — rögzí­ti a beszámoló. Ugyanakkor a párttagok és dolgozó társaik elismeréssel szóltak azokról a kedvező intézkedésekről, amelynek során a gyár dol­gozóinak életkörülménye ja­vult. — A pártalapszervezet tag­jai egyetértettek azzal is, hogy a párt vezető szerepé­nek meghatározó jelentősége van a szocialista társadalom építésében. Úgy vélik, hogy ez továbbra is a tömegek cse­lekvő támogatásán keresztül valósuljon meg — hangzott el a beszámolóban, E gondolathoz kapcsolódva adták közre, illetve egészítet­ték ki a nemtesző, megoldás­ra váró tennivalókkal az irányelveket. Előbb azokról’ szóltak, amelyeket saját ma­guknak, házon belül kell megvalósítani. Ide sorolták a szakmunkástanulók, és kezdő szakemberek gyorsabb beil­leszkedésének segítését, az egyenlősdi szemlélet meg­szüntetését, az itt jelentkező bátortalanság felszámolását. A társadalmi tulajdon védel­me érdekében nagyobb gon­dot szükséges fordítani a megelőzésre, őrzésre, ugyan­akkor szigorítani kell a fele- lősségrevonást. Jogos az a kívánság is. amelyet ismét csak helyben kell megvalósí­tani, hogy legyen korszerűbb a belső érdekeltségi, irányítá­si rendszer, javuljanak a mű­szakiak és alkalmazottak munkakörülményei. Lent, fent, közösen szüksé­ges munkálkodni azon, hogy az export és versenyképesség növelése a gazdaságos terme­lés megvalósítása érdekében az óhajokon túl végre már ja­vuljon. Az ütemes termelés feltétele, a kooperálok és a háttéripar dolgozói határidő­re, kifogástalan minőségben tegyenek eleget kötelezettsé­geiknek, bővüljön a gazdasá­gos exporttevékenység. Az előbbi gondolatokhoz kívánkoznak azok az észre­vételek is. melyek az élet- színvonallal kapcsolatosak. Egyesek szerint gazdasági éle­tünkben csak akkor vagyunk képesek jelentősen előrelép­ni, ha a legnagyobb bérfej­lesztési lehetőséget a nemzeti jövedelmet termelő munká­sok kapják. Egyesek túlzot­tan soknak és gyakorinak mondják az egyéb rétegek központi és igen magas, bér- fejlesztését. Nem tartják in­dokoltnak a munkáslakás- énitési akciók megszünteté­sét. Hangsúlyozzák, hogy a rendeletek, törvények végre­hajtását nem csak lent, ha­nem fent is szigorúan meg kell követelni, — bárkiről le­gyen szó. A pártalapszervezet vezető­sége amikor összegyűjtötte a párttagság és a párton kívüli dolgozók véleményét, s a ve­zetőségválasztó taggyűlés e'é terjesztette vita és elfogadás céljából, egyúttal utalt. a jövő feladataira is, megvizs­gálva saját eddigi tevékeny­ségét. Megállapította, hogy a gyáregységben elsősorban a cselekvési egységet kell erő­sítem. Ezért nem engedhető meg, Hogy egyes párttagok csak akkor képviseljék a párt politikáját, amikor azok nép­szerű intézkedéseket, határo­zatokat szolgálnak. Ügy vé­lik, hogy az alapszervezet párttagságának munkája .ak­kor lesz még hatékonyabb, ha az irányító szervek a helyszí­nen megkülönböztetett segít­ségét adnak és ellenőrzik a kiadott határozatok végrehaj­tását. Az új párt vezetőségnek segíteni kell abban, hogv a KISZ-rendezvény centrikus- sága ne vezessen a szerve­zeti életük elhanyagolásához; A pártvezetőség nem ért egyet azzal, hogy a fiatalok nevelése csak a KISZtfel­adata. Tisztességes, becsületes munkára való nevelésükért, mások munkájának megbe­csüléséért. a tisztelettudás ki­alakításáért alapvetően a szü­lőknek kell a felelősséget vál­lalni, és megfelelő .példát mu­tatni. A leköszöntő pártvezetésé? kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos véleményeket, kritikai észrevételeket, ja­vaslatokat összegező beszámo­lóját a taggyűlés egyhangúlag elfogadta, majd megválasztot­ta az új tisztségviselőket. Aí alapszervezet titkára ismét Nyerges János lett. Tagjai: Bodri József kovács, Huszár Sándor művezető, Tóth István művezető, Simon Miklós he­gesztő. Egyhangúlag döntött a taggvűlés. hogy a gyáregység küldöttgyűlésén tizenhat párt­tag vegyen részt. Venesz Károly A temesvári önkéntesek (12.) Egy felejthetetlen ünnepség A növekvő szabadság nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a legénység hangulata szem­mel láthatóan javult... Nagy kedvvel vettek részt roham- pályá.iukon a szovjet tisztek és altisztek által irányított, saját tisztjeik által vezetett harckiképzésen. Nehéz volt ugyan ismét hozzászokni a szögesdrótakadály alatti la­poskúszáshoz és más „katona­csemegékhez”, mégis, utána a bevonuláskor, jókedvűen szólt * nóta. Gyakorlatozás közben tud­ták meg szovjet bajtársaiktól azt. hogy nagy ünnepre ké­szülnek, a Vörös Hadsereg megalakulásának 27. évfor­dulójára. Természetesnek lát­ták, hogy a születésnapot ők, az 1. önkéntes magyar had­osztály tagjai is megünne­peljék. Az ünnepség meg­szervezését a kultúrcsoport vállalta. Esténként — miköz­ben messzehangzóan szólt a temesváriaktól kapott rézkür­tön a takarodó —, az ének­kar lázasan próbált. A hivatalos ünnepségre —, melyen a szovjet táborpa- rancsnokság több tiszttel kép­viseltette magát — február 25-én, a tábor melletti nagy gyakorlótéren került sor... Ai ünnepségről a — már ..Hon­véd Szó” fejeimet viselő — hadosztályújság tartalmas, hosszú cikkben számolt be. Idézzünk ebből néhány rész­letet: „...Az első önkéntes magyar hadosztály hivatalosan meg­ünnepelte a Vörös Hadsereg nagy ünnepét, fennállásának 27. évfordulóját... Négyszög­ben állt fel a hadosztály, és öröm volt nézni a mértani szabályosságú sorokat. Elő­ször a hadosztály 80 tagú énekkara a Szózatot énekelte el. Majd Komjáthy István őr­mester szavalta el Petőfi Sán­dornak »A hazáról« című költeményét. Öt Maróthy La­jos szakaszvezető követte, aki rövid beszédében tett hi­tet a magyar munkásság. a magyar proletariátus nevében a szovjet—magyar fegyver- barátság mellett. Ezután meg­ható. pillanat következett. A hadosztály énekkarának aj­káról felcsendült az Interna- cionálé fenséges dallama, amelyet a hadosztály feszes vigyázzban hallgatott végig. Sok elnyomott munkás szíve dobbant meg az élményre, hogy hivatalos magyar kato­nai ünnepen hallhatta a szocializmus himnuszát... Szi- gethy Zoltán százados, had­osztályparancsnok néhány tö­mör mondattal biztatta a had­osztály katonáit; további ko­moly munkát és fegyelmet kért tőlük, mert így remé­nyünk lehet arra, hogy rövi­desen fegyverre] a kezünkben kerülünk haza. Utána várat­lanul a szovjet parancsnok­ság képviselője kért szót, s megnyugtatta a hadosztályt, hogy rövidesen fegyvert kap­nak, annak a feladatnak el­végzésére, amelyre önként jelentkeztek... Az óriási lel­kesedéssel fogadott beszéd után az énekkar a Himnuszt énekelte el, majd díszmenet­ben történt elvonulással fe­jeződött be az ünnepség, amely emlékezetes mérföldköve ma­rad az új, demokratikus had­seregnek.” így volt, és jó volt látniuk egymás mellett saját parancs­nokukat és a szovjet tiszteket, amint tisztelegve fogadták a díszmenetüket. Keményen dobbantak lépteik az Aradi úton, ahogy bevonultak kör­letükbe. hogy elújságolják a reménytkeltő hírt a bentle- vőknek... És írták haza gyor­san a leveleket, és benne a biztató hírt; készülünk, me­gyünk hamarosan... A hadosztály ünnepsége nagy sikert váltott ki a tábor­parancsnokságnál. Javasol­ták, hogy szervezzenek népi és katonazenekart is, a hang­szereket ők biztosítják... Je­lentkező volt bőven... Rövide­sén megkapták a hangszere­ket, és pár nap múlva az énekkar mellett már a kato- nazenekar is próbált egy ze­nész főtörzsőrmester vezetésé­vel, s szólt a cigányzene is. A hadosztálynál folyó kul- túréletre Je. N. Vaulin elv­társ egyébként — röviden' — így emlékezik vissza: „...Sokat fáradoztak az ön­tevékeny művészeti együttes megszervezésén. Létrehoztak egy fúvószenekart is... Ün­nepnapokon rendezvényeket szerveztek, amelyeken aktí­van részt vett az egész szemé­lyi állomány és a tábor pa­rancsnoksága is...” * Március elején már mind nagyobb gondot jelentett a hadosztálynál, hogy az őr- zászlóalj felállítása, a zene­kar szervezése, a betegek le­adása, illetve a Pártosék cso­portja által kiszűrtek eltávo­lítása erősen megtizedelte a századokat. A hadosztálypa­rancsnok kérésére a táborpa­rancsnokság többízben is ígé­Hadosztályi igazolás a szovjet parancsnokságtól retet tett a személyi állo­mány feltöltésére, amire aztán végül is február végén és március elején került sor. A fogolytábor-részben ön­ként jelentkezők közül kivá­logatva a parancsnokság elő­ször két századost és további tíz tisztet és hadapródot adott át a hadosztálynak, majd ké­sőbb — ugyancsak önként je­lentkezés és sorozás után — mintegy 400 főnyi tiszthelyet­test, tisztest és legénységet. Az átvett emberekkel ismét mód nyílt a századok 173 fő­re való feltöltésére, illetve a parancsnoki kar átszervezésé­re. Az 1. ezred parancsnok­ságát Regős János százados. a 3. ezredét pedig Dobuzy La­jos százados vette át. Több személycsere történt zászló­aljparancsnoki és más beosz­tásokban is. De a szovjet -parancsnok­ság nemcsak a létszám feltöl­tésével és a tisztikar megerő­sítésével bizonyította, hogv komolyan számol a hadosztálv erejével, hanem azzal is. hoe* egy újabb katonai egyenru­ha- és felszerelésszállítmányt bocsátott a hadosztálypa­rancsnokság rendelkezésére, a legénység, ruházatának és fel­szerelésének kiegészítése él-' iából. fFoíptetúifc) Dry Gáspár János NÓGRÁD — 1985. január 21., hétfő 3

Next

/
Thumbnails
Contents