Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

Huszonegy főt foglalkoztat a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet zabari varrodája. Jelenleg NSZK exportra készítenek női nyári ruhákat 5300 darabos tételben. — Bencze

Szocialista brigádsiker a Volánnál

Hét alkalommal az elsők

’ Arról nevezetes a Volán ezécsen yi kirendeltségének íkompiexbriigádja, hogy már a hetedik éve — kategóriájában — a teherforgalmi brigádok országos versenyében mindig az első helyen végzett A komplexbrigád létszáma nem nagy, 12—15 fő között mozog. A tehergépkocsijaik száma 24 és ehhez a szükséges rakodógép. Feladatuk, ho1'” a területükhöz tartozó komplex szállítási láncon belül a vasúti és a közúti forgalom kapcsolódási pontján jelentkező ki- és berakodást valamint szállítási föladatokat magas szinten oldja meg.

Tekintettél arra, hogy a munkájúik szorosan kapcsolódik a MÁV-boz, a vasútállomás hasonló feladatot ellátó dolgozóival kötöttek szerződést és alakították meg a komplextorigádot. A kirendeltség vezetője Bariba Viktor, aki negyven esztendeje áll a Volán szolgálatában és irányítja a komplexbrigád munkáját. ö mondta el egy legutóbbi beszélgetés során:

— Az áru gyors elszállítása, n vagonokból való időben történő ki- és berakodása a legfőbb feladatunk. Ennék megszervezése a MÄV-vad kö- Bös érdekünk. Amikor Széségvezetőnek, a legfontosabb feladatomnak tartottam a munkánk ilyen irányú megszervezését...

A kirendeltség vezetője nagy tapasztalatokkal rendelkező közllékedési szakember. A jegykezelői beosztástól az üzemfőnökségig hozzáértéssel látta el a feladatokat. Neves szakemberek kerülték ki keze alól, akik ma fontos vezetői tisztségeket töltenek be. A szécsényi kirendeltség átvételekor is az emberek megismerését tartotta a munka jobb megszervezéséhez a legfontosabbnak. Jó kapcsolatot teremtett a MAV,iLletékes vezetőivel és a szécsényi állomás dolgozóival egyaránt. Azt mondta:

— Százezer forintokat jelent a Vdlánmaík, ha a vasúti kocsikat időben és kifogástalan minőségben kirakjuk...

Az utóbbi hét esztendőben a Volán szécsényi kirendeltségét terhélő kocsiállás nincs. Az elmúlt esztendőben is maradéktalanul teljesítette tervét a komplexbrigád és esélye van a hasonló kategóriában az első helyre. A szécsé- nvi vasútállomáson évente háromezer-háromezer-ötszáz vasúti kocsi kezelését vészi a teherforgalmi üzemegység és csénybe helyeztek kirendelta vasútállomás dolgozóiból alakított kompllexibnigád. A vasúti kocsik ötven-hatvan százaléka olyan árut szállít, amelynek ki- és berakodása kézi munkát gényel. A kongresszus tiszteletére pótfel- ajánlást tett a brigád, amelyben kötelezték magukat, hogy a vasúti kocsik tartózkodási idejét a minimálisra csökkentik. A szombaton és vasárnap érkezett küldeményeket időben kirakják.

A Volán 'teherforgalmi üzemegység szécsényi kirendeltségének dolgozói ismételten bebizonyították, hogy a munka jobb elvégzése érdekében érdemes társulni a hasonló feladatokat ellátó miunlkás- koliektívákikal. Ezt bizonyítja a Volán—MÁV sízécsényi komplexb'rigád-szovetség is. Partnereknek kell lenni és akkor a munkaisilfcer nem marad el. Még a javukra írandó az is. hogy a mindennapi munkájukon túl, részt vesznek Szécsény városi jogú nagyközség fejlesztését szolgáló társadalma munkában. Tanulnak folyamatosan, ahogyan azt vállalták, amikor megalakították a komplex Csanádi Gyöngy nevű szocialista brigádot.

B. Gy.

r

Uj rézöntőeliárások — nagyobb nyereség

A székesfehérvári nehézfémöntöde az idén célul tűzte ki, hogy növeli a munkaigényesebb öntvények részarányát a termelésben. A gyárban — ahol hazai rézalapanyagú öntvények kétharmadát állítják elő, és ahol több országos, így az atomerőművi és járműgyártási programhoz készítenek fontos alkatrészeket, — olyan öntvények gyártásába fogtak, amelyeket eddig külföldről kellett beszerezni. Vállalkozásuk sikerét jelzi, hogy a Diósgyőri Gépgyár ksb jelű szivattyúcsaládjához, a

Ganz-MÁVAG vasúti vagon nagyságú bányaszivatlyúihoz, a kaposvári Mezőgép önrakodó autódaruihoz, a MÁV vasúti kocsijának új típusú, a nemzetközi szabványoknak megfelelő energiaelnyelő ütközőihez a székesfehérvári gyár készíti már a speciális alkatrészeket.

Politikai felelősség és tettrekészség

Beszéloetés ír. Sálit Lászlóval, a Nógiád menti páiibizotlság oszlálvvezetiííéve'

Megélénkült a pártélet, a politikai aktivitás a megye mintegy hatszázötven párt- alapszervezetében. Csaknem 22 ezer kommunista vetett számot az elmúlt öt esztendő munkájával, s vitatja meg ezekben a napokban a XIII. pártkongresszus irányelveit. A párttaggyűlések, az azokat megelőző széles körű véleménycsere tapasztalatairól beszélgettünk Sándor Lászlóval. a Nógrád megyei párt- bizotság osztályvezetőjével.

— Mi volt a jellemzője az alapszervezetek beszámoló taggyűléseinek? Hogyan készültek fel a kommunisták az öt esztendő, a XII. kongresszus óta végzett munka értékelésére?

— Ügy tapasztaltuk, hogy a taggyűlések mindenütt szervezetten, széles körű társadalmi érdeklődés mellett zajlottak le. A párttagság nagy politikai felelősségéről tett tanúbizonyságot. A valóságnak megfelelően elemezték helyzetünket, elismeréssel szóltak az eredményekről, s ebben saját kollektívájuk tevékenységéről a pártszervezetek munkájáról, a kommunisták példás helytállásáról. Ugyanakkor őszintén, segítő szándéktól vezetve tették szóvá a hibákat, a munka kisebb, nagyobb zavarait. S az alapszervezetek többségében azt is megvitatták a párttagok, mit tehetnek a soron levő helyi feladatok leghatékonyabb elvégzéséért.

A megnövekedett politikai érdeklődés mellett fontosnak tartom, hogy az alapszervezeti taggyűléseket szinte kivétel nélkül gondosan előkészítették. A csaknem 1900 pártcsoport-összejövetel, a csoportos és személyes beszélgetések széles körű véleménycserére adtak lehetőséget a párttagsággal. Módjuk volt elmondani véleményüket a politikáról, az ötéves munkáról, a helyi pártélet, a pártmimika dolgairól, de szóltak személyes tevékenységükről, a pártmegbízatások teljesítéséről és egyéni gondjaikról is. A taggyűléseken elhangzott beszámolók közös munka eredményei voltak. Helyet kapott benne a párttagok véleménye, jó néhány helyen elmondták észrevételeiket a kisebb-nagyobb munkahelyi közösségek, így a szocialista brigádok, s meghallgatták a pártonkívüliek tanácsait is. Az idei tapasztalataink is azt igazolják: a párttagok elvárják, hogy rendszeresen számoljon véleményükkel, tanácsaikkal a pártvezetés a politikai gyakorlat kialakításában, a döntések előkészítésében és meghozatalában. S ha kérdéseikre,

kétségeikre, amelyek foglalkoztatják őket, érdemi választ kapnak, növeli aktivitásukat, tettrekészségüket. A párttagok mintegy 90—95 százaléka részt vett az alapszervezeti taggyűléseken, s mintegy harmaduk véleményét is elmondta.

— Melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyek foglalkoztatják a párttagokat itt, a megyében? Miről esett a legtöbb szó a taggyűléseken?

— A jelenlegi helyzetben különösen fontosnak tartom, hogy a párttagok körében erős a bizalom a párt iránt. Sokra becsülik azokat az átgondolt döntéseket, az ezeket követő intézkedéseket, amelyek a XII. kongresszus határozatainak megvalósulása érdekében születnek. Szinte mindenütt elismeréssel szóltak azokról az eredményekről, amelyeket nehezebb körülmények között, nem kis erőfeszítések árán sikerült elérni az utóbbi években. Reálisabban vetettek számot gondjainkkal is, s megértőbben fogadják azokat a kényszer szülte intézkedéseket, amelyek elkerülhetetlenek a továbblépéshez, a kiegyensúlyozottabb fejlődéshez.

A legnagyobb érdeklődés természetesen a gazdaságpolitikai és az életszínvonal- politikai tapasztalatokat és feladatokat kísérte. Itt volt legélénkebb a vita, itt hangzott el a legtöbb bírálat, önkritika is. A párttagok nagv része elismeréssel szólt arról a következetes gazdaságpolitikáról, amelyet a párt 1978 óta folytat. Azonban még ott is, ahol valóban kimagasló eredmények születtek az elmúlt években, kritikusan tették szóvá, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabban kell dolgozni a munkahelyi kollektívának és személy szerint a párttagoknak. Sürgették a termékváltás, a technológiai módosítások, az újítások, egyszóval a szükséges gazdasági intézkedések gyorsabb bevezetését a gyakorlatba. Többen szóvá tették a fegyelmezettebb munkát, a szigorúbb takarékosságot az

Az emlékezetes napok után, Sanuár 207án megjelent a .Tábori Híradó 2. száma, amely „,20 napos a hadosztály már...” kezdetű szerkesztőségi cikkében számolt be az első három ■hét nehézségeiről, s gondjairól, és egyben fel is vázolta feladataikat. Érdemes pár kiragadott gondolatot idézni belőle: „... Szokatlanabb, nehezebb körülmények között talán még soha nem szerveztek hadsereget. A nehézségek közismertek. Sok akadályt kel. lett leküzdenie, a jóakarat, s lelkesedés azonban mindent elhárított... Ez a húsz nap alapozó munka volt, az út- törés minden nehézségével. Tragikus helyzetben született meg az új Magyarország. A szülés fájdalmai a mi fiatal hadosztályunkat sem kerülték el... A szabadságot nem adják ingyen, de különösen nem adják most, amikor a szabad- ságszerető népek kemény, véres harcban állnak a hitleri zsarnoksággal. Ebben az arcvonalban nekünk is ott van a helyünk, önként jelentkeztünk. önként vállaltuk az áldozatot hazánkért, szabadságunkért. .

Jól tükrözte a legénység hangulatát Ivanits Miklós szakaszvezetőnek a híradó e számában közzétett cikke is. Csupán pár mondat belőle:

Nem tudok eléggé

A temesvári önkéntesek (10.)

Élet a táborban

büszke lenni arra, hogy a szovjet hadsereg szövetségese lehetek. Alig várom, hogy gyakorlatilag is teljes erővel segítségükre legyek az új világ megteremtésében... Legyünk fegyelmezett katonák, hogy minél előbb szabad egységei lehessünk az új, demokratikus magyar hadseregnek!. ..”

„Egyhangúan telnek a napok” — olvashatjuk az ezekben a napokban papírra vetett sorokat, pedig mennyi munka, gyakorlatozás jellemezte ezt az „egyhangúságot”. Délelőttönként század század után vonult ki munkára. Az erdőre fát kitermelni, a pékségekbe kétszersül'tet készíteni és csomagolni, a katonai raktárba, a teherpályaudvarra vagonok ki- és berakásához, vagy —, ha arra volt szükség —, úgy a Vörös Hadsereg részére dolgozó temesvári üzemekbe, pótolni a hiányzó munkáskezet. No, és volt egy külön század, akik csak a tábor melletti nagy szabad területre jártak ki. Rohampályát építettek a hadosztály harci kiképzése céljára,

De nem tétlenkedtek a bentmaradók sem. Foiyt az alaki kiképzés. Egy szovjet tiszt irányításával, magyar utászok hathatós közreműködésével épült a hadosztály külön fürdője, és készült a vízvezeték, hogy megoldódjon a hadosztály és egyben a nap mint nap növekvő létszámú fogolytábor sok gondot okozó vízellátása... Mert a lágerbe jöttek ezrével. Jöttek és álltak a két táborrészt elválasztó drótkerítésnél. Lestek át. Volt, aki vágyódott át közéjük, de voltak olyanok is, akiktől az „oroszbérenc” és a „bolsevik hazaáruló’1 voltak a legenyhébb jelzők számukra.

Élénk volt a hadosztálybeliek délutáni élete is. Előkerültek az amatőr művészek. A fafaragók kezében vésővé váltak a kikalapált szegek. Készüllek a díszesen mintázott fakanalak, képkeretek, dobozok, sőt Német Kálmán egy orosz katona szobrát faragta. Működtek a rajzolók, készültek a portrék. No és nem lehet elfeledkezni Cserháti Gyuláról, a zenészről, meg a kántor tani lókról akik jó hangú

katonákból öntevékenyen egy 80 tagú énekkart szerveztek.

Gyula karpaszományos honvédként esett fogságba, és került. Temesvárra. Zenészvére azonban ott sem nyugodott. Még karácsony előtt írta „fogolydaláit”, amit az egész láger énekelt esténként. Most január 17-e ihlette meg őt. Egy szabadon felvonuló hadosztálynak indulója is kell, hogy legyen — gondolta —. és még aznap megírta a „hadosztályinduló”-t. Másnap délelőtt már próbálta is énekkarával, és pár nap múlva zengett is az új induló: „Int már az óra, új virradóra, Rajta honvéd, vár reád a hegy és rónaság! Üj csillag támadt, új fénnyel árad,

Büszke honvéd harcra hív a szép magyar hazád!...” Havas január vége volt, és csak 30-án enyhült meg az idő. Lassan kezdték megszokni helyüket, amikor 31-én hajnalban váratlanul „riadó”- ra ébredtek. Az emberek álmosan eszméltek. Ha - már riadó is van, akkor tényleg katonák vagyunk, állapították

1

meg egymás között... Aztán a tisztek megkapták a parancsot és azonnal adták is tovább egységeiknek:

— Indulásra felkészülni. Minden személyi holmit összecsomagolni, a hadosztály felszerelését, iratokat szállításra előkészíteni. Indulunk be Temesvárra!. ..

Mire a reggeli elkészült, a hadosztály is kész volt az indulásra. Aznap — természetesen — egy század sem ment ki munkára. Felkészülve, nó- tázva várták a további parancsot. .. De az késett... Ebéd után tudták meg, hogy a tá- borparancsnokság egy temesvári katonai laktanyában akarja elhelyezni a hadosztályt. .. Vártak... Azután este a terv módosult, hogy csak őrzászlóalj települ a városba. Az egységet még aznap össze is állították. Parancsnoka Ba- rakonyi Andor főhadnagy lett... De másnapra. ismét változott a terv. Maradt minden a régiben. Az őrzászlóaljat ugyan már nem oszlatták fel, de ők sem költöztek sehová. Kicsomagoltak, s ment minden tovább, mintha mi sem történt volna.

(Folytatjuk)

Dr. Gáspár János

anyaggal, az energiával, az ember erejével A vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenysége ugyancsak sok taggyűlésen volt témája a beszámolónak, a vitának. Elismerték azok létjogosultsá-, gát, s azért is sürgették, hogy alakítsanak ki megfelelő arányt a végzett munka és a jövedelmek között. A különböző visszaélések. a tisztességtelen haszonszerzők ellen pedig lépjenek fel határozottabban.

A párttagság jól érzékelte azt is. hogy a munka és a jövedelem, a munka és az életszínvonal alakulása ösz- szetartoznak. A gazdasági feladatok teljesítésével együtt mérlegelték szinte mindenütt az életszínvonal-politikai célkitűzések teljesítését. A párttagság elismerte azokat a törekvéseket, amelyek a kiemelt társadalmi programok teljesítését szolgálták a megyében is. Ám többen is elmondták, hogy a reálbérek alakulása, az élet- és munka- körülmények változása nem mindenkit érintett egyformán. A fiatal házasok, a többgyermekes családok bizony nehéz körülmények között élnek. Néhány alapszervezetben, íev Karancslapujtőn, Baglyasalján; Kisterenyén, Kazáron. ahol viszonylag sok a nyugdíjas, az időskorúak helyzete, életkörülményeik alakulása kanott nagy helyet a vitában. Elismerően szóltak arról a növekvő gondoskodásról, amelyekkel az utóbbi években körülveszik az idős embereket. Ám a nyugdíjasok jelentős részének jövedelme így is szerény.

Természetesen mindezek mellett még sok másról is szó esett a beszámoló taggyűléseken. így többek között a párt eszmei, politikai egvsége, annak folyamatos erősítése, a párttagság rendszeres tájékoztatása, a politika melletti elkötelezettség és egyértelműbb kiállás szinte mindenütt é’énk érdeklődést váltott ki. Hasznos tanácsokkal. javaslatokkal lettek gazdagabbak az alapszerveze- ti vezetőségek, a pártszervek.

— Az alapszervezetek több mint felében megvitatták a kongresszusi irányelveket is, s megválasztották az új vezetőségeket. Hogyan foglalhatók össze az első tapasztalatok?

— Bár a tapasztalatok végleges összegzésére a taggyűlések befejezése után kerül sor, közülük néhány mar most egyértelmű. Helyesnek tartják, megerősítik legfontosabb megállapításait a párttagok. A XIII. pártkongresz- szust érthetően nagy várakozás előzi meg. Azzal számolnák, hogy a párt megerősíti eddigi politikai irányvonalát, amely a nehezebb időkben is kiállta a próbát. A ' párttagok nagy többsége bízik abban, hogy jobban kihasználjuk lehetőségeinket, s lehetővé válik az erőteljesebb gazdasági gyarapodás, az életszínvonal észrevehető növelése. Ehhez a tennivalók egyértelműbb meghatározása után több kezdeményezesre, fegyelmezettebb munkára van szükség. S arra. hogy a párt- alapszervezeiteknél, a párt- szerveknél következetesebb és hatékonyabb legyen a párt- irányítás, a pártellenőrzés.

A párttagok természetesen mindebből részt kértek, részt vállaltak. A munka javítását' szolgáló ajánlások egv része olyan, amelyek azonnal megvalósíthatók, amelyekben szinte azonnal intézkedhetnek a gazdasági egységek, a tanácsok, a pártszervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek, Másik részük hasznos segítséget jelent a pártérte- kezlleteknek, a pártszervezeteknek a munkaprogramok kialakításánál. S végezetül az észrevételek, javaslatok egész sora kínál segítséget a párt munkamódszerére, a mindennapi munka gyakorlatában, Közös felelősségünk, hogy jól éljünk ezzel az ak*! ti vitással, tettrekészséggel.

_ y. a. j

r