Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

Lebanon az izraeli csapatkivonás körül Eszes Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Brian Urquhart, az ENSZ főtitkárhelyettese a libanoni vezetőkkel folytatott, hasz­nosnak minősített megbeszé­léseit követően közölte, hogy a nakurai izraeli—libanoni katonai tárgyalások hamaro­san — esetleg már csütörtö­kön — folytatódhatnak. A világszervezet közel-keleti kérdésekkel foglalkozó ma­gas rangú diplomatája izra­eli, majd libanoni látogatása után szerdán továbbutazott Szíriába, ahol a damaszkuszi vezetés támogatását igyekszik megszerezni a nakurai fórum felélesztéséhez. A holtponton levő izraeli— libanoni katonai megbeszel és fő problémája a megszálló csapatok visszavonásának mi­kéntje. Bejrút álláspontja szerint — s ebben Damasz­kusz teljes támogatását élve­zi — Nakura célja a mielőb­bi izraeli csapatkivonás, il­letve ponitos és egyeztetett menetrendjének elkészítése, elkerülendő az ott élő külön­böző felekezetek közötti vi­szály kirobbanását. Tel Aviv viszont mindennek fejében alapvető politikai enged­ményt követel: azt, hogy a szakaszosan kiüríten­dő területek ellenőrzését teljes mértékben az ENSZ- békefenntartó csapatok ve­gyék át, s tőlük délre, az iz­raeli határ mintegy 15 kilo­méteres sávjában pedig az altala pénzelt Lahad-féle mi­lícia vonuljon fel. Amennyi­ben erről nem jön létre ha­marosan megegyezés Nakurá- ban a Tel Aviv-i kormány hétfői döntése alapján hama­rosan megkezdik az egyol­dalú, koordináció nélküli ki­vonulást a számukra legké- nyeimetlenebb, túlnyomóan síiták lakta területről, a Na- batijétől nyugatra, az Avali és a Litani folyók közötti vi­dékről. Az izraeli propaganda eköz­ben változatos eszközökkel igyekszik hangulatot kelteni a bejrúti kormány ellen, fel­rajzolva egy újabb, a kiürí­tendő déli vidékeken bekö­vetkező véres felekezeti ösz- szecsapás rémét. Simon Pe- resz miniszterelnök ilyen ér­telmű nyilatkozatát követően számos híradást tettek köz­zé, miszerint különböző li­banoni közösségek kérték az izraeli védelem fenntartását. Úri Lubrani, a libanoni ügyek koordinátora szerdai interjú­jában azt hangoztatta, hogy dél-libanoni keresztény szö­vetségeseik változatlanul él­vezik majd országa támoga­tását. Más hírek szerint az izraeli titkosszolgálat tisztjei számos — mind keresztény, mind mohamedán — falu ve­zetőjét felszólították: fegy- verke7.zen fel a lakosság, mert a másik közösség részé­ről a kiürítés után erőszak fenyegeti. Rasid Karami kormányfő mindezzel kapcsolatban le­szögezte: amennyiben Izrael a visszavonulás első szaka­szát egyeztetés nélkül hajtja végre, Libanon kormányá­nak egyetlen feladata az, hogy polgárait megóvja a veszé­lyektől. Megfigyelők szerint ez a jelzés arra utalt, hogy Bej rút — az egyoldalú lépés bekövetkezésekor — kizár mindenfajta, déli szomszéd­jával kötendő biztonsági meg­állapodást, amely pedig Izra­el fontos célját jelentené. A bejrúti kormány szerdai ülésén e fenti kérdések mel­lett lényeges napirendi pont volt a főváros biztonsági helyzetének megerősítése. Másfél hete nem múlt el olyan nap, hogy — egyelőre nem azonosított elemek — ne robbantottak volna ket- három pokolgépet Nyugat- Bejrút valamelyik körzetében. A nyilvánvalóan vaktában, tehát nem egyes szemelyc-k vagy csoportok ellen elköve­tett merényletek a bizonyta­lan légkör fenntartását, a kormányban részt vevő er:ök diszkreditálását célozzák. Leg­utóbb kedd éjjel egy lakó­ház két emeletén robbantot­tak fel egyenként 10—10 ki­logramm TNT-t, a szomorú mérleg: egy halott és negy­ven sebesült. Neues Deutschland Genfben komplex módon r ;,Mlért kell komplex módon kezelni a leszerelést?” — ve­ti fed a kérdést szerdai kom­mentárjában a Neues Deutsch" land. A lap rámutat, hogy Gro- miko szovjet külügyminiszter televíziós interjúját különbö­ző módon kommentálták ugyan világszerte, de abban csaknem kivétel nélkül egyet­értettek, hogy komplex jel­legűek a Genfben elhatáro­zott új szovjet—amerikai tár­gyalások”, összefüggés és egy­idejűség van a világűrfegy­verek, a hadászati fegyverzet és a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdésé­nek kezelésében. „Ez egyrészt azt jeleníti — írja a NSZEP központi lap­ja —, hogy új, átfogó tár­gyalások kezdődnek, amelyek felölelik mind a hadászati és közepes hatótávolságú nukle­áris fegyvereket, mind az űrfegyvereket. Másreszt ma­Brazília — tiszta lappal? Tancredo de Almeida Neves hetvennégy esztendős jo­gász személyében új elnököt választott Brazília. Brazília? A fogalmazás így nem pontos: a választás ehhez túlságo­san is közvetett volt. Nem a százharmincmillió lakosú, kontinensnyi ország tömegei járultak az urnák elé, ha­nem egy hatszáznyolcvanhat tagú úgynevezett elektortes­tület döntött — ezért is tudhatta meg az eredményt a vi­lág szinte percek alatt. Az eredmény a papírforma diadala volt, de ez az az eset, amikor a papírforma sikere is van olyan érdekes, mintha meglepetés lett volna. Hogy miért? Mert több mint két évtizedes katonai diktatúra után került sor erre a vá­lasztásra, amelyen két civil indult és kettejük közül, amint ez várható is volt, nem a fegyveres erők pártfogolt ja jött be. Annyira nem, hogy Tancredo de Almeida Neves négy­száznyolcvan szavazatot, a hadsereg által támogatott kor­mánypárt, a demokratikus szociális párt jelöltje, Paulo Maluf ötvenéves, libanoni származású milliomos mindössze száznyolcvanat kapott, huszonhatan tartózkodtak. Neves Brazília egyik veterán politikusa, igazi profi, aki a kato­nai puccs, az utolsó polgári elnök, Joao Goulart kabinet­jében volt mór igazságügy-miniszter, sőt, miniszterelnök is. Káderlapja bizonyos érleiemben teljesen tiszta: a katonai uralom jó részében száműzetésben élt, csak a hetvenes évek­ben tért vissza és csupán az erjedés idején, 1982-ben kap­csolódott be előbb a helyi, majd az országos politikába. Félreértés ne essék: aligha valószínű, hogy Brazília tör­ténetének ebben a sajátos pillanatában a két jelölt múlt­ja, vagy személyisége döntött volna. A lényeg éppen az, hogy minden megfigyelő a hadsereg pártfogolnának vere­ségét jósolta, tekintet nélkül az ő vagy ellenfele szemé­lyére. Ez azt jelenti, hogy a közhangulat a végtelenségig megelégelte a húszéves katonai uralmat, és biztos, hogy az eredményhez az argentin junta látványos bukása is hozzájárult. A két nagy dél-amerikai ország mégsem ugyan­az a közeg: Brazíliában egyrészt nem volt olyan nagy­ságrendű a fegyveres erők terrorja, mint Argentínában, másrészt a brazil hadsereget nem érte Falklanddípusú megrázkódtatás. Mivel az adósság százmilliárd dollár, és átütemezés csak nyugodt körülmények között érhető el, éppúgy mint a kétszáz százalékos infláció megfékezése, igencsak való­színű, hogy a hadsereg a jövőben sem válik meg telje­sen a maga „rendfenntartó szerepétől”, és az első gya­nús jelre ismét előjön a laktanyákból. Amennyire papír­forma volt az ellenzéki jelölt győzelme, éppúgy papírfor­ma az is, hogy húsz év után az első polgári politikus sem indulhat tiszta lappal: olyan országot vesz át, amelyen nemcsak ott van, de jóidéig még ott is lesz a hadsereg keze nyoma. Harmat Endre 2 NÓGHAD — 1985. január 17., csütörtök ] gában foglalja olyan megol­dások és megállapodások ke­resését, amelyek figyelembe veszik mindhárom szint köl­csönös összefüggését”. Konkrétan ez annyit tesz — folytatja —, hogy a nuk­leáris háború veszélyének csökkentéséhez és végül száműzéséhez meg kell aka­dályozni a fegyverkezési ver­senyt a kozmoszban, ahol ilyen verseny még nem volt, és meg kell szüntetni a föl­dön. Mi értelme volna ugya­nis a földön az interkonti­nentális vagy közép-hatótá­volságú rakéták számát kor­látozni, vagy azokat felszá­molni és azzal egyidejűleg a kozmoszban új. még veszé­lyesebb fegyvereket elhelyez­ni. ,.Bármely oldalról közelít­jük is meg a problémát — a világűr militarizálásúnak megakadályozása, valamint a földön a nukleáris fegyverzet korlátozása, csökkentése és felszámolása között feloldha­tatlan, egymást még in­kább kölcsönösen befolyásoló és feltételező összefüggés van. Az eljövendő szovjet—ameri­kai tárgyalásokon az előbbre- jutás szempontjából ezért kulcsszerepe van a világűr militarizálása megakadályo­zásának” — írja a Neues Deutschland. (MTI) Mély fájdalommal tudat­juk, hogy ár. Gosatonyi János elvtárs. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának volt tagja, a Magya­rok Világszövetségének fő­titkára, a Hazafias Népfront Országos Ta-nócsa elnökségé­nek tagja, súlyos betegség után elhunyt. Gosztonyi János elvtárs bú­csúztatása 1985. január 22-én, kedden 14 órakor lesz a Me­ző Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunik barátai, harcostársai, munkatársai 13.30 órától róhatják le kegye­letüket a Mező Imre úti te­mető dísz-ravatalozójában. Az elhunytat — végakaratának megfelelően — Celldömölkön temetik el. Az MSZMP Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Magyarok Világszövetségének elnöksége Volt államférfiak tanácskozása Barcelonában szerdán meg­kezdte kétnapos ülését: a volt kormányfők tanácsa (Wald- heim-bizottság), melynek na­pirendjén a leszerelés és a gazdaság kérdései szerepelnek. A testületet 1983-ban alakí­tották meg Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkár kezdemé­nyezésére, hogy a volt állam­férfiak kapcsolataik felhasz­nálásával, tapasztalataikkal és tanácsaikkal segítsék elő a világ égető gondjainak meg­oldását. A barcelonai tanácskozá­son 28 volt államférfi vesz részt, A bizottság tagja egye­bek között Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár, Takeo Fukuda volt japán kormányfő és Giutio Andreotti volt olasz miniszterelnök. (MTI) Párizsban a jugoszláv kormányfő Laurent Fabius francia miniszterelnök szerdán ebédet adott Milka Planinc, a ju­goszláv végrehajtó tanács elnöke tiszteletére, aki ked­den este érkezett hivatalos látogatásra Párizsba. A ju­goszláv kormányfő a minisz­terelnökön kívül megbeszé­lést folytatott szerdán Louis Mermaz nemzetgyűlési elnök­kel és Roland Dumas kül­ügyminiszterrel is. Mitter­rand elnök ma fogadja a jugoszláv vendéget. A francia lapok szerint a tárgyalásokon elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok fejlesztéséről lesz szó. Az árucsere-forgalom értéke az elmúlt év első tíz hónapjá­ban 537 millió dollár volt, némileg emelkedett az előző évhez képest. Mubarak Görögországban Hoszni Mubarak, Egyiptom köztársasági elnöke, szerdán kétnapos hivatalos látogatás­ra Görögországba utazott Konsztantin Karamanlisz görög elnök vendégeként, aki­nek márciusban tett kairói látogatását viszonozza. Mu­barak magas színű delegá­ció élén keresi fel Athént. A küldöttség tagja Eszmat Abdel-Megid külügyminiszter is. A MENA tájékoztatása sze­rint, hogy Mubarak több tár­gyalási fordulót bonyolít le Karamanlisszal, illetve And- reasz Papandreu miniszterel­nökkel, s e megbeszélések gyújtópontjában az arab­izraeli konfliktus tárgyalásos rendezése áll majd Egyiptom azon fáradozik hogy kiesz­közölje az amerikai támoga­tást egy jordániai—egyipto­mi—PFSZ vezette diplomá­ciai offenzívához, aminek a végcélja az Izrael megszállta arab területek békés úton való visszaszerzése. Ahhoz, hogy jobb belátásra bírja a PFSZ-szel valló párbeszédet el­utasító Egyesült Államo­kat, az egyiptomi veze­tés szeretné sorompóba ál­lítani az Európai Gaz­dasági Közösség országai t, köztük Görögországot. Mubarak görögországi ta­nácskozásain — egyiptomi sajtójelentések szerint — a libanoni válságot, Irán és Irak háborúját és a ciprusi helyzetet is áttekintik, nem­különben a két ország gaz­dasági ügyeit. Egyiptomi elnök — a n»- hai Nasszer személyében — utoljára huszonöt évve) ez­előtt járt Athénban. (Mill Hazánkba érkezik a norvég miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisz- tásra hazánkba érkezik Kaare tertanács elnökének meghí- Willoch, a Norvég Királyság vására ma hivatalos látoga- miniszterelnöke. (MTI) Kaare Willoch életraiza Kaare Willoch, a Norvég Királyság miniszterelnöke 1928. október 3-án született Oslóban. Közgazdászdiplomát szer­zett 1953-ban az oslói egyetemen. Már egyetemistaként a norvég hajótulajdonosok szövetségében dolgozott, majd — 1954 és 1963 között — a norvég gyáriparosok szövetsége alkalmazta. A kormányfő politikai pályafutását az oslói városi tanács tagjaként kezdte: 1952-töl 1959-ig különböző bizottságokban tevékenykedett. 1953-ban a norvég parlament (storting) póttagja, majd 1955—56-ban teljes jogú tagja lett. 1961-től húsz éven át az egymást követő választásokon ismét bizal­mat kapott. 1910-ben a storting konzervatív csoportjának elnöke lett, s pártjában — a konzervatív pártban — 1910— 14. között ugyancsak az elnöki tisztet töltötte be. A norvég miniszterelnök közéleti tevékenysége során — a második világháború utáni első, majd a második nem szo­cialista koalíciós kormányban — kereskedelmi és hajózási miniszterként dolgozott. Miután pártja megnyerte a parla­menti választásokat, 1981 októberében, mint a konzervatív kabinet vezetőjét, miniszterelnökké nevezték ki. Kaare Willoch 1910 óta választott tagja az északi tanács­nak. amelynek 1913-ban soros elnöki tisztét is ellátta. Egy alkalommal — a norvég küldöttség tagjaként — részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. Visszaélés a kiszolgáltatottsággal Az Egyesült Államok hír­szerző és propagandaszolgá­latainak értékesek azok a ha­difoglyok, akiket afganisztá­ni területen, az afgán kor­mány kérésére ott állomásozó szovjet csapatok katonái kö­zül ejtenek foglyul és hur­colnak pakisztáni területre az afgán elleníorradaimárok — írja Borisz Csehonyin, a TASZSZ szemleírója. — Ezt különböző pénzbeli juttatá­sokkal is kifejezik. Ezzel, nem pedig a banditák bármiféle emberségével magyarázható az a tény, hogy az utóbbi időben egyes elfogott szovjet kato­nák Pakisztániba, majd az Egyesült Államokba kerülnek. Az amerikaiak propaganda­intézményeinek szükségük van „élő szemtanúkra”, a szovjet állampolgárok köziül, hiszen az afganisztáni belső helyzet­ről terjesztett hazugságok mindinkább lelepleződnek a nyugati közvélemény sízéles körei előtt — mutat rá a kommentátor. Ezek a katonák a megfele­lő fizikai és ideológiai ráha­tás következtében esetenként elfogadják a rájuk kényszerí- tett szerepet. A TASZSZ szem- leírója a washingtoni szovjet naevkövetség segítségével ha­zájába visszatért Nyikolaj Rizsikov példájával szemlélte­ti az említett módszereket. Leírja a négyhónapos pakisz­táni fogság embertelen körül­ményeit, a zsarolást, a kény­szert. a csábító pénzbeli elilen- szoösáltatást és egyes szovjet- e'lenes szervezetekhez tarto­zó személyek gyámkodását, amelyek mind eszközül szol­gáltak a 19 éves katona „meg­dolgozásához”. Rizslkovot az­zal is fenyegették, hogy visz- szatérte után a szovjet ható­ságok könyörtelenül megfog­ják torolni „dezertálását”. így a fiatalember hajlandó volt a néki súgott,/légből kapott té­nyek felhasználásával előadá­sokat tartani, cikkeket írni katonai szolgálatáról. Az eset kapcsán a kommen­tátor a következő következte- tésékre jut: a szovjet álilam-J polgárokkal és a Szovjetunió^ val szembeni piszkos tevé­kenységért nemcsak a hírszer­ző és propagandaszolgálatok, illetve a sízovjeteillenes szer­vezetek vádolhatok, hanem a pakisztáni és az amerikai ha­tóságok is. Hogyan lehet más­ként minősíteni Iszlámábád viszonyát azokhoz a szovjet katonákhoz, akiket az ellen­forradalmárok fogtak el, s akiket törvénytelenül tartot­tak fogva pakisztáni terüle­ten? Ez nemcsak Rizskovval, ■hanem más, a Szovjetunióba nemrégiben visszatért kato­nákkal is megtörtént. Ugyan­csak elfogadhatatlan az ame­rikai külügyminisztérium ál­láspontja, amely nyíltan húz- za-halasztja a válaszadást a washingtoni nagykövetség ké­résére. A szovjet nagykövet­ség azt sürgeti, tegyék lehe­tővé, hogy képviselője talál­kozhasson az ugyancsak az Egyesült Államokban tartózko­dó és hazatérési szándékáról már többször nyilatkozott szovjet katonával, Álekszandr Voronovval. (MTI) Dz Országos Béketanács elnökségének állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról) lásfogialást tett közzé, amely­ben hangsúlyozza: a magyar békemozgalom különböző fó­rumain, így a X. országos bé­kekonferenciáin is kifejezésre jutott, hogy a béke megőrzé­sét népünk nemzeti program­nak tekinti és szilárdan el­kötelezett a béke szolgálata iránt. Ennek a felelősségnek és elhivatottságnak a jegyé­ben üdvözli az Országos Bé­ketanács elnöksége azt az el­vi megállapodást, amely And­rej Gromiiko szovjet és Geor­ge Shultz amerikai külügy­miniszter múlt heti genfi tár­gyalásai, nak eredményéként jött létre. Ez előirányozza az érdemi tárgyalások megkez­dését a fegyverkezési verseny megállítása, a katonai szem­benállás veszélyének csökken­tése érdekében és megteremti a kölcsönösen elfogadható megállapodások kidolgozásá­nak lehetőségét. A magyar békemozgalom azzal a várakozással tekint a tárgyalásokra, hogy azokon az űrfegyverkezési verseny meg­előzését, a nukleáris fegyve­rek korlátozását és végső so-. ron teljes megsemmisítését elősegítő megállapodások szü­letnek az egyenlőség, az egyenlő biztonság elve alapján. Fontosnak • tartja, hogy az űr­fegyverek, a hadászati rend­szerek és a közép-hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek prob­lémáit a tárgyadások során komplex módon kezelik. Az Országos Béketanács el­nöksége reményét fejezi ki, hogy az érdemi tárgyalások mindvégig konstruktív lég­körben' zajlanak, s elősegítik a leszereléssel kapcsolatos olyan kérdések napirendre tűzését, amelyek megoldása jelentősen hozzájárulhat a bi­zalom építéséhez és erősítésé­hez, a nemzetközi feszültség, a katonai fenyegetés csökkené­séhez. A testület meggyőző­dése, hogy a tárgyalások konkrét, konstruktív ered­ményre vezeth-tnék. A magyar békemozgalom a jövőben is feladatának tekin­ti, hogy lehetőségeivel élve hozzájáruljon az enyhülés és a leszerelés ügyének kedvező nemzetközi légkör megterem­téséhez — hangoztatja az ál- lásfogdiaiás. (Mill

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents