Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

/ BASS ERVIN VERSEI DÚDOLÓ mostan én a nap vagyok futok is meg baktatok aranykendőt keresek egyet neked is veszek ráterítem arcodra simítom homlokodra mostan én a nap vagyok hintek terád harmatot SZÓJÁTÉK tehozzád hasonlít a nap másra kire hasonlíthat tehozzád hasonlít a szó a terólad kimondható tehozzád hasonlít az ég a szívmeleg a tiszta kék tehozzád hasonlítok én reményszegény szegény remény ARCOM ez is én vagyok az is én egy csillanás a nap szemén szolgálója annyi másnak rossz királynak jó királynak ez is én vagyok az is én atomtöltetem a remény mindennapos Hirosimám a versem ha szólni kíván ha hozzád elérni akar egyetlen szó már diadal SZEMÉLYES TÖRTÉNÉLFM „Az ember látni kezd..." Munkásművelődés saját osztályerkölcsük és emberségük diktálta törvé­nyek iránti tisztelet) tette gyakorlati műveltséggé. A névtelen (tehát közszereplés­ben vagy műalkotásokban nevet nem szerzett) kisembe­rek körét persze kitágította az olyanoké, mint Veres Pé­ter, de ő is a munkásmozga­lommal összeforrott művelt­ség és erkölcs birtokosa volt. És nem szabad valamiféle ál­radikális nosztalgiával csak a hajdani munkásművelő­désre visszautalnunk, hiszen a munkásság önképzése a felszabadulás után is folyta­tódott, s noha az ötvenes évek elején sok tekintetben formálissá vált, sőt el is tor­zult, túl sokat vártunk tőle, és túlságosan sokat vártunk azoktól, akikre ez a „lehajló” népművelés vagy esti isko­láztatás hatni óhajtott: nagy­szerű emberek emelkedtek ki ekkor is azok közül, akik még az új körülmények kö­zött is (fsak érett fővel vé­gezhettek magasabb iskolá­kat. AZ EGYESEKNEK mégis­csak személyes adottságaihoz, tehetségéhez, szorgalmához, körülményeihez kapcsolódó föl- és kiemelkedésénél mégis fontosabb az összesség: a munkásosztály egészének mű­veltségbeli emelkedése. Ez egyrészt a mind magasabb kulturális szintet megköve­telő szakmai tevékenység szükségképpeni velejárója, másrészt a paraszti hagyo­mányoknak munkásművelő­déssel való felváltása is. A felszabadulás óta sokszorosá­ra nőtt munkásosztály nagy része ugyanis a parasztság­ból, illetve parasztszülők le- szánmazottaiból került ki. Ez a gyors iparosítás következ­ménye; az iparosodással pe­dig együtt jár a mezőgazda­KISSÉ MÁSKÉNT szeret- nők megközelíteni a mun­kásművelődést, mint még a közelmúltban is (szokásos volt. Annyiszor esett róla szó az elmúlt évtizedek során, any- nyi lelkendező vezércikk, ri­port, interjú, tanulmány fog­lalkozott vele, és ehhez ké­pest az eredmények olyany- nyira elenyészőek voltak, hogy a cikkíró legszívesebben németül jegyezné meg: Nicht anrühren! Hozzá ne nyúl­junk... Miért? Mert az új uralkodó osztály művelődése körül sokan bábáskodtunk, de ez a művelődés igencsak a régi „népművelés” lehajló, ösztönző, vagy ami még rosz- szabb: kiszolgáló elképzelé­seit, s azoknak még gyat­rább megvalósulását leplezte, amely szerint a kultúrpoliti­ka mintegy fölülről szórja a műveltség mannáját az arra alig-alig áhítozó dolgozóknak, g ha ők óhajukat érzékelik, abból kispolgári operettkul­túra vagy magyarnóta, netán ilyen vagy, ,o,lyan_ . bestseller Iránti igénybejelentése lesz. Élesen és ironikusan fo­galmazok? Lehet, de . azért teszem, mert jól tudom: vol­tak és vannak kivételek. Jó­magam — bízvást mondha­tom — még a legnagyobb magyar elméktől sem tanul­tam annyit (pedig olyanok közvetlen körében forgolód­hattam, mint Németh László vagy Szent-Györgyi Albert), mint „egyszerű” munkásem­berektől va|y parasztoktól, akik az élet és mozgalom is­koláját kijárva, önmagukat (és egymást) tették világos­fejű, a világ dolgaiban eliga­zodni tudó, ítéletalkotásra ké­pes, művelt emberré, s akik­nek adatokban tán nem oly nagy, ám lényeglátásban sok­szor mélyebb kultúráját a közösségi szolidaritás, a törvénytisztelet (mármint a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiii!iiiiimiii!iiMiimiiiiMmimmiiiiiimiimiiiiiiiiiiii!miiiiiiimiiiiimiiiiiiMiHiiiMiiiMiiiiiiiiiiimii!iimiimiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiii ság szakszerűbb művelése. Mindennek következménye az életszínvonal emelkedése, amely persze egyenetlen, meg-megtorpan, most ép­penséggel stagnál. Ami nem stagnál: az a fe­jekben megy végbe. És ez sem egyértelmű folyamat. Nemcsak arról van szó, hogy az ősi parasztit munkáskul­túra váltja fel. A hajdani pa­raszti életformával a nyomás alatt létrejött, magasrendű közösségi kultúra járt együtt, ahogy a tőkés elnyomás is kitermelte a munkásszolida­ritást. Csakhogy a régi szép, de korlátozott paraszti kul­túrát (amit nyilván nem pó tolhat a részben szintén pa raszti eredetű értelmiség né pies nosztalgiája) nem < múltban kialakult, , szintén közösségi ' munkásgondolko­dás és műveltség váltotta fel. hanem csakugyan valamiféle vegyes művelődés. Mindezt át- meg átszövi az az általá nos kozmopolitizmps, amit : nyugatról vásárolt filmek, té véadások, krimik erőszak kultusza vagy léha szórakoz­tatása is újratermel. Ami ez­zel szembeszögezhető: az iga zi, friss munkásérdeklődés i gyárak, a szakszervezeti-ü?€- mi könyvtárak, művelődési házak kis olvasóköreiben, író olvasó találkozók, beszélgeté sek, eszmecserék, viták so rári, egyszóval a személyes kapcsolatteremtés módsze reivel. A HAJDANI MUNKÁS­MOZGALMI kultúra emlé­keinek, hagyományainak pél­dája, fölelevenítése éppúgy ott lehet ebben, mint az új társadalmi, politikai, termé­szettudományos, művészeti­irodalmi érdeklődés, az igaz­nak és szépnek ma is élő óhajtása. Kristó Nagy István ' „Viszi a ködöt az idő — és az időt mi hoztuk magunkkal”. (József Attila) — Itt Vadkerten negyvenhatban az úgy volt, hogy elsőnek egy pap, a Mátéfi Vik­tor voit a nerpzeti bizottság elnöke. Volt ő aztán korábban országgyűlési. képviselő is talán, de elég az hozzá, hogy a pártok kép­viselői is elégedetlenek voltak vele, el is za. várták hamarosan, amikorra én hazaértem a fogságból, ahol, mert nagyon gyengén áll­tam az egészséggel, kiszuperáltak. Akkor már itthon az egész családom, a feleségem és a fiam is bent voltak a kommunista párt­ban, oda kértem magamat én is, és bekerül­tem a nemzeti bizottságba is azonnal, de már más volt az elnök, egy régi szabómes­ter, szocdem, a Honti János, ö is megvan még, velem együtt. Ötvenben aztán meg­alakult a tanács és akkor én bíróból Orosz János járási elvtárs biztatására elsőként let­tem a vadkerti tanács elnöke. Bíróként száz forint fizetséget kaptam, és külön hat forin­tot az asszony után. Imbolygó kis fények megvil­lantak a százados kitünteté­sein. — Látom, megvan a német vaskeresztje is — mondta színtelen hangon a tanító, s hosszan, kitartóan nézte a zubbony gomblyukába fűzött sötét kereszt szalagját. — Láttam, vacsora alatt is gyakran rá-ránézett — moso- lyodott el a százados büszkén. — Hát, igen, szerencsém volt — tette hozzá jól megját­szott szerénységgel. — Az éjjel a falutól két ki­lométerre, a patak hídjánál ellopták a német figyelőőrsöt — folytatta a tanító az előb­bi színtelen hangon, de a mondat úgy hangzott, mint a robbanás. — Hogyhogy ellopták? — Csak úgy, ahogy a parti­zánok szokták. — Ez azt jelenti, hogy... —. Nem jelenti. Maguk nyugodtan lehetnek, maguk­nak nem lesz bántódásuk. — De hát mi erre a garan­cia? — A hit az emberi értelem­ben. — Háborúban értelemre hi­vatkozni értelmetlenség. Há­borúban csak parancs van és kötelesség. Nekem az a pa­rancsom. hoev a rám . bízott embereket és anyagot épség­ben átvigyem az országhatá­ron nyugatra, a kötelességem meg az, hogy végrehajtsam. A tanító hosszan, kutatóan nézett a százados szemébe. Aztán egészen közel hajolt az arcához és csendesen, min­den szót tagolva ezt mondta: — Akkor is, ha itt, ezen a területen biztonságban be­várhatják a háború bizonyo­san közeli végét? Erre van garancia. A százados meghőkölt. Bal tenyerét önkéntelen mozdu­lattal a kitüntetéseire tette a szíve fölé, a másik kezével végigsimította tömör, szőke haját. A megsűrűsödött csend­ben a gyertyák sercegése úgy hatott, mint a géppisztolyro- pogás. Kárász Antal tartalé­kos hadnagy, néptanító úgy érezte, valami nagy fényes­ség támad a kialvó gyertyák helyén, s neki egy szörnyűt, boldogat kell kiáltania. A százados lassan feléje for­dult és süket hangon csak ennyit mondott: — Légy szíves, intézkedj! A parancsom: reggel nyolc órára továbbindulásra készen áll a menetoszlop. A fenyőfán az utolsó gyer­tya is ellobbant. A háziasz- szony szomorúan széttárta a két tenyerét és azt mondta: konvec. — Konyec — ismé­telte a hadnagy és felkelt az asztal mellől. — Pedig a gyertyának jiem szabad k> aludnia, a gyertyának égni kell — mormolta elmenőben, de senki sem értette. Valahol nem messze, a ke­mény fenyvesek fölött fojtott zúgással repülőgép körözött. A z örökké néma csillagok most sercegve szipor­káztak az üveges égen. Kárász Antal nagyot, mélyet szippantott a metsző levegő­ből kinn a tágas udvaron. So­káig nézte a szikrázó eget. Tenyerét zubbonya bal felső ^zsebére borította, ahogy az este a százados a kitünteté­seire. Ebben a zsebében őriz-' te felesége és két kisfia fény­képét. Rég elfelejtett vers­sor zsongott a fejében. „Zá- gon felé mutat egy halovány csillag...” Indulatosan a mel­lére ütött. Mikes Kelemen­nek Erdélyben volt, nekem Nógrádban van Zágon — mondta hangosan és megzör­gette a parancsnoki szekér ponyváját. Az álmából felriadt csics- kás zavaros szemmel bámult a gazdájára. — Valami baj van, tariító úr? — Egy faluból voltak, s a legény, amikor ketten ma­radtak, néha tanító úrnak szólította. — Már semmi. Indulj el hazafelé, fiam. A ködmönö- sö_k hamar átsegílenek a he­gyeken, Otthon találkozunk. — Érsekvadkerten születtem, Záhorszky Miklós, 1901-ben. Apám cselédember volt, ötvenéves, amikor én világra jöttem. Dol­gozott itt a Galgóczi-féle birtokon a társai­val és később a Krajz Miklósnál. Voltunk nyolcán testvérek, a Krajz adott cselédlakást is nekünk, három testvérem halt meg, én voltam közöttük a legfiatalabb. Négy csa­lád lakott egy udvarban, ott, ahol most a szövetkezeti központ van, a templommal szemben, az utcai oldalon volt a patika, a Staniek József volt a patikus. Nekem egy évben egyszer a nevem napján ő adott egy csésze kávét, erre nagyon emlékszem. Ő aztán szidta a harangozást, sokat húzták ve­le szemben aztán őt zavarta nagyon, min­dig mérgelődött. Tizenkét évesen elszegőd­tem inasnak a doktorhoz, de már előtt az apám egyszer hozzámvágta, hogy „menjél kenyeret keresni...”, elindultam, a válla­mon valami kis zsákkal „hová mész gye­rek?”, kérdezték a nagyobbak, mondtam: „a pékhez kenyeret keresni”, ez csak amo­lyan gyerekes történet, de azért az ember­ben sok minden megmarad örökre. A dok­tort úgy hívták, hogy Kalenda Jenő, ott segítettem mindenben a ház körül, oda jár­tak hozzá a helybéli urak. Egyszer aztán keserves élményem volt velük, na, azt is nagyon megjegyeztem gyerekként. Ott ét­keztem a konyhájukon és amikor nagy tár­saság volt felbiztatták a cselédlányt, hogy próbáljon engem ki, mert tjidták, hogy a leves helyett is gombócot szoktam kérni. A cseléd aztán etetett, odaát a szobában meg pukkadoztak, talán fogadtak is rám. Nem tudtam semmit, csak , ötösével meg­ettem éppen huszonöt tyúktojás nagyságú szilvásat, szerettem is, meg éhes is voltam mindig, de aztán jöttek ám az urak rajtam röhögni, egymást csapkodták; „hát még él a kölyök?” — Tizennyolcban már jártam én is Pest­re, itt sok építőmunkás élt mindig, hordtam a maltert először, aztán állványozást tanul­tam, drága volt a vonat, minden öt-hat hétben egyszer jöttem csak haza, közben meg is nősültem, ott kellett élni, a „Suhaj- da-telepen”, meg lakni, egy szobában tízen, tizenöten a földön háltunk- rongyokon. A Suhajda úr kiadta a szobát, fizetni kellett azért a férges fészekért, de aludni csak kel­lett valahol. Ott volt ez a Nyugatinál a Szabolcs-közben, ez a Suhajda rajtunk élős­ködőit a poloskáival együtt. Amikor már létraállványozó voltam, azt csináltam nyug- • díjig, hatvanegyig, akkor jöttem haza vég­leg. Tizennyolcban aztán már jártunk mi is, felültünk a teherkocsikra építősök és kiáltottuk: „Éljen a szabadság”. Az ember egyszer látni kezd, megkérdi: „ki álljon ki mellettünk, ha nem mi magunkért?”, mert sokat szenvedtünk. Hoztunk aztán onnan haza röpiratokat is minden alkalommal. Szakasits volt a szocdemek vezére, itthon volt párthelyiségünk js. Szakszervezetnek és az SZDP-nek akkor már tagja voltam ré­gen. A szakszervezetnek azért kellett volna, hogy képviselje a munkásságot, de neki sem sikerült száz százalékig, háziurak építettek, azok voltak az urak, dolgozott az ember egy helyen hat hétig a könyvébe meg beírtak kettőt. Így ment ez. De ez visszaütött má­ig, mert akkor nem kaptam csak ezerszáz nyugdíjat... Sok helyen megfordultam mun­kával, apósom is volt egy időben az állvá­nyozók, a krisztálok pallérja, ő felvett né­ha, amikor tudott, vagyishát ajánlott fel­vételre. Az építész belenézett a munkakönyv­be, az volt a jö könyv, amiben hosszabb munkaviszonyok voltak bejegyezve. Az itt­honi gömbölyű kenyeret egy hétig ettük. Nem nagyon ment az ember ennyi kínló­dással semmire. De a gyerekek már egye­nesbe kerültek. A fiú katonatiszt, már nyug­díjas, a lány a pénzügyőröknél, három évé van a nyugdíjig. — Az élet tanítja meg az embert arra, hogy hol kell kiállni. Tizennégyben sem arról volt szó, de hamar ki is derült, hogy a hazát kell menteni”, a csibészeket kel­lett menteni. A nagy munkahiány idején harminckilencben mentem én is sokadma- gammal Németországba, paraszti munkára. Vadkertről is voltunk vagy huszonötén, ak­kor volt a lengyelországi lerohanás. Nagy volt ott a mozgolódás, az utolsó levelekben már azt írtam, hogy be van sötétítve min­denhol. De a háborúból nem sikerült ki­maradni. A behívót hiába kerülgettem itt / meg Pesten, amikor egyszer itthon voltamj az asszony mellől húztak ki a csendőrök, késésben voltam, az egységemről lamarad­tam, végig aztán úgy jegyeztek meg mint kommunistagyanúst, mindenhol ellenőriz^ tok mündig. Ha valakivel beszéltem, már ott voltak: „mit beszélt maguknak, az a csi­bész?”, de éltünk itt azért jó néhányan, akik az összefogásra készek voltunk. Órem János, Jeney meg a többiek. A fogságból hamar hazakerültem volna, kértem is az asszonytól, hogy hozza be a szakszervezeti könyvemet, szervezett munkás lennék. Be is küldte, de az eltűnt kézen-közön,_ valaki felhasználta, hogy megszabaduljon vele. De a gyenge egészségemmel , negyvenhatban már itthon voltam a jászberényi táborból, de inkább a ceglédiből végleg. Negyvenhatban aztán, ahogy már követ-’ kezeit mindenből, hamar bekerültem a nemzeti bizottságba. Sok volt itt az építők között a szociáldemokrata párttag; a bizott­ságban ag független kisgazdák és a paraszt- pártiak mellett benne voltunk a munkában mi kommunisták is. A földosztó bizottság megalakítása körül semmi vita sem volt. A földosztást mindenki képviselte valahogy, az első elnök talán a parasztpártiak nyomá­sára még a pap volt a nemzeti bizottság­ban. A régi nótát akarta fújatni, megmond­tuk neki,, összepakolt és elment a parókiá­ra, sosem jött vissza. Akkortól lett a szo­ciáldemokraták :tteni vezetője a bizottság elnöke. A földosztó bizottság hozzá kezdhe­tett nyugodt körülmények között a munká­hoz, éjjelente kijelölték a listát, hogy aztán másnap reggel már kint a földeken meg­legyen idejében mindenkinek minden. Ott aztán nagy viták nem voltak, mert ponto­san tudtuk, hogy kinek mennyi föld jár család és egyéb körülmény szerint is. Ak­koriban volt már a szabómester, a Honti, az elnök, ö tekintélyes mester volt, de al;g- hanem csak akkoriban lépett a szocdemek közé, előtte talán nem volt tag, de erre­felé a sok építőmunkás miatt a koalíciósok féltek, hogy sok lesz majd a kommunista —, hát voltunk is azért — és nagyon siet­tek a szocdem-szervezéssel az ellensúly mi-í att. De azt errefelé azért akkoriban már csak amolyan „úri pártnak” tartották a népek. Voltak aztán nagy viták ,.a kom­munisták direkt földet akarnak osztani, az­tán majd jön a^ birtokos...”, a szegény­paraszt közül sok belépett a parasztpártba, járt itt a Veres Péter is gyűlésen. Hozzánk járt aztán sokat a Molnár Károly, Tarján- ból is, de Pestről is, mert ő felkerült a pártközpontba. Mi aztán az asszonnyal, fi­ammal együtt voltunk ebben a munkában is a mozgalomban, a földosztóknál a fiam volt a jegyzőkönyvvezető, az asszony meg a nő­szövetség alakításán dolgozott' a többivel. A nemzeti bizottság ott működött, ahol most a tanács van. Volt ott egy helyiségük. De ott dolgoztak a földosztók is a listán, este ki­értesítés, reggel mehettek a népek a föld­jükért. Volt itt egy Fischer nevű, az vissza­jött a földjébe, követelte vissza, felmen­tünk Jeneyvel a minisztériumba, a Sándor- ralt elmondtuk, mit akar, hogy akarja ez a Fischer, adtak papírt róla, hogy törvényes az egész. Itthon megmutattuk neki, aztán mehetett, ahová akart. Nem is láttuk soha többé. — De azért az ügyeskedőkre, az úri hun­cutságra itt is vigyázni kellett. Volt nekem olyan titkárom, akiről később derült ki, hogy csendőr volt' a régi világban, az egy­re mondogatta, hogy ilyen elnök mellett, mint én, felkopik az álla. Mert, hogy nem mentem bele semmi stiklibe. Volt olyan idő is, amikor a népnek vetőmag kellett, nem maradhat ki a vetés. Mag meg nem volt, pénz sem, szereztem magot, pénzt kölcsön egy harácstól, aki mikor érkezett a sok gabona, megpróbálta terményben visszakapni az egész pénzét, hogy majd ő értékesíti itthon tovább. Elküldtem azt röviden, ahogy kell, megkapta a pénzét, köszöntük és mehetett amerre lát. Így volt aztán föld is meg vető­mag is, de volt jó néhány ügyeskedő, meg hasonszőrű — azokat el kellett küldeni „ida figyelj, kérlek szépen, menj a francba...”. Ezt néha így kellett mondani, ilyen egy­szerűen. Mert ez is, ha előre megmondja, mit akar, nem vettük volna igénybe, csak amikor már meglátta a rengeteg búzát, megjött az étvágya. Minderről persze a bi­zottságiakkal együtt döntöttünk, nem ma­gam. De ez volt a lényeg. Bá arra is gon­doltam, hogy talán azt is akarták, ne tud­jon vetni az új földjén a szegény paraszt- ember. Megvolt nekünk aZ életiskolánk, az a „Suhajda-féle”. De már mint tanácselnök az ötvenes évek elején, ötvenben kaptam olyan parancsot, hogy szedjük össze a ga­bonát attól is, akinek csak vetőmagja volt. A régi gazdák meg dugták, befalazták. A gyarmati küldött meg majdhogynem fala­zott nekik, barátjuk is lehetett vagy mi. „Bakternak” nevezték a szolgát, aki velünk jött innen, mutattam, hpl kopogtassa, don­gott, meg más hangja volt a falnak. Mond­tam i,na, itt bontsanak”, dőlt is a búza ki­felé. Nem mindenkinek tetszett ez sem. Állványozni talán könnyebb volt. Nyolc hónapig bírtam, mint tanácselnök, az em­berekkel nem volt baj, a sok rossz direkció elől hamar visszamentem én az építkezések­re. De a becsületünk végig megmaradt. T. Pataki Laszlé «fr I

Next

/
Thumbnails
Contents