Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

Halálaink Véletlen, vagy törvényszerű? Rengeteg háborús híradást, műalkotást látni mostanában a televízióban. Bizonyára az utóbbi, mivelhogy alaposan benne vagyunk a magyaror­szági második világháborús harcok történelmi — azaz évforduló — idejében, s ez idő tájt már felszabadultak az első Nógrád megyei települé­sek, köztük a megyeszékhely, Balassagyarmat. A múlt héten a háborúkról írtam néhány gondolatot, te­hetném ezennel is — Mihály fi Imre Apassionáta című há­romrészes tévéfilmjét. Szilvási Lajos regényéből a hét elején közvetítette a televízió. Az m. kir. ■ csapatok dezertőreinek története, bármennyire is ro­konszenveztem tetteikkel, nem csikar ki belőlem semmiféle megnyilatkozási vágyat. Erről azonban nem a történelem va­lóságos szereplői — sőt hősei — tehetnek... Inkább a ha­lál témája foglalkoztat. Mert ha háború nem is volt annyi a képernyőn, mint egy héttel korábban, a halálból jócskán kijutott ezúttal is. Hányféleképpen tud (termé­szetes körülmények között persze kell) meghalni az em­ber? Hányféle helyzetben, módon? Hányféle indítékkal?... S hányféleképpen hathat ránk az elmúlás? — Válthat ki részvétet, megnyugvást, még örömöt is. Aztán ökölbe ránthatja a kezet, úgy, hogy magunknak is ütni-vágni len­ne kedvünk. Meg csiholhat szorongást, félelmet, meg az ég tudja még mennyi, miféle érzést. Julien Duvivier misztikus, zavarosságtól, művészi végig- gondolallanságtól sem mentes filmet forgatott a svéd Selma Hagerlöf regénye alapján A halál kocsisa címen. 1939-ben készült ez a produkció, s a film értékelésében az évszám nem elhanyagolandó. Abban az évben robbant ki a második világháború, s a világégés kö­zelgő szele nem maradt a filmre nyomtalan. A középkori legenda az élőként eljövő ha­lál kocsisáról új tartalmakkal telítődhet a háborús fenyege­tettségtől. Duvivier-ben azon­ban még pislákolt egy hal­vány fénysugár: a rossz meg­változhat, s a halál fuvarosá­nak új jelöltje feltámad. Mosolytalan, konok, kemény ember Gleb Panfilov (Gorkij­tól ellesett) Vassza Zselezno- vája. Szívtelen, élet helyett a hajóknak, a kereskedésnek, a vagyonnak élő. Egyáltalán, vagy alig különb nála a kör­nyezete. De a halál — tud­juk — nem az emberi jóság vagy rosszaság szerint oszto­gatja kegyeit. A halál ízig- vérig materialista, csak mi, emberek gondoltunk, gondo­lunk rá transzcendens szim­bólumként. A Vassza című film tengerésze kínok között, véresen hal meg. Zseleznov kaoitánva önkezével adagolt méregtől, s egyetlen esetnek sem a véletlen az oka. A címszereplő is önmaga válasz­totta meg a halált. Tudatta­lanul, igáslótermészetével, az életmódjával. S bármennyire hihetetlen, vagy nem tudunk róla: magunk választjuk a halál okát és nemét. Inna Csurikova „nagyasszonyának” a szíve mondta fel a szolgá­latot. Kitűnő francia politikai kri­mit láthattunk vasárnap Yves Boisset rendezésében. Érte­süléseim szerint a Fayard bí­ró, akit seriffnek hívtak a mozikban nem aratott külö­nösebb sikert, leszámítva né­hány, a morális, esztétikai, politikai értékekre különösen érzékeny filmbarátot. Bátor munka. Nem csodálom, hogy elkészülte után a francia il­letékesek — akkor még 1976- ban jobb oldali kormányzat volt hatalmon — csak bizo­nyos „kiigazításokkal” enged­ték nyilvánosság előtt bemu­tatni. Mondom, nem csodál­kozom, csak az eset kapcsán jegyezném meg, hogy azok is eszükbe véssék, akik netán másképpen vélik: a másik ol­dal is kényes arra, mi jelenik meg a tömegek előtt önmagá­ról, múltjáról, jelenéről. Vagy még kényesebb a szétparcel- lázottabb, élesebben elváló ér­dekek kusza szövevényében. Gyomorlövések végeznek a veszélyessé váló bűntárssal, embertelen, gonosz beavatko­zás oltja ki a sebesült gengszter életét, géppisztoly- sortűz fűrészeli ketté az idegenlégiósból alvezérré elő­lépett „kapitányt”. Fayard vizsgálóbíró merénylet áldoza­ta lesz. Módszerei valóban nyer­sek, lehetnek unszimpatiku- sak, bírálhatók, de az, amiért dolgozik, kiáll feletteseivel szemben is a legszentebb, leg­tisztább dolog: az igazság. Amikor a súlyosan sebesült bíró egy halántékra irányzott lövéssel megkapja az utolsó golyót, az igazság kapott ha­lálos lövést. A manipuláló Camus gyáros üzeme helyén a korábbinál korszerűbb, szebb gyár épül, a banditákkal egvüttműködő. fényes OAS- ellenes múltjával visszaélő, tisztesnek tartott férfiú támo­gatásával. Dühítő, lehangoló. Nem nyughat bele az ember. Mint 45 évvel ezelőtti filmjé­ben nem nyugodott bele az eredendően jó pusztu'ásába Duvivier sem. Honfitársa, Boisset is tudatja a nézővel: Fayard helyére, a hivatalos támogatás elmaradása ellené­re, másik ember áll. Patrick Dewaere kápráza­tos színészi átéléssel játszotta a címszerepet. A francia, a világ filmművészetének vesz­tesége: egy-két esztendeje ön­ként röpített golyót a fejébe. Megbomlott az idegrendszere. 35 éves volt. össze! hónapokig folyt a vi­ta az Élei és Irodalom ha­sábjain a halálról. Többek közt arról, van-e jó halál és mi az. Magam azokkal értek egyet, akik szerint minden halál rossz, de nem mindegy hogyan halunk meg. s a halál a legtöbbször igazságtalan: nem olyan halált halunk, amilyent életünkre megérde­meltünk volna. ' (sulyok) Filmteriesztési szolimái szervezet Filmterjesztési szakmai szer­vezetet hozott létre a Magyar Népművelők Egyesülete. Az egyesület hetedik szak­mai társulásának fő célja a filmterjesztésben érdekel* szakemberek, f ilm.készí tők, filmforgalmazók és népműve­lők összefogása. Elsősorban a megyei moziüzemi vállalatok­nál dolgozó közművelődési előadóknak jelent segítséget a szervezet, amelynek össze­jövetelein lehetőség nyílik majd a szakmai tapasztalat- és információcserére. A mun­kában részt vesznék a Film- tudományi Intézet képviselői, valamint a filmkölcsönző és -forgalmazó szervek munka­társai is. Természetesen szá­mítanak azokra a népműve­lőikre is, aikiik a filmklubokat vezetik és valamilyen formá­ban részt vesznek a film- esztét'ikai nevelésben. Az új szakmai szervezet nyitott: minden érdeklődőt szívesen látnak. Részletesebb informá­ciókat a Magyar Népműve­lők Egyesületének titkárságán adnak. Római kori leletek a dunaújvárosi Duna-parton Befejeződtek a több évtize­de tartó leletmentő ásatások a dunaújvárosi Duna-parton. A régészek — a székesfehér­vári István király Múzeum és a dunaújvárosi Intercisa Mú­zeum szakemberei — római kori temetkezési helyet bon­tottak ki, s több ezer kerá­mia-, csont-, üveg-, bronz- és vastérgytöredéket, freskóma- radványt hoztak a felszínre. Az idei, öt hónapig tartó fel­tárás során Dunaújváros ró­mai kori elődjének, Imterci- sának hajdani erődjétől észak­ra fekvő, ez ideig még nem kutatott területén dolgoztak. A szakadékos partszakasz gaz­dag leletanyaggaü szolgált. Feltártak öt római kori há­zat, amelyek közül az egyik­ből padlófűtés és festett fal maradványait sikerült a fel­színre hozniuk. Kibontottak százötven sírt is. A leletek közül két rendkívül szép fül­bevaló pár, bronzedények, s egy úgynevezett „arcos” edény a különösen figyelemre méltó. Új sorozat a televízióban ' Töredék címmel új 17 ré­szes sorozat vetítése kezdő- » di.k a Magyar Televízióban december 16-án. Olasz Fér reme művészet- és kultúrtör­téneti kisfilmsorozata egy sa­játos művészi terület, a népi vallásosság tárgyi emlékeit veszi számba és mutatja be. * A sorozat egyes részei e $?.'ái/Os alkotások formakin­csét, a vidéken élő emberek művészetének látásmódját tár­ják fel: az utak mentén, fal­vak szélén ma is látható kő­ből vagy fából faragott szob­rok, pléh Krisztusok, üvegké­pek, vallásos témájú vásári grafikák jellegzetességeit, a különböző stílusjegyek keve­redését. A Töredék egyes részeit — melyek operatőre Abooyi An­tal és Németh Attila — de­cember 16-tól négy hónapon át hetenként sugározza a te­levízió. A sorozat filmjeiből a bemutató előtt a Horizont tv-moziban december 12-én Öt filmet láthat a közönség, január 2-től pedig a film anyagából kiállítás tekinthe­tő meg a mozi előcsarnoká­ban. GONDOLÁTOK Valahányszor korrigálni pró­bálunk az életen, sajtóhibát vétünk benne. (Slawomir Wróblewski) * Ha a feketét fehérnek akarjuk látni, előbb el kell veszítenünk az összes többi színt. (Wojtek Bartoszewski) * Jaj annak, akiről túl sokat beszélnek. (Diderot) Szegeden Tömörkény. Móra Ferenc, Juhász Gyula, Deb­recenben Ady Endre. Tóth Árpád művelte nagy kedvvel a századfordulón, a század első évtizedeiben a publicisztikát. Egy kis mai kézikönyv így határozza meg népszerű formá­ban a publicisztika fogalmát: „az irodalomnak az az ága, amely a politikai és társadalmi élet kérdéseit az időszaki sajtóban tárgyalja”. A publicista pedig — ugyan e kézi­könyv szerint — a közíró, a hírlapíró, aki a publicisztikát írja. Ady Endre alig huszonkét évesen írta meg első igazi pub­licisztikáját a Debreczeni Főiskolai Lapokban, amelyben rögtön a közepébe vágott: föloszlatták a budapesti Egyete­mi Kört, mert politizált. Rögtön a közepébe vágott, már a kilencedik, újságban megjelent írásában politizált, művelte azt, amit ma közéletiségnek hívunk. Közéletiségnek, elkö­telezettségnek. Debreceni joghallgató, verseket ír, hibátlan, ómódi költeményeket, s eközben lobban fel egész életén át tartó szerelme az újságírás iránt. Mégpedig úgy, ahogyan az imént láttuk: politikusán, közéletin, elkötelezetten. Nagy irodalomtörténetünk meg is jegyzi: publicisztikájában bon­takozott ki a költő. Az már mellékes, hogy nem Debrecen­ben. hanem Nagyváradon, a Kossuth Lajos által magyar Birminghamnek nevezett városban. „...hallatlan publicisztikai gondolkodó tehetség” — írja róla nagy irodalomtörténetünk. Ez a legnagyobbaknak ki­járó elismerés, ám az utókor nemcsak Ady Endre, hanem például Juhász Gyula, Krúdy Gyula. Móricz Zsigmond Ta­nácsköztársaság icíeji cikkeit is ugyancsak nagyra becsüli. Sőt, még az az után írottakat is. Igen. példálózunk. Példálózunk Adyval, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, a régiekkel, az irodalomtörténet nagyjai- val, mert ők mind-mind arra példák: az irodalom és a közélet elválaszthatatlan. Az irodalom és a közélet, vagyis az irodalom és a politika, régi értelmében véve, a politika szót. Példálózunk velük, mert eszményképünk az író, az iroda­lom közéletiség-vállalása. Az MSZMP művészetpolitikájá­nak időszerű feladatairól szóló dokumentum, amelyet az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkakö­zösség alkotott, s, amelyet a Társadalmi Szemle 10. számá­ban tettek közzé, azt írja: „Kedvezőtlenül befolyásolja a fiatal művészek pályakezdését, hogy az elmúlt években a művészeti főiskolai képzésben is érezhetően psökkent a szakmai-mesterségbeli felkészültség és tudás, az elkötele­zett társadalmi-közéleti szerepvállalás becsülete.” Még előbb: „Szaporodnak a művészi befelé fordulás, a társa­dalmi kérdések iránti közömbösség példái is. Az alkotók egy része kívülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi el­kötelezettségtől...” Ady Endre meg a többiek közéleti szerepet vállaltak do­kumentumok nélkül. S most hibáztassuk a maiakat? Na­gyon kemény kérdés, aligha válaszolható meg röviden: mi­ként is alakul ma úgy, ahogyan alakul az író és a közéleti szerepvállalás viszonya. A Művelődéspolitikai Munkakö­zösség is azt konstatálja: csökkent az elkötelezett társadal­mi-közéleti szerepvállalás becsülete; nő a társadalmi kér­dések iránti közömbösség. Ismét Ady Endre. Huszonkét évesen politizál. Közéletet él, mert hiszen politizál. És a maiak? „Szaporodnak a mű­vészi befeléfordulás, a társadalmi kérdések iránti közöm­bösség példái is — olvashatjuk a Művelődéspolitikai Mun­kaközösség állásfoglalásában. — Az alkotók egy része kí­vülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi elkötelezett­ségtől, általános szkepszist, kiábrándulást sugall.” Az író és a közélet viszonya, amely nemcsak sajátosan magyar, nemcsak a magyar irodalomban élő kapcsolat, ma egyre inkább elgondolkodtató. Kevesen vannak, akik egy­ként írók és közírók. Kevés a Bertha Bulcsu, aki jelensé­geket ír meg az Élet és Irodalomban, amelyek azonban mindig a teljes egészre utalnak. S kevés a Mezei András, aki az ilyen gazdagok vagyunk? emlékezetes kérdését tette föl néhány esztendeje. Nemcsak Ady Endrére, nemcsak Ily- lyés Gyulára, Veres Péterre, Sarkadi Imrére hivatkozhatunk, a régiekre, a régebbiekre, az irodalomtörténetbe áttűntekre, a maiabbakra, az előbbiekre is: Bertha Bulcsúra, Mezei Andrásra. Ám ritka kivételek ők; alig-alig vállalkozik író arra, hogy közíró is legyen. A publicisztikát egyre inkább csak az újságírók művelik, holott a klasszikus időkben a publicisztika az irodalom ága volt. Talán a korszak bonyo­lultsága nem kedvez az író és a közélet természetes viszo­nyának? Talán az nem ösztönzi őket arra, hogy megírják tűnődéseiket? A Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalása — idéztük — azt írja: „Az alkotók egy része kívülállóként tar­tózkodik mindenféle társadalmi elkötelezettségtől...” A mű­velődéspolitika tehát — benne rejlik a mondatban — igény­li az elkötelezettséget, s nemcsak a szépirodalomban. Az el­kötelezettséget, a közéleti munkát. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a szépírói és a közírói munka harmóniája. Győri László Mm műsor I KOSSUTH RADIO J *.11»! Társalgó ».44; A nyíregyházi 4. sz. Álta­lános Iskola kórusa énekel ».30: Lottósorsolás >0.05: Diákfélóra 40.35: Találkozás a Hangvillában 10.4*! Kodály: Két „Megkésett melódia” 10.57: Emlékezetes hangverse­nyek 11.38: Az élet komédiásai. 80. rész 12.30: Ki nyer ma? 13.45: Operettpaxádé 13.3*: Daloló, muzsikáló tájak 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok — a kosz- vényről 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom 15.20: Szervánszky Endre művei­ből 16.05: Varázskörben 17.00: Világablak. III. rész 17.30: Filmzene 17.45: A Szabó család 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Gondolat 20.00; Zenés beszélgetés dr. Rakk István dalszövegíróval 20.33: Presser Gábor szerzemé­nyeiből 21.05: Kincses Veronika opera­áriákat énekel 21.30: „Az én jelöltem” 22.20: Tíz pero külpolitika 22.30: Kassal István zongorázik kb.: 23.30: Népdalok 0.10: Francia sanzonok PETŐFI RADIO! 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: A Budapesti koncert fúvószenekar játszik 12.30: Cigánydalok, csárdások 13.05: Pophullám 14.00: Zenés délután 14.15: Kabaré 14.40: Hangos szótár: mecénás, mentor, mea culpa 15.05: Nicolai Hertel szintetizátor­felvételeiből 15.20: Könyvről könyvért 13.30: Csúcsforgalom 17.30: Tinitonik 18.30: Táncházi muzsika 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Ziehrer műveiből 80.2«: Hosszúhajú veszedelem. Vl/2. rész 21.05: Emlék — Elvis Presleynek 82.00: Zeneközeiben a hallgató 23.20: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDlO: 17,00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Zenedoboz. A stúdió zenés rejtvényműsora. Te­lefonügyelő: 35-510. Szerkeszti: Beély Katalin. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- ás műsorelőzetes. MAGTAR TELEVÍZIÓ: 3.10: Tévétorna (ism.) 8.15: Iskolatévé 8.45: Deltáoska 9.00: Orosz nyelv (ált. isk. 4. oszt.) ».10: Fizika (ált. isk. S. oszt.) 9.35: Moszkvától Szocsiig 9.50; Extralottó-sorsolás 10.05: Híres spanyol operaéneke­sek 11.05: Képújság 14.50: Iskolatévé 15.10: Az athéni állam és demok­rácia 15.45: Hírek 15.50: A világ nagy városai. Lon­don (Ism.) 16.50: Képújság 16.55: Pályaválasztási műsor 17.25: Nyugalmunk érdekében 17.35: Reklám 18.05.- Az újjászülető Belváros 18.50: Mini Stúdió, ’84. 18.55: Reklám 13.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Forró szél. X/l. rész 21.00: Stúdió, ’84. 22.00: Volt egy zászlóalj... 22.40: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.10: Képújság 18.15: Yxilon show 18.45: Sakk-matt 19.05: Vladimir Dimitrov, a mes­ter 19.30: Mozart: A-dúr klarinétötös (ism.) 20.00: Ki vagyok én? 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám 21.25: Autó-motor sport 21.45: Anya és lánya 22.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA : 19.30. Tv-hiradó 20.00: Ruy Bias, Francia film. (FF) (Ism.) 21.40: Egy Időszerű témáról 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kamarahangverseny 23.00: Hírek 2. MŰSOR: **19.30. Tv-hlradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Meghökkentő mesék. An­gol filmsorozat MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-töl; István a király. Magyar színes film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Utolsó tangó Párizsban. (18) Francia—olasz—amerikai film. — Kohász: A szenzáció ál­dozata. Színes, szinkronizált ame­rikai film. — Tarján vendéglő: Végállomás. (18) Szinkronizált NSZK-beli film. — Balassagyar­mati Madách: 2-től: Mérkőzés. (16) Színes magyar film. Há­romnegyed 6 és 8-tól: Forróvérű kísértet. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. — Pásztói Mátra.- Széplány ajándékba. (14) Színes, szinkronizált francia- olasz fllmvígjáték. — Nagybáto- nyi Petőfi: Valaki kopogott. (14) Színes szovjet bűnügyi film. — Nagybátonyl Bányász: Lélegzet­elállító verseny Texasban. Színes, szinkronizált amerikai kaland­film. — Rétság: Halálcsapda. (16) Színes. szinkronizált amerikai bűnügyi film. — Kisterenyel Pe­tőfi: Szentivánéji szexkomédia. (14) Színes amerikai filmvlgjá- ték. — Jobbágyi; Lola (14) Szí­nes NSZK-bell film. 4 NÓGRÁD - 1984. december 11., kedd 20.00: Forró szél. Jugoszláv tévéfilmsorozat. 1. rész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents