Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
Mélypontról fénypontra Kérdezz-felelek Szikora Róberttal „Mamija azt, hagy meghall- azt én js megcsináltam, csaik tam. Nem tudok kimenni, nagyon beteg vagyok” —próbál hárítani a szemmel láthatólag fáradt muzsikus. „Addig úgyse mennek el” —biztatják a zenekari társak. „Akkor kamaszok az aibtakon,.. jó, tíz perc múlva kimegyek” — egyezik bele a rajongott sztár. Odíafkint tizenéves lányok serege várja. Nehezen tört utat sorfallúkom Bakacsi Béla menedzser, hogy bejuttassa a zsurnalisztát az est fénypontjához: Szikora Róberthoz. Zenekara, az R-GO nemrégen a salgótarjáni sport- csarnokiban adott koncertet. A népszerűség csúcsán lévő énekes föllépése után válaszolt a NÖóRÁD kérdéseire. — Úgy érzem, ön jó példát mutatott arra, hogy hogyan lehet egy „nagy fivérről”, nagy vezéregyéniségről leválni, és ez sok magyar fiatalnak fontos lenne... — Miért csak magyarnak? — Nemcsak magyarnak, de itt élve főleg így lehet érzékelni. Önt mi késztette a leválásra. Az önállósodni akarás vagy a „nagy fivértől” való csömör? — Egyik sem. Egyszerűen nem volt más választásom. Amikor két éve kiváltam a Hungáriáiból, sokkal gyávább lettem volna attól, hogy önállósodni akarják. Ott volt előttem a Piramis példája, akik'szétváltak és utána nem lett belőlük semmi. Engem a kényszer vitt rá. Nem volt eselyem arra, hogy a zenekar eliátsza a számaimat. Két lehetőségem volt: vagy kiválók, vagy kussoilok. — Ezek szerint a döntést •mintha a csömör indokolta volna... — Almikor a zenekar sikeres, az ember kábítja magáit. Mii tudtuk ezt, de nem szóltunk. Így tagjai lehettünk egy sikerzenekamak. Amikor ki váltam, már túl sóik rossz emlékem volt. — Bénította vagy dacossá tette az, hogy... — Dacossá tett, ez a jó kifejezés. — Mi az, ami dacossá tette? Hogy a Hungária még egy ideig, a kiválása után is menő együttes maradt? — Mielőtt kiváltaim, semmi jövőt nem jósoltak nekem. „Kisöcsi, belőled semmi sem lesz!” — mondta a zenekarvezető. Ezt nem fogadhattam el. — Milyen új tulajdonságokat ‘kellett kifejlesztenie magában, hogy egy új együttesben már a vezért szerepet tfílthesse be? — A feladatok sok embert meglkomolyítanaik. Választani kell az között, hogy vagy kiröhögnék, vagy komolyan vesznek. Nagyon sokszor kell erőszakosnak lenni. Sok mindent meg kellett csinálnom, simáit odáig nem tettem volna. Ami Fenyőben nem tetszett, átformáltam a módszereket. Rengeteg apróságra kell ügyelni, és az apró doligiok a legfontosabbak. Itt nincs megállás attól kezdve, hogy az ember reggel fokiad, addig, amíg elájul este. Itt nem a tehetség számít. — Hanem mi? — Bn> nem vagyok Dugo- vics Titusz, nem akarom magam hősnek beállítani, de negyven fok lázzal álltam ma színpadra. A második szám után azt hittem, összerogyok. De nem hiszem, hogy a közönség ebből észrevett valamit. Ha ezt valaki végiig tudja csinálni, annák sztárnak kell lenni. És hasonló próbatétel nemcsak egyszer van, hanem . szinte mindennap. Ezek mellett még okos válaszokat is várnak az embertől iitt-Ott. — Mint például én most. — Nem erre gondoltam, most szívesen válaszolok, hanem tudja maga jól, hogy miről van szó. — Hálás-e valamiért a régi együttesnek? — Ez rossz kifejezés, hogy hálás. Sokait tanultam Fenyőtől. Neki rossz és jó tulajdonságai vannak, mind a kettőből lehet1 tanulni. De hálás nem vagyok, mert nem tanítottak, hanem magamtól gyűjtöttem a tapasztalaitokat, Ettől függetlenül most, hogy o nagyon elmerült, én még mindig tisztelem. — Épp ezt akartam kérdezni: érez-e diadalt most, hogy a Hungária feloszlott, és a volt „nagy fivér” jelenleg mélyponton van? — Nem érzek diadalt. Elégtételt akkor éreztem, amikor a Hungária még fennállt, és a Szent István parkban a fiatalok összeverekedtek azon, hogy Hungária vagy R-GO. Tehát amikor táborunk lett. De az miatt, hogy az együttes feloszlott, diadalt nem éreztem, nem is érezhetek. Akkor érzek diadalt, amikor videón megnézem a Beatlest, és azt hiszem, hogy én vagyok az. Egyébként minden másképp van, ahogy Karinthy írja. Nincs két egyforma nap. Ez nem olyan, hogy felállítok egy csúcsot, és azt mondom, csináljatok nagyobbat. Egy-két nap eltelik, és a közönség elfelejti. — Mit tesz most azért, hogy az R-GO tagjai ne válhassanak le Szikoráról, mint annak idegén ön tette? — Én sokat tanultam a saját esetemből, és azt próbálom hasznosítani. A zenekart én neveltem, egy barátom kivételével. Az első napoktól kezdve én magyaráztam el mindent. Nem úgy, ahogy nekem nem magyaráztak el semmit.' Ezeket a fiúikat úgy lehet itt tartani, ha tisztelnek. De a t iszteletet nem dumával lehet elérni. Hanem úgy. hogy az ember mindent komolyan vesz. Pontosan érkezik. a próbára, példamutató; kemény, ha kell, de mindig jó ember! Indoklás helyett nem lehet azt mondani, hogy „Mert én vagyok a zenekarvezető!” Ez nem válasz. — Annak idején ön is egy amatőrként került a Hungáriába, és mindent meg kellett tanulnia... — Igen, én is egy amatőr zenekarból kerültem az együttesbe, de ezt nagyon sokszor éreztették yelem. Előfordult, hogy egy vidéki fellépésről taxival jöttünk haza a város szélén álló saját autókig. A többieknek volt kocsijuk, ők hazamentek, engem pedig otthagytak. Nagyon sok fá jó emlékem van. Most itt húsz emberrel dolgozom. De soha nem engedem, hogy akár a legkisebb is valamiben hátrányt érezhessen. Akikor annyi keserűség ért, hogy vélt miiből tanulnom. Molnár Pál ÖTEZE TV Szeptembertől decemberig ötezer darab NSZK gyártmányú Grundig Supereolor televíziót szerel össze a Nógrád megyei Szolgáltatóipari Vállalat Videotechnika leányvállalata. Eddig 3400 készüléket adtak át a Skálának, a többi is az üzletekbe kerül karácsonyig. Akiket majdnem „eltemettek" Ismét „Kiváló együttes" lett a Petőfi színjátszó szakosztály Ahhoz képest, hogy nem egészen egy évvel ezelőtt még lapunkban is „az a hír járta”, hogy felbomlóban van a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ Petőfi színjátszó szakosztálya, a nógrádi megyeszékhely legrégebb toll működő amatőr csoportja alaposan rácáfolt a mendemondákra. Mint arról annak idején lapunkban is hírt adtunk; a Művelődési Minisztérium november 25-én „Kiváló együttes” címmel tüntette ki a szakosztályt. Márpedig e magas kitüntetés elnyerésének köztudottan igen szigorú feltételei vannak. Hogy csák néhányat említsünk; legkevesebb ötéves folyamatos működés, kiemelkedő művészi színvonalú teljesítmény. példás közösségi munka stib. Jevgenyij Nyesztyerenko hatunk viszont december 9- pedig, amikor már építövál- én, vasárnap este a televí- lalatnál dolgozott, annak zió 2-es műsorában: Jevge- együttesében. Hangját a Kedves, régi ismerőst lát- egyetem kórusaiban, később nunk lenne...” 1977 decemberében három nagy operaszerepben és egy önálló dalesten lépett fel Budapesten. 1980-ban Don Carlost és Faust-ot játszotta nálunk. Egy év múlva pedig Szegeden lépett a szabadtéri színpadra, ugyanabban az esztendőben mesterkurzust vezetett zeneművészeti főiskolánkon. Jelentős dátum az 1982-es év, amikor is művészeti Le- nin-díjjal tüntették ki. Abban az évben Bartók A kéknyij Nyesztyerenkót, Borisz Godunovként. Sokuknak nem ez az első találkozása a világhírű művésszel, hiszen évek óta gyakori vendég nálunk. Az előzetes híradásokkal leningrádi konzervatórium- bap képezte tovább. Még főiskolásként meghívták a Kisoperába. Majd 1967-ben lett az ugyancsak leningrádi Kirov Opera tagja. Három évvel később a ellentétben 1970. október moszk™i Csajkovszkij nemzetközi énekverseny első 30-án az Operaház Anyegin- előadásán az akkor még ismeretlen leningrádi Jevgenyij Nyesztyerenko énekelte Gremin szerepét. — Többünk előérzete volt — írta Rajlc András a Népszavában —, hogy Saljapin, Rej- zen és a szólam hasonló óriásainak utódjával van dolgunk. A művész 1938-ban született Moszkvában. Lenin- grádban 1961-ben végzett az építészmérnöki szakon. Diákként szólót énekelt az V ________________ d íjával tüntették ki, 1971-től a Moszkvai Nagy Színház, a világhírű Balsoj egyik vezető énekese. Járja a világot, fellépett a többi között szakállú herceg várát éne- Peruggiában, a milánói Sca- kelte lemezre Jelena Obraz- lában, Svédországban, Lón- covával, magyarul, kitűnő donban, Buenos Airesben, kiejtéssel. Müchenben, San Franciscóban, Becsben — és többször Magyarországon. 1974- ben a Margitszigeten Boitö A moszkvai Csajkovszkij konzervatórium tanszékvezető professzorát, akit mi, magyarok kicsit Budapest felNŰGRAD - 1984. december 1-, szombat Mefistofeléjét énekelte. 1976- fedezettjének tartunk, mm os budapesti vendégszerep- den bizonnyal szívesen lát- lésekor írta Fodor Lajos az ják viszont a zenebarátok Esti Hírlapban: „A történél- a képernyőn, december 9- mi Boriszt úgy adta nekünk, én. piintha a saját Bánk bá- Erdős Márta — Az első követelményt túlteljesítettük, a Petőfi színjátszó szakosztály ugyanis három év híján százesztendős múltra tekinthet vissza, — mondta Csics György rendező, az együttes vezetője, akitől néhány perccel az elismerő öklével átvétele után kértünk interjút a díjátadó ünnepség színhelyén a SZOT budapesti szék házában. — Egy „aggastyán korú” együttes sikeres újjászületésének bizonyítékaként értékelhető a mostani kitüntetés? — Bizonyos tekintetben valóban megújult csoportunk; de a megújulásra ezúttal külső okok kényszerítettek bennünket. Arról van szó, hogy miig egészen a hatvanas évek végéig színiházpótló szerepet töltött. be Salgótarjánban a Petőfi, addiiig ma ezzel az igény- nyél érthetően mán* nem léphetünk tel. Új utakat kellett tehát keresnünk, és ez a kitüntetés talán arra bizonyíték, hogy meg is találtuk a helyes utat. — Ne haUgasuk el, hogy a Petőfi színjátszó szakosztály régi szerepkörében is kiérdemelte a „Kiváló együttes” címet... — Így igaz, 1962-ben — társulatunk fennállásának 75. évében — kaptuk meg először ezt a kitüntetést, amit öt évvel később újra elnyertünk. Sajnálatos módon éppen ezt követően kezdődött nem csak a Petőfi, de az egész amatőr színjátszómozgalom történetében egy hullámvölgy, melyből nekünk is csak közel egy évtized múltán sikerült kilábalnunk. Szerencsére a mozgalom hanyatló korszakában sem szűnt meg közösségiünk, és ezenközben Szüntelenül kerestük az új formákat, műfajokat, melyekkel ismét sikerrel tudtuk megközelíteni a közönséget. Gondolok itt Brá- dy Zoltán „Rövidzárlat” című riportdrámájára, vagy az egy- felvonásos vásári komédiákra. — Ezeket a darabokat nem csak a közönség fogadta jól, de a szakma is... — Természetesen ösztönzően hatottak a különböző versenyeken elnyert fesztiváldíjak, de azt hiszem elsősorban mégis csak a csoport tagjainak kitartása, lelkesedése révén sikerült átvészelnünk a nehéz időszakot. — Mi adott erőt a csoportnak a megújuláshoz? — Azok, akik egykor hozzá« szoktak a telt házas előadásokhoz. az egész estét betöltő darabokhoz, azok nem mondanak le egykönnyen a sikerélményről. És egy öntevékeny melós számára is a közönség tapsa a legnagyobb siker. Igaz, változtak az idők, ma meg kell elégednünk kisebb közösségek, szocialista brigádrendezvények, ünnepségek szőkébb közönségének tapsával, de a taps így is taps, és a „taps reményében” megpróbáltunk a műsorválasztással is a mai igényekhez igazodni. Persze sikereink ma éppen ezért korántsem olyan látványosak, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt... — Bizonyára ennek tudható be, hogy a hazai — nógrádi — közvélemény ma kevesebbet tud a csoport munkájáról...? — Feltehetően ez is közrejátszik ebben, de mit tagadjam, ennek ellenére megdöbbentő volt számunkra, amikóf- visszahallottuk a „kósza , híreket”, miszerint megszűnőben vagyunk. Fellépéseink száma ugyanis változatlanul rendkívül magas, csak — mint említettem i— ma inkább a kisebb közösségek hívnak. De azért a „sok kicsit” teljességgel figyelmen kívül hagyni azért mégis túlzás... Különösen fájó, hogy a megyehatárokon túli fesztiválsi-- kereink is gyakran visszhang- talanok. (Legutóbb például az ajkai fesztiválról jöttünk haza közönségdíjjal, — és eey újabb meghívással, a tatabányai munkásszínjátszó fesztiválra.) Persze nem, szabad általánosítani. hiszen ezt a „Kiváló együttes” címet sem kaphattuk volna meg, ha szőkébb házunk táián — a SKÜ-ben, a Kohász Művelődési Központban, illetve a vasasszakszervezet berkeiben — nem tudnának munkánkról, ha nem becsülnék eredményeinket.— Hány tagú most az együttes? Jelenleg mintegy húsz főt számlál, és külön , öröm számomra, hogy hűséges doyenjeink mellett az utóbbi években tehetséges fiatalokkal is bővült társulatunk, ők is biztosítékai annak, hogy képesek legyünk „százévesen” is megújulni. — pintér —
