Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
Öregek napközi otthonában Törődnek velünk Módiban utaznak i — avagy mi a csodának kell a divathoz a tükör Az idő bölccsé teszi az embert. S ha nem így van, az idő csaknem hiába telik. Ülünk körben az öregek napközi otthonában, s az örömökről beszélgetünk. Azelőtt nem ismertük egymást, mint ahogy ők sem a másikat — az életen átszáguldó idő hozta össze őket. S ma azt mondják: olyan mintha testvérek lennénk, aggódunk, ha valaki nem jön. Grál® karika — Két éve vagyok itt — kezdi a szót özvegy Romhányi Flóriánná. — Fiam, menyem dolgozik, magam döntöttem úgy, hogy idejövök. Mondták is a gyerekeim, amikor megtudták: nem törődünk talán veled? Én mégis úgy gondoltam, meg kell érteni a szülőnek, hogy ne legyen a gyerekek’ terhére. Emellett pedig jól érzem itt magam: nem sok kell nekünk, szép szó, szeretet és, hogy legyen béke a világon. özvegy Csincsik Pálné e*- érzékenyül, amikor napjairól beszél. — Nagyon szeretek idejönni — mondja. — Amikor kórházban voltam, a napköziből állandóan érdeklődtek egészségem felől, és én ott is mindig a napközit emlegettem. S mikor a lábamat mozdítani tudtam, már jöttem is be. A fájós lábról hallva Csák Feri bácsinak rögtön felvillan a szeme. — Én pedig megcsináltam a ’„Vitray-karikát”, azt az elekt. romágneseset. amit a tévében is bemutattak. Használom is otthon — negyedórára, fél órára beledugom a lábamat. Csak az a baj. hogy nem tud- nai< eljönni hozzám az asz- szonyok, mert harminc lépcsőt kell megmászni a házhoz... De Jolika már volt nálam. És Oczsvárt Gyuláné, Jolika rabólint a dologra — Valóban megmásztam a lépcsőt, s egy fél órára be- ledugtam a lábamat, csodálkozott is a szomszédasszony, milyen könnyedén mentem utána. Szó szót követ Feri bácsi karikájáról, s mígnem odajutunk — viccelődve, — sarokba kell állítani az ezermester feltalálót, amiért nem hozta még el a napközibe a gyógyító karikát; s ha olyan jól gyógyít az, álljon fél lábon ott... A napközi otthonban a legidősebb a 83 éves özvegy Fekete Istvánná, ö most az otthon legrégibb lakója. Tizedik éve van itt. — Mindkét lányom özvegy, én az egyiknél lakom, ő is nagyon jó hozzám — kezdi mesélni. — Nyolc éve műtötték meg epére, azóta kórházban nem voltam. Amikor itt vagyok, kézimunkázok, most éppen nem, mert nemrégiben, ahogy nekikezdtem, megrántottam a kezem. Az otthon kártyacsatáinak egyik aktív résztvevője is Fekete néni, nagy lelkesedéssel veti magát a küzdelembe, s óriási viták folynak egy-egy parti közben. Major Imre az otthon leg- fiatalabbja óvatosan fogalmaz, azt mondja, ugyanolyan okok miatt került ide, mint a többiek. — Az egyedüllét, a magány elviselhetetlen. Rokkant nyug. díjas vagyok, és nem szabad hallgatnunk arról sem. hogy anyagilag is sokat jelent, hogy itt lehetünk: napi háromszori étkezés, fűtés, ez bizony otthon a háromszorosából sem jönne ki... Szótlanul ül a körben özvegy Jancskár Imréné. — Senkim sincs a világon — keserű a hangja. — A kórházakat jártam, a nővérek beszéltek rá, hogy jelentkezzem a napközi otthonba. Két éve vagj'ok itt, azelőtt házigondozott voltam. Rossz egyedül és a nyugdíj is nagyon kevés. Márton János 72 éves, figyelemmel kíséri a többiek mondandóját, elismerően, megértőén bólogat, s maga is mesélni kezd. — Négy éve vagyok itt. A feleségem halála után jöttem be. Jó az is, hogy orvosi felügyelet alatt állunk, az orvos kijár hozzánk, nem kell félórákat az SZTK-ban várakoznunk. Van itt vérnyomásmérés, sőt Ilike, az otthon vezetője még az injekciót is beadja. Nagyon jó a koszt, és lelkiismeretesen törődnek, foglalkoznak velünk. Van televíziónk, lemezjátszónk, kártyázunk, sakkozunk, beszélgetünk. .. Végig csendben ül Krom- berOer Béláné, ő is azt mondja, az otthonban otthonra talált. S mindannyian dicsérik a két Ilikét, Verebélyi András- nét, az otthon vezetőjét és munkatársát, Kiss Antalnét. — Nagyon szerettem a nagymamámat, s talán ezért is törődök ennyire az otthonbeli idősekkel. Nem nagy a létszám, 17-en vagyunk jelenleg. A megyében egyedül csak itt van vasárnap is nyitva az otthon —• mondja Verebélyi And- rásné. — Sok programot szervezünk. filmvetítés is van, más otthonbeliekkel közös ki' ránduláson is voltunk már. Nem lehet kifejezni azt az önzetlen segítséget, amit üzemektől, vállalatoktól, intézményektől kapunk, ezért az idősek nevében is köszönetét mondok. Megható, amikor kisiskolások. óvodások látogatnak meg bennünket. De volt már itt sok szocialista brigád is, s ilyenkor nagyon közvetlen, oldott a légkör. Ekkor az egyik brigádtag így fogalmazott: ha maid megöregszem, én is ide jövök... Ahogy jövök visszafelé a Salgótarjáni öregek Napközi Otthonából, az a szikár, idős férfi jut hirtelen eszembe, akit néhány napja egy kis cseme- geboltban láttam néhány napja, kora reggel. — Kérek két görbét! — mondta a pénztárnál. A kiflire gondolt. Két forint volt nála. A pénztárosnő ismerősen válaszolt neki. — Nem jött még meg. A férfi leült a bolt végében a fűtőtest alacsony fabur- kolatára, és várta a kiflit... Ide illik talán Márton János gondolata, amit az otthonban mondott. — Mindenünk megvan- itt ahhoz, hogy kellemessé váljanak azok a napok, amik még hátra vannak nekünk. Azért neki még fiatalos lendülete van. s bölcs szeretető mindannyiuknak, akit az otthonban láttam. Zsély András Országhatárt és vámot, szabályt és tilalmakat nem ismerve. megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul terjed. Nyomában jár kézen fogva az öröm és a bosszankodás. Legvégül a pénzes buksza szapo- ráz, és lihegve adogatja ki a zöldhasú bankókat. Mi ez az ellenállhatatlan, förgeteges menet? A DIVAT. Jön, végigsöpör, letarol, munkáját éppencsak elvégzi, s már bottal üthetik a nyomát. Védekezni ellene nem érdemes, úgy sincs rá . orvosság. Fejet hajtani kell, hódolni muszáj, mert a divat nagy hatalom. S ez még mind semmi. Akik ebből élnek, nem csupán tisztelegnek előtte, hanem haza is hozzák. A repülőtér vámosát fondorlatos Bennem úgy él, hogy áll a tanteremben, két padsor között szép ősz hajával, mindig mosolyra kész arccal, s keze a levegőbe rajzolja a zene ütemét. Rajtam kívül még sokan emlékezhetnek így Somogyi Mihály tanár úrra, zeneiskolás éveikből. De nemcsak így. Volt» diákok százaiban villanhat fel a kép, amint Miska bácsival fociznak, kézi labdáznak, vagy a műhelyben lesik el tőle egy// Csak annyit csináljatok meg, mint én! r kukorica betakarítása, ez volt a gyermekikorom. Azt már csak később mondja, hogy mindezek mellett kiHát az, aki együtt drukkol nekik versenyen és versenyen kívül is. Talán emiatt lettem én is testnevelő. tónöibizan^tAwa__volt,t_így kerüit a mezőberényi polgári esy anyag megmunkálásának iskolába. •Tanárai szerették, mert szolgálatkész, tisztelettudó volt — és jól tanult. fogásait. Ünnepen hozott vele össze ben, amikor hatezer pedagógus volt állás nélkül. Jól jött, hogy ének-zenéből külön képesítést szerzett, így — éveaz élet újra: Nemrégiben .kap- ték^ő^’pá'va^íasztása^nem kig tartó> nem kis huzavona, ta meg az aranydiplomát, k nehez: pártfogói jó elő- Sfdés “ tóntar ** p™yát fémlTer Pedag°gUSI re eldöntötték, hogy 'tanító- “ pályát lem jelez. képzőibe menjen. Az a szeMunkáb'an találom, amikor gény gyerekek iskolája. Tefelkeresem őt, a megyei pe- metési kántusban énekelt, ta- dagógus-továbbképzési kabi- nítványt vállait, nyáron aranet alagsorában, a filmtárban. Előtte kis asztalka, rajta kellékek, a szakadt filmek tott, mégis kijutott a nélkülözésből. — Ötödéves voltam már lett Békés-Tarhoson. Aztán újabb háború nyitott új fejezetet az ő életében is. Az egyenruhát azonban sikerült civilre cserélnie: amikor ryolcadmagával el kellett volna hagynia az országot, megtagadta a parancsot. Április 4-ét már otthon ünnepelte. Akkor kezdődött el az a közéleti munka, amit máig sem tudott elhagyni. Volt javításához. Szerényen tény- ndol,kodik el amikor szerűen mesel gyerekkoráról: nem imenfem e, a hagyomá_ — Dúlt az első világhábo- nvos farsangi bálra. A test- rú, édesapám rokkantán jött nevelő tanárom megkérdezte MSZBT járási kultúrfelelős, haza, néhány évre rá, meg is távolmaradásom okát, s mi- tanácstag, járási szakszerveze- hait. Édesanyám két gyere- kor megmondtam, hogy szé- ti elnök, dolgozott a nőszö- ket nevelt, hamar meg kel- gyelltem a foltos nagykabá- vétségben, A téeszesítéskor lett tanulnom minden ház tómat, így szolt: körüli és mezei munkát. A tél szövéssel-fonással telt, tavasszal harmados kukoricát jó. Viseld egészséggel.” Azju Na, vedd elbdciklizetí a tanyalkörzetekcsak fel az én átmeneti ka- be, agitált. Fiatalsága ellenére bátómat!” Felvettem. „Látom, hallgattak szavára. A zene a kapáltam, nyáron gyűjtőnek tott eszembe akkor, szegődtem az aratók után, ősszel heteken át tartott a felszabadulás után is barótok- hogy kai. elvtársiakkal hozta ÖLSsze. csak a testnevelő tanár lehet MKP-éneklkarok alakulták, s ilyen közel növendékeihez, ő NOGRAD — 1984. december 31., hétfő ő csasztuskacsoporttal járta a községeket. — A feleségem révén kerültem Salgótarjánba ^ mondja, miikor a családjáról kérdezem. — Ö itt gyerekes- kedett, s megszerettette velem a hegyeket, az erdőé. Sokoldalú egyénisége, tudása változatos éveket hozott a munkában. Kamatoztatta a testnevelési főiskolán szerzett, tudását, meg a Szegeden tanult biológiát, és a Miskolcon megismert gyakorlati foglalkozást. Mindig ott, ahol éppen szükség volt rá. — Nem a pénz teszi az embert, hanem az egymásért való munka. Ki- tud többet tenni a közért. Itt van az emberek megbecsülése — vallja Miska bácsi, aki ma is aktívan dolgozik a közlekedésbe ztonságn tanácsban és a pedagógus-száikszervezetben. — Nem fáradt még? Hátrá dől a széken, elmosolyodik: — Mikor 1973-ban nyugdíjba mentem a Csizmadia úti iskolából, azt mondtam, én többet nem dolgozom. Nézegettem a téren a sakkozókat. A^tán rájöttem, hogy az embernek dolgozni kell ahhoz, hogy kipihenje magát. Itt a filmtárbain négyezer kópia van, ezeket tartom rendiben. Nem fogy el a tennivaló. Somogyi tanár úr nagyon szeretett gyerekekkel játszani, A testnevelésórán mindig azt mondta: „Csak annyit csiáljatok meg, mint én!” A kihívás immár nem egy testnevelési órára szól» hanem az egész életre. Kovács Erika módon átejtik, hiszen a lopott holmi úgysem az utazótáskában, hanem a fejükben van. Itthon aztán kipakolják, megrajzolják, kiszabják, a vevő meg csak les: jé, hát ez a divat?!, és fizet. A Salgótarjáni -Ruhagyár utazó, nagykövetei jó ideje tudják, hogyan lehet a divatot nem hivatalos, másodla- gos-harmadlagos csatornákon hazahozni, A divatlap, a prospektus, a kiállítás, az üzleti tárgyalás, a bérmunka — mind módihordozó De van más . is: a nyitott szem, a divatra programozott fül. Dr. Auth András kereskedelmi osztályvezető. Bakos, Jánosné termelés-előkészítési osztály- vezető és Zsuffa Mátyásné divattervező — hárman a külföldről tapasztalatokat hazahozok közül, olyanokat is elraktároznak a látottakból, hallottakból, melyeknek haszná majd csak egyszer, talán valamikor, észrevétlenül kamatozik. Bakos Jánosné: — Érik az embert odakinn meglepetések Számomra meghökkentő volt, hogy a külföldi kelmések színben és anyagtapintásban mi mindent produkálnak: a szövetek lazák, lágyak, kellemesek, nem szúrnak. nem tapadnak. Na, meg aztán, ahogyan a nők a divatot elfogadják! Mire is intik hazánk divatcsináiói az asszonyokat? Hogy mielőtt divatos holmit vásárolnak, nézzenek tükörbe! Bizonyos kilókon felül ugyanis ez nem illik, az nem illik... — Odakinn talán nincs tükör? Bakos Jánosné: — Legalábbis nem erre használják. A kölni vásáron a Hungaro- coop standjával szemközt mázsát nyomó hölgy szolgált ki. Mit gondol, mi volt rajta? Pamutruha, több rétegben. kötény és térd alá érő csipkés bugyogó! És, ami még ennél is érdekesebb, nem jött rám a nevetőgörcs. Egészen jól nézett ki! Regens- burgi rokonom formás pocakot eresztett asszony. Ö például rendszeresen elől bőven ráncolt szoknyában jár, amit nálunk hasonló1 termettel megáldott nő a világért föl nem venne. Mi azt mondjuk, a has tájékán redőzött szoknya előnytelen, ők azt, hogy éppen ellenkezőleg, hiszen a ráncok hossZantiak, előnyösen osztják a domborulatot. Zsuffa Mátyásné: — Hetvenéves nénik sem járnak feketében. Komoly asszonyok öltözete vagy színben, vagy fazonban fiatalos. Mutatós kozmetika, ízléses hajfestés — élnek a színek. Dr. Auth András: — Párizsban most minden feketefehér. Ezt Hollandiában Kan úr, az Itex nevű alapanyag- gyártó vállalat — rajta keresztül angol bérmunkát bonyolítunk lé — mondta nekem. Ma is a francia főváros a divat központja: a fekete-fehér tehát fél éven belül elárasztja Európát. Az ilyesmiről jó, ha időben tudomást szerez az ember. Zsuffa Mátyásné: — Fekete-fehér, de csak tavaszig! A Modexnél a minap ugyancsak párizsi divatinformációs diákat vetítettek, s mi, edzett divattervezők csak sóhajt ozit unk, áiimé 1 kod tun k. hogy uramisten, ezt is lehet?! A sötét színeket a legvadabb, legordítóbb színkombinációk váltják fel. Tessék csak elképzelni egy türkizkék, rózsaszín, narancssárga kockás anyagot. Kabátban! Egyébként nem is volt rossz. — Csak nem ilyenben foT gunk itthon járni...? Bakos Jánosné: — Aki ezt felveszi, csak addig hordja, amíg az új módi be nem jön. Márpedig a magyar nők nem cserélik háromhavonta a ruhatárukat, s ez csak részben pénzkérdés. Butikból nem mindenki öltözködik, az áruházi kirakatok, az üzletek eladóterei pedig eleve szolidságra, középutasságra nevelik a vevőt. Ott van a legújabb divat is, de egyáltalán nem biztos, hogy az uralja a teret. Dr. Auth András: — Tavasszal Stockholmban 'jártam! A sétálóutcák középáras kirakatai — az igazán exkluzív, méregdrága boltok a mellékutcákban vannak — az akkor uralkodó break stílus jegyében készült ruhákkal voltak tele. A fiatalok kilencven százaléka is ebben szaladgált. Nehéztüzérséget vonultatnak fel. bombázzák a divattal az embereket, nálunk bombák helyett inkább könnyű kenyérgalacsinok röpülnek. És ez éppen arra a Svédországra jellemző, ahol egyébként szeretik az egyszerű stílusú öltözködést: egy nem is akármilyen kirakatban pillantottam meg Noémi nevű. szolid vonalú női ruhánkat. Ötszörös áron. mint, ahogyan mi eladtuk, s ez is egy információ volt... — Na, és mit látni a divatbemutatókon? Bakos Jánosné: — Vagy pontosan azt, amit a kiállításon mutatnak, vagv valami egészen mást. Nvuaat-Berlin- ben például fényes űrruhákba öltözött manekenek vonultak fel, az öltözeten fémkellékekkel, kapucnik, holdjáró csizmák, meg amit el lehet képzelni. Az első sorokban hetven-nyolcvan esztendős asszonvok ültek és tombolva tapsoltak. A Marlboro- show hatáséban volt lenyűgöző. Kétórás őrjöngő tánc és zene, a kisasszonyok a színpadon öltöztek, vetkeztek, tologatták jobbra-balra a fogasokat. — A magyar nők valóban nagyobb ragaszkodást, hűséget tanúsítanak ruhatárukhoz. Más oldalról viszont a kelmések sem kényeztetik el túlságosan a ruhagyártót. s akkor még ott van a kereskedő, a maga sokszor erősen konzervatív ízlésével. Mire jó hát mindez a különleges, ínyenc divatinformáció? Zsuffa Mátyásné: — Stílusszemléletet ad Márpedig, aki a divatban dolgozik, az stílusszemlélet nélkül olyai^ mint a partra vetett bal. Szcndi Maris
