Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP NQGSÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA és A MEGYEI TANÁCS LA POÄ | ■ ■ — 1 *~-1- v XL. ÉVF., 306. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1984. DECEMBER 31., HÉTFŐ Békesség és boldogság U jesztendő napján jókívánságainkkal, mint barátainkat, köszöntjük az Ol­vasót. Ünnep ez a mai nap, hagyo­mányosan, évszázadok óta a remény nap­ja.^ Szilveszter éjszakáján eltemettük múlt évi gondjainkat, újesztendő napján kifejez­zük jövő esztendei reményeinket. Jelentős év lesz ez felszabadult hazánk történelmében. Az új Magyarország szabad életének ötödik évtizedébe lép. A beköszön­tött 1985. esztendő április negyedik napján ünnepeljük hazánk felszabadulásának negy­venedik évfordulóját. A jól végzett munka, a történelmi tettek megvalósításának tuda­tában. Korszakos eredmények születtek 1945 óta: a nép, a párt vezetésével, leküzdötte azt a súlyos társadalmi, gazdasági, kultu­rális elmaradottságot, amelyet a romokkal együtt örököltünk. A szocialista építőmun­kát úgy folytattuk, hogy gyermekeink, uno­káink is büszkék lehetnek eredményeinkre, és támaszkodhatnak azokra. Az intenzív gazdasági fejlődés szakaszára való áttérés­sel járó bonyolult feladatok előre nem lát­ható ellentmondásokat is szültek, a remé­nyekkel elleniében, ismét feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, a világgazdaságban számunkra rendkívül kedvezőtlen változá­sok mentek végbe, és mindennek következ­ményei nagy próbatétel elé állította népün­ket és pártunkat. Azt a pártot, amely eb­ben az évben tartja XIII. kongresszusát. Mivel e párt küldetése, történelmi felelős­sége a szocializmus magyarországi felépíté­se, s népünk bizalmából a nemzet vezető erejévé vált, a párt soron következő kong­resszusa nemcsak a kommunisták, hanem a velük együtt e hazában élő valamennyi em- ] bér számára fontos esemény. Annál is in- I kább, mert kommunisták és pártonkívüliek között nincs fal, de választóvonal sem: az MSZMP politikája a nép, a nemzet érde­keit fejezi ki és szolgálja; s állandóan, a változó idők változó követelményeihez iga­zodva a nép aktív közreműködésével is ala­kul, formálódik. Az MSZMP munkamódsze­re, rugalmasságában is következetes poli­tikája a biztosítéka annak, hogy politiká­ja a párt és a nép közös műve legyen. Ez fejeződik ki abban is, hogy a kongresz- szusi irányelveket — hónapokkal azelőtt, hogy a kongresszusi határozati javaslat a kommunisták választott küldöttei elé ke­rülne i— a Központi Bizottság a nyilvános­ság elé tárta, megvitatásra ajánlotta. A falra, az asztalra, a zsebünkbe mától új naptár kerül, de természetesen az új esztendő nem jelenti azt, hogy minden új­ból kezdődne. Folytatódik tehát a konstruk­tív vita is ezektől az irányelvekről, ame­lyekben nem kevesebbről van szó: miként dolgozik majd az ország népe a következő öt esztendőben. Minden tervünknek, elhatá­rozásunknak az az alapja immáron huszon­öt esztendeje, hogy szembenézünk a tények­kel, nem tévesztjük össze szándékainkat, vágyainkat a valósággal. Az életszínvonal jelentős csökkenését pél­dául kevés ország tudta elkerülni. Magyar- országon a családok helyzete eltérően ala­kult, de társadalmi méretekben csak a re­álbér csökkent valamelyest, a reáljövede­lem, ha nagyon szerény mértékben is, esz­tendőről esztendőre emelkedett. Az 1985-ös tervben most az szerepel, hogy három esz­tendő után megőrizzük a reálbér színvona­lát, az nem csökken tovább. Mindezt úgy érjük el, hogy tovább javítjuk nemzetközi fizetési mérlegünket, megőrizzük fizetőké­pességünket. Egy ország gazdasági szilárd­ságának próbája ma a nemzetközi fizetési kötelezettségek teljesítése. A szilárd gazda­ság pedig a társadalmi béke, az ellentmon­dások békés feloldásának, megoldásának nélkülözhetetlen alapja. A következő évben tehát méginkább az életszínvonal megőrzése a feladat, de már 1985-ben meg kell teremteni az előfeltéte­leket a következő ötéves terv azon célkitű­zésének, hogy a gazdasági fejlődés élénkí­tésével, a teljesítmények növelésével, a munkafegyelem javításával megalapozzuk az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Nem­csak az egyéni jövedelmekre áll ez, hanem általában az életkörülményekre. Sok, nem a munkateljesítménytől függő különbség van hazánkban, amelynek létrejöttét nem tudtuk elkerülni, egy csapásra ma, illetőleg ebben az évben sem tudjuk felszámolni, de amelyekbe nem nyugodhatunk bele. Olyan irányba kell terelnünk a változásokat, ame­lyeket igazi fejlődésnek nevezhetünk: az eredményesebb munkára való ösztönzés, a rászorulókról való szociális gondoskodás nem lehet ellentétben egymással, hanem ki kell egészíteniük egymást. A szociális biz­tonság megőrzése fontos feladat, s ez úgy oldandó meg, hogy nem lehet az anyagi erőforrások gyors növekedésével számolni, ám a meglevők okosabb, célirányosabb fel- használása csodákat nem is teremthet, de nagy lépést jelenthet előre. Mert előre kell lépnünk minden terüle­ten. Van hozzá lehetőségünk és erőnk, hi­szen az eddig elért eredmények, minden szűkösség ellenére, megfelelő anyagi ala­pokat hoztak létre és nem hiányoznak a ta­pasztalatok sem. Ez utóbbiak alapján új irányítási módszerekkel ismerkedünk meg. Ettől a vállalkozói kedv, a hatékonyság nö­vekedését, a kezdeményezőkészség kibonta­kozását várjuk. Bizonyos, hogy zökkenők és viták nélkül ezen a téren sem jutunk előre, de az is alappal remélhető, hogy az üzemi demokrácia kibontakozása, az egysze­mélyi felelősség új módon való érvényesí­tése a sikeres gazdálkodás motorjává vá­lik majd. A gazdaságról azért kell sokat beszélnünk, mert hiszen csak abból élhetünk, gyarapod­hatunk, amit megtermelünk. Nem mindegy, olcsón vagy drágán élünk. Nem mindegy, hogy sikerrel alkalmazkodunk-e az új és új, és sajnos többnyire kedvezőtlen válto­zásokhoz, vagy pedig a szükségesnél is ma­gasabb árat kell fizetnünk érte. Munka után édes csak a pihenés — a nyugodt ünnepna­pok csak a szorgos és okos hétköznapok után következhetnek. Jogok nincsenek kö­telezettségek nélkül, a kívánságokat, köve­teléseket pedig a lehetőségekhez kell igazí­tani. Nem elég egyetérteni, tettrekészségre, a munkában való azonosulásra is szükség van ahhoz, hogy reálisan kitűzött céljainkat elérjük. Hiszen van teendőnk bőrén. Biza­kodva nézhetünk a jövőbe, társadalmunk kiállta az elmúlt évek szakítópróbáját, a las­sú növekedés és az igények gyors növeke­dése ellentmondásából származó társadalmi feszültségek ellenére megőriztük a szocialis­ta célokon alapuló népi, nemzeti közmeg­egyezést, egységet. A boldog új esztendő nem jelent egyúttal tehát gondtalanságot. Azt azonban igen, hogy nem nézzük tehetetlenül a nehézsé­geket, a bajokat, hanem szembe tudunk szállni velük, le tudjuk küzdeni őket és hatásukat úgy tudjuk csökkenteni, hogy minden társadalmi réteg számára elviselhe­tő terhet jelentsenek. A legutóbbi esztendők növekvő nemzetkö­zi feszültsége után a világpolitika égboltján halvány reménysugarak fedezhetők fel, s semmi okunk nincs rá, hogy feladjuk meg­győződésünket: mindenek ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető ve­szély elhárítására, a béke megvédésére. En­nek legfőbb biztosítéka továbbra is a Szov­jetunió, a szocialista közösség ereje és kö­vetkezetes békepolitikája. A szocialista or­szágok, a békéért síkraszálló néptömegek, a reálisan gondolkodó polgári politikusok erő­feszítéseinek eredményeként a mostani, az egy évtizeddel ezelőttinél feszültebb világ­helyzetben is bízhatunk áz enyhüléshez va­ló visszatérésben. A Magyar Népköztársa­ság külpolitikája, amely teljes mértékben élvezi hazánk népének támogatását, az or­szág nemzetközi tekintélyével igyekszik erő­síteni a nemzetközi politika elveinek irány­zatait, mindent megtesz a békés egymás mellett élés elveinek elfogadtatásáért. A béke fenntartása, megóvása nemzeti ügyünk, létkérdése népünknek és szorosan összefügg országunk valamennyi állampol- , gárának személyes boldogságával is. Negy­ven esztendeje ért véget a második világ­háború; az idősebb nemzedékek emlékeiben kitörölhetetlenül ott van egy ilyen világ­égésnek minden szenvedése. Azóta olyan generációk nőttek fel, amelyek csak hír­ből, elbeszélésekből, könyvekből ismerik a háború borzalmait. Kívánjuk, hogy e béke­viselt nemzedék minden tagja megmarad­hasson annak. B ort, búzát, békességet kívánunk a régi szép magyar köszöntéssel minden hazánkfiának és népünk minden igaz barátjának szerte a világon 1985 kü­szöbén. Kívánjunk erőt, egészséget is a ránk váró munkához. Mi, hazánkat szerető, az országért és társadalmi haladásért ’ felelős­séget érző magyarok tetterősen bizakodva készek vagyunk megtenni a következő 365 napban azt, amit 1985 tőlünk követel. Szilveszteri j' utalom játék Vidám óévbúcsúzlntó a megyei művelődési központban Humorparádé két részben — Értékes nyereménye« Közel háromórás szórako­zást ígér ma délutánira, a sal­gótarjáni József Attila városi­megyei Művelődési Központ, ahol 15 órakor veszi kezdetét a „Városvallató” rejtvényjá­ték szilveszteri jutalomjátéka. Az intézmény a megyeszék­hely — tavaly megszakadt — újkeletű hagyományának fel­karolására vállalkozott, ami­kor ismét megszervezte a vi­dám óévbúcsúztatót, amely sok tekintetben hasonló lesz az öt éven át megrendezett ..Nyomozz velünk!” játék szil­veszter délutáni műsoros ve­télkedőihez. Mint ismeretes, a szilvesz­ter délutáni rendezvény be­lépőjegyeihez ezúttal is egy többfordulós rejtvényjálék eredményes megfejtése „árán” juthatott a közönség. A „Vá- rosvallató” című rejtvényjá­tékot hazánk — és a nógrádi megyeszékhely — felszabadu­lásának évfordulója tisztele­tiére december elején indította el — lapunk hasábjain — a Salgótarjáni városi Tanács, a Nógrádi Sándor Múzeum, a NÖGRÁD szerkesztőség és a József Attila városi-megyei Művelődési Központ. Bár a játék „rejtvényfejtő része” már befejeződött, a kitűnő honismeretről / tanúbizonysá­got tett városlakók között, ma délután újabb, immár vi­dám — szilveszterhez illő — játékok során találnak gaz­dára a meghirdető szervek ál­tal felajánlott jutalmak, így a rejtvényjáték fődíja is. ami­nek „mibenlétét” - azonban csak a helyszínen hozzák nyilvánosságra... Annyi bizonyosnak látszik, hogy a humorban bővelkedő műsoros vetélkedőnek nem lesznek vesztesei. Erről a mű­velődési központ munkatár­sai, és az általuk felkért köz­reműködők gondoskodnak. A közönségnek már jó fél­órával a műsorkezdés előtt érdemes felkeresni az intéz­ményt, hiszen a színházterem előcsarnokában is számos meglepetés várja az érkező­ket. A nagytermi program két részből áll majd, és — töb­bek között — fellép benne' a Nógrád Táncegyüttes, a Dü- vő népzenei együttes, a sal­gótarjáni táncház jazzbalett- csoportja, sőt egy — kifeje­zetten erre az alkalomra ver- búválódott — zenekar, a, „Szilveszter Group” is. A pró­zai szerepekben a salgótarjá­ni TEMPRESS játékszín és a Kohász Művelődési Központ Petőfi Színjátszó Szakosztá­lyának amatőr színjátszóit láthatja viszont a közönség! A kabarétréfák és jelenetek szerzője Ziiahy Tamás, a mű­sor szerkesztő-rendezője Mol­nár Ernő, a TEMPRESS iáJ tókszín vezetője. A délután műsorvezetői Radies Nóra és Sáros! László lesznek, ______i

Next

/
Thumbnails
Contents