Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-30 / 305. szám
Talányos klubtalálkozó Panaszok háttérrel és háttér nélkül Kötődések Kell ennél több? 'Méltán tekintettek az érintettek nagy várakozással a Kograd megyei ifjúsági klubok közelmúltban lezajlott salgótarjáni találkozója elé. A várakozás nem egyszerűen a találkozás lehetőségének szólt (bár egy ifjúsági randevú önmagában is vonzó „program”), sokkal inkább annak a lehetőségnek, hogy mód nyílik a tapasztalatcserére, információcserére. Erre egy délelőtti program kínált elsősorban alkalmat mégpedig szekcióülések formájában. A találkozó szervezőinek — a megyei klubtanács, a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a József Attila városi-megyei Művelődési Központ illetékes munkatársainak — szándéka közelebbről az volt, hogy a mozgalom megyei helyzetét, a klubok és a fenntartók, a klubok és a KISZ-szervezetek, a klubok és a tagság viszonyán keresztül térképezzék fel. Hogy a téma differenciált feldolgozása a szekcióülések keretében végül is nem járt a remélt sikerrel, talán nem olyan nagy baj. \A beszélgetések így is hasznosak voltak, mind a mintegy húsz klub közel másfél száz képviselője, mind pedig a mozgalom irányításában érintett szekcióvezetők számára. Mármint hasznosítható informálok cserélődtek ki. Más kérdés, hogy a friss ismeretek birtokában sikerül-e tényleges eredményeket elérni, konkrét lépéseket tenni a mozgalom fellendítése érdekében. Mert, hogy el ne feledjük előrebocsátani, a helyszínen szerzett információk arra engedtek következtetni, hogy a mozgalom ismét hullámvölgyben van. Ennek nem mond ellent, hogy a decemberi találkozó összességében jól, mondhatni nagyszerűen s'került. Csakhát a háromnapos ünnep fényét is beárnyékolta mindaz, amit a fiatalok a hétköznapokról mondottak. Valóságos panaszáradat hullt a szekcióvezetőkre, s a kötetlen eszmecserék során esvmást túllicitálva hozakodtak elő problémáikkal a fiatalok. Melyek voltak a leggyakrabban emlegetették? Érdekes módon most nem a he- lyiséggondok, hanem a klubhelyiségek használatával kapcsolatos problémák. Nagyorosziban, Kisterenyén és másutt túlságosan korlátozott a klubban tölthető idő, Berkenyén egyes programok megrendezéséhez egyenesen teremhasználati díj (?) a feltétel. Szóba kerültek azután a tárgyi feltételek, a klubok önálló költségvetésének kérdései is. A találkozón vendégként jelenlévő székesfehérvári klubvezető nem akart hinni a fülének, amikor az egyik jól funkcionáló nógrádi klub vezetője közölte, hogy ebben az évben 3500 forintból „gazdálkodhattak”. A Fejér megyei klub éves költségvetése ugyanis megközelítően 70 00<J forint...! Ha figyelembe vesszük, hogy egy zártkörű panasznapon ki-ki hajlamos eltúlozni saját problémái t, akkor is kelleténél több jogos panasz hangzott el a mozgalom helyzetét illetően. És mégis. E sorok írója valahogy mégsem tudott maradéktalanul osztozni a jogos indulatokban. Talán a túlságosan is sötét összkép tett gyanakvóvá, — gondolom azért másokat is. őszintén szólva már az is zavaró volt kissé, hogy a beszélgetés valamennyi szekcióban a körül forgott. ami nincs, ami nem sikerült, ami lehetne. Fel kellett hát tenni a kérdést; mégis mi van?! Mi az, ami a meglévő korlátok, nehézségek dacára megvalósult? Mi az, ami jelenleg foglalkoztatja a klubtagságot? Mi az, ami jelenleg felteszi a klubhelyiségekben töltött időt? Nos, a válaszok kijózanítóan csengtek egybe. Jelenleg — némi túlzással Magyarnán- dortól Szécsényig, Berkenyétől Kisterenyéig — diszkó, kártyázás, kötetlen csevegés, semmittevés jelenti a „klubprogramot”. De miért is ud- variaskodjunk, mikor az egyik klub küldötte, arra a kérdésre, hogy mi van, tömören így válaszolt; „Dög unalom." Ez volna hát az a jelen, amiben a panaszok, kifogásók megfogalmazódnak. Persze — mondhatná a lojális kívülálló — már az is valami ha akadnak, akik tétlenek bár. de elégedetlenek helyzetükkel. Ilyen alapon azonban már az is érdem, ha valaki nem a kocsmában, hanem az ifjúsági klubban támasztja az asztalt. Csakhogy az ifjúsági klub. mint közösségi színtér — úgy véljük — ennél jóval többre hivatott! Meglehet valóban szűkösek az ifjúsági klubok lehetőségei, valóban szűkösek a keretek. De amíg az adott kereteken belül kihasználatlan a tér, hiányzik a tartalom, — aligha tágíthatok. A megyei ifjúsági klubta- lá lkozó ., panaszdélelőttjén ”, két közösség képviselői nem átallották kijelenteni, hogy náluk úgymond jól mennék a dolgok. A diósjenői művelődési ház és a rétsági Asztalos János Művelődési Központ „Pepita” ifjúsági klubjának jelenlévő tagjai megszeppenve, halkan, de kitartottak amellett, hogy nincs okuk panaszra. Dolgoznak. A rétságiak akkor már a közös, programdús szilveszteri együtt- lét menetrendjét tervezgették, és már tudták ki lesz a következő ankét vendége klubjukban. A „közfelháborodás” ellenére sem érezték lehetőségeiket szűknek. Pedig az övék az a klub, amely 3500 forintból gazdálkodhatott 1984-ben. — pintér — Termékváltás a nagybárkányi szövetkezet ipari ágazatában Nemcsak a nagyipar üzemeiben időszerű a jobb minőségű, kelendőbb áruk kibocsátása, a hatékonyabb termelés-gazdálkodás érdekébon végrehajtott termékváltás. Egyre több figyelmet fordítanak erre a termelőszövetkezetek melléküzemeiben is, vagy, ahogyan ma már pontosabb a kifejezés: a tsz- ek ipari ágazatában. Ez történik ezekben a hetekben, hónapokban a nagybárkányi Kis-Zagyvavölgye Termelő- szövetkezetben is, ahol bár a növénytermesztés, állattenyésztés idei várható har- minckétmillió forint bevételével szemben az ipari ágazat hatvanötmillió forintos árbevétele áll, a közös gazdaság vezetői távolról sem elégedettek minden üzem hatékonyságával. Kitűnően működik például a bátonyterenyei Délia Harisnyagyárral kooperáló harisnyaüzem. jól dolgozik a szállítási üzem, ez a két részleg több mint huszon- kétmillió forintot és szép nyereséget hozott az idén a tsz konyhájára. Többet vártak a vasipari és a faipari üzemtől. A vasipari üzem, együttműködve a salgótarjáni tűzhely- gvárral, eddig kályhaszereléssel foglalkozott. A termék további sorsáról radikális döntés született: kibocsátása a tsz-nek már nem gazdaságos. ezért 1985-től a gyártását megszüntetik. Helyette a Mátraaljai Állami Gazdasággal gazdasági társaságban már januártól különféle vaskerítést és kaput fognak előállítani. A nagybárkányi tsz ipari ágazatának szakembereit egyre inkább foglalkoztatja a csomagolástechnika. Ennek alapvető oka, hogy a magyar ipar termékeinek kedvezőbb hazai és külföldi fogadtatását — az áru saját minőségi tulajdonságain kívül — döntően befolyásolja a korszerű, tetszetős csomagolás. További követelmény, hogy a csomagolás óvja meg az árut a szállítás közben előforduló minőségromlást, értékcsökkenést előidéző sérülésektől. A korszerű csomagolóeszközök iránt tehát élénkül a kereslet, a jó és szép csomagolóeszközöknek ma és a jövőben biztos piaca van. A nagybárkányi termelőszövetkezet faipari üzemében ezt a keresletet úgy használják ki, hogy az eddig gyártott „eldobó” raklapok helyett kialakítják például a salgótarjáni síküveggyárban készülő hunga- ropán hő- és hangszigetelő táblaüveg ütésbiztos és tetszetős csomagolását. A síküveggyár 1985-ben három- százezer, 1936-tól évente négyszáznegyvenezer négyzetméter Hungaropán üveget bocsát ki. Könnyű megállapítani: erre a termékváltásra is a jelentkező kereslet jelzi a zöld utat. Felkészül a tsz a szögeknek, csavaroknak a jelenleginél kisebb, tíz-húsz de- kás csomagolására is, amint a tsz-ben mondják, legalább a csehszlovák ipar színvonalán. A csúnya és könnyen szakadó pvc-fólia tasakokat váltják fel tartós és ízléses műanyag dobozokkal. Ugyancsak meglevő igény kielégítésére kezdték meg az előkészületeket úgynevezett habosított műanyag csomagolóeszközök gyártásához. A salgótarjáni tűzhelygyár például fa raklapon, hullámpapír-csoma- golásban, sarokmerevítőkkel szállítja tíz-tizenöt ezer forint értékű villany- és gáztűzhelyeit. Külföldön már- már el sem fogadják az árut ilyen köntösben, hiszen ez a csomagolás nem szép. Ráadásul az értékes árut nem védi meg szállítás közben a sérülésektől. Ezekhez a tűzhelyekhez, valamint — terv szerint — a salgótarjáni rádiótelefongyár adó-vevő készülékeihez, a salgótarjáni öblösüveggyár finom csiszolt üvegáruihoz kíván a közös gazdaság már a jövő év második felétől habosított műanyagból csomagolóeszközöket kialakítani, gyártásukat lépésről lépésre bevezetni. A termékszerkezet-váltástól természetesen több bevételt és nyereséget várnak. Amitől növekszik a tagság jövedelme. De azt is lehetővé teszi, hogy többet áldozhassanak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagybárkányi tsz alap- tevékenységének — növénytermesztésének és állattenyésztésének — korszerűsítésére. fejlesztésére. Styl-ruhák külföldön Eredményes évet zárt a Styl Ruházati Vállalat: 1984- ben 710 millió forint volt az árbevételük, ami kétszázmillióval haladja meg az előző évit, s több mint 36 százalékos növekedésnek íelel meg. A vállalat termékeinek csaknem négyötöde külföldi piacokon talál vevőre Az idén 150 millió forint értékű ruhá val többet küldtek tőkésex- porlra, mint 1983-ban. A rubelelszámolású export a Szovjetunióba irányul, ahová az idén tíz százalékkal többet szállítottak, mint tavaly. A szovjet partner 1984- ben 65 millió forint értékű ruházati cikket vett át. Év végi brigádgyűlésen a kollektíva tagjai Lassan már nyolc éve lesz, hogy egy szép május elsején úgy döntöttek a Balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat számviteli és üzemgazdasági dolgozói, hogy szociálist« brigádot alakítanak. Ezzel az elhatározással nem kis fába vágták a fejszéjüket, ugyanis — mivel nem fizikai dolgozókról volt szó — sokan aggályoskodtak, vajon mit is fognak tenni a versenymozgalom keretében. * ISÍos az elmúlt évek során beigazolódott, hogy nagy szükség van egy ilyen kolleK- tívára a vállalatnak és a többi brigádnak egyaránt. Ezt egyébként — többek között — a létszámon is le lehet mérni. A kezdeti nyolcból az esztendők elteltével tizenhatra nőtt a létszám és bizony valamennyiüknek van mit tenniük. Hogy mit, erről beszélgettünk a Május 1. Szocialista Brigád néhány tagjával, valamint vezetőjükkel, Gyüre Istvánná val. — Nem olyan könnyű bejutni ebbe a kollektívába — mondja a brigádvezető, amire a többiek is egyetértőén bólogatnak. — Általában egy év után veszünk föl valakit brigádtagnak, de olyan is előfordult, hogy úgy találtuk, nem alkalmas az illető ilyen közösségi munkára, mert nálunk ez az elsődleges — mondja a brigádvezető. A közösség szó egyébként gyakran előfordul a beszélgetésünk során, s ez jelzi, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek. Ez nem is csoda, hiszen többszörös aranykoszorús szocialista brigádról van szó, ami azért már önmagában is jelent valamit. — Árulják már el, mit lehet tenni a versenymozgalomban egy olyan brigádnak, amely döntően adminisztratív tevékenységet végez ? Nem mondom, ez a kérdés „nem dobta fel” különösebben a jelenlévőket, de úgy véltem erre mások is kíváncsiak lehetnek. — Itt van az idei feladatvállalásunk — mondja Péter Ottóné bércsoportvezető. — Ebben az áll, hogy minden munkánkat pontosan, határidőre végezzük el, méghozzá kifogástalanul. Mivel tevékenységünk minősége a vállalat valamennyi dolgozóját érinti, ez nem is mellékes, arról nem is szólva, hogy a naprakész munkavégzésnek milyen nagy jelentősége van a számvitelben és más területek munkájában. — Emellett vállaltuk, hogy rendszeresen továbbképezzük magunkat szakmailag, politikailag egyaránt — veszi át a szót Kovács Jánosné munkaügyi előadó. Segítjük egymás munkáját és olyan kollektív szellemet alakítunk ki, amely mindenki számára előnyös. — Ehhez kapcsolódik szervezőtevékenységünk is — fűzi tovább a gondolatmenetet Ferencsik Gyuláné terv-statisztikus. A közös névadóünnepségek, sportrendezvények mind-mind közelebb hozzák egymáshoz az itt dolgozó embereket, segítenek egymás munkájának, gondjai, nak, problémáinak megismerésében, s ezzel végső soron a kollektíva alakításában, formálásában. Ez pedig sohasem válik a munka kárára. Emellett jut idő a társadalmi munkára, az iskola patro- nálására és más egyébre is, mint például a város szépítése. Az itt dolgozók egyaránt kötődnek vállalatukhoz, a másik tizenhárom szocialista brigádhoz, egymáshoz. Nem ritka a havi zárások idején az önként felajánlott túlórázás, és senki nem veszi sértésnek, ha átmenetileg más munkakörben kell dolgoznia, mert a közösség érdeke úgy kívánja. Kezdeményezők, jól képzettek, minden adottságuk megvan ahhoz, hogy kötelezettségeiket, vállalásaikat egyaránt teljesítsék. A brigádvezető sokszínű te-’ vékenységüket bemutató naplójukat teszi elém. Vetélkedőkön elért kiváló eredmények, oklevelek, kitüntetések, ünnepi események fotói, bejegyzései tanúskodnak az elmúlt csaknem nyolcévnyi eredményes munkájukról. — Nálunk évek óta önér-' tékelés van a szocialista versenymozgalomban — így a brigádvezető. — Szigorúak, egyben igazságosak is vagyunk, ebben éppen úgy, mint a munkában. Sokat segít, hogy az üzem vezetői el-' ismerik eredményes tévé-' kenységünket, erkölcsileg, anyagilag megbecsülnek minket, s ez nem kis jelentőségű, mert erősíti bennünk azt a tudatot, hogy érdemes jól dolgozni, szűkebben vett feladatainkon túlmenően is. Biztosítják a lehetőségeket, a feltételeket a zavartalan munkához, s ezért cserében mindig számíthatnak ránk. Ez pedig nagy szó egy majdnem 400 dolgozót foglalkoztató kollektíva esetében. A „Május 1.” Szocialista Brigádnak minden oka meg van arra, hogy büszke legyen a nevére, az általa megtett útra. Nyugodtan lehetnek továbbra is jókedélyűek, felszabadultak, amit tettek és tesznek, az jó nekik is, vállalatuknak is, azaz mindenki örömét lelheti benne. Kell ennél több? Z. T. Ismét egy új évet köszöntünk, az 1985. esztendőt. A szovjet népek nagy családjában sok nemzetiség él együtt örömben, békességben. Mindegyiknek megvannak a maga évszázados szokásai és hagyományai, közös szokás azonban az új év küszöbén a mérlegkészítés, annak felmérése, hogy mire is jutottunk az óesztendőben. Nézzük a nagy, közös eredményeket. Mintegy 11 millió szovjet ember kapott lakást 1984-ben. Szovjet űrhajósok, Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov hajtották végre az emberiség történelmének leghosszabb űrutazását. Szvetlána Szavickaja személyében Boldog új évet! az első szovjet űrhajósnő kilépett a világűrbe. A Bajkál- Amur vasútvonalon elindult az első szerelvény: befejeződött a több mint 3 ezer kilométeres fővonal építése. A szovjet sportolók a Barát- ság-84 nemzetközi versenyeken kiemelkedő sikereket értek el. Maja Csiburdanidze ismét világbajnok lett, a szovjet sakkiskola újabb dicsőségére. Egészében véve, minden háznak, minden családnak van kisebb-nagyobb öröme. Ám ami a legfontosabb, ami minden szovjet embert egyesít — a harc az atomháború szörnyű veszélye ellen. Földünk békéjének megőrzéséért. A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok közössége mindent elkövet, hogy elhárítsák a háborús veszély!, csökkentsék a nemzetközi feszültséget. A szovjet emberek békés holnapba vetett mélységes bizalommal kezdik az 1985-ös esztendőt. Békét, boldogságot, jó egészséget, sikeres munkát kívánunk kedves barátainknak: az APN szerkesztősége
