Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-18 / 296. szám

-1 ____l._.... Utód ok kerestetnek Asztalitenisz NB !!.' Jeck, az egykori csapatkapitány Ritka pillanat: az akció sikertelen volt, Jeck Ferenc csapatkapitány a föld ön... A felszaba­dulást köve­tően bő három évtizeden ke­resztül nem volt gondjuk az edzőknek, hogy kié le­gyen a tizen­egyes számú mez Salgótar­ján első osz­tályban sze­replő labda­rúgócsapatá­ban. A több­szörös váloga­tott Zsédely Sándort, aki az aranycsapat­ban is játszott, követte Tali­ga Ferenc, aki ugyancsak büszkélked­het jó néhány utánpótlás- és B válogatott­sággal. A nagy­nevű játéko­sok követője­ként Grosits Gyula, az SBTC akkori edzőjének javaslatára igazolta le a szakosztály vezetése Jede Ferencet, aki akkor a Buda­fok másodosztályú csapatá­ban játszott, a balszéLső poszt­ján. A mindig víg kedélyű csa­tár 1964-től 1978-ig 249 NB I-es mérkőzésen szerepelt a fekete-fehér színekben, és ez­alatt 62 gólt ért el. A bümte- tőrúgásokat Básti Istvánnal felváltva, rendszeresen érté­kesítették. A csa.patkapitányi tisztet Ferencz Gyulától 1970- ben vette át, és játékos pályafu­tásának befejeztéig viselte azt. — Hogyan kezdődött sport- pályafutása? — kérdeztük az egykori kiváló balszélsőt. — Viszonylag elég későn kezdtem el a labdarúgással foglalkozni. A fővárosban, a Tipográfia csapatánál kezd­tem, majd a sorkatonai szol­gálat időszaíka alatt a Debre­ceni Dózsában fociztam. Itt elég jól ment a játék és a nógrádi származású Kozik Elemérrel csaknem száz gólt rúgtunk ketten a Dózsa szí­neiben és ez időszak alatt a csapat két osztállyal jutott feljebb. Leszerelésem után Budafokon folytattam és rö­vid idő alatt négy első osztá­lyú klub, a Csepei, az FTC a Komló és az SBTC vezetői kerestek meg. A fővárosban, ha csak tehettem, mindig ki­mentem az első osztályú mér­kőzésekre. Az az igazság: Sal­gótarján csapatának játéka tetszett a légi óbban és vele is szimpatizáltam. Talán azért mondtam igent, amikor meg­kerestek a klub vezetői. a sokszoros válogatott kaous Grosits Gyulával az élen. Nem bántam meg, mert gyönyörű tizennégy évet töltöttem az együttesben. Bár. mint min­den vidéki csapatnak, nekünk is voltak gondjaink de min- d i g megkapaszkodtunk az „egyben”. Voltunk harmadik helyezettek is... Labdarúgó-pályafutása so­rán hét edzője volt, korábban valamennyi nagynevű sokszo­ros válogatott. Mint csapatka­pitánynak, volt-e beleszólása, vagy meghallgatták-e egyes, a csapattal kapcsolatos kérdé­sekben? — A legtöbb edző az idő­sebb játékosok véleményét meghallgatta valamennyi mér­kőzés előtt, így engem is. Kö­zösen elemeztük az elkövet­kezendő ellenfelek játékát, esetleges gyengéit. A játéko­sok is emberi lények és jól­eső érzés, ha tapasztalják, hogy az edzők és vezetőik part­nernek tekintik őket. A leg- rokonszenvesebb edző Maros­vári Béla volt, aki vailameny- nyi játékos nyelvén tudott szót érteni, és vele lettünk baj­noki harmadik helyezettek is. — Milyen volt a viszonya a játékvezetőkkel? — Pályafutásom során két­szer állítottak ki. De csodál­kozni fog ezen: talán büszke is voltam erre, mivel egyik alkalommal sem tiltottak el a játéktól. Pedig annak idején is szinte képtelenség volt, hogy egy-egy kiállítás után ne tiltották volna el a játé­kost jó pár mérkőzéstől. Mint csapatkapitány, kötelessé­gemnek éreztem, hogy szóljak a csapat érdekében, de embe­rileg soha nem sértettem meg senkit. — Jelenleg van-e valami­lyen kapcsolata a sporttal? — A labdarúgók szakosztá­lyának elnökségi tagja va­gyok. Az öregfiúk csapatában rendszeresen játszom. Az az igazság, hogy jólesik pályára lépni azokkal, akikkel annak idején közösen részesei vol­tunk egy-egy sikernek vagy éppen balsikernek. Korábban edzősködtem a serdülőknél, az ifiknél, majd az előkészítő­söknél, de bizonyos feltételek hiánya miatt abbahagytam. (A családon belül a lányom, Gabriella atletizál és négy,tu­sában biztató eredményeket ér el, Rákóczi tanár úr edzősége mellett.) Ha van időm, vala­mennyi mérkőzést megnézek. — ön szerint mikor látha­tunk újra első osztályú mérkő­zést Salgótarjánban? — Az ősz folyamán, az utolsó öt fordulóban a csapatnál biztató jeleket véltem felfe­dezni. Az elkezdett, komoly munka eredményének előbb- utóbb jelentkeznie kell. A csa­pat védelme Nagy, Talapa, Zi- monyi és Babcsán személyé­ben adott. Ez a védelem bár­melyik NB I-es csapattal fel tudná venni a versenyt. A középpályán és elől még van mit javítani a szakvezetés­nek. Sajnos egy-egy játékos­nak a megszerzése tetemes összegeket emésztene fel, így a meglévő játékosokra kell támaszkodni. — Mint a fővárosból vidék­re került játékost, bizonyára hívták Salgótarjánból más, jobban fizető klubok is. — Igaz, a fővárosiak is meg­kerestek. de a győriek rend­szeres „vendégek” voltak és hívtak, hogy .igazoljak hozzá­juk. Salgótarjánban olyan ba­ráti köröm alakult ki, hogy ezt képtelenség lett volna itt­hagyni, még a kedvezőbb anyagiakért is. Nem csak mi játékosok járunk össze, ha­nem a feleségek, a család is. Nem múlik el egy hét sem, hogy Básti Pistéékikal ne jön­nénk össze. Salgótarjánba ke­rülésem óta egy munkahelyem van, a Szénbányák Vállalat. Még játékos koromban is be­jártam a munkahelyre, így amikor egy súlyos, sérülés után abba kellett hagynom a játékot, , könnyein be tudtam illeszkedni a munkatársak kö­zé. (1978-ban, egy .MNK- meccsen, Jászapátiban eltörött a bal károm; nyolc szilánkot szedtek ki Pesten, a Sport­kórházban. és platinával pó­tolták azokat. Egy szobában feküdtem két korábbi játékos­társammal, Kocsis Lajossal és Répás Bélával, akiket porccal műtötték akikor.) — Végül: elmondaná, kik­kel játszott a legszívesebben? — Ennek a „stábnak” a neveit olvasni mindig öröm számomra, de gondolom nem­csak nekem, hanem a régi fo­cirajongóknak is. Magyar — Gecse, Kmetty, Varga, Vertig — Szalag, Répás, Básti — Szoó, Kajdy, Jeck. Vallóban olyan nevek, akik­nek pótlására utódok keres­tetnék. Kukely Mihály Elmaradt a bravúr Budapesten BVSC II.—Kaqybátony 15 -10 Szőnyi úti vasutas-sport­csarnok, 50 néző- V.: Bánki — Kovács, Némedi. Győztek: Imre és Vitsek 5—5, Havas 3, Czizmadia és Artner 1—1, ill.: Baráth és Bubi 3—3. Frei 2, Pávelkó és Salamon 1—1. Edző: Herendi Iván, ill.: Kő- vendi József. Már a felállásnál kiderült, hogy a tabella második he­lyén álló Vasutas-csapat ed­zője tart a vendégektől: be­állította Imrét és Vitseket,- aki állandó kerettagjai az egyesület NB I-es gárdájának is. Az első öt mérkőzés után mégis a vendégek szereztek 3—2 arányú vezetést! Az redmények: Frei—(Csizmadia) 2—1, Pávelkó—Artner 2—1, Rubi—Havas 2—1, Salamon— Imre 1—2- (a bátonyi játékos 1—1 után, a döntő szettben 20—19-ről kapott ki!), Ba­ráth—Vitsek 1—2. (A Bá­nyász-fiú a döntő partiban kétszer is nyerhetett volna: húszon felül volt mérkőzés­labdája!) A folytatásban jobbak vol­tak a vendéglátók, és 4—1 arányban nyertek. A nógrádi együttes egyetlen győzelmét Baráth szerezte az ifista part­nerrel szemben. Ezután na­gyon szoros menet követke­zett, a hazaiak közül Imre, Vitsek és Havas nyert, a bá- tonyterenyeik győzelmeit Ru­bi és Baráth szerezte. A mérkőzés állása így: 9—6 a BVSC javára... Az utolsó előtti „körben” a Vasutas-együttes ismét 4—1- re nyert, egyedül Rubi volt jobb ellenfelénél, Csizmadiá­nál. Az igazsághoz tartozik, hogy Pávelkó Havas ellen — 1— 1 után — 18—15-ről ve­szített. A befejező öt mérkő­zésből hármat a vendégek nyertek, kettőt pedig a hazai­ak. Éspedig: Rubi—Imre 2— 1. Salamon—Csizmadia 2—1, Frei—Artner 2—1, Pá. velkó—Vitsek 0—2, Baráth— Havas 1—2. Az alaposan megerősített hazai gárda, a megszokott hazai környezetben, jobban bírta idegekkel és megérde­melten győzött. A Bányász-, csapat egyébként kitűnően helytállt, de a vereségek foly­tán megszakadt remek, már nyolc forduló óta tartó veret­lenségi sorozata. Az összecsa­páson egyébként 14 három- szettes mérkőzést vívtak a játékosok, ami mutatta a kiegyensúlyozott erőviszonyo­kat. * A Nagybátonyi Bányász együttese legközelebb január 12-én Kiskunlacházán. az ÉGSZÖV MEDOSZ ellen lép asztalhoz. A hazaiak a cso­port egyik bajnokesélyesei, így mondhatni: aki ekkor nver — már tulajdonképpen „be­futott”... Tóth István Kosárlabda NB II. Fél siker Salgótarjánban védekezési rendszerük vál­Férfiak: SKSE—Mezőberényi SE 118—61 (62—29) Salgótarján, v.: Görgényi, Titrnár. SKSE: Dániel (II), Tóth (4), Szabó (24), Juhász (40), Laczkó (20). Cs.: Ba­logh (8), Novak (4), Angyal (1), Gulyás (2), Horuczi (2). Edző: Laczkó Sándc<r. Az eredmény alakulása: 5. p. : 12 —1, 10. p.: 30—11, 15. p. : 44 —22, 25. p 75—35, 30. p. : 88-44, 35. p .: 100—50. Az év utolsó bajnoki mér­kőzésén folytatta jó szereplé­sét a Kohász férficsapata. Az első percekben Szabó, majd Juhász kosaraival kezdődött a pontgyűjtés. a folytatásban pedig tovább növelte előnyét a hazai csapat. A vendégek toztatásával sem tudták be­folyásolni a lendületesen, nagy kedvvel játszó nógrádi csapat játékát. A félidő vé­gére elért nagy pontkülönb­ség már eldöntötte a mérkő­zés végső kimenetelét. Fordulás után is a hazaiak irányították a mérkőzést, pontos adogatásokkal hozták föl a labdát, és a jól helyez­kedő Juhász vagy a távolról is pontosan dobó Szabó és Laczkó fejezte be a támadá­sokat. A Kohász-csapat vé­gig vezetve, biztos, nagy különbségű győzelmet aratott Az együttes minden tagja di­cséretet érdemel a kitűnő csapatmunkáért és a szezon­ban eddig nyújtott teljesítmé­nyért: 10 mérkőzésből 7 győ­zelmet aratott az SKSE. Laczkó Sándor: — Belülről is éreztem: egy percig sem volt kétséges a győzelmünk, így még látványos megoldá­sokra is futotta erőnkből. Nők: Mezőberényi SE—SKSE 56—50 (27—28) Salgótarján, v.: Görgényi, Turnár. SKSE: Fazekas (5), Takács (9), Sólyom (—), Mis- kolczi (6), Angyal (8). Cs.: Hegedűs (13), Lukács (2), Csi­kós (7), Lövi (—), Karakasev (—). Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: 5. p.: 6—4, 10. p.: 15—8, 15. p.: 21—21, 25. p.: 34—35. 30. p.: 40—44, 35. p.: 48—44. Küzdelmes mérkőzésen kis különbséggel kapott ki a megfiatalított hazai csapat. A kemény, határozott játékot produkáló vendégek szerezték az első pontokat, de Hegedűs és Takács révén mindig tud­tak válaszolná a salgótarjá­niak. A félidő közepétől kezd; ve, kiegyenlített játék folyt, egyik csapat sem tudott je­lentős előnyt kiharcolni. Köz­ben sok helyzet kimaradt, a lepattanó labdákat gyakran megszerző Angyal sorozatban kihagyta a ziccereket. Szünet után följavult tá­madójátékkal átvette a ve­zetést a Kohász-csapat, de megtartani nem tudta. Négy­pontos hazai előny után a vendégek két-, hárompontos kosárral átvették a vezetést, és még növelni is tudták elő­nyüket. A találkozó végére fizikailag és idegileg egyaránt elfáradt tarjáni lányok már nem tudtak újítani. Szarvas József: — Sajná­lom. hogy a mérkőzés végéra feladták a küzdelmet a lá­nyok — • masz la — „Nógrád megye legeredményesebb sportolója" 1984. A NŐGRÁD-szerkesztőség és a Nógrád megyei Tanács VB testnevelési és sportosztálya 1984-ben is meghirdette a „Nógrád megye legeredményesebb sportolója” pályázatot. A kitüntető címet azok a felnőtt női és férfi-, illetve if­júsági leány- és fiúsportolók kaphatják meg, akik 1984-ben kiemelkedő sporteredményt értek el, példamutató, sport­szerű magatartásúak, a munkában és a tanulásban helyt­álltak. A cím odaítélésére javaslatot tehetnek sport-szakigazga­tási szervek, sportági szakszövetségek, sportegyesületek, tár­sadalmi és tömegszervezetek, sportbarátok, akik megyénk sportját ismerik, szeretik, figyelemmel kísérik. A javasla­tokat társadalmi bizottság értékeli. A javaslatokat az alábbi szavazócédulán, illetve levélben lehet beküldeni 1985. január 5-ig, a Nógrád megyei Tanács VB testnevelési és sportosztályához: Salgótarján, Rákóczi út 192. Pf.: 95. címre. A díjak átadására január végén kerül sor. Szavazólap „Nógrád megye 1984. évi legeredményesebb sportolója” címre: FELNŐTT NŐI FELNŐTT FÉRFI Név: ................................................. Név: .................................................. S portág: ......................................... Sportág: ....................................... S portegyesület: ........................... Sportegyesület: ........................... I FJÚSÁGI LEÁNY IFJÚSÁGI FÉRFI Név: ................................................. Név: S portág: ......................................... Sportág: ........ S portegyesület: ........................... Sportegyesület: 1 98 ....................................................... aláírás Felder negyedik győzelme A téli síszezon egyik nagy szenzációja a 22 éves osztrák Andreas Felder szereplése. A tiroli fiatalember eddig négy Világ Kupa versenyen vett részt, s szinte páratlan, hogy mind a négyet sikerült meg­nyernie, A hét végén Lake Piacidban indult újabb kettős erőpróbán, előbb szombaton a 90 méteren győzött, majd va­sárnap a 70 méteres sáncon is ő bizonyult a legjobbnak. Fel­der, aki az 1983—84-es szezon­ban a Világ Kupa 15. helyén végzett, most már minden te­kintetben számíthat arra. hogy az új évadban első le­gyen. — Eredmények; 70 m sánc: 1. Felder (osztrák) 223,9 pont (91, 85), 2. Puikkonen (finn) 223,2 (89, 82), 3. Bergerud (norvég) 220.6 (86,5, 84), 4. Vittori (osztrák) 219,2, 5. Nykaenen (finn) 217,9, 6. Pioc (csehszlovák) 216,6. Négy viadal után a pont­verseny állása: 1. Felder 100 pont, 2. Puik­konen 64, 3. Vittori 57, 4. Nykaenen 44, 5. Parma (cseh­szlovák) 43 6. Kokkonen (finn) 39. A Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet a Bátonyterenye, Rákóczi út 4. sz. alatt létesítendő HÁZÉPÍTŐK BOLTJA tervezési munkáinak elvégzésére. Részletes felvilágosítást a vállalat beruházási osztálya ad, (Salgótarján, Rákóczi út 194. Telefon: 10-748) A pályázatot zárt borítékban 1985. január 3-án, 15 óráig lehet benyújtani. A nyilvános versenytárgyalásra 1985. január 4-én, 10 órakor kerül sor. (Salgótarján, Rákóczi út 194.) Eredményhirdetés a versenytárgyalás után! Karácsonyi vásár. Sok áru 20-30 százalék engedménnyel XII. 23-ig a szécsényi Palóc-Skála Áruházban. Aranyvasárnap, 23-án, a ruházati és műszaki osztály 8—13 óráig, az élelmiszerosztály 6—16 óráig tart nyitva. Szeretettel várják kedves vásárlóikat az áruház dolgozói! NÖGRÁD — 1984. december 18., kedd 7

Next

/
Thumbnails
Contents