Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

Bútorgyári beszélgetés Lelkiismeret a végrehajtás frontján Kissé távolabb esik a zajos gépektől a széles üzemcsar­noknak azon sark a-szeg le te, amelyben a hibás, de javít­ható bútorokat reparálják. Éppen egy félmagas szekrény­nyel foglalkozik az asztalos, így hát eléggé váratlanul éri, hogy egy idegen odalép hozzá, bemutatkozik, s közli vele: — Azért szeretnék magával beszélni, mert azt mondták, hogy maga lelkiismeretes ember... Nem csoda, ha a munká­ban elmerült asztalos első meglepetésében elneveti ma­gát és szabadkozva vissza­kérdez: — Lelkiismeret?.;; Hát olyan még van? Huszonhárom éve keresi kenyerét a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban Jánoska Tibor. A ma harmincnyolc eves asztalos az Ipoly-parti üzemben tanulta ki az asz- talosszakmát, munka mellett tanult tovább, s szerzett fa­ipari technikusi oklevelet. Ám nem a papírra, hanem a tudásra volt szüksége: meg­maradt kétkezi dolgozónak, hosszú évekig fúrógépet ke- svelt. Azok közé az emberek közé tartozik, akik mind tár­saiknak, mind főnökeiknek tekintélyét kivívták: ő a vezetője a Madách Imre Szo­cialista Brigádnak, emellett szakszervezeti bizalmi. „Ille­tékes” arra, hogy a végrehaj­tás közvetlen frontján érvé­nyesülő lelkiismeretességről szóljon: — Hát megmondom őszin­tén, hogy a munkát lehet lel­kiismeretesen is csinálni, de gyengíteni is lehet az ember­ben ezt az érzést — fejtegeti a fekete hajú férfi. — Néhol olyan szorosak is lehetnek a normák, hogy ha az ember lelkiismeretesen, alaposan, pontosan dolgozik, akikor ezt a pénze bánja. Úgyhogy arra kényszerül, hogy eldöntse: vagy lelkiismeretesen dolgo­zik, vagy pénzt keres. Itt mi- nálunk persze olyan emberek dolgoznak, akik már tíz-tizen- öt-húsz éve vannak együtt, beletanultak a munkába, meg vigyáznak a másikra is: jó munkával dolgoznak egymás keze alá. Ha lehet, egymáson segítünk, olyanok vagyunk, mint egy család. „Lehetne lelkiismereteseb­ben is dolgozni, ha több pénz volna — állapítja meg az üzemvezető, Olexa Miklós. — Ahhoz képest, amennyi fize­tést az emberek kapnak, na­gyon lelkiismeretesen dolgoz­nak” — mond dicsérő érték­ítéletet a fiatal irányító, és rá is világít szavaival egy lé­nyeges összefüggésre. Neveze­tesen arra, hogy a lelkiisme­retesség szerepe épp akkor lesz jelentősebb, ha a fárado­zás nem fillérre arányosan té­rül meg. Ezek szép szavak, de mi érvényesül a gyakorlat­ban: — Ha gyorsan dolgozunk, valamivel többet kereshetünk, de mi lesz azzal a családdal, aki megveszi a bútort és ha­mar szétlazul neki? Erre is gondolni kell! — mondja Já­noska Tibor. — Tudjuk mi ezt itt valamennyien. De né­ha a minőség a külső ténye­zőkön is múlik. Az itteni gé­pek már nagyrészt leszalad­ták az idejüket. Hiába a tmk-so'k lelki ismerete, ha a fejlesztési alap csak kevéske. Az alkatrész-utánpótláshoz dol­lár kellene. A tmk-sok törik a fejüket és összetákolnak valamit. A termelő ilyen gé­pen fog dolgozni, ő is meg­tesz mindent, de nem sikerül tökéletesen. Ez egy láncfolya­mat. Amúgy „általában” min­denki lelkiismeretes. — Tiszta-e a lelki ismerete abból a szempontból, hogy mint bizalmi hatásosan kép­viseli a társak érdekeit a fó­rumokon ? — Amit én tehetek, azt ki­harcolom a brigádnak. Amit lehetséges. Ha ki kell állni azért, hogy ne legyen renge­teg a túlóra, ne legyen vala­hol nagy a zajérték, meg le­gyen kellő fizetés, segély, munkaruha, védőital, akkora bizalmin a sor. — Lelkiismeretesre neveli-e a két gyerekét? — Természetes, hogy lelki­ismeretesek legyenek, így in­dulnak. Csak a jót igyekszem adni nekik. Lehet, hogy az életben lesz egy-íkét pofon, ez vagy az nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, de ez minden családban előfordul. Most ipa­ri tanulónak akarom adni a nagyobbik fiút. Majd a vál­lalattól függ, ahová kerül, hogy ott erősíteni fogják-e benne a lelki ismeretet, vagy egy részét kiölik belőle. Attól függ, mit lát ott, mire biztat­ják, miért dicsérik meg, mi­ért nem. Mert az Ilyen fiatal gyerek olyan dolgozó lesz, amilyen a vállalata. A válla­lat saját magának neveli ki a dolgozókat. M. P. Elegendő csokoládé figura és csokoládé Mikulásra Új sütőüzem Romhányban r Sikeres próbaüzemelés után megkezdte a termelést a romhányi szövetkezeti sütő­üzem, amelyet a SZÖVOSZ es a Nógrád megyei Tanács anyagi támogatásával, össze­sen mintegy huszonegymillió forintból létesítettek. Az üzem évente hatszázhatvan tonna kenyeret, péksüteményt és édesipari lisztesárut bocsát ki. Romhányon kívül gondos­kodik Kétbodony, Kisecset, Szén te és Bánk települések friss kenyérrel, péksütemény- nyel való ellátásáról A rom­hányi Linzerfélék — a Füszért és a Skála hálózat révén — az ország távolabbi vidékeire is eljutnak. Aramáialakitás — jobb hatásfokkal A jó hatásfokú gépek és berendezések előállítása, va­lamint gazdaságos üzemelte­tése egyik feltétele annak, hogy a takarékos energiagaz­dálkodás megvalósulhasson. A transzformátorok a legjobb hatásfokú villamos berendezé­sek közé számítanak. Veszte­ségeik csökkentése mégsem közömbös, mert a villamos- energia-elosztás veszteségeinek 40—50 százaléka a transzfor­mátorokban keletkezik. A legjobb hatásfok elérése az üresjárási és rövidzárási vesz­teségek csökkentése révén va­lósítható meg. Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi él­vonalba tartozó nagy transz­formátorgyárak az üresjárási veszteségeket 50 százalékkal, a rövidzárási veszteségeket 30 százalékkal csökkentették. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy egy korszerű transzfor­mátor üresjárási vesztesége a névleges teljesítmények mindössze 0,5—0,6 ezreléke legyen. Az üresjárási veszteségek csökkentésének két útja van: vagy a vasanyag mennyisé­gének növelése, vagy jobb minőségű vas alkalmazása. A vasmag kérész tmets ze t- növe­lése nem volna célravezető út, mert ez növelné a tekercs hosszát, és ez tekercsveszte- ség-növekedéat eredményezne, amelyet csak vezetékkereszt- metszet (súly) növeléssel le­hetne kiegyenlíteni. Marad tehát a minél jobb minősé­gű, ennek megfelelően igen drága, hidegen hengerelt vas­lemez alkalmazása. Igen ám, de a transzformátor árának kb. 60 százalékát az anyag- költség teszi ki. Ha tehát a transzformátor árát csökken­teni akarják, akkor az anyag- költséget kell csökkenteni. Amennyiben erre nincs lehe­tőség, a felhasznált anyag­mennyiséget keil csökkenteni. Alig három hét múlva itt a Mikulás — az év végi ün­nepek „előhírnöke”. Az étíes- ipar a kereskedelemmel kö­zösen a korábbi évekhez ha­sonlóan ezúttal is jól felké­szült; kellő mennyiséget és színvonalas választékot biz­tosítva csokoládé Mikulásból, csizmából, • szaloncukorból, táblacsokoládéból. Csokoládé figurákból 1100 tonna kerül az üzletekbe, mintegy 53 százalékuk a ke­resettebb tej csokoládéból ké­szült. Ennek arányát nem tudják növelni, eltarthatósági ideje ugyanis jóval rövidebb, mint az étcsokoládéé. Javult viszont, illeltve az igényekhez jobban igazodik a figurák súly szerinti megoszlása: idén először több lesz a kisméretű és közepes Mikulás és csizma, s a túlméretezettnek tekint­hető félkilós, vagy annál na­gyobb figurák mindössze az összmennyiség 28,4 százalékát teszik ki. Idei újdonság a tejcsokolá­dé figurákkal töltött 30 dékás díszdoboz, igaz, hogy nem túl olcsó, de a viszonylag korlá­tozott mennyiség várhatóan gazdára talál. Az édesipari vállalatok bővítették a Miku­lás-csomagok választékát: a korábbi egy helyett az idén háromféle összeállítást készí­tenek, ezek 25—30 forintos áron kaphatók. Tíz-dokumentumok M apjainkban gyakran hallani elismerő nyilatkozatokat a magyar mezőgaz­daságról, a termelőszövetkezeti moz­galomról. A termelési sikerek mögött, a tech­nika mögött az ember áll. Az az ember, aki elindult hajdanán a cselédházakból, a nyo­morúságos pár holdacskák barázdáiból, és verejtékével, gyakran nélkülözéseivel meg­teremtette ezt a sokarcú, gazdag termelőszö­vetkezeti mozgalmat, amelyik nemcsak a gazdálkodásban, de a demokráciában, szocia­lista fórumok létrehozásával embert formáló közösségeiben is követendő példákat mutat fel. Elérkezett annak az ideje is, hogy foly­tonosan összegyűjtsék azokat a szellemi ter­mékeket; könyveket, brosúrákat, tsz-törté- neti kiadványokat, fényképeket, filmeket, videokazettákat, szakdolgozatokat, visszaem­lékezéseket, helytörténeti kiadványokat, je­lentősebb publikációkat, amelyek híven, do­kumentumértékkel tükrözik vissza korunkat, és megőrzik az utókornak. Néhány éven belül a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa is korszerű, a kor kö­vetelményeinek megfelelő dokumentációs és információs központtal rendelkezik majd. Ennek a központnak a feladata többek kö­zött, a fentiek gyűjtése mellett, a különböző kiadványok koordinálása, megjelentetésének segítése, nyomdakapacitástól a szerény anyagi támogatásig, videokazetták készítésé­ig. Termelőszövetkezetekről, azok gazdasági, kulturális sikereiről, a jó, és más kollektí­vákban is felhasználható tapasztalatokról, azok átadásáról, a hagyományőrző népi és táncegyüttesekről tájékoztató anyagok készí­tése, tsz-történeti kiállítások rendezése, fotó- és sajtópályázatok hirdetése a termelőszövet­kezeti mozgalom jeles jubileumaira. A közel­gő nagy ünnepekre, köztük a földosztásra, amelyről 1985. március 29-én emlékezünk meg, hazánk felszabadulásának 40. évfordu­lójára, a pártkongresszusra, de nem utolsó­sorban a szövetkezeti mozgalom jubileumára is: így a TOT megtartandó, soros kongresz- szusára, vagy 1988-ban a termelőszövetke­zeti mozgalom 40 éves évfordulójára. Mindezek mellett, de nem utolsósorban, a szövetkezeti mozgalom szerepet vállal az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark gazdagítá­sában, mezőgazdasági gépek és eszközök gyűjtésével, tsz-történeti, vándor- és állandó kiállítás megrendezésével, és az agrármúze­um építésével. A Termelőszövetkezetek Or. szágos Tanácsának vezetése támogatja eze. két a törekvéseket. Negyven év alatt először nyílik ilyen lehetőség arra, hogy a szövetkezeti mozgalom felelős­ségteljesen és hozzáértéssel, jobban kézbe vegye önmaga propagálását, közhasznú ér­tékeinek felmutatását. Annál inkább, mivel ez különösebb anyagi beruházásokat sem igényel. Már olyan szellemi értékek halmo­zódtak fel, és olyan jelentős szellemi tőke teremtődött, amelyeknek felhasználásával, alkalmazásával sikeresen felkészíthetik a termelőszövetkezeteket, szakszövetkezeteket, társulásokat a jövő követelményeinek telje- 6Ítésére. Rét,,élhető, hogy az elkövetkezendő észten-* dőkben a mozgalom szellemi arculatának formálása tudatosabb lesz. Ezt szolgálja a Mezőgazdasági Szövetkezetek Háza, amelyet igen kellemes környezetben, Budapesten, a Szabadság-hegyen épített a mozgalom saját erejéből, részben azért, hogy a különböző tanfolyamok, nyelvoktatás, konzultációk, ta­nácskozások színhelye legyen, másrészt pe­dig azért, hogy tavasztól őszig jutányos áron üdülhessenek ott a szövetkezeti gazdák. Olyan szellemi központot akarnak ott teremteni, ahol nemcsak a szövetkezeti gazdák, az ag­rárértelmiség, hanem más rétegek, osztályok képviselői is jól érzik magukat, hasznos időtöltésre késztető programokat talájnak. Ezért kezdeményeztek festő- és képzőművész kiállításokat, író-olvasó találkozókat, irodai, mi esteket, kerekasztai-beszélgetéseket szo­ciológusokkal, pártmunkásokkal vagy a mos­tanában kezdődő népfőiskola megindítását. n termelőszövetkezeti propaganda- é9 dokumentációs munka feladatait és lehetőségeit is körvonalazták. Az idő sürget. Feleletet vár, friss információt, hite­les dokumentálást a megtett, küzdelmes út­ról és a holnapokra való felkészítésről. Kö­zös felelősség ez a munka, lehetővé teszi; hogy még időben sikerül megmenteni, össze­gyűjteni minden olyan értéket, amelyet az elmúlt évtizedekben ez a mozgalom terem* tett. Mindezt az utókornak megőrizni, átadni; emberi kötelességünk. Asszonyok a géemkóban Jön a kamion, odaég az étel Mármost, hogy tulajdon­képpen honnan indult a kez­deményezés, alulról-e vagy föntről, azt ma már elég ne­héz volna megmondani. Mert igaz ugyan, hogy a Senior Váci Kötöttárugyár központ­jában is ösztönözték a gyár­egységeket, próbálkozzanak meg gazdasági munkaközössé­gek létrehozásával, de mon­dogatták ugyanakkor a var­rónőik, csomagolók, raktáro­sok is, hogy bizony nem ár­tana egy kis mellékkereset, és ha géemkában, akkor gé- emkában. Vácott már jó ideje műkö­dik egy. A modelltervezők külön tervei alapján maradék, elfekvő kelmékből készít ter­méket a munkaközösség a vállalati mintaboltok számá­ra. Előbb Kazáron is úgy gondolták, valami hasonlót a gyáregységben is lehetne csi­nálni — dehát ezen a lovon már ültek. Az idei esztendő félelmetesen növekvő tőkés- export-kötelezettségei aztán dűlőre vitték a géemkák dol­gát is. Elaludtak főzés közben — Nyilvánvalóvá vált, hogy a munkát már túlóráztatással sem győzzük — mondja Sza­kács István gazdasági vezető. — Meg aztán a szervezés is nehézkes volt. Minden alka­lommal rábeszélni, győzködni, hogy maradjanak benn né­hány órára, mert jön a ka­mion, s azt meg kell rakni... Jön a kamion! A kazári gyáregységben e néhány szó legalább akkora riadalmat kelt, ankkor a zsúpfedeles há­zikókból álló faluban végig­szaladt a hír: tűz van! Mert a kamion hatalmas úr: mire kerekei az üzem felé tartó bekötő útra gördülnek, min­dennek fittnek kell lenni. Ha kell, túlórával, eleve úgy ala­kult, hogy azok jelentkeztek, akikre a rendes munkaidő­ben is a legjobban lehet szá­mítani, így hát visszautasíta­ni senkit nem kellett. Inkább az idő az, ami nehézséget okoz: jóformán bele sem fog­tunk, néhányan máris visz- szamondtálk. Gondolkodtak a dolgon, s úgy látják, nem tudnak ennyi időt elvenni a családtól. Nádasdiné úgy látja, a vár­ható vállalkozási díjjal elé­gedettek az asszonyok. A leg­magasabb kategóriában is 18,60 a százszázalékos teljesítmény után járó órabér, s ettől bi­zony jóval kedvezőbb a gé- emká ajánlata. Az ára sok és kifogástalanul elvégzett munka. — Mostanában különösen nagy a teher az asszonyo­kon — gondolkodik el a var­rodavezető. — Kedd és csütör­tök, az ugye a géemká napja lesz, pénteken mindenki be­vásárol hétvégére, szombaton ismét dolgozunk, az év végi munkanapokat teljesítjük elő­re. Ezt csak úgy lehet erővel győzni, ha a család megértő és segít. A többletjövedelem végül is az övék... „Géemkósítást'' nem! A Váci Kötöttárugyár ka­zári gyáregységében jelenleg öt gazdasági munkaközösség várja, hogy a szükséges do­kumentumokra rátegyék a pecsétet. Mind az öt asszo­nyokból tevődik össze, akik otthoni teendőik mellett is szívesen adták fejüket arra, hogy a pótlólagos jövedele­mért megdolgozzanak. A mun­ka jó megszervezéséről a kö­zépvezetőkből jelölt géemká- vezetók gondoskodnak, a pro­duktum átvétele, igazolása vi­szont a gyáregységi vezetők dolga. Részrehajlásról tehát szó sem lehet, de a rendes munkaidőben elvégzett mun­ka „géemkásításáról” sem, hi­szen minden doboznyi ter­méknél külön papír igazolja, hogy fő munkaidőben, vagy gazdasági munkaközösségben született-e. A kazárjaik külön szeren­cséje, hogy sikerült a szer­vezés során elkerülniük a „ki lehet benne, ki nem” kon­fliktust, az ha kell, az irodai dolgozók segítségével, de a szállítmánynak időben útnak kell indulnia. Efajta jön a kamion !-os napókban nem egyszer panaszkodtak az asz- szonyolk: elaludtak otthon fő­zés közben, odaégett a pör­költ, szénné lett a grillcsir­ke. A most alakulóban lévő — már csak a papírmunka van hátra — géemkákra úgy szá­mít a gyáregység, mint jól mozgatható magra, melyet szükség esetén hadra lehet fogni. És mostanában igencsak gyakori ez a szükség, hiszen a Senior márka egyre kelen­dőbb a világpiacon, a válla­latnak remek expor tlehet ősé­géi vannak. — Hatvanöt forintos órán* ként: vál-lalikozási díjban ál. lapodtunk meg — közli a gazdasági vezető. — Heti hat­órás munkaközösségi munká­val is bő ezer forintot tehet­nek hozzá rendes havi kere­setükhöz az asszonyok. Aki szabad idejéből többet is rá. áldoz, az természetesen ke­resni is többet tud. Akár többet is Gregor Jánosné varrónő ép­penséggel ezek közé tartozik. A barátságos, mosolygós fia­talasszony ezen túl egy másik csoporthoz is sorolható, még­hozzá a legjobb varrónőké­hez. Százhúsz százalékos, aho­gyan itt mondják, s ettől na­gyobb teljesítményre nemiigen képesek mások sem. — Arról beszélgettünk, hogy havi négy műszakot dolgo­zunk a munkaközösségiben — mondja, s közben vililámgyor. san bevarrja a húzózárat a tréningíelsőfoe. — Én ebtőS többet is szívesen vállalnék. Kell a pénz, színestelevíziót) szeretnénk venni. Ö egyébként a konfekció Il-es géemkájában dolgozik majd, melyet a szervezés mostani állapota szerint György Zoltánná vezet. A III- as konfékeiós munkaközösség élére Nádasdi Sándorné varr rodavezetőt szánják, az övé lesz a kismamagéemká. — Nem volt különösebb gondunk a szervezéssel. Var lahogy ajánlkozás már eleve e szelekciót tükrözte. Részint magától értetődően történt tgy, hiszen igen jól felkészült munkásgáirdát mondhat ma­gáénak a gyáregység. A rak-; tári dolgozók mindegyike kér pes például arra, hogy óránr ként 77 terméket nézzen áy és csomagoljon a külföldi ve­vő aprólékos igényei alapján. Egy darabra egyetlen pera sem jut — s ehhez már na­gyon kell tudni! Ami a géemikálk szervezés sének ügyét illeti, nos, a kar zári gyáregység nem tartozik az úttörők közé. Fontolgattak; kivártak, az élőkészítésbe akr kor fogtak bele, amikor a vállalat érdeke és a munkás­nők akarata találkozott. Ta-' Ián ettől is görgött előre a szervezés ily természetesen; olajozottan. Szénái Márta >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents