Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

Szörényi Levente búcsúzik Rockzene és társadalmi gondolkodás 90 év — 90 kérdés címmel Évfordulós vetélkedő és mások az SVT>ben Olvasóink előtt sem isme- lődési és szakszervezeti! bi. kékről, a továbbfejlődés út- retlen — hiszen tudósítottunk zottság, a párt- és a KISZ- iáról is. A salgótarjáni Nóg- 8 gyártörténeti kiállítás meg- aktivisták bevonásával — a rádi Sándor Múzeum nagy nyitójáról —, hogy a Salgó- megemlékezést irányító ope. segítséget nyújtott a látvá- tarjáni Vasöntöde és Tűz- rativ bizottság. Az alkalom- nyos gyártörténeti kiállítás helygyár működésének 90. bői ösztönzik és felkarolják megrendezéséhez, elkészítet- évében jár. A nehéz gazda- a munkahelyi kollektívák te a gazdasági egységet be- sági helyzetbe került válla- kezdeményezéseit, a szocia- mutató videofilmét. A mű­lat kollektívája az eredmé- lista munkaverseny-mozgal- szaki hónap keretében nyi- nyes, önálló gazdálkodás mat. A KISZ-bizottság vál- tott kiállítás és a videofilm megvalósításán munkálkodik, lalati szellemi vetélkedőt in- egyaránt hosszabb távon, sok- és szeretné jövőjét megala- dított el a közeli napokban irányúan hasznosítható; töb- pozni. Ennek megfelelően a A versenyben ötfős csapatok bek között hozzájárulhat a megemlékezés alapvető gon- vehetnek részt, s írásban kell pályaválasztó fiatalok orien- dolata a vállalati tevékeny- válaszolni a gyár kilenc év- tálásához, a szakmai utánpót- ség hatékonyságának, hitelé- tizedes történetére, valamint lás jobb biztosításához. A nek és versenyképességének a felszabadulásunk után el- gyárról készült videofilmét növelése. A cél érdekében telt negyven esztendő esemé- bemutatják a megyeszékhely igyekeznek mozgósítani a nyeire. A három forduló leg- több oktatási intézményében, munkahelyi kollektívákat, ve- jobbjai — összesen kilenc Nem kifejezetten művelö- zetóket, csatasorba állítják a csapat — december közepén öési jellegű elképzelés, de művelődés, a szórakozás em- a döntőn mérik össze erejű- megfelelő műveltség, kultu- bert, közösséget gazdagító két. A vállalat az alkalomra ráltság nélkül elképzelhetet- eszközeit Is. szerény kivitelű jubileumi len: még ebben az évbén A 90. évfordulóra átfogó kiadványt jelentetett meg, meg kívánják kezdeni a Gála kulturális programot dolgo- amelyből az érdeklődők ta- ’90 elnevezésű termékcsalád zott ki — a vállalati műve- jékozódhatnak a mai termé- sorozatgyártását. Nógrádi irodalmi ritkaságok Salgótarjánban megjelent r tavaly megindított Nóg­rádi irodalmi ritkaságok című sorozat harmadik és negyedik füzete. A harma­dik kötet a nagy valószí­nűséggel 1847-ben keletke­zett ..Nógrádi Képcsarno­kot” közli, Szontágh Pál, Pulszky Ferenc és Madách Imre epigrammáinak fü­zérét, mégpedig az országos Széchényi Könyvtárban őr­zött Madách-kézirat alap­ján. A néhány soros gúny- iratok a kor olyan közéleti személyiségeit veszik célba, mint Repeczky Ferenc. Lisz- ryai Kálmán, Dessewffy Jób, Mérei Móric, felvil­lantva politikai nézeteiket, jellemvonásokat, s vitákat, amelyekkel a korabeli köz­élet telve volt. Ennyiben a Nógrádi Képcsarnok irodal­mi értéke mellett történeti különlegesség is. A negyedik kötet az 1853- ban Szécsényben született Komjáthy Jenő válogatott verseit tartalmazza. Kom­játhy 1877-ig Balassagyar­maton tevékenykedett, a többi között Luby Sándor­ral közösen szerkesztik a Röpke Iveket, amelyek szerzői között található Re­viczky Gyula. Gáspár Im­re, Korod a Pál, Rudnyánsz- ki Gyula A balassagyar­mati polgári iskola tanára, •mikor 1877-ben durva rá­galmak alapján egy isten háta mögötti felvidéki fa­luba. Szenicére „száműzi” a iskolaszéki elnök, ahol szin­te teljes magányban éli le utolsó éveit. Költészetét ha­lála után ismerték fel. An­nak igazi értékeit Komlos Aladár foglalta össze máig szóló érvényességgel. A kö­tet Komjáthy huszonhárom legszebb versét tartalmazza. A Nógrádi irodalmi rit­kaságok első két kötete — „Ferenczi Teréz minden versei” és „Madách Imre válogatott, versei” — tavaly jelent meg a szécsényi, il­letve a balassagyarmati ta­nács anyagi támogatásával. A most ezer-ezer számozott példányban megjelent két füzet újdonsága és érde­kessége. hogy a „Nógrádi Képcsarnokot” a salgótar­jáni Nógrádi Sándor Mú­zeum baráti köre, a Kom- iáthy-verseskötetet a Ma­gyar Mezőgazdasági Múze­um baráti körének szécsé­nyi csoportja adta ki saját költségén, a Nógrád me­gyei Múzeumok Igazgató­ságának közreműködésével. A kiadványok értékesítésé­ből származó tiszta nyere­séget a baráti körök újabb kiadványok, pályadíjak, mú­zeumi-helytörténeti gyűjtő­munka és tanulmányi ki­rándulások céljaira fordít­ják. lila igiian is A Hazafias Népfront orszá­gos titkársága vitára bocsátja a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepcióját. Ezek­ben a napokban-hetekben va­lamennyi megyében és Buda­pesten egy-egy összevont vitát szerveznek; ezeken az eszme­cseréken a megyei irányítószer­vek, a társadalmi testületek és a megyei tanács tagjai fejthe­tik ki észrevételeiket és tehet­nek javaslatokat a tervezettel kapcsolatban. A véleményeket a népfrontmozgalom szakmai testületé összegzi, s a későbbi­ekben eljuttatja az illetékesek­nek. A terület- és településfej­lesztés hosszú távú feladatait az országgyűlés 1985 tavaszán ha­tározza meg. Az előterjesztés tervezete a kormányzati szervek, a tanácsok, a társadalmi és a tudományos szervek együttmű­ködésével készült el, Ennek során tisztázódtak a településfejlesz­tés kívánatos irányai, legfonto­sabb alapelvei; s a végleges előterjesztés megfogalmazása­kor figyelembe veszik majd a mostani vitákon elhangzotta­kat. Az új szemléletű koncepció a településrendszer egészének, ezen belül a települések jellem­ző csoportjainak, jellegzetes tí­pusainak a fejlődési folyamatok­hoz kapcsolódó korszerűsítését szolgáló átfogó célokat határoz­za meg. Feladatokat, támpon­tot ad a kormányzatnak a te­lepülésfejlesztéshez az ezredfor­dulóig, befolyással lesz a ta­nácsok közép- és hosszú távú terveinek kialakítására is. Az egész ország szereti? — Nem! Annál is többen Szöré­nyi Leventét mindenütt sze­retik, ahol a ma 30—40 éves magyarok élnek. A két évti­zede indult magyar beatzene egyik megalapítója a milliós közönségtáború Illés-zenekar, majd az utód Fonográf zenei vezéregyénisége, a kivételes képességű, egyéni játékú gi­táros, az István, a király ze­neszerzője — búcsúzik. De­cember 15-én a Fonográf ze­nekar Jelenkor című nagyle­mezét bemutató élő hangver­senyen utoljára játszik a kö­zönségnek, a Budapest Sport- csarnokban. Az egész ország­ból, s a magyarlakta határon túli területekről tervezik a különfouszokat, mi pedig bú­csúbeszélgetést kértünk: — Rosszkedvű? — Nem! Ügy érzem maga­mat, mint egy remei? külföldi út végeztével: jó tesz pihenni, de fél lábbal még odakint va­gyok és tudom, hogy az em­lékeim mindig jelen,idejűek maradnak. Élők. Végül is nem a zeneszerző és nem a Fonográf alkotóműhelyének tagja búcsúzik, csak a színpa­di előadó. — Csak? — Jó, tudom: a zene iga­zában úgy él, hogy szemben a közönség, mi pedig ját­szunk. Hangsúlyosabban; mi őnekik játszunk! De a két évtized énfelettem is elfutott, s a hangverseny forrpontjára ma már sokkal hosszabb idő alatt emelem fel a hangula­tot. mint a nagy Illés-koncer­teken. Hiszen az utóbbi hat évben csak néhányszor ját­szottam a pódiumon. De mon­dom. nem érzem tragikusnak a búcsút. Nemcsak azért, mert kicsit még odébb van az 50. életévem. Különben is, Szörényi Levente mi már többször búcsúztunk vagy legalábbis összegeztünk. Legelső ilyen összegezésünk, múltba fordulásunk az Ami­kor én még kis srác voltam idején történt. Huszonéves korunk elején. Most elméleti hangzással azt is mondhat­nám: ez a dialektika. De csak azt mondom: szerintem az időnkénti összegezés a gon­dolkodó ember igénye. — Szép volt: lent a ragyo­gószemű ifjú tömeg, fent pe­dig a . „nagy csapat”, az Illé­sek, a magyar beat zenei eszményképei, és — szállt a nóta. Igaza lehet-e néhány hatáslélektani kutatónak, hogy ilyenkor közönség és színpad között valamiféle bio­áram kering? — Nem tudom, mi az * ha tás lélek tani bioáram, de mindig éreztem valami ilyes­mit. Legjobban az első évek bensőségesebb klubműsorain, amikor szinte éreztük a kö­zönség leheletét. A bensősé­ges hangulatú, kisebb közön- ségű klubműsorok minden kezdő zenekarnak a legjobb iskolát jelenthetik. Egyébként ezt az úgynevezett bioáramot, amit én inkább a közönség lelkének neveznék, akkor is éreztük, amikor nem élt. A hiányát. Ezek a legborzalma­sabb és egyben legserkentőbb pillanatok voltak. — Búcsúzik a színpadi elő-' adó. de marad a zeneszerző,’ aki az István, a királyban megálmodta, kottába öntötte az első magyar — de a vilá­gon is harmadik! — nemzeti­történelmi rockopera öntör­vényű. szerves muzsikáját. A döbbenetes erejű, régóta nem látott mértékű sikep zenei értékein túl, melyek az ér­tékei a társadalmi gondolko­dásban ? — A történelemnek vannak változó és vannak viszonylag állandó arcvonásai. Mi az utóbbit akartuk felrajzolni, de változatos helyzetbe ültetve, s a mai, megváltozott életérzés muzsikájával: sajátosan ötvö­zött rockzenével. Felvállaltuk a haladó nemzeti-történelmi tudat kifejezését, a rockzene további megjelentetését a ma­gyar színpadon. Most, a siker után, újabban csak attól tar­tok egy kicsit, hogy az István, a király néha túlerős hatása nyomán, néhányan kissé el­veszítik a realitásérzéküket. Pedig ennek a valóságérzék­nek. egyáltalán, az életképes­ségnek állandó fenntartása nemcsak a zene. hanem álta­lában a művészet, a közön­ség felelősségét is jelenti. Földessy Dénes M. ZsaveckiJ: Hl TESZI AZ EMBERT...? Jelent-e az vala­mit, hogy az em. bérnek milyen a külseje? Nem. Sem­mit. A legfontosabb az, hogy mit hord az ember a fejében. Számit az valamit, hogy milyen alakú az arcod, az orrod? tyúk. vagy birka­szemeid vannak? Csekélység. A leglé­nyegesebb az, ami a fejedet belülről kitömi, aztán a né. zeteid, az intelligen­ciád... Csak ez szá­mít... Persze, ha eh­hez még szép külső is párosul, úgy még jobb. Akkor már csak pénzt kell sze­rezni De jelent va­lamit egyáltalán a pénz? Nem, sem. mit. Akkor, amikor okos vagy. s ráadd ■ sül még a külsőd is sokkal jobb az át­lagosnál... Persze, a pénz is jó. ha van... De ez aztán min. den. Ehhez már csak legfeljebb az kell. hogy a férj és a fe. leség szeresse egy- mást... Ha okos vagy, remek külső, vei áldott meg az ég. s a szerelem sem hiányzik a házadból, akkor már csak a karrier hiányzik. Hiányzik?... Nem, nem hiányzik, de jó, ha van... Ha okos vagy, az alakod is jó, pénzed is van, a karriered és a csa­ládi boldogságod is megbízható alapo. kon nyugszik, akkor az a fontos, hogy egészséges is légy. A többi igazán nem számít, mert nem a ruha teszi az em­bert. Fordította: Saiga Attila TALLÓZÓ Gömör, Párizs, Cselényi Váratlanul toppan be Cse­lényi László Pozsonyban élő magyar költő abba a helyi­ségbe, ahol fülekiekkel be- •zélgetünk. Külseje, öltözete a •Okát látott, sokat járó-kelő értelmiségi munkásé — tömzsi alkat, sportos, a célszerűséget mindennél elébb soroló ruha, az elmaradhatatlan oldaltáska, amelybe — jól tudja, aki ma­ga is így él — úgyszólván minden elfér, ami, az élethez kell. A z életihez ugyanis nagyon kevés tárgyi dolog szükséges, a lényeges dolgoknak pedig nincs fizikális súlyuk, kiter­jedésük. Rimaszombatba men­tében tért be a fülekii gimná­ziumba találkozni az irodal­mártárs tanárokkal, így kerü­lünk össze rövidke kis időre két magyar tollforgató, akik vajmi keveset tudnak-tudhat- nak egymásról. Még sincs ko­moly feszélyeaettség. jó ma­gam amúgy is előnyben va­gyok, szerencsére olvastam a vele készült beszélgetést Tóth László Vita és vallomás című pozsonyi kiadású interjúköte­lében. A gömörisége persze min­denkeppen kiderülne., h,u»rea. ide készül a közeibe, „Gömör- ország” fővárosába igaz, egy ideig Pelsőc volt Gömör me­gye székhelye. „Jövök a szü­lőföldre a halottak napjára és az itteniek megszerveztek né­hány találkozást iskolai fi­atalokkal a számomra”. Ke­gyelettel emlékezni a múltbe­liek, az eredeztetők emlékére és találkozni a jelennel, sőt némiképp a jövővel is — köl­tőnek való, költőhöz illő prog­ram. Errefelé amúgy sem jár­kálnál? „csak úgy” a költők és írók: részesei szinte min­dig jártuikban-keltükben a szlovákiai magyarság kulturá­lis életének, és hogy nincse­nek máshonnan ismerős „üres­járatok”, az többnyire az itt működő irodalmi körök. a CSEMADOK invenciózus-le- leményes szervezésének kö­szönhető. De hát, ez errefelé így természetes. Legfeljebb magam álmélkodom azon — ismerve hazai körülményes­kedéseinket, ügyintézőink, hi­vatalaink lomhaságát, restsé­gét —, hogy miként lehet mindenkor mindenkit napra­készen számon tartva „beszer­vezni” két város közti utaztá­denről és azon már igazán nem lepődök meg, hogy meny­nyire tájékozott szúkebb pát­riánk, Nógrád irodalmi-mű­vészeti dolgaiban is. A Palóc- földnek kéziratot szán, Ma- dáchról készít tanulmányt az összehasonlító irodalom mód­szerével. de mint mondja „már régen megígértem, ré­gen le is kellett volna szállí­tanom, de hát én elég lassan dolgozpm, máshogy mint má­sok, talán”. Szót ejtünk Baranyi Ferenc és Laczkó Pál leg­utóbbi szlovákiai ankétjárói, amelynek méltán volt nagy sikere és később is jó vissz­hangja, ugyanígy a zsúfolt te­rem előtt zajló közeli múlt­beli Nemeskürty-ankétnak Losoncon. Cselényi László a sokat ki­mondhatnánk : hosszú kísér­leti szakaszokat költészetében és más írásaiban kialakító és a harmóniára törekvő író- költő. A gömö-ri táj indította, onnan eredt falu,mitológián alapuló lírája. A magyar iro­dalomban ötvenhattól tartják számon, újabban — több kí­sérleti szakaszt is megtéve — arról ismert, hogy költészete kozmikus távlatú és jellegű és a végtelenség érzékelteté­sén túl mindenben a megis­mert világhoz kapcsolódik Valaki azt írta róla .maka­csul építi életművét”, újabb kötetei azt mutatják, hogy számtalan variáción átforgat­va nyersanyagát keresi az egye­dül lehetségesen jó és éppen ezért tökéletes, mindent kife­jező Szöveget. Könyvének- könyveinek alcímei is ezt mondják: Téridő-szonáta avagy Lehetőségek egy elkép­zelt szöveghez 11956—1381^ dg ugyanez az alcím szerepel a korábban megjelent és pró­zai írásokat is tartalmazó Je­len és történelem című köny­vén is. Párizsi tartózkodása- alap­vetően átformálta szemléletét és egészen új utak lehetősége­it mutatta meg — erről azt tartja: lehetnek válságók,ami­kor egyedüli megoldásként az marad csak, hogy élőiről kell kezdeni mindent. Még akkor is, ha mint történt idehaza, sokáig senki sem tudott mit kezdeni a dolgaival „partra vetett halként tátogtam a pá­rizsi elképzeléseimmel”. Olyan alkotói rendszert talált meg mégis, amellyel képes össze­fogni Gömört és Párizst, iro­dalmat és filozófiát, másként szólva erről — az egész vi­lágot, ami számára a világot jelentheti egyáltalán. Cselényi László legerőtelje­sebb élményei Göm-ör, a csal­lóközi évek, a dunai áradás, Párizs és valamennyi lénye­gesnek tekintett olvasmány, film■ és képzőművészeti ha­tás. Mindez a felelősség sú­lyával ötvözve és az emberi harmóniára törekedve. Ha meggondolom, hatalmas al­kotmány ez így együtt. Mi­csoda balansz kell ennek a magasra emeléséhez és egyen­súlyban tartásához! Említett két legutóbbi kötetós kint a fü-leki, nagyon jól ellátott könyvesboltiban sikerült meg­szereznem, a Téridő-szonáta ajándékképpen kerül a tás­kámba, Cselényi László küldi a Palócföld szerkesztőjének, Laczkó Pálnak, dedikálja is mindkettőt és megy ki-ki a maga útján azzal az érzéssel, hogy valamiképpen mégis ta­lálkoztunk, s találkozhatunk a Szövegek soraiban. ban?; Szól, váltunk. aztaa.mia». séi-lste» —j.vagy inkább úgy (T. Pataki) NÚGRAD - .1964, november J1., vasúméig 5

Next

/
Thumbnails
Contents